Magyar Nemzet, 1961. augusztus (17. évfolyam, 180-206. szám)

1961-08-01 / 180. szám

2 befolyás visszaüt­k­röződése. A revizionisták tagadják a szo­cialista forradalom és a pro­letárdiktatúra történelmi szük­ségességét, a marxista-leni­nista párt vezető szerepét, ki­kezdik a proletár internaciona­lizmus pilléreit, a nacionaliz­mushoz szegődnek. A másik veszély a dogma­­tizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellentmondás­ban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kom­munistáknak a nagy tömegek­től való elszakadására, elszi­getelődésére vezet, a kommu­nistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos ak­ciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értéke­lését és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők ér­dekében való kihasználását. A dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fejlődésének bi­zonyos szakaszában szintén fő veszéllyé válhat, ha nem har­colnak következetesen ellene. A felszabadító forradalmak elsöprik a gyarmati rendszert A nemzeti felszabadító moz­galommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forra­dalmak korszakát éli. A nem­zeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarma­tiak helyén fiatal szuverén ál­lamok keletkeztek és keletkez­nek. Ám a harc még nem ért véget. A kolonializmus bilin­cseit lerázó népek a felsza­badulás különböző fokán áll­nak. Sokan közülük a nemzeti állam megteremtése után gaz­dasági önállóságra és a poli­tikai függetlenség megszilár­dítására törekszenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni követ­kezetes harc. Az imperializ­mus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyar­matokat megtartsa a kapita­lista gazdasági rendszerben, s ennek keretei között, rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolonializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperia­lizmusa. A nemzeti felszabadító for­radalom a politikai független­ség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, ha a forra­dalom a társadalmi és a gaz­dasági életben nem vezet mélyreható változásokra, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fon­tos feladatait. A nemzeti felszabadító moz­galmakkal foglalkozó rész ki­mondja: Az SZKP nemzetközi politi­kája egyik sarkkövének tekin­ti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. A szocialista diplomácia mind nagyobb befolyást gyakorol a világhelyzetre A programtervezet mélyre­hatóan, érvekkel alátámaszt­va bírálja mindazon­­elméle­teket­, amelyek a burzsoá­­rendszer kizsákmányoló ter­mészetét álcázzák, a kapita­lizmust kendőzik, majd záró­fejezete a békés egymás mel­lett élés és az egyetemes bé­kéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szov­jetunióban a kommunista társa­dalom felépítéséhez és a szo­cialista világrendszer fejlődé­­séhez, valamint, hogy az ösz­­szes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az em­beriséget a világméretű pusz­tító háborútól. A programtervezet szembe­állítja az államok közötti kap­csolatok alá és fölé rendeltsé­gen alapuló régi imperialista módszerét, a nemzetközi kap­csolatok új szocialista típusá­val. Ezután megállapítja: A szocialista államok külpo­litikája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, ön­rendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szu­verenitása tiszteletben tartásá­nak elvein, valamint a szocia­lista diplomácia becsületes, emberséges módszerein nyug­szik, mind nagyobb befolyást gyakorol a világhelyzetre. műszaki alapjának megterem­tésével az egy főre jutó ter­mékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalma­sabb és leggazdagabb kapita­lista országot, az Egyesült Ál­lamokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kulturális, technikai színvona­lát, mindenki számára bizto­sítja az anyagi bőséget, min­den kolhoz és szovhoz magas termelékenységű és nagy jöve­delmű gazdasággá válik; lé­nyegében kielégülnek a szov­jet emberek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; megszű­nik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a mun­kanap. Túlszárnyalják az amerikai ipar termelését Az 1971—1980-as második évtizedben megteremtjük a kommunizmus anyagi-tech­nikai bázisát, s az egész la­kosság számára biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szük­ségletek szerinti elosztás el­vének megvalósítását, s meg­történik az egységes köztulaj­donra való fokozatos átme­net. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kom­munista társadalom. A kom­munista társadalom teljes fel­építése az ezután következő időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi ki az ipari termelés egész mennyi­ségének növelését úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esztendő folyamán körülbelül két és félszeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipa­ri termelési színvonalát; 20 esztendő alatt legalább hat­szorosra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egyesült Államok jelenle­gi egész ipari termelését. Ehhez 10 év alatt több mint kétszeresen, 20 év alatt pedig négy-négy és félszere­sen növelni kell a munka ter­melékenységét az iparban. Húsz év múlva a munka ter­melékenysége a szovjet ipar­ban kétszeresen túlszárnyal­ja majd az Egyesült Államok mai termelékenységi színvo­nalát, az egy órára jutó ter­melékenység tekintetében pe­dig — minthogy a Szovjetunió­ban megrövidül a munkanap — ez a fölény sokkal na­gyobb arányú lesz. A második évtizedben lé­nyegében befejeződik az egész ország villamosítása. Az éven­kénti villamosenergiaterme­lésnek az évtized végére 900—1000 milliárd, a második évtized végére pedig 2700— 3000 milliárd kilowattórára kell növekednie. Húsz esztendő alatt a vas­kohászat eléri azt a színvo­nalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 mil­lió torma acélt öntsünk. A gépgyártás fejlesztése alapján az első évtizedben megvalósul az iparban, a me­zőgazdaságban, az építkezés­ben, a közlekedésben, a rako­dó­munkálatokban, a kom­munális gazdaságban a kom­plex gépesítés. Húsz év alatt tömeges mértékben valóra vá­lik a termelés komplex auto­matizálása, s ezzel egyide­jűen mind általánosabb lesz az automata üzemekre és vál­lalatokra való áttérés. A mezőgazdaság megközelíti az ipar színvonalát További gyors fejlődést ért el a legújabb reaktív techni­ka, legelsősorban a légi köz­lekedésben, valamint a világ­űr meghódítása céljából is. Az SZKP minden erőfeszí­tést megtesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikekk ter­melésének gyors növelését. A párt megszervezi a mező­­gazdaság termelő erőinek ha­talmas fellendítését, amely le­hetővé teszi két, egymáshoz szorosan kapcsolódó feladat megvalósítását: a­ nagyérté­kű tápanyagok bőségének megteremtését, a lakosság, s a nyersanyagok bőségének megteremtését az ipar szá­mára; b) biztosítja a szovjet falunak a kommunista társa­dalmi kapcsolatokra való fo­kozatos áttérését. A mezőgazdaság a műszaki felszerelés és a termelés szer­vezettsége tekintetében meg­közelíti az ipar színvonalát; a mezőgazdasági munka az ipari munka válfajává lesz; a mezőgazdaságnak a termé­szeti erőktől való függősége jelentősen csökken, majd egé­szen minimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági felvirágzása megteremti a fel­tételeit annak, hogy a kolhoz­­tulajdon közeledjék az egysé­ges köztulajdonhoz, távlati­lag pedig össze is olvadjon vele egységes kommunista tulajdonná. Az egész lakosság és a nép­gazdaság mezőgazdasági ter­mékek iránti igényeinek tel­jes kielégítése végett a mező­gazdasági termelés egész ho­zamát tíz év alatt mintegy két és félszeresére kell emel­ni, húsz esztendő alatt pedig három és félszeresére. A mezőgazdasági termelés növe­kedésének felül kell múlnia a mezőgazdasági termékek iránti növekvő keresletet. A világ legmagasabb életszínvonala A Szovjetunió az első 10 esztendőben túl fogja szár­nyalni az Amerikai Egyesült­ Államokat az alapvető mező­­gazdasági termékek egy főre jutó mennyiségének termelé­sében. A mezőgazdaságban a mun­ka termelékenysége 10 év alatt legalább két és félszere­sére, húsz év alatt pedig öt, hatszorosára emelkedik. A tervezet nagy figyelmet szentel a gazdasági vezetés és tervezés tökéletesítésének. A kommunista építés felté­telezi az irányítás demokra­tikus alapjainak általános fej­lesztését, a népgazdaság köz­pontosított állami irányításá­nak megerősítésével és