Magyar Nemzet, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-15 / 39. szám
Szerda, 1961. február 15.. Magyar Nemzet Néhány napon belül megtudjuk, mennyire közelíti meg a szovjet űrrakéta a Menüst — Szenzáció, igazi szenzáció. A világűrkutatás eddigi legnagyobb eseménye ... Ezek a leggyakrabban elhangzó mondatok ma a világsajtó hasábjain. A Venus felé száguldó szovjet űrrakéta méltán szerezte meg a szakemberek, a rakétatechnika, a csillagászat, a matematika, a híradástechnika neves tudósainak elismerését Keleten és Nyugaton egyaránt. A Venus-rakéta csupa meglepetés. Melyek ezek a meglepetések, mit várhatunk az űrrakétától, erre adtak feleletet az űrkutatás magyar szakemberei — Marx György Kossuth-díjas, a fizikai tudományok doktora, Sinka József, a MTESZ központi asztronautikai szakosztályának titkára, Nagy Ernő és Nagy István György, a szakosztály vezetőségének tagjai — kedden a Technika Házában. Hogyan nevezzük ? Az új szovjet űrrakétát néhány óra alatt igen sok névre »keresztelték« el. Az esetleges félreértések elkerülése végett szükséges a helyes elnevezések megállapítása. Mesterséges holdak a Föld körül keringő mesterséges égitestek. Automatikus bolygóközi állomás — ahogyan sokan a Venus-rakétát is nevezik — tulajdonképpen a nyolcadik szputnyik lehetne, amelyről — mintegy második kiindulási pontról — útnak indult a világűrbe a Venusrakéta. A mesterséges bolygók a naprendszerben a Nap körül keringő mesterséges égitestek. A Venus felé száguldó mesterséges égitest elnevezése tehát mesterséges bolygó, Venuss rakéta, legegyszerűbben pedig űrrakéta lehet. A száz nap A Föld Naphoz viszonyított sebessége 29,8 kilométer másodpercenként. Ha a naprendszernek a Földön kívül eső bolygójához, például a Mars felé küldenénk űrrakétát, a rakéta Naphoz viszonyított sebességének nagyobbnak kellene lennie a Föld sebességénél. A Venus felé haladó rakétát tehát lényegében a Föld sebességéhez képest lassítani kellett, mivel a Venus közelebb esik a Naphoz a Földnél. Az űrrakéta útnak indításakor a nyolcadik szputnyikról, a rakétára ható erőnek a Föld keringési irányával ellenkezően kellett hatnia, fékeznie kellett a rakétát. Ha csak a szabadesés törvénye érvényesülne, az űrrakéta 42 nap alatt érné el a Venust. A gravitáció összes adatait határértékekben számításba véve, a leghosszabb pályán 146 nap alatt juthatna el maximális idő alatt a Venusra a rakéta. Erre az eredményre jutottak a közelmúltban az amerikai tudósok. A valóság a két szám között van, s így jut a szovjet űrrakéta május második felében, 92—108 nap alatt a Venus közelébe. — Bizonyos tekintetben a Venus-rakétát egy ötfokozatú rakétához is hasonlíthatnánk — mondotta Nagy Ernő. — Ha a rakéta minden lépcsője egymás után távozna el, nem volna lehetőség az indításkor keletkezett kisebb irányítási hibák kijavítására. Azzal, hogy az űrrakéta a Föld körül keringő szputnyikról startolt — egy lélegzetvételnyi szünettel — korrigálhatták az eltéréseket, s így juthatott az eredetileg megszabott pályára a Venus-rakéta. Visszatérés a Földre A kísérlet egyik legnagyobb eredménye, hogy a nyolcadik szputnyikról egy másik irányú, bonyolult pályára sikerült elindítani a Venus-rakétát — ez Marx György véleménye. — Mivel ez sikerült, más kísérletek alkalmával az eddigi elképzeléseknél könnyebben tudnak majd a szovjet tudósok a Földre visszatéríteni mesterséges holdat. Minden valószínűség szerint, a Venus-rakéta pályájának megismerésével néhány napon belül azt is megtudjuk, mennyire közelíti meg a szovjet űrrakéta a Venus 600 000 kilométeres vonzási körét. A TASZSZ jelentése szerint az űrrakétával ötnaponként egyszer létesítenek kapcsolatot. A rakéta repülése alatt napenergia hatására működő telepek gondoskodnak az energiautánpótlásról, így a híradástechnikai eszközök áramszükségletéről is. Nagy István György szerint a szovjet tudósok azért választották a 922,8 megaherz frekvenciát a rádióadásokra, mivel a tapasztalatok szerint így a legkisebb a galaktikus zörej, vagyis ily módon zavarja a legkisebb zaj a vételeket. A napfénytelepek öt nap alatt töltődnek fel, ekkor