Magyar Nemzet, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Péntek, 1960. január 1., Többet és olcsóbban termel 1960-ban a mezőgazdaság Nagy feladatok állnak a mezőgazdaság előtt: a terv 1960-ra 4,9 százalékos emelkedést ír elő a termelésben. Ho­gyan tudjuk ezt megvalósítani? Az új év küszöbén kérdést intéztünk a Földművelésügyi Minisztérium négy szakemberé­hez, mondják el, mit tesznek, hogy teljesíthessük a három­éves terv utolsó éve elé kitűzött feladatokat. Az alábbiakban közöljük a válaszokat: Építkezés, gépek — Milyen eredménnyel járt az egyes megyékben a tsz-be­­ruházás és milyen fejlődés várható? Telegdy László a beruházá­si osztály vezetője válaszol. A termelőszövetkezetek 1959. évi beruházott vagyonának ér­téke meghaladja a kétmilliárd forintot. Ez az összeg mintegy 200 millió forinttal több, mint az előző öt év összes termelő­szövetkezeti beruházása. A be­ruházások mennyiségét termé­szetesen igen nagy mértékben befolyásolta az 1959 tavaszán megindult számszerű felfejlő­dés. Az elmúlt évben a termelő­szövetkezeti építkezések érté­ke 1,5 milliárd forint volt. En­nek megvalósításában az ál­lami építőipar jelentős hánya­dot vállalt magára, amit a ren­delkezésre álló adatok szerint száz százalékban teljesített is. Az állami vállalatoknak nagy segítséget adtak a tsz-ek házi brigádjai, segédmunkaerő és saját fuvar útján. Az elmúlt évben a termelőszövetkezetek 110 000 tehén és 34 000 növen­dék számára építettek istállót. Sertésfiaztató 17 000, egyéb sertéstenyésztő épület 73 000, juh hodály 175 000, baromfi 380 000 férőhellyel épült, ön­töző telepet 10 500 holdon ren­deztek be. Az előző évekhez képest nö­vekedett a termelőszövetkeze­tek gépbeszerzése is. Az elő­irányzott traktorokból 520, az 1960. évi előszállításból 380 da­— Mit tesznek az állami gaz­daságok az önköltség csökken­tése érdekében? Ladó Lajos főosztályvezető Válaszol: A termelés önköltségének csökkentése a szocialista gaz­dálkodás egyik központi fel­adata. Különösen fontos ez a feladat az állami gazdaságok­nál. Példát kell mutatniuk a nagyüzemi gazdálkodás terén, a tsz-ek és az egyéni parasztok előtt be kell bizonyítaniuk a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő hatalmas előnyöket. Az állami gazdaságok a leg­utóbbi időkben jelentős ered­ményeket értek el a termelési önköltség csökkentésében. S hogy a jövőben tovább csök­kenthessék az önköltséget, sza­kadatlanul növelik a munka termelékenységét. Ez pedig szo­ros összefüggésben van a me­zőgazdasági termelés gépesíté­sének előrehaladásával. Mert még mindig sok olyan nehéz fizikai munka van a mezőgaz­daságban, amely gépesítéssel könnyebbé és olcsóbbá tehető. A következő években az ál­lami gazdaságok egyre több olyan gépet szereznek be, ame­lyek révén az egész termelési folyamat, de különösen a be­takarítás, a termény- és áru­mozgatás munkáját jelentősen hatékonyabbá teszik. Mindin­kább előtérbe kerül például a kukoricatermesztés komplex . Mit tesz a minisztérium és a szakirányítás a hús- és a tejhozam tervezett növelése ér­dekében? Markovics János főigazgató válaszol: Az elmúlt évben az állatte­nyésztés területén számottevő haladást értünk el. 1960-ban még nagyobb feladatok várnak ránk. Tovább fejlesztjük az állatlétszámot és növeljük az állati termékek mennyiségét. Mintegy 5000 vagonnal több húst, 700 000 hektoliterrel több tejet, 60 millió darabbal több tojást és 700 tonnával több gyapjút kell termelnünk az előirányzat szerint, mint 1959- ben. E célok megvalósítását a Földművelésügyi Miniszté­rium és az irányítása alá tar­tozó szakapparátus jól szerve­zett, tervszerű munkával kí­vánja elősegíteni.