Magyar Nemzet, 1960. április (16. évfolyam, 78-102. szám)
1960-04-01 / 78. szám
Péntek, április 1.. Magyar Nemzet Tavasz Győr megyében H. ! TERVEZ A KISBABOT! SZÖVETKEZET Csöpp kis község Győr megye csornai járásában Kisbabot. De megyeszerte úgy ismerik, mint az összetartás példaképét. Soksok történet, derűs adoma van a kisbabótiak eme nemes erényéről, hogyan lógták meg egymás kezét, ha közös terhet kellett vállalni, ha valami gond felhőzete be a falu egét. Biztosra vette tehát mindenki azt is, ha egyszer az egész község a szövetkezést választotta (mert volt már itt régebben egy kisebb tsz), csakhamar megmutatkoznak majd a kisbabod összetartás eredményei is. Most, Kisbabóton járva ezeket az eredményeket kutattam. Beszélgettem a szövetkezetiekkel, láttam az Új Élet terveit, számadásait. Mindez jó néhány tanulsággal szolgált. Miről beszél a tsz „anyakönyve” Van a tsz-eknek néhány •►•mindentudó" könyvecskéjük, külsőre, belelapozgatva, igénytelennek látszó holmik, de ha böngészni kezdjük a rubrikák számoszlopait, elgondolkozunk az adatokon, sok minden kiderül és feltárulnak a szövetkezeti gazdálkodás ►►rejtelmei". Szeretnék hát hellyel-közzel idézgetni a babótiak könyveiből és az idézetekhez néhány megjegyzést fűzni. Az Új Életanyakönyve a szövetkezet állapotáról a következőket vallja: A tagok száma: 121. A munkában majd mindenki részt vesz, összesen 117-en. A szövetkezet 635 hold szántón, 51 hold rétem és 10 hold új telepítésű, termést még nem hozó gyümölcsösön gazdálkodik. Mindehhez járul még a tagok 92 holdnyi háztáji földje. A határ tehát nem nagy, a szövetkezet 121 tagjának azonban bőségesen ad teendőt és jó munka, ügyes szervezés mellett egyre nagyobb kenyeret is. De e jóslatnál talán kézzelfoghatóbb a számítás, amelyet a szövetkezet tagsága maga készített arról, mit is vár a közeljövőtől Érdekes lenne minden egyes terményféleségről külön szólni, de erre most nincs mód. így említsünk csak annyit, hogy a termények öszszes értéke munkaegységenként 24,32 forint lesz, a kész- pénzbevételből viszont 18,09 forint jut. Az Új Élet Tsz tagsága tanár arra számít, hogy 42,41 forint értékű munkaegységet kap majd minden tag a zárszámadás napján. S ez nem kevés, akár a megyei átlagot nézzük, akár a tavalyi eredményt, a 34,40 forintot. Az üzemviteli terhek csökkentésének gondja De nemcsak számítgatnak, alaposan kiveszik a részüket a munkából és megadnak a földnek mindent, ami kell. Érdemes a sok közül legalább egyet, talán a legfontosabbat kiemelni: a gépi munkát. Az Új Élet a tavaszi, a nyári és az őszi idényben 4359 normálhold gépi munkára kötött szerződést a gépállomással. Ez egy hold szövetkezeti és háztáji szántóra számítva, 6 normálholdnak felel meg. Szép, szép, de nem sok egy kicsit? A gépi munka jó, gyors, biztonságos, nagy segítség, az állami segélynyújtás egyik formája (hiszen sokszor egy-egy munka ára az önköltség szintjén mozog), mégis, abszolút értékben ennyi gépi munka drága egy kezdő szövetkezetnek. Hol akkor a megoldás? Térjenek vissza szégyenszemre a lovakhoz? Az Új Élet nem teszi ezt, nem eteti fel hiába a drága takarmányt. Ellenkezőleg, előre lép: jelenleg harminchét darabból áll a lóállománya, az év végére már csak 31 lesz. Hogyan lehet hát az üzemviteli terheket mégis