Magyar Nemzet, 1961. július (17. évfolyam, 154-179. szám)
1961-07-01 / 154. szám
2 Hruscsov távirata Gizengához • Pravda a Kongói Köztársaság kikiáltásának első évfordulójáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök táviratban köszöntötte Antoine Gizengát, a Kongói Köztársaság miniszterelnökét a köztársaság kikiáltásának első évfordulóján. Hruscsov biztosította Gizengát, hogy a szovjet nép szívvel-lélekkel támogatja a hős kongói népnek a gyarmattartók ellen vívott igazságos harcát. A távirat megállapítja, hogy a kongói nép folytatja harcát az ország szabadságáért, függetlenségéért és területi integritásáért, s küzd a gyarmati rendszer bármilyen formában történő visszaállítása ellen, beleértve az úgynevezett »ENSZ-gyámságot" és a kollekt gyarmatosítást. Hruscsov megjegyzi, hogy Lumumba meggyilkolása óta Antoine Gizenga, Lumumba közeli munkatársa, művének méltó folytatója áll e harc élén. »Az ön kormánya a Kongói Köztársaság egyedül törvényes kormánya« — hangoztatja Hruscsov távirata. A kongói ..évforduló előestéjén csütörtökön ünnepi gyűlés volt több szovjet városban. A Pravda pénteki száma nagy cikket közöl V. Majevszkij tollából abból az alkalomból, hogy egy évvel ezelőtt kiáltották ki a független Kongói Köztársaságot. A cikk szerzője részletesen elemzi a Kongóban végbement tragikus eseményeket, s rámutat, hogy a gyarmatosítók itt akarták mérni a fő csapást az afrikai kontinens nemzeti felszabadító erőire. A kongói események — írja Majevszkij — végérvényesen leleplezték a gyarmatosítók arculatát. Világossá lett, hogy egyik vagy másik imperialista hatalom hódító politikáját most az északatlanti tömb »kollektív« gyarmatosításával akarják felváltani. Az afrikai államok jó leckét kaptak arról, hogy megértsék, mit takarnak az imperialisták által gyakran használt olyan kifejezések, mint »függetlenség« és "segítségnyújtás". Az élet a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolását követeli — hangsúlyozza a cikkíró és emlékeztet, hogy Angolában is fellángol a tömegek nemzeti felszabadító harca. A kongói lecke szilárdabbá tette Algéria és Kenya népeinek harcát is. A cikk szerzője rámutat arra is, hogy a kongói események alakulásában milyen nagy szerepet játszottak az imperialisták olyan megbízottai és kiszolgálói, mint Hammarskjöld ENSZ-főtitkár. Éppen ezért vetette fel a Svjetunió az ENSZ-titkárság átszervezésének kérdését. Majevszkij végül így fejezi be cikkét: A Kongói Köztársaság függetlenségének kikiáltása óta eltelt év azonban azt is megmutatta, hogy az országnak nemcsak ellenségei vannak, hanem önzetlen barátai is, független afrikai országok, Ázsia békeszerető államai és a szocialista országok. " Csen En-laj : A kínai nép Kongó mellett áll Pekingből jelenti a TASZSZ. Joseph Kindundu, a központi kongói kormány pekingi ideiglenes ügyvivője csütörtökön, Kongó függetlensége kikiáltásának évfordulója alkalmából fogadást adott. A meleg és baráti légkörben lezajlott fogadáson felszólalt Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke. . A hg.tv. százötvenmilliós kínai nép — hangoztatta — mindig, aköff- köT nép mellett áll és támogatja őt a gyarmati rendszer, az idegen intervenció ellen és a nemzeti függetlenségért vívott küzdelmében. Az imperialisták — élükön az Egyesült Államokkal — mindent elkövetnek, hogy