Magyar Nemzet, 1960. október (16. évfolyam, 233-258. szám)

1960-10-01 / 233. szám

z későn fejlődnek. Ezt a többi között igazolja az is, hogy az Izvesztyija tudósítója ma New Yorkban keresett fel en­gem. Az olvasók természetesen tudják, hogy most itt harcol­nak egymással a béke és a háború, a haladás és a reakció erői. Az a véleményünk, hogy a békéért, a leszerelésért folyó harc szempontjából a föld­kerekségen és az Egyesült Nemzetek Szervezetében egyre kedvezőbbé válik a helyzet. A magyar küldöttség saját dolgával foglalkozik. Készü­lünk, hogy népünk megbízása alapján a közgyűlésen kifejt­sük véleményünket a nemzet­közi helyzet legfontosabb kér­déseiről, valamint más, szá­munkra fontos kérdéseikről. Tőlünk telhetően arra törek­szünk, hogy előmozdítsuk a közgyűlés 1­5. ülésszakának munkáját. Ami New York városát ille­ti, a velünk szemben életbe­­léptetett méltatlan korlátozá­sok miatt csak igen keveset tudnék mondani róla. Befejezésül kérem, tolmá­csolja forró üdvözletünket az Izvesztyija olvasóinak, az egész szovjet népnek. Gheorghe Gheorghiu-Dej: Ne­gyedszázad — egész korszak az emberiség életében. Ezalatt az idő alatt orszá­gunk arculata teljesen meg­változott, megszűnt a burzsoá földesúri rendszer, megszilár­dult a népi hatalom, gazdasá­gi és társadalmi életünk min­den területén a szocializmus diadalmaskodik. 1935. szeptember 27-én a »Doftana« börtönben voltam, amelyet népünk »román Bastilienak« nevezett. E bör­tön maradványait azóta mú­zeumnak rendeztük be, körü­lötte ugyanúgy, mint egész or­szágunkban, szabad népünk al­kotó munkája lüktet. Az emberiség nem topog egyhelyben, a szocializmus felé halad, valamennyi nép örök békéje felé és nincs a földön olyan erő, amely meg tudja állítani ezt a feltartóz­tathatatlan előrehaladást. Macmillan beszéde Polgár Dénes jelenti New Yorkból. Az ENSZ 15. közgyű­lésének csütörtöki ülésén el­hangzott Macmillan angol mi­niszterelnök felszólalása. Ettől a beszédtől sokan azt várták, hogy fordulópontot jelent majd a közgyűlés munkájában. Nem ez történt. Az angol mi­niszterelnök beszédéből érző­dött ugyan a közvetítési szán­dék és a miniszterelnök han­goztatta, hogy a nehézségek át­menetiek s megoldhatók, de valójában semmiféle konkrét javaslatot nem tett a fennálló nehézségek megoldására, a vi­tás nemzetközi kérdések ren­dezésére. Macmillan angol miniszter­­elnök beszéde bevezető részé­ben hangsúlyozta a 15. közgyű­lés történelmi jelentőségét, majd rámutatott: azért jött, hogy közvetítsen az ellentétes vélemények között. Ezután sorra vett néhány nemzetközi kérdést. A pá­rizsi értekezlet megszakadá­sával kapcsolatban azt mon­dotta, hogy ezt mindkét fél csak időlegesnek tekinti. Mind a Szovjetunió, mind­­a Nyugati hatalmak kifejezték azt a kí­vánságukat, hogy előbb-utóbb folytathassák a tárgyalásokat. A beszédnek ennél a pontjánál Hruscsov szovjet miniszterel­nök közbeszólt. Azt mondta: »Ne küldjenek V—2 gépeket. Szüntessék meg az agressziót, mert agresszió okozta a pá­rizsi csúcsértekezlet meghiúsu­­lását.