Magyar Nemzet, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-07 / 6. szám

Szombat, 1961. január 7.. Életbe lépett a tbc-rendelet Mit vár tőle az orvos, mit jelent a betegek számára Január 1-én életbe lépett a gümőkór elleni küzdelem to­vábbfejlesztéséről szóló kor­mányrendelet, kiegészítve az egészségügyi miniszter végre­hajtása utasításával. Ez a ren­delet komoly változást hoz a gümőkór elleni küzdelemben. A felszabadulás óta eltelt ti­zenöt esztendő alatt a tbc megelőzésében és gyógyításá­ban jelentős eredmények szü­lettek, ennek ellenére a gümő­­kórral még harcolnunk kell. Az elkövetkező években kor­mányzatunk nagy anyagi ál­dozatot hoz a tbc elleni küz­delemben. A kívánt eredmény eléréséhez azonban nemcsak egészségügyi kormányzatunk­nak és társadalmi szerveink­nek, hanem valamennyiünk­nek hozzá kell járulni. A tbc elleni küzdelem egész népünk ügye. Egymilliárd forint a gyógyításra A gümőkór elleni küzdelem­nek a kormány által elfogadott tervei között szerepel a 30 éven aluli lakosság BCG-ol­­tása, a­­ kétévenkénti, majd évenkénti szűrővizsgálat, a gondozóintézeti hálózat to­vábbfejlesztése, a csökkent munkaképességűek foglalkoz­tatása. Tbc-s betegek gyógy­kezelésének biztosítására a következő években nagymér­tékben növelik a kórházi ágyak számát. A távlati terv megvalósítása a következő tíz évben beruházásokkal együtt körülbelül egymilliárd forin­tot igényel. Az új kormányrendelet kö­telességévé teszi az állam­­igazgatási és a társadalmi szerveknek, hogy részt vegye­­nek a tuberkulózis elleni küz­delemben. A tanácsoknak sa­ját munkatervet kell készíte­niük, ami a tbc elleni küzde­lem továbbfejlesztésének új útját nyitja meg és biztosítja a helyi kezdeményezéseket. Egyik legjelentősebb ren­delkezés az, hogy a tbc elleni küzdelemmel kapcsolatos va­lamennyi egészségügyi tevé­kenység, így a kórházi keze­lés is, mindenki számára in­gyenes. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden tbc-s beteget élete végéig kórház­ban, szanatóriumban kell tar­tani, hanem azt, hogy minden beteg addig marad az inté­zetben, amíg arra gyógykeze­lése érdekében szükség van. Fokozott anyagi támogatás Igen nagy fontosságú a kor­mányrendeletnek az az intéz­kedése, amely a biztosított tbc-s betegnek, gyógyulása elősegítése érdekében, a táp­pénzen felül az anyagi és csa­latfWWWWWWW­ládi viszonyoktól függően tá­mogatást is nyújthat. Rend­szeres anyagi támogatásban olyanok részesülhetnek, akik­nek eltartásra szoruló család­tagjuk van és a kórházi ápolás idejére járó táppénzük a napi 66 forintot nem éri el. De ilyen anyagi támogatást kap­hat az olyan biztosított beteg is, akinek eltartásra szoruló családtagja ugyan nincs, de a táppénze napi 30 forint alatt van. A rendelkezésre álló hi­telkerettől függően a táppénz­ben nem részesített biztosított — például a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, rok­kantsági nyugdíjas, járadékos stb. — rendkívüli anyagi tá­mogatást kaphat. A rendsze­res anyagi támogatást a táp­pénzzel együtt folyósítják, a rendkívüli anyagi támogatás engedélyezésére a TBC Gon­dozó Intézet tesz javaslatot. A kormányrendelet megha­tározza a lakosság, a tbc-s be­tegek kötelezettségeit is. Köte­lezővé teszi a lakosság szűrő­vizsgálatát, a tbc-s betegek, gondozottak intézeti megjele­nését és lehetővé teszi, hogy azokat, akik a rendszabályokat ismételt figyelmeztetés ellené­re sem tartják be, intézetbe, vagy erre a célra