törvényesítsék bábjaik reakciós kormányát — mutatott rá a miniszterelnök. — E célból igyekeznek kiterjeszteni ellenőrzésüket egész Kongóra és felszámolni a törvényes kongói kormányt, valamint nemzeti hadsereget. NC&QU En-lay hangsúlyozta, Antoine Gizenga Lumumba igazi örököse és kormánya Kongó egyetlen törvényes kormánya. Van egy ősi kínai legenda Jü Kungról, a má már elmúlt 90 esztendős, s békéllenkedett két nagy hegy miatt, amely házától nem messze emelkedett, s elállta a szabad utat a nagy Han folyó gazdagon termő völgye felé. Jü Kung összehívta fiait és elhatározták, hogy elhordják azt a két hegyet az útból. Nyomban hozzá is láttak a munkához, de kinevették őket a falu bölcsnek tartott vénei: "Ostobaságot műveltek — mondották Jü Kungnak. — Hogy tudnátok ti elhordatni két ilyen nagy hegyet!" Jü Kung pedig így felelt nekik: "Ha meghalok, itt maradnak gyermekeim, s ha meghalnak gyermekeim, ittmaradnak unokáim, s így váltják egymást a nemzedékek, végtelen sorban. Ezek a hegyek pedig, magasak ugyan, de magasabbra már nem nőhetnek. Amenynyit elhordunk, annyival kisebbek lesznek: miért ne hordhatnánk hát el őket?" A Hegyek Szelleme — így meséli a legenda — meghallván ezt a beszélgetést, megijedt és jelentést tett a dologról az Ég Urának. Az Ég Ura, akit meghatott Jü Kung buzgalma, amellyel napról napra hordta a hegyet, bár a nyárból tél lett s még csak egyszer fordultak meg terhüknél a távoli tengeröbölig, ahová a törmeléket hordták — mondom, az Ég Ura megkönyörült Jü Kung-on. Két szelemet küldött segítségére, akik áhordták a hegyeket egyetlen éjszaka és szabaddá lett az út a Han folyó bőségesen termő völgyébe. Nem mesekönyvben olvassam ezt a történetet: Mao Cetung mondotta el, a párt hetedik kongresszusán, 1945. június 11-én. A Reichstag ormán akkor már a sarló-kalapácsos vörös zászló lengett, de a kínai nép előtt még négy esztendős, kemény harc állott a felszabadulásig a győzelemig. S a párt vezetője így tanította a népet Jü Kung apó és gyermekei példáján: "Ma szintén két nagy hegy nehezedik teljes súlyával a kínai népre: az egyik az imperializmus, a másik a feudalizmus. A Kínai Kommunista Párt már rég elhatározta, hogy elhordja ezt a két hegyet. Rendületlenül valóra kell váltanunk elhatározásunkat, fáradhatatlanul kell dolgoznunk és rajtunk megkönyörül majd az "ég ura" — vagyis maga a kínai nép. S ha az egész néppel együtt nekigyürkőzünk, hogy elhordjuk ezeket a hegyeket, fáradozásunkat minden bizonnyal siker koronázza." Sanghaj felhőkarcolóitól távol, az egyik mellékutcában meglátogattam a vöröstéglás, szerény kis házat, s benne a szobát, ahol a Kínai Kommunista Párt alakuló kongresszusát tartotta, 1954 ősze volt már — Jü Kung apóra gondoltam. A kicsiny szobában 13 széle állott téglalap alakú asztal körül, 12 kongresszusi küldött, nem több mint 50 párttag képviseletében, a tizenharmadiknak, a Komintern képviselőjének jelenlétében határozná el, hogy megalakítják haza szövetségüket hazájuk és népük felszabadítására, a szocializmus megvalósítására a világrésznyi kínai birodalomban. Még ők, a parányi csepp a 400 milliós nép tengerében, az ötven nevében tanácskozó első 12 sem beszélhetett erről nyugodtan: rajtuk ütöttek, a kongresszust egy csónakon fejezték be, Sanghaj közelében, a folyó közepén. S mennyi üldöztetésen