Magyar Nemzet, 1961. augusztus (17. évfolyam, 180-206. szám)

1961-08-01 / 180. szám

a­­ többi között a következő­ket mondja: A kommunizmusnak a Szovjetunióban bekövetkező győzelmével a nemzetiségek még közelebb jutnak egymás­hoz, megnövekszik gazdasági és eszmei közösségük, kifej­lődnek szellemi arculatuknak közös kommunista vonásai. A tervezet a továbbiakban azokról a feladatokról beszél, amelyeket a pártnak az ideo­lógiában, a nevelésben, a kép­zésben, a tudományban és a kultúrában kell megoldania. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködése nem jelenti az ideológiai harc megszűné­sét. A kommunista párt a jö­vőben is leleplezi a kapita­lizmus népellenes, reakciós lé­nyegét, s a kapitalista rend szépítgetésére irányuló min­denféle próbálkozást. A szocialista államok többé-ke­vésbé egyidejűen térnek át a kommunizmusra A tudomány alkalmazása döntő tényezője lesz a társa­dalmi termelőerők hatalmas n­övekedésének. Meghatározza a kulturális építésben, az irodalomban és a művészetben jelentkező fel­adatokat is. A szovjet iroda­lom, a zene, a festőművészet, a film, a színház, a művészet minden ága újabb magasla­tokra jut az eszmei tartalom és a művészi kifejezőkészség fejlődésében. A programtervezet a követ­kezőkben rámutat: Mivel az egyes országokban a szocialista forradalom kü­lönböző időpontokban játszó­dik le és a gazdasági és kul­turális fejlődés színvonala is más és más, a különböző or­szágokban nem feltétlenül egy­idejű a szocializmus építé­sének befejezése, illetve az áttérés a kommunizmus álta­lánosan kibontakozó építésé­nek időszakára. A szocialista államok fejlődése az egységes szocialista világrendszerben, e rendszer törvényszerűségeinek és fölényének alkalmazása azonban megadja ezeknek az országoknak a lehetőséget ar­ra, hogy lerövidítsék a szo­cializmus építésének idejét, megnyílik előttük az a távlat, hogy egyazon történelmi kor­szakon belül, többé-kevésbé egyidejűen térjenek át a kom­munizmusra. Az az ország, amely elsőként halad a kommunizmus felé, megkönnyíti és meggyorsítja az egész szocialista világrend­szer haladását a kommuniz­mus felé. Az SZKP és a szovjet nép mindent megtesz azért, hogy a szocializmus és a kommuniz­mus építéseiben segítséget nyújtson a szocialista tábor minden népének. A pártélet lenini normáinak betartása A párt életének törvénye — szögezi le a következő részben a tervezet — a pártélet lenini normáinak és a közösségi veze­tés elvének következetes be­tartása. A pártélet lenini elveivel összeegyeztethetetlen a szemé­lyi kultusz, s vele kapcsolato­san a kollektív vezetés, a pár­­ton belüli demokrácia és a szo­cialista törvényesség megsérté­se. A kollektív vezetés lenini elvének következetes megvaló­sítása, a párt friss, új erőinek a vezető pártszervezetekbe való széleskörű bevonása, az idős és a fiatal káderek tevé­kenységének helyes összehan­golása végett, valamint azért, hogy egyes funkcionáriusok kezébe ne összpontosulhasson mértéktelenül a hatalom, és hogy a közösség ellenőrzése mindig érvényesüljön, a párt szükségesnek tartja több intéz­kedés végrehajtását. A többi között annak a gyakorlatnak a valóra váltását, hogy meghatá­rozott arányban rendszeresen felújítsák a párt választott szeneinek személyi állomá­nyát, kezdve az alapszerveze­tektől a Központi Bizottságig, s egyszersmind biztosítsák a vezetés folyamatosságát. . Minden egyes rendes válasz­táson az SZKP Központi Bi­zottságának és elnökségének összetételét legalább negyed­részben megújítják. Az elnök­ség tagjait rendszerint leg­feljebb csak három alkalom­mal választják meg egymás­után. Egyes pártvezetők elismert tekintélyüknél rendkívüli poli­tikai, szervezői és egyéb ké­pességeiknél fogva egymás­után hosszabb időre is bevá­laszthatók a párt vezetőszer­veibe, ha zárt (titkos) szava­záson megkapják a szavaza­toknak legalább háromnegye­dét. A szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságának, a