Magyar Nemzet, 1961. május (17. évfolyam, 103-127. szám)

1961-05-06 / 106. szám

Szombat, 1961. május 6. Magyar Nemzet Magyar-brazil gazdasági és diplomáciai tárgyalások Pénteken délben 23 tagú brazil küldöttség érkezett a kormány vendégeként Ma­gyarországra, ahol illetékes magyar szervekkel gazdasági, kulturális és diplomáciai tár­gyalásokat folytat. A küldöttséget Joao Portel­­la Ribeiro Dantas, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, Quadros brazíliai köztársasá­gi elnök személyes m­egbízott­­ja vezeti. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagja, Szakasits Árpád, az Elnöki Tanács tag­ja, a MUOSZ elnöke, Szarka Károly külügyminiszterhelyet­tes, Baczoni Jenő külkeres­kedelmi miniszterhelyettes, Osztrovszki György, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese, s a Minisztertanács, a Külügyminisztérium, a Kül­kereskedelmi Minisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zete több vezető munkatársa ideadta. Jelen voltak a fogad­tatásnál a budapesti csehszlo­vák és román nagy­követség képviselői is. Apró Antal, a miniszterta­nács első elnökhelyettese pén­teken délután fogadta Joao Portella Ribeiio Dantast. A rendkívül szívélyes légkörben lefolyt látogatásnál jelen volt Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, Osztrovszki György, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese. Pénteken délután az Ország­ház épületében teljes üléssel megkezdődtek a magyar—bra­zil tárgyalások. A tárgyalások megkezdése­kor Apró Antal, a Miniszter­tanács első elnökhelyettese, a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében szívélyesen üdvözölte Dantas nagykövetet és a brazil küldöttség tagjait. — Megelégedéssel tölt el bennünket az a tény — foly­tatta —, hogy a brazil kor­mány a két ország közötti kap­csolatok továbbfejlesztésére magasszintű kormánydelegá­ciót küldött Budapestre. A brazil kormánynak ez a szán­déka egyezik kormányunk ha­sonló törekvéseivel, aminek már a múltban is többször tanújelét adtuk. A gazdasági kapcsolatokról szólva többi között rámutatott: " A Magyarország és Bra­zília közti gazdasági kapcsola­tok nem újkeletűek. 1945-től — amikor is a két ország nem­zeti bankjai között egyezmény jött létre — Magyarország kávé- és kakaószükségletének jelentékeny részét Brazíliától vásárolja, de felvevője több más brazil cikknek is. Ugyan­akkor a brazil importőrök szí­vesen vásárolják a magyar ipar termékeit, például szer­számgépeket, kikötődarukat, motorokat, műszereket, áram­mérőket, optikai cikkeket, hen­gereltárukat, valamint az utób­bi években kombájnjainkat, amelyek önöknél is jól bevál­tak, így Brazíliának egyik leg­nagyobb szállítói vagyunk ezekben a cikkekben. A két ország közötti gazdasági kap­csolatok reális lehetősége azon­ban távolról sem volt és nincs kimerítve.­­ A magyar kormány ép­pen ezért kellőképpen értékeli, hogy a Quadros elnök úr ve­zette új brazil kormány kezde­ményező lépést tett abból a felismerésből kiindulva, hogy reális lehetőség nyílik a két ország gazdasági kapcsolatai­nak elmélyítésére, a kölcsö­nös előnyök biztosítása alap­ján. Joao Portella Ribeiro Dantas nagykövet a brazil kormány, a küldöttség és a maga nevében köszönetét fejezte ki a szere­tetteljes fogadtatásért. Annak a meggyőződésének adott kife­jezést, hogy a megbeszélések eredménnyel végződnek. — Reméljük — folytatta —, hogy a következő napokban szélesebb alapokra fektethet­jük kapcsolatainkat. Magyar­országra azután érkeztünk, hogy előzőleg Albániában, Bulgáriában, Romániában és Jugoszláviában jártunk. Ütünk módot adott arra, hogy tapasz­talatokat gyűjtsünk. A meg­látogatott szocialista országok termelési eredményeit, népük magas életszínvonalát látva megállapíthatjuk, hogy helyes úton halad Quadros elnök úr külpolitikai irányvonala. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy Magyarország techni­kai kapacitása és gyártmá­nyainak minősége alapján ab­ban a helyzetben van, hogy a küldöttség olyan megállapodá­sokat köthet, amely mindkét ország javára válik. A magyar—brazil tárgyalá­sok a továbbiakban kereske­delmi és kulturális bizottsá­gokban folytatódnak. Dr. Sik Endre külügyminisz­ter péntek délután, megbízó­levelének a közeljövőben tör­ténő átadásával kapcsolatban, fogadta Joao Portella Ribeiro Dantas rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet, Quad­ros brazil köztársasági elnök személyes megbízottját. A kül­ügyminiszter szívélyes eszme­cserét folytatott a brazil köz­társasági elnök személyes kü­lön megbízottjával, amelynek központi előcsarno­kában a budapesti pártbizott­ság és az Országos Nőtanács képviselői is megjelentek a küldöttség fogadására. Ortutay Zsuzsa, a nőtanács titkára mondott szívélyes hangú üdvözlő beszédet, amelyre újból Irma Schwage válaszolt: — Csak egy módon tudjuk megköszönni ezt a szívélyes fogadtatást: vállaljuk a közös harcot a békéért, a dolgozók szabadságáért. (r.­­ k.) „Vállaljuk a közös harcot a békéért" 700 osztrák nő érkezett kétnapos budapesti látogatásra Tavaszi napsütésben futott be péntek délben a feldíszített hegyeshalmi állomásra az a különvonat, amely 700 osztrák nőt hozott Budapestre, kétna­pos látogatásra. Száz meg száz kicsi piros zászló lengetésével viszonozták a vendégek a fo­gadtatást: a bécsi munkásin­dulót, a 300 piros nyakkendős úttörőt, akik pünkösdi rózsa­csokrokkal köszöntötték a kedves szomszédokat. Bodonyi Pálné, a budapesti nőtanács titkára szívélyesen üdvözölte a vendégeket. Irma Schrenge asszony, az Osztrák Demokratikus Nőszövetség el­nöke válaszbeszédében — a többi között — így szólt: — Jó szomszédként, barát­ként jöttünk önökhöz. Itt-tar­­tózkodásunk egyetlen célja, ezt a barátságot még jobban el­mélyíteni, amely — úgy érez­zük — örökké tart. Ezután kigördült az állo­másról a különvonat, virá­gos mozdonyán a jelszóval: »Békét a világnak«. A hosszú vonat fülkéiben most már útban Budapest fe­lé, megindult az ismerkedés, hol tolmáccsal, hol anélkül, hol meg szívélyes öleléssel, mert ez is kifejezte azt a ven­dégszeretetet, amellyel a nő­tanács tagjai fogadták vendé­geiket. Először Marie Doltl asz­­szonnyal ismerkedtem meg. Ebensee-i családanya, és már csaknem egy évtizedes álma, hogy Budapestet láthassa, hogy megismerkedhessek a magyar asszonyokkal. Húsz salzburgi asszony ült egy fülkében, munkás- és pa­­rasztasszonyok, orvosok és ta­nítónők. — Mit szeretnének e kétna­pos látogatás során látni Bu­dapesten? — kérdeztük tőlük. — Mindent, amit csak le­het: iskolákat, üzemeket, nap­közi otthonokat. Mindent, mindent, egész Budapestet. Betta Schmidt asszony, ki­csi, kedves mosolyú ősz nagy­­anyó. Hetvenéves és most a budapesti látogatással közel félszázada dédelgetett vágya teljesült. Kedves bécsi dialek­tussal beszél és attól fél, hogy nehezen értik majd meg még a gyakorlott tolmácsok is. De azután gyorsan megvigasztal­ja magát: — Egyet biztosan megérte­nek majd, mert ezt a dialek­tust minden anya megérti, akármilyen nemzetiségű is: békét akarunk! A győri állomáson is ünnep­lés fogadta a nőküldöttséget. Ismeretlen ismerősökkel egy röpke kézfogás és a vonat to­vábbhaladt ... — Trude Zimmerebner aus Badgastein. — Így mutatko­zott be az a kedves asszony, akiről a következő történetet jegyezhettem fel: — Az a békedemonstráció, amit most elmondok, akkor történt, amikor Hruscsov Ausztriá­ban járt és Bad­­gasteinba is ellátogatott. Mi, asszonyok elhatározták, hogy közelébe férkőzünk. — Szerencsém volt. Egész közel kerülhettem hozzá, ke­zet szoríthattam vele és át­nyújthattam neki virágcsokro­mat ... Trude asszony ezután egy selyempapírból fényképet vett elő. Azt a pillanatot ábrá­zolja, amikor Trude asszony ott áll Hruscsov mellett. Még nézem a képet, amikor érte nyúl: — Ez az én történelmem dokumentuma ..