szervezett kórházi osztályra utalják be. Mit vár az új rendelettől a tbc-s betegeket gyógyító or­vos? Erre a kérdésre dr. Barát Iréntől, a Korányi Tbc Intézet főorvosától kérünk választ, aki három és fél évtizede dol­gozik az intézet falai között és egész életét a tuberkulózis el­leni küzdelemnek szentelte. A beteg kötelessége — Nincs még egy betegség — mondotta —, amelynek olyan óriási kihatása lenne, nemcsak a beteg, hanem a környezete és a társadalom számára is, mint a tbc-nek. A tbc bizonyos stádiumban hosz­­szú időre nyúló, az egész kör­nyezetet veszélyben tartó be­tegség, ami az orvosra komoly kötelességet ró a beteg gyó-­ gyításában és a környezet megóvásában egyaránt. " Igen jelentősnek és a gyógyító munkát segítő or­vosságnak" tartom a kormány­­rendeletnek azt a részét, amely bizonyos esetekben a táppén­zen felül anyagi támogatást is nyújthat. Orvosi munkámban találkoztam olyan családapák­kal, akik a kezelést a gyógyító orvos tiltakozása ellenére meg­szakították, mert családjuk nem tudott kijönni az intézeti gyógykezelés idején kapott táppénzből. A kormányzat újabb jelentős terhet vállalt magára, ezzel az intézkedés­sel. A betegnek most az a kö­telessége, hogy betartsa orvo­sa utasításait és minél előbb meggyógyuljon. Ez a segítség módot ad arra, hogy a betegek türelmesen várják sokszor hosszú ideig tartó gyógyulá­sukat. Táppénzen felüli anya­gi támogatást viszont csak olyan beteg kaphat, aki a gyógykezelésre tett orvosi ja­vaslatokat betartja. Ez az évi sok millió forint többlet­­kiadással járó rendelkezés nagy segítséget nyújt abban, hogy a betegek a kórházat ön­kényesen ne hagyják el és be­tartsák a fertőzés megakadá­lyozására szolgáló egészség­­ügyi rendszabályokat. Az orvos munkája a beteg­nek a tbc-s intézményből való távozásával nem ért véget. A gyógyultnak tekinthető beteg­ről először a TBC Gondozó In­tézet orvosa, majd az üzemor­vos gondoskodik. A beteg, to­vábbi sorsára döntően hat ki, hogy az üzemorvosok az eddi­ginél nagyobb gonddal ügyel­nek arra, hogy a gyógyult be­teg egészségi állapotának meg­felelő munkakört kapjon. Fehér Rózsa bán, s közben darálja a kávát A darálóban mintha az éjsza­kai hangulatot akarná apró darabokra zúzni, hogy ne ma­radjon belőle semmi. Asszonya szép fejéből tűnjön el végkép­pen a mámor, hogy soha ne jöjjön többet vissza. Az albumbeli mása is tűnjön el azonnal, fusson által a me­zőn és öltözzön, hamar öltöz­zön, hogy soha ne lássa senki mezítelenül. Mert eddig is lát­ták? Ezren? Tízezren? Várady doktor gondolatai súlyosak mint a kövek, s közben a ká­védaráló jár, jár körbe a kezé­ben. Olyan nagyon szereti asz­­szonyát, hogy mindent meg tudna neki bocsátani: italt, fényképet , mindent. Az első kávét neki adja szegénynek. De az nem issza meg a ká­vét, csak rápislog a csészére. Aztán megmoccan s nem tud­ja, vajon felzokogni van-e ked­ve, vagy csak tovább aludni. A falnak fordul, s behunyja a szemét. Váradynak megkeseredik a szája, és kimegy. Egy vigasztalás maradt még: a munka. Mikor kinyitja a rendelő ab­lakát, azonnal bezúdul a szo­bába a nyár, az utcán szinte cseng a fény, s vadgalambok búgnak a közeli s távoli fákon: csü-tör-tök, csü-tör-tök, csü­­tör... A hang hirtelen eltörik, mintha cserépből lett volna, mert lent, a falu alján lövés dörren. A galamb odább reb­ben. Két szekér jön végig az utcán, megáll, egy ember ka­paszkodik fel rá, a kapuját előre nyújtja. A szekér már meg van pakolva kapával, meg