Magyar Nemzet, 1960. június (16. évfolyam, 129-154. szám)

1960-06-01 / 129. szám

2 Továbbra is tilos a pártpolitikai tevékenység Törökországban Folytatódik a Meidweil-rendver volt mesélselt letartóztatást­ Ankarából jelenti az MTI. A Gürsel-kormány hétfőn mi­nisztertanácsot tartott. A DPA tudósítójának jelentése szerint az ülésről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy­­a testvér­­viták és összetűzések­­ elkerü­lése miatt minden pártpolitikai tevékenység továbbra is tilos. A közlemény ugyanakkor hangzatosan megígéri, hogy sürgős intézkedéseket tesznek minden állampolgár teljes jog­­egyenlőségének biztosítására, továbbá, hogy érvényteleníte­nek minden korábbi antit­e­­motoratikus intézkedést. Meg­felelő lépéseket tesznek az or­szág gazdasági és pénzügyi helyzetének, megjavítására. A kormány ezúttal határozatba foglalta, hogy érvényesnek is­meri el mindazokat a katonai, gazdasági, politikai és pénz­ügyi egyezményeket és szerző­déseket, amelyeket Törökor­szág eddig megkötött, mind­amellett hangsúlyozza, hogy baráti kapcsolatokra törekszik minden szomszéd országgal, a­­ világ valamennyi államával. Korábbi jelentések már kö­zölték, hogy a Zafer című lap, a megdöntött Menderesz-rend­­szer hivatalos szócsöve meg­szüntette megjelenését. A lap nyomdájában lefoglalt 350 tonna újságpapírt most a többi lap rendelkezésére bocsátot­ták. A Menderesz uralma ide­jén ellenzékben működő Köz­­társasági Néppárt Vlus című lapja hétfőtől kezdve az, eddigi 30 000 helyett 80 000 példány­ban jelenik meg naponta. A hatóságok nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint hét­főn folytatták a Menderesz­­rendszer volt­ vezető személyi­ségeinek letartóztatását. A Reuter közli, hogy a börtönbe vetettek­ között szerepel Sidkl Yorcali, a Demokrata Párt volt szóvivőinek egyike, Varsán volt külügyi protokollfőnök, Tufbhan Akarca volt képviselő, a letartóztatása után öngyil­kosságot elkövetett Gedik volt belügyminiszter veje. Akarca lakásán a hatóságok nagy mennyiségű­ katonai egyen­ruhát találtak. Isztanbulban hétfő estig hatvanhárom volt nemzetgyűlési képviselőt, rendőrtisztet és helyi demok­ratapárti funkcionáriust tar­tóztattak le. Bojár volt köztársasági el­nököt és Menderesz volt mi­niszterelnököt még mindig az­­ ankarai katonai akadémia épületében őrzik és a korábbi hírekkel ellentétben­ — az AFP értesülése szerint — csak ezután szállítják majd a Már­vány-tenger egyik szigetére. Az AP Köztársasági Néppárt egyik vezető személyiségének nyilatkozata alapján közli, hogy a megdöntött rendszer több miniszter­ tagját is perbe­­fogják. Mendereszt és tár­sait azonban csak a válasz­tások után alakuló,új polgári kormány állítja bíróság elé. Az amerikai hírügynökség vé­leménye szerint a Mendere­­szék uralma alatt ellenzéki Köztársasági Néppárt válasz­tási győzelme csaknem bizo­nyosra vehető. A kormány felhívására a la­kosság hétfőn megkezdte a birtokában levő fegyverek be­szolgáltatását. Siddik Sami isztanbuli egye­temi tanár, török, jogtudós, az új alkotmány előkészítésével megbízott bizottság tagja Reuter-jelentés szerint­­ hétfőn úgy nyilatkozott, hogy az alkotmánytervezet előre­láthatólag két hónap múlva készül el. Athéni AP-tudósítás szerint Averoff görög külügyminisz­ter hétfőn kijelentette, reméli, hogy a legutóbbi fejlemények után a török—görög baráti vi­szony még jobban elmélyül. Általános