Magyar Nemzet, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-10 / 290. szám
4 Magyar tomrszf am &tt/Lip&trszágbóL A film főhőse fiatal, végzős kutatóvegyész, akit profeszszora — épp tudományos munkája, fejlődése érdekében — egy vidéken működő kísérleti intézetbe küld. Hősünk azonban megfut a feladat elől, nem vállalja a nagyobb áldozatot, s inkább Pesten helyezkedik el, egy jövedelmezőbb, kényelmesebb állásban, s a gyorsabb sikerért, kényelmes lakásért, külföldi utak lehetőségéért ,■mindössze- tudományos terveit kell feladnia. A probléma, amelyet a főhős alakja kirajzol, roppant izgató: ha nem is többségben, szép számmal vannak fiatalok, akik — részben, mert nem készítették fel őket az élet nehézségeire, s megszokták, hogy mindent készért kapjanak a társadalomtól, fiatalos tervek és álmodozás helyett az érvényesülés nagyon is prózai, önmagukat lealacsonyító útjaitmódjait keresik. Fehér Imrét, a film rendezőjét, a vidék vagy Budapest alternatíváján túl ez a súlyos probléma ragadta meg Bacsó Péter forgatókönyvében: az ifjúság legyen lelkében is ifjúság, ne adja el egy tál lencséért a saját álmait. Nem véletlen az sem, hogy a filmet olyan fiatalok készítették, akik ugyan már átestek , ki milyen lélekkel — az élet jónéhány kereszttüzén, de még nem feledték el a maguk régebbi álmait s talán kisebb-nagyobb alkudozásait sem. Megragadó színekkel — s érthetően kissé nosztalgikus felhanggal — ábrázolták a mai egyetemi ifjúság életének apró epizódjait; a főhős föllobbanó szerelmét, a rögtönzött, humoros-megható esküvőt, egy-egy hangulatos pillanatképet a vizsgák előtti szurkolásról, az elhelyezkedési gondokat, a két szerelmes pezsgés áldomását, a Gerbaud elhagyott, előverte terraszált-Ez azonban csak a film egyik oldala. Amilyen biztos érzékkel választotta ki az író a témát, oly könnyelmű volt az ábrázolásában, a történet fordulatai során — dramaturgiai következetlenségek miatt — a főhős súlytalan figurává válik, elveszíti rokonszenvünket, sőt — a film utolsó harmadában — már érdeklődésünket is. Pedig milyen szép feladat lett volna árnyaltan ábrázolni életének elsivárulását, annak ellenére, hogy anyagilag jól megy neki, hogy felesége szereti. Ehelyett az író egy "kisegítő konfliktust"" kapcsol a történetbe: hirtelen az asszony kerül előtérbe, a fiatal színésznő, aki mellett már nincs ott az autós Mefisztó, szerződéssel a kezében. (Nóta bene: szubjektíve akármilyen lealacsonyító is Imre számára az impexnél végzett munka, fölösleges, hogy a film objektíve is cinikus, rothadt erkölcsű figurának mutassa a külkereskedelmi vállalat főnökét.) S az asszonyka elfoglaltság hiányában gyötörni kezdi a férjét, skandalumokat rendez, s oly szánnivalóan szenved, hogy maradék rokonszenvünket is elorozza a főhőstől. Logikai és drámai hiba: főhősünk nem a maga vétsége miatt bűnhődik, nem azért, mert ő feladta az álmait, hanem, mert felesége nem hajlandó erre. Végül az asszony vidékre megy turnézni a Faluszínház együttesével és a fiatal férj magára marad. És most már végre rászakadhatnának a saját gyötrelmei, ám ehelyett megint csak másról van szó: egy szalmaözvegy szokásos spleenjét éli át csupán, s ebből is a szokott módon igyekszik szabadulni. Néhány gusztustalan jelenet után a Lukács-fürdő teraszán találjuk, napfényben és gondokban főve, s a váratlanul megjelenő professzora