Magyar Nemzet, 1961. május (17. évfolyam, 103-127. szám)

1961-05-06 / 106. szám

Megkezdődött Challe kihallgatása Párizsból jelenti az MTI. Challe ex-tábornoknak, az al­gíri katonai puccs vezérének kihallgatását megkezdték Pá­rizsban. Az első kihallgatási napon öt órán át vallott Challe. A vizsgálatot gyorsított ütem­ben végzik, hogy már e hónap végén a kivételes bíróság elé állíthassák a pártütő táborno­kot (A Paris Jour szerint negyvennyolc óra alatt ítéletet is hozna a bíróság!) Pere csak akkor szenvedne késedelmet, ha időközben kézrekerülnének társai, Sátán, Jouhaud, Zeller tábornokok, vagy a puccs ki­robbantásában részt vett fa­siszta ezredesek. Erre azonban a jelek szerint kevés remény van. Algériában tovább folyik a nyomozás a szökevények fel­kutatására, eddig azonban eredménytelenül. Az európaiak birtokába jutott fegyverek sem annyira a házkutatások révén kerülnek elő, hanem a szemét­ládákban, csatornanyílásokban bukkannak rá a rendőrök az elhagyott pisztolyokra, kézi­gránátokra, revolverekre. Algír európai lakossága vér­szemet kap attól, hogy a rend­őrségnek és a katonaságnak szembeszegülök, a fegyverrej­­tegetők, csak kisebb pénzbírsá­got kaptak az első bírósági tár­gyalásokon. Az „Algéria fran­­cia”-kiáltás esténként, a kijá­rási tilalom kezdete után ház­ról házra száll továbbra is a város európai negyedeiben. Megismétlődik a fazekak ösz­­szeveréséből adódó „hangver­seny” is. Az utcákon cirkáló katonai járőröket pedig para­dicsomokkal, palackokkal, sze­méttel dobálják meg az euró­paiak lakta bérházak ablakai­ból. Péntekre virradóra két katona meg is sebesült. A jár­őrök kénytelenek voltak fegy­verüket használni és riasztó­lövéseket adtak le. Algírban mintegy 20 000 fő­nyi sorkatonaság, csendőrség és rendőrség tartózkodik. Péntek­re virradóra is rendkívüli óv­intézkedéseket tettek: körül­vették a középületeket A ha­tóságok nyilván attól tartanak, hogy az OAS, a titkos fegyve­res szervezet a harcias röplap­jaiban jelzett akciókra készül. De Gaulle tábornok május 8-án beszédet mond a francia rádióban és televízióban. A francia elnök megnyilatkozását nemcsak Franciaország várja feszült érdeklődéssel, hanem az Algériai Köztársaság ideig­lenes kormánya is. A Tunisz­ból érkező hírek szerint Fer­hat Abbasz kormánya de Gaulle beszédének elhangzása után összeül és a francia ál­lamfő kijelentéseit alapul vé­ve, dönt az eviani konferen­cián részt vevő algériai kül­döttség összetételéről. Általá­ban azt várják, hogy az el­szenvedett műtét után most már talpraállt Krim Belkaszem külügyminiszter áll a küldött­ség élére. A Bundeswehr tábornokai rokonszenveztek az algériai puccsistákkal Bonn cáfol Bonnból jelenti az MTI. A bonni hadügyminisztérium eré­lyes hangú cáfolatot adott ki, hangoztatva, hogy nem felel­nek meg a valóságnak azok a híresztelések, amelyek szerint a Bundeswehr tábornokai az algériai puccsistákkal rokon­szenveznek. A Bonnban meg­jelenő Parlamentarisch-Politi­scher Pressedienst ugyanis a legutóbb arról írt, hogy a Bun­deswehr tábornokai aggódva szemlélik az algériai fejlemé­nyeket, és — attól tartva, hogy „Algéria a puccs meghiúsulása után rövidesen kommunistává válik” — nem rejtik véka alá szimpátiájukat a puccsisták iránt. Ezzel kapcsolatban bonni sajtókörökben azt is emléke­zetbe idézik, hogy Challe tá­bornok, a puccsisták vezetője egészen ez év márciusáig a NATO közép-európai száraz­földi haderőinek főparancsno­ka volt s rendkívül