át jutottak tovább, mily kevesen hitték akkor a háromezeréves mozdulatlanságba merevedett Mennyei Birodalomban, hogy ezé a kis csapaté lesz egykor a legnagyobb hatalom, a nép bizalma és szeretete, s ezáltal a végső győzelem is! Pedig amikor azt a kis sanghaji szobát én, már múzeumi nyugalmában meglátogathattam, a csodát már véghez vitték: elhordták az imperialista elnyomás és a feudális elmaradottság gyötrelmes két hegyét a kínai nép válláról. A nép maga tette ezt, s a kommunista párt vezetésével tette, csak így tehette meg. Akkortájt, 1949-ben adta ki az Egyesült Államok külügyminisztériuma nagy dokumentumgyűjteményét a Kínához fűződő diplomáciai kapcsolatokról. Dean Acheson, akkori külügyminiszter írt kísérőlevelet a gyűjteményhez, az Elnökhöz címezve, s ebben mondja el a kínai népforradalom győzelméről, a Kínai Népköztársaság kikiáltásáról: "A szerencsétlen, de elkerülhetetlen tény az, hogy a kínai polgárháború vészterhes eredménye kívül esett az Egyesült Államok kormányának ellenőrzésén ... Ez Kína belső erőinek műve, olyan erőké, amelyeket a mi országunk megpróbált befolyásolni, de képtelennek bizonyultunk erre. A döntést Kínában érték el..." A Kínai Kommunista Párt művelt itt mélységesen emberi és minden mozzanatában követhető csodát: egyesítette Kína belső erőit és megmozdult — megmozdult? Szétrobbant a három évezredig megmozdíthatatlannak tűnő társadalom, s megszületett az új világ Kínában. 1921-ben ötvenen voltak, 1935 őszén, a legendás Hosszú Menetelés után 30—40 ezer párttag volt egész Kínában. 1945-ben, a Japán elleni nemzeti felszabadító harcok után 1 210 000 kínai kommunistát tartottak számon — ma a hétszáz milliós népnek kevesebb, mint 2 százaléka. 13 millió a Kínai Kommunista Párt taglétszáma. Csak az volt, nem lehetett más a győzelem titka: a nép szívét hódították meg először, azután győzhettek amerikai dollárok és fegyverek, japán megszállók, csangkajsekista ellenforradalmárok ellen a kommunisták vezette kínai hazafiak százmilliói. Ez a párt most negyven esztendős, ebből a négy évtizedből majdnem hármat szakadatlan harcokban töltött el. Találkoztam ott kint a nagyszerű Hosszú Menetelés katonáival. Az egyik, textilgyári igazgató volt, azt mesélte: olyan fáradtak voltak már, amikor Északra vonultak, a támadó milliós ellenforradalmi hadsereg üldözte őket, s tizenkét hónapon át, ellenséges repülők bombazáporában, forró pusztaságokon, havas hegyek csúcsán, szüntelen harcok közepette nyomultak előre, a szovjet határ felé, hogy amikor vörös fény derengett az égen, nem tudták, hajnal van-e vagy alkonyat? Csak mentek előre, mert a párt szavában bíztak, a győzelemben, egy új, szabad Kínában hittek, amelyben nem lesznek többé bürokrata mandarinok és szipolyozó táborn akok, ahol nem tekinti az embereket sárga kutyáknak a fehér gyarmatosító, amikor Kína maga gyárt gépet, traktort, és repülőt, amikor saját milliós városaikban nem áll a külföldi koncessziók határán a tiltó tábla: "Kínaiak számára a belépés tilos!", amikor a parasztot nem nyúzza többé földesúri uzsora és robot, hanem övé lesz a föld és nem kell eladnia kisebbik leányát, hogy megmentse az éhenhalástól többi gyermekét. Ebben bíztak, s nem csalatkoztak: győzelemre vezette őket a Kommunista Párt. A harcok nehéz ideje elmúlt, s most talán még nehezebb idők