helyrerázza a fejét; hősünk sürgönyileg felmondja pesti állását, most már végleg elmegy a vidéki tudományos Intézetbe, ahol véletlenül épp akkor vendégszerepel a Faluszínház együttese. Kissé részletesebben ismertettük a mesét, hogy világos legyen: az író három dráma lehetőségét is fölvillantotta (a vegyész főhősét, a színésznő feleségét, valamint a vetálytársét), de mindegyik fölött elsiklott, s ezek a motívumok, ahelyett, hogy erősítenék, kölcsönösen gyengítik egymást, pedig kár, hogy nem fogadta Új magyar film meg, nem élte át igazán a hősei sorsából következő tanulságot: így a film kitűnő ötleteit, felvillanásait folyton eltemeti a könnyűkezű ügyeskedés. Mint említettük, Fehér Imrét, a film rendezőjét magával ragadta a téma, de arra már nem volt ereje, szívóssága, hogy optimális megoldását is kiküzdje. a Bakaruhában tiszta víziói után Fehér Imre most a régi Capra-filmek hosszúdialógusokra épült, színházias stílusát próbálja követni, de Capra könnyedsége nélkül, ami érthető, hisz a párbeszédek sem oly csattantak, szellemesek, hogy a kép helyett átvegyék a vezérhangot. A legnagyobb hiba mégis a főszereplő kiválasztása: Latínovits Zoltán képtelen kipillantani a szerepből, sőt megpróbál ideélt formálni belőle. Törőcsik Mari jelenetei szinte Az Eötvös Gimnáziumban nem az idén kezdődött el az 5+1-es rendszer, amely szerint a diákok öt nap tanulás után egyet az üzemben töltenek. Tavaly már két osztály kísérletezett ezzel a módszerrel fél esztendeig. Zentai Károly igazgatóhelyettes, aki egyéb feladatai között elsősorban a műszaki gyakorlati képzéssel foglalkozik, így mondja el a tavalyi tapasztalatokat: — Az egyik csoport az Általános Szerelővállalat tanműhelyébe került. A gyerekek megtudták, hogy ugyanabban az időben ipari tanulók is dolgoznak a műhelyben, nagyon megrémültek. Azok régebben dolgoznak mér, biztosan kinevetik őket.*Diák uraknak"* fognak bennünket csúfolni — mondogatták. — Félelemmel, izgatottan várták az első műhely napot. Nem nevették ki őket. — Szerencsére — mondja az igazgatóhelyettes —, ügyes tematika készült, a diákok az első naptól kezdve hasznos munkát végeztek, nem a mármár "hagyományos"" kalapácsot kellett elkészíteni, hanem olyasmit, amire a gyárnak éppen szüksége volt: tartókilincseket, kengyeleket stb. Az üzemi munka első sikere akkor jelentkezett, amikor a diákjaink megtudták, hogy összegszerűen is komoly értéket termeltek. A gyár meg is hálálta ezt: felszerelte a fizikai szertárukat. Személyes példával Eddig a politechnizációról úgy beszéltünk, mint a munkára nevelés fontos módszeréről, és az üzemben ennek egyik legfőbb megvalósítási területét láttuk. Ez így is van. De ki hitte volna, milyen fontos, általános nevelési tényező lesz a gyár az iskola és a család mellett? Az Eötvös Gimnáziumban sokat foglalkoznak a diákok magatartásával. Néha apróságokra is figyelni kell, az alsósok szeretik zsebrevágni a kezüket, ha beszélnek valakivel. Nem akarnak szándékosan tiszteletlenek lenni, csakhát a kamaszok. Az utóbbi időben három helyről is hallotta az iskola, hogy a gyerekeket figyelmeztették az üzemben: ne vágják zsebre a kezüket, mert ez ott sem illik. És ugyanígy leszoktatják az idősebb szakmunkások a fiatalokat a vállrándításról, a nyegle hangról. Nevel az üzem. A legtöbb helyen — tizenegy gyárral, állami gazdasággal, áruházzal van kapcsolata az