« Macmillan ezután beszélt a gyarmati kérdésről. Hruscsov kijelentéseinek ellensúlyozá­sára kijelentette, hogy Anglia és Franciaország számos volt gyarmatának függetlenséget adott és ez a gyarmatok fel­szabadításának egyetlen he­lyes módja. Óva intett az "ideo­lógiai háborútól", mivel sze­rinte ez tönkretenné az ázsiai és afrikai népeket. A következőkben Macmil­lan a német kérdésre tért át. Vitába szállt Novotny csehszlo­vák köztársasági elnökkel és Gomulkával, akik a német mi­­litarizmus feléledéséről be­széltek. Tagadta, hogy a né­met militarizmus veszélye fennállna. Ezzel kapcsolatban éles támadást intézett a Német Demokratikus Köztársaság el­len, s fő érvként arra hivatko­zott, hogy számos keletnémet állampolgár átment Nyugat- Németországba. A nyugat-berlini kérdéssel kapcsolatban Macmillan Ugyancsak nem tett semmiféle konkrét javaslatot és azt mondta, hogy ezt a kérdést kölcsönös türelemmel és tár­gyalásokkal kell megoldani. Részletesen beszélt gazdasá­gi kérdésekről is és kijelentet­te, hogy a nagyhatalmak kö­zötti tárgyalásokat nemcsak politikai, hanem gazdasági színvonalon is meg kellene kezdeni. Az angol miniszterelnök ez­után áttért a legfontosabb kér­désre, az általános nemzetközi feszültség okaira. Azt mon­dotta, hogy a feszültségnek egyetlen oka van, a kölcsönös félelem. A NATO keletkezé­sét szerinte az a félelem okoz­ta, hogy 1947 után a kommu­nista országok kiterjesztik ha­talmukat egész Európára, mégpedig nem meggyőződés­sel, hanem erőszakkal. A nyugat-európai államok — mint a brit miniszterelnök mondotta — ezért fogtak ösz­­sze és fordultak segítségért az Egyesült Államokhoz és Ka­nadához. Másrészt — mondot­ta Macmillan — a szovjet nép azt hiszi, bármilyen hihetet­len is ez számunkra, hogy a Nyugat megtámadhatja őt. Ez emberileg megérthető, hiszen emlékezetében él, hogy hány támadás érte őt századok fo­lyamán Poltavától egészen Sztálingrádig. Amíg ez a féle­lem fennáll, addig a feszült­ség nem tűnhet el a világból. — Ez a kérdés átvezet ben­nünket — mondta Macmillan — a leszerelés kérdéséhez. A leszerelés kérdésével ösz­­szefüggésben Macmillan első­sorban az ellenőrzésről be­szélt. Azt mondotta, ha a Szovjetunió is beleegyezne az ellenőrzésbe, úgy, ahogyan be­leegyezik az Egyesült Álla­mok, Kanada és Nagy-Bri­­tannia, akkor e kérdést köny­­nyen meg lehetne oldani. De hogyan képzelhető el gyakor­lati megoldás? Tudjuk azt, hogy bizonyos kormányok — és a Szovjetunió is ezek közé a kormányok közé tartozik — azt gondolják, az ellenőrzés csupán a kémkedés leplezésé­re szolgálna. Valóban egyi­künk sem engedné meg szíve­sen, hogy külföldiek járják be országainkat és ellenőrizzék honvédelmi berendezéseinket. Amikor Macmillan beszédé­nek ehhez a pontjához ért, Hruscsov felugrott helyéről és kétszer hangosan a következő­ket kiáltotta: »Fogadjátok el a leszerelést és mi elfogadjuk az ellenőrzés bármilyen formá­ját.­Macmillan ezután azt a ja­vaslatot tette, hogy alakítsa­nak katonai, tudományos és adminisztratív szakértőkből technikai bizottságot és e bi­­zottság készítsen jelentést megszabott időn belül. E meg­szabott idő ne legyen túl hosz­­szú. A bizottság dolgozza ki az ellenőrzés technikai feltételeit. Hosszú időt ez nem igényelne, mivel az előző leszerelési tár­gyalásokon már bőséges anyag gyűlt össze. Az angol minisz­terelnök hangoztatta, hogy e gyakorlati eljárás semmikép­pen sem akarná a leszerelést az ellenőrzéssel helyettesíteni Arról volna csak szó, hogy ez az eljárás visszaadhatja a bi­zalmat és a bizalom visszaté­rése esetén meg lehetne oldani minden nehézséget Macmillan kérte a közgyűlés küldöttsé­geit, fogadják