­. Közben befut a vonat a fel­díszített Keleti pályaudvarra. ­ Megkezdődött a felvonulás a Barátság-olajvezeték magyarországi szakaszának építéséhez Május közepén hozzáfognak az előkészítő munkálatokhoz, június elején a cselektetéshez A megvalósulás szakaszába érkezett a második ötéves terv páratlan jelentőségű beruhá­zása, a Szovjetunióból Len­gyelországba, Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köz­társaságba és hazánkba kő­olajat szállító Barátság-veze­­ték magyarországi szakaszá­nak építése. Dobányi Imre, a Kőolaj­vezeték Vállalat igazgatója el­mondotta az MTI munkatár­sának, hogy a felvonulás je­lenleg két helyen halad na­gyobb erővel, Drégelypalánk és a csehszlovákiai Ipolyság közötti szakaszon, valamint a Fejér megyei Kápolnásnyék közelében. Ugyanis a határtól Százhalombattáig kiépítendő 130 kilométeres vezetéket meg­toldják Kápolnásnyékig egy 18 kilométeres szakasszal, s ezt bekötik a Szőny felé el­ágazó zalai olajvezetékbe, hogy amíg a dunai kőolajfino­mító felépül, a vezetéken ér­kező szovjet olajat a szőnyi finomítóba küldhessék feldol­gozásra és később is juttat­hassanak olajat Szőnybe. A vezetéképítés előkészüle­teit a hónap közepén kezdik el, a csőfektetés megkezdésére pedig körülbelül május végén, június elején kerül itt sor. Kápolnásnyéken előbb meg­kezdik a csőfektetést, hogy mire a nagyobb arányú mun­kához hozzáfognak, elkészül­jenek az itteni körülbelül fél kilométeres próbaszakasszal. Ugyancsak a jövő héten munkához látnak azokon a pontokon, ahol a csöveket kü­lönböző műtárgyak alatt kell átvezetni. Az építkezés vona­lán tizenegy vasúti pálya, hu­szonkilenc föld- és műút, ti­zenkét patak keresztezi a ve­zetéket. A keresztezéseknél először mindenütt védőcsövet építenek, hogy ennek oltalma alatt biztonságosan és köny­­nyen fektethessék majd le az olajcsöveket. összesen 8000 tonna cső­anyagot építenek be, ezen­kívül elektródát, 1200 tonna bitument, egymillió méter szi­getelőlemezt használnak fel a csővégek összeillesztéséhez, il­letve a csövek beágyazásához. Egyelőre három árokásó gépet, hat darus traktort, húsz he­gesztőgépet és több buldózert vezényeltek a kezdési szaka­szokra, később a gépek számát szükség szerint növelik. Mint ismeretes, az építők, válaszul a szovjet szakasz dolgozóinak versenyfelhívá­sára, vállalták, hogy a 130 kilométeres magyarországi vo­nalból az idén az eredeti terv­előirányzatnak kétszeresét — 70 kilométert — építik meg, hogy 1962. július 1-re átad­hassák az egész magyarországi részt. Ehhez az szükséges, hogy az idén júniustól kezdve napi egy kilométer csővezeté­ket fektessenek le. Amint Do­bányi Imre igazgató elmon­dotta, a dolgozók nagy ver­senyzési kedvéből arra lehet következtetni, hogy ezt a tel­jesítményt előreláthatólag túl is szárnyalják, tehát méltó versenytársai lesznek a baráti országokban készülő szakaszok építőinek. A népfront és az értelmiség kapcsolata a budapesti népfrontbizottság ülésének napirendjén Péntek délután a Hazafias Népfront budapesti bizottsága ülést tartott, amelyen megvi­tatták a népfrontbizottságok­nak az értelmiség körében végzett munkáját. Az ülésen részt vett Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, dr. Harrer Ferenc, a budapesti népfront­bizottság elnöke és dr. Pesta László, a budapesti népfront­bizottság alelnöke is. Ormos Tibor, a budapesti népfrontbizottság tagja szá­molt be annak az akcióbizott­ságnak a munkájáról, amely két hónapon át a főbb értelmi­ségi rétegek legáltalánosabb jellemvonásait, problémáit vizsgálta, s ebből a célból több száz pedagógussal, orvossal, művésszel, műszaki