Magyar Nemzet, 1961. szeptember (17. évfolyam, 207-232. szám)

1961-09-21 / 224. szám

4 Rocco és fivérei Az embert némi bizonyta­lanság fogja el Luchino Vis­conti híres, s nemcsak mére­tedben rendkívüli filmalkotása láttán. Ez a zavar nem az am­bíció és tehetség kettősségéből ered, amely oly gyakori jelen­ség a modern filmművészet­ben. (S nemcsak a filmmű­vészetben.) Visconti rendkívül erőteljes művész, s igazán nem érheti az a vád, hogy roagyralátó terveit zihálva és araszolva próbálta volna tető alá hozni. Filmjében éppen a­­ valóságkép rendkívüli szug­­geszti­vitása ragad magával: mesterien váltja a szinte mik­roszkopikus finomságú lélek­tani elemzést az átfogó társa­dalomrajzzal, a portrét a tab­lóval, a képek lassú, de ellen­állhatatlan áradásában. És mélyen elgondolkoztató az az igyekezete, hog" a hagyomá­nyos művészet .Jóél verseng­jen, a film sajátos eszközeit a regény, a dráma és — Olaszországban vagyunk — az opera ábrázolástechnikájával gazdagítsa. E törekvése nem holmi öncélú szépelgés, mint a francia új hullám némely divatos művésze esetében. Visconti nem a sznobok, a »►kifinomult« kevesek szórako­zásává akarja szűkíteni és — igen! — degradálni a tömegek művészetét. Az ő számára az irodalmi eszközök a valóság teljesebb és gazdagabb vissza­adását jelentik, az operaiam pedig­ a saját népével, az olasz tömegekkel való kapcso­lat szorosabbra vonását. Nem is ez okozna problémát, hi­szen a film, mint »­gépesített Gesamtkunst«, az esztétika régi közhelye — csakhogy Visconti filmjében éppen az egység nem született meg — sem a formában, sem a tarta­lomban. És ez már nem stiláris, vagy műfaji kérdés. A Rocco és fivérei rendkívül igényes és bonyolult kísérlet a modern művészet két nagy felfedezé­sének — és egyúttal áramla­tának —, egybefogására. Társadalomrajzban a kriti­kai realizmus nagy családre­gényeinek hagyományait veszi át és átfogó, objektív ábrázo­lásra tör, hőseinek beállításá­ban, ábrázolásában viszont a Dosztojevszkijtől leszármazó szubjektív beleérzés, vagy megidézés módszerét, helye­sebben művészi magatartását követi. Ez a kétfajta életlátás nem békül össze a filmben. A Dél-Olaszországból Milánóba vándorolt olasz család egyes tagjainak életútjában Visconti a társadalmi tipizálásra tör, és végső kicsengésében — Ciro, a negyedik testvér alakjában — felvillantja a modern polgári civilizáció társadalmi zűrzava­rának egyetlen lehetséges megoldását is. Az egyéni lélekrajzba vi­szont különös hatások és esz­mék keverednek. Már arra is felfigyelhetünk, hogy Vis­conti — mint a Fehér éjsza­kákban is történt —, nem érd be a neorealizmus fogásaival, hanem a rögtönzöttség látsza­tát fenntartva, a »»tényszerű« valóság külszíne mögött átfo­góbb, jelképesebb ábrázolással sugallja a társadalmi folya­matok lényegét. A Rocco és fivérei egyik nagy szimbólu­ma például, hogy a jólelkű és »szent« Rocco a legkegyetle­nebb sportok egyikével, a boxolással tudja csak már­­már esztelen család- és em­bermentő terveit végrehajta­ni, vagyis, még neki is ki kell ütnie valakit a játékból, ha a kapitaliz­mus viszonyai között egyál­talán élni akar. Itt nem is a »jelkép« igazsága a vitat­ható, hanem a fő­hősé. Rocco földöntúli jóságával képtele­nek vagyunk érzelmileg azo­nosulni. Benne van még a pa­raszt­ősök vágya a föld iránt, a családszeretet és valami faj­ta messianizmus — ez akár hiteles is lehetne, ám a tör­ténet teires és