kedvezően ja­vaslatát. Macmillan beszédének el­hangzása után a küldöttségek azonnal megkezdték a beszéd szövegének tanulmányozását. Első látásra is szembetűnő azonban, hogy az angol mi­miniszterelnök csupán a régi nyugati javaslatok egyik új változatát terjesztette elő. „Semlegesek” csúcstalálkozója New Yorkból jelenti az MTI. Csütörtök este Tito ju­goszláv elnök New Yorkban vendégül látta Nehru Indiai miniszterelnököt, Nasszert, az Egyesült Arab Köztársaság el­nökét, Szukarno indonéziai el­nököt és Nkrumaht, a Ghánai Köztársaság elnökét. A­­­semlegesek csúcstalálko­zójáról« nem adtak ki közle­ményt, de — a Reuter értesü­lése szerint — megállapodtak abban, hogy Szukarno Indonéz hí nők mintegy a csoport nevé­ben is felszólal az ENSZ-köz­­gyűlésen. Magyar Nemzet Hruscsov Gomulkával tárgyalt New Yorkból jelenti a TASZSZ. Szeptember 29-én a Szovjetunió ENSZ-képvisele­­tének a Park Avenuen levő székhelyén N. Sz. Hruscsov, az ENSZ közgyűlésének üléssza­kán részt vevő szovjet kül­döttség vezetője találkozott W. Gomulkával, a Lengyel Népköztársaság küldöttségé­nek vezetőjével. A szívélyes, baráti légkör­ben lefolyt megbeszélésen ki­cserélték véleményüket a köz­gyűlés munkájáról és egyes nemzetközi kérdésekről. Az ENSZ-közgyűlés csütörtök esti ülése New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ csütörtök esti ülésén az ecuadori külügy­miniszter után Muhiddin Fi­­kini líbiai küldött szólalt fel, s kifejezte népének szolidari­tását az afrikai és ázsiai orszá­gok népeivel. Hangsúlyozta, kormánya a kölcsönös tiszte­let és egyetértés útján kíván haladni a nyugati és a keleti országokkal. Részletesen fog­lalkozott az afrikai­ népeket legjobban érdeklő problémák­kal. Elítélte Franciaország kor­mányát az algériai háború miatt. A líbiai küldött kifejezésre juttatta népének mélységes ag­godalmát a Délafrikai Unió­ban tomboló faji politika miatt. Befejezésül hangsúlyoz­ta, hogy az ENSZ-nek fontos szerepet kell játszania a leg­időszerűbb nemzetközi kérdés­nek, a leszerelés kérdésének megoldásában. Ezután B. P. Koirala nepáli miniszterelnök emelkedett szó­lásra. Üdvözölte az ENSZ új tagjait, majd kifejezte azt a reményét, hogy a még mindig gyarmati uralom alatt élő or­szágok mielőbb elnyerik füg­getlenségüket, elfoglalják he­lyüket az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ mindaddig nem lehet valóban egyetemes szervezet, amíg a Kínai Népköztársaság nem foglalhatja el benne az őt meg­illető helyet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete addig nem lehet a világ népeinek képviselője, amíg nem jut ben­ne képviselethez a 630 milliós Kína. Ugyanúgy teljesen tör­vényes joga van az ENSZ-tag­­sághoz a Mongol Népköztársa­ságnak is. Koirala határozottan síkra­­szállt Algéria függetlensége mellett és rámutatott arra, hogy Franciaország nem tar­totta meg de Gaulle tavalyi, Algériára vonatkozó ünnepé­lyes ígéreteit. A kongói helyzettel kapcso­latban a nepáli miniszterelnök hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a Kongói Köztársaság te­rületi épségét és politikai füg­getlenségét. Ellenezte azt a szovjet javaslatot, hogy a fő­titkári tisztséget három főből álló főtitkárságra bízzák. Befejezésül Koirala részle­tesen elemezte a leszerelés kérdését és hangsúlyozta, hogy megoldása elsőrendű fontos­ságú. Úgy véljük — mondotta —, hogy az általános és teljes leszerelés hatékony nemzetkö­zi ellenőrzés mellett maradék­talanul lehetséges. Utalt Hrus­­csovnak arra a javaslatára, hogy a leszerelés megvalósítá­sa nyomán felszabadult esz­közöket használják fel az el­maradott országok megsegíté­sére és hangsúlyozta, hogy ez komoly, konstruktív javaslat. A közgyűlés délutáni plená­ris ülésén utoljára Rudolph Grimes libériai külügyminisz­ter mondott beszédet. Kijelen­tette, hogy a leszerelés kérdé­sében megegyezésre kell jutni. A világ — mondotta — nem­ tekintheti többé a háborút po­litikai eszköznek. Algéria és Kongó kérdésével foglalkozva a libériai küldöttség vezetője megállapította, hogy a gyar­mati rendszer minden formá­jában a végét járja, de sebe­ket hagy a függő és leigázott népek testén. Sajnálatát fejez­te ki a kongói helyzet miatt, mégis úgy nyilatkozott, hogy hazája nem támogathatja ezt a javaslatot, hogy a kongói ENSZ-csapatok élére afrikai parancsnokságot állítsanak. A Délafrikai Unióban ural­kodó helyzetről szólva Grimes megállapította, hogy az súlyo­san veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Rekord hadikiadások a nyugatnémet költségvetésben Bonnból jelenti az MTI. Ezzel pénzügyminiszter pénte­ken terjesztette a nyugatné­met parlament elé az 1961. évi költségvetést. A rekordméretű költségvetésben — a kiadások összege 44,8 milliárd márka — ugyancsak rekord nagyságú összeggel szerepelnek a köz­vetett és közvetlen katonai kiadások: 12,4 milliárd már­kával, a költségvetés 28 szá­zalékát teszik ki. Ezen belül a hadügyminisz­térium költségvetése egymaga több mint 11 milliárd márkát irányoz elő, 1,7 milliárddal többet, mint a múlt évben. Ugyanakkor például lakásépít­kezésekre mindössze 1,4 mil­liárd márkát fordít a költség­­vetés, 240 millióval keveseb­bet, mint az előző évben. A kiadások fedezésére 42,7 mil­liárd márka bevételi előirány­zat áll rendelkezésre, a hiány­zó 2,1 milliárd márkát hitel­felvétel útján kívánja pótolni a pénzügyminiszter. Nem azonos Bormann­nal az Argentínában letartóztatott titokzatos német Buenos Airesből jelenti az MTI. Néhány napja nagy ér­deklődést keltett az a nyugati sajtóban megjelent hír, hogy Argentína egyik városában elfogták az annak idején ti­tokzatos körülmények között eltűnt Martin Bormannt, Hit­ler retteget helyettesét. Az AP hírügynökség Bue­nos Aires-i tudósítója jól tá­jékozott körökre hivatkozva közli, az argentin hatóságok megállapították, hogy a Za­­rate városában letartóztatott német — feltűnő hasonlatos­sága ellenére — nem azonos Martin Bormann-nal. A Reuter tudósítója szerint a Bormann-nak vélt ember Wal­­ter Flegel, aki 1930-ban ván­dorolt ki Chilébe, majd onnan átköltözött Argentínába. Előkészületek Nigéria függetlenségének kikiáltására Logosból jelenti a TASZSZ: Lagosban ünnepi felvonuláso­kat rendeztek a Nigériai Állam­szövetség függetlenségének kü­szöbönálló kikiáltása alkal­mából. Az ünnepségeken több ezer ember, köztük miniszte­rek, parlamenti képviselők, külföldi küldöttségek és a kül­földi sajtó képviselői vettek részt. Az ünnepség végén a nigé­riaiak ezrei fúvószenekar kí­séretében nagy lelkesedéssel első ízben énekelték el Nigéria nemzeti himnuszát. S. M. Arucsunjan, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnök­helyettese, az ünnepségre érkezett szovjet küldöttség