dolgozóval és jogásszal folytatott szemé­lyes beszélgetést. A vizsgálat megállapította, hogy az értel­miség nagy többsége elfogadja népi demokráciánk célkitűzé­seit, egyetért azokkal, helyesli a párt politikáját és elismeri, hogy az értelmiség megítélésé­nél reális, objektív szemlélet­tel találkozik. Értelmiségünk általában saját szakmai terü­lete, mindennapi tevékenysége alapján látja és értékeli fejlő­désünket. Az orvosok elsősor­ban a széleskörű betegbiztosí­tási rendszer, pedagógusaink az oktatási rendszer fejlettsége, életközelségre való törekvése alapján ért egyet és segíti a főbb célkitűzéseket. Értelmisé­günk túlnyomó többsége rend­kívüli érdeklődést tanúsít a szocializmus, a béke az anti­­imperialista harc kérdései iránt, s álláspontjukat a legvi­­lágosabban arról lehet megítél­ni, hogy a békemozgalomban szívvel-lélekkel részt vesz. . A budapesti népfrontbizott­ság ülése megállapította, hogy a népfrontmozgalomért külö­nösen a pedagógusok és a mű­szakiak tevékenykednek sokat. A jogászok is nagy lelkesedés­sel vesznek részt a lakosságnak nyújtott jogi tanácsadásban és az értelmiség általában kive­szi részét a különféle társadal­mi munkákban, akár a lágy­mányosi vásárváros építésé­ben, akár klubestek, ankétok, koncertek rendezésében. A beszámoló után vita in­dult, majd határozati javasla­tot fogadott el a budapesti népfrontbizottság az értelmiség körében végzendő legfontosabb feladatokról. A felvásárlásról tanácskozott a Nógrád megyei képviselőcsoport Falumúzeumot szerveznek Nógrádban (Tudósítónktól.) Az országgyűlési képvise­lők Nógrád megyei csoport­ja pénteken Jakab Sándor­nak, az MSZMP Nógrád me­gyei bizottsága első titkárá­nak elnökletével Balassa­gyarmaton a felvásárlásról és a tsz-asszonyok munkakörül­ményeiről tanácskozott. A felvásárlás és szerző­déskötés az idén minden ed­diginél kedvezőbbnek látszik a megyében. Az év első fe­lében jelentkező tojásfelvá­sárlás már csaknem elérte a múlt évi eredményt, sör­árpából szerződésileg biztosí­tották a felvásárlási terv teljesítését, a legfontosabb takarmányt jelentő kukoricá­ból pedig csaknem három­szorta többre szerződtek a tervezettnél a termelőszövet­kezetek. A képviselők a felvásárlás hiányosságaira, az állatte­nyésztés szakmai segítésének fontosságára, a sertésállomány növelésének nagy jelentőségé­re hívták fel a figyelmet, majd úgy határoztak, hogy a szerződéskötés jogi és gyakor­lati feladatainak megismerte­tése érdekében nagyobb gon­dot fordítanak a felvilágosító munkára. Martinek István, a megyei népfrontbizottság titkára be­jelentette, hogy a csoport leg­utóbbi ülésén Mihályfi Ernő javaslatára elhatározták: Fa­lumúzeumot létesítenek a fal­vakban végbemenő történelmi átalakulás és a községek múltjának megörökítésére. A határozat végrehajtásaként a Nógrád megyei tanács meg­bízta a balassagyarmati Palóc Múzeumot és a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumot az új múzeum megszervezé­sével. Anyák napjára készül az ország Országszerte készülnek az Anyák napja megünneplésére. Budapesten a KISZ-szerveze­­tek „A KISZ szeretettel üdvöz­li Anyák napja alkalmából” szöveggel színes, képes üdvöz­lőlapokat készíttettek, s azo­kat postán juttatják el a cím­zettekhez. Az üzemekben 8-án reggel a kiszesek virágcsokrok­kal köszöntik a dolgozó asszo­nyokat, az iskolákban az út­törők kedves kis rajzokat, fényképeket és más apró aján­dékokat készítenek az édes­anyáknak. A falvakban, járásokban és vidéki városokban ugyancsak a KISZ-szervezetek tartják meg az ünnepségeket. Székesfehérvárott vasárnap díszünnepséget rendeznek a megyei művelődési ház nagy­termében, ahol Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára emlékezik meg az anyák napjáról, vala­mint a háború befejezésének 16. évfordulójáról. A magyar autó- és traktoripar új­­érmékei az idei ipari vásáron Pénteken délelőtt a Kohó- és Gépipari Minisztériumban Hidasi Ferenc, az Autó- és Traktoripari Igazgatóság veze­tője, sajtótájékoztatón ismer­tette az iparág terveit a Bu­dapesti Ipari Vásárral kapcso­latban. Az Autó- és Traktoripari Igazgatóság kiállítása a máso­dik ötéves terv jegyében ké­szül, bemutatja az idei és a következő egy-két év gyártási terveit, ízelítőt ad az autó- és traktorgyártás perspektívájá­ról is. A korábbi gyakorlatnak megfelelően az iparág kiállítá­sát a három nagy vállalat évenként felváltva rendezi. Az idén a Csepel Autógyár kapta a rendezés feladatát. A tavalyi modern vonalú pavilon az idén több mint 100 négyzetméterrel bővül és a kivitelezési munká­kat a Csepel Autógyár dolgo­zói végzik. Az Autó- és Traktoripari Igazgatósághoz tartozó tíz gyár érdekesebb gyártmányai közül kiemeljük a D-450N típusú nyerges hűtőgépkocsit, amely plusz 30 Celsius fok külső hő­mérséklet mellett mínusz 20 fok hűtést biztosít az árunak és amellett, hogy segítője ro­hamosan fejlődő mélyhűtő­ipa­runknak, alkalmas az országok közötti szállítás lebonyolításá­ra is. A kis hűtőgépkocsi mel­lett kiállítják a nagyteljesítmé­nyű hűtőgépkocsit, amely 10 tonna romlandó áru szállítá­sára alkalmas. Az Ikarus Gyár bemutatja a távolsági luxus­autóbuszt, amelyből az idén 300 darabot rendelt a Szov­jetunió. A Csepel Autógyár termékei között szerepel a nyerges ce­mentszállító gépkocsi, amely két tartályában összesen 7 ton­na cementet szállíthat. Ezzel a járművel a cementszállítás tízszer gazdaságosabb. Bemu­tatják a 15 tonna cement szál­lítására alkalmas típust is, amely a nagy távolságú szál­lításnál előnyös. A Vörös Csillag Traktorgyár termékei között szerepel a lánctalpas traktor továbbfej­lesztéséből kialakított, korsze­rű D 4 K-70 típusú, 70 lóerős új traktor, amely a legkülön­bözőbb mezőgazdasági munkák elvégzésére és különböző me­zőgazdasági gépek hajtására alkalmas. A Járműfejlesztési Intézet több új motorját mutatja be, ezek között szerepel a fekvő elrendezésű motor, amelyet a jövőben a nagy befogadóképes­ségű autóbuszok padlója alá építenek be. A múlt évi ipari vásáron az Autó- és Traktor­ipari Igazgatóság kiállítása aranyérmet nyert. Az iparág tíz vállalatának dolgozói arra törekednek, hogy az idén is megszerezzék ezt a díjat. Az építőipar gépesítésének fejlesztéséről tárgyalt az építőgépészek műszaki konferenciája Az Építők Szakszervezetének székházában pénteken tartották az építőgépészek harmadik or­szágos műszaki konferenciá­ját, amelyen 300 küldött vett részt. A tanácskozáson meg­jelent és felszólalt Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke is. Az építőipar gépesítésének fejlesztését tárgyaló országos értekezleten Somoskői Gábor, az Építő, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára tartott bevezető előadást. A többi között a gé­pesítés kiterjesztését akadá­lyozó nehézségekről beszélt. Elmondotta, hogy a gépesí­tés fejlődésével nem tartott lé­pést a szakembernevelés. A vállalati gépészeti osztályok vezetőinek és főgépészeinek 23 százaléka nem rendelkezik műszaki képesítéssel, s az utánpótlás biztosítására is az igényeltnél jóval kevesebb gé­pészmérnököt és technikust kap az építőipar az iskolák­tól. Hangsúlyozta, hogy a má­sodik ötéves tervben az építő­iparnak mintegy kétezer gé­pészmérnökre és technikusra lesz szüksége. Seregély Aladár építésügyi miniszterhelyettes hangsú­lyozta, hogy a második ötéves tervben meg kell kétszerezni az építőipari géppark teljesít­ményét. Fokozott figyelmet kell for­dítani a befejező, szerelő és egyéb szakipari munkák gépe­sítésére, így 1965-re a mázo­lást és a festést 50, a mesze­lést 70, s a parkettagyalulást és csiszolást 90 százalékban gépesítik.

Next