szoros, ba­ráti kapcsolatok alakultak ki közte és a Bundeswehr vezető tisztjei között. Challe már csak azért is elnyerte a nyugatné­met tábornoki kar rokonszen­­vét, mert de Gaulle-lal ellen­tétben a NATO-haderők minél szorosabb összeolvasztása, „in­tegrációja” mellett szállt síkra. A védelem újabb tanúkat nevezett meg Hétfőn folytatják az Eichmann-per tárgyalását Jeruzsálemből jelenti az MTI. Eichmann perének tárgyalási napján dr. Servatius a véde­lem képviseletében néhány volt náci személyiség kihallga­tását indítványozta. A megne­vezettek között szerepel Ze­­lewski tábornok (jelenleg nyu­gat-németországi börtön fog­lya), Otto Winkelmann, aki Ma­gyarország náci megszállása alatt a rendőrség főnöke volt és dr. Edmund Veesenmeyer egykori budapesti német nagy­követ. Hausner főállamügyész is­mét hangsúlyozta: Izrael nem biztosít mentelmi jogot azok­nak a tanúként jelentkező volt náci bűnösöknek, akik maguk is felelősségre vonhatók. A tárgyaláson a főállam­ügyész újabb dokumentumok­kal szolgált Eichmann bűnös tevékenységéről. A vád első tanúja pénteken Kashat nevű volt rigai lakos Az izraeli romavélemény követeli­­ volt, aki a buchenwaldi halál­táborból menekült meg. El­mondta, hogy 1941-ben nyom­ban Riga megszállása után a város negyvenezer főnyi zsidó lakosából ötezret azonnal ki­végeztek. Egyidejűleg a depor­tálások is megindultak. A tanúvallomás során bebi­zonyosodott, hogy a rigai ke­gyetlenkedések szervezője, vég­rehajtója és vezetője Stahl­­ecker SS-tiszt Eichmann ke­belbarátja volt. Az izraeli fő­államügyész rámutatott, ezek­ben a műveletekben Eichmann »központi szerepet játszott«. A következő tanú Avraham Aviel, volt litvániai lakos, az előző tanúhoz hasonlóan a né­met megszállás után osztozott a többi zsidó sorsában és ta­núvallomásával megerősítette az elhangzottakat. A pénteki tárgyalás délben ért véget. A bíróság hétfőn reggel ül ismét össze. Leplezzék le Eichmann életben levő cinkosait Jeruzsálemből jelenti a TASZSZ: Az Eichmann-per legutóbbi né­gy napján semmi olyan nem történt, amiből ar­ra lehetne következtem, hogy bármi változott volna a per menetében. Bár néha felvetőd­tek a szabadon élő, hivatali tisztségeket betöltő háborús bűnösök nevei, az Eichmann­­per továbbra is kizárólag Eichmann személyére korláto­zódik. A bíróság magatartása több kérdést vet fel. Az izraeliak azt­­kérdezik, hogy miért be­szélnek annyit a halottakról és mért nem ejtenek egy szót sem az élőkről. Talán Eich­mann halott cinkosai veszélye­sebbek az élőknél, az Ober­­landereknél, Speideleknél, Glöbkéknál és Heusingereknél, akik meghatározzák ma Nyu­­gat-Németország gazdasági és politikai életét? Mind többen fogadják el a haladó izraeli közvélemény követelését, hogy leplezzék le Eichmann életben levő cinko­sait. A háborús bűnösök neve — köztük Globkéé — az utób­bi napokban nem kerül le a sajtó hasábjairól. A Jedioth Aharonot című esti lap meg­állapítja: »Egyre jobban szorul a hurok Globke nyaka körül.