tökéle­tesítésével egyidejűen. Az egységes népgazdasági terv keretein belül tovább bő­vül a helyi szervek és válla­latok gazdasági önállósága és jogköre a tervezésben mind nagyobb szerepet kell játsza­niuk az alulról — a vállala­toktól —a kiinduló terveknek és javaslatoknak. A nép anyagi jólétének emelését illetően az SZKP azt a világtörténelmi jelentőségű feladatot tűzi ki, hogy a Szov­jetunióban — bármely tőkés országhoz hasonlítva — el kell érni a legmagasabb életszín­vonalat. A párt abból a lenini tétel­ből indul ki, hogy a kommu­nizmus építésében az anyagi érdekeltség elvére kell támasz­kodni. A munkáért fizetett bér a következő 20 esztendő­ben a dolgozók anyagi és kulturális igényei kielégítésé­nek alapvető forrása marad. A kommunizmus felé halad­va azonban a személyi igé­nyek kielégítése mindinkább a társadalmi fogyasztási alap­ból történik, s ennek növeke­dési üteme meg fogja haladni az egyéni munkabér növeke­désének ütemét. A kommunis­ta elosztásra való áttérés az­után történik meg, hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen érvényét veszti, vagy­is amikor bekövetkezik az anyagi és kulturális javak bő­sége, s a munka a társadalom minden tagja számára elsőren­dű létszükségletté válik. A Szovjetunió nemzeti jöve­delme a következő 10 eszten­dőben két és félszeresére nö­­vekszik, 20 év alatt pedig csaknem megötszöröződik. Az egy lakosra jutó reáljövede­lem 20 év alatt több mint há­rom és félszeresére nő. Nem lesz többé kisfizetésű munkás és alkalmazott A következő 10 évben a munkások és az alkalmazot­tak reáljövedelme (a társadal­mi alapok beszámításával) egy dolgozóra számított átlagban csaknem megkétszereződik, 20 év alatt pedig három-, három és félszeresére emelkedik. Már az első 10 esztendőben meg­történik a viszonylag kisebb fizetésű munkások és alkalma­zottak reáljövedelmének fel­emelése olyan színvonalra, hogy az országban nem lesz többé kisfizetésű munkás és alkalmazott. A kolhozparasztok átlagos reáljövedelme a munkaterme­lékenység növekedésének gyorsabb üteme alapján gyorsabban növekszik majd, mint a munkásoké és egy dol­gozóra számítva az első tíz esztendőben több mint meg­kétszereződik, húsz év alatt pedig több mint megnégysze­reződik. Jelentősen emelkedik a szovjet értelmiség széles réte­geinek, a mérnököknek, és technikusoknak, agronómusok­­nak és állattenyésztőknek, pe­dagógusoknak és orvosoknak, a népművelés dolgozóinak a fizetése. A második 10 esztendőben megvalósul az anyagi és kul­turális javak bősége az egész lakosság számára, megterem­tődnek az anyagi feltételek arra, hogy a rákövetkező időszakban áttérjünk a javak szükségletek szerint történő elosztásának kommunista el­vére. Az SZKP feladatul tűzi ki a lakáskérdésnek — a szovjet nép jóléte emelése szempont­jából a legégetőbb problémá­nak — a megoldását. A má­sodik 10 esztendő végén min­den egyes családnak, a fiatal házasokat is beleértve, a hi­giénia és a kulturált élet kö­vetelményeinek megfelelő egészséges lakása lesz. A má­sodik 10 esztendő folyamán a lakóházak használata fokoza­tosan ingyenessé válik minden állampolgár számára. A közlekedési eszközök (villamos, autóbusz, trolibusz, metró) használata a második 10 esztendőben már ingyenes lesz és a második 10 esztendő végére ingyenesek lesznek az olyan­­ közszolgáltatások mint a víz-, a gázellátás, a fűtés. Az első 10 esztendő folya­mán megvalósul az áttérés a 6 órás munkanapra — úgy, hogy hetenként egy pihenő­nap lesz —, illetve a 34—36 órás munkahétre, heti 2 pi­henőnappal. A föld alatt vég­zett és az egészségre ártalmas munkakörökben 5 órás lesz a munkanap, illetve 30 órás az ötnapos munkahét. A második 10 esztendőben a munka termelékenységé­nek megfelelő növekedése alapján megkezdődik az átté­rés a még rövidebb munka­hétre. Ingyen lakás, közlekedés, oktatás, orvosi ellátás, közétkeztetés Ily módon a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb, s egyszersmind a legterméke­nyebb és legjobban megfize­tett munkanap. Ezzel egyide­jűen növekedni fog a dolgo­zók évi fizetett szabadságá­nak tartama is. E két évtized eredménye­képpen a társadalmi fogyasz­tási alap összege a lakosság reáljövedelme egész összegé­nek