Magyar Nemzet, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

▼ Vasárnap, 1961. január 1. IJESZTENDŐ Írta: Ortutay Gyula Az 1961. évünkről elmond­hatjuk, hogy új esztendő áll előttünk a szónak teljes értel­mében. A változás, amelynek befejezéséhez közeledünk fa­luinkban is, megérdemli a tör­ténelmi nevet. Sem a jelzők­kel, sem a hangzatos fordula­tokkal nem szeretünk dobá­lózni. A nagy frázisok nem erősítik, hanem — legtöbbnyi­­re — gyöngítik mondanivalónk belső igazát. De most az új esztendő küszöbére érve el­mondhatjuk komoly, higgadt szóval is, hogy a honfoglalás, a kalandozások óta megült ma­gyar nép történetében a legje­lentősebb fordulóhoz érkez­tünk. A falun is befejezzük, lényegében, a mezőgazdaság szocialista átalakítását: így születik meg az államhatalmá­ban, iparában, mezőgazdasá­gában, kultúrájában is szo­cialista Magyarország. Illyés Gyula még a harmin­cas évek derekán »A kacsalá­bon forgó vár" befejezésében azt a vízióját emeli fel, hogy a kapitalista-feudális kacsalábon forgó vár ragyogó csodáit, nagy tengelyét mint rontja le a fel­támadó nép s Marx szavait oldja fel verse utolsó sorai­ban: »én akkor is majd hallgatag csak félreállok, hogy midőn már minden letűnt sorban, még higgadtabban, tárgyilago­sabban tanúságot tegyek, mint folyt az életünk e történet­ előtti korban." Illyés verséből is az tűnik ki hogy az úri Magyarország he­lyébe lépő nép kezdi el igazá­ban a magyar nép valóságos, emberhez méltó, alkotó törté­netét. Marx gondolata, Marx szava ékíti Illyés versének be­fejezését s mi, akik manap új­ra meg újra járjuk falainkat, figyeljük a születő új Magyar­­ország mozdulatait, tanúságot tehetünk, hogy valóban új, va­lóban történeti jelentőségű vál­tozások érlelődnek hazánkban. A szocialista Magyarország születik a felszabadulás utáni évek erőfeszítései nyomán. Ezért köszönt lényege szerint is új esztendő reánk. A napokban ismét Bács me­gyében, a kiskőrösi járásban voltam. Parasztcsaládokat, régi és új barátokat látogattam, ta­nácsülésen, népfrontbizottsági ülésen vettem részt s a vita itt is minden szóban a születő új haza gondja-öröme volt. Solt­­szentimrén a népfrontbizott­ságnak volt ülése, az elnök be­számolt az elmúlt év munká­járól, eredményeiről s vázolta az új esztendő feladatait. A bi­zottságnak van vagy 35 tagja, de ezen a beszámoló ülésen 150 vagy 200 érdeklődő zsúfolódott össze a kis tanácsteremben. S a felszólalásokból, a kibonta­kozó beszélgetésből kiderült hogy a soltszentimrei szőlős­gazdákat nem is foglalkoztatja más, mint a szocialista jöven­dő. Hogyan, milyen lépések szerint, milyen tempóban ala­kul majd? Aki a gyümölcsö­sök, szőlők gazdáit ismeri (ha csak egy holdja van is neki), az tudja, hogy számukra a leg­nehezebb az első lépéseket megtenni a közös gazdálkodás útján. A szakcsoport, szakszö­vetkezet módozataival, szerve­zési formáival foglalatoskod­nak, kérdéseik józanok, magabiztosak, ők bizony a nyitástól a betakarításig kemény munkához, sok kockázathoz vannak szokva. A szőlő jól is hozhat, de az­tán négy éven át kegyetlenül megcsúfolhatja az embert. Töprengenek a faluról elván­dorolt fiatalok visszaszerzésé­nek a gondján, meg azon is, hogy az iparnak tovább kell fejlődnie. Töprengés és biza­lom hallik ki minden szavuk­ból. A töprengés annyi: ho­gyan csináljuk hiba nélkül, ho­gyan kerüljük el a régibb ba­jokat, vétkeket. A gondok, a kemény munka világos felmé­rése és őszinte bizakodó szán­dék hevíti őket. Ezt hoztam el a soltszentimrei népfrontbi­zottság üléséről, s azt gondo­lom, aki ma az országot járja, a születő új szocialista faluban mindenütt ennek a bizakodó töprengésnek a mondatait hail-Szándékkal