a Földről kapott parancsra rövid idő alatt küldik el magnetofonra felvett jelentésüket a kozmikus sugárzásról, a mágneses mezőkről, a bolygóközi anyagokról, az apró meteorokkal való összeütközésekről. — Ez azt mutatja — mondta Nagy Ernő —, hogy a radartechnika egy sor vívmányát ma már a rádiótechnikára is alkalmazni lehet. Mit vár a csillagász ? Először azt, amit nem vár — kezdte Marx György. — Nem várunk fényképet a Venusról. Minden valószínűség szerint egy ilyen, kép ugyanolyan fehér ködött mutatna, mint azok a felvételek, amelyeket igen erős távcsövek segítségével a Földről készíthetnénk. Amit viszont valóban várunk, az sokkal több. Az egész naprendszerben aligha találnánk érdekesebb égitestet a Venusnál. A Hold természeti viszonyairól sokat megtudhatunk lunyikokikal, de nagy szenzációkra nem bukkannánk. A Venus a Marssal együtt sokban hasonlít a Földre. A Marsot viszonylag elég,de ismerjük, a Venusról viszont igen keveset tudunk. Csak elképzeléseink vannak arról, milyen a légköre, talaja, van-e ott időjárás. Ha a Venuson olyan viszonyokat találnánk, amelyek legalább részben hasonlatosak a Földéhez, azt bizonyítaná, hogy hasonló körülmények között mindenkor hasonló életfeltételek alakulnak ki. Elképzeléseink szerint azonban a Venuson más életfeltételek uralkodnak, mint a Földön. Sok új adatot kaphatunk ennek bizonyítására a Venus-rakétából, nénk a Napnak a Földtől mért távolságát is. Mindezek rendkívül fontosak a csillagászat számára. Még egy érdekes lehetőségre hívta fel a figyelmet Sinka József. Elképzelhető, hogy az új szovjet kísérlet nemcsak a Venus-kutatás szempontjából érdekes, hanem hozzájárul a szerdai napfogyatkozás adatainak vizsgálatához is. Ennél többet pedig ma aligha tehetnének az érdekes jelenség kutatása érdekében. Kocsis Tamás Vizsgálja a napfogyatkozást? Sinka József szerint, ha a rakéta híradástechnikai berendezései a Venus közelében kifogástalanul működnek, választ kaphatunk arra, mekkora a Venus mágnesessége, kialakult-e valamilyen sugárzási öv a Venus körül, pontos adatokat szerezhetnénk a bolygó tömegéről, a rakéta útja során bővebben megismerhetnénk a világűrben mozgó részecskék sűrűségét éspontosabban megismerhet .. - ■ - ’• —— '' ’ ~-.y~ SÍTÁS £ — — — .. .— — - " - ‹«»■ „Csak a Szovjetunió képes ma ilyen teljesítményre" Az űrrakéta a világlapok első oldalán A szovjet tudomány, az egész Szovjetunió világraszóló diadalával továbbra is vezető helyes címoldalon foglalkozik a világsajtó. Párizsban a Figaro tudományos munkatársa kiemeli a szovjet tudósok vállalkozásának rendkívüli technikai leleményességét. Az új módszerre, amely a rakétának egy Föld körül keringő műbolygóról történő kilövésében áll, Nyugaton sehol sem gondoltak. A szélsőjobboldali Parisien Liberé megállapítja, hogy az űrhajózás történetének új fejezete kezdődött. A Paris Jour hangsúlyozza: csak a Szovjetunió képes ma ilyen teljesítmény elérésére. Az űr e távoli részein mindenképpen a szovjet zászló jelenik meg elsőként. A Venus-rakéta a szocializmus győzelme Az Humanité hasábjain Pierre Courtade moszkvai kommentárjában aláhúzza: nemcsak a szovjet tudomány, de a szocalizmus győzelméről van szó. Az egész szovjet nép diadala ez. Courtade hangoztatja, hogy a siker politikai jelentősége nem kisebb tudományos fontosságánál. Az Egyesült Államokkal folyó békés versenyben a Szovjetunió olyan előnyt mutat, amely döntőnek ígérkezik. A nyugati hírmagyarázók megpróbálják úgy tálalni a Szovjetunió sikereit, mint fenyegetést, amelyre "a szabad világnak" a katonai potenciál nörvelésével kell válaszolnia. A Szovjetunióban éppen ellenkezőleg, az űr meghódításának békés jellegét hangoztatják. Az elmélet, amely szerint a Szovjetunió arra használná fel fölényét, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljon a kapitalista világgal, a szovjet emberektől teljesen idegen — írja Courtade. Tanácskoznak az amerikai űrszakértők Az AP amerikai hírügynökség közlése szerint kedden tanácskozásra hívták össze az Az egész szovjet közvélemény nagy érdeklődéssel várja az újonnan fellőtt Venusrakétáról elhangzott tudományos