csökkenteni? Bizonyos fokú saját gépesítéssel is. Az Új Élet-beliek így terveznek: vesznek egy Zetort hidraulikával, pótkocsival, azután Zetor-ekét, fűkaszát is vásárolnak, összesen vagy 150000 forint értékű gépet. Saját erőből 104 000 forintot szánnak rá, a többit hitelből pótolják. Már közölték is velük: megkapják. S mi lesz a várható eredmény? Mindenekelőtt: jelentősen olcsóbbodik a gépi munka, hiszen egyrészt nem kell az üres járatokat is fizetniük (a gépállomástól a szövetkezetig tartó 24 kilométert), másrészt figyelembe kell venni, hogy az Új Élet második esztendejébe lépett, vagyis a gépállomás munkadíjai lényegesen növekednek. S végül, gyorsan mozgó munkagépeiket bármikor igénybe vehetik. Mibe kerül a tej ? Az Új Életben is tudják, hogy a gyarapodás fő módszere az állattenyésztés fejlesztése. Tervszámaik elárulják helyes törekvéseiket. Jelenleg 179 szarvasmarhájuk van, az év végén 194 lesz (ebből tehén 62, az év végére 84). Összesen 177 sertésük van, az év végére 174-re számítanak, de közben 160 hízót eladnak. Most 15 kocájuk van, de 20 lesz és ez jóval meghaladja majd a 100 katasztrális holdankénti háromkocás megyei célkitűzést. Egész évi sertésszükségletük biztosított. Építkezési terveik is az állatszaporítás útját mutatják: 200 férőhelyes baromfiól épül, 256 négyzetméteres pajta, egy 20 férőhelyes sertésóljuk befejezés előtt áll. De milyen haszonra dolgoznak? Vegyük példának a tejtermelést. Negyvenegy tejelő tehéntől (a többi borjazás előtt áll), jelenleg 280 litert fejnek. Ez 6,87 literes átlag. Bizony kevés. Mibe kerül ez a tej? Csináljunk csak egy hevenyészett számadást. 1,70 kilogramm abrakot, 3 forint értékű szálastakarmányt, egy kis silót számítva, 7,40 forintot eszik meg naponta egy-egy tehén. 2,80 forint gondozási költség esik egyre-egyre és egyéb költségre is jut (villany, víz, a takarmányosok munkaegysége stb.) vagy 3 forint. Összesen tehát 13,20 forintba kerül ez a 6,87 liter tej, így a tiszta tejtermelésre valamelyest még rá is fizetnek. Egyetlen kiút van — tudják, beszélnek róla, tesznek érte —, fejleszteni, fejleszteni, fejleszteni az állatállományt. Hogy a tehenek legalább 3000—3500 liter tejet adjanak évente; hogy jó utódokat neveljenek (15—20 000 forintot is megér egy-egy); hogy a továbbtenyésztésre alkalmatlanokat rendszeresen hízóba fogják és ebből magas jövedelemhez jussanak. Mindez természetesen nem egy év gondja, de leküzdhető gond. S az Új Életben vállalkoznak rá. »Mellékesen- szólva, ez a nagy gond néhány ■►apróbbat" is takar. Hogy mást ne mondjak, nem kellenek például az 1 500 000 forintos ►›istálló-paloták«, amelyek ráadásul — Szilágyi Miklós, az állattenyésztő brigád tapasztalt vezetője árulta el, neki csak elhihetjük — nem is a legegészségesebbek. Egyszerűbbek is megteszik. Aztán nagyon kellenek az olcsón és jól dolgozó építőbrigádok is. Hogy milyen takarékosságot, mekkora hasznot hajt a sajátjuk, azt most látják csak igazán a baromfiól, meg a pajta építésénél. A legfőbb tartalék S végül még egyet: miként felelnek a számok arra a kérdésre, milyen szívvel dolgozik szövetkezetéért az Új Élet tagsága? Mert ez a legnagyobb, a legfőbb gyarapodást jelentő erő, tartalék. Átnéztem egy pár tucatnyi munkaegységkönyvet. Találomra kiemelve egy növénytermelő munkacsoportot (Szele Sándornak és társainak neve szerepelt benne), kiderült, hogy például 1959 szeptemberében tizenhárman 353 munkaegységet (a nagy dologidőben sose kevesebbet) teljesítettek. Tagonként 27,1 munkaegység havonta, szorgalmas, kiváló, jó munka. De hadd álljon itt egy személyes példa is, Papp Imréé, ezé a sokáig bírói tisztet is betöltő, köztiszteletben álló egykori 21 holdas középparaszté. Sose lesz itt tsz — mondogatta még néhány évvel ezelőtt is az öreg Papp. Sose? Ki gondol már ezekre a szavakra Babotán. A munkára gondol mindenki, az öreg Papp is, aki tavaly 491 munkaegységet szerzett hatvanöt éves létére, fia meg 503- at és így együttesen, a háztájit is beleszámítva, vagy 40 000 forintot kerestek. Láthatjuk, rajtuk, az Új Élet tagságán múlik, hogy holnap ennél is több legyen. Csatár Imre A Dunátólaz Alpokig AZ 57. SZOVJET HADSEREG MAGYARORSZÁGI HARCAIBÓL 5. A halálra ítélt falu Wöhler tábornok reszketett az indulattól. Szárnysegéde, a nyurga szőke alezredes ijedten hunyorgott fejfehér pillái közül és hallgatta gazdája kitöréseit. — Akiig egy faldarab van abból a faluból, kitartani. Oda irányítunk minden erőt és áttörünk. Teljesítsük a Führer parancsát: kijutunk a Dunához és bekerítjük az oroszokat. A szárnysegéd ismerte a helyzetet. Tudta, hogy a déli hadseregcsoport, de talán az egész náci hadvezetés most erre a lapra tett fel mindent. Azt is tudta, hogy eddig nem sok sikerrel. Az oroszok már megszilárdították helyzetüket, ahol a hitlerista páncélos hadosztályoknak sikerült elérniük a betörés legmélyebb pontját. Harckocsik százaiba és katonák ezreibe került, hogy elérjék a nagybajomjákói vonalat. Az oroszok azonban ide összpontosították tartalékaikat és nincs tovább... A szárnysegéd viszonylag fiatalon érte el karrierjének ezt az állomását. Esztelenségnek tartotta ellenkezni a tábornokkal. — Jawohl, Herr General — , helyeselte. Wöhler ideges mozdulattal gyújtott cigarettára. — A frontvonalban levő falvakat természetesen ki kell t üríteni. Nem tűröm, hogy Sámig a mi katonáink vérez-enek, ez a magyar népség abolsevistákkal cimboráljon. Nagybajomból, Jákóról és a környező falvakból kergették a népet nyugat felé. Tarr Imre házát is tüzelőállássá alakították át és felszólították, hogy menjen a többiek után. A falu nyugati részében a fasiszták vonalai húzódtak, keleti szegélyét pedig a szovjet csapatok tartották megszállva. Tarr Imre csak azért nem tett eleget a kiürítési parancsnak, mert betegen és magatehetetlenül feküdt ágyában. A fasiszták nem ismertek könyörülhet. A parasztokat erőszakkal kergették ki otthonukból és maguk telepedtek helyükbe. Korcz János alig lépett ki házából, amikor hatalmas robbanás reszkettette meg a levegőt. Riadtan fordult hátra, és fájdalmasan felüvöltött: — A házam . .. mit csináltatok, gazemberek! A náci tábori csendőr az arcába nevetett. Majd újabb robbanás következett és Szentgyörgyi János háza is leomlott. A halálraítélt faluban már csak néhány ember lézengett, akik minden kockázatot vállaltak, csakhogy megóvjanak valamit azokból a szegényes holmikból, amelyeket egy élet nehéz, verejtékes munkájával szereztek. Ila ellenkezni próbáltak a rekvirálókkal, az SS-ek durván rájuk förmedtek: " ►►Tőlünk sajnáljátok? Talán az oroszoknak tartogatjátok?" A község északi felén húzódott a senki földje. Tulajdonképpen falu volt ez is, de most üszkös, csonka házfalak jelezték, hogy valaha emberek éltek itt, örültek, dolgoztak és terveket szőttek. A túlsó oldalon, Pázmány Andorék házában töltötte el a tél legkeményebb hónapjait Szerih hadnagy. Sok dermesztően hideg éjszakát virrasztott át vigyázva, az ablakmélyedésbe húzódva. Rohamlöveg-ütegét éjszakánként bömbölő Tigrisek rohamozták, nyomukban SS gyalogság próbált előrehatolni. Szerih hadnagy nem is tudta más megmondani, hogy hány támadását verte vissza a kíméletlen ellenségnek. Március végére három kilőtt Tigris ormótlan teste hevert állásaik előtt s a köveken SS-katonák holttestei feküdtek temetetlenül. Tavaszra az utcai harcok ismét felélénkültek. A Kunmajor utca végén, ahol már december eleje óta szovjet csapatok foglaltak védőállást, egymás után indultak a rohamcsoportok, hogy házról házra szorítsák vissza a hitlerista csapatokat. Egy fiatal hadnagy rohamcsoportja Korcz János házának romjaihoz jutott. Súlyos veszteséget okozott az ellenségnek, de a túlerő miatt vissza kellett vonulnia. A másik vállalkozás, amelyet egy őrnagy vezetett, már Tengerdi István udvaráig tisztította meg a falut. Az őrnagy azonban a támadás során hősi halált halt. Sok kínzó gondolat megfordult Tarr Imre agyában, amíg sebesülten feküdt a nyomorúságos vackokon. Az egész háború néha oly valószínűtlennek tűnt mint egy nyomasztó álom. Nem tudta beleélni magát, hogy a harc az ő csendes, dolgos házukig hatolt s a falu, ahol született, nevelkedett, már semmi más, mint üszkös omladék. Egy mozielőadásra emlékezett. A vásznon az UFA híradó képei peregtek. Bent sötét volt és meleg. Az aszszony egy süteményt adott a kezébe. Eszegettek. A vásznon fekete-fehér keresztes tankok robogtak, rajtuk szigorú arcú SS-katonák. Egy város égett, asszonyok és síró gyermekek rohantak Lángszóró lobbant, füst gomolygott, a zene diadalmas indulót játszott, katonák meneteltek egy tábornok előtt. Ott, a moziban egy kicsit közelebb húzódott hozzá az aszszony. Csendesen megszorították egymás kezét és arra gondoltak , milyen távol is van tőlük ez a háború. Milyen jó, hogy nem fog ide érni sohasem. Néha most is olyan, mintha nem is ő élné át, hanem valaki más és ő csak nézné az egészet. Eleinte határtalanul felizgatta magát, mikor a háza találatot kapott. Hangosan átkozódott, amikor a nácik éjnek idején az utolsó disznót is elhajtották az ólból. Később már az sem érdekelte, hogy a megmaradt ágyneműt hordják a házból. Fásultan, összetörten feküdt s nem bánta, ha ott pusztul az omló falak között. A természet törvényei azonban még a háborúnak sem engedelmeskednek. Az összerombolt, meggyötört falura is ráköszöntött a tavasz. Március 29-e volt, nagycsütörtök. Tarr Imre már hangosan ki merte mondani a ledőlt kerítés mellett szomszédjának: — Azt hiszem, nemcsak feltámadunk. Hamarosan meg is szabadulunk ettől a pokoltól. És jöttek a szovjet katonák. Tarr Imréhez egy idős, komoly ukrán került, meg egy élénk, figyelmes őrnagy. A gazda panaszkodni kezdett: — Kirabolt bennünket a német. Jószágainkat leöldöste, szomorú lesz az idei ünnep. Pedig ilyenkor nálunk, magyaroknál főtt sonkával szokott ünnepelni a család. Húsvét előestéjén teherautó állt az udvarra. Az őrnagy fel-ebbentette a ponyvát és nevetett.— Van húsvét, van sonka — mondta tört magyarsággal, aztán intézkedett, hogy a szállítmányt osszák szét a falu meggyötört lakói között. Ezen az estén már a hadtáp is elérte a falut. A szomszédban egy konyha vert tanyát. A szakács, egy 50 év körüli törzsőrmester, szinte szünet nélkül a kapuban állt és szólította az arra jövőket: — Van ennivalód? Gyere, egyél... A faluba lassanként visszatért az élet. Baráth Istvánt, aki a szovjet csapatokkal együtt érkezett vissza, kapujában egy katona állította meg. Hátára egy fából készült táska volt szíjazva, s kezében valami hosszú botot tartott, amely leginkább egy porszívóhoz hasonlított. — Papa, várj itt — mondotta a katona. — Előbb felszedjük a náci aknákat. És Baráth István távolról nézte, hogyan kockáztatják életüket ezek a szovjet katonák azért, hogy ne érje baj a családot. Tucatszámra szedték fel az aknákat és egy fiatal tizedes ráfestette a kapura azt az orosz mondatot, amelyet a felszabadított lakosság már jól ismert: Minnyét — Akna nincs. Aztán intett Baráth Istvánnak. — No, mehetsz öreg. Most már nincs veszély. Néhány nap telt el és elcsitult a harci zaj. A lövések már csak távolból hallatszottak. Haladt a front nyugat felé. (Folytatjuk) Ma nyílik a mezőgazdasági építészeti kiállítás Hazánk felszabadulása 15. évfordulója alkalmából ma délelőtt nyílik meg az első önálló mezőgazdasági építészeti kiállítás. Most, amikor a mezőgazdaságban a szocialista szektor elérte a 72 százalékot, a termelőszövetkezetek fejlesztésének és megszilárdításának legnagyobb feladataihoz — az üzemi központok, majorok kialakításához és a közös állatállomány elhelyezéséhez — kíván a kiállítás szemléltető eszközökkel segítséget nyújtani." Münnich Ferenc cikke a Novoje Vremjában A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap most megjelent száma közli dr. Münnich Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökénekA magyar munkásosztály és a lenini eszméké című cikkét. A cikk a magyar nép közelgő nagy ünnepe, április 4-e kapcsán azzal foglalkozik, hogyan hatottak a magyar munkásosztályra a proletárforradalom vezérének, Leninnek nagy eszméi. Egy marék föld útnak indul Csepelről Szamarkandba A csepeli temetőben fehér márvány emlékoszlopos sírt gondoznak a kerület lakói, G. A. Azatyjan hadnagynak, a Szovjetunió hősének sírját. 1945. május elsején az iskolában berendezett szükségkórházban halt meg a fiatal hadnagy, aki hazánk felszabadulásáért harcolt. A Csepel Művek központi igazgatóságának dolgozói egy marék földet küldenek most díszes dobozban a hős katona sírjáról Szamarkandba, a pártbizottság címére azzal, hogy juttassa el az emléket Azatyjan hadnagy hozzátartozóihoz. Budapestre érkezett a Szeged és a Tisza Csütörtökön, több hónapos közel-keleti út után befutott Budapestre két tengerjáró hajónk, a Szeged és a Tisza. A Szeged, mely múlt év szeptember 18-án hagyta el Csepelt és közben görög, Szíriai, libanoni, egyiptomi kikötőket keresett fel, most Alexandriában felvett 450 tonna gyapottal érkezett haza. Budapest és az ország készül a nagy ünnepre Minél közelebb járunk április 4-hez, annál ünnepélyesebbé válik a hetek óta tartó nagyszabású készülődés. Budapest középületeit és utcáit már ►►öltöztetik". Készül a zászlódísz, a főútvonalakon lengeti már a szél a nagyméretű nemzetiszínű és vörös lobogókat. Díszítik a kirakatokat, csinosítják a parkokat, a Főkert dolgozói ültetik a virágágyakba a színes tavaszi virágokat. A művelődési otthonokban rendezett kiállításokon a végső simításokat végzik. A kerületi népfront bizottságok és tanácsok által közösen rendezett kiállítások sorához csatlakozik a III. kerület is. A József Attila művelődési házban az óbudai képzőművészek kiállításán kívül A kerület tizenöt éve című kiállítás is megnyílik szombat délelőtt. A Csepel Vas- és Fémművekben csütörtökön négy gyűlés a központi igazgatóság dolgozói ünnepelték meg a felszabadulás 15. évfordulóját. Az egyedi gépgyár dolgozói előtt Szakosíts Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja emlékezett meg áprilisi jelentőségéről és a 15 év eredményeiről. Az Építésügyi Minisztérium a tárca vállalatainak, kutató- és tervező intézeteinek dolgozói részére rendezte meg felszabadulási ünnepségét. Trautmann Rezső építésügyi miniszter mondott ünnepi beszédet és az építőiparban kifejtett eredményes tevékenységéért negyvenkét dolgozónak nyújtott át kormánykitüntetést. A felszabadulási emlékünnepségek előkészületei vidéken is befejezés előtt állnak. Nógrád megye tizenöt éve címen megjelent az MSZMP megyei bizottságának emlékalbuma, amelybe Kádár János írt előszót. Az évfordulón a munkaversenyben legjobb eredményt elért 500 bányász kap kitüntetést és 500 000 forint pénzjutalmat. Megnyitásra kész a salgótarjáni munkásmozgalmi múzeum emlékkiállítása is a József Attila művelődési házban. Szolnok megye ipari és mezőgazdasági nagyüzemei április 4-én nyitják meg a szovjet technika hónapja keretében rendezett kiállításokat. Szabolcs-Szatmár megye több községében ezen a napon avatnak mozit és művelődési házakat, Bács-Kiskun megyében 10 000 fiatal kulturális seregszemléjét rendezik meg. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen és a veszprémi Vegyipari Egyetemen tudományos ülésszak kezdődött a felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen szintén tudományos ülésszakot rendeztek a mezőgazdaság 15 év alatt elért legfontosabb eredményeinek, időszerű problémáinak megvitatására. is A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Elhatározta, hogy előterjesztést tesz az Elnöki Tanácshoz a polgári törvénykönyvet hatályba léptető törvényerejű rendeletek megalkotására. A kormány — a polgári törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban — módosította a vasúti árufuvarozás szabályzatát. A pénzügyminiszter tájékoztatta a kormányt az 1959. évi nyereségrészesedés és jutalmazási alap alakulásáról. A nyereségrészesedés, illetve jutalmazási alap összege a tavalykifizetett egymilliárd százmillió forinttal szemben most egymilliárd négyszázhetven millió forint. Az iparvállalatok költségszintjének csökkentésében 1959-ben elért eredmények lehetővé tették, hogy az iparban a tavaly kifizetett 789 millió forinttal szemben most 950 millió forint nyereségrészesedést fizessenek ki. A kormány a tájékoztatót jóváhagyóan tudomásul vette. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. Csaknem másfél milliárd a nyereségrészesedés, illetve jutalmazási alap összege A Minisztertanács ülése