botrányt, szen­zációt, viharokat kavart for­dulata — mikor Rocco züllött fivére a fiú szeme láttára erő­szakolja meg a szerelmét — túlviszi a filmet és hőseit a társadalmi elemzés határain és Rocco »jóságát« már a pszichopatológia területére­­ utalja. Visconti belefeledke­zése Dosztojevszkij művésze­tébe, azt is feledtette vele, amit mestere zseniálisan — és alighanem akarata ellenére — megsejtett, hogy az Aljosa Karamazov­, vagy Myskin­­féle szentség, patológiai jelen­ség már. És ez a feledékeny­­ség a filmben művészi prob­lémák egész lavináját indítja meg. Ha a történtek után ép­pen Rocco érez bűntudatot, mi több nagylelkűen lemond sze­relméről, hogy az segítsen bátyját megmenteni: jósága bárgyúság lesz, ő maga pedig nem megrendítő, hanem ne­vetséges figurává. Visconti vi­szont változatlanul komolyan veszi hősét, és stílusában nyo­ma sincs a tragikomikus ele­meknek: a testvérek klasz­­szikus tragédiákat idéző lamentálása­, s az, hogy minduntalan zokogásban tör­nek ki, inkább azt az érzést kelti, hogy a mű­vész is a kelleténél jobban meghatódott hőseitől. Így az­tán Rocco, Simone és Nadia nem pusztán az olasz társada­lom típusai lesznek, hanem — legalábbis egyik felükkel — Dosztojevszkij hősök utánza­tai és így a film társadalom­rajzának hitele is meggyengül. Valóban az egyetlen normális alak itt Ciro, akit azonban a rendező csak az eszmei rezü­­mé kismondát­á­ra turto­n AntA p* érzelmi élete, lelkivilága iránt távolról sem tanúsított akkora érdeklődést, mint három má­sik, »átplántált« figurája­­ iránt. Lenne még miről beszélni a a Rocco-val kapcsolatban a ren­dező Visconti zsenialitásáról, ahogy egy könnycsepp legör­­dülését a változó beállítások­ban megfigyeli és e kis csöpp­­­­ben fölvillant — Annie Gi­­z­rardot remek alakítása segít-­­­ségével — egy emberi lelket; a kitűnő színészi játékról, el­­­­sősorban az anyát alakító Ka­­n­tina Paxinou tragikai nagysze­­­­rűségéről, arról, hogy a kü­lönben kitűnő Alain Delon is felelős kissé Rocco elrajzolá-­­­sáért, hiszen a jellem sokféle színéből épp a falusi voltát, a »■gyökereit« nem tudta megmu-­z­tatni — de mindezek mellékes­­ kérdések. A fő dolog, hogy a­­ mai nyugati világ­­egyik leg­jelentősebb művészében mi­­­­képpen perlekedik egymással a valóság és illúzió. Film még nem tárta fel ilyen közelről és nyilvánva­lóan, hogy a mai nyugati mű­vészek a mi tegnapunkban él­nek. ” A magyar szinkron — Vass János rendezése — kitűnően sikerült. Főleg a tömegjelene­­­­tekben hiteles, ahol egy-egy­­ életből ellesett szófoszlány is hangsúlyt és drámai értelmet­­ nyer- B. Nagy László Öt töltényhüvely Az öt töltényhüvely fontos rendezése balladai stílusú és üzenetet tartalmaz. A parancs­ tempójú. A kezdetben hatá­rok jelentős hadititokként sosán megteremtett feszült at­­bízza bajtársaira, hogy átter­­moszférát csaknem mindvégig ne a francoista területen, fenntartja. Sajnálatos, hogy juttassák el a spanyol köztár- mindjárt kezdetben elárulja a sasági csapatokhoz. Az üzenet film tanulságát, az öt töltény­­ennek a parancsnoknak a hüvely tartalmát és így meg­­végrendelete, aki 1936-ban a fosztja a nézőt attól, hogy az spanyol háború hőseként halt izgalmas kalandok közben to­­meg. így hangzik: tartsatok­kozatosan átélje ezt az esz­­össze és éltek! Ez a film mon- mei tartalmaz, amelyet végül hanivalója is. Hét harcos mn­­a felbontott üzenetnek kelte­dül saját csapatteste felé, út- ne szavakba foglalnia. A juh kopár hegyeken, víztelen hangsúly így a kalandos-sor­­sziklavidékeken át vezet, dulatos epizódokra tolódik és szomjúság gyötri, kétkedés ki­­gyengül a film belső szimbo­­sérti őket. Akik közülük el­­likus ereje, szakadnak a közösségtől, elvesz­ Erwin Geschonneck, Ulrich­nek, de az összetartó négy Theil, Edwin Marian és a tök­­hazaérkezik. Kiek kitűnően játsszák szere-Walter Gorrisch forgató­­püket, csak olykor készteti könyve személyes élményeken őket a rendező feleslegesen alapszik. Őszinte története az patetikus játékra. Joachirz emlékezetes szovjet némafil- Werzlan zenéje nagyon jól sí­mével rokon, A sivatagi si­­került. Kár, hogy a szinkro­­zenhármak­kal. Az emberto­­nizáláskor elmulasztották ma­len körülmények között vér- gyárrá fordítani a filmet ke­­gődő katonákról lélektani esz-­retező songot is, jóllehet ez­közökkel rajzol portrét, bár nemcsak a balladai stílust lesz­­közülük egyik-másik vázlato­­tosítja, de a film eszmei ér- II. i­iann utjuxiit. i. 10 ci Szeretlek élet Fiatal mérnök az új szov­jet film hőse. Az ő személyé­ben, tevékenységében futnak össze a cselekmény szerte­ágazó szálai. Sok érdekes em­berrel ismerkedünk meg a mérnök környezetében. Közöt­tük a legérdekesebb az a fia­tal leány, aki egy vallási szekta léleknyomorító hatása alól szabadul fel. Ez a sors, ez az ember önmagában is megérne egy filmet. De nemcsak éppen ezt a sorsot, a film akármelyik rész­letét érdemes lenne kiragad­ni, tovább mélyíteni. Mihail Beresztyinszkij, a film írója és a rendező, Mihail Jersov teljes társadalmi körképet akart adni. Sok mindenről szót ejtett és minden, amit érintett, aktuális, igaz. A film bemutat néhány találó, hite­les portrét, fiatalokat, örege­ket, élő típusokat, érzékek­et konfliktusokat. Végeredmény­ben azonban egyik kérdésben sem mélyed el igazán. A film a fejlődés fordulatait legtöbb­ször csak utólag jelzi és nem ábrázolja elég erőteljesen , fordulatokat kiváltó, belső drámai összeütközést. Cica-mica és más mesék A gyermekek számára készül kisfilm műsorból a címadi csehszlovák film, a Cica-mica és a szovjet rajzfilm-sorozat a Jánosbogárka emelkedik ki A Cica­mica a felnőttek szá­mára is érdekes kísérlet, egy élő kiscica és egy cicabábi közös szereplése. A bájos fe­hér kiscica megindító, értel­mes tekintete, játéka a külön­böző tárgyakkal olyan kedve, és szórakoztató, hogy feledtet a kisfilm cselekményének egy­hangúságát. A Jánosbogárka egy­ ké perces, rendkívül szelleme, rajzos villámtréfákból áll. A műsorban ezenkívül még ké rajzfilm — közülük a Mur­zilka és az óriás sikerült job­ban — és egy bábfilm szere­pel. A televízió mutatta be: Ripois úr Gérard Philipe személye a vonzerő ebben a filmben nemcsak a néző, hanem a ki­váló francia filmrendező, Re­né Clement számára is. Phi­lipe — Ripois úr — ellenál­­hatatlan szívrabló, minden nő a karjába hull. E vonzó, ám meglehetősen ismert alapötle­tet René Clement a környe­zet megválasztásával, a nők és a körülmények ironikus áb­rázolásával gazdagítja. Ripois úr kalandjai Londonban ját­szódnak le. A könnyelmű, iz­­zig-vérig francia bohém sajá­t rcm­­ormal i­rritrak­lenl sc­anu­l szembe. A meglehetősen me­rev, szertartásos angol környe­zetben Ripois egyénisége, ka­raktere feltűnően idegen és René Clement az angol típu­sokat a francia szemével — és szellemével — nézi. Ripois hódításainak soroza­ta, néhány jellegzetesen an­gol és jellegzetesen