Magyar Nemzet, 1960. április (16. évfolyam, 78-102. szám)

1960-04-01 / 78. szám

2 ■földbirtokosok és a gyárosok saját gyermekeiket. A szovjet kormányfő, óriási tetszéssel fogadott beszéde után, a küldöttség tagjainak kérdéseire válaszolt. A legelső kérdést a Szovjetunióban rend­szeresített fizetésekre vonat­kozott. Hruscsov sok adatot sorolt fel, majd elmondotta: az a tendencia, hogy fékezik a magas fizetések emelését és igyekeznek az alacsonyabb fi­zetéseket emelni, mert minél előbb meg szeretnék valósíta­ni azt az eszmét, amelyet a kommunizmus tűz célul elé­jük,­­hogy mindenki szükség­letei szerint részesüljön a ja­vakból. Az egyik küldött megkérdez­te, vajon francia munkások szabadságukat eltölthetnék-e a Szovjetunióban. — Bármikor szívesen látjuk a francia munkásokat — vála­szolta Hruscsov. Az a kérdés is elhangzott, vajon a szovjet munkások sza­bad idejükben bárhol toboroz­­h­a­ttak-e,­­ illetve felkereshe­tik-e szabadon a Szovjetunió bármely részét. A kérdésre vál­­­aszolva, Hruscsov rámutatott, mennyi badarságot írhatnak össze egyes újságok a Szovjet­unióról, hogy ilyen kérdést egy­általában feltettek neki. Ter­mészetes, hogy a szovjet mun­kások szabadidejükben az or­szágnak azt a vidékét kereshe­tik fel, amelyiket akarják. A további kérdések zöme a szakszervezetek szervezésére és az oktatás részleteire vonat­kozott. Ezekre Hruscsov rész­letesen válaszolt, majd befeje­zésül ezeket mondotta: — Higgyék el, nem akarok propagandát csinálni, csak rossz árucikknek kell propa­ganda. A kommunizmus pedig nem rossz árucikk. Az a cé­lom, hogy a francia—szovjet barátságot erősítsem. Nem akarok kommunistát csinálni azokból a franciákból, akik nem kommunisták. Az az óhajunk, hogy a barátság és a béke jegyében szorosabbra fűzzük a két ország kapcsola­tait. Pári­zsi telefon jelentésünk A „Tour de France" mérlege Csütörtök délben befejező­dött Hruscsovnak és kíséreté­nek franciaországi vidéki körútja. A szovjet kormányfő öt nap alatt csaknem három­ezer kilométert tett meg re­pülőgépen, vonaton és gépko­csin. A program hihetetlenül gyors tempót diktált és érthe­tő, hogy az ilyen gyors tempó általában nem ad elég alkal­mat a néppel való érintke­zésre. Mindazonáltal, ha számba­­vesszük­ az öt nap eredmé­nyeit, azt kell mondanunk, hogy a "villám Tour de Fran­ce" rengeteget nyújtott mind­két félnek. Az út célja az volt, amit de Gaulle Hruscsov megérkezése­kor így fejezett ki: készek va­gyunk arra, hogy meghallgas­suk önt és meghallgattassuk magunkat. Ez a cél általában sikerült. Franciaország Hrus­­csovnak megmutatta a legjob­bat, amit francia munkások, technikusok és mérnökök al­kottak a legutóbbi esztendők­ben. Még azok a franciák is, akik a szovjet kormányfő­ kí­séretében voltak, most fedez­ték fel, hogy az iparnak és a mezőgazdaságnak bizonyos ágaiban milyen gyors fejlődést ért el Franciaország. A vendé­gek láthatták a nagyszerű l­acq-i vegyiműveket, a langue­­doc-i és az alsó-rhone-i öntöző­­műveket, a flins-i Renault-mű­­veket, ahol a Dauphin-gépko­­csi készül. Természetesen nem lehetett ámulatba ejteni an­nak az országnál, a vezetőjét, amely élen jár a tudományos kutatásokban és több ipari ter­mék gyártásában, de kétség­te­sen, hogy a szovjet kormányfő