vezetője, szerda este felkereste Mallam Maita­­ma Sule bányaipari minisztert és Mallam Shehu S­hág­eri gaz­daságügyi minisztert. A baráti beszélgetés során érintették a két ország jövendő gazdasági kapcsolatainak kérdését. Csü­törtök este S. M. Arucsunjan részt vett azon a fogadáson, amelyet a Nigéria Államszö­vetség kormánya adott a kül­földi küldöttségek vezetői tisz­teletére. Betiltották Menderes pártját Ankarából jelenti a TASZSZ­ Ankarában hivatalosan közöl­ték, hogy szeptember 29-i ha­tállyal betiltották a Török De­mokrata Pártot, Menderes volt török miniszterelnök pártját. A párt vagyonát és bankbetét­jét az államkincstár vette át. A pártot az ankarai bíróság tiltotta be, azzal az indokolás­sal, hogy a Török Demokrata Párt megsértette saját szerve­zeti szabályzatát és program­ját. (A külpolitika folytatása­i: 4. oldalon.) jf •■Szombat, 1960., október 1. A KÍNAI NÉP ÜNNEPE Tizenegy győzelmes eszten­dő, tizenegy nehéz, de sikerek­ben gazdag év eredményeit ünnepli október első napján a kínai nép. Tizenegy esztendő általában rövid idő a népek életében, de különösen rövid a több ezer esztendős múltra visszatekintő kínai nép életé­ben. Mégis, e tizenegy esztendő alatt a­ kínai nép történelmet formált, olyan történelmet, amelynek jelentősége és táv­lata nagyobb az ezer eszten­dőknél. Pótolta a százados el­maradást, felszámolta az impe­rialista hadjáratok és a pol­gárháború okozta mérhetetlen pusztítást és megteremtette az új szocialista világ felépítésé­nek szilárd alapjait. E hatal­mas és természeti kincsekkel gazdag országban évezredeken át sok százmillió ember ten­gődött leírhatatlan nyomor­ban. A birodalom jelentős ré­szében mindig éhínség tombolt. A népet rengeteg szenvedéssel sújtották a nyugat-európai, majd később az amerikai gyar­matosítók. Ma Kína a föld egyik legjelentősebb ipari ál­lamává változott, széntermelés­ben a harmadik, acéltermelés­ben a hetedik, elektromos energiatermelésben pedig a ti­zenegyedik helyen áll. A fejlő­dés irányát és gyorsaságát mindennél fényesebben jelzi az, hogy amíg az Egyesült Ál­lamok ipari termelése évente átlag 2 százalékkal, Francia­­országé 5 százalékkal, addig Kínáé 9 százalékkal nőtt. A kínai nép sohasem fogja elfelejteni, hogy az óriási eredmények elérésében épp­úgy, mint szabadsága kivíváásá­bán milyen kiemelkedő sze­repe volt a Szovjetuniónak, amely a második­­világháború­­ban a japán imperialisták fe­lett aratott győzelemmel meg­teremtette az új Isrína felépí­téséhez szükséges feltételeket. A szovjet nép azót­a is szünte­lenül önzetlen baráti támoga­tásban részesíti a S­zocializmust építő kínai népet.­­ A kínai nép hatalmas sike­reinek, kiemelkedő nemzetközi szerepének alapja­­ megbontha­tatlan és örök barátsága a Szovjetunióval, s a testvéri szocialista országokkal. A bé­keszerető százmilliók világ­szerte nagyra becsülik és elis­merik a kínai kormány állha­tatos erőfeszítéseit, amelyeket a béke megőrzéséért tesz. He­lyeslik és támogatják az ázsiai és távol-keleti atommentes övezet létesítésére vonatkozó kínai javaslatot. Ugyanakkor követelik, hogy a Kínai Nép­­köztársaság foglalja el az őt jogosan megillető helyet az ENSZ-ben, amelyek az ameri­kaiak közreműködésével a csangkajsekista klikk bitorol. Az elmúlt tizenegy évben az élet minden területén gyümöl­csözően fejlődtek a Magyar Népköztársaság