kerületi bi­zottságoknak, a területi bi­zottságoknak személyi állomá­nyát minden rendes választá­son legalább egyharmadában megújítják, a körzeti, a városi és a lakóterületi bizottságok esetében a pártbizottságok vagy az alapszervezeti vezető­ségek személyi állományát pe­dig felében újítják meg. Ezek­nek a vezető pártszerveknek a tagjait legfeljebb háromszor lehet egymásután megválasz­tani. Az alapszervezetek tit­kárai legfeljebb csak két al­kalommal választhatók meg egymásután. A pártszervezet politikai ké­pességekre és hozzáértésre te­kintettel a vezetőszervek ál­lományába megválaszthatja valamelyik funkcionáriust hosszabb időre is, ha a sza­vazatoknak legalább három­negyed részét megkapják. Akik választott tisztségük idejének lejártával kiválnak a párt vezető szervéből, későbbi választásokon ismét megvá­­laszthatók. Az SZKP Központi Bizott­ságának és más vezető szer­veinek személyi állományából való leváltásra döntést csak akkor lehet hozni, ha zárt (titkos) szavazáson az adott szerv összes tagjainak leg­alább kétharmada megszavaz­za a döntést. A párt továbbra is erősíti sorainak egységét és tömör­ségét, tisztán megőrzi a marx­izmus—leninizmus zászlaját. A szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmusban fog élni Az SZKP programtervezete ezután hangsúlyozza a párt és a nép közötti kapcsolatok további kiszélesítésének és el­mélyítésének szükségességét. Ugyanakkor a Szovjetunió Kommunista Pártja továbbra is erősíti a nemzetközi kom­munista mozgalom egységét, fejleszti testvéri kapcsolatait az összes kommunista és munkáspártokkal. A kommunizmus felépítése a Szovjetunióban — hangzik a programtervezet befejező része — az emberiség sok­évszázados történetének leg­nagyobb győzelme lesz. Min­den egyes újabb lépés a kom­munizmus ragyogó csúcsai fe­lé, valamennyi ország dolgo­zó tömegeit lelkesíti, hatal­mas erkölcsi támogatás a minden nép társadalmi és nemzeti felszabadításáért ví­vott harcban, meggyorsítja a marxizmus—leninizmus esz­méinek világméretű diadalát. A kommunista párt kipró­bált vezetésével, a marxizmus —leninizmus zászlaja alatt, a szovjet nép felépítette a szo­cializmust. A párt vezetésével, a marx­izmus—leninizmus zászlaja alatt a szovjet nép felépíti a kommunista társadalmat. A párt ünnepélyesen kije­lenti: a szovjet emberek mai nemzedéke kommunizmusban fog élni! Magyar—ghanai diplomáciai kapcsolatok nagykövetségi szinten A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Ghanai Köztársaság elnöke elhatároz­ták, hogy a Magyar Népköz­­társaság és a Ghanai Köz­társaság között nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsola­tot létesítenek A diplomáciai kapcsolat lé­tesítéséről szóló jegyzőköny­vet Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és dr. Kwame Nkrumah, a Ghánai Köztár­saság elnöke írta alá. __la&arNeaizer _ Nézetazonosság az alapvető nemzetközi problémák megítélésében A magyar—ghanai közös nyilatkozat szövege A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására dr. Kwame Nkrumah, a Ghanai Köztársaság elnöke 1961. jú­lius 28-tól 31-ig hivatalos lá­togatást tett a Magyar Nép­­köztársaságban. Nkrumah el­nök magyarországi tartózko­dása alatt meglátogatta Bu­dapest nevezetességeit, a töb­bi között a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárat, va­lamint az Inotai Alumínium­kohót. Nkrumah elnököt és kíséretét a magyar dolgozók mindenütt örömmel üdvözöl­ték és kifejezésre juttatták a magyar nép nagyrabecsülését a ghánai nép és a gyarmatosí­tók ellen vívott harcokban megedzett vezetője, Nkrumah elnök iránt Nkrumah elnök magyaror­szági tartózkodása idején hi­vatalos tárgyalásokat folytat­tak a két ország képviselői. A Magyar Népköztársaság részé­ről a tárgyalásokon részt vett: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kállai Gyula, a Mi­nisztertanács elnökének első helyettese, Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyette­se, Marosán György, az Elnö­ki Tanács tagja, Rónai Sán­dor, az országgyűlés elnöke, dr. Sik Endre külügyminisz­ter, Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter és Kristóf István, az Elnöki Ta­nács titkára. A Ghanai Köztársaság ré­széről részt vett a tárgyaláso­kon: dr. Kwame Nkrumah, a Ghanai Köztársaság elnöke, Krobo Edusei közlekedésügyi miniszter, Tawiah Adamasio, az elnöki ügyek minisztere, A. Y. K. Djin nagykövet és Amoake Atta, a Ghanai Bank helyettes igazgatója. A megbeszéléseken a barát­ság és a kölcsönös megértés légkörében a felek megtár­gyalták a kapcsolatok fejlesz­tésének kérdését ngának faji megkülönbözte- t tésen alapuló politikáját és a haladó emberiséggel együtt i­s támogatja a dél-afrikai né­peknek az egyejogúságért vívott harcát. Örvendetesen fejlődik a két ország viszonya A Magyar Népköztársaság és a Ghánai Köztársaság kap­csolatait vizsgálva, mindkét fél örvendetes fejlődést álla­pított meg, amit a feleknek az a megállapodás is mutat, hogy országaik között diplomáciai kapcsolatokat létesítenek. Az 1961 áprilisában aláírt magyar—ghanai kereskedelmi és hitelügyi egyezmények le­rakták a két ország gazdasági együttműködésének alapjait. Magyarország lehetőségeihez mérten részt vesz Ghana ipar­fejlesztési tervének megvaló­sításában és fokozza árubeho­zatalát a Ghanai Köztársaság­ból. A két félnek 1961 április­ban megkötött technikai-tu­dományos segélynyújtási szer­ződése és kulturális szerződé­se lehetővé teszi a szakembe­rek cseréjét, a technikai és tudományos tapasztalatoknak mindkét ország javát szolgáló kicserélését. Magyarország szakembereket küld Ghánába a tudományok fejlesztésének előmozdítására és a természeti erőforrások kiaknázásának fejlesztésére. A kulturális egyezmény ér­telmében ghánai ösztöndíjasok fognak tanulni a magyar egyetemeken. A Magyar Népköztársaság kormánya őszinte elismerését fejezi ki Nkrumah elnöknek és az általa vezetett ghánai kormánynak a nemzetközi kapcsolatokban kifejtett pozi­tív tevékenységéért. Hangoz­tatta szilárd meggyőződését, hogy Nkrumah elnök vezeté­sével a Ghánai Köztársaság politikája erőteljesen hozzá­járul a béke megszilárdításá­hoz és a nemzetek jóviszonyá­nak kialakításához. A ghánai kormánynak az a javaslata, hogy az afrikai kontinensen szüntessék meg a gyarmatosí­tást és Afrikában nukleáris fegyverektől mentes békeöve­zetet hozzanak létre, teljes tá­mogatásra talált a magyar kormánynál. A megbeszéléseken a felek véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet legfonto­sabb időszerű kérdéseiről. Egyidejűen megbeszélték a baráti kapcsolatok további fej­lesztésének lehetőségét és mó­dozatait is. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy a jelen­legi nemzetközi helyzet alap­vető problémái megítélésében és a problémák megoldására alkalmas eljárások és intézke­dések értékelése tekintetében nézetazonosság áll fenn kö­zöttük. Kinyilvánították szi­lárd meggyőződésüket, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben kizárólag a békés egymás mellett élés elvének gyakorla­ti megvalósítása biztosíthatja az egyes országok és az egész emberiség zavartalan fejlődé­sét. ­ Elsőrendű fontosságú az általános és teljes leszerelés megoldása A tartós béke megteremté­se érdekében a felek elsőren­dű fontosságot tulajdonítanak az általános és teljes leszere­lés kérdésében történő előre­haladásnak. Ezért remélik, hogy az általános és teljes le­szerelésre irányuló erőfeszíté­sek eredményre vezetnek. Mindkét kormány leszögezi, hogy támogatásáról biztosítja a Szovjetunió kormányának az általános és teljes leszere­lésre tett javaslatát, amely al­kalmas arra, hogy a leszerelé­si tárgyalások alapjául szol­gáljon. Mindkét kormány egyetért abban, hogy a világbéke meg­szilárdítása érdekében fel kell számolni a legutóbbi háború következményeként még fenn­álló problémákat. Ezek sorá­ban a német békeszerződés megkötését, a nyugat-berlini