Magyar Nemzet, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
2 lásában-* és fékezze meg katonáinak --tevékenységét-*. Mint már jelentettük, ezek a katonák — a Mobutu-zsoldosok — a Stanleyville-ben működő törvényes kongói kormány csapatai előretörésének hírére nyílt terrorral félemlítik meg Leopoldville lakosságát és az utóbbi negyvennyolc óra alatt az ENSZ személyzetét és katonáit sem kímélték meg erőszakoskodásaiktól. Az ENSZ-ben hétfőn ismertették Dayalnak, az ENSZ kongói képviselőjének távirati jelentését, amely hét pontba foglalja a kongói ENSZ-képviselet tagjait ért bántalmakat: több ENSZ-tisztet és katonát letartóztattak, bántalmaztak, kifosztottak, az ENSZ egyik titkárnőjén erőszakot követtek el. Közli a jelentés, hogy McKeown tábornok, az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek egyik parancsnoka, tiltakozó levelet írt Mobutunak és ebben azzal fenyegetőzött, hogy vizsgálatot indít. Leopoldville-be közben megérkezett Mennen Williams, az amerikai külügyminisztérium afrikai ügyekkel foglalkozó államtitkára, Kennedy elnök személyes megbízottja. A vendéget az áruló Ileo-»kormány« képviselői fogadták. Williams azonnal az amerikai nagykövetségre hajtatott, ahol kétórás bizalmas tájékoztatást kapott Timberlaketől, a kongói amerikai nagykövettől. Visszaérkezett Luluabourgból Leopoldville-be Alexander tábornok, a ghanai ENSZ-csapatok parancsnoka. Alexander jelentése szerint Luluabourgban — ahová a kongói törvényes kormány csapatai minden ellenállás nélkül bevonultak — teljesen nyugodt légkör uralkodik, a város repülőterén továbbra is az ENSZ ghánai katonái teljesítenek szolgálatot. Elmondotta, hogy a törvényes kormány csapatainak bevonulásakor Mobutu zsoldos helyőrségének katonái lakat alá helyezték tisztjeiket, majd barátságosan fogadták a bevonuló csapatokat. Elisabethville-be, érkezett Kalondzsi, a Kaszai tartomány déli részében alakított bányaállam önjelölt diktátora, valamint Ileo, a leopoldville-i áruló kormány feje, hogyhalasztást nem tűrő tárgyalásokat* folytassanak Csombéval, Katanga tartomány belga-bérenc -miniszterelnökével*. Ileo katonai segítséget kérő többszöri sürgető üzeneteit követve jött személyes tárgyalásokat folytatni, de — mint nyugati hírügynökségek megjegyzik — csak másodosztályú fogadtatást kapott, míg Kalondzsit maga Csombe üdvözölte a repülőtéren. Génfből jövő hírek szerint megérkezett Leopoldville-ből az ENSZ úgynevezett kongói békéltető bizottsága, amely több hétig tartózkodott Kongóban. A békéltető bizottság Genfben kívánja kidolgozni az ENSZ-nek teendő jelentését. Nkrumah részt vesz az ENSZ közgyűlésén New Yorkból jelenti az MTI. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az ENSZ- titkárság közölte, hogy Nkrumah ghánai elnök részt vesz az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának március 7-én megnyíló második szakaszán, és mindjárt aznap délután beszédet mond a közgyűlésben. A ghánai elnök táviratban tájékoztatta Hammarskjöld főtitkárt arról a szándékáról, hogy megjelenik a közgyűlésben és kifejti a kongói helyzet rendezésére kidolgozott javaslatait. E javaslatok, amelyek nagy vonalakban már ismeretesek, kizárólag afrikai országok képviselőiből álló új ENSZ-parancsnokság felállítását indítványozzák Kongóban. Ennek a parancsnokságnak többek között az lenne a feladata, hogybiztosítsa a rend fenntartását, a kongói haderők lefegyverzését és a parlament összehívását... V. Mohammed temetése Szovjet államférfiak részvéttáviratai Rabatbát jelenti az MTI. A vasárnap hirtelen elhunyt V. Mohammed marokkói királyt kedden, magyar idő szerint,délután 3 órakor temették el. A gyászszertartáson részt vett több afrikai állam- és kormányfő, köztük Burgiba tunéziai elnök, Mamadou Dia szenegáli miniszterelnök és Ferhat Abbasz, az ideiglenes algériai kormány elnöke Rabatban, Marokkó fővárosában és Casablancában, az ország legnagyobb kikötőjében továbbra is megerősített katonai és rendőri járőrök cirkálnak. A temetés miatt a közhivatalokat és az üzleteket kedden bezárták. Az új uralkodóhoz újabb részvéttáviratok érkeztek. Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnöke a szovjet kormány és saját nevében részvéttáviratot küldött II. Haszszán marokkói királynak — jelenti a TASZSZ. — Jól tudjuk, milyen erőfeszítéseket tett V. Mohammed király azért, hogy Marokkó felszabaduljon a gyarmatosítók igája alól — jelenti ki táviratában Hruscsov. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke a Legfelső Tanács elnöksége és saját maga nevében fejezte ki őszinte részvétét II. Hasszán királynak. — Örökké emlékezetesek maradnak számomra V. Mohammed királlyal történt találkozásaim és baráti beszélgetéseim — mondja a távirat. Táviratban fejezte ki részvétét Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke, Csen Ji külügyminiszter, Szukarno indonéz elnök, Praszad indiai államfő, Sehab libanoni elnök és több más vezető államférfi. Több királyságban udvari gyászt rendeltek el. II. Hasszán király az atyjának temetésére Rabatba érkezett tunéziai küldöttség üdvözlése alkalmával mondott rövid beszédében, Reuter-jelentés szerint, kijelentette, hogy teljes szívvel támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Burgiba tunéziai elnök az arab Észak-Afrika érdekében, Algéria felszabadításának előmozdításáért kifejtés meggyőződése, hogy ezeket az erőfeszítéseket siker koronázza. A kubai külügyminiszter az országát fenyegető új agressziós tervekről Havanából jelenti az MTI. Raul Roa kubai külügyminiszter levelet intézett a latinamerikai országok havanai diplomáciai képviselőihez. A levél, amelyet hétfő este hoztak nyilvánosságra, rámutat, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei új agressziós tervet dolgoztak ki és hajtanak végre Kuba ellen. A külügyminiszter szerint a terv két szakaszból áll, az elsőnek a célja a Cestro-kormány megdöntése még az Amerikai Államok Szervezetének az ecuadori Quitóban kezdődő értekezlete előtt. Amennyiben ez a kísérlet nem sikerül, akkor kerül sor a hosszúlejáratú tervre, amelynek célja ugyanez és amelyhez ugyanolyan eszközként használnák fel az Amerikai Államok Szervezetét, mint Kongóval kapcsolatban a Biztonsági Tanácsot — hangzik a levél. Roa hangsúlyozza, hogy az említett terv sérti az ENSZ és az Amerikai Államok Szervezete alapokmányát, veszélyezteti a nyugati félgömb és a világ békéjét és biztonságát. A kubai külügyminiszter újból közölte, hogy Guatemala és a kubai ellenforradalmárok amerikai támogatásban részesülnek. Hangsúlyozta, hogy a kubai kormány tiszteletben tartja a be nem avatkozás elvét ésnem exportálja forradalmát, de minden rendelkezésére álló eszközzel szembeszáll azokkal, akik ellenforradalmat exportálnak. A levél végül felhívja a latin-amerikai kormányok figyelmét arra, hogy az Amerikai Államok Szervezetének értekezletét intervenciós mesterkedések céljából hívták össze. Mint a Reuter jelenti, hétfőn egy ismeretlen fiatalember hét lövéssel megölt egy századost, aki őrszolgálatot teljesített Guevara miniszter háza előtt. Egyelőre részletek nem ismeretesek Madar Nemzet Hruscsov Szverdlovszkban Szverdlovszkból jelenti a TASZSZ. Kedden Szverdlovszkba, az Ural-vidék nagyvárosába érkezett Nyikita Hruscsov miniszterelnök, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságáinak első titkára. Kíséretében van Dmitrij Poljanszkij, az OSZSZSZK miniszterelnöke, a pártelnökség tagja és Gennagyij Voronov, az elnökség póttagja. Hruscsov, Poljanszkij és Voronov részt vesz az Uralvidék kiváló mezőgazdasági dolgozóinak értekezletén. Koszigin Bombayba érkezett Madraszból jelenti a TASZSZ. Koszigin, a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese hétfőn megtekintette Madrasz nevezetességeit, látogatást tett az állami vagongyárban, találkozott Madrasz állam kormányának tagjaival és tervbizottságának képviselőivel. Később a helyi sajtó képviselőinek kérésére Koszigin sajtóértekezleten beszámolt az indiai körútján szerzett tapasztalatairól. Beszélt India és a Szovjetunió gazdasági együttműködésének távlatairól, megvilágította a Szovjetunió