és kísérete megfigyelhette, hogy Franciaország munkásai, technikusai és mérnökei való­ban képesek nagy alkotásokra. Megiztelhették a vendégek a rövid úton a francia élet né­hány örömét is. Sokféle bort AR 311 AR 312 AR 511 AR 512 nyomtatott áramkörös, nagy teljesítményű, élethű hangú rádiókészülék 00. II. Mártírok út­ja 35—37 SS. V. Sxt. István krt. S7 55. VI. Lenin k­rt. 00—OS S. IX. Kálvin­ tér 10 19. VIII. Rákóczi út 75 Szakmai tanácsadást és pezsgőt tálaltak fel, sokféle nemzeti ételt és ez sem volt másodrendű dolog. Ahhoz, hogy egy nemzetet megismer­hessünk, ismerni kell örömét és bánatát. Ami a bánatot, a gondokat illeti, itt a kép nem volt teljes. A vendéglátók ter­mészetesen nem vitték el Hrus­­csovot és kíséretét a városok nyomornegyedeibe. De azért a vonat és a gépkocsi ablakából sok mindent megfigyelhettek. Mit mutatott még Francia­­ország? Megmutatta az első vi­lágháború temetőit Verdun­­nél és Douaumont-nál, azt a rengeteg áldozatot, amit egy háborúban hoztak, abban a há­borúban, amelyről azt hitték, hogy az utolsó lesz. Ez a há­ború azonban nem volt az utolsó. Huszonöt év múlva még borzalmasabb katasztrófa követte. Találkozhatott Hrus­csov vidéki politikusokkal, polgármesterekkel és városi tanácsosokkal, mindenféle pártárnyalatú funkcionáriu­sokkal. Fasisztákkal nem ta­lálkozott. A fasiszták mégis megmutatták magukat, helye­sebben gyengeségüket. Hiába készültek hetek óta, nem tud­tak mást produkálni, mint né­hány szánalmas feliratot és né­hány tucat ember kiáltozását, amelyet azonnal elnémított a nép. A legfontosabb azonban, amit Franciaország megmuta­tott Hruscsovnak: a franciák lelkesedése. Az egész utazás ideje alatt láthatta Hruscsov a francia nőket és férfiakat, amint tapsolnak, amint lelke­sen üdvözlik vendégeiket, amint türelmesen várakoznak az esőben, amint zászlóikat lengetik feléje. Amikor Hrus­­csovot megkérdezték, mit szól ehhez a fogadtatáshoz, ezt válaszolta: »Ez minden vára­kozásunkat túlhaladja. Ez egye­nesen fantasztikus.« Hruscsov megmutatta a franciáknak, hogy a Szovjet­uniót olyan ember vezeti, aki valóban békét akar, aki­­gyű­löli a háborút és aki annak szenteli munkáját, hogy soha többé ne legyen újabb világ­­katasztrófa. Megmutatta, hogy a Szovjetunió miniszterelnöke nem "ördög", ahogy azt előtte lefestették, hanem meleg érző szívű ember, aki nem szégyelli a könnyeit sem, amikor meg­látogatta a douaumonti ka­­r­onatemetőt.. És megmutatta, hogy a Szovjetuniót olyan emberek vezetik, akik sohasem egyeznek bele abba, hogy a német militarizmus feltámad­jon és újra fenyegethesse Franciaországot és a Szov­jetuniót. Mindezt láthatták a fran­ciák. És csütörtökön, Hrus­csovnak Párizsba­ való vissza­térése után, azt is hallhatták a legilletékesebb forrásból, hogy milyen mérhetetlenül gyors haladásra képes egy szocialis­ta ország, amely a kommuniz­mus útján halad. A szakszer­vezeti funkcionáriusokkal foly­tatott beszélgetésben Hrus­csov azt mondta, hogy a Szov­jetunióban húszéves terv ké­szül, amelynek végén a Szov­jetunió kétszeresen felülmúl­ja majd az Egyesült Államok termelését. íme, ezt láthatta Hruscsov Franciaországban ötnapos körútján s ezt láthatták a franciák, amikor e rövid idő alatt Hruscsovval találkoztak. Polgár