Magyar Nemzet, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

2 lásában-* és fékezze meg kato­náinak --tevékenységét-*. Mint már jelentettük, ezek a kato­nák — a Mobutu-zsoldosok — a Stanleyville-ben működő törvényes kongói kormány csapatai előretörésének hírére nyílt terrorral félemlítik meg Leopoldville lakosságát és az utóbbi negyvennyolc óra alatt az ENSZ személyzetét és kato­náit sem kímélték meg erősza­koskodásaiktól. Az ENSZ-ben hétfőn ismer­tették Dayalnak, az ENSZ kongói képviselőjének távirati jelentését, amely hét pontba foglalja a kongói ENSZ-kép­­viselet tagjait ért bántalma­­kat: több ENSZ-tisztet és ka­tonát letartóztattak, bántal­maztak, kifosztottak, az ENSZ egyik titkárnőjén erőszakot követtek el. Közli a jelentés, hogy McKeown tábornok, az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek egyik parancsnoka, tiltakozó levelet írt Mobutu­­nak és ebben azzal fenyegető­zött, hogy vizsgálatot indít. Leopoldville-be közben megérkezett Mennen Wil­­liams, az amerikai külügymi­nisztérium afrikai ügyekkel foglalkozó államtitkára, Ken­nedy elnök személyes megbí­zottja. A vendéget az áruló Ileo-»kormány« képviselői fo­gadták. Williams azonnal az amerikai nagykövetségre haj­tatott, ahol kétórás bizalmas tájékoztatást kapott Timberla­­ketől, a kongói amerikai nagy­követtől. Visszaérkezett Luluabourg­ból Leopoldville-be Alexander tábornok, a ghanai ENSZ-csa­­patok parancsnoka. Alexander jelentése szerint Luluabourg­­ban — ahová a kongói törvé­nyes kormány csapatai min­den ellenállás nélkül bevonul­tak — teljesen nyugodt légkör uralkodik, a város repülőte­rén továbbra is az ENSZ ghá­nai katonái teljesítenek szol­gálatot. Elmondotta, hogy a törvényes kormány csapatai­nak bevonulásakor Mobutu zsoldos helyőrségének katonái lakat alá helyezték tisztjeiket, majd barátságosan fogadták a bevonuló csapatokat. Elisabethville-be, érkezett Kalondzsi, a Kaszai tartomány déli részében alakított bánya­állam önjelölt diktátora, vala­mint Ileo, a leopoldville-i áru­ló kormány feje, hogy­­halasz­tást nem tűrő tárgyalásokat* folytassanak Csombéval, Ka­­tanga tartomány belga-bérenc -miniszterelnökével*. Ileo ka­tonai segítséget kérő többszöri sürgető üzeneteit követve jött személyes tárgyalásokat foly­tatni, de — mint nyugati hír­­ügynökségek megjegyzik — csak másodosztályú fogadta­tást kapott, míg Kalondzsit maga Csombe üdvözölte a re­pülőtéren. Génfből jövő hírek szerint megérkezett Leopoldville-ből az ENSZ úgynevezett kongói békéltető bizottsága, amely több hétig tartózkodott Kon­­góban. A­ békéltető bizottság Genfben kívánja kidolgozni az ENSZ-nek teendő jelentését. Nkrumah részt vesz az ENSZ közgyűlésén New Yorkból jelenti az MTI. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az ENSZ- titkárság közölte, hogy Nkru­­mah ghánai elnök részt vesz az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának március 7-én megnyíló második szakaszán, és mindjárt aznap délután be­szédet mond a közgyűlésben. A ghánai elnök táviratban tá­jékoztatta Hammarskjöld fő­titkárt arról a szándékáról, hogy megjelenik a közgyűlés­ben és kifejti a kongói helyzet rendezésére kidolgozott ja­vaslatait. E javaslatok, ame­lyek nagy vonalakban már is­meretesek, kizárólag afrikai országok képviselőiből álló új ENSZ-parancsnokság felállítá­sát indítványozzák Kongóban. Ennek a parancsnokságnak többek között az lenne a fel­adata, hogy­­biztosítsa a rend