kommentárokat, közleményeket — jelenti az MTI moszkvai tudósítója. A sajtó hasábjain, a rádióban ismert szovjet csillagászok állapították meg: az űrrakéta fellövése közelebb hozza a tudományt a Venus "rejtélyeinek" megoldásához. A tudósok azonban türelemre intik a közvéleményt, hangsúlyozzák, hogy egyetlen kísérlettől magától értetődően nem lehet valamennyi fontos amerikai űrszakértőket. A kongresszus tagjai előtt be kell számolniuk arról, mit tud az Egyesült Államok a Szovjetunió Venus rakétájáról és mit tesznek a lemaradás behozására. Overton Brooks, a kongresszus tudományos és űrhajózási bizottságának elnöke közölte, hogy az amerikai űrhajózási hivatal és a hadügyminisztérium szakértői zárt ülésen tanácskoznak. Megbízatást kaptak arra, hogy előkészítsék a Venus-rakéta »teljes megvitatását« és válaszoljanak arra a kérdésre, mikor fogja az Egyesült Államok utolérni vagy túlszárnyalni a Szovjetuniót az űrhajózásban. A Washington Post vezércikkben foglalkozik a szovjet rakéta útjával és megállapítja: ez a kísérlet "rendkívül nagy benyomást keltő tudományos eredmény, amely messze felülmúlja a jelenlegi amerikai űrtechnika lehetőségeit.« Mint az UPI jelenti, 1962 vége lesz a legközelebbi alkalmas időpont Venus-rakéta felbocsátására. »Az Egyesült Államok azonban valószínűleg erre az időre nem rendelkezik olyan rakétákkal, amelyekkel hasonló kísérletet lehetne végrehajtani.« Kuo Mo-zso távirata A Kínai Népközrtársaság központi lapjai első oldalon közölték a TASZSZ jelentését a szovjet tudomány újabb sikeréről. Kuo Mo-zso, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke táviratot küldött Neszmejanovnak, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökének, amelyben forrón üdvözli a Venus-rakéta sikeres felbocsátását. »Miközben ünnepélyesen megemlékezünk a szovjet— kínai barátsági szerződés 11. évfordulójáról — mondja a távirat —, örömmel értesülünk arról, hogy február 12-én a Szovjetunióban sikeresen felbocsátottak egy nehézsúlyú kérdésre választ kapni. Még a merész elgondolásairól híres Sklovszkij professzor is így ír az Izvesztyijában: "Legyünk türelmesek, várjuk meg azt a rendkívüli értékű tudományos információt, amely májusban érkezik szomszédunktól. És emlékeztetni kell arra is, hogy egyetlen kísérlet nem oldhat meg valamennyi feladatot. Az első ilyen kísérlet után a kipróbált úton elindul majd a többi űrrakéta is, amelyek tudományos felszerelését szputnyikot, amelyről űrrakéta indult a Venus irányába. A szovjet emberek nagyszerű eredményei hatással vannak a világ tudományának és technikájának fejlődésére, valamint arra, hogy az emberiség a béke és a haladás útján járjon«. Mesébe illő eredmény — A szovjet űrrakéta útja a Vennis felé mesébe illő eredmény — jelentette ki Martin professzor, aki a magaslégköri kutatásokat irányítja Ausztráliában. David Carro, a melbournei egyetem fizikusa szerint a Szovjetunió megtette a legnagyobb lépést a rakétatechnika tökéletesítése útján és minden szükséges eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy embert küldhessen a világűrbe. Guillermo Haro, a mexikói egyetem csillagvizsgáló intézetének igazgatója kijelentette: " Őszinte érdeklődéssel fogadtuk a fontos esemény hírét. A kozmikus rakéta felbocsátása a Venus felé páratlan tudományos jelentőségű. Tanúsága szerint a Szovjetunió mind a számításokban, mind az ellenőrzésben kitűnő pontosságot ért el. Csodálat és megdöbbenés Bonnban A szovjet Venus-rakéta fellövésével foglalkozó nyugatnémet sajtókommentárokban a csodálkozás és az aggódó megdöbbenés hangja keveredik. A hírmagyarázók nem fukarkodnak ugyan az olyan jelzőkkel, mint »csodálatos«, »lélekzetelállító", »bámulatraméltó« stb. és a Neue Rhein Zeitung címében„a technika csodájának« nevezi a Venus-rakétát, ugyanakkor a kommentárok leplezetlenül kifejezésre juttatták a bonni vezető körök aggodalmát a világűrkutatásban elért újabb szovjet siker miatt. Egyes hidegháborús gondolkodáshoz szokott kommentárok ezúttal is elsősorban katonapolitikai szempontból vizsgálják a szovjet tudomány csodálatos teljesítményét. Az egyik ilyen hírmagyarázó a