Magyar Nemzet, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

4 sát. Megnövekedett politikai, gazdasági és kulturális szerepük. Bővült hatáskörük és az a törekvésünk, hogy ez a jövőben méginkább bővüljön. A helyi tanácsok hatáskörének ésszerű bővítése egyúttal hatásos harc a burzsoáziától örökölt és sajnos, rendszerünkben még egyáltalán le nem küzdött bürokrácia ellen. — Nincs szándékunkban az ország fegyveres erőinek — ideértve a hadsereget, a belső karhatalmat és a határőrséget — növelése. Ugyanakkor mindaddig, ameddig ezt a helyzet megköveteli, korszerűsítés tekintetében minőségileg fejleszteni kell őket. A néphadsereg, a határőrség, a rendőrség, a belső karhatalom, a belügyi és igazságügyi szervek az ellenforradalommal vívott harcban szerveződtek és születtek újjá. Jelentős érdemeket szereztek e harcban és népünk abban a tudatban tekint rájuk, hogy a reájuk bízott feladatot mindenkor megfelelően meg tudják oldani. Belügyi és igazságügyi szerveink külön érdeme, hogy igen nehéz körülmények között dolgozva, az elmúlt három év alatt a szocialista törvényességet teljesen helyreállították hazánkban. Azzal is, hogy bűntett megtorlatlanul nem marad, azzal is, hogy vétlen embert büntetés nem sújt ma hazánkban. Büntetőpolitikánk lényege az ebben az értelemben felfogott törvényesség védelme és biztosítása minden körülmények között. — Adminisztratív és fegyveres erőinkről szólva meg kell emlékeznünk a munkásőrségről. A munkásőrséget az ellenforradalom elleni harcban szerveztük. Azok a munkás és paraszt emberek és öntudatos értelmiségiek, akik rendes napi munkájuk végzése mellett minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül fegyverrel őrködnek a nép szocialista vívmányai felett, megérdemlik a párt és a nép legteljesebb megbecsülését. ■— Elvtársak! Elmondhatjuk, hogy a három esztendő alatt teljes mértékben sikerült helyreállítani a Magyar Népköztársaság törvényes belső rendjét, a belpolitikai helyzet jó. Kielégítően fejlődik a közrend, és a közállapotok olyanok nálunk, hogy bármely nyugati kapitalista ország megirigyelhetné. Ez a párt egységének, helyes politikájának, a párt és a nép összeforrottságának, a munkásosztály vezette nemzeti tömörülésnek köszönhető. Rendszerünk és társadalmunk belső erejének forrása, hogy a párt, mint vezető erő képes betölteni feladatát és bírja a nép támogatását. Gazdasági eredményeink a szocialista rendszer fölényét bizonyítják Kádár János beszámolója harmadik részében az ország gazdasági helyzetével foglalkozott. Részletesen ismertette a második világháború és az ellenforradalom okozta gazdasági károkat. A második világháború például Magyarország gazdaságában 300 milliárd forint értékű kárt okozott, vagyis az akkori színvonalon számítva, öt év nemzeti jövedelmét, az egész nép ötévi munkájának minden eredményét megsemmisítette. A demokratikus és szocialista fejlődés útjára lépett magyar nép viszonylag rövid idő alatt helyreállította a népgazdaságot és már 1949-re utolérte, sőt némileg túl is szárnyalta az 1938-as színvonalat mind a termelés, mind az életszínvonal tekintetében. Később is hatalmas sikerek születtek a gazdasági építőmunkában. 