Magyar Nemzet, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

4 Magyar tomr­szf a­­m &tt/Lip&tr­szágbóL A film főhőse fiatal, végzős kutatóvegyész, akit profesz­­szora — épp tudományos mun­kája, fejlődése érdekében — egy vidéken működő kísérleti intézetbe küld. Hősünk azon­ban megfut a feladat elől, nem vállalja a nagyobb áldozatot, s inkább Pesten helyezkedik el, egy jövedelmezőbb, kényelme­sebb állásban, s a gyorsabb sikerért, kényelmes lakásért, külföldi utak lehetőségéért ,■mindössze- tudományos ter­veit kell feladnia. A probléma, amelyet a főhős alakja kirajzol, roppant izga­tó: ha nem is többségben, szép számmal vannak fiatalok, akik — részben, mert nem készí­tették fel őket az élet nehéz­ségeire, s megszokták, hogy mindent készért kapjanak a társadalomtól, fiatalos tervek és álmodozás helyett az érvé­nyesülés nagyon is prózai, ön­magukat lealacsonyító útjait­­módjait keresik. Fehér Imrét, a film rende­zőjét, a vidék vagy Budapest alternatíváján túl ez a súlyos probléma ragadta meg Bacsó Péter forgatókönyvében: az ifjúság legyen lelkében is ifjú­ság, ne adja el egy tál lencséért a saját álmait. Nem véletlen az sem, hogy a filmet olyan fiatalok készítették, akik ugyan már átestek , ki milyen lé­lekkel — az élet jónéhány ke­reszttüzén, de még nem feled­ték el a maguk régebbi álmait s talán kisebb-nagyobb alku­dozásait sem. Megragadó szí­nekkel — s érthetően kissé nosztalgikus felhanggal — áb­rázolták a mai egyetemi ifjú­ság életének apró epizódjait; a főhős föllobbanó szerelmét, a rögtönzött, humoros-megható esküvőt, egy-egy hangulatos pillanatképet a vizsgák előtti szurkolásról, az elhelyezkedési gondokat, a két szerelmes­­ pezsgés áldomását, a Ger­­baud elhagyott, előverte terra­­szált-Ez azonban csak a film egyik oldala. Amilyen biztos érzékkel választotta ki az író a témát, oly könnyelmű volt az ábrázolásában, a történet for­dulatai során — dramaturgiai következetlenségek miatt — a főhős súlytalan figurává vá­lik, elveszíti rokonszenvü­nket, sőt — a film utolsó harmadá­ban — már érdeklődésünket is. Pedig milyen szép feladat lett volna árnyaltan ábrázolni életének elsivárulását, annak ellenére, hogy anyagilag jól megy neki, hogy felesége sze­reti. Ehelyett az író egy "­ki­segítő konfliktust"" kapcsol a történetbe: hirtelen az asszony kerül előtérbe, a fiatal színész­nő, aki mellett már nincs ott az autós Mefisztó, szerződéssel a kezében. (Nóta bene: szub­­jektíve akármilyen lealacso­nyító is Imre számára az impexnél végzett munka, fö­lösleges, hogy a film objektíve is cinikus, rothadt erkölcsű fi­gurának mutassa a külkeres­kedelmi vállalat főnökét.) S az asszonyka elfoglaltság hiányá­ban gyötörni kezdi a férjét, skandalumokat rendez, s oly szánnivalóan szenved, hogy maradék rokonszenvünket is elorozza a főhőstől. Logikai és drámai hiba: főhősünk nem a maga vétsége miatt bűnhődik, nem azért, mert ő feladta az álmait, hanem, mert felesége nem hajlandó erre. Végül az asszony vidékre megy turnézni a Faluszínház együttesével és a fiatal férj magára marad. És most már végre rászakad­hatnának a saját gyötrelmei, ám ehelyett megint csak más­ról van szó: egy szalmaözvegy szokásos spleenjét éli át csu­pán, s ebből is a szokott mó­don igyekszik szabadulni. Né­hány gusztustalan jelenet után a Lukács-fürdő teraszán ta­láljuk, napfényben és gondok­ban főve, s a váratlanul meg­jelenő professzora helyrerázza a