« Mose Sneh, az Izraeli Kom­munista Párt politikai bizott­ságának tagja a május elsején rendezett jaffai gyűlésen ki­jelentette: Adenauer Német­országának megbízásából Ser­vatius ügyvéd Hitler Német­országát védelmezi. Az izraeli kormány segítséget nyújt eh­hez. Ne segítse Ben Gurion és Adenauer barátsága Eichmann egykori cinkosainak, Adenauer jelenlegi barátainak védelmét! Követeljük Ben Gurion és Adenauer szövetségének fel­bontását, a Ben Gurion és a hitlerista tábornokok között megkötött fegyverszállítási megállapodás hatálytalanítá­sát. Az Eichmann-pernek hoz­zá kell járulnia a német mi­­litarizmus, a fajgyűlölet és az antiszemitizmus ellen vívott harc fokozásához. flattysf Nwazet I­I­I is I „Veszélyben az osztrák demokrácia” A kormánykoalíció lapja riasztó szélsőjobboldali jelenségekről ír Bécsből jelenti az MTI. Helfried Pfeifert, Ausztria hitlerista leigázásának egyik előkészítőjét és »hősét«, az Anschluss és Hitler dicsőítő­jét, akinek ma is forgalom­ban levő könyve nyílt elis­meréssel emlékezik meg az önálló Ausztria beolvasztásá­ról a hitlerista nagynémet bi­rodalomba, Drimmel néppár­ti közoktatásügyi miniszter, az Osztrák Akadémiai Tanács tagjává nevezte ki. A kinevezés több más riasz­tó szélsőjobboldali jelenség­gel együtt a felháborodás olyan hullámát váltotta ki Ausztriában, amelynek hatása alól a Neues Österreich, a kormánykoalíció lapja sem tudta kivonni magát. A lap pénteken feltűnést keltő ve­zércikkében állapítja meg: A riasztó szélsőjobboldali jelen­ségek­­­veszélyeztetik az oszt­rák demokráciát­«. A hitlerista Pfeifer kineve­zésével egyidejűleg ugyanis küszöbön áll egy másik nagy­német irányzatú, s még­hozzá nyugatnémet állampolgárságú professzor bevonulása is az osztrák egyetemre. Verdross professzor, az ismert és nagy­tekintélyű osztrák nemzetközi jogász helyébe a hitlerista lo­vagkeresztes von der Heydte würzburgi tanárt akarják meghívni és mellőzik Verd­ross jogos utódját, Verostas professzort, aki ugyan nem viselt náci lovagkeresztet, vi­szont az Anschluss idején nem volt hajlandó együttmű­ködni a hitlerista megszállók­kal. Nem kevésbé riasztó, s ezen antidemokratikus jelenségek­hez tartozik az osztrák külpo­litikát a »külügyminiszter faji származása« miatt durván tá­madó nacionalista képviselő stájerországi botránya, továb­bá annak a lapnak az elítélé­se, amely bírálta a békés Nor­végiát lerohanó hitleri hadse­reg Narvik évfordulóját di­csőítő Holzinger ezredest és nem utolsósorban a legutóbbi bécsi náci bombamerénylet. Mindez együttvéve az osztrák demokrácia veszélyeztetettsé­gének jogos aggodalmát kelti az osztrák kormánylapban, amely az Anschlusst dicsőítő Pfeifer kinevezését az osztrák köztársaság szégyenének mi­nősíti. Odáig jutott már Ausztria — teszi fel a kérdést a lap —, hogy az a náci politikus, aki saját bevallása szerint az Anschlusst előkészítette, ma ismét döntő szóval rendelkez­het az osztrák egyetemi hall­gatók nevelésében és jogtu­dományra oktathatja az oszt­rák ifjúságot? Az osztrák fő­iskolai oktatás kérdéseibe is­mét beleszólhat az az ember, aki Hitler »zsenialitását« di­csőítette Ausztriában? Az osztrák kormánylap vé­gül arra szólítja fel az akadé­miai tanács tagjait, hogy le­mondásukkal tiltakozzanak Pfeifer kinevezése ellen. Sekou Touré az afrikai csúcsértekezlet elhalasztását javasolja Kairóból jelenti az AFP Május 8-ára értekezletet hív­tak össze Monroviába, Libéria fővárosába azzal a céllal, hogy »tanulmányozzák az afrikai kontinens politikai és gazda­sági együttműködésének kér­déseit«. Sekou Touré guineai elnök csütörtökön Nasszer el­nökhöz intézett üzenetében in­dítványozta az értekezlet el­halasztását, mert — mint mondotta —­ a meghívott afri­kai országok többsége nem ál­lam- vagy kormányfői szinten képviseltetné magát a találko­zón, márpedig anélkül az ér­tekezlet nem vethet véget Af­rika jelenlegi széttagoltságá­nak. Még nem ismeretes, ho­gyan fogadta