Magyar Nemzet, 1961. július (17. évfolyam, 154-179. szám)

1961-07-01 / 154. szám

2 Hruscsov távirata Gizengához • Pravda a Kongói Köztársaság kikiáltásának első évfordulójáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök táv­iratban köszöntötte Antoine Gizengát, a Kongói­ Köztársa­ság miniszterelnökét a köztár­saság kikiáltásának első év­fordulóján. Hruscsov biztosí­totta Gizengát, hogy a szov­jet nép szívvel-lélekkel tá­mogatja a hős kongói népnek a gyarmattartók ellen vívott igazságos harcát. A távirat megállapítja, hogy a kongói nép folytatja harcát az or­szág szabadságáért, független­ségéért és területi integritá­sáért, s küzd a gyarmati rendszer bármilyen formában történő visszaállítása ellen, beleértve az úgynevezett »ENSZ-gyámságot" és a kol­­lek­t gyarmatosítást. Hrus­csov megjegyzi, hogy Lumum­­ba meggyilkolása óta Antoine Gizenga, Lumumba közeli munkatársa, művének méltó folytatója áll e harc élén. »Az ön kormánya a Kongói Köz­társaság egyedül törvényes kormánya« — hangoztatja Hruscsov távirata. A kongói ..évforduló előes­téjén csütörtökön ünnepi gyű­lés volt több szovjet város­ban. A Pravda pénteki száma nagy cikket közöl V. Ma­jevszkij tollából abból az al­kalomból, hogy egy évvel ez­előtt kiáltották ki a függet­len Kongói Köztársaságot. A cikk szerzője részletesen elemzi a Kongóban végbe­ment tragikus eseményeket, s rámutat, hogy a gyarmato­sítók itt akarták mérni a fő csapást az afrikai kontinens nemzeti felszabadító erőire. A kongói események — írja Majevszkij — végérvé­nyesen leleplezték a gyarma­tosítók arculatát. Világossá lett, hogy egyik vagy másik imperialista hatalom hódító politikáját most az észak­atlanti tömb »kollektív« gyar­matosításával akarják felvál­tani. Az afrikai államok jó leckét kaptak arról, hogy megértsék, mit takarnak az imperialisták által gyakran használt olyan kifejezések, mint »függetlenség« és "segít­ségnyújtás". Az élet a gyar­mati rendszer teljes és végle­ges felszámolását követeli — hangsúlyozza a cikkíró és emlékeztet, hogy Angolában is fellángol a tömegek nem­zeti felszabadító harca. A kongói lecke szilárdabbá tet­te Algéria és Kenya népei­nek harcát is. A cikk szerzője rámutat ar­ra is, hogy a kongói esemé­nyek alakulásában milyen nagy szerepet játszottak az imperialisták olyan megbízot­tai és kiszolgálói, mint Ham­­marskjöld ENSZ-főtitkár. Éppen ezért vetette fel a Svjetunió az ENSZ-titkár­­ság átszervezésének kérdé­sét. Majevszkij végül így feje­zi be cikkét: A Kongói Köz­társaság függetlenségének ki­kiáltása óta eltelt év azonban azt is megmutatta, hogy az országnak nemcsak ellenségei vannak, hanem önzetlen ba­rátai is, független afrikai or­szágok, Ázsia békeszerető ál­lamai és a szocialista orszá­gok. " Csen En-laj : A kínai nép Kongó mellett áll Pekingből jelenti a TASZSZ. Joseph Kindundu, a központi kongói kormány pekingi ideig­lenes ügyvivője csütörtökön, Kongó függetlensége kikiáltá­sának évfordulója alkalmából fogadást adott. A meleg és ba­ráti légkörben lezajlott foga­dáson felszólalt Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke. . A hg.tv. százötvenmilliós kínai nép­­ — hangoztatta — mindig, a­­köff- köT nép mellett áll és támogat­ja őt a gyarmati rendszer, az idegen intervenció ellen és a nemzeti függetlenségért ví­vott küzdelmében. Az im­perialisták — élükön az Egye­sült Államokkal — mindent el­követnek, hogy