emberekkel. Lánnyal, meg asz­­szonnyal. Mennék be a tengeri táblába. De most újabb lövés. — Mi az? — kérdezi Várady kiáltva. — Irtják a farkaskutyá­kat ... — kiált vissza a ko­csis, s meredten bámul a dok­torra. Hogyan? Hát a doktor­nak nem esett semmi baja? Hiszen az a hír járja az éjsza­ka óta, hogy ... s riadtan csap a lovak közé. A rendelő melletti várószo­bában már vannak vagy nyol­can, de az utcán is ácsorog négy ember, s Várady sóhajt: jó lenne ide még egy orvos. A doktor doktora. Aki őt gyógyí­taná meg előbb, akkor aztán neki is könnyebb volna gyógyí­tani a többit... Műszerei kö­zött matat, rendezkedik, s köz­ben hallja kintről a beszédet: — Énnékem elég a szocializ­mus,­­ énnekem nem kell a kommunizmus! — harsogja Pápa Gedeon. Fura név, mert Pápa, az még megjárná, de Ge­deon! — Miért nem kell neked a kommunizmus, de? — kérdezi tőle egy ember. — Miért? Azért, mert ha a kommunizmusban nem lesz pénz, akkor én már itt se va­gyok! — Na nézzenek oda!... Még hogy nem lesz pénz! Mintha neki lett volna két pengője is heverőben valaha! Az emberek dőlnek a neve­téstől. Érthető. Hiszen Pápa Gedeon hiába keres jól, annyi gyermektartást fizet, hogy az utolsónak, a hetedik gyermek­nek nem jut semmi. Hat gyer­mek tartásáról még csak in­tézkedik a törvény, de hétről már nem. Pedig a hetedik ta­lán a legjobban megérdemel­né, hiszen ez a legkedvesebb, mert a legkisebb, s ráadásul fiú! S itt él a szomszédban, a második faluban. De a többi szanaszét. A legnagyobb Pes­ten van az édesanyjával, s minden hónap elején odajár utána a pénz, száznyolcvan fo­rint. Aztán van gyereke még katona korából Budaörsön, meg Győrben s van erre köze­lebb is. De itt, a faluban csak egy. Az utolsóelőtti, nehéz ezt másként számontartani, örö­mest házasságra lépne már va­lamelyik gyermekének az édesanyjával, de hogy hagy­hatná cserben a többit. Mi­csoda igazságtalan dolog lenne az, hogy egy gyermeknek van az apjától való neve, a többi hatnak meg nincs? És épp ez az ember nem akarja a kom­munizmust, mert hogy ott megszűnik a pénz! Épp ő, aki színét se látja fizetésének, mert széjjelporciózza azt a könyvelő már az irodán. De még ez se olyan érdekes, mint az, hogy balkézre Pápa Ge­deon tarisznyahitte összeállott egy asszonnyal, aki libás az állami gazdaságban, de an­nak meg nincsen tőle gyerme­ke. — Ha téged kérdeznének meg, hogy hogyan is t­egyék, miként is legyék, hát jól néz­nénk akikor ki­­­fűződik to­vább a szó a várószobában. De Pápa Gedeon nem hagyja magát: — Úgy lesz majd, ahogy lesz, de engem engedjenek be soron kívül. — Tán hajt a tatár? — Nem, hanem sietnem kell ki a hodályhoz. Tegnapelőtt éjjel valami ocsmány féreg megpocsékolt egy birkát. Ve­gyék át tőlem, mérjék ki, ne menjen kárba. — Nem pocsékol többet, ne félj. — Honnan tudod? — Mert az orvos az éjjel a hoccegen agyonlőtte. Őt is megtámadta. Egy hatalmas farkaskutya volt — Nahát!... — többet nem mond, de hirtelen felveti fe­jét, s széjjelnéz. Az a kutya lehet veszett is, akkor pe­dig el ne m érjék a tagság­nak azokat a birkákat, amíg ő meg nem nézi. Már menne is, hogy nézze meg jobban a birkát, de Du­dás Bálint fodrász biciklizik el itten, s nézi az embereket, egyéniként. — Mi az? Mit ácsorogitok itt! Tán soha nem akartak meghalni, de? — mordul. — Neked jár a szád? Te akartad elütni a vonatot, vagy mink, he? — kiabálnak ezek vissza, nevetve. — Beszólj, bolond, beszélj! — mondja J­ápa Gedeon, s szinte köszönésképpen