Nasszer elnök a javaslatot, de a Reuter tudósí­tója bizonyosra veszi, hogy Ghána, az Egyesült Arab Köz­társaság, Guinea, Marokkó, sőt valószínűleg Mali sem vesz majd részt a monroviai értekezleten. Tiltakozó bányászsztrájk Görögországban a fasiszta terror ellen Athénból jelenti az ADN. A görög kormány börtönnel, de­portálással folytatja a demok­raták és hazafiak ellen indí­tott hajszát. Az elmúlt héten az EDA egyik vezetőjét és egy parasztot fogtak el és Sztra­­tisz szigetre hurcolták. Az egyik bányász-szakszervezet öt vezetőjét elbocsátották munkahelyéről. A bányászok negyvennyolcórás sztrájkkal válaszoltak az intézkedésre. A (La Paz, AP) Szukamo indonéz elnök hivatalos láto­gatásra Bolíviába érkezett. Amerikai rakétakísérlet emberrel az utaskabinban Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy az Egyesült Ál­lamok Cape Canaveral-i raké­takísérleti telepén pénteken délután 15 óra 34 perckor fel­lőttek egy Redstone-Mercury típusú rakétát, amelynek utas­kabinjában helyet foglalt Alan Shepard tengerészkapitány. A kilövési kísérletet eredetileg keddre tervezték, de a rossz légköri viszonyok miatt pén­tekre halasztották. A húsz méter hosszú raké­ta csúcsán elhelyezett kabin olyan parabolikus ívet írt le, amelynek legmagasabb pont­ja a Föld felszínétől 185 kilo­méter magasságban volt, kiin­duló- és végpontja között pe­dig 470 kilométer volt a tá­volság. Az amerikai rakétautas ka­binja a röppálya tetőpontjá­ról fékezőrakétákkal, majd ejtőernyők segítségével eresz­kedett alá és a kijelölt terü­leten érte el a tenger színét. A kabint helikopter halászta ki a vízből és szállította a Lake Champlain repülőgép­­anyahajó fedélzetére. Alan Shepard állandó rá­dióösszeköttetésben volt az el­lenőrző állomásokkal. Jelezte, hogy repülés közben jól érez­te magát,­­ s a magasból a Földre visszatekintve gyönyö­rű látványban van része. Az amerikai raktétautas re­pülése körülbelül tizenöt per­cig tartott. Nagy Ernő gépészmérnök, a MTESZ központi asztronauti­kai szakosztályának titkára a sikeres amerikai kísérletről a következőket mondotta a Ma­gyar Távirati Iroda munka­társának: — A kísérlet — elsősorban a megfelelő hordozórakéta hiánya miatt — nem léphet a Vosztok szputnyik-űrhajóval végrehajtott űrrepülés nyomá­ba, és éppen az amerikai ra­kétatechnika fejlesztési nehéz­ségei okozták, hogy egy kö­zepes hatótávolságú katonai rakétát alakítottak át a Mer­­cury-terv keretében lebonyo­lított kísérletekhez.­­ A teljes Mercury-terv annyiban különbözik a szov­jet szputnyik­ űrhajókkal lebo­nyolított kísérlet-sorozattól, hogy nem is irányozza elő az embernek a mesterséges hold­pályán való repülését. A meg­felelő hordozórakéta hiánya folytán az amerikaiak az em­ber súlytalan állapotban való viselkedésének vizsgálata cél­jából kénytelenek voltak szükségmegoldáshoz folyamod­ni: az embert az űrhajós fül­kével csupán rövidebb-hosz­­szabb ballisztikus, tehát nagy­jából egy lövedékhez hasonló pályán lőtték fel. Nem két­séges, hogy az ilyen módon szerzett élettani adatok érté­kesek és a továbbiakban fel­használhatók az űrrepülők ki­képzéséhez, szoktatásához és általában a jövő űrélettani kí­sérleteinek megtervezéséhez. Ebből a szempontból kell a május 5-i kísérletet is feltét­lenül értékesnek minősíte­nünk. Ahhoz azonban, hogy Gagarin repülését megismé­telhessék, az amerikaiaknak a jelenleginél három-négyszerte nagyobb hordozórakétát kell építeniük, s csak ezután ke­rülhet sor