iskolának — ügyelnek a gyár külső rendjére, tisztaságára is, mert ez is hatással van a diákokra. És nevel a munkások személyes példaadása is. Érdekes esetet hallottam erről. A gimnazisták, ha a gyár szót hallották, sürgés-forgásra, zakatolásra, kalapácsütésekre, nehéz vasak cipelésére gondoltak. És egyszer csak bekerültek egy szerelőműhelybe, ahol azt látták, hogy a manünnep számba mennek: a kis színésznő felületesen rajzolt figuráját is élettel tudta megtölteni. Avar István fanyarul játssza végig a vetélytárs érdekes, de megíratlan figuráját; Bihari József öreg professzorából sugárzik az igazi humánum, a bölcs fölény; Básti Lajos is remekelt, mint impex-Lucifer — kár, hogy az Ádám-figurák mellett nem foglalkozik többet ezzel a szerepkörrel is. Krencsey Mariann hitelesen, árnyaltan játssza a kitartott nő szerepét. Hercenik Miklós képein némi levegőtlenség, nyomottság érződik, a tehetséges fiatal operatőr a műteremben még nem mozog kellő biztonsággal. Petrovits Emil néhány ragyogó és eredeti filmzene után (Kölyök, Kard és Kocka, Eljegyzés) e filmben felszínesebb munkát végzett. B. Nagy Léseié mások beszélgetnek. Igaz, egy tervrajz fölé hajolva beszélgetnek, de hát ez mégsem komoly munka, ez lógás — fogalmazták meg osztályfőnöküknek. Aztán a tanárnak, a művezetővel együtt meg kellett magyaráznia, hogy a munka fogalma lassan átalakul nálunk. Itt például — mondották -» olyan egyedi munka folyik, ahol a tervrajzokon sokat kell gondolkodni, tanakodni, ez már nem a régi értelemben vett, csak fizikai erőkifejtést igénylő munka, hanem lassan-lassan szellemivé válik. A diákok hallottak már erről, hogy a szocializmusban fokozatosan eltűnik a fizikai és szellemi munka közötti különbség, hitték is, nem is, most maguk látták. És a tapasztalat felért egy jó osztályfőnöki munka eredményeivel. Osztályoz a munkás, tantervet készít a mérnök A munkás a magyarázat, az oktatás mellett néha tanári munkát is végez: osztályoznia kell a diák munkadarabjait, természetesen a pedagógussal egyetértésben. Érdekes tapasztalat, hogy az első negyedévben a munkások általában liberálisan osztályoztak, enyhébben, mint a tanár. Az ok: elnézőek, nem akarják kedvét szegni a diákoknak és főképpen nagyon megszerették őket. Igaz, néhol túlzott szigorúság seakad, itt a tanárnak pedagógiai tanácsokat kell adnia a szakmunkásnak, megmagyarázni a fokozatosság, az életkori sajátosságok figyelembevételének elvét. Kint jártam az Erőműkarbantartó Vállalatnál, ahol az egyik harmadik osztály gyakorol. Megismerkedtem Pozsonyi János mérnökkel, a diákfoglalkozások üzemi instruktorával. Pozsonyi maga is munkás volt, 1951-ben végezte el az esti egyetemet, ő készíti a műszaki képzés tanterveit, vasárnap, munkaidőin túl, mert a gyárban nincs erre ideje. Rendkívül alapos, elmélyült tervet dolgozott ki, külön elméleti és gyakorlati résszel. Eszerint a gyár mérnökei heti két órában, munkaterületük szerint, előadásokat tartanak anyagismeretből, anyagvizsgálatból, a műszaki rajzokról, a lemezes és lakatos munkákról stb. Eközben a diákok kisebb csoportokban szemlélődnek az üzemben, ismerkednek a munkásokkal és a gépekkel, majd bizonyos elméleti anyag elsajátítása után a gyakorlati munka következik, a gépműhelyben, az asztalos- és a marósrészlegnél. — Nem hátráltatják a diákok a munkásokat a termelésben? — Sok mindenben segíteni