törvényesítsék bábjaik reakciós kormányát — mutatott rá a miniszterelnök. — E célból igyekeznek kiter­jeszteni ellenőrzésüket egész Kongóra és felszámolni a tör­vényes kongói kormányt, va­lamint nemzeti hadsereget. N­C&QU En-lay hangsúlyozta, An­­­toine Gizenga Lumumba igazi örököse és kormánya Kongó egyetlen törvényes kormánya. Van egy ősi kínai legenda Jü Kungról, a má már elmúlt 90 esztendős, s békéllenkedett két nagy hegy miatt, amely házá­tól nem messze emelkedett, s elállta a szabad utat a nagy Han folyó gazdagon termő völ­gye felé. Jü Kung összehívta fiait és elhatározták, hogy el­hordják azt a két hegyet az útból. Nyomban hozzá is lát­tak a munkához, de kinevet­ték őket a falu bölcsnek tar­tott vénei: "Ostobaságot mű­veltek — mondották Jü Kung­­nak. — Hogy tudnátok ti elhor­­datni két ilyen nagy hegyet!" Jü Kung pedig így felelt ne­kik: "Ha meghalok, itt marad­nak gyermekeim, s ha meghal­nak gyermekeim, ittmaradnak unokáim, s így váltják egy­mást a nemzedékek, végtelen sorban. Ezek a hegyek pedig, magasak ugyan, de magasabb­ra már nem nőhetnek. Ameny­­nyit elhordunk, annyival ki­sebbek lesznek: miért ne hord­hatnánk hát el őket?" A Hegyek Szelleme — így meséli a legenda — meghallván ezt a beszélgetést, megijedt és jelentést tett a do­logról az Ég Urának. Az Ég Ura, akit meghatott Jü Kung buzgalma, amellyel napról napra hordta a hegyet, bár a nyárból tél lett s még csak egyszer fordultak meg terhü­k­­nél a távoli tengeröbölig, aho­­vá a törmeléket hordták — mondom, az Ég Ura megkö­­nyörült Jü Kung-on. Két szel­emet küldött segítségére, akik áhordták a hegyeket egyetlen éjszaka és szabaddá lett az út a Han folyó bőségesen termő völgyébe. Nem mesekönyvben olvas­sam ezt a történetet: Mao Ce­­tung mondotta el, a párt hete­dik kongresszusán, 1945. jú­nius 11-én. A Reichstag ormán akkor már a sarló-kalapácsos vörös zászló lengett, de a kí­nai nép előtt még négy eszten­dős, kemény harc állott a fel­­szabadulásig a győzelemig. S a párt vezetője így tanította a népet Jü Kung apó és gyerme­kei példáján: "Ma szintén két nagy hegy nehezedik teljes súlyával a kí­nai népre: az egyik az impe­rializmus, a másik a feudaliz­mus. A Kínai Kommunista Párt már rég elhatározta, hogy elhordja ezt a két hegyet. Rendületlenül valóra kell vál­tanunk elhatározásunkat, fá­radhatatlanul kell dolgoznunk és rajtunk megkönyörül majd az "ég ura" — vagyis maga a kínai nép. S ha az egész nép­pel együtt nekigyürkőzünk, hogy elhordjuk ezeket a he­gyeket, fáradozásunkat min­den bizonnyal siker koronáz­za." Sanghaj felhőkarcolóitól távol,­­ az egyik mellékutcában meg­látogattam a vöröstéglás, sze­rény kis házat, s benne a szo­bát, ahol a Kínai Kommunis­ta Párt alakuló kongresszusát tartotta, 1954 ősze volt már — Jü Kung apóra gondoltam. A kicsiny szobában 13 széle ál­lott téglalap alakú asztal kö­rül, 12 kongresszusi küldött, nem több mint 50 párttag képviseletében, a tizenharma­diknak, a Komintern képvise­lőjének jelenlétében határozná el, hogy megalakítják haza szövetségüket hazájuk és né­pük felszabadítására, a szocia­lizmus megvalósítására a vi­lágrésznyi kínai birodalom­ban. Még ők, a parányi csepp a 400 milliós nép tengerében, az ötven nevében tanácskozó első 12 sem beszélhetett erről nyugodtan: rajtuk ütöttek, a kongresszust egy csónakon fe­jezték be, Sanghaj közelében, a folyó közepén. S mennyi üldöztetésen át jutottak tovább, mily kevesen hitték akkor a háromezer­­éves mozdulatlanságba mere­vedett Mennyei Birodalomban, hogy ezé a kis csapaté lesz egykor a legnagyobb hatalom, a nép bizalma és szeretete, s ezáltal a végső győzelem is! Pedig amikor azt a kis sang­­haji szobát én, már múzeumi nyugalmában meglátogathat­tam, a csodát már véghez vit­ték: elhordták az imperialista elnyomás és a feudális elma­radottság gyötrelmes két he­gyét a kínai nép válláról. A nép maga tette ezt, s a kom­munista párt vezetésével tette,­ csak így tehette meg. Akkortájt, 1949-ben adta ki az Egyesült Államok külügy­minisztériuma nagy dokumen­tumgyűjteményét a Kínához fűződő diplomáciai kapcsola­tokról. Dean Acheson, akkori külügyminiszter írt kísérőle­velet a gyűjteményhez, az El­nökhöz címezve, s ebben mondja el a kínai népforra­dalom győzelméről, a Kínai Népköztársaság kikiáltásáról: "A szerencsétlen, de elkerül­hetetlen tény az, hogy a kí­nai polgárháború vészterhes eredménye kívül esett az Egyesült Államok kormányá­nak ellenőrzésén ... Ez Kína belső erőinek műve, olyan erőké, amelyeket a mi orszá­gunk megpróbált befolyásolni, de képtelennek bizonyultunk erre. A döntést Kínában ér­ték el..." A Kínai Kommunista Párt művelt itt mélységesen embe­ri és minden mozzanatában követhető csodát: egyesítette Kína belső erőit és megmoz­dult — megmozdult? Szétrob­bant a három évezredig meg­­mozdíthatatlannak tűnő tár­sadalom, s megszületett az új világ Kínában. 1921-ben ötvenen voltak, 1935 őszén, a legendás Hosszú Menetelés után 30—40 ezer párttag volt egész Kínában. 1945-ben, a Japán elleni nem­zeti felszabadító harcok után 1 210 000 kínai kommunistát tartottak számon — ma a hét­­száz milliós népnek kevesebb, mint 2 százaléka. 13 millió a Kínai Kommunista Párt taglétszáma. Csak az volt, nem lehetett más a győzelem titka: a nép szívét hódították meg először, azután győzhet­tek amerikai dollárok és fegy­verek, japán megszállók, csangkajsekista ellenforradal­márok ellen a kommunisták vezette kínai hazafiak száz­milliói. Ez a párt most negyven esz­tendős, ebből a négy évtized­ből majdnem hármat szaka­datlan harcokban töltött el. Találkoztam ott kint a nagy­szerű Hosszú Menetelés ka­tonáival. Az egyik, textilgyári igazgató volt, azt mesélte: olyan fáradtak voltak már, amikor Északra vonultak, a támadó milliós ellenforradal­mi hadsereg üldözte őket, s tizenkét hónapon át, ellensé­ges repülők bombazáporában, forró pusztaságokon, havas hegyek csúcsán, szüntelen harcok közepette nyomultak előre, a szovjet határ felé, hogy amikor vörös fény de­rengett az égen, nem tudták, hajnal van-e vagy alkonyat? Csak mentek előre, mert a párt szavában bíztak, a győ­zelemben, egy új, szabad Kí­nában hittek, amelyben nem lesznek többé bürokrata man­darinok és szipolyozó táborn a­­kok, ahol nem tekinti az em­bereket sárga kutyáknak a fe­hér gyarmatosító, amikor Kí­na maga gyárt gépet, traktort, és repülőt, amikor saját mil­liós városaikban nem áll a külföldi koncessziók határán a tiltó tábla: "Kínaiak számá­ra a belépés tilos!", amikor a parasztot nem nyúzza többé földesúri uzsora és robot, ha­nem övé lesz a föld és nem kell eladnia kisebbik leányát, hogy megmentse az éhenha­­lástól többi gyermekét. Ebben bíztak, s nem csalatkoztak: győzelemre vezette őket a Kommunista Párt. A harcok nehéz ideje elmúlt, s most talán még nehezebb idők következtek: a három évezredes elmaradottság után, a gyarmati elnyomás szörnyű pusztítása után, a véres há­ború után, a hatalmas kínai zsákmányt ma is visszakívá­nó imperialistáktól fenyegetve felépíteni a szocializmust egy Európánál nagyobb területen, 700 milliós népességű ország­ban, bizonyos szempontból ne­hezebb, mint maga a felsza­badítás. De láttuk Ansan ko­hóit, a modern kínai szer­számgépeket, tudunk a kom­munák sajátos kínai formá­jában szocialistává átszerve­ződő kínai falvak új életéről, ezt a nehezebbet, az építés feladatát is a kommunista párt vezeti és hogy ebben is győz, annak egyik biztosíté­ka, hogy a győztes pártot ál­dozatkészen és önfeláldozóan követi a kínai nép. A másik biztosíték, hogy Kína nincs egyedül. A felsza­badító harcban döntő fordu­latot hozó Hosszú Menetelés, amely a szovjet határ bizton­ságos közelségébe hozta a kí­nai forradalom bázisát , nagy vita tárgya volt a Kínai Kom­munista Párton belül is. A párt is megharcolta a maga csatáit saját jobb- és balolda­li elhajlóival, az útja nem volt mindig sima, de mind­végig tudta és hirdette, hogy győzelmének döntő feltétele­ eltéphetetlen, nagy barátsága a Szovjetunióval, a Szovjet­unió, Kommunista Pártjával. A marxizmus—leninizmus nélkül nem győzhetett volna a kínai nép, s ezt a győzel­mes és igaz tanítást a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom ágyúinak tüze világította meg Kína számára is — elmon­dották ezt a Kínai Kommu­nisták vezetői népüknek. A Szovjetunió, s a világ mun­kásosztálya állott a Kínai Kommunista Párt és a kínai nép mellett szabadságharcá­ban, a szocialista tábor állott és áll mellette most, a győ­zelem után, a szocializmus építésében is. Háromszor jártam Kínában, s mindig meghatódtam, ami­kor a gyerekek azt kiabálták ránk, fehér emberekre: Szu Lien! — szovjet ember. Van oka bizalmatlanságra, sőt gyűlöletre a meggyötört gyar­mati sorsra emlékező Kínának a „nagyorrú fehér emberek”­­kel szemben, s azért, amit az európai és amerikai gyarmato­sítók Kína ellen elkövettek, csak a szovjet segítség, együtt­érzés és támogatás adott en­gesztelést, kárpótlást és állí­totta helyre a fajtól, bőrszín­től független emberi szolidari­tás, a szocialista humanizmus átfogó érvényű törvényének hitelét a kínai tömegekben is. Minden baráti európait szov­jet embernek hittek a felsza­badulási esztendőkben Kíná­ban, s csak később ismerte meg a nép a magyarok, len­gyelek, csehszlovákok, bolgá­rok hazáját, népeik harcát és történetét. A szabadság rövid évei alatt nemcsak írni-olvas­­ni tanultak meg a kínaiak százmilliói, nemcsak hatalmas ipart teremtettek, a tömeges éhhalált szüntették meg, s egyenjogúsították asszonyaikat a férfiakkal, hanem megismer­tették népükkel a szocialista országok baráti, elvtársi szoli­daritásának erejét is. Ez a Kínai Kommunista Párt egyik nagy alkotása. Ma, amikor a békéért küz­dő nemzetközi munkásmozga­lom nagy egységokmányának, az 1960-as moszkvai Nyilatko­zatnak szellemében a Kínai Kommunista Párt együtt küzd a nemzetközi munkásmozga­lom többi harcos csapatával a békéért, a szocializmusért, a nemzeti függetlenség és em­beri haladás eszméinek győ­zelméért, tisztelettel és szere­tettel gondolunk az egész 700 milliós kínai népre és arra a 13 milliós élcsapatra, amely ezen a nehéz és küzdelmes úton egy jobb és szebb világ felé vezeti a világ többi dol­gozó százmilliójával testvéri­ségben