Magyar Nemzet, 1961. április (17. évfolyam, 78-102. szám)

1961-04-01 / 78. szám

Szombat, IML április 1. Magyar Nemzet Az összefogott emberi akarat nagyszerű példákat produkál Társadalmi munkások tanácskozása Szolnokon A Szolnok megyei tanács nagytermében vagy ötszázan szorongunk. A nyolcvanöt község huszonkét és félezer társadalmi munkásának kép­viselői jöttek el tanácskozás­ra péntek reggel, hogy lemér­jék, összehasonlítsák az eddigi eredményeket és megvizsgál­ják a »­hogyan tovább?­« leg­jobb módszereit. Az elnökség­ben ott van és hozzászólásra készül dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Eljött Szatmári Nagy Imre, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkára és dr. Kiár Já­nos professzor, az Országos Tanács tagja, az egyetemi ak­­­cióbizottság vezetője is. A falu elmaradottságának felszámolása Kati György Szolnok megye v. b. titkára a vendégek s megjelentek üdvözlése után Pallai Sándornénak, a megyei népfront-titkárnak adja át a szót. Számok és példák zápo­roznak felénk a beszámoló­ból. Számok és példák, ame­lyekhez nem kell kommentár, amelyek önmagukért beszél­nek. Arról szól mind, mekko­ra nagy erő a társadalmi munka a falu évszázados el­maradottságának felszámolá­sában. Járda, út, iskola, mű­velődési otthon,­­ játszótér, park, fasorok, villany, kút hú­zódik meg — nem is szere­­ pl *. Ortutay Gy Ezzel kezdi felszólalását Ortutay Gyula is. Ám nyom­ban utána elnézést kér, ha né­hány kritikai megjegyzéssel »ünneprontó« lesz. Elöljáróban két esztendő összehasonlító számadatait említi: 1958-ban hatvanmillió forint volt a tár­sadalmi munka értéke, 1960- ban, tavaly ez a szám 150 mil­lióra emelkedett az országban. De azt is hozzáteszi nyomban, hogy a társadalmi munkának nem a kimutatható forint­ér­ték a legnagyobb jelentősége. Sokkal lényegesebb ennél, hogy a munkások, parasztok, értelmiségiek találkoznak egy­mással egy-egy feladat megol­dása közben. A társadalmi felajánlás a községfejlesztési tervhez az utóbbi években megnövekedett. Olykor már gátat is kellett vet­ni a jelentkezésnek, mivel nem volt meg a kellő alap, előkészí­tés ilyen nagyarányú megmoz­duláshoz. Ahol azonban meg­voltak a lehetőségek, ott az összefogott emberi akarat nagyszerű példákat produkált. 1957-ben történt, hogy szó esett három község: Kiskőrös, Soltvadkert és Kecel határá­ban húzódó 7000 hold mocsa­ras terület lecsapolásáról. A párt, a helyi tanács és a nép­front együttes munkájával megszületett a terv. Aztán jöttek az emberek és két év alatt megcsinálták. Ma nincs mocsár, helyette van még hét­ezer hold termőföld. Kisúj­szálláson 3100 hold öntözését határozták el most, amelynek 60 százalékát társadalmi mun­kában valósítják meg. Téves nézetek Ezek az eredmények azon­ban nem maguktól termettek. Sok egyéb mellett téves né­zetek is gátolták egy, ideig a társadalmi munka mind szé­lesebb kibontakozását. Rideg ragaszkodás mutatkozott pél­dául — egyesek részéről — ahhoz az elvhez, hogy csak az ásó vagy csákány nyelének szorítása tekinthető társadal­mi munkának. Kádár elvtárs­nak kellett felszólalnia a nép­front második kongresszusán, hogy helyére rakja ezt a kér­dést, amelyre a helyes válasz úgy szól, hogy a mérnök, az orvos sokkal több hasznot hajthat a maga munkaterü­letén. Természetesen rájuk is érvényes, ami a többiekre,­­ hogy a társadalmi munka csak a becsülettel elvégzett kötelező napi