Magyar Nemzet, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
Színház a fal mögött Szabálytalan színi bírálat Békéscsabáról Nemrég jelent meg e lap hasábjain Mátrai-Betegh Béla cikke a válasz nélkül maradt, visszhang híján szűkölködő színészi munkáról. A cikk a szakmai közönyre hívta fel a figyelmet. A zajló vitákat, egy-egy elismert pályatárs őszinte bírálatát fokozottan nélkülözi vidéki színjátszásunk. Erről is szólt az említett cikk. Azért térek vissza rá, mert bennem él Thália békéscsabai papjaival, a Jókai Színház művészeivel nemrég történt találkozásom. Befalazott álmok Leggyengébb vidéki színházunk — így könyvelték el régebben. Színész, ha idekerült Pestről, vagy más vidékről — száműzetésnek tekintette. Pedig a lehetőségek itt is adva voltak. Nagymúltú színházépület, kényelmes, kellemes nézőtér, s mindehhez államunk itt is megtette azt a hatalmas lépést, amely egyszeriben stabilizálta a vidéki színészek addig oly ingatag anyagi helyzetét. Az államosítás a békéscsabai színészt is — a társadalomban elfoglalt helyzetét tekintve — egy nívóra emelte a fővárosi művészével. És mégis. Illetve — mégsem A Viharsarok színikultúrájának hajósai az állandó szélcsendre panaszkodnak. Még akapitány, Csajági János igazgató is arról beszél, hogy ritka az alkalom, amikor vitorlát bontva, a nyílt tengeren navigálhatnak. Az esztendő legnagyobb részében csónakozni kényszerülnek a parti vizeken. Más szóval, szerényen meghúzódnak — a fal mellett. Amelyen hiába kopogtatnak. A fal másik oldaláról alig-alig jön felelet. — És a Koldusopera? ... A kesernyés vonalak kisimulnak a direktori arcon. Mosolyog. ■ — Az nagy, örömteli meglepetés volt az elmúlt szezonban. Nem volt elég, hogy a kasszamérleg operettsikert mutatott, a színházat, fennállásának történetében először, szívódíjjal jutalmazták a felettes szervek. Brecht, mint »operettsiker« — Békéscsabán! Azért fújdogál itt vitorlákat bontogató szél is. Arcom elárulhatja gondolataimat, hirtelen folytatja, mint aki attól tart, túlságosan elfogja a lelkesedés: — De mi történt előtte és utána? Csak a csönd válaszolt. Pedig mi bemutattunk még két magyar darabot, mai írók művét, meg egyéb prózát is, az operettekről nem is beszélve. Észre sem vette senki. Mintha nem is lettünk volna. A közönség — És a közönség? — A közönség a miénk. Az a falon innen van. De érte is meg kellett küzdenünk. Előbb tapasztalnia kellett, hogy ma már a szó igaz értelmében színházat kap itt is, ha meg Magyarul beszélő csehszlovák társadalmi filmdráma 10 éven alul nem ajánlott! Bemutató: március 2 váltja a jegyét. De a szakma és az országos sajtó minderről nem vesz tudomást. Hogy mást ne mondjak, 1959. október 2-án járt nálunk hivatalból, egyenesen hozzánk kiküldött munkatárs utoljára. Ha közben megjelent rólunk itt-ott valami, az csak a melléktermék* volt, így aztán igazán nem tudhatjuk, jó-e, amit csinálunk? — S idén,a Kőmíves Kelemen pesti bemutatója? — Jó végszót adott. Egy kicsit a mi, vidéki színész életünk szimbóluma is ez a darab. Az álmainkat falazzuk be az építménybe, amellyel Békés színházi kultúrájának falát emelnénk. Kopogjunk vissza Az imént leírt előjáték után megnéztük A királyasszony lovagja előadását. S mostviszszakopogunk*. Amit láttunk — bár nem vibrál benne a