helyzet rendezését tartják a legfontosabb feladatnak. A ghánai kormány tudomásul vette a magyar kormánynak azt az álláspontját, hogy a né­met kérdés és a nyugat-berlini helyzet békés rendezése a ma­gyar nép alapvető érdeke. A tartós béke és a társadal­mi haladás feltételeinek meg­teremtése érdekében mindkét fél nagy jelentőséget tulajdo­nít a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásának. Követelik, hogy az ENSZ-köz­­gyűlés XV. ülésszakán a gyar­mati rendszer teljes megszün­tetéséről elfogadott határoza­tot mielőbb hajtsák végre a gyarmatosító hatalmak. A fe­lek teljes támogatásukról biz­tosítják a függetlenségükért harcoló gyarmati népeket és mélységesen elítélik az impe­rialista hatalmak újra-gyar­­matosítási politikáját, amely a függetlenségükért harcoló né­pek egységének megosztására irányul, továbbá elítélik azo­kat a mesterkedéseket, ame­lyekkel gyarmati uralmuk ál­landósítására törekszenek. Mindkét kormány súlyosan elítéli a francia gyarmatosítók Tunézia ellen intézett agresz­­szióját és támogatja a tuné­ziai kormány arra irányuló követeléseit, hogy Tunéziából vonjanak ki minden külföldi csapatot és szüntessenek meg minden olyan cselekményt, amely sérti Tunézia független­ségét és szuverenitását. Mindkét fél teljes támoga­tásáról biztosítja a kongói tör­vényes kormány vezetőjét, Antoine Gizenga miniszterel­nököt a kongói egység létre­hozására irányuló hazafias tö­rekvésében. Mindkét fél támogatja az angolai népet a teljes függet­lenség elnyeréséért vívott har­cában, és mélységesen elítéli a portugál gyarmatosítóknak az angolai néppel szemben elkö­vetett gaztetteit. Mindkét fél ismételten kife­jezésre juttatja, hogy támo­gatja a hős algériai nép har­cát, amely a teljes független­ségért és az ország egységének megőrzéséért folyik és elítéli az algériai kérdés békés meg­oldásának megakadályozására irányuló törekvéseket. Mindkét fél mélyen elítéli a Délafrikai Unió kor­má- Egyenlő képviseleti arányt az ENSZ szerveiben A ghánai kormány tájékoz­tatta a magyar kormányt ar­ról a szándékáról, hogy részt vesz a semleges orszá­gok vezetőinek belgrádi érte­kezletén. Mindkét kormány kifejezte azt a reményét, hogy a konferencia hozzájá­rul a tartós nemzetközi béke megszilárdításához, a leszere­lés megvalósításához és a gyarmati rendszer mielőbbi teljes megszüntetéséhez. Mindkét kormány szilárd meggyőződése, hogy az ENSZ szerveiben hatékony és egyen­lő képviselettel kell rendelkez­niük a semleges országoknak, a szocialista államoknak, va­lamint a nyugati hatalmak­nak. Mindkét kormány egyetért abban, hogy az ENSZ sikeres tevékenységének elengedhe­tetlen feltétele a Kínai Nép­­köztársaság törvényes jogai­nak helyreállítása az ENSZ- ben. Nkrumah elnök magyaror­szági látogatása és tárgyalásai jelentős állomás a két ország és népei baráti kapcsolatai­nak erősítésében és fejleszté­sében. Dr. Kwame Nkrumah, a Ghánai Köztársaság elnöke ghánai látogatásra hívta meg Dobi Istvánt, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnökét, aki a meghívást elfogadta. Kelt Budapesten, az 1961. évi julius no 29. napján. A Magyar Népköztársaság A Ghanai Köztársaság részéről, részéről: DOBI ISTVÁN s. k. DR. KWAME­NKRUMAH s. k. a Magyar Népköztársaság a Ghanai Köztársaság elnöke Elnöki Tanácsának elnöke Találkozás Kádár Jánossal Dr. Kwame Nkrumah, a Ghanai Köztársaság elnöke és kísérete vasárnap az Ino­­tai Alumíniumkohóba látoga­tott. A ghanai államférfiakat a látogatásra elkísérte Kiss Károly, az Elnöki Tanács el­nökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára és Szarka Károly külügyminisz­terhelyettes. Dr. Kwame Nkrumah, a Ghánai Köztársaság elnöke, és kísérete a magyar államfér­fiakkal együtt az Inotai Alu­­míniumkohó megtekintése után Balatonaligára kirándult. Az ugyancsak a Balaton mel­lett üdülő Kádár János ál­lamminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára találkozott a vendé­gekkel. Szívélyesen