munka után következhet. Van olyan megye ma már az oszágban, ahol 2—300 főnyi nyen — a felsorolás adatai mö­gött. Mind megannyi öröm, valóraváltott régi-régi álom, aminek beteljesültén különös jó íz az emberek ínyén, hogy maguk alkották, ők hajtották végre. Nem külső parancsra, hanem egyszerűen, mert — el­határozták. Szövetkeztek rá munkások, parasztok, értelmi­ségiek és­­ megcsinálták. En­nek az egyesült erőnek tudata érződik a nagyterem levegőjé­ben és ez cseng a felszólalók hangjában is. A szülőhely szeretete Bernáth József karcagi pe­dagógus Móricz és Berzsenyi szavait idézi, s arról beszél, mekkora szerepet játszik az érzelmi motiváció az emberek cselekvésében. A szülőhely szeretete épített sportpályát, fürdőt Karcagon. Nemes Ger­­zson, a szolnoki vízügyi fő­igazgatóság főmérnöke a mű­szaki csoport munkájáról szá­mol be. Az új tsz-ek segítése mellett nemrég elkészítették a szolnoki úttörőváros és kultúr­­park tervét. Kengyel község »követe« az övéiről, a volt cselédekről szól, akiknek »konyhabútoruk egy ház szalma volt«, s most majdnem egymillió forintot fordíthatnak községük fejlesz­tésére. Ami közben az övék lett egészen. Sorolják az eredményeket és látszik rajtuk, hogy büsz­kék rá. Joggal, értelmiségi műszaki gárda végzi a társadalmi munkák tervezését a társadalmi mun­kában. S hogy mennyire fon­tos a ténykedésük, bizonyítják a ma még nem ritkán félben­­maradt vállalkozások. »Divat« lett például a művelődési ott­hon-építés. És ez nagyon jó dolog. De például semmi szük­ség nincs arra a falutól két kilométernyire épített, görög­oszlopos kultúrházra Tolna megyében. Általában jellemző, hogy a luxustervezés dominál, holott a tsz-ek alapvető tervei­nek elkészítése jóval előbbre­való feladat. A helyes sorrend — Gondoltak-e arra például a társadalmi munkások, hogy harcot hirdessenek az állati és növényi kártevők ellen, ame­lyek pusztítása milliárdokat tesz ki? — tette fel a kérdést Ortutay Gyula. — Mert ez, vé­leménye szerint, még a tiszta­falu mozgalomnál is előbbre való. Általában mutatkozott a szervezésben bizonyos kapko­dás. Ennek lehetett csak kö­vetkezménye, hogy például Jászberényben 12 000 felaján­lott munkaóra maradt kihasz­nálatlanul.­­ Bizonyos sorrendet kell megállapítanunk. Előbb néz­zük meg, van-e már elég tan­terem, bölcsőde, pedagógus- meg orvoslakás, s csak aztán építsünk görögoszlopos műve­lődési otthont. Jó közmondás­ az, hogy »addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér«. Ha betartjuk, lehet, hogy nem lel­­kesedünk-lobogunk olyan hir­telen, de legalább biztosan megvalósul, amibe belefog­tunk. Mindezekre a hibákra felfi­gyelve, alakult meg miniszte­rekből, legkiválóbb szakembe­rekből a központi akcióbizott­ság. A társadalmi munkának az állami tervezést kell segí­tenie. Ez a módszer megszün­teti a pazarlást, a felesleges luxust, a félbemaradt, elked­vetlenítő kísérleteket. — A társadalmi munka az együttépítés tudatát segít ki­alakítani, aminek nem egy nagyszerű példájával találkoz­tam az elmúlt hónapokban. A veszprémi egyetem nagyhírű professzorának szavain mér­hettem le, mint talál haza újra, a mi értelmiségünk a néphez. A szelevényiek versenyre hívnak A nagy tetszéssel fogadott hozzászólás után Szelevény község küldötte versenyre hív­ta a megye valamennyi közsé­gét a társadalmi munkák vég­zésében, s a jásztelkiek azon­­nyomban el is fogadták a ki­hívást. Minden