a Kínai Népköztársaság kapcsolatai, amelyek az egyenjogúságon, az önzetlen és testvéri barátságon alapulnak. A magyar népet őszinte örömmel és büszke­séggel tölti el, hogy a csaknem 700 milliós kínai nép barát­ságát magáénak vallja, s a mostani ünnepen további sike­rekben gazdag, békés, építő munkát kíván nagy bará­tainknak. Magyar államférfiak távirata a Kínai Népköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából IJU SAO-CSI elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, MAO CE-TUNG elvtársnak, Kína Kommunista Pártja elnökének, CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, CSU­TE elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése állandó bizottsága elnökének P­e­k­i­n­g A kínai nép dicsőséges, forradalmi harcainak világraszóló győzelme, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 11. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és népünk nevében fotó, testvéri üd­vözletünket küldjük Önöknek és a Kínai Népköztársaság hős népének. A hatalmas kínai nép, dicső kommunista pártja vezetésé­vel, lelkes, önfeláldozó, alkotó munkával a szocialista forra­dalom és a szocializmus építése terén, az elmúlt 11 év­ alatt lenyűgöző eredményeket ért el. E nagyszerű eredmények — párosulva a világ békéjét szolgáló lankadatlan erőfeszítéseivel, állhatatos antiimperialista és antikolonialista harcával — szerves és kiemelkedő részét képezik a szocialista tábor le­győzhetetlen erejének. A magyar nép és kormánya őszintén nagyra becsüli és határozottan támogatja a Kínai Népköztársaság következetes békepolitikáját, Ázsia s a Csendes-óceán térsége országainak kollektív biztonságáért, békéjéért folytatott harcát és határo­zottan elítéli az imperialisták Kína ellen folytatott akna­munkáját. Jogos és igazságos a kínai nép harca országa egységének helyreállításáért. A magyar nép is követeli, hogy a Kínai Nép­­köztársaság kapja meg az őt megillető törvényes helyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében és minden nemzetközi szer­vezetben. Szívből kívánjuk, hogy a magyar és kínai nép testvéri ba­rátsága és együttműködése népeink, a világbéke és az emberi haladás érdekében tovább fejlődjék, erősödjék. Nagy nemzeti ünnepükön kívánunk Önöknek és a kínai népnek további sikereket a szocializmus győzelmes felépíté­séért és a béke megőrzéséért folytatott nemes küzdelmükhöz. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, DR. MÜNNICH FERENC, a magyar forradalmi munkás­­paraszt kormány elnöke .­­ Táviratot küldött az évforduló alkalmából Csen Ji-nek, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének dr. Si­­ Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere is. Fogadás a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 11. évfordulója ál­ltalméból Hao Ce-cin, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete pénteken este fo­gadást adott. A fogadáson megjelent Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Marosán György, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai Ist­ván, a Politikai Bizottság pót­tagjai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki , Tanácsnak és a Minisz­tertanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet sok más vezető személyisége. Részt vett a fogadáson a bu­dapesti diplomáciai képvisele­tek számos, vezetője és tagja.

Next