álláspontját a kongói helyzettel kapcsolatban. Este Koszigin és kísérete vacsorán vett részt, amelyet Medhi,Madrasz állam kormányzója adott a szovjet vendégek tiszteletére. Koszigin, aki körutazást tesz Indiában, Bombayba, az ország második legnagyobb városába érkezett. A repülőtéren a város vezetői és az indiai szovjet kulturális társaság képviselői fogadták. A magas szovjet vendég fogadására megjelentek a bombayi főkonzulátus és más szovjet intézmények munkatársai. Szovjet és afgán vezetők táviratváltása Moszkvából jelenti a TASZSZ: Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot intézett Muhammed Davud afgán miniszterelnökhöz a szovjet—afgán szerződés megkötésének 40. évfordulója alkalmából. A táviratra a miniszterelnöki tisztséget ideiglenesen betöltő Ali Muhammed válaszolt. Az évforduló alkalmából táviratváltás volt Leonyid Brezsnyev és Muhammed Zahir Sah afgán király, Andrej Gromiko szovjet és Muhammed Naim afgán külügyminiszter között is. ffelinity Londonba repül Közeledés az angol kormány és a rhodéziai ultrák között Londonból jelenti az MTI. A Középafrikai Államszövetség miniszterelnöke, Welensky és az angol kormány között fennálló látszólag mélyreható ellentétek, hétfőn szemmel láthatóan enyhültek. Welensky, aki tisztában van azzal, hogy végeredményben az elenyésző kisebbségben levő gyarmatosítók érdekeit csak a londoni kormány támogatásával védheti meg, beszédében egy hanggal sem említette azt a korábbi fenyegetését, hogy lemond és új választásokat ír ki, s így szerzi meg a fehér választók támogatását az országfüggetlenségének kikiáltásához. Mint az AFP írja, Londonban úgy vélik, hogy Welensky nyitva hagyta az ajtót a tárgyalásokhoz. London és Welensky, a rhodéziai ultrák vezetője között a héten közvetlen megbeszélésekre is sor kerül: a miniszterelnök pénteken Londonba repül, hogy részt vegyen a jövő héten kezdődő nemzetközösségi miniszterelnöki értekezleten. Megfigyelők úgy vélik, hogy a rhodéziai helyzet szóba került azon a megbeszélésen is, amelyen Harriman, Kennedy amerikai elnök utazó nagykövete folytatott egy hétfői munkaebéd során Macleod gyarmatügyi miniszterrel, valamint Lord Perth gyarmatügyi államminiszterrel. Náci tervek a csehszlovák nép teljes kiirtására A csehszlovák nagykövetség sajtófogadásán ismertették a „prágai helytartóság” titkos irattárának okmányait Kedden a budapesti csehszlovák nagykövetségen Frantisek Pisek rendkívüli és meghatalmazott nagykövet tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit azokról a titkos dokumentumokról, amelyeket a csehszlovák történészek az egykori szudétanémet Henlein-párt és a prágai náci helytartóság irattárában találtak meg. A dokumentumokból világosan kitűnik, milyen sorsot szántak a hitleri megszállók a csehszlovák népnek. »A birodalmi politika célja Cseh- és Morvaország területének és lakosságának maradéktalan germanizálása" — hangoztatja Neurath és Frank javaslata, amelyet 1940-ben terjesztettek Hitler elé. Heydrich birodalmi helytartó 1941. október 2-án Prágában beszédet mondott, amelyben részletesen kifejtette acsehszlovák kérdés végleges megoldásának* módozatait. Ezek szerint a csehszlovák nép egy részét el akarták németesíteni, a “germanizációra alkalmatlanokat* pedig az Északi Jeges-tenger partvidékére telepíteni, illetve fizikailag megsemmisíteni. A dokumentumokból kitűnik az is, hogy a Henlein-féle párt számos volt vezetője jelenleg a szudétanémet revansista szervezetekben tölt be vezető tisztséget, vagy fontos állami állást Nyugat-Németországban. Frantisek Pisek nagykövet hangsúlyozta, hogy ezek a dokumentumok nemcsak emlékeztetők, hanem figyelmeztetők is, mert az NSZK-ban olyan erők működnek, amelyek nem adták fel a csehszlovák nép megsemmisítésére irányuló politikát. Észt fasiszta tömeggyilkosok pere Moszkvából jelenti az MTI. Március 1-én Tallinban megkezdődik az észt származású fasiszta tömeggyilkosok pere. Mint ismeretes, a szovjet nyomozó szervek többéves munkával tárták fel azoknak a tömeggyilkosságoknak a történetét, amelyeket