női jellem­vonás mulatságos karikatúrája mögött azonban nem érezzük a filmben a komolyabb mon­danivalót. A történet számos lényeges társadalmi probléma fölött siklik el V. A. Magyar Nemzet Művelődési ház a Lenin körúton A VII. kerületinek eddig nem volt központi művelődési háza, s most a kerületi tanács elhatározta, hogy a társadalmi szervezetek Lenin körút 32. szám alatti helyiségeit művel­­lődési házzá építi át. A nép­front kezdeményezésére a ke­rületi kisiparosok 160 000 fo­rint értékű társadalmi mun­kát vállaltak.. A tervek szerint az új művelődési házat az év végére át is adják rendelteté­sének. NAPLÓ Szeptember 21 A Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottsága szeptem­ber 24-én délelőtt 10 órakor emléktáblával jelöli meg Radnóti Miklós szülőházát. Hont Ferenc, a Színháztudo­mányi Intézet igazgatója mond emlékbeszédet. D Dmitrij Sosztakovics, a vi­lághírű szovjet zeneszerző szeptember második felében Magyarországra látogat. Két hetet tölt hazánkban.­­ Tokióban mintegy hatvan ismert zenetudós, művész, ze­nekritikus részvételével meg­alakult a Liszt—Bartók-bizott­­ság. Elnöke Vsiana professzor, a tokiói balettiskola igazga­tója.­ A Korányi Sándor Társaság szeptember 28—30 között tart­ja meg első nagygyűlését a Semmel­weis-terem­ben. * A Weiner-vonósnégyes tag­jaiból alakult Szász-trió és a Magyar Vonóshármas holtver­senyben foglalta el a második helyet a müncheni zenei ver­senyen. Az oboások versenyé­ben fiatal művészünk, Jaga­­sits Péter bekerült a döntőbe. Mo­st Harminchárom ország kül­dötteinek jelenlétében nyitot­ták meg a belgiumi Knokke­­ben a költő-biennálét. A rész­vevők között vannak a Szovjet­unió, az USA, Franciaország, Anglia, Lengyelország stb. lírikusainak képviselői, köztük számos afrikai költő. A talál­kozó idején adják ki a bien­nále nemzetközi nagydíját. □ A második nemzetközi Enescu-fesztivál keretében ki-­ hirdették a fiatal hegedűmű­vészek versenyének eredmé­nyét. A zsűri a verseny első díját Nyírta Mihajlovna Bej­­lina szovjet hegedűművész­nek ítélte oda. A második dí­jat Daniel Podlovschi román, a harmadik díjat Igor Frolov szovjet hegedűművész kapta. Kubinyi Attila kitüntető okle­velet kapott. Ma Alberto Moravia, a világ­hírű olasz író nemrég kapta meg a »La Noia« (Unalom) című regényéért a Viareggio­­díjat. Most ugyanezért a re­gényért — pornográfia vádjá­val terhelve — a vádlottak padjára kerül. Ugyanerre a sorsra jutnak a Bompiani kiadó és a regényt árusító könyvkereskedők is.­­ Szeptember 22-én, péntek délelőtt 11 órakor a Magyar Sajtó Háza Rózsa Ferenc ter­mében »Az újságírói kritika szerepe és a kritika védelme a Lengyel Népköztársaságban« címmel előadást tart Jerzy Sa­­wicki professzor, a varsói egyetem jogi tanszékének ve­zetője. ■TMUMk, 1941.­­September 7.­ A román bábszínház bemutatói: Humor a zsinegen A bukaresti Tandarica Szín­ház felnőtteknek szóló bábmű­­sorának műfaja: vidám eszt­­rád. Margareta Nicolescu állami díjas, a Humor a zsinegen rendezője abból in­­­dult ki, hogy a felülről zsine­gen mozgatott bábú, a mario­nett, összetettebb és bonyo­lultabb mozgásra is képes, mint az erősebben stilizált, alulról mozgatott, pálcás vagy kézi báb. A marionett csak­nem hűségesen tudja utánoz­ni az ember mozgását. Nico­lescu tehát a mozgást tette a műsor gerincévé és a jelene­teket úgy válogatta össze, hogy azok valamilyen formá­ban a mozgás művészi élmé­nyével