Magyar Nemzet, 1961. augusztus (17. évfolyam, 180-206. szám)

1961-08-22 / 198. szám

“ Id­yír Nemzet­­§ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA T © Gheorghiu-Dej vezetésével szeptember 1-én román párt- és kormányküldöttség érkezik hazánkba Gagarin diadalútja alkotmányunk ünnepén Az űrhajós sajtóértekezlete a Szabadság sétahajón A Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki a világűrutazás úttörőjét Vigasztalanul zuhog az eső Sztálinváros felett. Kora reg­gel van, s mégis ezrek és ez­rek állják végig az utat, er­nyők és fák alá húzódva, úgy várják Jurij Gagarint, az első számú űrhajóst és feleségét, Valentyina Ivanovnát. S Gaga­rin a város határában fölveszi esőköpenyét és átszáll a nyi­tott ZISZ-be. Integet, integet, s közben sapkájáról, a szemé­ről az esőcseppeket törölgeti. Ha az emberek megáznak ér­te, ő is állja az esőt az ünnep­lőkért. Egy „szabályos" űrhajós Diadalkapu fogadja Gaga­rint Fejér megye határában, s újabb diadalkapu köszönti Sztálinváros bejáratánál is. A Dózsa mozinál Cseterki Lajos, a Fejér megyei pártbizottság első titkára, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, és a város vezetői, Juhász János, a városi pártbizottság első titkára és Tapolczai Jenő, a v. b. elnöke szorít vele elsőnek kezet. S Jurij aztán elvész a sűrű tömegben. Mindenki be­szélni akar vele. Rövid a tíz perc, amit a szűkreszabott program az első szocialista vá­ros lakóinak Jurij Gagarinból engedélyez. De ez a néhány perc is elég arra, hogy Jurij megértse: Sztálinvárosban is nagyon szeretik őt. Hisz róla nevezték el a város legna­gyobb terét, Gagarin nevét vi­seli a sztálinvárosi úttörők tá­bora. A téren magasba nyúlik a Vosztok—1 űrhajó makettje, s ablakából »­szabályos« űrha­jós viseletben egy kisfiú inte­get szorgalmasan az első igazi űrutas felé. Amikor leszáll a magasból és Gagarinhoz lép, az őrnagy megölelné őt, de a vastag űrruhát Gagarin sem tudja átfogni. Így a két űr­hajós férfias kézfogással kö­szönti egymást. V. I. Usztyi­­nov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete pedig derű­sen megjegyzi: — Kugecz Jancsi lesz úgy­látszik valamikor az első ma­gyar űrhajós... Már indul is tovább Pécs felé az autókaraván. A sza­bály ismét bevált: ha Jurij utazik, az idő sem lehet so­káig rossz. Dunaföldvárnál már fogynak a felhők, s ami­korra Pécs határába ér Ga­garin, kék az ég és melegen süt a Nap. — Ki maradt otthon? — kérdezi Gagarin a város szé­lén. Akkora a tömeg, hogy szinte mozdulni sem lehet, a kerékpárosok és motorkerék­párosok erdeje pedig az autó­sort is megállásra kényszeríti. Egri Gyula, a Baranya megyei pártbizottság első titkára, Ambrus Jenő, a pécsi városi pártbizottság első titkára, Palkó Sándor, a Baranya me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke és Körösi La­jos, a városi tanács v. b. elnö­ke köszönti Gagarint, s a kí­séretében levő Fock Jenőt, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a Központi Bizott­ság titkárát, Gáspár Sándort és Szirmai Istvánt, a Politikai Bizottság póttagjait, Sándor Józsefet, a Központi Bizottság osztályvezetőjét, Nagy József­­né könnyűipari, Trautmann Rezső építésügyi minisztert, Földes Lászlót, a belügymi­niszter első helyettesét és Trsztyinov nagykövetet. Autogram-kérők ostroma öt percet szánt a program a pécsi Széchenyi téri ünnep­ségre. A terv azonban most is csak terv maradt. Gagarin meghatott szavakkal mondott köszönetet a testvéri fogadta­tásért. — A szovjet dolgozók, s köztük űrhajós barátaim üd­vözletét tolmácsolom önöknek alkotmányuk ünnepe alkal­mából — mondotta mosolyog­va.