békéscsabai Jókai Színház kollektívájának új utakat kereső friss nyugtalansága — mindenképpen dicséretes munka. Solfi Bertalan, a színház Kossuth-díjas művésze, a darab rendezője mindvégig igyekezett megőrizni a „nagy romantikust, Victor Hugó magas hőfokon izzó pátoszát. Ám közben, mintha a mai kor emberének kicsit gyanakvón összehúzott szemével egyszersmind kételkedne is mindabban, amit elmesél. Úgy lehetett a kezébe kapott matériával, mint a szülő a Mikulás-legendával: ő már tudja, hogy nem igaz, de a gyerekével még el akarja hitetni, hadd lelje benne kedvét. Ezt a rendezői alapállást igazolja egyébként elsősorban a színész Solti Bertalan Don Salluste alakítása. Az atomjaira bontott, tudatosan megformált méregkeverő figurája ez, amely félelmetes ugyan, mégis hiányzanak belőle a romantikus -ördögi lánggal lobogó vörös színei. S ugyanez a felfogás formált inkább klaszszikusan tragikus, mint romantikus hőst a királynő iránt olthatatlan szerelemre gyúlt szolgából, Ruy Blasból is. Holott Buss Gyula egész színészi alkata a figura maradéktalan victorhugói megformálását kínálta. Éppen említett színészi kvalitásai teszik, hogy alakítása így is hatásos. Ahol a rendezői koncepció szabadjára engedte, ott nyomban felbuggyant, s hol vidáman, hol szomorún csörgedezett az andalító mese patakja. Így történt ez elsősorban Don Cesar de Bazan alakjának megmintázásában. Perényi László a békéscsabai előadás legmaradandóbb emlékét nyújtotta a hóbortos, mindig jókedvű, életét percenként kockára tenni kész, szerelemmel-pénzzel egyaránt könnyű- kezű lovag megformálásával. És ugyancsak romantikusan szenvedő spanyol királyné volt Szende Bessy, hősi pózba merevedett agglegény, a szenvedélyéért halni kész marquisi Petőházi Miklós és az étikét-ezért minden emberi érzést feláldozott, félelmetes főudvarmesternő, Révai Judit. A „saját nevelésű” fiatalok közül (akikre Csajági igazgató olyan nagyon s úgy látszik méltán büszke) ezúttal Déry Mária, Környei Oszkár, Pathó István és Gyurcsek Sándor mutattak — kisebb lehetőséget nyújtói szerepeikben is — valódi oroszlánkörmöket Külön kell szólni két nagy-szerű kabinetalakításról: Körösztös István remekbe for-máit, nyíltszíni tapsot aratott lakájáról, s Árvai Ágnes valódi boszorkányt elénk idéző duennájáról. És még egyről Tarr Béla sötét tónusú, nagystílű díszleteiről, amelyek szavak nélkül is mindent elmondanak arról az óriás fejlődésről, amely az elmúlt években gyökerestől megváltoztatta a magyar vidék színházi kultúráját. S ha a direktor még mindig panaszkodik sajtóra, csendre, befalazott álmokra, anyagi korlátokra, ez csak an-nak az egészségesen és szünetelenül növekvő igénynek visszhangja, amely ajó még jobbat szülő elve alapján még többet követel. Csillag István Magyar Nemzet Turandot hercegnő A József Attila Színház bemutatója Turandot hercegnő az Ezeregyéjszakában kezdte pályafutását. Carlo Gozzi, Goldoni kortársa és irodalmi ellenfele fantasztikus komédiát írt belőle. Schiller, aki átdolgozta a darabot, elismeréssel szólt a szerző kiváló színpadi szakértelméről, de úgy találta: hiányzik művéből a költőiség, a x-nemes érzelem*. Schiller átdolgozásában enyhült a történet brutalitása, Turandot hercegnő, ez a férfiölő, mesebeli démon érzőszívű emberré nemesedett. Titokzatos