a hatalmas, hős és nagy jövőjű kínai népet. Patkó Imre Jü KUNG ELHORDTA A HEGYEKET Madar Nemzet Nehru: Szük­séges az általános és teljes leszerelés megvalósítása Az indiai miniszterelnök a nemzetközi helyzetről Új Delhiből jelenti a TASZSZ. Nehru indiai minisz­terelnök pénteki sajtóértekez­letén számos nemzetközi kér­déssel foglalkozott. Kijelentet­te, korunkban elengedhetetlen szükségszerűség az általános és teljes leszerelés megvalósí­tása. A leszerelést — mon­dotta Nehru — fokozatosan kell megvalósítani, de a végső cél a teljes leszerelés. A miniszterelnök hangsú­lyozta, a leszerelés megvaló­sításában a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, mint a világ két nagyhatalmának döntő szerepet kell játszaniuk. A részleges leszerelés értel­metlen. A leszerelésnek — fűzte hozzá — teljesnek kell lennie. Nehru ezután a német kér­désre tért rá. Kijelentette, Nyugat-Berlinben veszélyes helyzet alakult ki, majd aggo­dalmát fejezte ki, hogy a ve­szély még fokozódhat. A miniszterelnök éles sza­vakkal ítélte el a portugál­­ gyarmatosítók angolai kegyet­lenkedéseit. Leszögezte, az észak-atlanti katonai tömb, melynek Portugália is tagja, lényegében támogatja a por­tugál gyarmatosítók angolai tevékenységét. A nemzetközi közvélemény — folytatta Neh­ru — mind határozottabban lép fel a Salazar-rendszer ke­gyetlen gyarmati politikája ellen. A miniszterelnök fel­szólította az ENSZ-et, tegyen határozott lépéseket a portu­gál gyarmatosítók megfékezé­sére, majd elítélte Angliát, amiért fegyvereket szállít Por­tugáliának. A laoszi kérdésről tárgyaló genfi értekezletről szólva Nehru állást foglalt egy nemzeti kormány létreho­zása mellett. Kijelentette, a laoszi kérdés megoldásakor az 1954-es genfi megegyezésből kell kiindulni. A miniszterel­nök megbélyegezte a dél-afi­­kai hatóságok fajüldöző poli­tikáját és hangoztatta, a Ver­­woerd-kormány semmibe ve­szi a fajüldözés megszünteté­sét sürgető ENSZ-határozato­­kat. A kuwaiti kérdésről Nehru kijelentette, örömmel értesült arról, hogy Kuwait elnyerte függetlenségét. A miniszterelnök befejezé­sül közölte, az indiai kormány küldöttsége részt vesz a Mon­gol Népköztársaság kikiáltá­sának 40. évfordulójával kap­csolatos ünnepségeken. Hruscsov fogadta Szufanuvong herceget Moszkvából jelenti a TASZSZ­ Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke pénteken fo­gadta Szufanuvong herceget, a laoszi Hazafias Front Párt­jának (a Neo Lao Hakszat Párt) elnökét, aki Génfből hazafelé átutazóban tartózko­dik Moszkvában. Nyikita Hruscsov és Szu­fanuvong herceg meleg baráti beszélgetést folytatott a laoszi kérdés békés rendezéséről, valamint a Szovjetunió és Laosz együttműködéséről. 61 millió új frank az algíri puccs számlája Párizsból jelenti az MTI. Az algíri puccs 61 millió új, azaz több mint hatmilliárd régi frankba került. A fran­cia adófizetőknek kell fedez­niük Chale, Satán és a többi pártütő főtiszt négynapos lá­zadásának költségeit. A kor­mányhű csapatok és a roham­rendőrség ide-oda szállítása, a franciaországi rendkívüli biztonsági intézkedések együttvéve 61 millió új fran­kos előre nem látott kiadást tette­k szükségessé. A pénzügy­minisztérium most terjesztette a nemzetgyűlés elé elfogadás­ra a költségvetés kiigazításá­nak törvényjavaslatát, benn­e az algíri puccs »számlájá­t«. .Szombat, 1961. július . Az angolai Hazafiak hadműveletei Luanda