a német fasiszták és észt nacionalista bérenceik az Észt Szovjet Köztársaság területén követtek el. Mint a nyomozás megállapította, a köztársaság területén a koncentrációs táborokban mintegy 125 000 foglyot gyilkoltak meg, köztük szovjet, csehszlovák, lengyel és német állampolgárokat. Egyedül a Tallin közelében levő tankelhárító árokban 12 000 védtelen foglyot mészároltak le. A tömeggyilkosságok több részvevőjét a szovjet nyomozó szervek letartóztatták. Néhányan azonban közvetlenül a háború végén külföldre menekültek a szovjet csapatok elől. A. E. Mere, aki az észt biztonsági rendőrség vezetője volt és sok ezer ember elpusztításában közvetlenül részt vett, ma Angliában él és az észt reakciós emigráns szervezet egyik vezetője. A szovjet kormány még az elmúlt év novemberében kérte kiadatását. A napokban kérték Ausztrália kormányától Ervin Viks tömeggyilkos fasiszta kiadatását is, aki ma nyugodtan él Ausztráliában. A külföldön tartózkodó gyilkosok ügyét a bíróság kiadatásuktól függetlenül tárgyalni fogja. A nyomozás anyaga 18 kötetet tölt meg. A tömeggyilkosok ügyében elkészült már a vádirat. A tallini tárgyaláson jelen lesznek a külföldi sajtó képviselői is. Az 51 esztendős V. Mohammed hirtelen és meglepő halála teljesen megdöbbentette a marokkói közvéleményt. Az uralkodó tulajdonképpen néhány hónapja vette kezébe az abszolút monarchia bel- és külpolitikájának irányítását, mindaddig különböző áttételeken keresztül az ifjú trónörökös irányvonala érvényesült. A látszólag igen könnyű mandulaműtét után bekövetkezett halál ezt az új marokkói orientálódást szakítja meg — vagy folytatja tovább. Ez a nagy kérdőjel. A rabati politikai ügyekben 1960 májusának végén történt látványos fordulat. Akkor menesztették a baloldali szakszervezeti szövetségre támaszkodó kormányt és az új kabinet vezetésén az uralkodó fiával, Mulai Hasszánnal osztozott. A gyakorlatban azudvari minisztériumról általában úgy beszéltek, mint a trónörökös eszközéről. A változással új szakaszba lépett az a belső harc, amely már a marokkói függetlenség kivívása óta folyik és mind a mai napig sem dőlt el végérvényesen. A küzdelem azt hivatott eldönteni, hogy társadalmi síkon milyen irányban fejlődjön tovább a ritkabil állam, miután 1956 márciusában Franciaországgal, szemben elérte önállóságának elismerését. A helyzetet rendkívüli mértékben bonyolítja, hogy Marokkóra — szemben a tuniszi és algériai szomszédjával —, még mindig a hűbéri berendezkedés nehezedik rá, a pasák és kádik élvezik több évszázados kiváltságaikat. Ugyanakkor az iparosítás nyomán dinamikusan tör előre a mind szervezettebben fellépő munkásosztály. A függetlenségi harcok szakaszában a haladó társadalmi erőket egyetlen politikai tömörülés egyesítette, az Isztiklal, amely megőrizte uralkodó befolyását az önálló államiság kivívása után is. A hatalmi szervek kiépülésével az Isztiklalon belül meglevő, ellentétes célokra törekvő csoportok összecsaptak: a konzervatív szárny az udvar mögé tömörülve a feudális viszonyok konzerválásán fáradozott, míg a munkásosztállyal szoros kapcsolatot tartó, modern elveket valló politikusok a szakszervezeti mozgalomra támaszkodtak. Ez a polarizálódás Tubiszban is végbement, ugyancsak a függetlenséget kivívó párton, a Deszturon belül. A marokkói Isztiklalban bekövetkezett szakadás teljesen más jellegű volt. Amikor az uralkodó pártból kivált a Népi Erők Nemzeti Uniója, ez programjában is nagymértékben messzebb ment Burgida Neo- Deszturjánál. A célok legszembetűnőbb különbsége a Nemzeti Unió következetes imperialistaellenessége, ami természetszerűen maga után vonja a belpolitikai program radikalizálódását is. .Ma általában a már felszabadult Észak-Afrika két legszámottevőbb politikusának tartják a tuniszi Burgidát és a marokkói Nemzeti Unió Vezéralakját, Mehdi Ben Barkát. A párizsi Sorbonne-on végzett fiatal matematika-professzor, Ben Barka a modern arab nemzeti mozgalom egyik legmarkánsabb egyénisége és Nyugaton komolyan tartanak attól, ha egyszer hatalomra jut, ő lehet az