fenntartását, a kongói had­erők lefegyverzését és a par­lament összehívását... ­ V. Mohammed temetése Szovjet államférfiak részvéttáviratai Rabatbát jelenti az MTI. A vasárnap hirtelen elhunyt V. Mohammed marokkói királyt kedden, magyar idő szer­int,­­délután 3 órakor temették el. A gyászszertartáson részt vett több afrikai állam- és kormányfő, köztük Burgiba tunéziai elnök, Mamadou Dia szenegáli miniszterelnök és Ferhat Abbasz, az ideiglenes algériai kormány elnöke­ Rabatban, Marokkó főváro­sában és Casablancában, az ország legnagyobb kikötőjében továbbra is megerősített ka­tonai és rendőri járőrök cir­kálnak. A temetés miatt a közhivatalokat és az üzleteket kedden bezárták. Az új uralkodóhoz újabb részvéttáviratok érkeztek. Hruscsov, a szovjet Minisz­tertanács elnöke a szovjet kor­mány és saját nevében rész­véttáviratot küldött II. Hasz­­szán marokkói királynak — jelenti a TASZSZ. — Jól tudjuk, milyen erőfe­szítéseket tett V. Mohammed király azért, hogy Marokkó felszabaduljon a gyarmatosí­tók igája alól — jelenti ki táviratában Hruscsov. Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke a Legfelső Tanács elnöksége és saját ma­ga nevében fejezte ki őszinte részvétét II. Hasszán király­nak. — Örökké emlékezetesek maradnak számomra V. Mo­hammed királlyal történt ta­lálkozásaim és baráti beszél­getéseim — mondja a távirat. Táviratban fejezte ki rész­vétét Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnö­ke, Csen Ji külügyminiszter, Szukarno indonéz elnök, Pra­­szad indiai államfő, Sehab li­banoni elnök és több más ve­­zető államférfi. Több király­ságban udvari gyászt rendel­tek el. II. Hasszán király az aty­jának temetésére Rabatba ér­kezett tunéziai küldöttség üd­vözlése alkalmával mondott rövid beszédében, Reuter-je­­lentés szerint, kijelentette, hogy teljes szívvel támogatja azokat az erőfeszítéseket, ame­lyeket Burgiba tunéziai elnök az arab Észak-Afrika érdeké­ben, Algéria felszabadításának előmozdításáért kifejt­és meg­győződése, hogy ezeket az erő­feszítéseket siker koronázza. A kubai külügyminiszter az országát fenyegető új agressziós tervekről Havanából jelenti az MTI. Raul Roa kubai külügyminisz­ter levelet intézett a latin­amerikai országok havanai diplomáciai képviselőihez. A levél, amelyet hétfő este hoz­tak nyilvánosságra, rámutat, hogy az Egyesült Államok bi­zonyos körei új agressziós ter­vet dolgoztak ki és hajtanak végre Kuba ellen. A külügy­miniszter szerint a terv két szakaszból áll, az elsőnek a célja a Cestro-kormány meg­döntése még az Amerikai Ál­lamok Szervezetének az ecua­dori Quitóban kezdődő érte­kezlete előtt. Amennyiben ez a kísérlet nem sikerül, akkor kerül sor a hosszúlejáratú tervre, amelynek célja ugyan­ez és amelyhez ugyanolyan eszközként használnák fel az Amerikai Államok Szerveze­tét, mint Kongóval kapcsolat­ban a Biztonsági Tanácsot — hangzik a levél. Roa hangsú­lyozza, hogy az említett terv sérti az ENSZ és az Amerikai Államok Szervezete alapok­mányát, veszélyezteti a nyu­gati félgömb és a világ béké­jét és biztonságát. A kubai külügyminiszter új­ból közölte, hogy Guatemala és a kubai ellenforradalmárok amerikai támogatásban része­sülnek. Hangsúlyozta, hogy a kubai kormány tiszteletben tartja a be nem avatkozás el­vét és­­nem exportálja forra­dalmát­, de minden rendelke­zésére álló eszközzel szembe­száll azokkal, akik ellenforra­dalmat exportálnak. A levél végül felhívja a la­tin-amerikai kormányok fi­gyelmét arra, hogy az Ameri­kai Államok Szervezetének értekezletét intervenciós mes­terkedések céljából hívták össze.