Magyar Nemzet, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

2 Szovjet—indonéz gazdasági megállapodás: A Szovjetunió 250 millió dollár hitelt nyújt Indonéziának Bogárból jelenti a TASZSZ. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök és Sukamo indonéz köztársasági elnök vasárnap Sógorban aláírta a szovjet—indonéz gazdasági és műszaki együttműködési egyezményt. A szovjet kormány 250 millió dollár összegű hitelt nyújt Indonéziának, 2,5 százalékos kamattal, hétéves felhasználásra. A hitel összege magában foglalja a szovjet fél tervezőmunkáját és a szovjet segítséggel épülő indonéziai üzemek berendezését. Szovjet vállalatok — indonéz vállalatokkal együtt — kutatómunkát végeznek majd az Indonéziában létesítendő üzemek és egyéb objektumok felépítésével kapcsolatban. A szovjet vállalatok ezenkívül műszaki segítséget nyújtanak a berendezések építésében, felszerelésében és megindításában. E célból szovjet szakemberek és szakmunkások érkeznek Indonéziába, továbbá szovjet üzemekben indonéz szakemberek képzettségét tökéletesítik. A szovjet vállalatok átadják az indonéz félnek mindazokat a műszaki dokumentációsnyagokat, tájékoztatást, illetve szabadalmakat, amelyek az említett objektumok felépítéséhez szükségesek. Mindezért csak annyit kell fizetni, amenynyibe a dokumentáció összeállítása, másolása stb. kerül. Az egyezmény egyik cikkelye hangsúlyozza, hogy a jelen megállapodás, amely a békés együttélés elvén alapul, vas- és színesfém-, kohászati, textil, vegyipari, mezőgazdasági objektumok, valamint az atomenergia békés felhasználását szolgáló létesítmények felépítésére vonatkozik. Egyezmény a kulturális együttműködésről A szovjet—indonéz kulturális együttműködési egyezmény rámutat, hogy a szerződő felek a két országban érvényes törvények keretében minden eszközzel erősíteni és fejleszteni fogják a kölcsönösen előnyös kulturális cserét. Lehetőségeikhez és szükségleteikhez képest elősegítik az együttműködést, a tapasztalatcsere fejlesztését a tudomány, a főiskolai oktatás, a népművelés, az egészségvédelem, az irodalom, a művészet és a sport vonalán. Mindkét fél kölcsönösségi alapon támogatni fogja a könyvek, a folyóiratok, a filmek és a rádióműsorok cseréjét. Lehetővé teszik a másik fél kormányai által megjelölt személyeknek, hogy tudományos, műszaki és ipari intézményekben a saját állampolgárokkal azonos elbírálás mellett folytathassák tanulmányaikat. Az egyezmény előirányozza a főiskolai tanárok kölcsönös meghívását, valamint tudományos és kulturális dolgozók kölcsönös felkérését előadások és előadássorozatok megtartására. Az egyezmény jegyzékváltás után lép hatályba; a két fél értesíti egymást, hogy az egyezményt mindegyik ország alkotmányának szellemében megerősítették. Csou En-laj áprilisban látogat Indiába Pekingből jelenti a TASZSZ. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke február 26-án levelet intézett Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnökhöz. Csou En-laj levelében a többi között ezt írja: A Kínai Népköztársaság kormánya változatlanul azt tartja, hogy Kína és India népeinek barátsága örök s hogy a két ország közötti határvitákat baráti és békés úton kell és lehet megoldani; továbbá, hogy a két országnak semmi esetre sem szabad gyengítenie a határvita békés megoldására irányuló közös törekvését, ha ideiglenes véleményeltérések támadnak, vagy néhány szerencsétlen és váratlan incidens történik. A kínai kormány ezért pozitívan ítéli meg az ilyen rendeltetésű találkozót. Nagyon szeretném látni — hangsúlyozza Csou En-laj —, hogy az országaink kapcsolatait beárnyékoló felhőket közös erőfeszítéseink szétoszlatják, s ennek eredményeképpen országaink sok évszázados kapcsolatai