vasutassztrájk , Franciaországban Országos bérkövetelés­ hét júniusban Párizsból jelenti az MTI. A francia vasutasok három szak­­szervezetének egybehangzó fel­hívására kedden 0 órakor meg­állt a forgalom a franciaországi vasútvonalakon, a pályaudva­rok elnéptelenedtek és legfel­jebb néhány nemzetközi járat szerelvényei közlekedtek a sztrájk huszonnégy órája alatt. A vasutasok két szakszerveze­te, a CFTC és a műszaki veze­tőké, a sztrájk ellen foglalt ugyan állást, de a CGT, a For­­ce Ouvriere és a mozdonyveze­tők önálló szakszervezete a vasutasok túlnyomó többségét tömöríti és ez a tény döntő volt abban, hogy a sztrájk si­kerre vezetett. Megállapítható az is, hogy a CFTC-hez tartozó vasutasok fittyet hányva köz­pontjuk pártérdek diktálta magatartásának, csatlakoztak a sztrájkolókhoz. A vasutasok az évek óta ígért és jogosnak elismert 11 százalékos fizetésemelésért,­­munkakörülményeik megjaví­tásáért, s a negyvenórás mun­kahét visszaállításáért sztráj­kolnak. Hétfőn a vegyesbizott­ság ülése nem vezetett ered­ményre, a bizottság, amelyben a kormány, a vasúttársaság és a szakszervezetek képviselői foglalnak helyet, tíz nap múl­va ül össze újra. A párizsi közlekedési dolgo­zók kedden folytatták­­„forgó­­sztrájkjukat­. A földalatti két vonalán teljesen szünetelt a forgalom, két másik Metro-vo­­nalon pedig jelentősen csök­kent, kilenc autóbusz vonal bo­nyolította Párizs és külvárosai közt a forgalmat. A hatóságok katonai teherautókkal és tu­rista autóbuszokkal próbálták legalább részben ellátni a for­galmat. Hétfő délután több mint ezer párizsi vasutas tüntető menet­ben a­­ közlekedésügyi minisz­térium épülete elé vonult. Ren­­nes-ben mintegy 2500 vasutas tüntetett a megyefőnökség előtt. A jövő héten a vasmun­kások bérmozgalma ölt orszá­gos méreteket. Miután a CGT június 9-ére országos bérköve­telési hét megszervezését ha­tározta el, s ezután a CFTC is felhívta vasmunkás tagjait, lépjenek akcióba június 6 és 13 között. Az Humanité vezércikke rá­mutat, hogy a kormány azért zárkózik el a vasutasok, s ál­talában a dolgozók bérkövete­léseinek teljesítése elől, mert konokul kitart politikája mel­lett: mesébe illő nagyságú ösz­­szegeket öl továbbra is az al­gériai háborúba és az úgyneve­zett atom-ütőerő megteremté­sébe. Amerikai rakétatámaszpontoknak ad helyet a görög kormány Londonból jelenti az MTI. A Daily Express értesülése szerint az Egyesült Államok rövidesen újból megkezdi két évvel ezelőtt félbeszakadt tár­gyalásait a görög kormánnyal közép hatósugarú rakéta­­támaszpontok létesítéséről gö­rög területen. Görögország jelenleg csupán kis hatósuga­rú rakétákkal rendelkezik. Csősad­rájk­á­ntali parlament előtt A tüntetők a miniszterelnök lemondását követelik Tovább gyűrűzik a 1,­ Szín Mán szökése miatt támadt botrány Szöulból jelenti az AP. Mintegy ezer szöuli egyetemi hallgató kedd délelőtt a par­lament elé vonult, s itt köve­telte a rá Szín Mán szöké­séért felelős Huh Csang mi­niszterelnök lemondását. A diákok követelésük alátámasz­tására ülősztrájkba kezdtek. Mint az AP megjegyzi, az ülő­sztrájk légköre nagyon emlé­keztetett azokra az áprilisi tüntetésekre, amelyek a La Szín Man-kormány megbukta­tásához vezettek. AP-jelentés szerint a dél­koreai kormány kinevezte Csang Jl Kvon tábornokot új washingtoni nagykövetének. A tábornok, a jelentés szerint, jól ismeri Eisenhowert, akivel az amerikai