lényét, félelmetes tetteit, azt, hogy kérőit — ha találós kérdéseit nem tudják megoldani — lefejezteti, pszichológiai, sőt erkölcsi szempontból is érthetővé akarta tenni: hősnője Ázsia elnyomott asszonyaiért áll — jogos — bosszút. Turandot hercegnő férj-ellenes szemlélete nem egyedülálló a drámairodalomban. Távoli rokonai között ott találjuk Lope de Vega harcias Donna Juannáját, Moreto Donna Diánáját, Shakespeare Makrancos hatáját és Moliére kékharisnyáit is. Valamenynyien hasonló alapgondolatból indulnak ki: érzik a nők társadalmi helyzetének, jogfosztottságának igazságtalanságát és a maguk módján, egyénileg harcolnak ellene. Kata tör, zúz, a tudós nők filozófálnak, Turandot hercegnő, a népmese naiv hősnője alegegyszerűbb megoldást választja: a bárdot. És mint rokonai, Turandot is sikerrel küzd a maga megsejtett, de félreértett igazáért, a társadalmi törvényekkel szemben, ám legyőzi őt a szerelem, a természet törvénye, amelynek igazságát vak lázadásában összetévesztette az embercsinálta törvény igazságtalanságával. Illyés Gyula költői fordítása megőrizte Schiller szövegének nemességét, ugyanakkor játékosabb, népiesebb annál. A József Attila Színház előadásában érthetően nem a schilleri romantikus pátosz, hanem a játékosság került előtérbe. Egri István rendezése hangsúlyozza, hogy lényegében fantasztikus és humoros játékról van szó. Kétségtelen, hogy ez a felfogás a modern fordítás ellenére is bizonyos ellentmondást ébreszt a szöveg és a tolmácsolás jellege között. A sok ötletből egyet idézünk, mert jellemzőnek tartjuk az előadás stílusára. Az öreg császár Kalafot, a Turandot kezére pályázó herceget mindenáron le akarja beszélni az életveszélyes próbáról. Inkább megosztaná vele trónját, már-már meg is osztja — hangoztatja, és hogy buzgalmának őszinteségét bizonyítsa, azonnal szét is nyitja, kétfelé osztja az egyszemélyes trónszéket. Ez a komédiázó kedv a commedia dell’ arte figurák színpadra állításában mértéktartással vegyül. Kár, hogy a főszereplők játékát, szerepfelfogását nem tudta a rendező eléggé összehangolni. Az alakítások stíluskülönbsége tükrözi elsősorban a szöveg és rendezés közötti ellentmondást. Neogrády Miklós díszletei és Schaffer Judit jelmezei híven szolgálják a rendezői koncepciót. A tanácsterem díszlete egyszerű eszközökkel, jóformán csak jelzésekkel ábrázolja a keleti mesepalota pompáját és a kis színpadon is tágas, levegős hatást tesz a nézőre. Külön kell szólni ezúttal a kitűnő jelmezekről. Fantázia, játék és humor van bennük. A császár második felvonásban viselt •pizsamája*, a bölcseksaját szakállal dekorált* köntösei külön tapsot érdemelnek. A legjobb alakítást Ráday Imre nyújtja. Aranyos, szenilis császára a keleti mesék képzeletvilágából lép elő, de ezt a naiv mesefigurát gondosan megfigyelt, aprólékosan kidolgozott valóságelemekből állítja össze. Mozgása, maszkja különösen jó. Turandot hercegnőt mi erőteljesebbnek képzeltük, mint ahogy az Kállai Ilona játékából kitűnik. A ragyogó külsőmögött túl kevés a belső méltóság. Sinkovits Imre kedves öniróniával színezi a daliás mesehős figuráját. Szemes Mari komoly, már-már tragikus hangvétellel szép alakítást nyújt, de úgy érezzük, szerepfelfogása különösen elüt az előadás összképétől. A többi szereplő közül