következtek: a három évezredes elmaradottság után, a gyarmati elnyomás szörnyű pusztítása után, a véres háború után, a hatalmas kínai zsákmányt ma is visszakívánó imperialistáktól fenyegetve felépíteni a szocializmust egy Európánál nagyobb területen, 700 milliós népességű országban, bizonyos szempontból nehezebb, mint maga a felszabadítás. De láttuk Ansan kohóit, a modern kínai szerszámgépeket, tudunk a kommunák sajátos kínai formájában szocialistává átszerveződő kínai falvak új életéről, ezt a nehezebbet, az építés feladatát is a kommunista párt vezeti és hogy ebben is győz, annak egyik biztosítéka, hogy a győztes pártot áldozatkészen és önfeláldozóan követi a kínai nép. A másik biztosíték, hogy Kína nincs egyedül. A felszabadító harcban döntő fordulatot hozó Hosszú Menetelés, amely a szovjet határ biztonságos közelségébe hozta a kínai forradalom bázisát , nagy vita tárgya volt a Kínai Kommunista Párton belül is. A párt is megharcolta a maga csatáit saját jobb- és baloldali elhajlóival, az útja nem volt mindig sima, de mindvégig tudta és hirdette, hogy győzelmének döntő feltétele eltéphetetlen, nagy barátsága a Szovjetunióval, a Szovjetunió, Kommunista Pártjával. A marxizmus—leninizmus nélkül nem győzhetett volna a kínai nép, s ezt a győzelmes és igaz tanítást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ágyúinak tüze világította meg Kína számára is — elmondották ezt a Kínai Kommunisták vezetői népüknek. A Szovjetunió, s a világ munkásosztálya állott a Kínai Kommunista Párt és a kínai nép mellett szabadságharcában, a szocialista tábor állott és áll mellette most, a győzelem után, a szocializmus építésében is. Háromszor jártam Kínában, s mindig meghatódtam, amikor a gyerekek azt kiabálták ránk, fehér emberekre: Szu Lien! — szovjet ember. Van oka bizalmatlanságra, sőt gyűlöletre a meggyötört gyarmati sorsra emlékező Kínának a „nagyorrú fehér emberek”kel szemben, s azért, amit az európai és amerikai gyarmatosítók Kína ellen elkövettek, csak a szovjet segítség, együttérzés és támogatás adott engesztelést, kárpótlást és állította helyre a fajtól, bőrszíntől független emberi szolidaritás, a szocialista humanizmus átfogó érvényű törvényének hitelét a kínai tömegekben is. Minden baráti európait szovjet embernek hittek a felszabadulási esztendőkben Kínában, s csak később ismerte meg a nép a magyarok, lengyelek, csehszlovákok, bolgárok hazáját, népeik harcát és történetét. A szabadság rövid évei alatt nemcsak írni-olvasni tanultak meg a kínaiak százmilliói, nemcsak hatalmas ipart teremtettek, a tömeges éhhalált szüntették meg, s egyenjogúsították asszonyaikat a férfiakkal, hanem megismertették népükkel a szocialista országok baráti, elvtársi szolidaritásának erejét is. Ez a Kínai Kommunista Párt egyik nagy alkotása. Ma, amikor a békéért küzdő nemzetközi munkásmozgalom nagy egységokmányának, az 1960-as moszkvai Nyilatkozatnak szellemében a Kínai Kommunista Párt együtt küzd a nemzetközi munkásmozgalom többi harcos csapatával a békéért, a szocializmusért, a nemzeti függetlenség és emberi haladás eszméinek győzelméért, tisztelettel és szeretettel gondolunk az egész 700 milliós kínai népre és arra a 13 milliós élcsapatra, amely ezen a nehéz és küzdelmes úton egy jobb és szebb világ felé vezeti a világ többi dolgozó százmilliójával