­­ Egyik fontos feladat a szarvasmarhaállomány és a kocaállomány növelése. Ennek rab traktort vásároltak. Az el­múlt évben a tsz-ek igen je­lentős beruházásokat valósítot­tak meg saját erőből. Az épít­kezéseknél mintegy 165 millió forint a beruházott összeg. A gép- és egyéb beruházásokkal együtt becslések szerint a sa­ját erőből beruházott összeg előreláthatólag megközelíti a 400 millió forintot. Az 1960. évi termelőszövet­kezeti beruházások gazdasági és műszaki előkészítése nagy ütemben folyik s megállapít­ható, hogy a tsz-ek beruházási kedve tovább fokozódik. Az új kormányhatározat a termelő­­szövetkezetek beruházási ked­vezményeit is úgy állapítja meg, hogy az elsősorban saját erő fokozására ösztönöz. Az új kormányhatározat le­hetővé teszi, hogy a tsz-ek cséplőgép és kombájn kivéte­lével vásárolhatnak minden­nemű mezőgazdasági gépet. 1959 decembere végén a gép­állomások és a szövetkezetek akkora traktorállománnyal rendelkeztek, hogy 234 hold tsz szántóterületre esik egy szántótraktor. Figyelembe véve a gépállomások és a termelő szövetkezetek 1960. évi traktor beruházásait és az előre lát­ható közös szántóterület nö­vekedését, ez év végére az egy szántótraktorra eső szövetke­zeti terület 195 holdra csök­ken. Ez a traktorsűrűség már megközelíti a korszerű nagy­üzemi gazdálkodás előfeltéte­leit, gépesítése, illetve a betakarí­tás gépesítésének megoldása. 1960-ban jelentős számban dol­goznak majd az állami gazda­ságokban kukoricacsőtörő gé­pek, csőfosztók és szárbetaka­­rító gépek. Amíg a hagyomá­nyos kukoricatermeléssel és betakarítási módszerrel egy mázsa szemes kukorica elő­állításához jó munkaszervezés mellett is 18 munkaóra szüksé­ges, addig a fejlett, gépesített módszerek alkalmazásával nem egészen egy munkaórára van szükség. Az állattenyésztés munka­­folyamatainak gépesítése ne­héz, de nem lehetetlen. A sza­­badtartásos szarvasmarhate­nyésztés, a fejés teljes gépesí­tése kedvező hatással van az önköltség alakulására. További lehetőségeket rejt magában az önitatás, az önetetés, a takar­mány előkészítés és behor­­dása, továbbá a trágyázás gé­pesítésének megoldása. Az állami gazdaságokban az önköltségcsökkentés fokozása érdekében módosították a pre­mizálási rendszert is. Az új rendszer minél feszítettebb terv készítéséért és annak tel­jesítéséért, valamint az áruter­melés tervének teljesítéséért jutalmazza a gazdaságok dol­gozóit. A nyereségrészesedés is hasonló elvek alapján kerül megállapításra, érdekében rendszeresen ellen­őriztetjük a selejtezéseket, a szarvasmarhavágás alakulását, a kocák hízóba állítását. Terv­szerűen biztosítjuk a szüksé­ges tenyészanaállat létszámot. Üszőt és tehenet hizlalásra csak akkor engedünk szerződéssel lekötni, ha tenyésztésre alkal­matlanok. Fontos feladat a borjaszaporulat növelése is. Széles körben megvalósítjuk az állatorvosok bevonásával és továbbképzésével a meddő­ség elleni küzdelmet. A sertéstenyésztésben is igen lényeges feladat a kocaállo­mány arányos kialakítása, szükség szerinti növelése. A