üdvözölte Kwame Nkrumah-ot, a Gha­nai Köztársaság elnökét, s hosszasan elbeszélgetett vele. A ghanai és a magyar ál­lamférfiak közös ebéden vet­tek részt. Mintha óriás szólt volna... Az ebéden Kádár János po­hárköszöntőt mondott. Örömét fejezte ki, hogy újból alkal­ma nyílott találkozni Kwame Nkrumah-hal, akit az ENSZ 15. közgyűlésén ismert meg. Amikor a szónoki emelvényen beszélni látta, olyannak tűnt előtte, mintha egy óriás — maga az imperializmus ellen harcoló ghánai nép — szólna a világ népeihez. Az imperia­listák különböző mesterke­désekkel ideig-óráig meghosz­­szabbíthatják gyarmati ural­mukat, befolyásukat, de Nkrumah ellök és más af­rikai vezetők, akik következe­tesen szolgálják népük érde­keit, világosan tudtukra ad­ták az imperialistáknak, hogy idejük lejárt, a jövő a népe­ké, akik saját kezükbe vet­ték sorsuk intézését. A továbbiakban rámuta­tott: a magyar­ ghanai kap­csolatok ugyan nem tekint­hetnek vissza hosszú múltra, de máris mélyek, s a mos­tani látogatással tovább erő­södtek, kiterjedtebbé váltak. A teljessé vált látogatás Az ebéden pohárköszöntőt mondott dr. Kwame Nkrumah elnök is. örömének adott ki­fejezést, hogy balatoni láto­gatásukkor alkalma nyílott ta­lálkozni Kádár Jánossal, akit már korábban megismerhe­tett. Munkatársai viszont ed­dig csak hírből ismerték, s ezért számukra külön él­ményt jelentett ez a találko­zás. Eddig is jól érezték ma­gukat Magyarországon, de látogatásuk e találkozóval vált igazán teljessé. Elmondotta: mielőtt elin­dult körútjára a szocialista országokba, egy amerikai diplomata megkérdezte tőle, miért vállalkozik erre az uta­zásra, s az iránt is érdeklő­dött, hogy tulajdonképpen a kapitalizmus vagy szocializ­mus mellett áll-e és hogyan tudja útját a semlegességgel összeegyeztetni? Azt vála­szolta: nem az ő dolga, hogy a kapitalizmus, vagy a szo­cializmus mellett érveljen, bízzák ezt a történelemre. Az előrehalad, ők követik a tör­ténelem menetét. A továbbiakban arról be­szélt, hogy Ghána és­ Magyar­­ország, amely földrajzilag tá­vol fekszik egymástól, rövid idő alatt baráti kapcsolatokat tudott egymással kiépíteni. Ez példaképül szolgálhat más népek számára is. A ghanai elnök elutazott Magyarországról Dr. Kwame Nkrumah, a Ghanai Köztársaság elnöke és kísérete háromnapos hivatalos látogatás után hétfőn délelőtt elutazott Magyarországról. A ghanai államfőt ünnepé­lyesen búcsúztatták a zászló­­díszben pompázó ferihegyi re­pülőtéren. A repülőtér beton­ján többezer fővárosi dolgozó gyűlt össze, hogy búcsút ve­gyen a kedves vendégtől. A ghánai elnök búcsúztatá­sára megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, valamint Kál­lai Gyula, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Kiss Ká­roly, az Elnöki Tanács elnök­­helyettese, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, az MSZMP politikai bizottságá­nak tagjai, dr. Sik Endre kül­ügyminiszter. Ott volt az El­nöki Tanács és a Miniszter­­tanács több más tagja, a poli­tikai élet több vezető személ­lyisége. Jelen volt a búcsúzta­­tatásnál a budapesti diplomá­ciai képviseletek sok vezetője és tagja. Eljöttek a Budapes­ten tanuló afrikai diákok kép­viselői­­. A díszőrség parancsnoka je­lentést tett Nkrumah elnök­nek. Felcsendült a magyar-, majd a ghanai himnusz, s közben tizenkét ágyú huszon­egy össztüze búcsúztatta az elnököt. Nkrumah elnök Dobi István társaságában ellépett a díszőrség előtt és üdvözölte azt. Hasznos tapasztalatokat szereztünk Ezután Nkrumah elnök bú­csúbeszédet mondott. — Elnök Úr! Barátaim! Höl­gyeim és Uraim! — Elszomorodom, ha arra gondolok, hogy rendkívül kel­lemes látogatásunknak végé­hez érkeztünk. A látogatás igen érdekes és lelkesítő volt. Bármerre jártunk, mindenütt meleg barátsággal fogadtak bennünket. Meghatott ben­nünket a ragaszkodás és az őszinte szeretet, amellyel üd­vözöltek. Engedje meg, elnök úr, hogy mélységes hálánkat kifejezzem önnek, a magyar

Next