fejét; hősünk sürgönyileg felmondja pesti állását, most már végleg elmegy a vidéki tudományos Intézetbe, ahol vé­letlenül épp akkor vendégsze­repel a Faluszínház együttese. Kissé részletesebben ismer­tettük a mesét, hogy világos legyen: az író három dráma lehetőségét is fölvillantotta (a vegyész főhősét, a színésznő feleségét, valamint a vetály­­társét), de mindegyik fölött el­­siklott, s ezek a motívumok, ahelyett, hogy erősítenék, köl­csönösen gyengítik egymást, pedig kár, hogy nem fogadta Új magyar film meg, nem élte át igazán a hősei sorsából következő ta­nulságot: így a film kitűnő ötleteit, felvillanásait folyton eltemeti a könnyűkezű ügyes­kedés. Mint említettük, Fehér Im­rét, a film rendezőjét magával ragadta a téma, de arra már nem volt ereje, szívóssága, hogy optimális megoldását is kiküzdje. a Bakaruhában tisz­ta víziói után Fehér Imre most a régi Capra-filmek hosszú­­dialógusokra épült, színházias stílusát próbálja követni, de Capra könnyedsége nélkül, ami érthető, hisz a párbeszé­dek sem oly csattantak, szelle­mesek, hogy a kép helyett át­vegyék a vezérhangot. A legnagyobb hiba mégis a főszereplő kiválasztása: Latí­­novits Zoltán képtelen kipil­lantani a szerepből, sőt meg­próbál ideélt formálni belőle. Törőcsik Mari jelenetei szinte Az Eötvös Gimnáziumban nem az idén kezdődött el az 5+1-es rendszer, amely sze­rint a diákok öt nap tanulás után egyet az üzemben tölte­nek. Tavaly már két osztály kísérletezett ezzel a módszer­rel fél esztendeig. Zentai Ká­roly igazgatóhelyettes, aki egyéb feladatai között elsősor­ban a műszaki gyakorlati képzéssel foglalkozik, így mondja el a tavalyi tapaszta­latokat: —­ Az egyik csoport az Álta­lános Szerelővállalat tanmű­helyébe került. A gyerekek megtudták, hogy ugyanabban az időben ipari tanulók is dol­goznak a műhelyben,­­ nagyon megrémültek. Azok régebben dolgoznak mér, biztosan kine­vetik őket.­­*Diák uraknak"* fognak bennünket csúfolni — mondogatták. — Félelemmel, izgatottan várták az első mű­hely napot. Nem nevették ki őket. — Szerencsére — mondja az igazgatóhelyettes —, ügyes te­matika készült, a diákok az első naptól kezdve hasznos munkát végeztek, nem a már­­már "hagyományos"" kalapá­csot kellett elkészíteni, hanem olyasmit, amire a gyárnak ép­pen szüksége volt: tartókilin­cseket, kengyeleket stb. Az üzemi munka első sikere ak­kor jelentkezett, amikor a diákjaink megtudták, hogy összegszerűen is komoly érté­ket termeltek. A gyár meg is hálálta ezt: felszerelte a fizi­kai szertárukat. Személyes példával Eddig a politechnizációról úgy beszéltünk, mint a mun­kára nevelés fontos módsze­réről, és az üzemben ennek egyik legfőbb megvalósítási területét láttuk. Ez így is van. De ki hitte volna, milyen fon­tos, általános nevelési tényező lesz a gyár az iskola és a csa­lád mellett? Az Eötvös Gimnáziumban sokat foglalkoznak a diákok magatartásával. Néha aprósá­gokra is figyelni kell, az al­­sósok szeretik zsebrevágni a kezüket, ha beszélnek valaki­vel. Nem akarnak szándékosan tiszteletlenek lenni, csakhát a kamaszok. Az utóbbi idő­ben három helyről is hallotta az iskola, hogy a gyerekeket figyelmeztették az üzemben: ne vágják zsebre a kezüket, mert ez ott sem illik. És ugyanígy leszoktatják az idő­sebb szakmunkások a fiatalo­kat a vállrándításról, a nyeg­le hangról. Nevel az üzem. A legtöbb helyen — tizenegy gyárral, ál­lami gazdasággal, áruházzal van kapcsolata az iskolának — ügyelnek a gyár külső rend­jére, tisztaságára is, mert ez is hatással van a diákokra. És nevel a munkások személyes példaadása is. Érdekes esetet hallottam erről. A gimnazisták, ha a gyár szót hallották, sürgés-forgásra, zakatolásra, kalapácsütésekre, nehéz vasak cipelésére gon­doltak. És egyszer csak beke­rültek egy szerelőműhelybe, ahol azt látták, hogy a man­ünnep számba mennek: a kis színésznő felületesen rajzolt fi­guráját is élettel tudta megtöl­teni. Avar István fanyarul játssza végig a vetélytárs ér­dekes, de megíratlan figurá­ját; Bihari József öreg pro­fesszorából sugárzik az igazi humánum, a bölcs fölény; Básti Lajos is remekelt, mint impex-Lucifer — kár, hogy az Ádám-figurák mellett nem foglalkozik többet ezzel a sze­repkörrel is. Krencsey Ma­riann hitelesen, árnyaltan játssza a kitartott nő szerepét. Hercenik Miklós képein némi levegőtlenség, nyomottság ér­ződik, a tehetséges fiatal ope­ratőr a műteremben még nem mozog kellő biztonsággal. Pet­­rovits Emil néhány ragyogó és eredeti filmzene után (Kölyök, Kard és Kocka, Eljegyzés) e filmben felszínesebb munkát végzett. B. Nagy Léseié mások beszélgetnek. Igaz, egy tervrajz fölé hajolva beszél­getnek, de hát ez még­sem komoly munka, ez lógás — fo­galmazták meg osztályfőnö­küknek. Aztán a tanárnak, a művezetővel együtt meg kel­lett magyaráznia, hogy a munka fogalma lassan átala­kul nálunk. Itt például — mondották -» olyan egyedi munka folyik, ahol a tervraj­zokon sokat kell gondolkodni, tanakodni, ez már nem a régi értelemben vett, csak fizikai erőkifejtést igénylő munka, hanem lassan-lassan szellemi­vé válik. A diákok hallottak már erről, hogy a szocializ­musban fokozatosan eltűnik a fizikai és szellemi munka kö­zötti különbség, hitték is, nem is, most maguk látták. És a tapasztalat felért egy jó osz­tályfőnöki munka eredményei­vel. Osztályoz a munkás, tantervet készít a mérnök A munkás a magyarázat, az oktatás mellett néha tanári munkát is végez: osztályoznia kell a diák munkadarabjait, természetesen a pedagógussal egyetértésben. Érdekes tapasz­talat, hogy az első negyedév­ben a munkások általában li­berálisan osztályoztak, eny­hébben, mint a tanár. Az ok: elnézőek, nem akarják kedvét szegni a diákoknak és főkép­pen nagyon megszerették őket. Igaz, néhol túlzott szigorúság se­akad, itt a tanárnak peda­gógiai tanácsokat kell adnia a szakmunkásnak, megmagya­rázni a fokozatosság, az élet­kori sajátosságok figyelem­be­véte­lének elvét. Kint jártam az Erőműkar­­bantartó Vállalatnál, ahol az egyik harmadik osztály gya­korol. Megismerkedtem Po­­zsonyi János mérnökkel, a diákfoglalkozások üzemi in­struktorával. Pozsonyi maga is munkás volt, 1951-ben vé­gezte el az esti egyetemet, ő készíti a műszaki képzés tan­­terveit, vasárnap, munkaidőin túl, mert a gyárban nincs erre ideje. Rendkívül alapos, elmé­lyült tervet dolgozott ki, kü­lön elméleti és gyakorlati résszel. Eszerint a gyár mér­nökei heti két órában, munka­­területük szerint, előadásokat tartanak anyagismeretből, anyagvizsgálatból, a műszaki rajzokról, a lemezes és laka­tos munkákról stb. Eközben a diákok kisebb csoportokban szemlélődnek az üzemben, is­merkednek a munkásokkal és a gépekkel, majd bizonyos el­méleti anyag elsajátítása után a gyakorlati munka követke­zik, a gépműhelyben, az aszta­los- és a marósrészlegnél. — Nem hátráltatják a diá­kok a munkásokat a terme­lésben? — Sok mindenben segíteni