erősödnek és fejlődnek. Állami ügyekkel kapcsolatos okokból — írja Csou En-laj — ez év áprilisában érkezhetett az önök országába. A konkrét időpontot diplomáciai útom lehetne összehangolni. Új-Delhiből jelenti az AFP. Nehru indiai miniszterelnök hétfőn reggel a parlamentben kijelentette, nagyon örül, hogy Csou En-laj elfogadta meghívását és Új-Delhibe látogat „Középutas” kormány alakítását javasolják az olasz kereszténydemokraták Gronchi elnök Togliattival is tárgyalt Rómából jelenti az MTI. A háború utáni idők legsúlyosabb kormányválságának megoldására irányuló tanácskozásait Gronchi olasz köztársasági elnök a parlamenti csoportok vezetőivel folytatta. Palmiro Togliatti, mint az Olasz Kommunista Párt képviselőházi csoportjának vezetője 35 percig tárgyalt a köztársasági elnökkel, majd tőle távozóban újságíróknak a következőket mondotta: — Pártunk kötelességének tartja, hogy a jelenlegi kormányválság megoldásában a demokratikus erőket segítse. Ezért a figyelmet elsősorban bizonyos programpontokra kell összpontosítani, amelyek megfelelnek az ország követeléseinek és amelyek a válság egész folyamán iránymutatásul szolgálnak számunkra a megoldáshoz. Elsősorban érvényes — mint mindig — az a követelésünk, hogy haladéktalanul valóra kell váltani az alkotmány rendelkezéseit. Ezek közül szerintünk legelőször is a tartományi rendszer megvalósítására van szükség, ahogyan ezt az érdekelt tartományok lakossága mind hangosabban követeli. Az alkotmány rendelkezéseiből le kell vonnunk azt a következtetést, hogy az enyhüléshez és a leüeereléshez Olaszországnak is hozzá kell járulnia és olyan gazdaságfejlesztési politikát kell folytatnia, amely — szembeszállva a nagymonopóliumok hatalmával — lehetővé teszi az eredményes harcot a munkanélküliség, a nyomor, a parasztság súlyos helyzete ellen. A demokrácia és a köztársaság sorsát azoknak a népi erőknek a gondjaira kell bízni, amelyek azt létrehozták. Ezekhez az erőkhöz kell folyamodni, ha nem akarjuk, hogy Olaszország még szomorúbb helyzetbe kerüljön. Az UPI jelentette, hogy a kereszténydemokrata párt vezetősége kétnapos ülésezés után közleményt adott ki. A közlemény középutas kormány megalakítását javasolja a válság megoldására. Fanfani volt miniszterelnök környezetében kijelentették, hogy ha nem sikerül középutas koalíciós kormányt alakítani, akkor a kereszténydemokraták esetleg a Nenni-féle Olasz Szocialista Párttal kötnek megállapodást. Nenniék már a múltban felajánlották, hogy a kormányba való belépés nélkül támogatják azt a kereszténydemokrata kormányt, amely szociális reformprogramot hirdet A Reuter tudósítója szerint a kormányválság hosszúra nyúlhat. A (Peking, Új Kína) Vasárnap Pekingijén aláírták a Kínai Népköztársaság és Magyarország 1960. évi árucsere- és fizetési egyezményét. A (Párizs, MTI) Algériában a múlt hét végén két nap alattterrorista cselekményekérthalálra ítélt hat algériait végeztek ki, a hadbíróságok pedig további két halálos ítéletet hirdettek ki. Madar Nemzet De Gaulle befejezte „országjárását” Az ország továbbra is zsákutcában van — írja a l’Humanité Párizsból jelenti az MTI. De Gaulle tábornok vasárnap befejezte négynapos dél-franciaországi körútját és újabb országjárásáról visszatért Párizsba. A köztársasági elnök négy nap alatt mintegy húsz beszédet mondott. Megnyilatkozásainak visszatérő témája volt Algéria sorsa és a nemzetközi helyzet. A l’Humanité de Gaulle kijelentéseit elemezve rámutat, nem annyira az a fontos, amit Algériáról mondott, hanem inkább, amit elmulasztott elmondani. Igaz, megerősítette, hogy az algériaiak maguk fognak dönteni sorsukról, de különös módon hallgatott arról, hogyan történhetik ez a döntés. De Gaulle tábornok egyhelyben