hozzávetőlegesen a felét fogja alkotni. Ez lehetővé te­szi a társadalom terhére a következő szolgáltatásokat: a gyermekek ingyenes ellá­tása a gyermekintézmé­nyekben és bentlakásos iskolákban (a szüleik kí­vánsága szerint); a munka­­képtelenek anyagi ellátása; ingyenes oktatás, minden tan­intézetben; minden állampol­gár ingyenes orvosi ellátása, beleértve a gyógyszerellátást és a betegek kórházi kezelé­sét; ingyenes lakás és a köz­szolgáltatások ingyenes igény­­bevétele; ingyenes közlekedés; a mindennapi élettel össze­függő bizonyos közérdekű szolgáltatások ingyenes igény­­bevétele; az üdülők, penziók, turistaszállások díjának foko­zatos csökkentése, illetve rész­ben ingyenes használatuk, a lakosság mind szélesebb kö­rű ellátása segélyekkel, ked­vezményekkel és ösztöndíjak­kal (egyedülálló anyák meg­segítése, ösztöndíjak a diá­koknak); fokozatos áttérés az ingyenes közétkeztetésre (ebé­deltetésre) a válalatoknál, az intézményeknél és a termelő­­munkában elfoglalt kolhozpa­rasztoknál. A kitűzött p­rogram sikere­sen teljesíthető békés viszo­nyok között. A nemzetközi helyzet bonyolódása és ennek következtében a honvédelmi kiadások­­elengedhetetlen nö­velése késleltetheti a népjólét emelésére vonatkozó tervek végrehajtását. A nemzetközi kapcsolatok tartós rendezése, a katonai kiadások csökkenté­se, különösen pedig az álta­lános és teljes leszerelés meg­valósítása megfelelő államkö­zi egyezmény alapján, lehető­vé tenné a dolgozók életszín­vonalának emelésére vonat­kozó tervek jelentős túltelje­sítését. A proletárdiktatúra betöltötte történelmi küldetését A tervezet meghatározza az SZKP feladatait az államépí­tés és a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztésében. A szocialista forradalomból megszületett proletárdiktatú­ra világtörténelmi szerepet játszott és biztosította a szo­cializmus győzelmét a Szov­jetunióban. A szocializmus építésének folyamatában a proletárdiktatúra maga is módosult. A munkásosztály — a tör­ténelemben az egyetlen osz­tály, amely nem tűzi célul, hogy hatalma örökös legyen. A szocializmus — a kommu­nizmus első szakasza — tel­jes és végérvényes győzelmé­nek biztosításával és a kom­munizmus építésének általá­nosan kibontakozó szakaszába való áttéréssel a proletariátus diktatúrája betöltötte törté­nelmi küldetését és a belső fejlődés feladatainak szem­pontjából szükségszerűsége megszűnik a Szovjetunióban- Az állam, amely a proletár­­diktatúra államaként jött lét­re, egységes népi állammá, az egész nép érdekeinek és aka­ratának kifejezőjévé vált. A tervezet a továbbiakban rámutat, hogy a munkásosz­tály diktatúrájának szükséges­sége előbb szűnik meg, mint ahogy az állam elhal. Az ál­lam, mint egységes népi szer­vezet, megmarad a kommuniz­mus teljes győzelméig. A szocialista demokrácia to­vábbi fejlődésének folyamatá­ban az államhatalom szervei fokozatosan átalakulnak a tár­sadalmi önkormányzat szervei­vé. A kommunista építésben fo­kozódni fog a tanácsok szere­pe, amelyek a nép mindent átfogó szervezetévé, a nép egy­ségének megtestesítőjévé vál­tak. A választási rendszer demokratikus elveinek fejlesztése A párt szükségesnek tartja, a népi képviselet formáinak tökéletesítését és a szovjet vá­lasztási rendszer demokra­­tikus elveinek fejlesztését. A tanácsok munkájának megjavítása érdekében, továb­bá, hogy munkájukba újabb erők kapcsolódjanak be és a dolgozók újabb százezrei és milliói járják ki az államveze­tés iskoláját, minden válasz­tásnál célszerű a tanácsi kép­viselők legalább egyharmadát megújítani, azért, hogy minél több megfelelő ember kapcso­lódjék be a vezető szervek munkájába, továbbá, hogy az államigazgatás egyes dolgozói­nak ne legyen lehetőségük a hatalommal való visszaélésre, a párt szükségesnek tartja a vezető szervek személyi állo­mányának rendszeres felújítá­sát. Célszerű leszögezni azt az elvet, hogy a szövetségi, a köz­­társasági és a helyi szervek vezető munkatársait rendsze­rint legfeljebb csak háromszor válasszák meg egymásután tisztségükre. A tervezet kimondja: rend­szeresíteni kell, hogy a dolgo­zók megvitassák a törvény­­tervezeteket és más állami vagy helyi jelentőségű dönté­seket. A legfontosabb törvény­­tervezeteket