tudnak — magyarázza a gép­műhelyben. Aszódi művezető. — Eleinte ugyan feltartják őket a munkában, de ez meg­térül, amikor majd ők segí­tenek. Mert tudnak hasznos munkát is végezni, sorjáznak például, az elkészült munka­darabok éleit lereszelik, segí­tenek befogni a munkadara­bokat, meg ami adódik. X) „tanárok” — Magatartás? Szorgalmasak, érdeklődőek, nagyon tisztességtudók — mondja a művezető. — Igaz, ez tőlünk is függ: az első pap ünnepélyesen fogadtuk őket a művelődési otthonban, az igazgató, a pártszervezet, a KISZ köszöntötte a diákokat, aztán itt a műhelyben külön beszéltünk velük. Megmond­tam, hogy mi a kötelességük, mindenkinek azzal kell foglal­koznia, amit rábíztak. A diákokat kísérő osztály­főnök mellett egy új típusú ne­velővel találkozunk itt, a szak­munkással. Kölcsönös segítség Ismeretségek, barátságok kötődnek az üzemben ifjú munkás és diákok között. És ami egy-egy diák és munkás között alkalmilag kötődik, azt megpecsételi az iskola és a gyár hivatalosan is. Pozsonyi mérnök bejár az iskolába vagy az üzemben tárgyal teljes délutánon át a pedagógusok­kal, nevelési és szakmai kér­déseket beszélnek meg. Ami­kor az egyik üzem, az Álta­lános Szerelővállalat élüzem lett, meghívta ünnepségére az iskolát. Másutt az üzemi és iskolai KISZ-szervezet közös klubna­pot rendez, ismét máshol — az Úttörő Áruházban — az igaz­gatóhelyettes társadalmi mun­kában számtant tanít, az áruház pedig biztosítja a diá­kok szakmai foglalkozását. Sorolni tudnak­­Itt még számos példát arra, hogyan kapcsoló­dik az iskola az üzemhez és ennek jó hatása hogyan érző­dik meg mind az üzemben, mind az iskolában. Gábor István Jelevel a üzem ■Csütörtök, 1959. december 19- IIfii 1MIU1II FIIiIiElLI Román György — Tóth Sándor Amint az ember beleme­rül Román György új, testes regényébe, a Szürke házba (Magvető), azonnal az az alap­vető érzése támad, mely elkí­séri a több mint hatszáz olda­lon keresztül: rendkívül dús, de szertelen és eléggé kordába nem szorított képzelet munká­jának lehet a tanúja. A regény a mai nemzedék egyik legalapvetőbb élményét szólaltatja meg újra: 1944 má­sodik felének élményeit, bor­zalmait. E korról , a legkülön­bözőbb körülmények közötti sorsokról már számos regényt olvashattunk: haláltábortól ,ka­tonaélményekig, sárgacsillagos háztól az aktív ellenállásig. Román György még mindig új világba tud vezetni: a fantá­ziájában újjászületett és iga­zán csak a képzeletben ottho­nos világba. Ha pusztán ese­ményeit nézném e regénynek, azt is mondhatnám rá, hogy a pikareszk hagyományokat újít­ja fel 44 sajátos keretében: hőse, a kacskakezű asztalos­festőművész hányattatásai iro­dalmi gyökereiket oda eresz­tik. De a pikázó két talpával állt a földön s általában el sem látott a fejek fölött, min­dig csak azt tudta igazán szem­ügyre venni, ami szeme ma­gasságában eléje került, em­ber, tárgy, esemény. Román hőse előtt a világ valahogy át­lényegült, mozgékony körvo­nalú, lebegő formában jelenik meg. S ez különös fűszert visz a katonaszökevény fiatalember hújdosásának nem teljesen új történetébe; ettől válnak a for­dulatok váratlanná, a találko­zások jelentőséggel terhessé, az ábrázolt élet a mindennapok valóságánál gazdagabbá. Fantáziája szertelen csapon­­gásában Románt mai íróink közül egyetlen egyhez, Rideg Sándorhoz lehetne hasonlítani: számos különbségük ellenére közös bennük ez a mindent ter­mészetesen átlényegítő hajlam. Rideg képzelete az élet, a dol­gok, az emberek és helyzetek groteszkségét emeli ki, Ro­máné az esettséget, csúnyasá­got, tragikumot, visszataszító vonásokat. Az életre, emberek­re és eseményekre örökre éhes, de bezárt magányából kitörni nem tudó, örökre kielégítetlen lélek áradószavú jelentése ez a regény. Érdekes az, hogy ezt ő maga is tudja; egy helyütt így ír erről: «■... nem azt láttam, ami a valóság, hanem a belő­lem kiinduló ferde, magányos érzéseken keresztül szemlél­­gettem a világot."