topogásra ítéli magát, ahogyan kitart az önrendelkezési jog alkalmazási módozataira vonatkozó tárgyalások elutasítása mellett. Az ország továbbra is zsákutcában van, akárcsak öt év óta, a háború folytatódik s az ultrák újból előmerészkednek. „Új remény támadt az emberekben” Angol egyházi vezetők nyilatkozata a leszerelésről Londonból jelenti a TASZSZ. Az angliai felekezetek vezetői nyilatkozatot adtak ki. A világ népei meg akarnak szabadulni a fegyverkezési verseny elviselhetetlen terhétől és attól a szörnyű veszélytől, amellyel a modern fegyverek fenyegetik az emberiséget — mondja a nyilatkozat. — Most újabb lehetőség nyílik és új remény támadt az emberekben. A nyilatkozat kifejezi azt a reményt, hogy legrövidebb időn belül kidolgozzák az intézkedéseket, amelyeknek segítségével megteremthetik az általános és teljes leszerelést, hathatós nemzetközi ellenőrzés mellett. A nyilatkozatot Fischer canterbury-i érsek, Ramsey yorki érsek, Shearer, a skót egyház elnöke, Godfrey westminsteri katolikus érsek, Russel Scherer, a szabad egyház főtanácsának vezetője és Izrael Brody brit birodalmi főrabbi írta alá. A Neues Deutschland leleplezést- Bonn titkos tárgyalásokat folytatott Svájccal A Neues Deutschland vasárnapi számában szenzációs leleplezést közölt arról, hogy Nyugat-Németország és Svájc titkos tárgyalásokat folytatott katonai támaszpontok létesítéséről Svájc területén. Néhány nappal ezelőtt a nyugatnémet szövetségi gyűlés védelmi bizottságának ülésén Strauss hadügyminiszter megerősítette azt a hírt, hogy a nyugatnémet hadsereg tisztjei több alkalommal titkos tárgyalásokat folytattak svájci kormányképviselőkkel. Bonn katonai raktárakat és más létesítményeket akar Svájcba telepíteni, s ellenszolgáltatásként kilátásba helyezi, hogy növeli a svájci fegyvergyártó konszerneknek adott rendeléseit. Nyolcmillió dollár a kávéivás propagálására Washingtonban az elmúlt napokban tanácskozást tartottak a kávéfogyasztás fokozásának előmozdításáról. A többi között elhatározták, hogy a kávéfogyasztás propagálásának biztosítására külön alapot létesítenek. A 8 millió dollár összeggel rendelkező, úgynevezett propaganda-alapot úgy teremtik meg, hogy a latinamerikai országokból exportált minden bála nyerskávé után 25 centet, a többi országból exportált minden bála kávé után pedig 15 centet szednek be az alap javára. Szakadás az iraki álkommunista pártban Bagdadból jelenti a TASZSZ. Az Ittahad al Saab című iraki lapban közlemény jelent meg arról, hogy Davud al Szajeg opportunista csoportjának két volt alapító tagja, Fejszal al Karais és Hasszán Juszuf szakított Davud al Szajeggel. A lap közli nyilatkozatukat, amelyet ebből az alkalomból adtak. Jugoszláv—román tervek alapján erőmű épül a Vaskapunál az Al-Dunán építendő közös jugoszláv—román vízierőmű műszaki és gazdasági dokumentációját. Az átfogó tanulmányt márciusban a két ország kormánya elé terjesztik jóváhagyásra. A geológiai kutatások alapján a tervezet a Vaskaput jelöli meg az erőmű építkezési helyéül. Az ott létesítendő gátrendszer és úszókamrák segítségével megoldanák az Al-Duna hajózási problémáit és a hatalmas víztömeg évi 10,1 milliárd kilowattóra villanyáram termelését biztosítaná. Az erőmű gépegységeit két lépcsőfokban helyeznék el és két szakaszban szerelnék fel. A beruházások a munkák első szakaszában 278,5, második szakaszában pedig 175,5 millió dollárt igényelnének. A tervezet szerint az erőmű mesterséges tava mind Jugoszláviában, mind Romániában jelentős területeket árasztana el. A (London, AP) Londonban vasárnap több ezer főnyi tömeg vonult fel a Trafalgar térre, a dél-afrikai kormány faji megkülönböztető politikája ellen, tüntetve. A (Jeruzsálem, Reuter) Ben