Dénes Madar Nernts _ Hruscsov: A roueni toronyóra jelege mindig a béke óráit Rouenből jelenti a TASZSZ. Hruscsov a Rouenben rende­zett díszvacsorán a következő beszédet mondotta: Természetesen ily rövid idő alatt nehéz teljes képet alkot­ni egy nagy és oly sokoldalú országról, mint Franciaország. Mégis,­ sok-sok érdekeset lát­hattunk. Ha az ember Fran­ciaországban utazik, min­denütt ősi emlékműveket és ugyanakkor­ korszerű techni­kai vívmányokat lát. Az év­századok hosszú során át Fran­ciaországban fenséges várakat és méltóságteljes székesegyhá­zakat emeltek. Ugyanakkor a francia nép géniusza a techni­ka olyan mintaszerű alkotá­sait teremtette meg, mint a Caravelle sugárhajtású utas­szállító gép, a világ leggyor­sabb villanymozdonyai, a di­­joni önműködő vasúti gócpont, a tancarville-i függőhíd és sok-sok más. Nagy érdeklődéssel ismer­kedtünk meg az önök szép vá­rosával, Normandia ősi főváro­sával is. Megtekintettük a hí­res roueni székesegyházat, láttuk a korszerűen felszerelt kikötőt, a patinás normandiai házakat és a háborús romok helyén épült új lakónegyede­ket. Meggyőződtünk róla, mek­kora kegyelettel ápolják Rouen lakói nagy földjeik, Corneille és Flaubert emlékét, őrzik a francia nép legendás hősének, Jeanne d’Arc-nak emlékezetét. Rouen fontos utak kereszte­ződésén fel­szik. Békeidőben eleven ipari és kereskedelmi központ, amelyen át a legkü­lönbözőbb áruk nagy tömege árad. De a háborúban Rouen a német beözönlés útjába ke­rült, elkeseredett csaták szín­helyévé vált. A roueniek száz évnél is rövidebb idő alatt há­romszor élték át a német hó­dítókkal viselt háború borzal­mait, sokat szenvedtek és be­csülni tudták a béke áldásait. A megpróbáltatások éveiben országainkat a közös ellenség ellen kifejtett harcos együtt­működés fűzte össze. Francia­­ország joggal lehet, büszke de­rék fiaira, a Normar­dier-Nye­­man repülőezred pilótáira, akik hervadhatatlan dicsőséget szereztek, a szovjet harcosok­kal vállvetve küzdöttek a né­met fasiszta hódítók ellen. Ez az ezred Moszkvától a Balti­­tengerig dicsőséges harcos utat tett meg­. Amikor elcsitultak a harcok, a francia repülők ugyanazokon a gépeken tértek haza, ame­lyekkel harcoltak. A szovjet és a francia nép barátságának jeléül ezeket a repülőgépeket a francia légierőnek ajándé­koztuk. Ebben az időben írta de Gaulle tábornok, X. V. Sztálin­nak, hogy a" francia kormány és nép nagyrabecsüli ezt az ajándékot és­­z a k­ét szövetséges nép mély barátságának fényes tanúbizonyságát látja benne". Különös örömömre szolgál, hogy itt, Normandia fővárosá­ban emlékezhetek meg a hős francia repülők bátorságáról, mert Normandia nevének di­csőséget szereztek az orosz ég­bolton. Az én fiam is a Normandie— Nyeman-ezreddel azonos front­­szakaszon áldozta életét a né­met fasisztákkal vívott harc­ban. Ő is repülő volt. Mélysé­gesen átérzem mindazoknak a fájdalmát, akik szeretteiket vesztették el a háborúban. Hi­szen újjá lehet építeni városo­kat, fel lehet szántani puszta­sággá tett földeket, de semmi sem adhatja vissza szerettein­ket, akiknek életét derékba törte a háború. Az emberi el­me nem nyugodhat bele, hogy a halált hozó háború minden negyedszázadban betörjön az emberk békés életébe, a föld legnagyobb szelle­mei