Magyar Nemzet, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

Csütörtök, 1959. december 10. _ Magyar Nemzet ­* Állatorvos a tsz élén Mindenki ott­ volt, akinek nem kellett az állatoknál ma­radnia. Még az öregek is el­t jöttek. Hónapok óta készült­ már erre a megbeszélésre a három kecskeméti termelőszö­vetkezet tagsága. Arról volt szó, hogy egyesüljenek-e, vagy pedig tovább is külön-külön dolgozzanak egymás mellett a nagy határban. Erről vitatkoztak néha nagy szóval, hangosan, néha csendes érveléssel. Voltak ott ,a ta­nácstól is, a párt mezőgazda­­sági osztályáról, szakemberek, mezőgazdászok, tudományos kutatók, s ott ült a tagok kö­zött az állatorvos is, aki a ha­tárt járta ezen a napon a mo­torján, s itt kötött ki. Egyszer csak feláll egy kun arcú magyar, feltartja a kezét, s amikor csend lesz, azt mond­ja: — Egyesülünk, ha az állat­orvos úr vállalja az elnöksé­get! Csönd lett, minden szem dr. Kellermann Sándor állatorvos felé fordult. Tréfa volna? De­hogy. Komolyan gondolják, látni ezt az arcokon, érezni a csendből is, ami egyre súlyo­zódik. Az elmúlt nyáron két ter­melőszövetkezet egyesült Kecskemét határában, a Kos­suth és a Szabadságharcos. Tartottak egy kis lakomát is ennek az örömére s ezen a va­csorán azt találta mondani az állatorvos: “Egy jó termelőszö­vetkezetnek talán még én is elvállalnám a vezetését.« Hét most itt az alkalom. Rája sze­­geződik minden tekintet. Kel­lermann dr. pedig feláll, le­teszi az orvosi táskát, amit ed­dig a hóna alatt szorongatott s azt mondja a nagy csendben: — Rendben van. Elválla­lom! ... — Akkor pedig nevezzük el a szövetkezetet Egyetértésnek — mondotta valaki s miután ezt is elfogadták, mindenki ment a maga dolgát végezni. A doktor úr Ki ez az ember, akire a megtisztelő választás esett és hogyan jutottak el odáig a termelőszövetkezeti tagok, hogy rábízzák vagyonukat és jövőjüket? Bejártam a nagy kecskeméti határt, sok embert megkérdez­tem. Talán a legjellemzőbb, amit egy Jócsik nevű paraszt­­ember mondott. — A Kellermann doktor úr? Ismeri azt mifelénk mindenki. Hiszen annak az apja is állat­orvos volt. Kijárt a pusztára, szerette a parasztembert. A fia is olyan... Van egy motorja és van egy ütött-kopott autója. Úgy hoz­zátartozik már ehhez a vidék­hez, mind a két jármű, mint az ismert fék a dűlőutak szé­lén és a kis tanyák, a határ széles karjában. Ott volt ő már akkor is, amikor az első termelőszövetkezetek alakul­tak, amikor az első állatok a közös ólakba és istállókba ke­rültek. Sokszor megállt a motorral, leszállt s odament a határban dolgozó emberekhez. Megkér­dezte, mennyi takarmányt ve­tettek. Mindig kerésér­te. Több takarmány kell, mert csak úgy lehet több állatot nevelni, így lesz több trágya és na­gyobb jövedelem is. — Maga nagyon tudja ezt! — mondották neki tréfásan. — Lépjen be közénk! — Belépek én! — mondta egyszerűen és tagja lett a Kos­suthnak. Ez hat esztendővel ezelőtt volt. De néhány hét múlva ki is léptették. Azt mondták: "Az állatorvos gyó­gyítsa az állatokat, a paraszt meg művelje a földet!" — Jó — mondta erre ő, s el­ment a Vörös Csillag elnöké­hez, Bende Jánoshoz. Fiatal­ember az elnök, értelmes, kép­zett, aki felkarolja és szereti az újat. — Csináljunk egy nagy ba­romfitelepet! — tanácsolta az állatorvos. Jó is volna az, persze, hogy jó volna — tűnődött az elnök —, de hát hogyan és ki csinálja? Számolgatni kezdtek, mibe kerülne, mennyi barom­finak tudnának férőhelyet biz­tosí­tani. —­ Kétezernek! — mondta az elnök. — Tizenkétezernek! — mondta az állatorvos. — Ti-­­ zenkétezer tojó! Egy vagyon! Nem harmincöt, meg negyven forintot fizetnek majd ezután­­ egy munkaegységre, hanem ötvenet, vagy hatvanat. Meg­csináljuk? Megcsinálták. Tizenkétezer tojó baromfi! Az­­ állatorvos mindennap kijárt, a felesége pedig belépett a Vörös Csillagba, ő gondozta a ba-­­­romfit. Késő este járt haza. Ilyenkor beszámolt mindenről. , A férje pedig elmondta neki, mit kell csinálnia, hogy még többet tojjanak, s hogy mit '­ tegyen az asszony a betegsé­­­ gek megelőzése érdekében. , A dolognak meg híre ment. ' Ismeri már mindenki a Vörös­­ Csillag baromfi-tenyészetét. Baromfivárosnak nevezik. S­­ mondogatják is: Hja, könnyű­­ azoknak, mert annyi baromfi­juk van, mint égen a csillag! ] Érdeklődtek is a,, állatorvos­tól, ha találkoztak vele: — Mondja, csak, doktor úr, nekünk is lehetne? Próbál­juk meg mi is? — Meg leéll csinálni! Majd én segítek. Hiszen azért va­gyok állatorvos... Az első nap Ezeket szedegettem össze Kecskemét határában, s így értettem meg, miért állt fel az a kun arcú magyar a megbe­szélésen, s miért mondta, hogy egyesülnek, ha Kellermann ál­latorvos lesz az elnök. S most, hogy már értem, eljöttem hoz­zá is a Berényi utca 9. számú házba. Kis kerek asztal mellett ülünk, a szomszéd szobában a t-dür skálát gyakorolja a na­gyobbik, gimnazista fia. Negy­venöt éves, kopaszodó ember az állatorvos, látni arcán a szelek, az esők és a napsüté­sek zománcát. — Amikor megválasztottak, kollégáim közül néhányan megkérdezték, talán nem ad már megélhetést az állatorvosi munka? Pedig nem erről van szó. Én nemcsak gyógyítani akarok, hanem meg akarom mutatni, hogyan lehet az ál­lattenyésztést és a növényter­mesztést úgy összehangolni, hogy abból nagyobb jólét fa­kadjon. Hányszor mérgelődtem a határt járva, amikor láttam, hogyan fecsérelődik el annyi kínálkozó jó lehetőség. Olyan­kor elképzeltem, mit tennék én, ha rajtam múlnál Most végre megmutathatom, mit te­het egy állattenyésztéshez értő szakember a közösben ... Elmosolyodik. Az első nap jutott az eszébe. Amikor ki­ment a közös irodába, ami csak egy betonpadlóid pajta, széljárta tákolmány. De jó ez egyelőre. Kiment oda hajnal­ban és leült a padra. Most ő az elnök. Hogyan is kezdje? Jönnek a brigádvezetők, kérdi tőlük, sorban, mi a munka, s hogy hány ember dolgozik. Nem tudták pontosan meg­mondani. Erre kijelentette, ő csak akkor marad a helyén, ha mindenről tud. Minden reggel tudnia kell, hol vannak az emberek, hányan dolgoz­nak, mit csinálnak. Azóta mindennap ott van az eligazításon, mindenről tud. És az eredmény? Minden őszi munkát befejeztek. Könyveket szed elő a szek­rény aljából. Szakkönyveket. Az egyik takarmány termesz­tési szak­könyv, de van itt ön­tözési útmutató, üzemszerve­zés, munkaegységszámolás. — Éjjel-nappal tanulok. A Magyar Tudományos Akadé­miától megkértem a munka­egység-számolásra vonatkozó összes tanulmányt. Mert úgy gondolom, hogy a mi körül­ményeinkre kell alkalmazni a munkaegységet. Ki kell alakí­tani egy új stílust a vezetésben s át kell állnunk a növényter­mesztésről az állattenyésztés­re, ahol pedig lehet, ott az ön­tözésre . ■, Aztán nem az a fon­tos, mennyit keresnek a tagok, az is fontos, hogyan élnek, ho­gyan szórakoznak. Behozom a tagságot a városba... Már ki­néztem egy vendéglőt, a legjob­bak közül. Külön termet ka­punk. Ott lesz a klubhelyisé­günk. Pincérek szolgálják