­­-­ Külön öröm számomra, hogy ennyi vidám arcot, őszinteszívű embert láthatok itt, mert tudom: ez a baráti fogadtatás, ez a derűs hangu­lat a szovjet nép iránti szere­tet, a Szovjetunió sikerei felett érzett öröm kifejezője is. De az autogram-kérők nem ismerik a programot és nem adnak kegyelmet Jurij Gagarinnak. Tíz percen ke­resztül Gagarin csa­k ír, ír és Trautmann Rezső hiába mond­ja a pécsieknek: — Azt hiszem, Gagarin őr­nagy több autogramot adott már Magyarországon, mint ahány kilométert a világűrben utazott — a tömeg nem osz­lik. Az autogram-kérésnek Ga­garin utazása közben különle­ges technikája alakult már ki. A legtöbb ember megcímzett levelezőlapokat ad át Jurij Alekszejevicsnek és arra kéri, aláírását küldje el postán, ott­honról, a Szovjetunióból. Az újságírók módszere: lapjuk számára kérnek néhány soros üdvözletét Gagarintól. Akik ajándékot adnak Gagarinnak, viszonzásképpen kérnek auto­gramot. Amikor az auto­gram-kérők gyűrűjében meg­jelent Szirmai István is, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, s ő is aláírást kért, a körülötte állók így biz­tatták Gagarint: — Adjon csak aláírást Szir­mai elvtársnak is, elvégre neki is van családja. A legötletesebb autogram­szerző azonban kétségkívül Szabó József, Sárbogárd fiatal postása volt. Vasárnap dél­után öt percet állt Gagarin különvonata Komlóról haza­felé jövet a sárbogárdi állo­máson. A postás fellépett mel­lé a dobogóra és a Hazafias Népfront községi bizottságá­nak üdvözlő táviratát nyomta Jurij Gagarin kezébe. Az őr­nagy aláírta az átvételi elis­mervényt. Felragyogott erre Szabó József arca: — Köszönöm, nagyon köszö­nöm az autogramot, Gagarin elvtárs. Mondtam, hogy meg­­szerzem én ezt az aláírást... fegyverrel erőszakolja rá a maga rendszerét más népekre. Ezért mi azt mondjuk a kapi­talista országok vezetőinek: a döntőbíró a történelem, a né­pek maguk döntik el, melyik rendszer életképesebb és hala­dóbb. — A történelmileg végnap­jait élő imperializmus nem nyugszik. A háború kirobban­tásától fél ugyan — mert az imperialista hatalmak előtt egyre világosabbá válik, hogy a háború a kapitalizmus pusz­tulásával járna — de fél a békétől, a békés egymás mel­lett éléstől, a békés verseny­től is. Ezért a nemzetközi po­litikában ismételten felújítja . A magyar dolgozók a tör­ténelem során már többször drága árat fizettek a német militarizmus háborús kaland­jaiért. Ezért szilárdan és kö­vetkezetesen kiállunk a béke ügye mellett, síkraszállunk a német békeszerződés megkö­téséért. Ezt kívánja népünk és a szocialista tábor egészé­nek érdeke. Véleményünk sze­rint csak a szilárdság, a hatá­rozottság, az egység vethet gá­tat az imperialisták tevékeny­ségének. Fock Jenő a továbbiakban Komló jubileumáról beszélt. — A komlóiak jól tudják — mondotta —, hogy életük ala­kulása a legszorosabban össze­függ a szocializmus megvaló­sulásával. Vár­osuk fennállásá­nak 10. évfordulóján ezért ál­lítottak szobrot Leninnek, az emberiség halhatatlan tanító­jának emlékére. Fock Jenő ezután a mellette álló Jurij Gagarinhoz fordult. Mit jelent az — tette fel a kérdést —, hogy a világűrbe elsőnek szovjet ember és kom­munista jutott? A többi között azt, hogy a világon először a szovjet tudomány ért el olyan fejlettséget, amellyel meg tud­ta oldani az­ űrrepüléssel kap­csolatos rendkívül bonyolult műszaki és biológiai