felháborodással kel­tek ki a gyilkolás vak őrülete ellen. Köztük voltak Franciaország dicső fiai: Hugó és Maupassant, Zola és Jaurés, Romain Rolland és Barbusse. Csak most, a mi korunkban vált gyakorlati lehetőséggé, hogy kiiktassuk a háborút az emberi társadalom életéből. A béke erői győzedelmeskednek a háború erői fölött. Nemrégen, amikor Indiában, Indonéziában, Burmában és Afganisztánban jártunk, ismét meggyőződhettünk arról, hogy ezek az országok, amelyek több mint 500 millió embert szám­lálnak, tevékenyen harcolnak az­ új háborúk, a hadikészülő­­dések ellen. Sok más ország is ilyen politikát folytat. Mind­ezek tanúbizonysága szerint növekszik annak reális lehető­sége, hogy megszüntessük a nukleáris kísérleti robbantáso­kat, véget vessünk a fegyver­kezési hajszának és ne tűrjük új háborúk kirobbantását. Emelem poharam népeink barátságára, a világbékére, ügyünk arra, hogy a roueni to­ronyóra sohase jelezzen más időt, mint a béke óráit! Zorin felszólalása tízhatalmi leszerelési értekezlet ülésén Genfből jelenti az MTI. Csü­törtökön tartotta Genfben ti­zenharmadik ülését a tízhatal­mi leszerelési értekezlet. Az ülésen Burns tábornok, a ka­nadai küldöttség vezetője el­nökölt. Az ülés első felszólalója Naszkowski külügyminiszter­helyettes, a lengyel küldöttség vezetője volt. Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a le­szerelés megvalósulása után nem lesz szükség a nyugati ja­vaslatban előirányzott nem­zetközi rendőri erő fenntartá­sára. Az ENSZ alapokmánya — mondotta — tökéletesen megfelelő eszköz a leszerelt világ békéjének biztosítására. Ezután Ormsby­ Gore kül­ügyi államminiszter, az angol küldöttség vezetője szólalt fel. Indokolatlanul éles hangon bí­rálta a szovjet javaslatot. Azt állította, hogy "nélkülözi a pontosságot és a szükséges részleteket", majd hiányolta, hogy "nem tesz említést nem­zetközi gépezet létrehozásáról a leszerelés ellenőrzésére". Az angol küldött végül azt állította, hogy a nyugati lesze­relési terv, "reálisabb és átfo­góbb" és javasolta az értekez­letnek, fogadja azt el tárgya­lási alapként. Zorin külügyminiszterhelyet­tes, a szovjet küldöttség veze­tője párhuzamot vont a szov­jet és a nyugati leszerelési terv egyes részletei között. Rá­mutatott, hogy a nyugati terv­nek a fegyveres erők csökken­téséről szóló javaslata nem vonatkozik Nagy-Britanniára. Ugyanakkor a nyugati terv nem rendeli el az összes nuk­leáris fegyverkészletek végle­ges kiküszöbölését és teljes megsemmisítését. Úgy tűnik — mondotta Zo­rin —, hogy a Nyugat nem hisz a leszerelt világ megte­remtésének lehetőségében. Ma­kacsul ragaszkodik egy bizo­nyos fegyveres szervezet fenn­tartásához a béke "biztosítá­sa" érdekében, ami ellentétben áll az általános és teljes lesze­relésről vallott szovjet felfo­gással. A szovjet küldöttség vezető­je javasolta, az atomfegyver­­kísérletek megtiltását kimondó egyezményt kapcsolják össze azzal az ígérettel, hogy a világ hatalmai lemondanak az atom- és a hidrogénfegyverek birtok­lásáról és alkalmazásáról. En­nek a két lépésnek — hangsú­lyozta Zorin — meg kell előz­nie az általános leszerelési egyezmény megkötését. Felszólalt a csütörtöki ülé­sen Eaton nagykövet, az ame­rikai küldöttség vezetője is. A haderők