bizonnyal kö­vetik őket majd a többiek is. Akárcsak Molnár­­ Sándort, a mezőtúri KISZ-bizottság kép­viselőjét, aki az állati és nö­vényi kártevők elleni harc fo­kozottabb folytatására tett felajánlást. Ha több vállalás nem hang­zott el, csak azért történhetett, mert 22 felszólalásra jelent­kező az idő előrehaladottsága miatt már nem jutott szóhoz. Ők majd írásban teszik meg javaslataikat. S ezekben min­den bizonnyal benne lesz már az is, amit pénteken délelőtt a szolnoki tanácskozáson meg­tanultak. A tanácskozás után száz tár­sadalmi munkást oklevéllel tüntettek ki, hatvanat pedig könyv­jutalomban részesítet­tek. Csillag István ura felszólalása Átadták az 1961. évi irodalmi és művészeti díjakat Péntek délelőtt a Parlament Munkácsy-termében Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, a Minisztertanács határozata alapján átnyújtotta a kiváló és érdemes művész kitüntetése­ket. A kitüntetések átadásá­nál megjelent Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnökhe­lyettese, Benke Valéria, műve­lődésügyi miniszter, Orbán László, a Magyar Szocialista Munkáspárt kulturális és­ tu­dományos osztályának vezető­je és Aczél György, a művelő­désügyi miniszter első helyet­tese. A kitüntetettek nevében Kőműves Sándor színművész, a Madách Színház tagja be­szélt. Kiváló és érdemes művészek A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze lett Kőműves Sándor színmű­vész, a Madách Színház tagja, a Magyar Népköztársaság ér­demes művésze és Feleki Kamill színművész, Kossuth-díjas, a Magyar Nép­köztársaság érdemes művésze. A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címben ré­szesült: Sulyok Mária színművész, Kossuth-díjas, a Vígszínház tagja; Sennyei Vera színművész, a Fővárosi Operett- és a Petőfi Színház tagja; Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművész; Sármássy Miklós színmű­vész, a Pécsi Nemzeti Színház tagja; Szabó Miklós operaénekes, a Szegedi Nemzeti Színház tagja; Pécsi Sándor színművész, kétszeres Kossuth-díjas, a Ma­dách Színház tagja; Selmeczy Mihály nyugdíjas színművész, a debreceni Cso­konai Színház volt tagja és Dénes Vera gordonkamű­vész, a Zeneművészeti Főiskola tanára (háromszoros Liszt­díjas). * A Művészeti Szövetségek Házában ma délben átadták az 1961. évi irodalmi és mű­vészeti díjakat. Irodalmi és művészeti díjak­ban a következők részesültek: Jonef Attiladíj I. FOKOZAT: Kis Ferenc Ami megőriz cí­mű kötetéért; Tatay Sándor Puskák és ga­lambok című ifjúsági regényé­ért; Vas István Rapszódia egy őszi kertben című kötetéért. II. FOKOZAT: Oravecz Paula Faforgácsok című családregényének első kötetéért; Dékány András ismeretter­jesztő ifjúsági regényeiért; Takács Imre A csillagok árulása című regényéért III. FOKOZAT: Kiss Lajos Élet és esztétika című kötetéért. Em­­e­ Ferenc-díj I. FOKOZAT: Ujfalussy József tudományos munkásságáért, különösen a zeneesztétika kimunkálásában elért eredményeiért; Maróthy János zenekutatói, tudományos munkásságáért, Az európai népzenék eredete című művéért. Munkáért­ Mihály-díj I. FOKOZAT: Kalló Viktor emlékműveiért; Miháltz Pál 1959-ben rende­zett gyűjteményes kiállításá­ért. II. FOKOZAT: Aszódi Weil Erzsébet 1960- ban rendezett önálló kiállítá­sáért; Zelenák Crescentia a pla­kátművészet terén elért ered­ményeiért. III. FOKOZAT: Plesznivy Károly a racka­szőnyeg tervezésében elért eredményeiért; Csernó