Magyar Nemzet, 1961. augusztus (17. évfolyam, 180-206. szám)

1961-08-22 / 198. szám

2 rövid ideig nem gyakorol kü­lönösebb befolyást az emberi szervezetre, az ember munka­­képességére. Ha azonban hosz­­szabb ideig van az ember a súlytalanság állapotában, ak­kor már különösen gondos előkészítésre van szükség. Tyitov több mint 27 órát töl­tött súlytalanság állapotában, ennek ellenére kiválóan érzi magát, teljesen egészséges, munkaképes. Amikor a raké­ta feljuttatja az űrhajót a pá­lyájára, az űrhajós szerveze­tének bizonyos nehézségeket kell elviselnie, s erre csak megfelelően felkészített ember szervezete képes. Bizonyos ne­hézségekkel jár az a szakasz is, amikor az ember visszatér a Földre, amikor működni kezdenek a fékezőberendezé­sek, s a rakéta visszajut a sűrűbb légrétegekbe. Ebben a szakaszban azonban az ember úgy van vele, hogy most már visszatér a Földre, hazatér hazájába, otthonába, s ezért ami nehéz, az is könnyűvé válik. Nagy érdeklődést keltettek Gagarinnak azok a szavai, amikor bejelentette, hogy elő­hívták azokat a felvételeket, amelyeket Tyitov őrnagy ké­szített a világűrben, s a szí­nes képek nagyon jól sikerül­tek. Gagarin hozzátette: — Én látom a filmet, ne­kem nagyon tetszett, remélem, hamarosan mindnyájan meg­láthatják. Jurij Gagarin kifejezte azt a meggyőződését, hogy az ed­digi két űrutazást továbbiak követik, hiszen a tudósok ki­dolgozták a megfelelő prog­ramokat. Végül nagy sikere­ket kívánt a komlóiaknak to­vábbi, szocialista építő mun­kájukhoz. — Sok boldogságot! — mon­dotta, s a hatalmas tömeg hosszan tartó tapssal, lelkes éljenzéssel fogadta felszóla­lását. Az ajándékok — örülünk, hogy itt van kö­zöttünk, kedves Jurij Gagarin — így kezdte pohárköszöntő­­jét a szovjet űrhajós tisztele­tére rendezett díszebéden Komló városi tanácsának el­nöke, Simek Árpád. — Csak azt kívánjuk, hogy minél előbb üdvözölhessük Komlón a századik űrhajóst is. S ezzel átadta Gagarinnak és feleségének a komlóiak ajándékait: egy albumot a vá­ros fejlődéséről, s egy gazdag bőségkosarat. Az ajándékok külön fejeze­tet érdemelnek Jurij Gagarin vasárnapi utazásának ismerte­tésekor. Az első ajándékokat Sztálinvárosban kapta Gaga­rin: egy albumot és egy he­rendi vázát, a 26-os Építőipari Vállalat Gagarin brigádjától. Ez a brigád Mogyorósi Károly vezetésével április 12-én, Ga­garin leszállása után öt perc­cel vette fel az űrhajós nevét és azóta megszerezte a szocia­lista brigád címet is. A Bara­nya megyeiek ajándékát Pal­kó Sándor, a megyei tanács el­nöke adta már Komlón át: a híres pécsi porcelángyár dí­szes kivitelű eozin vázát ké­szített, külön Gagarinnak. A Komlói KISZ-fiatalok ajándé­ka egy fából készült, gyönyö­rűen megmunkált rénszarvas­fogat volt, a bányászoké — ha­gyományosan — egy miniatűr bányászlámpa, a lányoké és asszonyoké pedig két díszes ruhába öltözött baba. — Ezeket a babákat tulaj­donképpen Gálocskának és Lenocskának küldjük — mondták, a Gagarinnal Ma­gyarországra érkezett,szovjet újságírók pedig így kommen­tálták az eseményeket: — Itt lesz az ideje, hogy a szovjet Hadtörténeti Múzeum­ban új termet nyissunk a szovjet űrhajósok ajándékai­ból. Gagarinnak az ebéden ismét beszélnie kellett. — Azt kívánom, hogy to­vábbra is ilyen sikeresen épít­sék új életüket — mondta. — Köszönöm a baráti fogadta­tást, a kedves ajándékokat. S mert az ebéd igazán kitűnő volt, külön üdvözlöm Komló