Westfälische Rundschauban például ezeket írja: "Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ennek az újabb szovjet sikernek igen nagy stratégiai jelentősége van. Aki képes arra, hogy egy 30 000 kilométer sebességgel száguldó űrállomásról rakétát küldjön a Venusra, az olyan technikával rendelkezik, hogy nukleáris töltetű rakétát irányíthat nemcsak New Yorkra, hanem akár New York 26. utcájában a 74. számú házra." A Rheinische Post ugyancsak siránkozva állapítja meg: »E kísérlet után aligha lehet letagadni azt a sokat emlegetett hézagot, amely az amerikai és a szovjet rakétatechnika között fennáll. A Neue Rhein Zeitung hangsúlyozza: "Bármennyire is nyomasztó, de tény az, hogy a szovjet világűrkutatás előnye az amerikaival szemben az első szputnyiknak 1957. október 4-én történt felbocsátása óta nem kisebbedett, hanem még nagyobbá vált, mindinkább tökéletesítik. Nincs messze az az idő, amikor a Venus egyáltalán nem jelent már titkot az emberiség számára." • Ari Steinfeld neves szovjet űrhajózási szakember a TASZSZ tudósítójának nyilatkozott a kozmikus rakétáról. A megfigyelések Földre való továbbításának legkedvezőbb időpontja az az idő, amikor a bolygóközi állomás a legközelebb jut a Venushoz — mondotta. — Ez öt—két héttel az alsó együttállás után következik be. (Alsó együttállásnak nevezzük azt, amikor a Venus és a Föld távolsága a legkisebb, kb. 40 millió kilométer.) Ez idő alatt a bolygóközi állomás még nem távolodhat el túlságosan a Földtől, a Földtől számított távolsága kevesebb, mint 80 millió kilométer lesz. Az űrrakétában levő rádióműszerekről szólva Sternfeld kijelentette: a gyakorlat fogja megmutatni, hogy a rádióműszerek képesek lesznek-e tízmillió kilométerekre jeleket sugározni. Reményt keltő az a tény, hogy igen nagy az űrrakéta súlya. A Venus-rakéta súlya 78 százalékkal haladja meg az első mesterséges bolygó súlyát és több mint tizenháromszor nehezebb mindkét amerikai mesterséges bolygónál. Sternfeld számításai szerint az automatikus űrállomás a Vénusszal történő találkozás után tovább kering majd a világűrben és fokozatosan eltávolodik mind a Földtől, mind a Venustól. Pályája nyújtott ellipszis alakú lesz. Jevgenyij Krinov, a Nemzetközi Meteorit-bizottság elnöke rámutat: az űrrakétának nagy szerepe van abban is, hogy további adatokat szolgáltasson a világűrben jelentkező meteorit veszélyről. Az eddigi mesterséges égitestek felbocsátása azt bizonyítja, hogy a meteorit veszély — legalábbis a Föld közelében — jelentéktelen. A Venus felé haladó űrhajó most választ ad azokra a kérdésekre is, milyen reális veszélyt jelentenek a grammnál is kisebb súlyú részecskékből álló meteoritfelhők. Iván Artyemov, a TASZSZ szemleírója válaszol arra a kérdésre, miért éppen a Szovjetunió érte el ezt az újabb sikert is. A nyugati megfigyelők azt állítják , példa erre Donnaly angol képviselő felszólalása a parlamentben és Jules Moch írása a Monde hasábjain —, a Szovjetunió elsőbbségét a tudomány és a technika több fontos ágában az magyarázza, hogy igen sok szakembert nevelnek az országban. A TASZSZ szemleírója rámutat, valóban igaz, hogy a Szovjetunióban sokkal több mérnök végez, mint bármely nyugati államban. Ezt a tényt azonban nem lehet egymagában vizsgálni, minthogy ez maga is a szocialista rendszer vívmánya. A Pravda keddi vezércikke megállapítja, hogy a szovjet szocialista rendszer félreveti a múlt béklyóit, amelyek akadályozzák a haladást, s forradalmasítja a tudomány fejlődését is. Itt ugyancsak szembetűnő a szocialista rendszer fölénye a kapitalista rendszerrel szemben. Ezekben a napokban — mutat rá a lap — a világ fővárosai feszült figyelemmel hallgatják Moszkva nyugodt, magabiztos hangját. A szovjet rádió bemondói nem atomfegyverek rombolóerejének növekedéséről, nem tengerentúli támaszpontok létesítéséről beszélnek, hanem a békét és a haladást szolgáló szovjet tudomány újabb sikeréről. A szovjet nép hétmérföldes léptekkel halad a bolygók közti tér tudományos meghódításának útján. A Pravda vezércikke: A világ fővárosai feszült figyelemmel hallgatják Moszkva nyugodt, magabiztos hangját %