Judit 1960-ban ren­dezett önálló kiállításáért és több kiállításon bemutatott műveiért; Perez János 1961-ben rende­zett kiállításon bemutatott műveiért, valamint a fémmű­vészet épületdíszként való al­kalmazásában elért eredmé­nyeiért. Balása Béla-díj I. FOKOZAT: Herskó János a Vasvirág és a Két emelet boldogság című játékfilmek rendezéséért, va­lamint a magyar filmművészet érdekében kifejtett eredmé­nyes munkájáért; Macskássy Gyula a magyar rajzfilmgyártás megteremtésé­ben szerzett érdemeiért, a Pár­baj, a Ceruza és a radír című rajzfilmek rendezéséért; Szemes Mihály rendezői munkásságáért, különös tekin­tettel a Kölyök és az Alba Re­gia című filmek rendezésére. II. FOKOZAT: Vancsa Lajos a magyar ter­mészettudományos filmek al­kotásában végzett operatőri munkásságáért. Kiont Ferenc-díj I. FOKOZAT: Mikó András a szegedi sza­badtéri színpadon rendezett Hunyadi László, valamint az Albert Herring és más operák rendezéséért. II. FOKOZAT: A Weiner vonósnégyes tag­jai: Szász József, Krasznai Ist­ván, Szász Árpád, Székács Já­nos hazai és külföldi sikerei­kért, művészi eredményeikért, a magyar művek bemutatása terén szerzett érdemeikért; Kocsis Albert hegedűművész és Szabó Zsuzsa zongoramű­vész szonátapár a kamara­zene és az ifjúság zenei neve­lése terén elért eredményei­kért; Orosz Adél a klasszikus ba­lettek kiváló megformálásáért; Réti József az operai szere­pek elmélyült alakításán kívül a koncertdobogón nyújtott mű­vészi teljesítményeiért; Szalma Ferenc (Szeged) az Ivan Szuszanyin és A bolygó hollandi című opera címszere­peinek énekléséért. III. FOKOZAT: László Margit operaszere­peiért, különösen Mozart és Haydn operáiban zeneileg és művészileg gondosan megfor­mált alakításaiért. Járnai Mari-díj I. FOKOZAT: Szinetár Miklós a Fra Dia­­volo, az Ory grófja, a Cosi fan tutte című operák, valamint a Koldusopera és az Egy szere­lem három éjszakája című da­rabok kiváló rendezéséért; Rátonyi Róbert a klasszikus operettekben nyújtott teljesít­ményeiért, lelkiismeretes mű­vészi munkájáért, újszerű kon­­feranszaiért; Spányik Éva (Pécs) Az em­ber tragédiája, az Ellenségek, a Ljubov Jarovaja, a Stuart Mária, az Euripides, az Ilyen nagy szerelem című darabok­ban nyújtott színészi teljesít­ményeiért; Fenyvessy Balázs, a Déryné Színház alapító tagja a Bánk bán és mai paraszti témájú darabokban nyújtott alakítá­saiért II. FOKOZAT: Horváth József­­ Szentivánéji álom, Irkucki történet, Mákvi­­rágok című darabokban nyúj­tott művészi teljesítményeiért; Németh Ferenc (Miskolc) a Megperzselt lányok, Koldus­opera, Svejk,­­Kormos ég, A Néva partján című darabok­ban nyújtott művészi teljesít­ményeiért; Bángyörgyi Károly (Debre­cen) a Romeo és Júlia, Leszá­molás, Az ember tragédiája, Kormos ég című darabokban nyújtott művészi teljesítmé­nyeiért; Seregi László (Kecskemét) számos mai tárgyú darab ren­dezéséért; Tábori Nóra a Várja, Az ez­red fia, Szellemesek, Antigoné, Hivatalnok urak, Huncut kí­sértet című darabokban nyúj­tott művészi alakításaiért. III. FOKOZAT: Keres Emil előadóművésze­téért, valamint Majakovszkij­­alakításáért; Kállai Ilona a Megperzselt lányok, Boldogság merre vágyj Felnőnek a gyerekek, Kötél­tánc, Holdfény egy szivárvány­színű sálon, Egy kis bécsi ká­véház című darabokban nyúj­tott művészi teljesítményeiért; Kassai Ilona, a Déryné Színház alapító tagja a Tün­dérlaki lányok, Ármány és szerelem, valamint