fordul a többihez: — Megyek, nézem már azt a birkát, csakugyan. (Folytatjuk) Madar Nemzet ­tt­élfogdldás A napokban meghívót ka­pott a kerületi tanács illeté­kes osztályától jó néhány or­vos, hogy egy adminisztrá­ciós apróság ügyében dél­előtt fél kilenckor, feltétle­nül jelenjenek meg. Hosszú sorban álltak a megadott idő­pontban az orvosok az illeté­kes asztala előtt — betegeik a kórházakban, rendelőintéze­tekben, klinikákon ezen a délelőttön hiába vártak rá­juk. Közlekedési baleset ügyé­ben tanúkat idézett be nemrég az egyik bíróság. A törvényes következményekre hivatkozó idézés kilencre szólt. Fél óra múlva közölte a bíró, hogy a vállalati ügyész, aki a taxi­sofőr ügyében nélkülözhetet­len, még nem érkezett meg, de már telefonáltak érte. Tízkor azt jelentette be a bíró, hogy a fellebbviteli ügy aktáit a közlekedésrendészet még nem küldte át. Végül azt mondta: most meghall­gatja a baleset vádlottját és annak alapján eldönti majd, szükség lesz-e a tanúkra is. Vajon miért hívta, sőt, idézte be őket? Drága munkaidejü­ket vesztegették az oktalan várakozással. Efféle példát sokat sorakoz­tathatnának e kettő mögé: sok hivatal küldözget idézé­seket, meghívókat, természe­tesen munkaidő alatti időpon­tokra. Sok helyütt — helyesen — nemcsak délelőtt tárgyal­nak ügyfelekkel, hanem van mód délutáni ügyintézésre is. Miért ne lehetne a meghívó­kat, és ha valamennyi tanú együttes jelenléte nem szüksé­ges, az idézéseket alternatív időpontokra kiküldeni, hogy ki-ki munkájához szabhassa megjelenését? S miért nem le­het előre mérlegelni, vajon valóban szükséges-e a beidé­­zés, megéri-e a munkából, termelésből kieső idő? Vajon mit szólna az orvoso­kat meggondolatlanul egyszerre beidéző, sorbaállító hivatalnok, ha netán megbetegedve az or­vosi rendelő ajtaján tábla fo­gadná:­­*Behívtak a tanácshoz, a rendelés elmaradt? (zl) A kés­z,a turisták készülődhetnek Még messze a "­nagy szezon", útimarsallunk, az IBUSZ azonban már megkezdte az újévi utaztatásokat. A télnek ugyan híre-hava sincs, annál ínycsiklandozóbb a disznóto­ros finomságok illata, szinte "►betör,, Budapestre. A valódi disznótoros ételek ínyenceinek alkalmuk van szombat-vasár­naponként autóbuszra ülni és kirándulni egy-egy valódi disz­nótorra. Disznótoros „székhelyek" A disznótoros kirándulások­nak már valóságos törzshelyed vannak, vagy mint az utasok mondják, székhelyed. Ilyen pél­dául Bábolna, Pusztaszabolcs, Környe, Herceghalom és Mór. Állami gazdaságok és termelő­­szövetkezetek várják vasárna­ponként a budapesti kirándu­lókat és nem is hiába. A pestiek ezrével utaznak szom­bat-vasárnaponként disznó­torra. Hátha még havas és fa­gyos lenne az idő, hogy a gaz­daságokban tett sétáknál ne merülnének el a félcipők a la­tyakban. De azért a disznóto­rok pompásan sikerülnek. A havat és fagyot a téli sportok hívei is egyre türel­metlenebbül óhajtják. A Mete­orológiai Intézet viszont nap­ról napra lehűti a sí­sport iránt lobogó kedélyeket, s az utazási iroda folyton csak az­t ígéri: mihelyt havat kapunk, megindulnak a sí­buszok. Sí­busz helyett kiránduló autóbuszok búgnak útra ké­szen hétvégi kora regge­leken az egyik nagy áru­házunk előtti téren. És meg is telnek utasokkal, akik kí­váncsiságukat félretéve vállal­ják az­­ismeretlen be" tett utat, így izgalmas az út­ ka­landra indulni. Nem tudni az utazás első pillanataiban, merre is fordul a busz: a Ke­repesi útnak-e, vagy a balato­ni műút felé. Esetleg a pécsi műútra kanyarodik? Jönnek a színházi vonatok , indulnak a csillagtúrák A jövő hét első napjaiban újfajta utaztatás premierjét tartjuk: vidéki városokból és falvakból különvonatok ér­keznek Budapestre. Színházlá­togatókat hoznak. Ahol ötszáz utas jelentkezik, onnan elin­dulhat a különvonat A látoga­tók két napra érkeznek Buda­pestre, s itt szórakozhatnak: színházba mennek, várost néz­nek, múzeumokat, nevezetes­ségeket látogathatnak, s ter­mészetesen ismerősöket, roko­nokat is. Nagyon sok vonat érkezése várható, mert tsz­­községek, városok jelentkeztek máris nagy számú utassal a budapesti színházi kirándulá­sokra. Mi, budapestiek pedig meg­kezdjük a csillagtúrákat. Öt városba indulnak öt-ötnapos útra autóbuszok, különvona­tok. A csillagtúráknak Pécs, Miskolc, Veszprém, Sopron és Keszthely lesz a bázisuk. A kirándulók itt kapnak szállást, s aztán a bázisról nagy túrá­kat tesznek a környékre. A túra hétfő reggelenként kezdő­dik. Visszatérés pénteken este. A csillagtúrák is a jövő hé­ten­ kezdődnek. Külföldi utak Az utaztatás "­boszorkány­­konyhájában", az IBUSZ köz­pontjában már elkészítették az idei külföldi társasutazások programját is. Ez jórészt in­kább terv, amely tavaszig jócskán bővül. Az utazásokat a következőképpen csoporto­sították: lesznek városlátogató, tájakat megmutató utak és üdülőutak a világhírű tenger­parti fürdőhelyekre, többi kö­zött Eforiába, Szocsiba, Sopot­­ba, a Tátrába, Karlovy-Varyba és Marianské Laznéba. A múlt évinél sokkal több olcsó uta­zást terveznek, amely még 1500 forintba sem fog kerülni. Háromhetes társasutazások lesznek a Távol-Keletre. A magyar turisták Moszkva érin­tésével Pekinget és Sanghait keresik fel, ötezren utazhat­nak a tavaszi és őszi lipcsei vásárra. Ezekre már folynak az előjegyzések. Az IBUSZ­­székház félemeletén nagyon sok reménybeli lipcsei utassal találkoztunk. Előreláthatóan 70 000 ma­gyar turista utazik az idén nyáron a baráti országokba, ahonnan a múlt évhez képest 40 százalékkal többen, közel százezren látogatnak majd hozzánk. A külföldi vendégjá­­tás máris megkezdődött. So­kan érkeznek Budapestre a februári nemzetközi jégkarne­válra, áprilisban pedig a gal­­gamácsai lakodalmas gyermek­­látókra, amelyen húsvéti nép­szokásainkkal ismerkedhetnek meg vendégeink. A múlt évinél több turistát várunk a tőkés államokból is: a nyugati államokból hazánk­ba irányuló idegenforgalom 50 százalékkal növekszik. Már­cius 15-től kezdve minden kül­földi állampolgár gyorsan kap vízumot Magyarországi beuta­zásra, ha az IBUSZ vagy a ve­le kapcsolatban álló külföldi utazási irodák révén akar hoz­zánk ellátogatni. Mi viszont 1961-ben Auszt­riába, Olaszországba és Fran­ciaországba utazhatunk. Úti­­marsallunk úgy tervezi ezeket a nyugateurópai utakat, hogy lehetőleg valamilyen jelentős esemény, zenei hét, vásárok, stb. időpontjában mehessenek oda turistáink s az állandó látnivalókon kívül különleges élményben is legyen részük. A program kész, a turisták készülődhetnek. Szabó József 5 a IMOH£p| jelenti JANUÁR­ 12-i HMMfilfilmJO (SZERJOZSA) Panova regényének díjnyertes magyarul beszélő szovjet filmváltozata. Csehszlovák lélektani filmdráma. 10 éven alul nem ajánlott. Színes szélesvásznú francia filmvígjáték. Főszerepben: BRIGITTE BARDOT 10 éven alul nem ajánlott. Színes magyar rövid­film. Magyar film. Széles változatban is. 14 éven alul nem ajánlott. Főszerepben: BAKA MARGIT BESSENYEI FERENC PAGER ANTAL

Next