egyetlen kis pél­dát emeltem ki, a soltszentim­­reit. Pedig beszélhetnék csak a járási út kapcsán a csengő­diek tervedről, a keceliekről, Kiskőrösről magáról, ahol most közeledik a befejezéshez a mo­dern, 12 tantermes új iskola, ahol a társadalmi munkát száz­ezer forintokban mérik. A pél­dák özönlenek. A Népszabad­ság december 16-i számában csak néhánysoros hír értesít arról, hogy a Baranya megyei Hazafias Népfrontbizottságok 12 millió forint értékű társa­dalmi munkát szerveztek meg az elmúlt esztendőben. S ezen a nyomon elindulva sorjázhat­nánk a megyéinket, hogy a párt, a tanács, a tömegszerve­zetek mit is tettek a társadal­mi munka terén. A népfront egyetemi tanárokból, akadé­mikusokból álló egyik akció­­bizottsága a Borsod megyei pártbizottság egyetértésével el­készítette a borsodi árvizek megszelídítésének a tervét , s a KISZ kongresszusa már a társadalmi munka százezer óráit ajánlotta fel s ugyanígy ajánlják a megye helyi nép­­frontbizottságai is. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak az ár­vizeket kell fékeznünk, hanem a társadalmi munka jó árada­tát is megfelelő mederbe kell terelnünk. Egyre többen, egy­re több ötlettel, munkakedvvel jelentkeznek: az értelmiség legkülönbözőbb rétegei alkotó türelmetlenséggel munkát, fel­adatot kérnek. Részt akarnak venni a szocialista ország meg­teremtésének nagy művében nemcsak a hivatali kötelesség óráiban, hanem a pihenő idő­ből is áldozni akarnak közös jövendőnkért. Hogy a munkás­osztály a patronálásban, társa­dalmi munkában is elöljár, azt tudják mindenütt az ország­ban. De egyre többen ismerik meg faluinkban azokat az or­vosokat, akik egy-egy pihenő délutánt, napot áldoznak arra, hogy a legkülönbözőbb szűrő­­vizsgálatokkal a falu egészsé­géért dolgozzanak; egyre töb­ben ismerik meg azokat a jo­gászokat, akik a kibontakozó tsz jogi kérdéseire válaszolnak, egyszerre társadalmi munká­sok és politikusok; megisme­rik a technikusokat, mérnökö­ket, akik az új falu ezernyi műszaki gondjában adnak se­gítséget. A pedagógusokról nem is szólva: java része rég­óta munkája, hirdetője a szü­lető új falunak. Ezek azok az új vonások, amelyek politikai életünkben néhány év alatt kibontakoz­tak és a többi közt előkészítői voltak a szocialista falu meg­születésének, a magyar törté­nelem új korszakának. A leg­utóbbi parlamenti ülésszak idején felszólalt Kádár János és beszédében azokról az erő­forrásokról szólott, amelyek segítenek az akadályok leküz­désében. Hadd idézzem néhány mondatát: *■... mindenek­előtt a kommunisták és pártonkívü­­liek szövetségét említem. Ez a mi egyik fő erőnk az Elnöki Tanácsban, a kormányban épp­úgy, mint itt az országgyűlés­ben és valamennyi fontos tár­sadalmi intézményünkben ... A mindennapi munkában épp­úgy, mint a vezető testületek­ben, összeforrnak nálunk az emberek, párttagok, párton kí­vüliek, s ez társadalmunk igen nagy ereje.­ Az ilyen összefor­­rottság, az ilyen összefogás egyik példájaként a népfrontot is megemlíti Kádár János. El­mondhatni csakugyan, hogy ha­zánkban az egyik legfőbb, tár­sadalmat, embert formáló erő a párttagoknak és pártonkívü­­lieknek ebben az összeforrott­­ságában nyilatkozik meg. Ezért követi a párt szavát az egész ország, ezért növekszik zsú­folt falugyűléssé a népfront kis bizottsági ülése, ezért ülnek össze tanácskozásra akadémi­kusok és egész tájegységekre vonatkozó hidrológiai, gépesí­tési, állattartási stb. tervet be­szélnek meg, hogy az új falu­ban megújuljon az ember is, az élet is. Ezért nem túlzás, nagyzoló politikai frázis, hogy az új esztendőben eddig nem ismert történeti korszaka kez­dődik a magyar népnek. Ezt az új esztendőt köszönt­jük! Munkás, kemény eszten­dőnek ígérkezik, de bátran vál­lalhatjuk minden feladatát, minden gondját. Bízhatunk a magunk növekvő erejében is és bizalommal tekinthetünk a világbéke növekvő erőire is. Ahogy a 81 kommunista és munkáspárt Kiáltványa mond­ja: »A béke legyőzi a hábo­rút!