az észak-afrikai politikus, aki tekintélyével és tudásával megtépázhatja a Nyugat-barát Burgida tekintélyét. Ben Barka Nemzeti Uniója a mai marokkói politikai élet igen jelentős tényezője. Az ország történelmében első ízben tavaly május elején tartottak választásokat — igaz, csak községi szinten —, de a néphang- hat erőpróbája komoly mértékben a Nemzeti Uniónak kedvezett. Az ipari nagyvárosokban mindenütt megszerezte a többséget, s ez aggasztotta Mulai Hasszán trónörököst. Az uralkodó fia ennek ellensúlyozására hajtotta végre a május 24-iszáraz államcsínyt, amikor névlegesen atyja, V. Mohammed számára, de valójában önmaga uralmának biztosítására kezébe kaparintotta a kormányt. Csakhogy a Nemzeti Unió akcióképességét erősen korlátozta V. Mohammed király népszerűsége. A függetlenségi harc zászlaján még a francia gyarmati uralom korszakában ott lebegett az akkor egységes Isztiklal neve mellett Mohammed Ben Jusszef neve is. A király — abban az időben még szultán — a franciák távozásáért küzdött, s emiatt a nemzeti küzdelem legforróbb szakaszában, 1953-ban a párizsi kormány deportálta előbb Korzika, majd Madagaszkár szigetére. Mohammed 1955-ös visszatérte Rabatba a nemzeti mozgalom győzelme volt, miként ugyancsak a király nevével fonódott össze az 1956. március 2-án aláírt függetlenségi deklaráció. A Nemzeti Unió — próba radikális követelésekkel lépett fel — éppen V. Mohammed népszerűsége miatt minden változást az udvarral együtt és nem annak ellenében igyekezett végrehajtani. Maga a király is felismerte az ebben az egyensúlyi helyzetben rejtőző előnyöket és 1960 vége felé nemcsak névlegesen, hanem a gyakorlatban is már maga irányította a kormány ügyeit. Ez szükségszerűen Hasszán trónörökös politikai szerepének csorbítására vezetett. A király új politikája belpolitikiailag azt hozta, hogy a Nemzeti Unióval vívott harcok tompultak, viszont Marokkó külpolitikai orientálódása pozitívan módosult. Az ország aktív részvevője lett az egységes afrikai imperialistaellenes mozgalomnak, olyannyira, hogy az idén január első napjaiban éppen V. Mohammed kezdeményezésére jött létre a Casablanca értekezlet, amely a kongói ügyben és az algériai konfliktus ügyében leszögezett állásfoglalásával kedvezően befolyásolta a nemzetközi fejlődést. Végül Marokkó új külpolitikai orientációját jelezte Brezsnyev szovjet államelnök februári rabati látogatása, az akkor folytatott baráti légkörű tárgyalások és az a tény, hogy a király meghívta országába Hriscsovot. V. Mohammed váratlan halálával az elárvult trónra fia, a trónörököskerült, II. Haszszán néven. Már a nekrológ közzétételének pillanatában a világsajtó messzemenő találgatásokba kezdett, hogy ez jelent-e majd bárminemű változást az utóbbi időbenkövetett politikában, vagy minden marad a régiben. Különösen a párizsi sajtó boncolgatja a várható következményeket, hiszen Franciaországnak még mindig jelentős érdekeltségei vannak Marokkóban. A vélemény-mozaikokból nehéz egyöntetű képet összerakni. Annyi tény, hogy a volt király halála és a trónváltozás erősen aggasztja az észak-afrikai ügyeidben járatos nyugati köröket. Ennak a gondterheltségnek az az oka, hogy Hasszán nem örvendhet az országban olyan népszerűségnek, miint amilyen atyja nevét övezte. Ha bekövetkeznék az összecsapás az udvarra támaszkodó Isztiklal és Ben Barka Nemzeti Uniója között, a baloldali erők jelentős előnynyel indulhatnának a küzdelembe. A felszabadítási mozgalom sikerei Mohammeddel fonódtak össze és nem általában az uralkodó családdal. Ez nemcsak azt teszi lehetővé Ben Barkáéknak, hogy — szükség esetén — az új királlyal szemben lépjenek fel ellenzékként, hanem azt is, hogy kitűzzék republikánus jelszavaikat is és ezzel új élemet vigyenek a társadalmi haladásért vívott küzdelmükbe. Mindenesetre Marokkó békés külpolitikája új szakasz előtt áll és a további fejleményekre kifejezetten az lesz hatással, hogy valójában merre halad majd az új uralkodó — II. Hasszán, Várkonyi Tibor mögöt tan A MAROKKÓI KIRÁLY HALÁLA Szerda, 1961. március 1.