közvetlen közelében folynak a harcok Tömegesen menekül Kongóba a lakosság a portugál terror elől Londonból jelenti az MTI. Az angolai hazafiak folytatják hadműveleteikért és továbbra is kemény csapásokat mérnek a portugál gyarmatosítókra. Az AFP szerint, a harcok most már Luanda, a gyarmat fővá­rosának közvetlen közelében folynak. A gyarmatosítók Luan­da környékéről fejvesztetten menekülnek a fővárosba, hogy ott keressenek menedéket. Az utóbbi napokban két tér­ségben lángoltak fel különös hevességgel az összecsapások: Bembe és Cambatela vá­ros környékén. Hírügynöksé­gek szerint a hevesen támadó hazafiak portugáloktól zsák­mányolt modern fegyverekkel is rendelkeznek. Angolában mind hatalma­sabb területek néptelenednek el és válnak harcmezőkké, ahol a gyarmat jövőjét harcol­ják ki — írja az AP tudósító­ja. A portugálok kegyetlen megtorló intézkedései követ­keztében a védtelen lakosság tömegével menekül Kongóba. Rövid idő alatt mintegy száz­ezer angolai lépte á­t a gyar­mat határát. A Daily Mail angolai tudó­sítója »Angola tragédiája" címmel riportot közöl a Kon­góba érkezett menekültekről. Hangsúlyozza, ezek az ango­laiak hiteles beszámolót ad­nak arról, mi történik valójá­ban a portugál gyarmaton. An­golában — mondják a mene­kültek — több ezer négyzet­­mérföldnyi területen kihalt az élet. A portugálok megtorló intézkedésekkel sújtanak min­den egyes falut, amely "rokon­szenvezhet" a felkelőkkel. Ez viszont azt jelenti, hogy a gyarmatosítók terrorja­i f­elől egyetlen település sem kivétel. A portugálok géppuskatüzet zúdítottak a falusi lakosokra és bombázták őket. Sőt, most már abban sem kételkedhe­tünk — írja a Daily Mail —, hogy a portugál terrorhadjá­ratok során napalmbombá­kat is használtak. A menekül­tek elmondották, milyen bor­zalmas pusztító hatást fejtet­tek ki a benzinnel töltött bom­bák, amelyek egész falvakat perzseltek fel. Mozgósították a kuwaiti páncélos erőket Az AP jelentése szerint a kuwaiti kormány csütörtökön hivatalosan cáfolta, hogy or­szága bármikor is függött vol­na Iraktól, vagy Irak része lett volna. A közlemény han­goztatja, hogy Kuwait a múlt­ban sohasem volt a török bi­rodalom része sem, később pedig Irak mindig független országként kezelte Kuwaitot. A sajtó idézte Kasszem ira­ki miniszterelnöknek 1958-ban a kuwaiti uralkodóhoz írt le­velét is, amely Irakról és Ku­­waitról mint két különálló or­szágról tesz említést. Ugyancsak az AP jelenti, hogy az állítólagos iraki csa­patösszevonások hírére moz­gósították és az ország északi határára küldték a kuwaiti páncélos erőket. A Reuter arról ad hírt, hogy Kuwait helyettes ural­kodója, Abdullah Mubarak Beirutban találkozott Hasszu­­nával, az Arab Liga főtitkárá­val. A megbeszélés részleteit nem hozták nyilvánosságra. A találkozó után a kuvaiti politikus újságíróknak kijelen­tette, hazájában nyugodt a helyzet. Kifejezte reményét, hogy Kasszem szavait nem váltja tettekre. Az AFP hivatalos források­ra hivatkozva közli, hogy az angol kormány állandóan ta­nácskozik az Egyesült Álla­mok kormányával a kuwaiti helyzetről. Ezenkívül Anglia számos megelőző intézkedést tett kuwaiti olaj érdekeinek védelmére. Nairobiban egy angol kato­nai szóvivő csütörtökön este kijelentette, hogy szükség ese­tén azonnal útnak indul Ku­­waitba a 24. angol gyalogos dandár. Mint ismeretes, angol tengerészeti egységek is útban vannak Kuwait felé.

Next