szakácsait is... S egy ajándékozó Jurij Gagarin, felesége, Va­­lentyina Ivanovna és kísérete délután három órakor külön­­vonattal indult vissza Buda­pestre. A vonat indulásakor a komlói állomáson is nagy tömeg gyűlt össze. Gagarin a vonat ablakából búcsúzott vendéglátóitól. Már mozgott a vonat, amikor az utolsó pilla­natban, egy kislány szaladt az ablak alá és zöldmintás, fehér selyem zsebkendőt dobott fel Gagarinnak. — Ajándék — kiabálta. — Kemény Marikának hívnak, a címem: Komló, Kökönyös. Az űrhajós elnevette magát. — Köszönöm az ajándékot. Az én nevem pedig Jurij Ga­garin. Székhelyem: Gzsatszk, Szovjetunió. Doszvidanyia — viszontlátásra, kedves bará­taim- Kocsis Tamás Magyar Nemzet Jurij Gagarin sajtóértekezlete a Szabadság sétahajón Jurij Alekszejevics Gaga­rin őrnagy hétfőn hajókirán­duláson vett rész, majd visz­­szaérve a Bem rakpartra, a Szabadság sétahajón találko­zott a magyar­­ és a külföldi sajtó képviselőivel. A sajtó munkatársai nevé­ben Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége el­nökségének tagja üdvözölte a világ első űrutasát. — Bemutatom önöknek az emberiség történetében kor­szakot nyitó esemény hősét, az első űrrepülőt, Jurij Alek­szejevics Gagarint. Bemuta­tom önöknek a Szovjetunió Hősét, Kamanyin altábornagy elvtársat — mondotta. — Ju­rij Alekszejevics Gagarin szí­vesen vállalta, hogy az önök kérdésére válaszol. Várjuk kérdéseiket. Mikor utazhat az űrbe az átlagember? A Népszabadság kérdése: Rövid magyarországi tartóz­kodása idején melyik volt a legkedvesebb élménye? — Magyarországi élmé­nyeim közül nagyon nehéz lenne kiválasztani egy olyat, amelyikre azt mondhatnám, az volt a legkedvesebb, az gyakorolta rám a legmélyebb hatást. Találkoztam magyar dolgozókkal, a párt­ és a kor­mány vezetőivel. Valameny­­nyi találkozás igen szívélyes, baráti volt. Mindegyik felejt­hetetlen élményt jelentett számomra. Jártunk Budapes­ten, Sztálinvárosban, Pécsett, Komlón. És­ bár csak néhány rövid napot töltöttünk Ma­gyarországon, itt-tartózkodá­­sunk nagyon sok élményt nyújtott, maradandó emléket jelent. Nekünk nagyon megtet­szett az önök országa, az önök népe és fővárosuk, Budapest. A Népszabadság következő kérdése így hangzott: Véle­ménye szerint mikor kerülhet sor -nem trenírozott- átlag­emberek űrutazására? (Derült­ség.) Gagarin őrnagy mosolyog­va válaszolt a kérdésre: — Nehéz lenne megmonda­ni ma még, hogy különlege­sen fel nem készült ember­nek mikor lesz alkalma az űrbe utazni. Lehet, hogy öt, lehet, hogy 10 év múlva. Ez a tudomány és a technika fejlődésétől függ. Úgy vélem azonban, hogy az itt jelenle­vők többségének módja lesz arra, hogy az űrbe utazzon. Akkor aztán — ha másképp nem is — úgy készülnek majd az űrutazásra, hogy az indulás előtti éjszaka, gondo­lom, egy kicsit izgulnak. Ez már sajátságos módja lesz a felkészülésnek. (Derültség.) A Népszava szerkesztőségé­nek kérdése: A szovjet űrku­tatás jelenlegi technikai és tudományos sikereiből ítélve mikor utazhat az első ember a Holdba? A Vosztok-típusú űrhajók alkalmasak-e Hold­utazásra? — A Vosztok-típusú űrha­jók nem alkalmasak arra, hogy azokkal a Holdra repül­jenek. Ezt a típust Föld-kö­rüli, kozmikus utazásokra al­kották. Tudósaink, mérnö­keink dolgoznak már olyan űrhajókon is — s ezek el is fognak készülni —, amelyek alkalmasak lesznek Hold­ kö­rüli repülésre. Mi majd eze­ken a különleges űrhajókon jutunk a