ki a vendégeket. Lesz zenekarunk, táncolhatnak a fiatalok. Mert erre is adni kell... Egy ideig maga elé néz, az­tán azt mondja csöndesen: — Azért nem olyan könnyű ám elnöknek lenni... Csak órák kérdése... Kimegyek abba a szél járta, betonpadlójú kis helyiségbe is, az irodába. Már főállattenyész­tője is van az ú­j szövetkezet­nek: Juhász Sándor, aki az egyesülés előtt az egyik tsz elnöke volt. Az agronómus pe­dig Vnyi Lajos. Elmondják, hogy az új ter­melőszövetkezetben a leg­fontosabb feladatnak, az állat­tenyésztés fejlesztését tartják. Kiválogatták már a legjobb szarvasmarhákat, ezeket egy istállóba terelték. Nem a tejet értékesítik, hanem tejszínt szállítanak a kecskeméti piacra. Jövőre nagy mennyiségű hússertést hizlalnak, s szeret­nék elérni, hogy néhány esz­tendő múlva az Egyetértés lássa el tenyészállatokkal a környező termelőszövetkezete­ket. A baromfitenyészetben is a tenyésztörzsállomány kialakí­tására törekednek. Később pe­dig, ha gyakorlott állatte­nyésztőik lesznek, rátérnek a pecsenyecsibe nevelésre, mert az hozza a legnagyobb hasz­not. — Jövőre gépesítjük a fe­jőst is és pihenőnapot adunk az állattenyésztőknek. Ez is új dolog lesz. — Hány tagja van most az Egyetértésnek? — érdeklődöm. — Százhatvan tagja és ezer­­hétszáz hold földje. Most eb­ben a pillanatban — mondja az agronómus és az órájára néz. — Délután három órakor. Nevet, majd így folytatja: — Mert lehet hogy holnap már háromszáz tagunk is lesz háromezer holdon. Annyi a be­lépni akaró egyéni gazda, hogy ez igazán csak órák kérdése... Illés Sándor Lengyel kormányküldöttség utazott át hazánkon A Bolgár Népköztársaság­ba látogató lengyel kormány­­küldöttség — Fiotr Jaroszewicz, a LEMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese vezetésé­vel — szerdán átutazott hazán­kon, a küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Nagy Józsefné könnyűipari miniszter és Cser­gő János kohó- és gépipari miniszter üdvözölték. Megje­lent Henryk Grochulski, a Lengyel Népköztársaság ma­gyarországi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete, Lju­­ben Pavlov, a Bolgár Népköz­­társaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, valamint a lengyel nagykövetség mun­katársai. Három évre elegendő az idén felkutatott bauxit-vagyon A Bauxitkutató Vállalat szakemberei az idén igen ered­ményes munkát végeztek az érctelepek rétegtani szerkeze­tének vizsgálatával. Új mun­kahelyeket is nyitottak, Ma­­gyarpolány és Fenyőfő köze­lében, ahol eddig nem ismert ércvagyont találtak. A vállalat december első napjaiban be­fejezte idei tervét. Az idén három évre bőségesen elegen­dő ércet találtak. A bányászok jövőre már megkezdhetik a minőségileg kifogástalan bau­xit-vagyon kitermelését. A három nemzetiségű Sárok tsz-község Az ország legdélibb fekvésű faluja Sárok község. Magyar, német és szerb lakosai van­nak. Tavasszal alakult meg itt a Munkásőr Tsz, amely már az első évben olyan kitűnően gazdálkodott, hogy dolgozó pa­rasztjainak szorgalmas és eredményes munkája meg­győzte a falu többi parasztját is, hogy érdemes közösen gaz­dálkodni. Három család kivé­telével a falu többi lakói kedd este ünnepélyesen beléptek a Munkásőr nagy családjába. Sok halálos áldozata van a viharos időjárásnak Európa-szerte A rendkívül viharos időjá­rás folytatódik Nyugat-Euró­­pában. A viharos esőzéseknek, az árvizeknek, a tengeri viha­roknak sok halálos áldozata van. Közép- és Észak-Olasz­országban a több napos