hússertések arányszámát a je­lenlegi 46 százalékról legalább 50 százalékra kívánjuk növel­ni. A hús- és tojástermelés nö­velése érdekében jelentős mér­tékben fejlesztjük a baromfi­tenyésztést. Ezért keltetőállo­másainkról több mint 300 000 napos baromfit juttatunk a baromfitenyésztőknek. Külö­nösen fejleszteni kívánjuk a víziszárnyas és a pulykate­nyésztést. A termelőszövetkezetek kö­zös állattenyésztésének növe­lése és megszilárdítása a mi­nisztérium és a szakapparátus egyik legfontosabb feladata. A 3004/2. számú kormányhatá­rozat alapján biztosítjuk a tsz-ek részére a kedvezményes tenyészállatok és hízók beszer­zését. Gondoskodunk a férőhe­lyek létesítéséről is. Az állami beruházási keretből történő építkezéseken felül a tsz-gazda­­ságok részére mintegy 3000 ol­csó kivitelű, részben saját erő­vel megépíthető úgynevezett szerfás épület létesítését tesz­­szük lehetővé. 2000 sertés, 680 szarvasmarha, 200 juh és 194 baromfiistálló építését valósít­juk így meg. A silózás és a szakszerű takarmányozás meg­valósítása céljából a szakappa­rátus a tsz-eknek közvetlen tanácsadással szolgál, takar­mányozási bemutatókat szer­vezünk megyénként. Arra tö­rekedünk, hogy a ter­melőszövetkezetek mind na­gyobb mértékben használják a nagy biológiai értékű fehérje­dús takarmányokat. Mind az állattenyésztés, mind az állategészségügy hely­zetének javítása és tervszerű fejlesztése érdekében jelentő­sen fokozzuk a szakképzést és a szakpropagandát kutatók és gyakorlati szakemberek . Hogyan segítik a kutatók és a szakemberek a termelést? Molnár Béla, a kísérletügyi igazgatóság vezetője válaszol: A tudományos kutatóink munkája igen sokoldalú. Ku­tatómunkájukkal elsősorban azon feladatok megoldásán dolgoznak, amelyeket a terme­lés fejlesztése leginkább meg­kíván. Tudományos munkái­kon kívül azonban közvetlen segítséget is nyújtanak az ál­lami gazdaságok, de különö­sen a termelőszövetkezetek szakembereinek. A termelő­­szövetkezetek éves tervének elkészítésével a termelési idény alatt szaktanácsaikkal, útmutatásaikkal jelentős mér­tékben segítik a fejlődő ter­melőszövetkezeteket és a szak­­igazgatás szakembereit is. Ku­tatóintézeteink szakmai ta­nácskozásain, tapasztalatcse­réin, bemutatóin a mezőgaz­dasági szakemberek megismer­hetik a legújabb termesztési eljárásokat, a legjobb növény­fajtákat, a legmegfelelőbb te­nyészállatokat és a látottak alapján azokat munkakörük­ben felhasználhatják. Tudományos kutatóink fi­gyelemmel kísérik a világon folyó összes mezőgazdasági ku­tatásokat és korszerű termesz­tési módszereket. Ezzel nagy­mértékben hozzájárulnak a szakismeretek színvonalának fenntartásához és emeléséhez. Jelentős mértékben folytatnak szakirodalmi munkásságot is, amellyel elősegítik a mező­­gazdasági ismeretek széleskö­rű elterjesztését, miután nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy a helyszínen ismer­je meg a legújabb tudományos eredményeket. Kutatóinknak a gyakorlattal való kapcsolata nagymértékben javulna, ha a termelési szakigazgatás szak­emberei tudományos intézmé­nyeinket gyakrabban megke­resnék problémáikkal és ta­nácsot kérnének feladataik megoldásához. A megyei szervek az utóbbi két év során nagymértékben igénybe vették kutatóintéze­teink dolgozóinak segítségét. Ezért a jövőben kutatóintéze­teinknek mind határozottab­ban részt