Holdra. Az időpon­tot természetesen ma még eh­hez nehéz lenne meghatároz­ni. Lehetséges, hogy öt év is kell hozzá. Nem tudom, hogy áll ez a dolog az Egyesült Ál­lamokban, lehet, hogy ők ha­marabb elkészülnek a Hold űrhajóval és előbb fognak oda repülni. A legérdekesebb földi élmény Milyen a film, amelyet Tyi­tov őrnagy készített? Mikor láthatja már a nagyközönség? Mennyire adják vissza a fel­vételek azt a rendkívüli él­ményt, amelyben az űrhajós­nak része volt, amikor kite­kintett az űrhajó ablakából? A bemutató időpontjára tré­fás választ kaptak a sajtókon­ferencia részvevői: — Ha én lennék a művelő­désügyi miniszter, akkor most pontosan tudnék válaszolni er­re a kérdésükre s meg is mon­danám, mikor mutatják be a nagyközönségnek, mikor vetí­tik a mozikban. Mivel azon­ban nem vagyok művelődés­ügyi miniszter, nem tudok pontos választ adni. Gondo­lom, helyesebb, ha a mi mű­velődésügyi miniszterünkhöz fordulnak ezzel a kérdéssel. (Derültség.) — A felvételek kitűnően si­kerültek, nagyon szépek. Vi­szont nehéz lenne megmonda­ni, hogyan adják vissza a nagy­­közönség számára azt az él­ményt, amelyben az űrhajós­nak része volt, amikor kite­kintett az űrhajó ablakából. Mi elragadtatással szemléltük Tyitov felvételeit. Nem tud­nám azonban pontosan megmondani, milyen érzé­seket váltanak ki ezek a fel­vételek azokból, akik még nem repültek az űrben, akik­nek még nem volt részük eb­ben a látványban. Ismétlem, a felvételek nagyon szépek és hűen tükrözik mindazt, amit a világűrből látni lehet. A Magyar Ifjúság kérdése: A magyar fiatalok és a világ ifjúsága önt tekinti példaké­pének. Szeretnénk tudni, ki az ön példaképe az emberiség nagyjai közül? — Az emberiség nagyjának tartom például Vlagyimir Il­­jics Lenint, a mi államunk megalapítóját. Országunkban sok nagyszerű példaképet le­het találni pártunk vezetői között, kormányunk vezetői között. Például kormányunk vezetője, Nyikita Szergejevics Hruscsov nagyszerű ember, jó példa az ifjúság számára. (Taps.) Az élet minden terüle­tén sok kiváló ember dolgozik nálunk, akiktől érdemes tanul­ni, akikre érdemes felfigyelni. Fiataljaink tehát, a fiúk és leányok — ha figyelmesen szemlélik, tanulmányozzák az életet — nagyon sok jót tud­nak magukba szívni, van ki­től tanulniuk. A Magyar Nemzet és a Tele­vízió arról érdeklődött: Melyik volt Gagarin őrnagy legérde­kesebb földi élménye a sok utazás közepette? — Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, hiszen a Földön nagyon sok ország van és mindegyiknek megvan a maga sajátossága, jellege. A számtalan élmény közül, ame­lyet az első űrutazás óta a kü­lönböző országokban szerez­tem, bizony nehéz lenne kivá­lasztani a legérdekesebbet. Nem kevés országban jártunk, a nép mindenütt nagyon mele­gen üdvözölt bennünket Valamennyi nép békét akar Forró szeretettel fogadtak mindenütt az emberek. Ahol csak jártunk, világszerte ta­pasztaltuk, hogy az egyszerű emberek milliói szeretik a szovjet embereket, örülnek annak, hogy elsőnek szovjet ember jutott fel a világűrbe. Világszerte éreztük, hogy az egyszerű emberek milliói el­ragadtatással tekintenek a szovjet tudomány és technika eredményeire, tisztelettel adóznak a Szovjetunió sikerei iránt, s mindenütt köszönetet mondtak azért, hogy a szov­jet nép következetesen har­col a békéért. Bármely or­szágban jártunk, az a szilárd meggyőződés alakult ki ben­nünk, hogy valamennyi nép