1949 óta 100 nagy új iparvállalatot épített népünk, megszülettek az új magyar szocialista iparvárosok, közöttük Sztélinváros— ma 34 000 lakossal —, a 21000 lakosú Komló, a 13 000 lakosú Kazincbarcika. A gazdasági életben a felszabadulás óta elért hatalmas eredmények is bizonyítják a szocialista rendszer nagy fölényét a kapitalizmus felett. • Az ellenforradalom gazdasági "adománya* 22 milliárd forint értékű kár a magyar népnek. A Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány már a fegyveres harc közben erélyesen kézbe vette a népgazdaság helyreállításának ügyét. A bányászokhoz, a munkásokhoz, a parasztokhoz fordult és gazdasági segítséget kért a testvéri szocialista országok vezetőitől, népeitől. A magyar dolgozó nép követte a Központi Bizottság és a kormány útmutatását: a felhívásra szenet, villanyáramot, ipari terméket, a parasztság élelmet adott, a közlekedés dolgozói helyreállították a szállítást. A Szovjetunió, vele együtt Kína, valamint a többi népi demokratikus ország segítségünkre sietett. A térítés nélküli gyorssegélyen kívül egymilliárd 200 millió rubelnyi árut és szabad devizát adtak népünknek hoszszúlejáratú hitelezéssel. Ezért a segítségért is hálás köszönetet mondunk a testvéri országok vezetőinek és népeinek.— A népgazdaság már 1957 végére helyreállt, a termelés színvonala és a dolgozók életszínvonala már akkor meghaladta az ellenforradalom előtti utolsó normális év, 1955 színvonalát. Egy év alatt ilyen eredményre is csak a szocialista rendszer és a szocializmus nemzetközi szolidaritása képes. A népgazdaság alapjainak, a normális gazdasági munka feltételeinek helyreállítása után kidolgoztuk a gazdasági munkában követendő irányt és ennek alapján a hároméves népgazdasági tervet A tavalyi jó eredmények után jobb feltételekkel indulhattunk neki az idei évnek. A dolgozók bizakodását és munkakedvét növelte a múlt év végi hatalmas választási győzelem, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért igen nagy előrelépés, s a Szovjetunió Kommunista Pártjának lelkesítő XXI. kongresszusa is. Mindez alapot adott a Központi Bizottságnak ahhoz, hogy ez év márciusában felhívja népünket a nagyszámú, új és megnövekedett termelőszövetkezetek megszilárdítására, továbbá arra, hogy nagyobb lendületet vigyen a szocializmus építésébe. A Központi Bizottság márciusi határozata hatalmas visszhangot keltett a dolgozók tömegeiben. Felajánlásaik végösszege — bár a gyárak és trösztök vezetőinek egy része rendkívüli óvatosságot tanúsított — a szocialista iparban 3,2 milliárd forintnyi értéket tett ki. Még a felajánlásoknál is több és szebb azonban, hogy dolgozóink november elejéig az évi felajánlás 97 százalékát teljesítették — összesen 3,1 milliárd forint értéket adtak terven felül. A felajánlások és azok teljesítése, a szocialista öntudat és a lelkes munka meghatóan szép eredményei. A munkások, parasztok, értelmiségiek közül, a fővárosi és vidéki kollektívák közül igazságosan szinte lehetetlenség bármelyiket is kiemelni. A munkásbrigádok, a mezőgazdasági dolgozók brigádjai vagy az úgynevezett komplex-brigádok, amelyekben fizikai és szellemi dolgozók fogtak össze egy-egy adott feladat megoldására — nagyon szép eredményeket értek el. Különösen örvendetes a fiatal dolgozók legöntudatosabbjainak helytállása. Közülük is kiemelhető az ifjúsági export-brigádok jó munkája. — Még napjainkban is születnek újabb és újabb felajánlások — folytatta Kádár János. A budapesti pártértekezleten hallottuk egy telefongyári elvtársunk felszólalását, aki azt mondotta, ha a kongresszusunk legalább három napig tart, akkor ők még a kongresszus ideje alatt befejezik éves tervüket. Nem akartuk elárulni neki, hogy a teljesítésnek ez a feltétele biztosítottnak látszik. Az újságban olvastam, hogy ők — ami biztos, biztos — már teljesítették éves tervüket. A szocialista munkaverseny fejlődésében a tavasszal nagyszerű dolgoknak voltunk tanúi. Újságjaink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban kommunista brigádok, Csehszlovákiában szocialista brigádok alakítását kezdeményezték a dolgozók. Ezeket az újsághíreket követően mintegy k késhárom héten belül minden központi kezdeményezés nélkül, egyidejűleg az ország különböző részén százszámra alakítottak