* Ez a Kiáltvány és a mö­götte levő valóságos erő a nem­zetközi háttere, a nemzetközi biztosítéka az új, a szocialista Magyarország megszületésé­nek. Ezért várjuk bizakodás­sal, jó reménnyel 1961 munkás hétköznapjait és vidám ünne­peit. Nyugatnémet film egy színiiskola növendékeiről Széles változatban is * BEKUTATÓ: január 5 Magyar Nemzet Elutazott a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Szombaton délelőtt a Nyu­gati pályaudvarról elutazott a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége, amely közel egy hétig tartóz­kodott­ Magyarországon. A küldöttség búcsúztatására megjelent Apró Antal, a Mi­nisztertanács első elnökhelyet­tese, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Csergő Já­nos kohó- és gépipari minisz­ter, Incze Jenő külkereskedel­mi miniszter, Kossa István közlekedés- és postaügyi mi­niszter és több minisztérium képviselője, valamint Nguyen Van Hong, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság nagy­­követségének ideiglenes ügy­vivője és V. I. Usztyinov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. A vietnami küldöttség veze­tője, Nguyen Duy Trinh mi­niszterelnökhelyettes eluta­zása előtt kijelentette: a ma­gyar államférfiaikkal folyta­tott tárgyalásaik eredménye­sek voltak, s a megkötött gaz­dasági megállapodások jelen­tősen szélesítik a két ország gazdasági együttműködését. A vietnamiak küldöttsége Magyarországról a Szovjet­unióba utazott. Magyar és szovjet államférfiak táviratváltása az új év alkalmából Az új év alkalmából a ma­gyar és a szovjet államférfiak az ó év utolsó napján távirat­ban tolmácsolták újévi jókí­vánságaikat, üdvözletüket. N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke és L. I. Brezs­­nyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke a követke­ző újévi üdvözletét küldte Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének, Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsá­ga első titkárának és dr. Mün­­nich Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­kének: »■Kedves Elvtársak! A Szov­jetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának El­nöksége és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa az egész szovjet nép nevében forró üdvözletét és legjobb kívánságait küldi önöknek és a testvéri magyar népnek az új év alkalmából. Az elmúlt 1960-as évet az jellemezte, hogy tovább erősö­dött a szocialista tábor, növe­kedett nemzetközi befolyása; a marxizmus—leninizmus alap­ján még egységesebbé ková­­csolódott a nemzetközi kom­munista mozgalom, ami ragyo­góan kifejezésre jutott a kom­munista és munkáspártok kép­viselői értekezletének nyi­latkozatában és a világ népei­hez intézett felhívásában. A Szovjetunió dolgozói őszintén örülnek azoknak a nagyszerű sikereknek, amelye­ket a magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt vezeté­sével a szocialista építés min­den területén elért. A szovjet nép az új év alkal­mából még nagyobb sikereket kíván a Magyar Népköztársa­ság dolgozóinak a szocialista társadalom építésében. Kíván­juk, hogy az új évben tovább erősödjék és fejlődjék a meg­ingathatatlan szovjet—magyar barátság, népeink javára, az általános béke érdekében.­" Moszkva, Kreml, 1960. de­cember 31.