eső­zéseket követő viharos szél hirtelen áradásokat okozott. A Firenze és Róma közötti főút­vonalat kedden elöntötte a Tu­­rano-folyó. Az olasz rádió sze­rint több százra emelkedett az árvizek következtében hajlék­talanná vált lakosok száma. Egymás után futnak be a jelentések a süllyedő hajókon élet-halál harcot vívó tenge­részek küzdelméről. A szerda reggeli órákban egy norvég hajó jelentette, hogy feladta a küzdelmet és a legénység mentőcsopakon igyekszik me­nekülni. Egy nyugatnémet ha­jó is hiába igyekezett elérni egy norvég kikötő biztos rév­­jét. Koppenhágai jelentések szerint ,a Dánia és Svédország között fekvő Attegat-szoros tér­ségében is több hajó eltűnt. Skócia sziklás partjai köze­lében elszánt küzdelem folyik a Mén­a nevű hajó legénységé­nek megmentéséért. A hajót, amelynek műszaki berende­zése felmondta a szolgálatot, a viharos szél a sziklás partok irányába sodorja. Egy mentő­­csónakot már vízre bocsátot­tak, ez azonban elsüllyedt és nyolc tengerész fulladt a ten­gerbe. Idén is legszebb karácsonyi ajándék A KÖNYV! Dickens: SZÉP REMÉNYEK — — — kötve: 45— Ft. Gábor Andor: SZÍNMŰVEK — — — kötve: 33,— Ft. Hegedűs Géza: A PENGŐ BOSZORKÁN­Y­TÁNCA — — — — kötve: 21,50 Ft. Kárpáti Aurél: SZÍNHÁZ — — — kötve: 24,— Ft. Major Ottó: ÉGI ÉS FÖLDI HÁBORÚ kötve: 36,— Ft. Omár Chájjám: ROBÁIYÁT selyemkötésben: 120,— Ft. Rideg Sándor: SÁMSON — — — — fűzve: 16,50 Ft. Sólem Aléchem: ÉNEKEK ÉNEKE — kötve: 12,— Ft. Solohov: CSENDEN DON 1—8. kötet — kötve: 85— Ft. Sőtér István: MADÁRTÁVLAT — — kötve: 24,— Ft. Szigeti József: IRODALMI TANULMÁNYOK egész vászonkötésben: 19,50 Ft. Gazdag választék a KÖNYVESBOLTOKBAN és az üzemi könyvterjesztőknél! 5 Több margarin, mosószer és kozmetikai cikk Túlteljesítette tervét az Élelmezésügyi Minisztérium Növényolajipari Igazgatósága Egy hónappal az év befeje­zése előtt, november 30-én tel­jesítette éves tervét az Élelme­zésügyi Minisztérium Növény­olajipari Igazgatósága. Tizen­két vállalat tartozik az igazga­tósághoz; a számukra előírt tervnél 75 millióval magasabb tervet vállaltak s ezt becsület­tel teljesítették is. A decem­bert arra használják fel, hogy­­a kongresszusi versenyben tett újabb felajánlásaikat, vagyis 50 milliós többlettermelést rá­adásként nyújtsák át a nép­gazdaságnak. A verseny ered­ményeképpen növelték terme­lékenységüket és csökkentet­ték az önköltséget is. Jű­olaj és disznózsír harcit A növényolajipar az étolaj- és margarintermelés fokozásá­val és minőségének javításá­val segít­ az egészségesebb táplálkozást. Nem könnyű át­törni a sertészsír-hagyományt; a táplálkozástudománynak de­reka, felvilágosító munkát kell még végeznie, hogy minél több háztartás áttérjen, legalább részben a növényi zsiradékra. Jövőre egymillió kilogrammal több margarint ad a növény­olajipar, mint 1958-ban és növényolajból is hozzávetőleg ugyanennyivel növekszik a termelés. De még így is sok gép állt kihasználatlanul. A növényolajipar könnyűszerrel termelné a jelenleginek négy­­ötszörösét is, ha erre a háztar­tások igényt tartanának. A második műszak megkönnyítésére Érdekes, hogy sokkal köny­­nyebb volt a háztartási vegy­ipari cikkek bevezetése. A háziasszonyok aránylag rövid idő alatt felismerték a szin­tetikus mosószerek előnyeit. Ma már az ország minden la­kosára, a csecsemőket is bele­értve, évenként 17 doboz mosó- és áztatószer jut. A ház­tartási vegyipar a szintetikus mosószerek alkalmazásának további fejlődését várja. Ép­pen ezért jövőre egymillió ki­lóval több szintetikus mosó­szert kapunk. A második műszak meg­könnyítésére műanyag szóró­üvegekbe és dobozokba cso­magolt ablaktisztítót, tartós padlómázt, az eddiginél haté­konyabb mosogató- és tisztító­szereket készítenek a jövőben. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mosó- és tisztítószerek mennyiségének növekedése nem hozta magával a mosó­szappan felhasználásának csökkenését. Az újban kevés­bé bízó háziasszonyok a szin­tetikus mosóporokkal egyide­jűleg a szappant is beleresze­lik a mosó-, vagy főzővízbe, amivel inkább ártanak, mint használnak, miután a két anyag bizonyos mértékig kö­zömbösíti egymás hatását. Kozmetikai újdonságok A növényolajipar gazdája a kozmetikai cikkek termelésé­nek is. A magyar kozmetiku­mok már rangot szereztek ma­guknak szerte a világban. Vá­sárol belőlük Franciaország, Ausztria, Olaszország, de el­jutnak a világ távolabbi ré­szébe, így Szíriába, Libanon­ba, Egyiptomba is. Az életszínvonal emelkedé­sét bizonyítja, hogy az elmúlt évinél lényegesen több kozme­tikai cikk talált ebben az esz­tendőben gazdára. A belföldi kozmetikumok mellett jelen­tős importot bonyolítottak le a külkereskedelmi szervek francia, kínai, csehszlovák, NDK-beli és lengyel kozmeti­kai cikkekből is. Új tervek a Hermetikai ipar­ban: gyártanak majd folyé­kony púdert, hajlakkot, pú­derkrémet, fürdőzselét, és sor kerül a világpiacon egyre na­gyobb tért hódító, korszerű tüzes-vitaminos krémek gyár­tására is. A magyar rúzs szín­skálája is követi a divat alaku­lását: a világosabb, természe­tesebb árnyalatú rúzsok kerül­tek előtérbe és nem túlzás mo­r kér azt állítani, hogy a ma­gyar kozmetikai ipar rúzské­­szítményei felveszik a versenyt még a híres francia vagy ame­rikai rúzsokkal is. V. R. Hoatcuáttá Vacattautyi üdvikdotap, a Lánchíd cigányzenével, új reprodukciók A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata a hónap köze­pén hangbarázdás képeslapok­kal örvendezteti meg a vásár­lókat. A Lánchidat, Halászbás­tyát, Vajdahunyadvárát és Bu­dapest látképét ábrázoló nagy­méretű képeslap cigányzenével vagy slágerrel szórakoztatja a címzettet. A hangbarázdás la­pok 12 forintos egységáron ke­rülnek forgalomba, választé­kuk rövidesen kilenc új kép­pel és zeneszámmal bővül. Két művészi reprodukciók­kal ékesített asztali naptárt is kiad a vállalat. A harmadik naptár Magyarország legszebb tájait és üdülőhelyeit mutatja be. A művészi kivitelű nap­tárakat angol, francia, orosz és német szöveggel is ellátják s külföldre is küldhetők. A múlt évi 6 millió helyett az idén 8 millió karácsonyi képeslapot hoznak forgalomba 200 különböző változatban. Új­évi üdvözlőlapból 4 millió ké­szül. Újdonság az ablakos, M-nyitható újévi kártya, ugyan­csak több nyelvű szöveggel. A jövő év elejére 38 nagy méretű és csaknem 100 kis alakú, többszínnyomásos mű­vészi reprodukció készül. Még ebben az évben megjelenik 46 színes reprodukcióval “A ma­gyar festészet a XX. század­ban« című érdekes kiadvány , ezt követi »Magyarország mű­vészeti emlékei« címmel Genthon István szerkesztésé­ben egy másik hézagpótló mű. Bizonyára nagy érdeklődésre számíthat majd az »Óceánia művészete« címmel készülő könyv is, amely elvezeti a ma­gyar olvasókat a szigetvilág primitív népeinek művészeté­hez, és bepillantást enged Po­linézia, Melanézia és Mikroné­zia életébe. A reprodukciók, művészeti kiadványok iránt a világpia­con is igen nagy az érdeklődés.

Next