népszavazásra kell bocsátani. A társadalmi szervezetek öntevékenységének fejlesztése végett a párt szükségesnek tartja ezek fizetett apparátu­sának további csökkentését alulról felfelé, továbbá a so­ron következő választásokon minden egyes társadalmi szerv személyi állománya mintegy felének felújítását. Célszerű­nek tartja, hogy a társadal­mi szervezetek vezető munka­társait egymásután rendsze­rint legfeljebb két alkalom­mal válasszák meg. Az állam elhalása A szocialista államiság fej­lődése fokozatosan arra vezet, hogy ez az államiság társa­dalmi kommunista önkor­mányzattá alakul át, amely­ben egyesülnek a szovjetek, a szakszervezetek, a szövet­kezeti és más tömegszerveze­tek. Ez a folyamat a de­mokrácia további fejlődését fogja jelenteni. A történelmi fejlődés elke­rülhetetlenül az állam elha­lására vezet. Az állam teljes elhalásához szükséges a bel­ső feltételek — a fejlett kom­munista társadalom felépíté­se, valamint a külső feltéte­lek megteremtése — a ka­pitalizmus és a kommuniz­mus közötti ellentmondásnak nemzetközi síkon, a kommu­nizmus javára történő végle­ges megoldása. A nemzetiségi kapcsolatok kérdéséről a programtervezet Korunk alapvető kérdése: a háború és béke problémája .4. háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legször­­nyűbb bűncselekményre ké­szülődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, a­mely soha nem látott pusztí­tást okozhat egész országok­nak, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tá­bor, a békeszerető nem szocia­lista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért s­íkraszálló valamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható. A szocia­lizmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezé­sének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi kül­detése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nem­zetközi ellenőrzéssel végrehaj­tandó általános és teljes lesze­relés. Az emberiségnek a szocia­lizmus javasolta azt az egye­düli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való kü­lönválásának körülményei kö­zepette az államközi viszo­nyok felépíthetők: a különbö­ző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élé­sének Lenin javasolta elvét. A szocialista és kapitalista államok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szükség­­szerűsége. A háború nem le­het a nemzetközi viták meg­oldásának eszköze, s nem sza­bad, hogy azzá váljék. Az SZKP feladatai a kommunista társadalom építésében A tervezet második része, miután leszögezi, hogy a kom­munista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gya­korlati feladatává vált, rövi­den összefoglalja a kommu­nista társadalmi rendszer lé­nyegét. A kommunizmusban telje­sen megszűnnek az osztályok, a város és a falu közötti tár­sadalmi-gazdasági és kulturá­lis-életmódbeli különbségek. Az emberek termelőtevékeny­ségében a szellemi és a fizikai munka szervesen összefonó­dik. A kitűnően szervezett ter­­­­melésen és a fejlett techni­kán alapuló kommunista tár­sadalom megváltoztatja a munka jellegét, de nem men­tesíti a társadalom tagjait a munkától. Egyáltalán nem lesz az anarchia, a tétlenség és a henyélés társadalma. A társadalmi munkában min­denki részt vesz, s biztosítja a társadalom anyagi és szellemi javainak szakadatlan növelé­sét. A munka és a fegyelem nem­­ lesz teher az éber szá­mára; a munkatevékenység nem lesz többé az élet eszkö­ze csupán, s igazi alkotássá, öröm forrásává válik. A kommunizmus a társadal­mi élet szervezetének legma­gasabb formája. Minden ter­melési sejt, minden önkor­mányzati társulás harmoniku­san kapcsolódik egymáshoz a tervszerűen megszervezett kö­zös gazdaságban, a társadalmi munka egységes ritmusában. A Szovjetunióban lesz a legrövidebb a munkanap A kommunizmusban végbe­megy a nemzeteknek mind nagyobb arányú, minden olda­lú közeledése a gazdasági, po­litikai és szellemi érdekek tel­jes közössége, a testvéri ba­rátság és együttműködés alap­ján. Az SZKP programterve­zete a továbbiakban a kom­munista építés gyakorlati fel­adataival foglalkozik. Az 1961—1970-es legköze­lebbi évtizedben a Szovjet­unió a kommunizmus anyagi­ Madar Nemzet Kedd, III. ragasztva 1.

Next