tudnak — magyarázza a gépműhelyben. Aszódi művezető. — Eleinte ugyan feltartják őket a munkában, de ez megtérül, amikor majd ők segítenek. Mert tudnak hasznos munkát is végezni, sorjáznak például, az elkészült munkadarabok éleit lereszelik, segítenek befogni a munkadarabokat, meg ami adódik. X) „tanárok” — Magatartás? Szorgalmasak, érdeklődőek, nagyon tisztességtudók — mondja a művezető. — Igaz, ez tőlünk is függ: az első pap ünnepélyesen fogadtuk őket a művelődési otthonban, az igazgató, a pártszervezet, a KISZ köszöntötte a diákokat, aztán itt a műhelyben külön beszéltünk velük. Megmondtam, hogy mi a kötelességük, mindenkinek azzal kell foglalkoznia, amit rábíztak. A diákokat kísérő osztályfőnök mellett egy új típusú nevelővel találkozunk itt, a szakmunkással. Kölcsönös segítség Ismeretségek, barátságok kötődnek az üzemben ifjú munkás és diákok között. És ami egy-egy diák és munkás között alkalmilag kötődik, azt megpecsételi az iskola és a gyár hivatalosan is. Pozsonyi mérnök bejár az iskolába vagy az üzemben tárgyal teljes délutánon át a pedagógusokkal, nevelési és szakmai kérdéseket beszélnek meg. Amikor az egyik üzem, az Általános Szerelővállalat élüzem lett, meghívta ünnepségére az iskolát. Másutt az üzemi és iskolai KISZ-szervezet közös klubnapot rendez, ismét máshol — az Úttörő Áruházban — az igazgatóhelyettes társadalmi munkában számtant tanít, az áruház pedig biztosítja a diákok szakmai foglalkozását. Sorolni tudnakItt még számos példát arra, hogyan kapcsolódik az iskola az üzemhez és ennek jó hatása hogyan érződik meg mind az üzemben, mind az iskolában. Gábor István Jelevel a üzem ■Csütörtök, 1959. december 19- IIfii 1MIU1II FIIiIiElLI Román György — Tóth Sándor Amint az ember belemerül Román György új, testes regényébe, a Szürke házba (Magvető), azonnal az az alapvető érzése támad, mely elkíséri a több mint hatszáz oldalon keresztül: rendkívül dús, de szertelen és eléggé kordába nem szorított képzelet munkájának lehet a tanúja. A regény a mai nemzedék egyik legalapvetőbb élményét szólaltatja meg újra: 1944 második felének élményeit, borzalmait. E korról , a legkülönbözőbb körülmények közötti sorsokról már számos regényt olvashattunk: haláltábortól ,katonaélményekig, sárgacsillagos háztól az aktív ellenállásig. Román György még mindig új világba tud vezetni: a fantáziájában újjászületett és igazán csak a képzeletben otthonos világba. Ha pusztán eseményeit nézném e regénynek, azt is mondhatnám rá, hogy a pikareszk hagyományokat újítja fel 44 sajátos keretében: hőse, a kacskakezű asztalosfestőművész hányattatásai irodalmi gyökereiket oda eresztik. De a pikázó két talpával állt a földön s általában el sem látott a fejek fölött, mindig csak azt tudta igazán szemügyre venni, ami szeme magasságában eléje került, ember, tárgy, esemény. Román hőse előtt a világ valahogy átlényegült, mozgékony körvonalú, lebegő formában jelenik meg. S ez különös fűszert visz a katonaszökevény fiatalember hújdosásának nem teljesen új történetébe; ettől válnak a fordulatok váratlanná, a találkozások jelentőséggel terhessé, az ábrázolt élet a mindennapok valóságánál gazdagabbá. Fantáziája szertelen csapongásában Románt mai íróink közül egyetlen egyhez, Rideg Sándorhoz lehetne hasonlítani: számos különbségük ellenére közös bennük ez a mindent természetesen átlényegítő hajlam. Rideg képzelete az élet, a dolgok, az emberek és helyzetek groteszkségét emeli ki, Románé az esettséget, csúnyaságot, tragikumot, visszataszító vonásokat. Az életre, emberekre és eseményekre örökre éhes, de bezárt magányából kitörni nem tudó, örökre kielégítetlen lélek áradószavú jelentése ez a regény. Érdekes az, hogy ezt ő maga is tudja; egy helyütt így ír erről: «■... nem azt láttam, ami a valóság, hanem a belőlem kiinduló ferde, magányos érzéseken keresztül szemlélgettem a világot."