brigádokat, amelyek a „szocialista brigád” címének elnyeréséért versenyeznek. — Elvtársak! Pártunk álláspontja, amely az elmúlt három év alatt töretlenül érvényesült, az, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Nézzük, hogyan alakult a dolgozók életszínvonala hazánkban : az életszínvonal 1949-re elérte az 1938-as év színvonalát. Azt követően a legnagyobb horderejű eredmény, hogy gyakorlatilag megszűnt a dolgozó osztályok életének hajdani átka, a munkanélküliség. A Horthy-rendszer idején évente átlag 200 000— 300 000, az 1923—1933-as válság idején pedig 700 000—800 000 munkanélküli volt! Rendszerünkben az 1949-et követő tíz év alatt 650 000-rel növekedett a keresők száma. 1945 után, három-négy éven keresztül a munkások és alkalmazottak életszínvonala a parasztsághoz képest elmaradt. 1958 végéig a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 56 százalékkal, a parasztság reáljövedelme 26 százalékkal növekedett, vagyis pótoltuk a munkások és alkalmazottak életszínvonalában mutatkozott átmeneti elmaradást is. Az életszínvonal emelkedését jellemzően mutatja néhány alapvető élelmiszer fogyasztásának alakulása. Az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás nálunk 1938-ban 33 kilogramm volt, 1958-ban 42 kiló. Ugyanakkor zsiradékból az átlagos évi fogyasztás 17 kilogrammról 21-re, cukorból 10,5 kilogrammról 24,8-ra, tojásból 93 darabról 147 darabra növekedett. A sörfogyasztás az 1938-as évi átlagos fogyasztásról 1968-ra pontosan tízszeresére növekedett. Tudvalevő, hogy a Horthy-rendszer idején Magyarországon az egyszerű emberek — Spanyolország és Törökország dolgozóival együtt — a leggyengébben és legrosszabbul táplálkoztak Európa népei közül. Ma a helyzet a következő: Olaszországban az egy főre eső napi kalóriafogyasztás 2560, Jugoszláviában 2710, Franciaországban 2830, Ausztriában 2950, a Német Szövetségi Köztársaságban 2970, Angliában 3210 és Magyarországon ennél is több, 3240 kalória. Ebben mér a világszínvonalat elértük. Nálunk 1958-ban a munkások és alkalmazottak összes béralapjára több mint 41 milliárd forintot fizettek ki, a béren kívüli juttatások összege 11 és fél milliárd volt. Az állam ma már csaknem minden dolgozó embernek úgyszólván térítés nélkül nyújt egyéb szolgáltatásokat is: 1938-ban például a lakosságnak még csak 31 százalékát vonták be a társadalombiztosításba, ma már 71 százalékát. Az orvosok száma a felszabadulás óta 40 százalékkal növekedett. E tekintetben a Szovjetunió áll világviszonylatban a legjobban: 10 000 lakosra 17 orvos jut, de hazánk is kiállja az összehasonlítást bármely országgal. Míg Franciaországban 10, Dániában 12, Belgiumban 12, addig Magyarországon 14 orvos jut 10 000 lakosra. Kádár János hangsúlyozta, hogy az elmúlt három évben a tömegek saját tapasztalataik alapján győződhettek meg arról, hogy a Központi Bizottság és a kormány következetesen érvényesíti álláspontját az életszínvonal fejlesztésében. Már 1957-ben 14—16 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak reálbére, a parasztság reáljövedelme pedig 8—10 százalékkal. — Eltöröltük a begyűjtést és jobb felvásárlási árakat állapítottunk meg. Bevezettük a nyereségrészesedés rendszerét is. 1958 elején nyíltan megmondottuk, hogy 1958-ban nem lehet emelni az életszínvonalat, hanem az esztendőt arra kell felhasználni, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk, a termelés fejlesztésével alátámasszuk. A tömegek megértették, helyeselték és támogatták ezt az állásfoglalást. Így a tavalyi tervet a vártnál jobban teljesíthettük, s a reáljövedelmet több mint 2 százalékkal emelhettük. A tavalyi jó eredmények alapján a Központi Bizottság napirendre tűzhetett néhány megoldást sürgető kérdést. A