* E diagnó­zist — legalábbis e regény ese­tében — teljes mértékben alá­írhatjuk. A világ Román számára első­sorban­­képekben, színekben, a távlat tréfáiban jelenik meg. Nemcsak író ő, hanem festő­művész is, s a festő látása ül az író szemében. Az mutatja meg számára nagyban a kis­szerűt, szörnyűben a gro­teszket, fenkeltben a mocskost, s így kerekedik ki előttünk a világnak —­ legalábbis 44 vi­lágának — szörnyű, s szörnyű­ségében mégis mulatságos képe. A képzeletnek, egész világot átlényegítő szerepe mellett még külön, önálló szerepe is van a Szürke ház­ban: a cím­adó ház maga is a képzelet já­téka. A külvilágtól sértett lel­kű hős ide szokott visszavo­nulni, a képzelet szürke házá­ba, hogy megnyugvást, kielé­gülést szerezzen; a regény e ház belső világának szétbom­lását is elmondja; azt a folya­matot, ahogyan a külvilág ese­ményeinek súlya alatt ez a képzeletbeli pót-világ össze­roppan. A képzelet által átlényegített való világ s a képzeletben fel­növő majd széthulló pót-világ szinte féktelenül áradó szó- és kép-özön­ben jelenik meg. A festői, érzékletes szavaknak ez az áradása eleinte elragad, az­tán fárasztó lesz, éppen mert mindenből­ sarjadó, minden­­hez­ tapadó, gáttalanul áradó, válik végül is hatástalanná, nem tud stiláris kiemelő sze­repet betölteni, mert egyen­lően ékít és hangsúlyosz min­den jelenséget és eseményt. Román György művészi te­hetsége és művészi tisztessége e könyve is eleven bizonyí­ték — kétségtelen, mint ahogy vitán felül áll tiszta és humá­nus szándéka. Ah­hoz azonban, hogy hatásukban is olyan erő­sek legyenek művei, mint szán­dékukban, elsősorban eszkö­zeit kellene tompítani vagy in­kább eszközhasználatát, szer­kezetét és kép­világát foko­zottabban alárendelni a ren­dező értelemnek. * A Magvető könyvkiadó egészséges kezdeményezése a fiatal, útjukra most induló írók első kötetének olcsó kön­tösben való közrebocsátása; e sorozat legújabb kötete Tóth Sándor kisregénye, a Gerinc­törés. A cím nem nagyon­ sze­rencsés, de igen kifejező: Tóth Sándor azt a folyamatot írja le, ahogyan egy szegény, nyo­morgó szabó fia beletörik az úri világ szabályaiba azért, hogy ő is feljuthasson, fel a néptanítóság ál-uraságába. Gyermeki lázadás és papi ter­ror, a világ nyomása és a szív indulata ütköznek össze e könyv lapjain s teljesítik ki nemesek egy ember, de egy egész tipikus életút tragédiá­ját vagy tragikomédiáját. Tóth Sándor első regényé­nek figyelemre méltó értékei vannak. Az írót nem a társa­dalmi körkép kiteljesítése érde­kelte, hanem egy sajátos, a múltban nagyon is tipikus lel­kiállapot, lelki folyamat meg­rögzítése: hogyan töri kerékbe az úri világ vastörvénye egy alulról feltörő, tehetséges fiú önérzetét és tisztaság-vágyát. A szerző realizmusát dicséri, hogy nem próbálta meg ezt a témát a világból, valóságból kiszakítva, valamiféle desztil­­láltan pszichológiai anyagban megfogalmazni: a külvilág nyomása minden