Márky Géza, Örkényi Éva és Sugár László alakítását emeljük ki. _________ V. A. Az Iparművészeti Múzeum gazdag bútorgyűjteményének legszebb darabjaiból olyan kiállítást készítenek elő, amely a nagytétényi Kastély Múzeum újjáépített szárnyában a rokokó és az empír lakáskultúrát fogja bemutatni. Az érdekes kultúrtörténeti kiállítás bemutatására azért kerülhet most sor, mert a nagyértékű bútorok, s közöttük nem egy ritkaság restaurálását hibátlanul végezte el Löffler művezető irányítása mellett a Fővárosi Kézműves Vállalat kitűnő gárdája. Enrique Galvao: (3) A SÁNTA MARIA REGEM A kapitány ekkor beszélni akart, de egy kézmozdulattal hallgatást parancsoltam. — Nem azért vagyok itt, hogy vitásunk, most én parancsolok. Embereim egész hajóját elfoglalták. Ami önt és tisztjeit illeti, mindannyian három lehetőség közül választhatnak. Ha úgy gondolkodnak, mint mi, csatlakozhatnak mozgalmunkhoz, bajtársaink lesznek. Nem hívom önöket közénk, de felajánlom ezt a lehetőséget. Választhatják azt is, hogy elismerik legyőzött helyzeteiket és kijelentik, hogy hajlandók engedelmeskedni minden parancsnak és utasításnak, ami a jelenlegi erőviszonyokból fakad. Ebben az esetben a mi felügyeletünk alatt megőrizhetik helyüket és beosztásukat. De becsületszavukat kell adniuk, hogy nem tanúsítanak semmiféle passzív ellenállást. Ha nem fogadják el ezeket a feltételeket — amit megértenék, hiszen méltatlan lenne a hajóért felelős tiszteikhez —, tekintsék magukat hadifoglyoknak. Válasszanak, uraim! A kapitány tisztjeihez fordult, majd rögtön hozzám intézte szavait: — A második lehetőséget választom. Ekkor Soto őrnagy leereszkedett a kormányosfülkéből és parancsot adtam a hajóskapitánynak, hogy ő menjen fel oda, ellenőrizze a Santa Maria irányváltozását. Most én szóltam a tisztekhez. Kijelentettem: az a kívánságom, hogy továbbra is ők irányítsák a legénységet. Ezért parancsaimat közvetlenül nekik adom. Beleegyeztek. Teljesen elégedettek voltak, úgy látszott, hogy ezt a dolgot sikeresen elrendeztük. Brazíliáig nem is hallottunk róla többé. Azonnal intézkedtem a hajó védelméről, felfegyverzett embereimet odaállítottam a felső fedélzetek bejárataihoz. A sebesült tisztet haladéktalanul betegszobára szállíttattam, hasonlóképpen az egyik matrózt, aki golyót kapott a hasába és egy harmadikat, aki a lépcsőn csúszott meg. A hajó a miénk volt. Az egész művelet alig tartott negyvenöt percig. Aludniküldtem azokat az embereimet, akiknek nem kellett szolgálatot teljesíteniük, de nemigen engedelmeskedtek. Ez a fantasztikus éjszaka teljesen magával ragadta őket. A magasban, a parancsnoki hídon, alaposan szemügyre vettem a Santa Maria irányváltozását. A hajó elindult új sorsa felé, amelyet én határoztam meg számára. Ezen az estén az enyém volt és ettől kezdve Santa ‘ Liberdadenak hívták. Néhány matróz kivételével, senki sem tudott még a Santa Maria irányításában bekövetkezett változásról. Mit szólnak majd az utasok, ha értesülnek róla? Hogyan reagál majd a legénység? Reggel hét órakor körutat tettem a legénységi posztokon, embereimet pedig megbíztam, hogy magyarázzák meg a matrózaiknak az éjszaka történt eseményeket Később a fedélzeti mikrofonhoz léptem és portugál nyelven, majd angolul az utasokhoz fordultam. — Ezen az éjszakán az