Politikai Bizottság a közelmúltban megvizsgálta, hogyan hajtották végre a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozatát. Jelenthetem a kongresszusnak, hogy a határozat valamennyi olyan pontját teljesítettük, amely összefüggésben van az életszínvonal alakulásával. A határidő 1950 első féléve volt. A végrehajtás :• 1959. január elsejével 25 000 alacsony keresetű munkás kapott 8—15 százalékos fizetésemelést. Az egészségre különösen ártalmas munkakörökben 50 000 dolgozó munkaidejét csökkentettük. Ugyancsak január elsején 82 000 pedagógus fizetését emeltük jelentősen. Február elsejei hatállyal lépett életbe 55 000 egészségügyi dolgozó fizetésrendezése. Január elsejétől 408 000 idős ember nyugdíját emeltük. Április 1-től felemeltük az egyedül dolgozó, gyermeket nevelő nők és a többgyermekesek családi pótlékát. Mindez évente egymilliárd 487 millió forintot tesz ki. Nálunk most jók az életviszonyok, van értelme a munkának, mert mindenki tudja, hogy a munka teremtette értéket részben a termelés fejlesztésére — vagyis a jövendő magasabb életszínvonalának megalapozására —, részben pedig közvetlenül fogyasztásra, a ma jobbá tételére, a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésére fordítjuk a tervszerűséget, a terv- és állami fegyelmet. Bér-, fizetés- és prémiumrendszerünkben is van még tökéletesíteni való. A tervező irodákban például olyan a jutalmazási rendszer, hogy nem az olcsóbb és rövidebb idő alatt készített tervek, hanem a drágább és hosszú ideig készülő tervek növelik a keresetet. A kormány már másfél évvel ezelőtt utasította az illetékeseket, hogy dolgozzanak ki jobb módszert, amely megfelel a tervezők egyéni érdekeinek is és a népgazdaság érdekeinek is. Mindmáig nem történt meg ez. Egy másik példát: nem természeti törvények idézték elő azt, hogy szeptember 28-án, 29-én és 30-án napi 14 000, 16 000, illetve 17 000 sertést vásároltak fel — október elsején és a következő napokon viszont csak 2000—2800 darabot. Az ilyen hullámzás káros a népgazdaságra. Az oka nyilvánvalóan az, hogy szeptember 30-án zárul a negyedév, s a felvásárlókat a negyedév végéig elért eredmények alapján premizálják. Bizony, gazdasági életünkben még sokfelé van ilyen hátrafelé "ösztönző* erő. Feltétlenül meg kell őket szüntetni. A gazdasági élet vezetői az eddiginél nagyobb mértékben és bátrabban támaszkodjanak fejlődésünk legnagyobb lendítő erejére, a tömegek öntudatára, véleményére és lelkesedésére. Vegyék figyelembe és hasznosítsák a szocialista munkaverseny, a szocialista brigád címéért küzdők mozgalmának ez évi nagyszerű tapasztalatait. A dolgozók az elmúlt két évben túlteljesítették a terveket, látni kell, hogy a fejlődés nagy lendítő ereje mindinkább a dolgozók növekvő szocialista társadalmi tudata. Gazdasági vezetőink nagyobb mértékben hasznosíthatják népgazdaságunk javára a szocialista országok együttműködésében rejlő lehetőségeket. A Központi Bizottság úgy véli, hogy kedvezőek a feltételek gazdasági életünk fejlődésére. Az előttünk álló feladatok megoldása alapot teremt népünk életszínvonalának további reális emeléséhez is. A kongresszusi irányelvek kimondják, hogy a következő, ötéves tervben az egy főre jutó reáljövedelem legalább 26—29 százalékkal, a lakosság fogyasztási alapja pedig a jelenlegihez képest legalább 40—45 százalékkal növekedjék 1965 végéig. A lakosság életkörülményeinek hatékony megjavítását szolgálja az ötéves terv nagyszabású lakásépítési programja is. Központi Bizottságunk kezdeményezte, hogy mindenekelőtt a lakásépítés 15 éves fejlesztési tervét kell kidolgozni. A kormány már jóváhagyta a tervet. Eszerint az ötéves terv idején állami és magánerőből kétszázötvenezer lakást, az utána következő