a Bánk bán című darabokban nyújtott művészi alakításaiért; Sallós Gábor (Kaposvár) rendezői munkásságáért, szí­nészi alakításaiért. Túlteljesítette negyedévi tervét a szénbányászat és a vaskohászat Az első negyedév március 31-én befejeződött, s az 1961. évi terv teljesítése szempont­jából érdemes feljegyeznünk néhány, az első negyedév munkájáról beérkezett jelen­tést. A negyedév, mint a je­lentések bizonyítják, sikeres­nek mondható. A szénbányák nagyobb része például az év elejétől kezdve egyenletesen termelt, s a szénbányászat 1,8 százalékkal túlteljesítette első negyedévi tervét: mint­egy 100—120 000 tonna szén­nel ad többet, mint amennyit negyedévre előirányzott. A vaskohászatban vala­mennyi fontos termékből tel­jesítették a tervet, sőt ahol szükség volt rá, túl is szár­nyalták. Az eddigi jelentés szerint mintegy tízezer tonna nyersvas, 15—16 000 tonna nyersacél és tízezer tonna hengerelt áru készült az első negyedévben terven felül. Kü­lönösen nagy jelentőségű az acélgyártási terv túlteljesíté­se, mert egyes külföldi szállít­mányok késve érkeztek. A Csepel Vas- és Fémmű­vekben 1,6 százalékkal ma­gasabb termelékenységi szin­ten dolgozott a tröszt egésze, sőt az acélmű, a kerékpár és öntödegyár még ennél is jobb átlagot ért el. A csepeliek ese­dékes export­tervüket öt és fél millió forinttal túlteljesí­tették. Gyengébb volt a transzformátorgyár, a motor­kerékpárgyár és a fémmű teljesítménye, amely különö­sen a Wilhelm Pieck Gyár munkáját akadályozza. A Lenin Kohászati Művek­ben húszmillió forintos fel­ajánlásuk helyett 30 millió ér­tékű kohászati terméket gyár­tottak. A Dunai Vasműben a martinászok zárták legsikere­sebben a negyedévet. A textiliparban a pamut­fonodák 100,9, a szövödék 100,7, a kikészítőgyárak 100,2 százalékra teljesítették tervü­ket. A téli időjárás, az esős, la­tyakos idő visszavetette a kő­olajbányászat termelését, így az iparág mintegy 4 százalék­kal elmaradt a negyedévi tervteljesítéstől. Most már egymás után helyezik üzembe az új kutakat, s az első fél­év végéig majd pótolják el­maradásukat a kőolajbányá­­szok. FÉRFI DOLGOK Férfi ballonkabát, divat fazonokban 430,— Ft Férfi ballonkabát, kockás béléssel 560­,— Ft Sportzakó, divat színekben 440,— Ft Jersey zakó 650,— Ft Kamgarn nadrág 390,— Ft Sportöltöny 480,— Ft Modern szabású kamgarn öltöny 1140,— Ft Divat felöltő, kártolt szövetből 570,— Ft * Corvin! LEGNAGYOBB ÁRUHÁZ • LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK Aláírták a magyar—vietnami kulturális egyezmény ez évi m­­unka­tervét Pénteken a Kulturális Kap­csolatok Intézetében aláírták a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti kulturális egyezmény 1961. évi munka­tervét. A munkatervet magyar részről Aczél György, a mű­velődésügyi miniszter első he­lyettese, a Vietnámi Demok­ratikus Köztársaság részéről Pham Thieu rendkívüli és meghatalmazott nagykövet ír­ta alá. A munkaterv alapján újabb ösztöndíjasok érkeznek Ma­gyarországra egyetemi tanul­mányokra, továbbá egészség­ügyi és kulturális szakembe­reket cserélünk. Ebben az év­ben tovább erősödik a két or­szág művészeti szövetségeinek együttműködése, s közvetlen kapcsolat létesül az egri peda­gógiai főiskola és a vinhi pe­dagógiai főiskola között. Ma­gyarországon vietnami mű­­vészfotó-kiállítás, Vietnamban pedig magyar tanszer- és isko­lai szemléltetőeszköz kiállí­tás o szílik.

Next