elnök 1952. évi dél-koreai tartózkodásakor, majd később Washingtonban és Párizsban találkozott. Szöulban kedden letartóztat­ Magyar Nemzet ták Li Szín Mán megbukott kormányának további négy miniszterét — jelenti az AFP. Az őrizetbe vett minisztereket a március 15-i választásokon elkövetett csalásokért vonják felelősségre. Meg nem erősített hírek szerint letartóztatták a volt távközlésügyi minisztert is, akit eddig parlamenti men­telmi joga védett meg az őri­­zetbevételtől­­ A szöuli körzeti ügyészség utasítására letartóztatták hét­fő este Cse In Kiu volt dél­koreai rendőrfőparancsnokot is. Azzal vádolják, hogy ápri­lis 19-én parancsot adott a rendőröknek, tüzeljenek a tün­tetőkre. A rendőrf­őparancs­nokkal együtt letartóztatták a dél-koreai rendőrség több más magasrangú tisztjét is. Szöuli sajtójelentés szerint nagy gondot okoz mind az amerikai, mind a dél-koreai katonai vezetőknek, hogy a dél-koreai hadsereg fiatal tisztjei követelik mindazoknak a parancsnokoknak eltávolítá­sát, akik a március 15-i vá­lasztásokon a csalásokat a hadseregnél végrehajtották. Az amerikai és dél-koreai katonai vezetők ezért úgy határoztak, hogy a fiatal tisztek megnyug­tatására, a felelősöket június 10-e körül áthelyezik más be­osztásba. Kinevezték az új laoszi miniszterelnököt Az amerikai külügyminisztérium levélben ad „tanácsot” a laoszi királynak Vientianéból jelenti az MTI. Abhai miniszterelnök ideigle­nes kormányának lemondása után Szavang Vattana laoszi király Tiao Somssaith volt belügyminisztert nevezte ki az új kormány élére — közli a Reuter. Mint a Vietnami Tájékozta­tó Iroda jelenti, a Nacionalist című lap ismertette azt a­ le­velet, amelyet az Egyesült Ál­lamok külügyminisztériuma intézett a laoszi királyhoz. A levél beismeri, hogy a nemrég megtartott laoszi választások idején — amelyek mint isme­retes, a terror, a megfélemlí­tés és a hazafias erők elnyo­másának légkörében zajlottak le — »sok gyanús körülmény« volt észlelhető. A külügyminisztérium fi­gyelmezteti a laoszi hatóságo­kat, kezeljék nagyobb óvatos­sággal a népet. A levélben ki­fejezik az Egyesült Államok kormányának azt az óhaját, hogy az új laoszi kormány te­gyen­­ olyan nyilatkozatot, amely szerint »a bék­e és a semlegesség« politikáját kö­veti A Nhan Dán című lap kom­mentálja az amerikai külügy­minisztérium levelét, s hang­súlyozza, hogy az arcátlan amerikai beavatkozás a laoszi belügyekbe. Az amerikaiak célja olyan kormányt alakíta­ni Laoszban, amely még az előbbinél is jobban függ az Egyesült Államoktól, de­­a bé­ke­ és a semlegesség­ cégére mögé rejtőzik. Teljesen világos — állapítja meg a Nhan Dán —, hogy a laoszi hatóságok bel- és külpolitikáját az óceá­non túl döntik el. megalakult az amerikai négerek szakszervezeti tanácsa - New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az Egyesült Álla­mok különböző iparvidékeiről ezer szakszervezeti aktivista gyűlt össze, hogy megalakítsa az amerikai négerek szak­szervezeti tanácsát. Az új szakszervezeti egyesülés fel­adata, hogy harcoljon a faji megkülönböztetés ellen és be­vonjon minden, néger mun­kást a szakszervezeti mozga­lomba. A tanácskozás­­ részvevői élesen bírálták az AFLACIO szakszervezeti egyesülés veze­tőségét és személyesen Meany elnököt, a négerekkel szemben alkalmazott megkülönbözte­tés miatt. Philip Randolph, a hálókocsikalauzok szakszer­vezetének elnöke, felszólalásá­ban