csökkentésének kérdésével foglalkozott és a szovjet fegyveres erők leg­utóbbi jelentős létszámcsök­kentését úgy próbálta feltün­tetni, mintha azt gazdasági okok tették volna szükségessé. Az amerikai küldött javasol­ta, hogy lássanak hozzá az egyes haderők létszáma és a fegyverzetek közötti arány kérdésének konkrét megvita­tásához. Még egyszer felszólalt a csütörtöki ülésen Zorin szov­jet külügyminiszterhelyettes. Újabb felszólalásában hangoz­tatta, hogy a Szovjetunió kor­mánya fegyverek nélküli vilá­got akar, amelyben minden egyes ország leszerelt. Ha ez bekövetkezett­­- mondotta -, úgy egyik országot­ sem ve­szélyeztethet egy másik or­szág. Péntek, 1960. április 1. A budapesti harcokban éi­­után Románia nyugati ré­­szében befejeződtek a fel­szabadító harcok, a 42. tüzér­ezred katonái a 19. gyalogos hadosztály és más román­ had­osztályok katonáival együtt, a II. Ukrán Front keretében a szovjet katonák oldalán részt vettek a Tisza—Duna-közi fa­siszta erők felszámolásában és a Budapestért folytatott csatá­ban. 1944. december 31-én Má­tyásföldön folytak a harcok, mégpedig­ házról házra. Meg­kezdődött Budapest ostroma, amelyben két szovjet hadtest vett részt. A szovjet parancs­nokság alatt harcolt a 7. ro­mán hadtest is, amelyhez had­osztályunk is tartozott. 1945 újév napjának első óráiban a mátyásföldi repülőtér előtt voltunk, Sashalom mellett, rö­vid pihenőt tartottunk és köz­ben társaimmal az otthoniakat emlegettük. Laichier szakasz­vezető — aki ugyancsak Lugos közeléből származott — a 4. csapattest több más katonájá­val a 6. csapattesthez jött, hogy "boldog újévet" kívánjon ne­künk. Milyen reménnyel és bizalommal tekintettek ezek a fiatal és életerős katonák a jövőre! A hatalmas és egymást követő robbanások zaja azon­ban visszavitt minket a való­ságba. Január 1. úgy maradt meg­­ emlékezetünkben, mint a háború egyik legnehezebb nap­ja. A mi ezredünkből 20 halott és sebesült maradt Sashalom utcáin. Itt esett el Laichics Ion is egy aknavető becsapódása­kor. Budapest utcáin már az első napon támogatást kaptunk a magyar lakosságtól. A lakos­ság segítséget nyújtott abban, hogy fedél alá kerüljünk, hogy sebesültjeinket bekötözzük és főként abban, hogy felkutassuk a fasiszták által hátrahagyott ügynököket. A sashalmi munkások támo­gatták gépészeinket — Moraru Dumitrut és Balán Stefant — abban, hogy kijavítsák a gép­kocsikat, sőt, az ágyúkat is. Erre a célra egy közeli gyár­­esztergagépeit is üzembe-­ helyezték. A munkások egyike végigkísérte csapatainkat egész Budapesten, a harcok utolsó pillanatáig. Ii e­zeken a januári éjszakákon is a lángoló ellenséges tankok világították be a fasiszták ál­tal r­ombadöntött, villany-, viz­es élelmiszerhiánnyal küzködő várost. A lakosság mind többet szenvedett. A román katonák kenyerüket és cukoradagjukat megosztották a külső kerüle­tekben lakó gyermekekkel. Rákosfalván konyháinkban a lakosság számára is főztek. Meck Mihai őrvezető, aki a vá­ros központjához közelebb levő megfigyelőállásban volt, minden este életének kockáz­tatásával vizet és élelmet vitt annak a háznak a pincéjébe, ahol a megfigyelőállás volt. A pincében összezsúfolt lakosok­nak ugyanis még a vize is ki­fogyott. Orvosunk, Popescu Viorel főhadnagy pedig orvosi