testvériségben a hatalmas, hős és nagy jövőjű kínai népet. Patkó Imre Jü KUNG ELHORDTA A HEGYEKET Madar Nemzet Nehru: Szükséges az általános és teljes leszerelés megvalósítása Az indiai miniszterelnök a nemzetközi helyzetről Új Delhiből jelenti a TASZSZ. Nehru indiai miniszterelnök pénteki sajtóértekezletén számos nemzetközi kérdéssel foglalkozott. Kijelentette, korunkban elengedhetetlen szükségszerűség az általános és teljes leszerelés megvalósítása. A leszerelést — mondotta Nehru — fokozatosan kell megvalósítani, de a végső cél a teljes leszerelés. A miniszterelnök hangsúlyozta, a leszerelés megvalósításában a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, mint a világ két nagyhatalmának döntő szerepet kell játszaniuk. A részleges leszerelés értelmetlen. A leszerelésnek — fűzte hozzá — teljesnek kell lennie. Nehru ezután a német kérdésre tért rá. Kijelentette, Nyugat-Berlinben veszélyes helyzet alakult ki, majd aggodalmát fejezte ki, hogy a veszély még fokozódhat. A miniszterelnök éles szavakkal ítélte el a portugál gyarmatosítók angolai kegyetlenkedéseit. Leszögezte, az észak-atlanti katonai tömb, melynek Portugália is tagja, lényegében támogatja a portugál gyarmatosítók angolai tevékenységét. A nemzetközi közvélemény — folytatta Nehru — mind határozottabban lép fel a Salazar-rendszer kegyetlen gyarmati politikája ellen. A miniszterelnök felszólította az ENSZ-et, tegyen határozott lépéseket a portugál gyarmatosítók megfékezésére, majd elítélte Angliát, amiért fegyvereket szállít Portugáliának. A laoszi kérdésről tárgyaló genfi értekezletről szólva Nehru állást foglalt egy nemzeti kormány létrehozása mellett. Kijelentette, a laoszi kérdés megoldásakor az 1954-es genfi megegyezésből kell kiindulni. A miniszterelnök megbélyegezte a dél-afikai hatóságok fajüldöző politikáját és hangoztatta, a Verwoerd-kormány semmibe veszi a fajüldözés megszüntetését sürgető ENSZ-határozatokat. A kuwaiti kérdésről Nehru kijelentette, örömmel értesült arról, hogy Kuwait elnyerte függetlenségét. A miniszterelnök befejezésül közölte, az indiai kormány küldöttsége részt vesz a Mongol Népköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken. Hruscsov fogadta Szufanuvong herceget Moszkvából jelenti a TASZSZ Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken fogadta Szufanuvong herceget, a laoszi Hazafias Front Pártjának (a Neo Lao Hakszat Párt) elnökét, aki Génfből hazafelé átutazóban tartózkodik Moszkvában. Nyikita Hruscsov és Szufanuvong herceg meleg baráti beszélgetést folytatott a laoszi kérdés békés rendezéséről, valamint a Szovjetunió és Laosz együttműködéséről. 61 millió új frank az algíri puccs számlája Párizsból jelenti az MTI. Az algíri puccs 61 millió új, azaz több mint hatmilliárd régi frankba került. A francia adófizetőknek kell fedezniük Chale, Satán és a többi pártütő főtiszt négynapos lázadásának költségeit. A kormányhű csapatok és a rohamrendőrség ide-oda szállítása, a franciaországi rendkívüli biztonsági intézkedések együttvéve 61 millió új frankos előre nem látott kiadást tettek szükségessé. A pénzügyminisztérium most terjesztette a nemzetgyűlés elé elfogadásra a költségvetés kiigazításának törvényjavaslatát, benne az algíri puccs »számláját«. .Szombat, 1961. július . Az angolai Hazafiak hadműveletei Luanda