feladato­kat. A világon elsőnek a szov­jet ipar ért el olyan fejlődési fokot, amely képes előállítani a hidegháborút, újra és újra támad, uszít, és fenyegetőzik. Az imperialisták cselszövései miatt a nemzetközi helyzet is­mét feszültebb. A világ népeit a német békeszerződéssel kap­csolatos kérdések foglalkoztat­ják. Fock Jenő hangsúlyozta, hogy a magyar nép határozot­tan támogatja a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának azokat az intézke­déseit, amelyekkel eltorlaszol­ták a demokratikus Németor­szág és az egész szocialista tá­bor ellen Nyugat-Berlinből folytatott provokatív háborús tevékenység útját, az űrrepülés végrehajtásához szükséges bonyolult berende­zéseket. És azt is jelenti, hogy a Szovjetunióban felnőtt egy olyan új nemzedék, amelyik képes és kész vállalni az út­törők szerepét az emberiség jövőjéért. A kommunizmus új nemzedéke méltó lesz a nagy elődökhöz, s kialakulóban van a kommunizmus eszméit tel­jes győzelemre vivő új, kom­munista sereg. Jurij Gagarint az úttörőt, az első űrhajóst követte Tyitov, aki már tizen­hétszer kerülte meg földünket. S amint a két jóbarát, a vi­lág első és második űrhajósá­nak szavaiból tudjuk, még jó­­néhány szovjet bajtársuk, elv­társuk áll készen az űr titkai­nak további feltárására, a vi­lágűr meghódítására. Fock Jenő a Szovjetunió Kommunista Pártja új prog­ramtervezetének méltatásával fejezte be beszédét. — Az emberi boldogság programjának megvalósítá­sáért küzdeni, nap mint nap harcolni a munka legkülönbö­zőbb frontjain — ez a mi fel­adatunk is. A feladatok meg­oldása közben természetesen sok akadályt kell leküzdeni. A Szovjetunió Kommunista Pártja programjából azonban világosan látjuk­­ a célt, a hozzá vezető utat, s ez nagy segítség számunkra is. Síkraszállunk a német békeszerződés megkötéséért Fock Jenő: Ragyogó eredményeink alapja a népi hatalom Jurij Gagarin katonás rövid­séggel alig 15 perc alatt reg­gelizett meg a pécsi új me­cseki városrész vendéglőjében. Komló már türelmetlenül várta vendégeit. Felhős lett ismét az ég, mire féltizenket­­tőkor átlépte Komló határát az első űrhajós, de a 25—30 ezres tömeg, amely a város főterén összegyülekezett, úgy látszik, el tudta riasztani az esőt. Egy repülőgép virágokat szórt a tömeg fölé, amikor Gagarin fellépett a díszemel­vényre, s a magyar és a szov­jet himnusz elhangzása után megkezdődött a jubileumi nagygyűlés. Komló augusz­tus 20-án, alkotmányunk napján ünnepelte várossá avatásának 10. évforduló­ját. Egri Gyula, a megyei pártbizottság első titkára nyi­totta meg a gyűlést, majd Fock Jenő mondott ünnepi be­szédet. — A magyar dolgozó nép országszerte megünnepli augusztus 20-át, alkotmányunk születésnapját — kezdte be­szédét Fock Jenő. — Alkot­mányunk létrehozása határkő volt állami életünkben. Az el­múlt években alkotmányunk rendelkezéseinek megfelelően épült hazánk, erősödött társa­dalmi rendünk, népi hatal­munk. Az egyre erősödő népi hatalom volt a feltétele és alapja azoknak a ragyogó eredményeknek, amelyeket az élet minden területén elér­tünk. Kialakulóban van az egységes paraszti osztály Fock Jenő megállapította, hogy szocialista építésünk üte­me az MSZMP VII. kongresz­­szusa óta határozottan meg­gyorsult. Különösen az utóbbi két évben értünk el úgyszól­ván történelminek nevezhető eredményeket. Ezek között is a mezőgazdaság szocialista át­szervezését említhetjük első helyen. A mezőgazdaság szo­cialista átalakítása még szilár­dabbá tette a proletárdikta­túra alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Ez a szövetség nemcsak erősödik, hanem tar­talmában is gazdagszik. Kiala­kulóban van az egységes pa­raszti osztály, amelynek erő­södéséhez a testvéri munkás­­osztály messzemenő politikai és anyagi segítséggel járul hozzá. A termelőszövetkezetek jó része az idei, rendkívüli időjárási viszonyok ellenére is megállja a helyét. Ez biztosí­ték arra, hogy kedvezőbb kö­rülmények között még jobbak lesznek a mezőgazdaság ered­ményei. A termelőszövetkezeti tagság politikai öntudata, munkakészsége, fegyelme egy­re növekszik. Egyre javulnak a mezőgazdasági termelés technikai feltételei, s a ter­melőszövetkezeti tagság közös erőfeszítései, az ipar fejlődése és az állam segítsége alapján egyre eredményesebbek. A döntőbíró a történelem Fock Jenő bejelentette, hogy a VII. kongresszus irányelvei alapján befejezéséhez közele­dik a második ötéves terv részletes kidolgozása. A terv rövidesen az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, a kormány, illetve az országgyűlés elé ke­rül. ötéves tervünk előirány­zatainak megismerése, a meg­határozott célok részletes meg­jelölése tovább fokozza dolgo­zó népünk munkalendületét, új munkasikerekre lelkesít mindannyiunkat — hangsú­lyozta Fock Jenő, majd így folytatta: — A szocialista tábor a bé­kés gazdasági építőmunka minden területén — történel­mileg igen rövid idő alatt — bebizonyítja a szocialista rend­szer fölényét a kapitalista rendszerrel szemben. A békés gazdasági versenyben — ez előttünk nem kétséges — a Szovjetunió néhány év alatt maga mögé utasítja az Egye­sült Államokat. A szocialista tábor, amelyben jelenleg a Föld lakosságának egyharma­­da él, rövid idő múlva a világ ipari termelésének már több mint felét fogja adni. Teljes jognal mondja tehát Hruscsov elvtárs, hogy ak­i biztosra ve­szi társadalmi rendszerének gazdasági győzelmét, az nem tartja szükségesnek, hogy Jurij Gagarin: Tudósaink újabb, még tökéletesebb gépek megalkotásán dolgoznak .Fock Jenő beszéde után Ju­rij Gagarin lépett a mikro­fonhoz. Bevezetőben a tízéves Komlót üdvözölte, átadta a Szovjetunió népeinek köszön­tését, s külön tolmácsolta Germán Sztyepanovics Tyitov és a jövendő űrhajósok üd­vözletét. Derűsen állapította meg, hogy nemcsak Komló jubilál, hanem ő, Jurij Gaga­rin is. Komló tízéves, ő pedig éppen itt, Komlón ünnepli ti­zedik külföldi utazását. Germán Sztyepanovics Tyi­tov azért nem tudott most el­jönni önökhöz — folytatta —, mert orvosi felügyelet alatt áll. Egyébként egészséges, jól érzi magát, s az űrutazásnak semmiféle káros következmé­nyét nem lehet rajta felfedez­ni. Gagarin beszélt az űrutazás «­nehéz« oldalairól. Az űruta­zásnál — magyarázta — nem megy minden olyan simán és zavartalanul, ahogyan egyesek elképzelik. Előfordulnak ne­hézségeik, az űrutazásnak van­nak sajátos bonyolult oldalai. Vegyük csak a hordozóraké­tát. Annak hat meghajtóműve van, s ezek együttesen húsz­millió lóerőt képviselnek. Képzeljék csak el, ha húsz­millió lovat befognánk vala­miféle szekérbe, hogyan le­hetne azzal kocsikázni! — A berendezés kiválóan működött, az űrhajó megbíz­ható, pontos, fogunk mi még azokkal repülni. De a mi tu­dósaink újabb, még tökélete­sebb gépek megalkotásán is dolgoznak, tehát van mivel repülni, van az is, aki kész utazni és van hova utazni. Nagyok tehát a lehetőségek.­­ Miután azonban az űr­utazás rendkívül bonyolult, az előkészületeknek igen ala­posaknak kell lenniük. A súlytalanság állapota például

Next