Gurion, Izrael miniszterelnöke a közeli napokban az Egyesült Államokba utazik, ahol a bostoni egyetemen díszdoktori oklevelét veszi át. A (Tajpej, AFP) Cseng Kaj-sek felszólalt egy Szun Jatszen emlékünnepségen. Kijelentette, hogy nem szándékozóik harmadszor is jelöltetni magát a köztársasági elnöki tistségre. Belgrádból jelenti az MTI. A belgrádi Energoprojekt és a bukaresti energetikai kutató- és tervezőintézet szakértői csaknem háromévi munka eredményeként elkészítették TALÁLKOZUNK A LOTTÓ ÁRUHÁZBAN ma este 8—9-ig Műsoron: TV-és hanglemezbemutató * Szórakoztató „Kedd esték” A LOTTÓ ÁRUHÁZBAN Vn., Rákóczi út 36 .Kedd, 1960. március 1. Amíg a hitek mögött van AZ ÁZSIAI ÚT UTOLSÓ ÁLLOMÁSA Hruscsov szovjet miniszterelnök megérkezik ázsiai útjának utolsó állomására, Afganisztánba. Ez az utazás minden bizonnyal újra meg fogja erősíteni az afganisztáni kormány semlegességi politikáját, amely az ország földrajzi helyzetéből fakadó rendkívüli stratégiai fontossága miatt a Közép-Kelet nyugalmának és politikai stabilitásának egyik lényeges tényezője. Afganisztán ugyanis az agresszív közép-keleti blokkhoz, a CENTO-hoz tartozó Irán és Pakisztán, valamint a Szovjetunió között fekszik, s Pakisztánt, CENTO egyik pillérét Afganisztán területe választja el a Szovjetuniótól. Az ország jelenlegi helyzetének, s kormánya politikai állásfoglalásának fontosságát csak úgy mérhetjük fel teljes egészében, ha figyelembe veszszük az afganisztáni történelem legfontosabb tanulságait. A XIX. században Afganisztán lényegében az indiai brit birodalmi birtokok határőrvidékének számított és területe az északi irányú brit gyarmati terjeszkedési törekvések színhelye volt. Az ország nyugati részén elterülő Herát tartományról már Engels megállapította, hogy ez a Káspi-tenger medencéje felé irányuló imperialista törekvésekfő útvonalaAz említett politikai célok érdekében Anglia a XIX. és XX. században három Afganisztán háborút is viselt. 1919-ben a második afgán háború óta gyakorlatilag angol vazallusnak számító ország (a külvilággal csak a brit diplomáciai képviseletek közvetítésével tartott kapcsolatot) uralkodóját, Habibullah kánt megölték és a nemesség nemzeti függetlenségi törekvéseit megtestesítő Amanullah lett az uralkodó. Ettől kezdve Afganisztán független országnak számított — de ezt a függetlenséget előbb angol intervenciós kísérletek elleni fegyveres harcban kellett kivívnia. A Szovjetunió volt az első ország, amely 1919-ben elismerte Afganisztán függetlenségét és fogadta a Moszkvába érkező rendkívüli afgán küldöttséget. Az angol diplomácia nyomására a tőkés nagyhatalmak fővárosai rendre megtagadták az új állam delegációjának fogadását és Anglia csak két évi elkeseredett küzdelem után, 1921-ben ismerte el formailag Afganisztán függetlenségét. Mindamellett a második világháború befejezéséig az országban rendkívül erős maradt az angol befolyás, s Afganisztán külföldi kapcsolatait is megterhelte London szüntelen katonai és diplomáciai nyomása. Hangsúlyozni kell, hogy a szovjet—afgán kapcsolatok ebben az időszakban is a legteljesebb korrektség és együttműködés jegyében alakultak. 1925- ban a Szovjetunió és Afganisztán semlegességi és kölcsönös megnemtámadási egyezményt is kötöttek. 