* E diagnózist — legalábbis e regény esetében — teljes mértékben aláírhatjuk. A világ Román számára elsősorbanképekben, színekben, a távlat tréfáiban jelenik meg. Nemcsak író ő, hanem festőművész is, s a festő látása ül az író szemében. Az mutatja meg számára nagyban a kisszerűt, szörnyűben a groteszket, fenkeltben a mocskost, s így kerekedik ki előttünk a világnak — legalábbis 44 világának — szörnyű, s szörnyűségében mégis mulatságos képe. A képzeletnek, egész világot átlényegítő szerepe mellett még külön, önálló szerepe is van a Szürke házban: a címadó ház maga is a képzelet játéka. A külvilágtól sértett lelkű hős ide szokott visszavonulni, a képzelet szürke házába, hogy megnyugvást, kielégülést szerezzen; a regény e ház belső világának szétbomlását is elmondja; azt a folyamatot, ahogyan a külvilág eseményeinek súlya alatt ez a képzeletbeli pót-világ összeroppan. A képzelet által átlényegített való világ s a képzeletben felnövő majd széthulló pót-világ szinte féktelenül áradó szó- és kép-özönben jelenik meg. A festői, érzékletes szavaknak ez az áradása eleinte elragad, aztán fárasztó lesz, éppen mert mindenből sarjadó, mindenhez tapadó, gáttalanul áradó, válik végül is hatástalanná, nem tud stiláris kiemelő szerepet betölteni, mert egyenlően ékít és hangsúlyosz minden jelenséget és eseményt. Román György művészi tehetsége és művészi tisztessége e könyve is eleven bizonyíték — kétségtelen, mint ahogy vitán felül áll tiszta és humánus szándéka. Ahhoz azonban, hogy hatásukban is olyan erősek legyenek művei, mint szándékukban, elsősorban eszközeit kellene tompítani vagy inkább eszközhasználatát, szerkezetét és képvilágát fokozottabban alárendelni a rendező értelemnek. * A Magvető könyvkiadó egészséges kezdeményezése a fiatal, útjukra most induló írók első kötetének olcsó köntösben való közrebocsátása; e sorozat legújabb kötete Tóth Sándor kisregénye, a Gerinctörés. A cím nem nagyon szerencsés, de igen kifejező: Tóth Sándor azt a folyamatot írja le, ahogyan egy szegény, nyomorgó szabó fia beletörik az úri világ szabályaiba azért, hogy ő is feljuthasson, fel a néptanítóság ál-uraságába. Gyermeki lázadás és papi terror, a világ nyomása és a szív indulata ütköznek össze e könyv lapjain s teljesítik ki nemesek egy ember, de egy egész tipikus életút tragédiáját vagy tragikomédiáját. Tóth Sándor első regényének figyelemre méltó értékei vannak. Az írót nem a társadalmi körkép kiteljesítése érdekelte, hanem egy sajátos, a múltban nagyon is tipikus lelkiállapot, lelki folyamat megrögzítése: hogyan töri kerékbe az úri világ vastörvénye egy alulról feltörő, tehetséges fiú önérzetét és tisztaság-vágyát. A szerző realizmusát dicséri, hogy nem próbálta meg ezt a témát a világból, valóságból kiszakítva, valamiféle desztilláltan pszichológiai anyagban megfogalmazni: a külvilág nyomása minden