kell venniük a táj mezőgazdasági termelésében a belterjes nagyüzemi gazdálko­dás megteremtése érdekében. ••Önköltségcsökkentés Hús, tej, tojás Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Greguss Pál Kos­­suth-díjas egyetemi tanárnak, a biológiai tudományok dokto­rának kiváló munkája elisme­réséül, 70. születésnapja alkal­mából a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést csütörtökön délben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Magyar Nemzet A szocialista tábor nagy családjában valóra váltjuk terveinket Dobi István rádióbeszéde Kedves hallgatóim! Az óra éjfélt ütött, 1960-ra lapoztunk a kalendáriumban. Az ünnepi percben sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kí­vánok a rádió minden hallga­tójának, egész magyar népünk­nek. Jusson el üdvözletem mindenüvé, ahol ezen a Szil­veszter éjszakán magyarok ün­nepelni összegyülekeztek. Gyá­rak, üzemek, szövetkezetek kultúrotthonaiba, nyilvános szórakozóhelyekre és jusson el a csendes családi otthonokba is, az ünneplő fővárosba, a vá­rosokba és az apró falusi há­zakba is. Csendüljenek össze a poharak, ürítsük őket elért si­­kereink örömére és az induló új év biztató kilátásaira. Gond­talanság és jókedv uralkodjék ezen az éjszakán minden ma­gyar szívben és derűsen indul­jon az új esztendőbe. Ha visszatekintünk 1969-re, elmondhatjuk, hogy minden okunk megvan az elégedettség­re. Hazánk a szocialista épít­kezés nagyszerű eredményeivel gyarapodott és népünk élete tovább szépült. Tisztelet és hála illesse ezért a bányák, a gyárak, a mező­­gazdaság, a tudományos kuta­tás, a kulturális élet, a keres­kedelem, a közlekedés munká­sait, mindazokat, akik az év folyamán fáradhatatlanul dol­goztak. Ebben a kis országban, a mi drága hazánkban száz­ezrek és százezrek érezhetik önmagukban azt a felemelő érzést, a büszke elégedettséget, amelyet csak a tisztességes helytállás, az igen jól végzett munka adhat meg emberek­nek. Békében, biztonságban él­tünk és dolgoztunk s megvan a reményünk, hogy békesség­ben élhetünk az idei esztendő­ben is. A szovjet tudomány csodála­tos műszerekkel a szocializmus dicsőségét írta az égre, a szov­jet politika biztosítani tudta az emberiségnek a békét és 1960-ra új távlatait nyitotta meg az általános haladásnak, a népek békés egymás mellett élésének. Szép terveink van­nak az új esztendőre. Népünk tehetsége, szorgalmas és be­csületes igyekezete, hazánk földjének gazdag adottságai mellett, terveink valóraváltá­­sának biztosítékát megtalál­hatjuk abban is, hogy a szo­cialista tábor nagy családjá­ban, a szocializmust és kom­munizmust építő népeik nagy testvériségében élünk és dol­gozhatunk. Mérföldes léptek­kel halad előre a világ a fej­lődés útján és megvan az erőnk, megvannak az eszkö­zeink, megvan a nemzeti egy­ségünk, belső egyetértésünk, hogy a népek békés történelmi versenyében ne maradjunk le, hanem ezután is az elsők, a legjobbak közé törekedjünk. Ezekkel a gondolatokkal kí­vánok minden kedves hallga­tómnak, egész népünknek bol­dogságot, sikereket, nyugodt, munkás, eredményekben gaz­dag új esztendőt. Új tsz-község született: Hajós A falu alatt az út mentén új táblát szögeltek a földbe vert karóra. Látni már messziről, hogy friss rajta a festék. Kék alapon fehér betűk: Hajós termelőszövetkezeti község. A házak eresze alatt papri­kafüzér