ötéves tervben 350 000-et, majd az azt követőben 400 000 lakást kell építeni. A három ötéves terv tehát összesen egymillió korszerű, egészséges, új lakást ad, ami azt jelenti, hogy e 15 év alatt a lakosság mintegy 40 százaléka újonnan épült lakásba költözhet. Ezt másképpen úgy mondhatjuk, hogy a 15 éves lakásépítési terv megvalósításával minden igényjogosult család önálló lakáshoz jut. Az életszínvonal emelését szolgálja, hogy az ötéves tervben jelentősen növekszik a tartós fogyasztási cikkek termelése is. Az 1961—1965-ös években részben a saját termelésből, részben behozatal útján a lakosság rendelkezésére kell bocsátani 460 000 mosógépet, 150 000 villamos hűtőszekrényt, 300 000 motorkerékpárt, továbbá 39 000 személygépkocsit. Ez a néhány adjat is tanúsítja, hogy pártunk pontosan ismeri a dolgozó emberek jogos igényeit és igyekszik úgy irányítani a termelő munkát, hogy azokat mielőbb kielégíthesse. Ennek feltétele, hogy a nép a gazdasági építő munka feladatait magáévá tegye és teljes odaadással lásson hozzá megvalósításukhoz. Az életszínvonal emelkedése/ a reálbérek növekedése Magyar Nemzet JK e . 5, 1959. december 1. Ezek a brigádok, igen helyesen, a termelési célokon és a munka fejlesztésén kívül a szocialista magatartás és erkölcs fejlesztésén is munkálkodnak. Ma már mintegy három és fél—négyezer ilyen brigád dolgozik az országban. — Az évi terv első háromnegyedének teljesítése a következő képet mutatja: — A mezőgazdaságban megszilárdítottuk a termelőszövetkezeteket. Az ipari termelés 12 százalékkal, a termelékenység 4 százalékkal növekedett a múlt év azonos időszakához képest. A kiskereskedelmi forgalom 10 százalékkal, a lakosság összes pénzbevétele 8 százalékkal, a lakosság takarékbetét-állománya 69 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Az első háromnegyed év összes eredménye azt mutatja, hogy az ipari termelés, az önköltség és valószínűleg a termelékenység tekintetében is elérjük a márciusi határozat céljait, azaz néhány fő mutató tekintetében egy évvel hamarabb elérjük a hároméves tervben 1960 végére tervezett szintet. A szocialista építés meggyorsítására kedvezőek a feltételek A gazdasági építésben előttünk álló feladatok közül a legfontosabbakat emelte ki Kádár János, mivel a gazdasági feladatokkal külön beszámoló foglalkozik a kongresszuson. Hangsúlyozta: meg kell gyorsítani a szocialista társadalom felépítését. Az ez évi és a jövő évi terv végrehajtásával, a hároméves terv túlteljesítésével jó alapot kell teremteni az új ötéves tervhez. Tovább kell fejlesztenünk iparunkat, s az egész népgazdaságban — főként a műszaki színvonal fejlesztésével ■*— növeljük a termelékenységet, fokozzuk a gazdaságosságot, csökkentjük az önköltséget. A következő években egész népgazdaságunk mindinkább közelítse meg a legfejlettebb országok gazdasági színvonalát. A fejlődés szempontjából ma döntő kérdés, hogy leküzdjük a mezőgazdasági termelés elmaradottságát. Iparunknak már vannak kiváló termékei, mint például a csepeli programvezérlésű marógép, a Fémáru- és Szerszámgépgyár új edzőberendezése, zománcozott vegyipari gépeink, rádió adóvevő csöveink és más kiváló termékeit. Áruink többsége azonban még mindig a világszínvonal alatt van, pedig minden adottságunk megvan a legkorszerűbb tennetek előállításához — nevezetesen ahhoz, hogy műszereink, gyengeáramú berendezéseink, néhány erősáramú cikkünk, illetve mezőgazdasági termékünk a legjobban keresett cikkek legyenek a világpiacon. Az állami és gazdasági vezetésben meg kell szüntetnünk a bürokratikus vomésokat és növelni kell a Kulturális fejlődésünk és az időszerű feladatok Beszámolója negyedik részében a kulturális fejlődés időszerű és megoldásra váró feladatairól