sorában jelen van s az egész történet azáltal emelkedik fel, mert társadalmi jelentőségét, tipikusságát tudja magasra tartani. Mivel pszichológiai regényt ír, ezt a hatást lélektani eszközökkel éri el. Főhőse lélekrajza mindvégig hiteles - talán nem megrázóan új, sem látásában, sem írói módszerében nem kísérletezik valami soha-nem-volttal, de a bevált módszereket tudja használni. A gyermekkor derűjét éppoly biztos kézzel ábrázolja, mint a kamaszfiú zavarosan gerjedő vágyait és álmait; a primitíven brutális, ösztönös osztályharcot, mely a szegény és gazdag fiúk faluvégi verekedéseiben nyilvánul meg, éppolyan biztosan rajzolja, mint a gyermeki szerelmét s az azt nem érintő, de azzal párhuzamosan felserkenő szexuális vágyakat. A harc, mely a kisregény hőse, Barnes Pista lelkében lefolyik, s melynek során végülis elbukik, lényegében osztályharc; megnyilvánulási formájában azonban a hűség harca. Kihez maradjon hű: a gyermekkori pajtásokhoz, a becsülethez, az egyenességhez, apjához, a nyomorgó szabóhoz és szomszédaikhoz, a suszterhez, a kőműveshez, vagy vállalja az új hűséget, mely az apátplébánoshoz, a tanítóképző hideglelkű, kegyetlen papjaihoz, a kegyes hazugságokhoz, álszentséghez, képmutatáshoz fűzi? Ebben a harcban őrlődik Barnes Pista, egészséges ösztönei űzik ki a téli éjszakába az ablakon át, szöktében a tanítóképzőből s a feltörés vágya, az új hűség, hiúság és nagyravágyás kényszerítik vissza, hajnal felé, ugyanazon az úton, hogy többé ne is próbáljon meg szabadulni, kitörni. Színvonalas eszközökkel megírt kisregény ez, mely még sok jót enged remélni alkotójától; egyben társadalmi jelentősége sem elhanyagolható. Témájának magyar és világirodalmi előképeit könnyű lenne megtalálni (Julien Sorei s Nyilas Misi kézenfogva jelennek meg az emlékezet ablakában), de amit megír, az eredeti, a személyes élmény hevétől áthatott. A harc, melyről pontos és részletes hűséggel beszámol a Gerinctörés, a régi Magyarországon ezrek és ezrek lelkében folyt le évről évre, szinte kivétel nélkül mindazokban, akik a kétkezi munka lenézett és megvetett világából megpróbáltak felemelkedni a nadrágos emberek, az íróasztal, a toll és tinta egyedül üdvözítő és társadalmilag egyedül befogadás-képessé tevő világába. Örvendetes, hogy Tóth Sándor ilyen tisztán látja és tudja megfogalmazni ennek az útnak a belső és külső tragikumát; írása maradandó dokumentuma egy elég népes típus életútjának, a ezáltal valószínűleg hozzájárulhat ahhoz is, hogy számosan, akik ezt az utat megjárták, ráismerjenek: velük hol s hogyan történt hasonló tragédia s hogyan szabadíthatják fel magukat következményeitől. Nagy Péter Új filmek a budapesti mozik műsorán! GYALOG A MENNYORSZÁGBA FIATALSÁG, SZERELEM 14 éven alul nem ajánlott Széles változatban: PUSKIN (egész nap) SZIKRA (de.) DÓZSA Normál változatban: MÁJUS 1. MUNKÁS December 14-16! TÁNCSICS FEKETE GYÖNGYÖK Nevelők céljai - gyermekek vágyai - egy intézet élete. — Jugoszláv film. Korhatár nélkül VÖRÖSMARTY (du.) FÉNY (egész nap) A NAGYBÁCSIM Színes francia film. Rendező és főszereplő: JACQUES TÁTI Korhatár nélkül SZABADSÁG (XI. ker., egész nap) December 14-16! SZABADSÁG (IV. ker.) ATTILA (Budafok) Sztravinszkij december 20-án új zeneművének New Yorte-i első előadását vezényli. A mű címe: Raoul Dufy emlékére. A nagy francia festő Sztravinszkij közeli barátja volt.