­ Mint a Reuter jelenti, hét­főn egy ismeretlen fiatalember hét lövéssel megölt egy száza­dost, aki őrszolgálatot teljesí­tett Guevara miniszter háza előtt. Egyelőre részletek nem ismeretesek Madar Nemzet Hruscsov Szverdlovszkban Szverdlovszkból jelenti a TASZSZ. Kedden Szverd­lovszkba, az Ural-vidék nagy­városába érkezett Nyikita Hruscsov miniszterelnök, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­inak első titkára. Kíséretében van Dmitrij Poljanszkij, az OSZSZSZK miniszterelnöke, a pártelnökség tagja és Genna­­gyij Voronov, az elnökség póttagja. Hruscsov, Poljanszkij és Voronov részt vesz az Ural­­vidék kiváló mezőgazdasági dolgozóinak értekezletén. Koszigin Bombayba érkezett Madraszból jelenti a TASZSZ. Koszigin, a szovjet Minisztertanács első elnökhe­lyettese hétfőn megtekintette Madrasz nevezetességeit, láto­gatást tett az állami vagon­gyárban, találkozott Madrasz állam kormányának tagjaival és tervbizottságának képvise­lőivel. Később a helyi sajtó kép­viselőinek kérésére Koszigin sajtóértekezleten beszámolt az indiai körútján szerzett tapasz­talatairól. Beszélt India és a Szovjetunió gazdasági együtt­működésének távlatairól, meg­világította a Szovjetunió ál­láspontját a kongói helyzet­tel kapcsolatban. Este Koszigin és kísérete vacsorán vett részt, amelyet Medhi,­­Madrasz állam kor­mányzója adott a szovjet ven­dégek tiszteletére. Koszigin, aki körutazást tesz Indiában, Bombayba, az ország második legnagyobb városába érkezett. A repülőtéren a város veze­tői és az indiai szovjet kultu­rális társaság képviselői fo­gadták. A magas szovjet ven­dég fogadására megjelentek a bombayi főkonzulátus és más szovjet intézmények munka­társai. Szovjet és afgán vezetők táviratváltása Moszkvából jelenti a TASZSZ: Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke üdvözlő táviratot intézett Muhammed Davud afgán miniszterelnökhöz a szovjet—afgán szerződés meg­kötésének 40. évfordulója al­kalmából. A táviratra a mi­niszterelnöki tisztséget ideig­lenesen betöltő Ali Muham­med válaszolt. Az évforduló alkalmából táviratváltás volt Leonyid Brezsnyev és Muhammed Za­­hir Sah afgán király, Andrej Gromiko szovjet és Muham­med Naim afgán külügymi­niszter között is. ffelinity Londonba repül Közeledés az angol kormány és a rhodéziai ultrák között Londonból jelenti az MTI. A Középafrikai Államszövet­ség miniszterelnöke, Welensky és az angol kormány között fennálló látszólag mélyreható ellentétek, hétfőn szemmel lát­hatóan enyhültek. Welensky, aki tisztában van azzal, hogy végeredményben az elenyésző kisebbségben levő gyarmato­sítók érdekeit csak a londoni kormány támogatásával véd­heti meg, beszédében egy hanggal sem említette azt a korábbi fenyegetését, hogy lemond és új választásokat ír ki, s így szerzi meg a fehér választók támogatását az or­szág­­függetlenségének­ ki­kiáltásához. Mint az AFP ír­ja, Londonban úgy vélik, hogy Welensky nyitva hagyta az aj­tót a tárgyalásokhoz. London és Welensky, a rho­déziai ultrák vezetője között a héten közvetlen megbeszé­lésekre is sor kerül: a minisz­terelnök pénteken Londonba repül, hogy részt vegyen a jö­vő héten kezdődő nemzetkö­zösségi miniszterelnöki érte­kezleten. Megfigyelők úgy vé­lik, hogy a rhodéziai helyzet szóba került azon a megbeszé­lésen is, amelyen Harriman, Kennedy amerikai elnök utazó nagykövete folytatott egy hét­fői munkaebéd során Mac­­leod gyarmatügyi miniszter­rel, valamint Lord Perth gyar­matügyi államminiszterrel. Náci tervek a csehszlovák nép teljes kiirtására A csehszlovák nagykövetség sajtófogadásán ismertették a „prágai helytartóság” titkos irattárának okmányait Kedden a budapesti cseh­szlovák nagykövetségen Fran­­tisek Pisek rendkívüli és meghatalmazott nagykövet tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit azokról a titkos dokumentumokról, amelyeket a csehszlovák történészek az egykori szudétanémet Hen­­lein-párt és a prágai náci helytartóság irattárában ta­láltak meg. A dokumentu­mokból világosan kitűnik, mi­lyen sorsot szántak a hitleri megszállók a csehszlovák nép­nek. »A birodalmi politika célja Cseh- és Morvaország területének és lakosságának maradéktalan germanizálása" — hangoztatja Neurath és Frank javaslata, amelyet 1940-ben terjesztettek Hitler elé. Heydrich birodalmi hely­tartó 1941. október 2-án Prá­gában beszédet mondott, amelyben részletesen kifejtet­te a­­csehszlovák kérdés vég­leges megoldásának* módoza­tait. Ezek szerint a csehszlo­vák nép egy részét el akarták németesíteni, a “­germanizá­­cióra alkalmatlanokat* pedig az Északi Jeges-tenger part­vidékére telepíteni, illetve fi­zikailag megsemmisíteni. A dokumentumokból kitűnik az is, hogy a Henlein-féle párt számos volt vezetője jelenleg a szudétanémet revansista szervezetekben tölt be vezető tisztséget, vagy fontos állami állást Nyugat-Németország­­ban. Frantisek Pisek nagykö­vet hangsúlyozta, hogy ezek a dokumentumok nemcsak em­lékeztetők, hanem figyelmez­tetők is, mert az NSZK-ban olyan erők működnek, ame­lyek nem adták fel a cseh­szlovák nép megsemmisítésé­re irányuló politikát. Észt fasiszta tömeggyilkosok pere Moszkvából jelenti az MTI. Március 1-én Tallinban meg­kezdődik az észt származású fasiszta tömeggyilkosok pere. Mint ismeretes, a szovjet nyo­mozó szervek többéves mun­kával tárták fel azoknak a tömeggyilkosságoknak a történetét, amelyeket a német fasiszták és észt nacionalista bérenceik az Észt Szovjet Köztársaság területén követ­tek el. Mint a nyomozás megállapította, a köztársaság területén a koncentrációs tá­borokban mintegy 125 000 foglyot gyilkoltak meg, köz­tük szovjet, csehszlovák, len­gyel és német állampolgáro­kat. Egyedül a Tallin közelé­ben levő tankelhárító árok­ban 12 000 védtelen foglyot mészároltak le. A tömeggyilkosságok több részvevőjét a szovjet nyomo­zó szervek letartóztatták. Néhányan azonban közvetle­nül a háború végén külföldre menekültek a szovjet csapa­tok elől. A. E. Mere, aki az észt biztonsági rendőrség ve­zetője volt és sok ezer ember elpusztításában közvetlenül részt vett, ma Angliában él és az észt reakciós emigráns szervezet egyik vezetője. A szovjet kormány még az el­múlt év novemberében kérte kiadatását. A napokban kérték Ausztrália kormányától Er­vin Viks tömeggyilkos fasiszta kiadatását is, aki ma nyugodtan él Ausztráliában. A külföldön tartózkodó gyil­kosok ügyét a bíróság kiadatá­suktól függetlenül tárgyalni fogja. A nyomozás anyaga 18 kö­tetet tölt meg. A tömeg­gyilkosok ügyében elkészült már a vádirat. A tallini tár­gyaláson jelen lesznek a kül­földi sajtó képviselői is. Az 51 esztendős V. Moham­med hirtelen és meglepő ha­lála teljesen megdöbbentette a marokkói közvéleményt. Az uralkodó tulajdonképpen né­hány hónapja vette kezébe az abszolút monarchia bel- és külpolitikájának irányítását, mindaddig különböző áttétele­ken keresztül az ifjú trónörö­kös irányvonala érvényesült. A látszólag igen könnyű mandu­laműtét után bekövetkezett halál ezt az új marokkói orien­tálódást szakítja meg — vagy folytatja tovább. Ez a nagy kérdőjel. A rabati politikai ügyekben 1960 májusának végén történt látványos fordulat. Akkor menesztették a baloldali szak­­szervezeti szövetségre támasz­kodó kormányt és az új kabi­net vezetésén az uralkodó fiá­val, Mulai Hasszánnal oszto­zott. A gyakorlatban az­­ud­­vari minisztériumról­ általá­ban úgy beszéltek, mint a trónörökös eszközéről. A változással új szakaszba lé­pett az a belső harc, amely már a marokkói függetlenség kivívása óta folyik és mind a mai napig sem dőlt el végér­vényesen. A küzdelem azt hi­vatott eldönteni, hogy társa­dalmi síkon milyen irányban fejlődjön tovább a ritkabil ál­lam, miután 1956 márciusában Franciaországgal, szemben el­érte önállóságának elismeré­sét. A helyzetet rendkívüli mér­tékben bonyolítja, hogy Ma­rokkóra — szemben a tuniszi és algériai szomszédjával —, még mindig a hűbéri berendezkedés nehezedik rá, a pasák és kádik élvezik több évszázados kivált­ságaikat. Ugyanakkor az ipa­rosítás nyomán dinamikusan tör előre a mind szervezetteb­ben fellépő munkásosztály. A függetlenségi harcok szakaszá­ban a haladó társadalmi erő­ket egyetlen politikai tömörü­lés egyesítette, az Isztiklal, amely megőrizte uralkodó be­folyását az önálló államiság ki­vívása után is. A hatalmi szer­vek kiépülésével az Isztiklalon­ belül meglevő, ellentétes célok­ra törekvő csoportok össze­csaptak: a konzervatív szárny az udvar mögé tömörülve a feudális viszonyok konzerválá­sán fáradozott, míg a munkás­osztállyal szoros­­ kapcsolatot tartó, modern elveket valló po­litikusok a szakszervezeti moz­galomra támaszkodtak. Ez a polarizálódás Tubiszban is végbement, ugyancsak a füg­getlenséget kivívó párton, a Deszturon belül. A marokkói Isztiklalban be­következett szakadás teljesen más jellegű volt. Amikor az uralkodó pártból kivált a Népi Erők Nemzeti Uniója, ez prog­ramjában is nagymértékben messzebb ment Burgida Neo- Deszturjánál. A célok legszem­betűnőbb különbsége a Nem­zeti Unió következetes imperialistaellenessége, ami természetszerűen maga után vonja a belpolitikai prog­ram radikalizálódását is. .Ma általában a már felszabadult Észak-Afrika két legszámotte­vőbb politikusának tartják a tuniszi Burgidát és a marokkói Nemzeti Unió Vezéralakját, Mehdi Ben Barkát. A párizsi Sorbonne-on végzett fiatal ma­tematika-professzor, Ben Bar­ka a modern arab nemzeti mozgalom egyik legmarkán­sabb egyénisége és Nyugaton komolyan tartanak attól, ha egyszer hatalomra jut, ő lehet az az észak-afrikai politikus, aki tekintélyével és tudásával megtépázhatja a Nyugat-barát Burgida tekintélyét. Ben Barka Nemzeti Uniója a mai marokkói politikai élet igen jelentős tényezője. Az or­szág történelmében első ízben tavaly május elején tartottak választásokat — igaz, csak köz­ségi szinten —, de a néphan­­g- hat erőpróbája komoly mér­tékben a Nemzeti Uniónak kedvezett. Az ipari nagyváro­sokban mindenütt megszerezte a többséget, s ez aggasztotta Mulai Hasszán trónörököst. Az uralkodó fia ennek ellensúlyo­zására hajtotta végre a május 24-i­­száraz államcsínyt­, ami­kor névlegesen atyja, V. Mo­hammed számára, de valójá­ban önmaga uralmának bizto­sítására kezébe kaparintotta a kormányt. Csakhogy a Nemzeti Unió akcióképességét erősen korlá­tozta V. Mohammed király népszerűsége. A függetlenségi harc zászlaján még a francia gyarmati uralom korszakában ott lebegett az akkor egységes Isztiklal neve mellett Moham­med Ben Jusszef neve is. A király — abban az időben még szultán — a franciák távozá­sáért küzdött, s emiatt a nem­zeti küzdelem legforróbb sza­kaszában, 1953-ban a párizsi kormány deportálta­­ előbb Korzika, majd Mada­gaszkár szigetére. Mohammed 1955-ös visszatérte Rabatba a nemzeti mozgalom győzelme volt, miként ugyancsak a ki­rály nevével fonódott össze az 1956. március 2-án aláírt füg­getlenségi deklaráció. A Nemzeti Unió — próba radi­kális követelésekkel lépett fel — éppen V. Mohammed népsze­rűsége miatt minden változást az udvarral együtt és nem an­nak ellenében igyekezett vég­rehajtani. Maga a király is felismerte az ebben az egyen­súlyi helyzetben rejtőző elő­nyöket és 1960 vége felé nem­csak névlegesen, hanem a gya­korlatban is már maga irá­nyította a kormány ügyeit. Ez szükségszerűen Hasszán trón­örökös politikai szerepének csorbítására vezetett. A király új politikája belpolitikiailag azt hozta, hogy a Nemzeti Unióval vívott harcok tompul­tak, viszont Marokkó külpoli­tikai orientálódása pozitívan módosult. Az ország aktív részvevője lett az egységes af­rikai imperialistaellenes moz­galomnak, olyannyira, hogy az idén január első napjaiban éppen V. Mohammed kezde­ményezésére jött létre a Casa­blanca­ értekezlet, amely a kongói ügyben és az algériai konfliktus ügyében leszögezett állásfoglalásával kedvezően befolyásolta a nemzetközi fej­lődést. Végül Marokkó új kül­politikai orientációját jelezte Brezsnyev szovjet államelnök­ februári rabati látogatása, az akkor folytatott baráti légkö­rű tárgyalások és az a tény­, hogy a király meghívta orszá­gába Hriscsovot. V. Mohammed váratlan ha­lálával az elárvult trónra fia, a trónörökös­­került, II. Hasz­­szán néven. Már­­ a nekrológ közzétételének pillanatában a világsajtó messzemenő talál­gatásokba kezdett, hogy ez je­lent-e majd bárminemű vál­tozást az utóbbi időben­­köve­tett politikában, vagy minden marad a régiben. Különösen a párizsi sajtó boncolgatja a várható következményeket, hi­szen Franciaországnak még mindig jelentős érdekeltségei vannak Marokkóban. A véle­mény-mozaikokból nehéz egyöntetű képet összerakni. Annyi tény, hogy a volt ki­rály halála és a trónváltozás erősen aggasztja az észak-afrikai ügyeidben já­ratos nyugati köröket. Ennak a gondterhel­tségnek az az oka, hogy Hasszán nem örvendhet az országban olyan népszerű­ségnek, miint amilyen atyja nevét övezte. Ha bekövetkez­nék az összecsapás az udvarra támaszkodó Isztiklal és Ben Barka Nemzeti Uniója között, a baloldali erők jelentős előny­nyel indulhatnának a küzde­lembe. A felszabadítási moz­galom sikerei Mohammeddel fonódtak össze és nem általá­ban az uralkodó családdal. Ez nemcsak azt teszi lehetővé Ben Barkáékna­k, hogy —­ szükség esetén — az új ki­rállyal szemben lépjenek fel ellenzékként, hanem azt is, hogy kitűzzék republikánus jelszavaikat is és ezzel új éle­­­met vigyenek a társadalmi ha­ladásért vívott küzdelmükbe. Mindenesetre Marokkó bék­és külpolitikája új szakasz előtt áll és a további fejlemé­nyekre kifejezetten az lesz hatással, hogy valójában mer­re halad majd az új uralkodó — II. Hasszán, Várkonyi Tibor m­ögöt tan A MAROKKÓI KIRÁLY HALÁLA Szerda, 1961. március 1.

Next