* Dobi István, Kádár János és dr. Münnich Ferenc N. Sz. Hruscsovhoz és L. I. Brezsnyev­­hez intézett újévi üdvözlete így hangzik: Kedves Elvtársak! A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a forradalmi munkás­paraszt kormány, valamint a magunk és az egész magyar nép nevében forró, testvéri üd­vözletünket küldjük a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak, a baráti szovjet népnek, s személy szerint önöknek, kedves elvtársak, az 1961-es új esztendő alkalmából, örömmel mondhatjuk, hogy országaink sikerekben gazdag, eredményes évre tekinthetnek vissza. Ez alapot ad arra, hogy bizakodással telve nézzünk az új esztendő elébe. Szívből kívánjuk, hogy az új esztendő még nagyobb si­kereket hozzon a hős szovjet népnek és dicső kommunista pártjának a kommunizmus építésében, az élet minden te­rületén. Hozzon az új esztendő még nagyobb eredményeket a Szovjetuniónak az egész embe­riség békéjéért folytatott nagy­szerű harcában. Erősödjék to­vábbra is a szovjet és a ma­gyar nép elszakíthatatlan, test­véri barátsága és kapcsolata. Kedves Elvtársak! Most, amikor tolmácsoljuk az egész magyar nép egyöntetű üdvöz­letét és legjobb kívánságait a Szovjetunió népének, kívánunk önöknek az új esztendőben sok sikert, jó egészséget a béke megóvásáért és a kommuniz­mus felépítéséért­ folytatott ál­dozatos munkájukhoz. Budapest, 1960. december 31. Újesztendei megnyilatkozások világszerte: A népek a békébe vetett reménnyel várják 1961-et AZ ÚJ ESZTENDŐ ELSŐ NAPJÁT a szocialista tábor or­szágai a további sikerekbe vetett bizalommal és a béke meg­őrzéséért vívott fokozottabb harccal köszöntik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága üdvözletet inté­zett az ország népéhez, amelyben hangoztatta: “­Jól mennek a dolgok nálunk! A hétéves terv nagyszabású céljait teljesítjük és túlteljesítjük". A Pravda szilveszteri cikkében megállapí­totta, hogy 1960, a hétéves terv második éve, újabb győzelmek esztendejeként kerül be a történelembe. A szovjet emberek látják, hogy minden megvalósult, amit elgondoltak, sőt, még annál is több. Az idő a kommunizmusnak dolgozik, év alatt a Szovjetunió évtizedekkel jutott előbbre. A szocializ­mus első és legerősebb országát minden oldalról barátok ve­szik körül, a szovjet emberek egységes, egyetértő családban menetelnek Kína sokmilliós népével, az emberiség közeli jö­vőjét megtestesítő szocialista tábor népeivel. Az SZKP központi lapja a továbbiakban megállapította, hogy mindjobban inognak a régi világ korhadt pillérei. Az imperializmus napjai megszámláltattak. Új csillagok tűntek fel az égen: a szovjet szputnyikok, lunyikok, űrhajók. Elér­hetetlen magasságukkal jelképezik, hogy milyen hatalmas az új világ szabad embere. Már érezni a kommunizmus évszáza­dának leheletét. Az új esztendő alkalmából Walter Ulbricht, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke hangoztatta, hogy 1961 is a béke biz­tosításáért vívott harc esztendeje lesz. Felhívta a figyelmet, hogy az új évben meg kell kötni a békeszerződést a két né­met állammal és kijelentette, hogy az NDK kész egyezményt kötni az NSZK-val Németország általános és teljes leszerelé­séről és hajlandó vele tíz évre szóló kölcsönös megnemtáma­dási szerződést aláírni. Ulbricht megállapította, hogy Német­ország békéjének fő biztosítéka az NDK szocialista rendjének belső szilárdsága. Az új esztendő első napján Kuba a forradalom második évfordulóját köszönti. Ebből az alkalomból a Krasznaja Zvezda megállapította, hogy Castro forradalma az első népi, imperia­lista-ellenes forradalom a nyugati féltekén. Ez a forradalom a neokolonializmusnak Latin-Amerikában megnyilvánuló for­mái ellen irányul. Túlzás nélkül mondhatjuk — szögezi le a szovjet lap —, hogy Latin-Amerika kezd a forradalmi viha­rok övezetévé válni. Az Egyesült Államokban a