sorában jelen van s az egész történet azáltal emelkedik fel, mert társadalmi jelentőségét, tipikusságát tudja magasra tartani. Mivel pszichológiai regényt ír, ezt a hatást lélektani eszkö­zökkel éri el. Főhőse lélek­­rajza mindvégig hiteles -­ ta­lán nem megrázóan új, sem látásában, sem írói módszeré­ben nem kísérletezik valami soha-nem-volttal, de a bevált módszereket tudja használni. A gyermekkor derűjét éppoly biztos kézzel ábrázolja, mint a kamaszfiú zavarosan gerjedő vágyait és álmait; a primitíven brutális, ösztönös osztályhar­cot, mely a szegény és gaz­dag fiúk faluvégi verekedései­ben nyilvánul meg, éppolyan biztosan rajzolja, mint a gyer­meki szerelmét s az azt nem érintő, de azzal párhuzamosan felserkenő szexuális vágyakat. A harc, mely a kisregény hőse, Barnes Pista lelkében le­folyik, s melynek során végülis elbukik, lényegében osztály­­harc; megnyilvánulási formá­jában azonban a hűség harca. Kihez maradjon hű: a gyer­mekkori pajtásokhoz, a becsü­lethez, az egyenességhez, apjá­hoz, a nyomorgó szabóhoz és szomszédaikhoz, a suszterhez, a kőműveshez, vagy vállalja az új hűséget, mely az apát­plébánoshoz, a tanítóképző hideglelkű, kegyetlen papjai­hoz,­ a kegyes hazugságokhoz, álszentséghez, képmutatáshoz fűzi? Ebben a harcban őrlődik Barnes Pista, egészséges ösztö­nei űzik ki a téli éjszakába az ablakon át, szöktében a tanító­képzőből s a feltörés vágya, az új hűség, hiúság és nagyravá­­gyás kényszerítik vissza, haj­nal felé, ugyanazon az úton, hogy többé ne is próbáljon meg szabadulni, kitörni. Színvonalas eszközökkel megírt kisregény ez, mely még sok jót enged remélni alkotó­jától; egyben társadalmi je­lentősége sem elhanyagolható. Témájának magyar é­s világ­irodalmi előképeit könnyű lenne megtalálni (Julien Sorei s Nyilas Misi kézenfogva je­lennek meg az emlékezet ab­lakában), de amit megír, az eredeti, a személyes élmény hevétől áthatott. A harc, mely­ről pontos és részletes hűség­gel beszámol a Gerinctörés, a régi Magyarországon ezrek és ezrek lelkében folyt le évről évre, szinte kivétel nélkül mindazokban, akik a kétkezi munka lenézett és megvetett világából megpróbáltak fel­emelkedni a nadrágos embe­rek, az íróasztal, a toll és tinta egyedül üdvözítő és tár­sadalmilag egyedül befoga­dás-képessé tevő világába. Örvendetes, hogy Tóth Sándor ilyen tisztán látja és tudja megfogalmazni ennek az útnak a belső és külső tragikumát; írása maradandó dokumen­tuma egy elég népes típus életútjának, a ezáltal való­színűleg hozzájárulhat ahhoz is, hogy számosan, akik ezt az utat megjárták, ráismerjenek: velük hol s hogyan történt ha­sonló tragédia s hogyan szaba­díthatják fel magukat követ­kezményeitől. Nagy Péter Új filmek a budapesti mozik műsorán! GYALOG A MENNYORSZÁGBA FIATALSÁG, SZERELEM 14 éven alul nem ajánlott Széles változatban: PUSKIN (egész nap) SZIKRA (de.) DÓZSA Normál változatban: MÁJUS 1. MUNKÁS December 14-16! TÁNCSICS FEKETE GYÖNGYÖK Nevelők céljai - gyermekek vágyai - egy intézet élete. — Jugoszláv film. Korhatár nélkül VÖRÖSMARTY (du.) FÉNY (egész nap) A NAGYBÁCSIM Színes francia film. Rendező és főszereplő: JACQUES TÁTI Korhatár nélkül SZABADSÁG (XI. ker., egész nap) December 14-16! SZABADSÁG (IV. ker.) ATTILA (Budafok) Sztravinszkij december 20-án új zeneművének New Yorte-i első előadását vezényli. A mű címe: Raoul Dufy emlékére. A nagy francia festő Sztravinszkij közeli barátja volt.

Next