békét akar; minden nép bé­kében és barátságban akar élni a másik néppel és az egy­szerű emberek milliói minde­nütt azt akarják, hogy jobb le­gyen az élet A Magyar Rádió kérdése: ön a közelmúltban sokfelé járt. Immár megilletné önt a Szovjetunió utazó nagykövete cím. Hogyan vélekedik erről? Melyik faladat a nehezebb: az űrrepülés, vagy a diplomáciai tevékenység? — Inkább legyek én jó űr­hajós, mint rossz diplomata. (Derültség, taps.) A kérdezők­nek csak azt válaszolhatom: nem vagyok diplomata és nem is leszek. Űrhajós vagyok. Hogy kinek a munkája nehe­zebb? Ahhoz, hogy erre a kér­désre válaszolhassunk, gondo­lom, fel kellene küldeni az űr­be egy diplomatát, s miután visszatér, őt kellene megkér­dezni, melyik a nehezebb? (Derültség.) Természetesen, minden munkának megvan a maga szépsége is, nehézsége is. Ez az űrhajósra éppúgy vo­natkozik, mint a diplomatára. Minden munkának megvan a maga sajátossága. Az ADN­ hírügynökség buda­pesti tudósítójának kérdése: Hogyan alakul programja a következő hónapokban és programjában szerepel-e az NDK meglátogatása? — Az én legközelebbi prog­ramom — válaszolta Gagarin őrnagy — tanulás a mérnöki akadémián. Az NDK-ból kap­tunk meghívást. El is fogad­tuk, sok mindentől függ azon­ban, mikor látogathatunk el a Német Demokratikus Köztár­saságba, hiszen a további űr­repüléseket is elő kell készí­teni és valamikor tanulni is kell. Kész voltam a találkozásra az amerikai űrrepülőkkel Véleménye szerint mi az oka annak, hogy Cyrus Eaton meg­hívása ellenére sem sikerült találkoznia a két amerikai űr­pilótával ? — A dolog nem rajtam múlt. Én kész voltam a talál­kozásra. Az amerikai űrrepü­lőket kellene megkérdezni, miért nem jutottak el a talál­kozóra, miért nem jöttek el? Gondolom, a találkozó elmara­dása veszteség az amerikai űr­hajósok számára, mert a mi technikánk és felkészülésünk az űrhajózásra mégis valame­lyest magasabb színvonalon áll. A tapasztalatcsere tehát szá­mukra lett volna előnyösebb. Gondolom, mi is meríthettünk volna valamit az ő tapasztala­taikból, de meggyőződésem, hogy végül is ők vesztettek többet. Ez a találkozás politi­kai szempontból is hasznos lett volna, mert elősegíthette volna a két nép, az Egyesült Államok és a Szovjetunió né­peinek közeledését, s nem utolsósorban a világűr további meghódítását. Ha nem akar­nak találkozni velünk, ne ta­lálkozzanak. Mi végrehajtjuk programunkat, a jövőben is re­pülni fogunk az űrben. Nekik pedig azt üzenjük: érjenek utol bennünket. Az utolsó kérdés arra vonat­kozott, melyik országba utazik a közeljövőben? Gagarin őrnagy válaszában elmondta, hogy igen sok a meghívás. Mintegy 30 ország­ba várják. A meghívások tel­jesítését illetően viszont az a helyzet, hogy — mint már mondotta — tanulni, és néha kicsit pihenni is kellene. Ter­mészetesen a meghívásoknak is eleget kell tenni. A sajtófogadás végén a filmhíradó riporterének kéré­sére dedikálta fényképét, hogy majd a mozikban azok is lát­hassák autogramját, akiknek nem tudott autogramot adni. — Nagyon köszönöm figyel­müket, é­s kívánom önöknek: sok sikert érjenek el nehéz munkájukban. A sajtókonferencia Szirmai István zárszavával ért véget. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a forradal­mi munkás-paraszt kormány hétfőn este a Parlament kupo­lacsarnokában fogadást adott Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy, a Szovjetunió Hőse, az első űrutas tiszteletére. A fo­gadáson Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke átadta Jurij Ga­garinnak a Magyar Népköz­­társaság Zászlórendjének gyé­mántokkal díszített I. fokoza­tát. A fogadáson Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke mondott pohár­köszöntőt. — A Vosztok—1 pilótája, ez a nagyszerű ember most a mi vendégünk. Több mint hat­vanezer kilométert utazott a földön, többet, mint a Vosz­tok—1 űrhajón a világűrben. Útján mindenütt kitörő lelke­sedéssel fogadták. A jóakara­­tú emberek mindenütt a­ leg­őszintébb szeretettel vették körül. Bármilyen társadalmi rendszerű országba látogatott el, útja valóságos diadalme­net volt. — Az emberiség már sok nagy esemény tanúja volt. Sok világraszóló tudományos eredményt megért. Mégsem tudott mindig szívből örülni, mert sok keserű tapasztalatot szerzett. Saját bőrén tanulta meg: a baktérium nemcsak gyógyíthat embert, hanem meg is ölhet; a dinamittal nemcsak szénfalat lehet rob­bantani, hanem lakóházakat is; a gáz világosságot is ad­hat az embernek és meg is fojthatja; az atom nemcsak gépeket hajthat, hanem föld­del egyenlővé is tehet városo­kat. Azt is nagyon jól tudják az emberek, hogy a rakétával időjárást kutató műszereket is lehet szállítani, de gyilkos töltetű bombákat is. ■ — A Szovjetunió a rendkí­vül nagy teljesítményű raké­ták birtokában is azt hangoz­tatja: a rakéták embereket és tudományos műszereket szál­lítsanak — de bombákat soha! — Ismételjük: a Szovjetunió akkor jelenti ezt ki ünnepélye­sen, amikor az ő birtokában vannak a világ leggyorsabban száguldó, legmagasabbra jutó, legmesszebbre repülő, kézzel és automatikával egyaránt leg­pontosabban irányítható raké­ták. Ezért szeretik a népek Jurij Gagarint, a Szovjetunió állam­polgárát. Ezért fogadták az emberek kitörő örömmel a hírt, hogy ugyancsak világra­szóló teljesítménnyel már má­sik szovjet pilóta is követte őt a csillagok útján. Germán Sztyepanovics Tyitov őrnagy, a Szovjetunió Hőse, Gagarin őrnagy úrtestvére. — Ezért örvendezett a mi népünk is Gagarin őrnagy nagyszerű tettének, ezért vár­tuk oly szeretettel. Tudtuk és tudjuk, hogy hőstette a mi si­­kereinket és a mi győzelmein­ket is jelenti, mert egy család tagjai vagyunk, a szocializmust építő milliók nagy családjáé. Jurij Gagarin kitüntetése Baráti találkozó a fegyveres erők képviselőivel Hétfőn délután többezres tömeg gyűlt össze a magyar néphadsereg központi klubja előtt és környékén, a Váci ut­cában. Várták népünk kedves vendégét. Gagarin őrnagy pon­tosan négy órakor érkezett meg, hogy találkozzék a Ma­gyar Népköztársaság fegyve­res erőinek, képviselőivel. Az épület előtt álló hatalmas tö­meg szűnni nem akaró éljen­zésének és tapsának hallatára Jurij Gagarin rövid időre az erkélyre ment és üdvözölte a budapestieket. Ezalatt a köz­ponti klub színháztermét zsú­folásig megtöltötték a baráti találkozó részvevői: harcosok, tiszthelyettesek, tisztek, tábor­nokok. A terembe lépő Gaga­rin őrnagyot és Ny. P. Kama­nyin altábornagyot viharos tapssal, hurrázással fogadták, s perceken át ünnepelték. Az elnökségben helyet fog­lalt Czinege Lajos altábornagy, honvédelmi miniszter, a nép­hadsereg tábornoki és pa­rancsnoki karának tagjai, a fegyveres testületek képviselői, Földes László és Sándor Jó­zsef, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagjai, Pataki László, a KISZ központi bi­zottságának titkára, kiváló