nép ugyancsak nagy remé­nyekkel várja 1961 beköszöntését. George Christopher, San Francisco polgármestere, nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy az új évben­­az igazságos és becsületes béke biztosítása foglalkoztatja majd mindenütt az emberi elméket. E cél el­érése lenne a legnagyobb ajándék, amit csak kaphatna a ci­vilizáció­. A polgármester kiemelte, hogy az amerikai nép békét akar, s a világ vezetői előtt az a feladat áll: az utóbbi hónapokban megerősödött kétségeket és gyanakvásokat osz­lassák el. "­Az idén, amikor a Szovjetunióban jártunk — írja Cristopher —, láttuk, hogy az egyszerű munkások és pa­rasztok ott is békét akarnak. A világ vezetőinek teljesíteniük kell ezt az óhajt, hogy a népek nyugodtan és boldogan élhes­sék életüket.­ William Matthews, az Arizona Star szerkesztője, nyílt le­velet intézett Kennedyhez és abban felhívta az új elnök fi­gyelmét: az amerikai nép új kezdeményezéseket vár a kül­politikában. A nép elsősorban a leszerelés szorgalmazását várja új elnökétől,­szonyuk. Ilyen arányban szá­mítanak át minden árat, min­den bért. Valamennyi árucikk­re elkészítették már az árlis­tát. Január másodikétól kezd­ve az új árak alapján árusíta­nak minden üzletben, áruház­ban. Gondoskodtak arról is, hogy a lakosságot semmiféle veszte­ség ne érje: az olyan árucik­keknél, amelyeknél az átszá­mításnál töredékfillérek je­lentkeztek, az új árakat úgy szabták meg, hogy a lakossá­got ne érje emiatt károsodás. Új tarifát vezettek be a közle­kedési eszközökön, s ezzel egyidejűen országszerte leszál­lították a légiforgalom egyes díjtételeit, valamint a taxi díjszabását. Csak Moszkvában mintegy tíz millió rubel évi megtakarítást ad csupán ez az egyetlen intézkedés a lakos­ságnak. Szombatról vasárnapra virradóra ötezer moszkvai taxin cserélik ki a viteldíj­­jelző órát. A forgalomban levő pénzt három hónap alatt lehet be­váltani az új bankjegyekre, érmékre. A pénzcserét a bank­hálózaton kívül 29 000 alkalmi pénzváltó helyen bonyolítják le, mintegy 100 000 kisegítő al­kalmazott bevonásával. A na­gyobb településektől távoleső helységekbe a legkülönbözőbb technikai eszközökkel — re­pülőgéppel, helikopterrel, lég­csavaros, vagy akár kutya­szánnal — juttatják el a szük­séges pénzmennyiséget. A be­váltóhelyek között rádió-tele­fon összeköttetést szerveztek, hogy szükség esetén azonnal útnak indíthassák a pénzszál­lítmányokat. A bankok az új értéknek megfelelően automa­tikusan január 1-től átszámít­ják a takarékbetéteket és a kölcsönkötvények összegét is. Az új rubel bevezetésével egy időben, de attól függetle­nül, megváltozik a rubel aranytartalma. A korábban ér­vényes arany egy rubel 0,22 gramm színarany volt, jelen­leg az új árfolyam szerint egy rubel 0,987 gramm színaranyat ér. A rubel—dollár átváltási árfolyam egy dollár egyenlő négy rubel helyett egy dollár egyenlő 90 képekre módosul. Ez a kurzus teljességgel meg­felel a rubel és a dollár vá­sárlóértékének a két ország belső piacán. Az új rubel 11 százalékkal több aranyat tar­talmaz, mint a dollár. I A­­ Magyar Nemzet­k hit szerkesztőségének rt if (Lapkiadó Vállalat,­­ VII., Lenin krt. 9—11) . központi­­ telefonszámai: A B 429 —350 I 5 222—480 V 5 221—285 f 5 221—293 » Január 1 : Az új rubel születésnapja Moszkvából jelenti az MTI. Január 1-én éjféltől kezdve már az új rubel alapján szá­mítják az árakat a Szovjet­unióban. Mint ismeretes, a Legfelső Tanács határozata alapján az új évben megvál­tozik a jelenleg forgalomban levő pénz értéke, új bankje­gyeket, váltópénzeket hoznak forgalomba és folyamatosan kicserélik a jelenleg használa­tos pénzt. Az új rubel a je­lenlegihez 1:10 arányban is­

Next