Ibériai Forradalmi Felszabadítási Bizottság birtokába vette a Santa Mariát Most Galvao százados, a parancsnok beszél önökhöz. Végtelen fájlalom az önökre háruló nehézségeket és teljes mértékben megértem elégedetlenségüket is. Ezt a hajót mi olyan ügy nevében ragadtuk magunkhoz, ami számunkra szent. Az Ibériai-félsziget két nagy országának több milliónyi lakosa számára megvédjük a jogokat és a szabadságot. Minden hatalmunkkal arra törekszünk majd, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzuk önöknek és erőfeszítéseket teszünk arra, hogy az első adandó alkalommal partot érjenek. Nem kérjük önöket, hogy támogassanak bennünket, viszont, önmaguk helyzetét könnyítik meg, ha megnyugszanak, csendben maradnak és fegyelmezettek lesznek. Kijelentéseimet nem követte semmiféle reagálás. A 630 utas meglepetésében és elképedésében néma maradt. Az volt az elképzelésem, hogy csendben Afrika felé hajózunk, olyan hosszú ideig, amíg csak lehet, mert így megőrizhetjük titkunkat. Azt reméljük, hogy a külvilág négy napig semmit sem vesz észre. A Santa Maria útja Curagaótól Miamiig három napig tart, és elhatároztam, hogy a negyedik napon majd rádión közlöm Miamival: egy kis technikai baleset következtében csökkentenünk kellett sebességünket és csak a negyedik napon, érkezhetünk meg, így a négy nap alatt mindenki azt hiszi majd, hogy Miami felé haladunk. Egy váratlan körülmény megzavarta tervünket. Délelőtt tíz óra tájban a hajóorvos jelentette, hogy a negyedtiszt meghalt, de a sebesült matróz, aki a hasába kapott golyót, egy másik lövedék pedig a máját sebezte meg, sürgős műtéttel még megmenthető. Nehéz elhatározás előtt álltam, összegyűjtöttem a parancsnoki hídon helyetteseimet és véleményüket kértem. A sebesült partra szállítása azt jelentené, hogy híre megy vállalkozásunknak. A mérleg másik serpenyőjét egy fiatalember életének súlya húzta lefelé. Bezárkóztam kabinomba, egy pillanatig gondolkodtam, majd parancsot adtam: irány Santa Lucia, partra tenni a sebesültet. Amikor két mérföldnyire megközelítettük a szárazföldet, leengedtem egy csónakot egy beteggondozóval, megbízottaim egyikével és három matrózzal. Velük együtt partra úszott a Santa Maria titka is. Nagy meglepetésünkre január 23-án egész napon át semmiféle üzenet nem értet ■Szerda, 1961. március 1. „Múzeumi János” utolsó üzenete Már életében irodalomtörténeti alakká vált Kotormány János, akit Móra Ferenc — többek között — aszemélyem körüli miniszter* epiteton ornansával illetett. Dicséretre méltó bátorság volt Takács Tibortól, hogy újra és utoljára megszólaltatta őt annyi Mórakönyv után. Az olvasónak eleinte hiányzik Móra szeretetteljes iróniája, ahogyan a múzsumi Jánosról” írni szokott, de hamarosan magáévá teszi Takács Tibor szándékát és úgy olvassa a könyvet, mintha maga is ott ülne a Tisza partján, szemben Kotormány Jánossal és hallgatná szavait önmagáról és „Móra igazgató úrról], ahogy a könyv címe is ígéri. Azzal, hogy Takács Tibor alkalmazkodik amesélő előadásmódjához, bizonyos korlátokat szab művének. A történet időnként csak vékonyan csörgedezik, időről időre hömpölyögve magával ragadja az olvasó képzeletét; a drámai helyzetek hiányát poén-sziporkákkal feledteti az író és sűrűn és hatásosan él a líra eszközével. Aki szereti és gyakran olvassa Móra írásait, sok mindent megtud róla, hiszen ő prózában is alanyi költőnek számított. Most pedig nem kis élmény, hogy valaki olyannak a szemével láthatja őt, akiről ekképp vélekedett: -Szeretném én látni azt az embert, aki az én hagyatékomban nyomon tud járni! Talán még személyem körüli miniszterem, Kotormány János sem. Pedig ő okos ember, mert paraszt!