szolgáljanak. A Tanda­rica együttese e tekintetben bámulatraméltó ügyességet ta­núsít. Már említettük, hogy műsoraik hanganyagát álta­lában magnetofonról szólal­tatják meg. A Humor a zsine­gen marionett-figurái villanás­nyi pontossággal követik a ze­ne, vagy a szöveg legfinomabb fordulatait is és tökéletes össz­hangban végzik el a legbonyo­lultabb mozdulatokat. Egy­­egy bábot gyakran két mű­vész mozgat, sőt, ha más sz­er­­kezettel — hangszerrel, vagy cirkuszi szerszámmal — együtt mozog a báb, a kitűnően be­gyakorolt­­ és összehangolt mozdulatokat még többen irá­nyítják, mégsem észlelhető kö­zöttük szemernyi eltérés sem. Kitűnően érvényesül ez a mozgásművészeti szándék a cirkuszi jelenetekben. Nico­lescu a légtornászok attraktív mutatványait tolmácsolja ma­rionettjeivel. A néző őszinte el­ismeréssel figyeli az arasznyi akrobaták lélegzetállító­­ szá­mait. A jelenetek egy része sza­tirikus. Ebbe a kategóriába tartozik a formalista balett karikatúrája, a Szitakötőik tánca, a fontoskodó és ripacs­­kodó műkedvelők gúnyrajza, a Pelikán-duó kamarazenélése. Kedves perszciflázs a Paris al­mája jelenet, amint a mitoló­giát tanulmányozó diák kép­zeletében, modern ritmusú tán­cok formájában megelevene­dik, és a rokokó-karikatúra, az Idill egy barométerben. A mozgás-irónia és a maró szatíra elegyedik a műsor má­sodik részét képező népiegyüt­­tes-paródiában. Ebben a hosz­­szabb jelenetsorban is a zené­szek tökéletesen kidolgozott mozgása dominál. Az énekes­nők figurái erősen szatiriku­sak, olykor szükségtelen bolto­zati túlzásokkal, mint a dizőz és a kutya »párharca«. Maró szatíra jellemző a három huli­gán rock-and-roll táncára. A bábtervezők, Iona Constanti­­nescu és Ella Conovici rugók­kal helyettesítik a jampecek örökké táncraálló lábát és a bábok fülig érő szájának tá­­togásával kísérik öblös, artiku­­látlan hangjukat. A műsorszámok­at a színház nevét adó Tandarica bájosan tört magyar nyelvű konfe­­ransz-szövege köti össze. A prágai Hurvinek bukaresti ro­kona rövidnadrágos, fehérin­­ges, úttörő-sálas kisfiú, kot­nyeles és kedvesen bölcsedke­­dő. A színház aktuális, »buda­pesti« konferansz-szövegről gondoskodott számára. Fellé­pését párjelenetek egészítik ki göndör hajú, kis barátnőjé­vel, ezek azonban kevésbé szel­lemesek és ötletesek, mint a közönség rokonszenvét egy­kettőre meghódító kedves ma­rionett fickó jóízű tréfái. Zay László A kiskakas szerencséje Második gyermekműsorában marionett-játékot mutatott be a Magyarországon vendégsze­replő Tandarica bukaresti bábszínház. A kiskakas sze­­rencséjé­t Ion Creanga mesé­jéből Viktoria Filipoiu alkal­mazta bábszínpadra. A »»kis­kakas« igazi népi mesehős, okos, erős, leleményes, túl­jár a földesúr eszén. Ugyan­akkor a gyermekmesék állat­figuráinak kedves, irreális báját is hordozza, ő és gaz­dája, a rokonszenves, nagy­­bajuszos öreg bácsi hamar megszeretteti magát a gyer­meknézővel. Az egyszerű, könnyen ért­hető történet számos fantasz­tikus, »csodás« elemet is tartalmaz: a kiskakas kiissza a kút vizét, eloltja vele a kemence tüzét, lenyeli a föl­desúr kincstárának teljes tar­talmát stb. Ezek a csodák egyenesen csábítóak a báb­színpad számára. Kár, hogy a rendkívül »izgalmas« for­dulatoknak a színen csak utó­hatását érzékelhetjük a ka­kas figurájának átalakulásán Igaz, a hatalmasra di­zzadt kakas maga is frappáns je­lenség, de nem véletlen, hogy valamennyi kalandja közül az teszi a