kijelentette: az AFLACIO megsértette saját szervezeti szabályzatát, mert olyan szak­­szervezeteket vett fel tagjai sorába, amelyekbe négerek nem léphetnek be. A konferencia azonban a bírálat ellenére kötelezte ma­gát, hogy támogatja az AFLA­CIO-t és együttműködik ezzel a szervezettel. A (Hongkong, Reuter) Montgomery tábornagy, aki magánjellegű látogatást tett a Kínai Népköztársaságban, ked­den repülőgépen hazaindult. Szovjet-brazil kereskedelmi egyezmény Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet külkereskedelmi mi­nisztérium közlése szerint a Szovjetunió és Brazília képvi­selői egyezményt írtak alá, amelynek értelmében a Szov­jetunió­ kávét importál Brazi­liából és cserébe gabonát szál­lít. A szerződést még ebben az évben teljesítik. Aláírásra vár egy másik egyezmény, amely­nek értelmében a Szovjetunió 100 000 tonna Diesel-olajat szállít Brazíliába. A szovjet szervek üzleti kapcsolatokat létesítettek több brazíliai ex­port és import vállalattal, va­lamint kereskedelmi és ipari társasággal. Újabb részletek Adolf Eichmann letartóztatásáról Eltűnt a tömeggyilkos volt titkárnője Bonnból jelenti az MTI. A világközvéleményt továbbra is élénken foglalkoztatja Adolf Eichmann letartóztatása. Az elfogatás körülményeiről a te­kintélyes Frankfurter Allge­­meine Zeitung Buenos Aires-i tudósítójának cikkét közli. Eszerint a Buenos Aires-i né­met kolónia tagjai úgy vélik, hogy Eichmann azonos egy bi­zonyos Ricardo Clementtel,akit május 11-e óta nem láttak. A tudósító beszélt Eichmann 24 éves fiával is, aki mechani­kusként dolgozik az argentin fővárosban. Klaud, a fiú el­mondta, hogy ismerte "Ricar­­do Clement bácsit", aki gyak­ran meglátogatta anyját és segítette őket, de nem tudta, hogy "Clement bácsi" apjával azonos. Az általában jól tájékozott Spiegel című hamburgi heti­lap hétfői számában azt írja, hogy Eichmann egy damasz­kuszi cég alkalmazásában állt a háború utáni években. A Spiegel szerint Eichmann a náci titkosrendőrség magas­­rangú tisztjeinek segítségével menekült Szíriába, ezek a ná­cik szintén a Közép-Keleten találtak menedékre. A később kereskedővé átvedlett tömeg­gyilkos, a Spiegel szerint egy ideig valóban Argentínában élt, de azután visszatért a Kö­zép-Keletre. Bécsi jelentés szerint a Neues Österreich című oszt­rák lap közli, hogy a háborús bűnös letartóztatásának híré­re eltűnt Linzből Anna Hechl, Eichmann ,volt barátnője, az a nő, akitől az izraeli titkosszol­gálat a háború után megsze­rezte Eichmann egyedüli hite­les fényképét. Ugyancsak nyo­ma veszett Beatrix Krugernek, aki hosszú időn át a "zsidó­­kérdés végleges megoldásával" megbízott náci vezér bizalmas titkárnője volt. A készülő per is nagy érdek­lődést kelt világszerte. Jellem­ző hír, hogy dr. Alfred Seidl müncheni ügyvéd, aki an­nak idején Hitler védője volt, közölte, ha felkérnék rá, vállalná Eichmann védelmét. A perrel kapcsolatos másik hír Tel Avivból érkezett: dr. Nahum Goldmann, a Cionista Világszervezet elnöke egy sajtónyilatkozatba­n azt java­solta, állítsák Eichmannt nem­zetközi bíróság elé. Goldmann szerint az izraeli kormánynak meg kellene hívnia mindazon országok képviselőit, amelyek elszenvedték a náci megszál­lás borzalmait, hogy vegyenek részt a bíróság munkájában. A törvényszék elnöke izraeli bíró lenne. ■Szerda, 1960. június 1. Antiba Ili­ül mögött van CSŐD VAGY FORDULAT ? A törökországi jelentések egyöntetűen beszámolnak ar­ról, hogy az élet lassacskán visszatér a normális kerékvá­gásba, a dolgok pillanatnyilag nyugvópontra jutottak a kato­nai beavatkozás következté­ben, amely elsöpörte Mende­resz kormányát és megszüntet­te a polgári szabadságjogok gúzsbakötését. A börtönök la­kói szinte percek alatt kicseré­lődtek: az utóbbi hetek tünte­tései során letartóztatottakat szabadon engedték s helyükre a volt miniszterelnököt, mi­nisztertársait és a Demokrata Párt körülbelül kétszáz legex­ponáltabb képviselőjét csuk­ták. Ismét megjelentek a betil­tott polgári lapok, viszont a Demokrata Párt két hivatalos orgánuma eltűnt a standokról, beszüntette megjelenését. A puccs közvetlen indítékait még jórészt homály fedi. Egyedül az Vlus című polgári lap közölt egy verziót, melyet minden bizonnyal a vezérkar sugalmazott. Eszerint Mende­resz volt miniszterelnök körül­belül hétezer hívét fel akarta fegyverezni, s megpróbálta vol­na velük szétveretni a tüntető­ket. Ezenkívül azzal is meg­bízta egyenruhába öltöztetett híveit, hogy "fizikailag likvi­dálják" Iszmet Inönü volt köz­társasági elnököt, az ellenzéki köztársasági néppárt vezetőjét. A vérengzésekért a kormány azután a hadseregre hárította, volna a felelősséget. Az Ulus által előadott törté­net meglehetősen regényesnek hat, de annyiban feltétlenül hi­telt érdemel, hogy felvillantja a hadsereg akciójának legfőbb okát: azt, hogy Menderesz kor­mányzati rendszere tökéletes csődbe került, s a miniszter­elnök bűnös politikája a pol­gárháború küszöbére sodorta az országot. Az eseménysoro­zat, amely a múlt­ hét pénteki katonai puccsal zárult, az áp­rilis 28-i Isztantyili tüntetéssel kezdődött. A tüntetést Mende­­resznek az a döntése robban­totta ki, amellyel gyakorlati­lag minden mozgási szabadsá­gától megfosztotta Inönü ellen­zéki pártját. Menderesz a kö­zelgő választások alkalmával nem kívánt semmit kockáztat­ni, ezért katonasággal elállta Inönü útját, aki Anatóliába készült agitációs körútra, "fel­forgató és törvénytelen csele­kedetek elkövetésével" vádol­ta a köztársasági néppártot, képviselőit jórészt kitiltatta a parlamentből és három hónap­ra felfüggesztett minden párt­­politikai tevékenységet. Mind­ez csak tetézte korábbi intéz­kedéseit, amelyek lényegében lakatot vertek a sajtó szájára. Tömegesen tartóztatta le azo­kat, akik szót mertek emelni a polgári szabadságjogokon ej­tett sérelmek, valamint a kor­mány nyomorpolitikája és az amerikai segélyekkel elköve­tett visszaélései ellen. Törökországot, Európa "be­teg emberét" súlyos gazdasági természetű kórok gyötrik. Menderesz szakított a kemáli hagyományokkal, szakított az idegen tőke beáramlása ellen védekező gazdaságpolitikával és tágra nyitotta a kapukat a külföldi, főleg amerikai gazda­sági behatolás előtt. Ennek kö­vetkeztében megakadt az ipar amúgy is lassú fejlődése, egy­másután leálltak a gyárak, ut­cára lökve a munkások tíz- és tízezreit. Abbahagyta a koráb­ban elkezdett földreformot, amire a feudális viszonyok kö­vetkeztében hanyatlásnak in­dult az ország exportjának négyötödét szolgáltató mező­­gazdaság, annyira, hogy az or­szág kenyérellátását sem ké­pes már biztosítani. A külke­reskedelmi mérleg deficites volta állandósult, az állam­­adósság az eget ostromolta (1959 januárjában összegük el­érte a nyolcmilliárd lírát, ami kétmilliárddal több az állami büdzsénél!). A nyersanyag- és alkatrész­hiány, amely a kény­szerű importkorlátozások ter­mészetes következménye, meg­gyorsította az amúgy is boszor­kányosan növekvő inflációt és drágaságot. A kormánylapok sem tagadhatták, hogy a meg­élhetési költségek emelkedésé­ben Törökország a világcsúcs­­tartó. 