* Hogy idillibb a kép, mint ahogy a szarkasztikus hajlamú Mórától megszoktuk? Nem róhatjuk fel a múltat már megszépítő messzeségből szemlélő Kotormány Jánosnak, sem pedig Takács Tibornak, aki a becsületes tolmácsoló szerepére vállalkozott. Jó, hogy Takács Tibor megírta és jó, hogy a Móra Kiadó megjelentette ezt a művet, annak ellenére, hogy nem gyerekkönyv. (tér) NAPLÓ A Nemzeti Színházban megkezdődtek Lev Tolsztoj Élő holttest című drámájának próbái. Az előadást G. G. Konszkij rendezi, aki a Tánya próbáit is irányította. A Katona József Színházban új magyar drámát próbálnak, Németh László A két Bolyai című alkotását. A Budapesti Fúvósötös március 3-án a Petőfi Irodalmi Múzeum hangversenyén a Károlyi-palotában Bach Musikalisches Opfer, Hindemith Septett és Sztravinszkij Oktett című műveit adja elő. ISI Hollywoodban közzétették, hogy kiket jelölnek idén az Oscar-díjra, az amerikai filmművészet legmagasabb kitüntetésére. A jelöltek között szerepel Elisabeth Taylor, Shirley Maclaine, Melina Mercouri, Deborah Kerr, a férfiak között találjuk Laurence Olivier és Spencer Tracy nevét. Pályázatot hirdetnek az illetékes építésügyi szervek Tatabánya Újváros egy 19 000 lakos elhelyezésére szolgáló részének rendezési tervére. A lakóházakon kívül itt kívánják elhelyezni a városközpontot képező igazgatási, kulturális, kereskedelmi célt szolgáló középületeket is. Ez a városrész Tatabánya 31 000 lakosra tervezett új lakónegyedének egyik részét képezné. A Madách Színház új, Lenin körúti helyiségében kezdték meg Brecht Kaukázusi krétakör című színművének próbáit. A bemutatót március 24-én tartják. A tervek szerint ezzel az előadással nyitják meg az új színház kapuit a közönség előtt. Federico Fellini az Édes élet című film hatalmas bevételeinek nagy részét skét filmtársaság alapítására fordítja. A társaságok célja fiatal tehetségeik kiképzése. MUHW Szabó Lajos Munkácsy-díjas festőművész csaknem negyven olajfestményéből szerda déllután kiállítás nyílik a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyárban. Március 1 SZÍNHÁZAK mai műsora Operaházi Igor herceg (Takácsbérlet 7.) (7) — Erkel Színházi Szöktetés a szerájból (8. bérlet 7.) (7) — Nemzeti Színház: Irkucki történet (7) — Katona József Színház: Barbara őrnagy (7) — Madách Színház: Különleges világnap (7) — Madách Kamara Színház: Veszélyes forduló (7) — Vígszínház: Cyrano de Bergerac (7) — József Attila Színház: Turandot hercegnő (7) — Jókai Színház: A ló két oldala (Bemutató) (7) — Petőfi Színház: Egy szerelem három éjszakája (7) Operettszínház: Boccaccio (7) — Vidám Színpad: Mindent egy helyen (fél 8) — Kis Színpad: A miniszterelnök (7) — Kamara Varieté: Kenni vagy nem kenni (du. 6 és este fél 9) — Jégszínház: Jégmelódiák (7) — Állami Bábszínház: Aladdin csodalámpája (de. 10); Fajankó kalandjai (du. 3) — Bartók-terem: Beethoven összes vonósnégyesei (K-bérlet 8.) (fél 8).