beszélt Kádár János. " A magyar dolgozó nép műveltségében, kulturális fejlődésében a felszabadulás óta bekövetkezett hatalmas menynyiségi fejlődés minőségi változást is jelent: közeledés a jövendő társadalom szocialista gondolkodású, sokoldalúan képzett, kulturált emberéhez , a szocialista forradalom győzelméhez a kultúrában. A felszabadulás időszakában kereken 600 000 volt hazánkban az írni-olvasni nem tudó felnőtt ember. Az írástudatlanság Magyarországon lényegében megszűnt. A népi demokrácia bevezette a 8 osztályos általános iskolát. A közép- és felsőfokú oktatás hazánkban nagymértékben fejlődött. A tudomány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás terén is jelentős az előrehaladás. Három új, nagy egyetemet hozott létre a népi demokrácia. A Magyar Tudományos Akadémiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az ellenforradalom óta hoztunk létre. A tudományos kutató munka jelentős eredményei már ma is közvetlenül segítik iparunk, mezőgazdaságunk és a népgazdaság általános fejlődését. Felépült a kísérleti atomreaktor, izotóp-előállítás is folyik , és a rövid felezési idejű izotópokban a hazai szükségletet már magunk állítjuk elő. Nagydíjat nyert Brüsszelben a magyar gyártmányú ionoszférakutató műszer. A kibernetika terén is van eredmény. A tudományos kutatás eredményeinek hasznosításával készültek fontos magyar gyártmányok, s a nemzetközileg is nagy elismeréssel fogadott magyar geodéziai műszerek, a modern kivitelű Eötvös-inga, szeizmikus asztal és olyan találmányok, mint a Kummerféle bányabiztosító rendszer, a Heller—Forgó légkondenzációs berendezés erőművek részére. Az agrártudományok terén működő tudósok, kutatók is jelentős eredményeket értek el a homok-, láp- és szikes talajok hasznosításában, kiváló hibridkukorica fajtákat, jó minőségű nemesített répamagvaikat állítottak elő. Igen jónak ígérkezik a tudósaink közreműködésével a nemrégiben konstruált, univerzál traktorra szerelhető kukorica-betakarító gép. A közoktatás, a tudományos képzés és kutatás eredményei mellett biztató eredmények vannak az irodalomban, a művészetben. Az új szocialista-realista alkotások egész sora született, különösen értékesek az eredmények a drámáér, a filmművészetben. A legújabb termésből megemlítjük a Kormos ég, a Harminckilences dandár, a Tegnap, a Szélvihar, a Pesti emberek című műveket, örvendetes egy új, pártos fiatal nemzedék jelentkezése a társadalomtudományokban, a művészetben, az irodalomban. — Kulturális fejlődésünket, egyben a nép kulturális felemelkedését jelzik könykiadásunk adatai is. Míg 1938-ban 2400 mű jelent meg 9 200 000 példányban, addig 1958-ban már 2700 mű jelent meg 27 300 000 példányban. Az ország majdnem valamennyi községében van könyvtár, még az ezer lakosnál kisebb községek 94 százalékában is. A színházi látogatók száma az utóbbi tíz esztendőben két és félszeresre emelkedett és 1958-ban elérte a 6 800 000-et. A mozik száma ma hétszer annyi, mint a Horthy-rendszer idején volt, a mozilátogatóké pedig az utóbbi tíz évben háromszorosra növekedett. A nemzetközi összehasonlítást e tekintetben is álljuk: egy lakosra egy évben Hollandiában kereket hat, Svédországban 10, Franciaországban 10, Magyarországon 13 mozilátogatás jut — Elvtársak! A szocialista forradalom előretörése és győzelme a kulturális fronton a nagyszerű eredmények ellenére viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. Jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista zavart keltés az ideológia területén okozott. Ugyanakkor előny az, hogy az ellenforradalommal e téren vívott harcban erősödött értelmiségünk marxista törzse, tudományos, művészeti életünk és ugyanez nagy nevelőiskolája volt a tömegesnek is.