lángol pirosan, a ka­puk előtt emberek beszélget­nek. Sokan feketében, ünnep­lőben. A járdát lesöpörték, tiszták a házak, az udvarok, ünnepi a hangulat is, pedig nincs vasárnap. De ünnep ez a szerdai nap Hajóson, gyüle­keznek már az emberek a mo­ziépület környékén, csoportok­ban állnak a téren, piros arc­cal nevetgélnek, beszélgetnek fiatalok és öregek. Három óra­kor kezdődik az ünnepi tanács­ülés, ezt várják. Itt a fél fa­lu. Süt a nap. Miről másról is folyna most a szó az ünnepségre várakoz­va, mint az elmúlt két hét iz­galmas napjairól. A kérdésről amely eldőlt már az év utolsó­­előtti napján Hajóson is. A ha­tár húszezer hold földjéből 19 ezret nagyüzemi módon mű­velnek ezentúl a termelőszö­vetkezetek tagjai. A József At­tila, a Kossuth, a Petőfi és a Táncsics mellett megalakult a múlt héten a Haladás is. Ti­zenkét termelőszövetkezeti cso­port pedig beolvadt a szövet­kezetekbe és mellettük majd­nem száz egyéni gazda válasz­totta a társas gazdálkodást, így született meg a termelő­szövetkezeti község. öt és félezer lakosa van Hajósnak. Erre­felé a búza és a kukorica mellett paprikát, kukorrépát és majoránnát is termeltek. Régebben fejlett volt a szőlőkultúra is ezen a vidéken, de a háború után tönkrement, kiöregedtek a sző­lők és egyre kevesebb a híres hajósi kadar. Hogyan is kezdődött? Két héttel ezelőtt Hajósra látoga­tott el a kecskeméti járás ti­zenöt községének tanácselnö­ke tapasztalatokat gyűjteni, el­beszélgetni és a tsz-mozgalmat erősíteni. Néhány nap múlva segítette munkájukat majd a fél falu. — Hiába is járnak hozzám, én már ebben az évben be nem lépek! Majd gondolkodom a télen! — mondotta Székely Lajos, nyolcholdas gazda, amikor felkeresték. Négy nap múlva már ő is ment a nép­nevelőkkel. Hívta ismerőseit. — Ne legyek már egyedül! Fogjunk össze, mert csak így lesz eredmény. — Én belépnék — jelentet­te ki Fiedler István —, de ak­kor lépjen be mindenki a fa­luban. Minden középparaszt. Akkor majd tudunk valamit csinálni. Belépett. — Persze, voltak olyanok, akikhez négyszer-ötször is el­mentünk — emlékezik vissza Kovács Mihály, a járási vb elnökhelyettese. — Aki nem akart szót érteni velünk, az kívül maradt. De nagyon ke­vesen vannak ilyenek. Rostás Aladárt, az Új ba­rázda tizcs elnökét a piacté­ren vették körül a tagok. Mit tegyenek? Maradjanak a cso­portban, vagy lépjenek be va­lamelyik szövetkezetbe? Ros­tás példát mutatott, belépett és ötvenen követték. De kikötöt­ték valamennyien, hogy a Jó­zsef Attilába lépnek, bár nem az a legjobb szövetkezet a községben. Ott van a fejlődés­re a legnagyobb lehetőség. — Csajka lesz itt, emberek, vigyázzatok! — mondogatták a templomba járó öregasszo­nyok. — Ne lépjetek be! Ha eddig jó volt, ezután is jó lesz úgy, ahogy van! A hetvenesztendős özv. Rá­kóczi Ignácné azonban mást mondott, ő is járt a népneve­lőkkel fáradhatatlanul. — Ne legyetek olyan mara­diak! — Mit akar maga, Rákóczi néni? — kérdezték tőle. — Hi­szen maga talán már meg sem éri, hogy kialakuljon valami jobb. — Nem baj az, gyerekeim! Én nemcsak magamra gondo­lok ám, hanem a fiatalokra is. Milyen könnyű most ezekről a napokról beszélgetni itt áll­dogálva a­ napsütésben. Olyan az időjárás, mintha tavasz lenne. Az új élet tavasza. Könnyen röppennek a szavak, könnyen csendül a nevetés is, pedig milyen nehéz volt a vá­lasztás, a régitől való megvá­lás néhány nappal ezelőtt. Sok vajúdás előzte meg ezt a szü­letést. Hány álmatlan éjszakát okozott, ki tudná ezt megmon­dani? Állnak az emberek, ünnep­lőben a moziépület előtt. Meg­érkezik az első gépkocsi Kecs­kemétről, aztán Kalocsáról. Jönnek a megyétől és a járás­tól is a párt és a tanácsi funk­cionáriusok, hogy részt vegye­nek az ünnepi közgyűlésen. — Nagyon szép az az új tábla a falu szélén! — mondja Kovács Mihály, a járási vb. elnökhelyettese a hajósi ta­nácselnöknek. — Nem féltek, hogy ellopja valaki? Hátha éppen ilyen tábla kell valame­lyik szomszéd községnek is? — Ha kell, akkor vigyél Majd csináltatunk másikat. Mert nem a táblán múlik ám. Hanem itt, ezen e! — mutat a szívére. Tele van a moziterem, az ün­nepi tanácsülés kimondja ha­­tározatilag, hogy Hajós ter­melőszövetkezeti községgé ala­kult, aztán bejelenti még az el­nök, hogy a megye jóváhagyta a község kérelmét a földrende­zésről. Január első napjaiban megkezdik az összefüggő táb­lák kialakítását a határban. Ezzel vége is az ünnepi tanács­ülésnek, most a járási tanács műkedvelő csoportja követke­zik. Jeleneteket, énekszámokat adnak elő. Van egy jelenet, arról szól, hogy a népnevelők meglátogatják az egyik gazdát. A »komámasszony« azonban mindent elkövet, hogy ne kell­jen belépnie, fortélyosan ke­resi a kibúvókat. Zsong a terem, nevetnek a játékon az emberek. Pedig egy héttel ezelőtt sokan közülük még ugyanígy keresték a kibú­vókat, mint ebben a jelenet­ben a komámasszony, csökö­nyösen ragaszkodva a régi, megszokott életformájukhoz. S most úgy fakadt fel a jókedv a szívből, mint a tiszta víz a forrásból, összenéznek, csillog a szemük. Most veszik csak észre, hogy régi önmagukat nevetik ki, s hogy lám, máris megváltozott bennük valami. Este van már, szemerkél az eső. A József Attila tagjai együtt mennek a csúsznis, sáros utcákon a szövekezeti iroda fe­lé. Egy kis ünnepséget rendez­nek a belépő új tagoknak, az­tán megválasztják a tervkészí­tő bizottságot. A Haladás né­hány tagja a vendéglőben po­­harazgat. Sokan a moziterem­ben maradtak, beszélgetni. A jövő esztendő terveiről esik szó, előbb kissé bizonytalanul, aztán egyre bátrabban. Nem­csak paprikát, cukorrépát, ma­joránnát akarnak ezután ter­melni, öntözéses kertészetet létesítenek. Felújítják a kiöre­­regedett szőlőket. Gyümölcsöst telepítenek. Sokáig fénylenek az ablakok ezen a szép születésnapon. Az új évet várják már és az új életet tervezgetik Hálóson. Illés Sándor Illést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtök délelőtt ülése tartott. Megvi­tatta az Országos Árhivatal jelentését az ipari termelői ár­rendezés közgazdasági értéke­léséről. A kormány a jelentést tudomásul vette és elismeré­sét fejezte ki az Országos Ár­hivatal dolgozóinak a termelői árrendezés során végzett jó munkájukért. A Minisztertanács meghall­gatta és tudomásul vette az Országos Tervhivatal, a Ne­hézipari Minisztérium és a Külkereskedelmi Miniszté­rium együttes jelentését a szovjet hitelből épülő Tisza­­vidéki Vegyikombinát nitro­génműtrágya-gyárával kap­csolatosan 1958 decemberében hozott intézkedések végrehaj­tásáról. Elfogadta a Művelő­désügyi Minisztériumnak a művelődési otthonok létesíté­sével és működésével kapcso­latos kérdések rendezéséről szóló előterjesztését, majd folyó ügyeket tárgyait. 3

Next