közvetlen közelében folynak a harcok Tömegesen menekül Kongóba a lakosság a portugál terror elől Londonból jelenti az MTI. Az angolai hazafiak folytatják hadműveleteikért és továbbra is kemény csapásokat mérnek a portugál gyarmatosítókra. Az AFP szerint, a harcok most már Luanda, a gyarmat fővárosának közvetlen közelében folynak. A gyarmatosítók Luanda környékéről fejvesztetten menekülnek a fővárosba, hogy ott keressenek menedéket. Az utóbbi napokban két térségben lángoltak fel különös hevességgel az összecsapások: Bembe és Cambatela város környékén. Hírügynökségek szerint a hevesen támadó hazafiak portugáloktól zsákmányolt modern fegyverekkel is rendelkeznek. Angolában mind hatalmasabb területek néptelenednek el és válnak harcmezőkké, ahol a gyarmat jövőjét harcolják ki — írja az AP tudósítója. A portugálok kegyetlen megtorló intézkedései következtében a védtelen lakosság tömegével menekül Kongóba. Rövid idő alatt mintegy százezer angolai lépte át a gyarmat határát. A Daily Mail angolai tudósítója »Angola tragédiája" címmel riportot közöl a Kongóba érkezett menekültekről. Hangsúlyozza, ezek az angolaiak hiteles beszámolót adnak arról, mi történik valójában a portugál gyarmaton. Angolában — mondják a menekültek — több ezer négyzetmérföldnyi területen kihalt az élet. A portugálok megtorló intézkedésekkel sújtanak minden egyes falut, amely "rokonszenvezhet" a felkelőkkel. Ez viszont azt jelenti, hogy a gyarmatosítók terrorjai felől egyetlen település sem kivétel. A portugálok géppuskatüzet zúdítottak a falusi lakosokra és bombázták őket. Sőt, most már abban sem kételkedhetünk — írja a Daily Mail —, hogy a portugál terrorhadjáratok során napalmbombákat is használtak. A menekültek elmondották, milyen borzalmas pusztító hatást fejtettek ki a benzinnel töltött bombák, amelyek egész falvakat perzseltek fel. Mozgósították a kuwaiti páncélos erőket Az AP jelentése szerint a kuwaiti kormány csütörtökön hivatalosan cáfolta, hogy országa bármikor is függött volna Iraktól, vagy Irak része lett volna. A közlemény hangoztatja, hogy Kuwait a múltban sohasem volt a török birodalom része sem, később pedig Irak mindig független országként kezelte Kuwaitot. A sajtó idézte Kasszem iraki miniszterelnöknek 1958-ban a kuwaiti uralkodóhoz írt levelét is, amely Irakról és Kuwaitról mint két különálló országról tesz említést. Ugyancsak az AP jelenti, hogy az állítólagos iraki csapatösszevonások hírére mozgósították és az ország északi határára küldték a kuwaiti páncélos erőket. A Reuter arról ad hírt, hogy Kuwait helyettes uralkodója, Abdullah Mubarak Beirutban találkozott Hasszunával, az Arab Liga főtitkárával. A megbeszélés részleteit nem hozták nyilvánosságra. A találkozó után a kuvaiti politikus újságíróknak kijelentette, hazájában nyugodt a helyzet. Kifejezte reményét, hogy Kasszem szavait nem váltja tettekre. Az AFP hivatalos forrásokra hivatkozva közli, hogy az angol kormány állandóan tanácskozik az Egyesült Államok kormányával a kuwaiti helyzetről. Ezenkívül Anglia számos megelőző intézkedést tett kuwaiti olaj érdekeinek védelmére. Nairobiban egy angol katonai szóvivő csütörtökön este kijelentette, hogy szükség esetén azonnal útnak indul Kuwaitba a 24. angol gyalogos dandár. Mint ismeretes, angol tengerészeti egységek is útban vannak Kuwait felé.