1938 és 1958 között az élelmiszer kiskereskedelmi árak megkilencszereződtek, míg a nominálbérek a legopti­málisabb számítás szerint is csak duplájukra emelkedtek. Ezt a képtelen nyomort vég­ső soron a Menderesz-kor­­mány militarista politikája idézte elő. A tőkés Európa leg­nagyobb hadseregét Törökor­szág tartja fenn. Az ország te­herbíró képességét sokszorosan meghaladó fegyverkezést azzal a rögeszmével indokolták, hogy Törökországot­­veszély fenye­geti a Szovjetunió oldaláról". Emiatt nemcsak félmilliós had­sereg van fegyverben és több mint száz támaszpontot adott az amerikaiaknak a török kor­mány, hanem a lehető legszol­gaibb alázattal vett részt a NATO és a CENIO kalandor­­politikájában. Menderesz Tö­rökországot a legmegbízhatóbb atlanti partnerek egyikének, a NATO balkáni pillérének tartották, s az imperialista po­litika iránti odaadó hűségét bi­zonyította az a szerep is, ame­lyet az amerikai kémrepülé­seknél a törökországi támasz­pontok játszottak. A Szverd­­lovszk térségében május 1-én lelőtt Francia Petvers V-2-je is török támaszpontról indult útnak. Menderesz bízott abban, hogy a hatalmasra felduzzasz­tott hadsereg mögötte áll és hűségéért minden esetben vé­delmet kap az Egyesült Álla­moktól. De a vad terroron nyugvó belpolitikája, amely az atlantizált külpolitika logi­kus és természetes következ­ménye, felidézte azt a veszélyt, hogy a pártpolitikai keretek között indult polgári diákr­or­­golódás mozgásba hozza a munkás- és paraszttömegeket. Az utóbbi hetekben lezajlott diáktüntetések, amelyekhez utóbb csatlakoztak a had­­apród-iskolák növendékei is, arra figyelmeztettek, hogy a felszín alatt gyülemlő, a szo­ciális feszültségből, és az ame­­rikaellenességből táplálkozó népi elégedetlenség előbb­­utóbb forradalmi módon ki­robbanhat. Ebben a helyzetben ragadta magához a hatalmat a hadse­reg, Gürsel tábornok vezetésé­vel. A nyugati polgári sajtó­ban erősen tartja magát az a nézet, hogy a katonai puccs óvintézkedés volt az esetleges népmozgalom megelőzésére és a NATO- támaszpontok megvédelmezé­­sére. Ezt fejtegeti Jean Mau­­rice Stermann a Liberation ha­sábjain. A londoni Times pe­dig hozzáfűzi: »Az államcsíny nem sikerült volna, ha az Egyesült Államok nem biztat­ta volna a hadsereget, hogy ra­gadja magához a kezdeménye­zést." A tömegeket azonban aligha elégíti ki Menderesz eltávolítá­sa a hatalomból, ha ezt nem követi nyomon a török politika átalakítása, hazai vonatkozás­ban a parlamenti demokrácia követelményei szerint, külhoni viszonylatban pedig a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés együttélésének és együttműködésének szellemé­ben. A New York Herald Tri­büne vezércikke azt állítja, hogy hadsereg Kemal Ata­­türk szellemében cselekedett". De a kemal­ista hagyaték nél­külözhetetlen eleme a nemzeti függetlenség védelmén kívül a Szovjetunióval való jó kapcso­lat is. S ha a Gürsel tábor­nok vezette Nemzeti Egység Bizottság igazán ebben a szel­lemben cselekedett, azt­­tettei­vel kell bizonyítania. Ez eset­ben viszont aligha számíthat a New York Herald Tribüne tap­saira. Zala Tamás

Next