legnagyobb hatást, amikor a darab végén a szí­nen láthatóan kezdi köpni az elnyelt kincseket. Margareta Nicolescu rende­zésében — akár a színház má­sik produkciójában a Mister X-ben — a közlekedés szín­­revitele különösen szellemes. A gyerekek körében is az ál­landóan kocsizó bojárnak, szolgájának és lovának volt a legnagyobb sikere. Ezúttal is feltűnik — mint a Tandarica többi előadásán — a szöveg kitűnő, magas színvonalú mű­vészi előadása. A magyar tol­mácsolás természetesen nem pótolhatta maradéktalanul az eredetit, de nagyjából átsegí­tett a nyelvi nehézségeken. A gyerekek híven követték a bátor kiskakas csodálatos ka­landjait. V. A. A filmszínházak őszi bemutatói Szerda délelőtt Vajda Ar­túr, a MOKÉP igazgatója tá­jékoztatást adott az év hát­ralevő hónapjaiban műsorra kerülő filmekről. Ebben az időszakban hat új magyar fil­met mutatnak be. Ezek: a Katonazene, a Megöltek egy lányt, Két félidő a pokolban, Az ígéret földje, a Nem ér a nevem és a Jó utat autóbusz. Idén a szovjet filmhét az Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulójának hetében kerül megrendezésre Budapesten és hat megyében, az ország töb­bi részében pedig a rákövet­kező két héten. A szovjet filmhét ünnepi eseménye lesz a Tiszta ég bemutatója. Ez alkalommal kerül műsorra a Két élet című kétrészes szov­jet film, amely az 1917-es év eseményeit dolgozza fel. Az őszi hónapokban össze­sen 37 film kerül a mozi 1. műsorára, közöttük a Szabad szél szélesvásznú változata, a Balti égbolt befejező része. Pausztovszkij regényének, az Északi történetnek filmváltoza­ta, a Folytassa, nővér című angol vígjáték, Az írnok és az írógép című, vidám olasz film, az Esőcsináló amerikai film­­változata. ősszel láthatja a magyar közönség a Szombat este, vasárnap reggel című hí­res angol filmet, valamint az Adua és társnői című olasz, és a Nagyravágyó asszony cí­mű francia filmet. Október 1-én, a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén kerül mű­sorra a Vörös felhők című kí­nai balettfilm, egy héttel ké­sőbb, az NDK nemzeti ünne­pe alkalmából a második vi­lágháború kitörésének esemé­nyeit feldolgozó DEFA-film. A gleiwitzi eset- Decemberben láthatjuk a moszkvai feszti­válon díjat nyert német fil­met, a Mamlock professzort. Kísérleti drámabemutatók az Egyetemi Színpadon Október 4-én nyitja meg kapuit az Egyetemi Színpad. Az új évadban — amint ezt az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem kulturális bizottságá­nak sajtótájékoztatóján hal­lottuk — több új műsortípus­sal bővül a színpad reper­toárja. A Költőnk és kora című sorozatban fiatal költőink mutatkoznak be. A magyar televízióval és az Állami Operaház stúdiójával közös rendezésben Magyarországon csaknem ismeretlen Schubert és Mozart műveket adnak elő. Folytatják az elmúlt évadban elkezdett kísérleti drámabe­­mutatókat is. Elsőnek a Pa­­gogyin műveiből készült ösz­­szeállítás kerül színre. Érdekes kísérletnek ígérke­zik az Egyetemi Színpad élő folyóiratának, a Horizontnak bemutatója. A »folyóirat« a tervek szerint havonta jele­nik­­meg a színpadon, s inter­júk, versek, képek, kommen­tárok formájában a kulturá­lis élet valamennyi területét felöleli. Az egyetem énekkara, amely ebben az évadban ün­nepli fennállásának 15. évfor­dulóját, két nagy hangver­senyre készül. A színjátszók Euripidész Alkesztisz című drámáját adják elő. Ez lesz a mű első magyarországi szín­házi bemutatója.

Next