segélynyújtásban részesítette a lakosságot, a polgári sebe­sülteket hadosztályunk ambu­lanciájára küldte kezelésre. A budapesti utcai harcokról a csaták részvevői sohasem fognak megfeledkezni: a harc hevessége, a szétrombolt város képe, a vérüket és életüket ál­dozó szovjet és román katonák hősiessége elevenen él emlé­kezetünkben. A román nép örömmel tekint­ ma a testvéri magyar nép sikereire. A Szovjetunió ve­zette szocialista tábor család­jában országaink testvéri együttműködése, a hadsere­geink közötti fegyverbarátság hozzájárul szocialista vívmá­nyaink megőrzéséhez és meg­szilárdításához. Dumitrescu Gheorghe alezredes Kiemelkedő eredmények a mezőgazdasági üzemek felszabadulási versenyében A mezőgazdasági üzemekből érkezett jelentések a szocialis­ta munka­verseny eddigi figye­lemreméltó eredményeiről szá­molnak be. Fejér megyében valamennyi állami gazdaság csatlakozott a 30 mázsás ku­koricatermesztési mozgalom­hoz. Már a vetésnél a legkor­szerűbb agrotechnikai módsze­reket alkalmazzák. Szabolcs-Szatmár megyében a gyümölcs- és burgonyater­melési költségek csökkentésé­vel, továbbá a terméshozamok növelésével húszmillió forin­tos többletbevételt irányoztak elő a gazdaságok, amelyeknek almáskertjeiben a talaj­munka már befejezéshez közeledik. A termelőszövetkezetek ugyan­csak a kapások bő­termésének megalapozását tűzték ki cél­jukul. A Szeged környéki közise gazdaságok a több mint 200 éve termesztett híres tájnö­vényből, a fűszerpaprikából akarnak kiemelkedő termés­­eredményt elérni. Tervük a 30 mázsás holdanként­i termés elérése. Somogy megyében 15 gépállomás ezer­ traktorosa vesz részt a munkaversenyben azzal, hogy az év végéig a tervezettnél 18 000 normál holddal több gépi munkát vé­geznek el. A kisalföldi állami erdőgazdaságok dolgozói vál­lalták, hogy a tervezettnél 1100 köbméterrel több fűrész­rönköt adnak az iparnak. ötmszerre meggyorsult a tavaszi mezőga­a­asági munkák üteme Sogok, kísérleti és tangazda­ságok, valamint a régebbi ter­melőszövetkezetek mellett jól indult a tavaszi munka az újonnan alakult termelőszö­vetkezetekben is. A gépállo­mások jelentős segítséget nyújtanak a termelőszövetke­zeteknek, s a március 10-ig végzett gépi munka teljesítmé­nyüket a legutóbbi 10 napban megkét­szerezték. . Az őszi vetés állapota to­vább javult, s a korábbihoz képest főként az őszi rozs fej­lettsége kedvezőbb. A tavaszi kalászosok vetése mellett jó­­ütemű az évelő pillangós ta­karmányok, a napraforgó, a burgonya, a takarmány és cukorrépa vetése . A gyümölcsösökben befeje­zéshez közeledik a mechanikai védekezés, folyamatosan ha­lad a koronaalakító metszés és a rügyfakadás előtti permete­zés. Az üzemi gyümölcsösök telepítésének egy részét befe­jezték. A szőlőkben folytatták a nyitást, metszést, trágyázást. A tavaszi mezőgazdasági munkák üteme a kedvező idő­járás hatására országszerte meggyorsult. Az állami gazda- OROSZ NYELVTANULÓK FIGYELEM! KÉT ÉV UTÁN Egy fiatalember szerelmének története Szovjet film A GORKIJ MOZI MŰSORÁN ­ Kispesten sorsolják ma a lottót az Ifjú Gárda művelődési házban. A tárgynyereményhú­­záson a 12. játékhét szelvé­nyei között 505 értékes nyere­ményt, öröklakásokat, családi házat, Moszkvics személygép­kocsit sorsolnak ki.

Next