arra, hogy az első amerikai a Földet megkerül­je. ­Szombat, 19­81. In&Jns B. Amni*C*«i Ilüink mögött van KONGÓI CSILLAGKÉP - CSÖMBE NÉLKÜL Afrika középső részéből fur­csa, meglepő és eléggé zavaros hírek érkeznek. A kongói „kiskirályok« értekezletre gyűltek össze Coquilhatville­­ben, az Egyenlítői tartomány fővárosában, de alig kezdődött el a tanácskozás, a nyugati hírügynökségek hírt adtak egy katonai puccsról, amely állító­lag az egész díszes társaságot lakat alá tette. Aztán jött a cáfolat: mindössze annyi tör­tént, hogy Csomóét, Katanga »urát« helyezték katonai őri­zet alá. Letartóztatásának kö­rülményei meglehetősen tisz­tázatlanok. Annyit tudunk biz­tosan, hogy tüntetőleg elhagy­ta az értekezletet, tanácsadói­val együtt a repülőtérre haj­tatott, de hazatérési szándé­kában Mobutu katonái meg­akadályozták. Két napig ülő­sztrájkot tartott a repülőtéri váróteremben, majd Coquil­hatville-ben egy villába szál­lították. Letartóztatása a jelek szerint nem okozott különö­sebb izgalmat még Katangá­­ban sem. A katangai kormány mindössze egy csendeshangú érdeklődő levéllel kereste meg Kaszavubut. A nyugati sajtó roppant szűkszavúan tájékoztat a tör­téntekről, kommentárt alig fűz az eseményhez. A lapok fő­képp azt találgatják, vajon a coquilhatville-i csapatok egyé­ni akciója-e Csembe letartóz­tatása, s ha az, akkor a ka­tonák lumumbista érzelmeik­től vezettetve akartak-e bosz­­szút állni Lumumba gyilko­sán, vagy egyéb okuk volt a katangai diktátor elfogására. Csembe letartóztatásának előzményei pillanatnyilag a következő­képpen rekonstruál­hatók: Néhány héttel ezelőtt Tana­­narive-ben, Madagaszkár fő­városában tartották értekezle­tüket a kongói »kiskirályok«. Elvileg elhatározták, hogy fö­deratív alapon szervezik újjá Kongót. Eszmecseréjük után tárgyalások kezdődtek Kasza­vubu és a kongói ENSZ-pa­­rancsnokság között. A tárgya­lások április közepe táján megegyezéshez vezettek. Ka­szavubu ígéretet tett arra, hogy elősegíti a Biztonsági Tanács februári határozatának teljesítését. Ez a határozat ki­mondta, hogy az ENSZ segít­ségével újjá kell szervezni a kongói haderőt, le kell szerel­ni a különféle magánhadsere­geket, s mindazokat a külföldi tanácsadókat el kell távolítani Kongóból, akik nem az ENSZ égisze alatt működnek. A coquilhatville-i tanácsko­zásra a részállamok határai­nak kijelölésén kívül volta­képpen nem is hárult egyéb feladat, minthogy szentesítse­ Kaszavubunak az ENSZ-pa­­rancsnoksággal kötött alkuját. Csembe azonban ezt az alk­ut erősen sérelmezte. Az értekez­leten való részvételét egyene­sen ahhoz a feltételhez kötöt­te, hogy Kaszavubu is tagadja meg az ENSZ-szel kötött meg­állapodást. Amikor Kaszavubu és az értekezlet többi rész­vevője elutasította Csembe ultimátumát, a katangai diktátor faképnél hagyta az értekezletet. Utolsó szavai alig burkolt fenyegetést tartalmaztak: »Bár az érte­kezlet részvevői Kongónak csaknem háromnegyed részét képviselik, az ország anyagi erőforrásainak háromnegyedét én képviselem.