harcosok és tisztek. Ugyancsak az elnökség tagjai voltak: V. I. Usztyinov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete, vala­mint a Magyarországon állo­másozó szovjet csapatok pa­rancsnokságának képviselői. A világ első űrhajósát és a találkozó részvevőit Czinege Lajos altábornagy, honvédel­mi miniszter üdvözölte a fegy­veres erők nevében, majd Ju­rij Gagarin mondott beszédet. A lelkes hangulatú, baráti találkozó befejezéseként aján­dékokat adtak át Jurij Gaga­rin őrnagynak. Valentyina Ivanovna, Gálocska és a divat Budapest kedves vendégei, az első űrhajós felesége és kis­lánya, hétfő reggel sétát tet­tek Budapesten. Jártak a Sza­badság-szobornál, a Halász­bástyán, majd útjuk a Bécsi utcai selyem mintaboltba ve­zetett, ahol Valentyina Iva­­novna egy hófehér brokát es­télyi ruhára valót és egy kék ruhaanyagot vásárolt. A Vö­rösmarty cukrászdának talán soha sem volt még olyan népszerű vendége, mint a csöppnyi Gálocska, aki ezúttal nem elégedett meg saját ■►kosztjával", amit a cumis üvegből fogyaszthatott, hanem elhúzta édesanyja kezéből a kanalat és jóízűen szopogatta a gyümölcsfagylaltot. A dunai hajókirándulás után a kedves vendégek a Ru­haipari Tervező Vállalatnál tettek látogatást. Gálocska, akit pillanatok alatt éljenző tö­meg vett körül, ezúttal hófe­hérbe öltözött, édesanyja kék virágos fehér ruhát viselt. Né­hány szép modellt mutattak itt be a vendégeknek. Gaga­rin feleségének legjobban egy hulokba rakott acélkék terilon kiskosztüm nyerte meg a tet­szését; a kedves mosolyú fia­tal asszony általában a szolid, simavonalú ruhákat kedveli, kedvenc színe a kék. Gálácska itt is pillanatok alatt belopta magát az embe­rek szívébe. Az ifjú “­hölgy" különösen nagy érdeklődést mutatott a színes divatlapok iránt. A Kötszövő Ipari Mintázó­­ban is szeretettel várták Bu­dapest elsőszámú kedvenceit: pillanatok alatt hatalmas tö­meg verődött össze, akik han­gosan megéljenezték és hosz­­szasan megtapsolták az első űrhajós feleségét és tündér­­leánykáját. A csöppség izga­tottan kapkodott egy türkiz­kék kötött játszóruha u­tán, ami — úgy látszik — különö­sen megnyerte tetszését. A gondos anya a két és fél­éves Lenocskáról sem feledke­zik meg, neki is visznek aján­dékot Budapestről. — Őt nem hozhattuk ma­gunkkal, mert olyan élénk, hogy már többször “­megszö­kött" hazulról. Ilyenkor el­mondja az embereknek, hogy ő Gagarin “­nagylánya" és így szerencsére, hamarosan haza­kerül. A pestiek szívből jövő meleg fogadtatása engem, be­vallom, elfogódottá tesz. Azt már megszoktam, hogy a fér­jemet ünnepük. Első ízben kí­sértem el őt külföldre és erre a valóban baráti, testvéri fo­gadtatásra, ennyi felénk áradó szeretetre nem számítottam — mondja Valentyina Ivanovna. (­ r.) Gagarin ma reggel utazik el hazánkból Népünk szeretett vendége, Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy és családja kedden, augusztus 22-én tér vissza ha­zájába Magyarországról. Gép­kocsija 7 óra 40 perc után ha­lad el a Moszkva tér — Már­tírok útja — Margit-híd -­ Nagykörút — Üllői út — Fe­rihegyi gyorsforgalmi út útvo­nalon. Gagarin 9 órakor hagy­ja el a Ferihegyi repülőtérről fővárosunkat. Rádióközvetítés az elutazásról A Kossuth­ rádió kedden reggel 8 óra 15 perces kezdet­tel "­Viszontlátásra, kedves vendégünk" címmel közvetí­tést ad a Ferihegyi repülőtér­ről Jurij Gagarin elutazásáról ■Kedd, 1961. augusztus 16.

Next