1917 után az országnak mindig az imperializmussal volt feszültsége és konfliktusa — a Szovjetunió viszont mindvégig az egyenjogúság alapján tárgyalt Afganisztánnal, az ország semlegességét sohasem sértette meg, s azt mindig a közép-keleti stabilitás elengedhetetlen alkotóelemének tekintette. Ezek a tényezők mind a mai napig hatnak a 13 milliós, Spanyolországnál valamivel nagyobb ország politikájában. Afganisztánnak nemzetközi, külpolitikai problémát ma is csak azangol korszak" által örökül hagyott gondok, illetve a CENTO politikájában megtestesülő agresszív blokk-törekvések jelentenek. Az angol uralmi időszak örökségeképpen Afganisztán viszonya kétblokk-szomszédjával" Pakisztánnal és Iránnal, meglehetősen feszült. A második afgán háború után ugyanis az angolok egy Burává nevű ezredest küldtek Afganisztánba és teljesen önkényesen állapították meg India északnyugati határát, az úgynevezettDurand-vonalat". Ez a vonal keresztülhasította a Pastun-törzs területét, amelynek tagjai ma is rendkívül jelentős szerepet töltenek be Afganisztán politikai és gazdasági életében. Az afgánok már akkor kijelentették, hogy az egyezményt kényszer hatása alatt írták alá, e megállapításnak azonban gyakorlati értéke csak akkor lett, amikor a második világháború után megalakult Pakisztán és ragaszkodott aDurand-vonal" — mint pakisztán—afganisztáni határ — megtartásához. Azóta Afganisztán több ízben kijelentette, hogy nincsenek területi igényei Pakisztánnal szemben, az utóbbi években azonban felmerült az a gondolat is, hogy a határvidéken külön "Pastun államot" kellene szervezni. Mindez természetesen állandó árnyékot vet Pakisztán és Afganisztán kapcsolataira. Irán viszonylatában az okoz feszültséget, hogy a Hilmend határfolyón öntözőrendszer épül, amely rendkívül nagy, puszta területeket tenne művelhetővé. Irán azon az alapon tiltakozik a tervezett, hogyszüksége van a határfolyó vizére", s ez az ügy a két ország között komoly feszültség forrása. Az említett problémákat rendkívüli módon leélezi, hogy mind Pakisztán, mind Irán amerikai jóváhagyással meglehetősen durva nyomást gyakorolt Afganisztánra a bagdadi paktumhoz, majd most a CENTO-hoz való csatlakozás kikényszerítésére. Az afgán kormánypolitikaelhajlítása" volt az egyik célja Eisenhower legutóbbi afganisztáni látogatásának is. Akkor amerikai közbelépésre az afgán külügyminiszter elutazott Pakisztánba, látogatása azonban nem eredményezett közeledést. Ajab kán pakisztáni miniszterelnöknek arra a nyílt felhívására,hogy Afganisztán csatlakozzék a CENTO- hoz, Daoud afgán miniszterelnök határozott nemmel válaszolt Ilyen körülmények között természetes, hogy az imperialista nyomás természetét történelmileg is jól ismerő afgán kormány a pozitív semlegesség fenntartásában és a Szovjetunióhoz fűződő, egyenjogú baráti viszony ápolásában a nemzeti függetlenség egyik alapvető biztosítékát látja. Ez a kapcsolat különösen jelentős eredményeket hozott Afganisztán számára a közelmúlt években, amikor erőteljesen kibontakozott a gyengén fejlett országoknak nyújtott szovjet gazdasági segítség politikája. Hruscsov 1955-ben szovjet kormányküldöttség élén egy ízben már járt Afganisztánban, majd 1959 májusában Daoud afgán, miniszterelnök a Szovjetunióban tett látogatást. A tárgyalások eredményeképpen a Szovjetunió jelentős hitelt (eddig mintegy 250 millió dollárt) biztosított Afganisztánnak. 1959-ben a szovjet hitelek meghaladták a 135 millió dollárt, szemben a sokkal roszszabb pénzügyi feltételek mellett nyújtott 51 milliós amerikai hitellel. A gazdasági kapcsolatok sokoldalú fejlődését jelzi, hogy jelenleg a Szovjetunió első helyen áll Afganisztán külkereskedelmében mintegy 50 százalékos részesedéssel, maga mögött hagyva Indiát és a harmadik helyen álló Egyesült Államokat A CENTO jellegét és az amerikai blokk-politika természetét ismerve, természetesen számítani kell arra, hogy Afganisztánra a továbbiakban is számottevő politikai nyomás fog nehezedni, a legutóbbi évek afgán kormánypolitikájának alakulása azonban arra enged következtetni, hogy az ország vezetői a nemzeti érdekeket felismerve komolyan veszik a semlegesség és a blokkoktól való távolmaradás politikáját.