« Ez a zsarolási kísérlet is hatástalan maradt, s Csembe­­ ma fogoly. Hogy mi lesz egyéni sorsa, azt ne­héz lenne megjósolni. De egy biztos: politikailag ő már alig­ha fog meghatározó szerepet játszani a kongói drámában. Azzal, hogy Csombét „kiik­tatták” a kongói dráma fősze­replői közül, voltaképpen a belga befolyás főexponensét távolították el. Hiszen hadse­regét belga tisztek vezették, politikáját belga tanácsadók sugalmazták. Félreérthetetlen jel, hogy vele egyidőben a kí­séretében volt belga tanács­adókat is lefogták. Leopoldvil­­le-be viszik őket kihallgatásra, majd el kell hagyniuk Kon­gót. De míg a katangai diktá­tort Mobutu csapatai vették őrizetbe, belga kísérőit ENSZ egységek fogták fülön. A letar­­tóztatási parancs pedig New Yorkból érkezett, az ENSZ tit­kárságától — jegyzi meg áp­rilis 29-i jelentésében Henry Tanner, a New York Times­­ban. Ma már napnál is világo­sabb, hogy az ENSZ Kongó­ban az amerikai behatolás tró­jai falova. Ha az ENSZ aktí­van bekapcsolódott Kongó „belgátlanításába”, akkor min­den további nélkül leszögez­hetjük, hogy emögött az akció mögött az amerikaiak állnak. A New York Times idézett megállapítása egyébként a ké­tely maradékát is elsöpri. A kongói új helyzet leglényege­sebb mozzanata tehát az, hogy az amerikaiak jelentős pozí­ciót nyertek a belgák rovására. Erre következtethetünk abból is, hogy éppen Anglia köve­telte Csembe szabadon enge­dését. Az angolok fellépése csak kis részben magyarázha­tó bizalmukkal, amelyet a gaz­dag katangai és rhodéziai bá­nyavidékek egyesítését latol­gató Csőmbe iránt éreznek. Interveniálásra sokkal inkább az aggodalom késztette őket, hogy a rhodéziai kincsesbánya tőszomszédságában az ameri­kaiak vetik meg a lábukat. Csőmbe eltávolítása után, Gizengát leszámítva, egyetlen komoly riválisa sem maradt Kaszavubunak. Csőmbe buká­sában persze nemcsak az a körülmény játszott szerepet, hogy őt a gyengébb belgák tá­mogatták, míg Kaszavubut az ENSZ fedezékéből az ameri­kaiak. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy Csőmbe kegy­vesztett lett annál az Union Minierenél is, amely el­indította őt a politika kiszá­míthatatlan ösvényén. Katan­ga önállósításával e nagyha­talmú tőkés társaság óhaját teljesítette. Az Union Miniere Katanga függetlenségét azon­ban csak átmeneti állapotnak tekintette, szükséges lépcsőfok­nak Kongó föderatív átszerve­zéséhez. Csembe viszont komo­lyan vette államfői szerepét, olyan ambíciói voltak, hogy ne csak Katangában, hanem egész Kongóban ő diktáljon, s neki ne diktálhasson senki — sem az Union Miniere, sem az ENSZ. Végül már csak a belga ultrák támogatták őt, akik legalább olyan ellenséget látnak a nem belga tőkében, mint a nemzeti függetlenségi mozgalomban. Az új belga kormány, amely­ben az „imperialista nemzet­köziség” hírhedt figurájának Henry Spaaknak jutott az af­rikai miniszteri tárca, szintén megvonta kegyeit Csombétől. A Neue Zürcher Zeitung érte­sülése szerint Sendwet, a ka­tangai Kaluba-mozgalom vezé­rét brüsszeli látogatása alkal­mából felelős kormánypoliti­kusok arról tájékoztatták, hogy a belga kormány most más nem Csombét, hanem Kasza­vubut tekinti Kongó kulcs­személyének. A Kaszavubu—Mobutu—Ileo féle leopoldville-i csoport hely­zete Csombe eltávolítása kö­vetkeztében kétségkívül meg­erősödött. De hatalmuk egész Kongóra való kiterjesztésének útjában áll a törvényes kor­mány, amely az országnak leg­alább egyharmadát ellenőrzi. Több kísérlet történt, hogy Gizengát „rábeszéljék” elvei­nek feladására, de ezek a pró­­­bálkozások nem jártak siker­rel. Könnyen lehetséges, hogy a Csombéval való „leszámo­lás” csak előjátéka egy olyan akciónak, amely a későbbiek­ben a törvényes kormány el­len irányul. Semmiképpen sem lett tehát áttekinthetőbb a kon­gói csillagkép, amelyet nem­csak a kuszaság jellemez, ha­nem a robbanékonyság is. Zala Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék