Magyar Nemzet, 1961. október (17. évfolyam, 233-258. szám)

1961-10-13 / 243. szám

_______________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Kádár János beszéde az országgyűlésben a nemzetközi helyzetről és az időszerű belpolitikai kérdésekről Az országgyűlés csütörtöki ülésén részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP­­Központi Bizottságának első titkára, a Mi­nisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku­­Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula,­­Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czott­­ner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Jó­­zsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Trautmann Rezső mi­niszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhi­vatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés az 1960. évi állami költség­­vetés végrehajtásáról szóló jelentést tár­gyalta, amelyet dr. Dobronaki Gyula előadó ismertetett. Az 1960. év gazdálkodási eredményeit is­mertetve megállapította, hogy a múlt évi költségvetés végrehajtása a gazdasági élet jelentős fejlődéséről tanúskodik. Ebben szá­mottevő szerepet játszott a dolgozók alkotó munkájának fokozódása, a minisztériumok és tanácsok irányító, ellenőrző tevékenységének javulása, a növekvő gazdálkodási és pénz­ügyi fegyelem. Eredményeink növelése azon­ban megköveteli, hogy tovább javítsuk a gazdasági vezetést, fokozzuk a munk­a ter­melékenységét és emeljük a termelés mű­szaki-technikai színvonalát. Az országgyűlés a jelentést egyhangúlag elfogadta. Ezután Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Hazánkban az élet biztonságos, szép és reményekkel teljes Tisztelt Országgyűlés! Kép­viselőtársaim ! El­vtársaim! — Az országgyűlés munkája eredményes volt. Az ország­­gyűlés határozatai, a megalko­tott törvények meghatározzák a kormány munkáját, irányt mutatnak egész népünknek. A kormányt átszerveztük, meg­ítélésünk szerint azonban új kormányprogramra nincs szükség. A Magyar Népköz­­társaság forradalmi munkás­­paraszt kormánya eddigi programunk alapján dolgozik tovább. A mi programunk: a Magyar Szocialista Munkás­párt­­ kongresszusa irányelvei­nek megvalósítása, az ország­­gyűlés által alkotott törvények végrehajtása és megvalósítása az életben. Ehhez annyit tehe­tek hozzá, hogy hatékonyabb és következetesebb megvalósí­tásra gondolunk, valamint ar­ra, hogy erősítsük munkánk jó vonásait és megszüntessük kétségtelenül meglévő gyenge oldalait.­­ Amikor a kormány mun­kájáról és programjáról szó­lok, szeretném emlékeztetni az országgyűlést arra a program­nyilatkozatra, amelyet a Ma­gyar Népköztársaság forradal­mi munkás-paraszt kormánya 1956. november 4-ének hajna­lán hirdetett meg. Úgy gon­dolom, joggal állapíthatjuk meg, hogy az a program he­lyes volt és mi becsülettel, eredménnyel harcoltunk meg­valósításáért. Ehhez természe­tesen hozzátartozott, hogy a Magyar Népköztársaság társa­dalmi életének eszmei ihletője és politikai irányítója, a párt maga is óriási fejlődésen ment keresztül. Visszagondolva egy nehéz időszakra, most már megállapíthatjuk, hogy pár­tunk marxista-leninista irányvonala győzött a jobbol­dali népárulás felett is és az álbaloldali kalandorpolitika felett is. Ez a kormány tevé­kenységének, eredményes munkájának előfeltétele volt. A program a közvéleményben gyökeret vert és céljai köve­tésre találtak. Kibontakozott a harc a politikailag helytelen irányzatok, a tespedés és min­den rossz ellen; a munka fel­lendült az egész országban és népünk a szocializmus zász­laja alatt tömörült. A párt, a kormány és a dolgozó nép harcát jelentős eredmények követték a gazdasági életben és az élet más területein is. A nemzeti jövedelem három év alatt 22 százalékkal növe­kedett, az ipari termelés kere­ked 50 százalékkal, a mező­gazdasági termelés 12 száza­lékkal nőtt, a kultúra felvi­rágzott. Van tehát értelme, eredménye a munkának és a harcnak. Sorolhatnánk ered­ményeinket. Utalok például közoktatásunk fejlődésére. Nagy fejlődést értünk el ezen a területen is az elmúlt évek­ben. A középiskolások száma a múltban alig haladta meg az ötvenezret, ma pedig 240 ezer középiskolai hallgató van nálunk. Más szóval, a közép­­iskolás korba jutott ifjúság 43 százaléka középiskolába jár­hat és tanulhat. Ez olyan eredménye népi rendszerünk­nek, amit a világ nagyon sok országa irigyelhet tőlünk. Ha­sonlóképpen fejlődött főisko­lai és egyetemi oktatásunk is.­­ Emelkedett az életszín­vonal. Csak a hároméves terv­időszak alatt 19 százalékkal növekedett az­­.­ke­lső reáljövedelem. A statisztikai számokon túl mindenki sze­mélyes tapasztalatból tudja, az élet legkülönbözőbb meg­nyilvánulásaiból látja, mily nagyot léptünk előre táplál­kozásban, öltözködési kultúrá­ban. Erősödött népünk egysé­ge, javult az élete. Városaink, fővárosunk és vidéki váro­saink, falvaink fényesebbek és szebbek. Az élet hazánkban a nép számára, minden becsüle­tes dolgozó számára biztonsá­gos, szép és reményekkel tel­jes.­­ Ami a társadalmi fejlő­dést illeti: erősödött a szocia­lista ipar, a közlekedés, a ke­reskedelem és létrejöttek a szocialista jellegű termelőszö­vetkezetek. Ezzel hazánkban — most már az egész népgaz­daságban — uralkodóvá vál­tak a szocialista termelési vi­szonyok. — A népi állam megerősö­dött, a világban tekintélyt szerzett magának. Ma a Ma­gyar Népköztársaság a Szov­jetunió megbecsült barátja, a szocialista országok családjá­nak megbecsült tagja. Ered­ményeinket ellenfeleink, sőt ellenségeink is kénytelenek el­ismerni. — Mindenki tudja, nincs az a nehéz feladat, nincs az az erőfeszítés, mire képes ne lenne az ember, ha értelmét látja és elviselhetetlen még a legkisebb megterhelés is, ha nincs értelme. A közelmúlt évekre visszatekintve, megál­lapíthatjuk, hogy a munkának volt értelme. Minek köszön­hető, hogy a munka ilyen szép eredményeket hozott? — Mindenekelőtt a párt he­lyes irányvonalának, a párt útmutatásának. Emellett a név teremtő munkájának. Mi kommunisták vagyunk és valljuk, hogy a kommunisták képesek helyes irányt mutat­ni, képesek embereket meg­szervezni és mozgósítani a fel­adatokra, de egy ország fejlő­dését csak maga a dolgozó nép képes előbbre vinni. Ered­ményeink tehát népünket di­csérik. — Munkánk eredményessé­gének harmadik, döntő ténye­zője a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország segítsé­ge. Ez a baráti, testvéri se­gítség erőt és szárnyat adott a magyar népnek is. Amikor arról beszélünk, hogy a ma­gyar nép becsülettel megvéd­te szocialista vívmányait és határozottan halad a szocia­lista társadalmi fejlődés út­ján, tudnunk kell, hogy ez a mindvégig érezhető testvéri segítség eredménye is. — Az Egyesült Államok és Anglia kormányának hivatott képviselői — akik az 1943 és 1945 nyara között lezaj­lott moszkvai, teheráni, jal­tai és potsdami tárgyalásokon részt vettek — megegyeztek a Szovjetunióval és nagy jelen­tőségű okmányokat írtak alá. Azok az emberek, akik a munkásmozgalom soraiban harcoltak, s akikben valami nemzeti öntudat élt, számon tartják ezeket az okmányokat. Emlékezik ezekre az okmá­nyokra a magyar nép is, amely akkor a hitleri csizma alatt, sötét pokolban és éj­szakában sínylődött, s kereste a reménysugarat. Mindnyájan emlékezünk rá, amikor a há­rom szövetséges hatalom rá­diói tudatták a világgal eze­ket az okmányokat. És ez ak­kor reménység volt számunk­ra, jó érzés volt, hogy a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Anglia szövetségre lépett egymással és együtt harcol a hitleri nácizmus, a középkori barbárság ellen. Aláírták azo­kat az okmányokat, amelye­ket most nem akarok idézni, de helyenként és időnként ér­demes emlékeztetni rájuk, mert ezekben a nagyhatalmak kinyilvánítják azt az eltökélt­séget, hogy megsemmisítik a fasizmust, a német militariz­­must és megszüntetik annak forrásait, a nagy német mono­póliumokat, soha többé nem fogják megengedni Németor­szágban a hadianyagok és a hadieszközök gyártását, a há­borús bűnösöket pedig fele­lősségre vonják. — S mil van ma? Németor­szág egy részén jó pár eszten­dővel ezelőtt létrejött a Né­met Szövetségi Köztársaság nevet viselő állam. Mi ebben az államban a jelenlegi hely­zet? Adenauerra mondják, hogy öreg, meg merev és nyugatnémetektől is hallottam azt a megállapítást, hogy nem kell már egészen komo­lyan venni, mert nem gondol­kodik reálisan. (Derültség.) Amikor azonban ilyen beszé­folyó heves fegyverkezési ver­seny. A helyzet éleződésének közvetlen oka most a német kérdés rendezetlensége.­­— Az amerikai monopóliu­mok urai, a nagy nyugati im­perialista országok — amelyek az Északatlanti Szövetségnek nevezett szervezetbe tömörül­tek — valamikor 1946 táján le­tértek arról a vonalról, ame­lyet a második világháború időszakában követtek, és való­ban Hitler nyomdokaiba lép­tek: világuralomra, a világ le­igázására törekednek. — Ennek ideológiai fronton jelentkező megnyilvánulási formája, hogy a monopolisták — az általuk mozgatott hatal­mas apparátus igénybevételé­vel — kinevezték saját magu­kat a szabadság bajnokainak, felszabadítóknak és más ha­sonló fellengzős címeket ado­mányoztak maguknak. A gon­dolkozó embereknek csak fel kell tenniük a kérdést: akik Algéria, Angola, Kenya, Kon­gó és még számos ország né­peit barbár, állati módon mé­szárolják, akik gyermekeket, aggastyánokat és nőket gyilkol­nak — milyen alapon nevezik magukat a szabadság bajnokai­nak? Vagy miféle őres lehet-­deket hallunk, felrémlik előt­tünk 1933, amikor a magyar értelmiség gondolkodó körei is azt hangoztatták: ki az a hó­bortos, rögeszmés Hitler, csak nem fogunk egy ilyen ellen har­colni? De gondoljunk arra, hogy az a valóban primitív megszál­lott, az az örült milyen kataszt­rófát zúdított később Európa népeinek nyakába. Természe­tesen, nem ő egyedül. A né­met nagytőke, a német mono­poltőke csinálta, amely per­sze le akarta igázni legalább a fél világot, és ha lehetett volna, az egész világot. A né­met militaristák csinálták! És ma Nyugat-Németországban a monopoltőke van hatalmon, amely újra hadianyagokat és harci eszközöket is gyárt, a revansizmus, a militarizmus van hatalmon, ami Európa és a világ népeinek békéjét fe­nyegeti.­­ Az okmányok egykori három aláírójához egyébként annak idején negyedikként Franciaország hivatalos és fe­lelős vezetői is csatlakoztak, személy szerint ugyanaz az el­nök, aki ma is kormányoz, ma is az elnöki tisztséget tölti be Franciaországban. — Ki felel azért, hogy újra létrejött Európa szívében az az erő, amely fenyegeti a né­pek békéjét? Világos és egy­szerű az igazság megállapítá­sa: a Szovjetunió becsülettel teljesítette, amit a világhábo­rú alatt és közvetlenül utána született okmányokban vállalt. És ki nem teljesítette? Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai nem teljesítették, mert az ő meg­szállási zónájukban juttatták hatalomra a német monopol­tőkét és a német militaristá­kat. Ez a revansista, agresz­­szív erő és hatalom az Egye­sült Államok és a NATO- hatalmak egyszülött gyerme­ke. Ezt a torzszülöttet ők hozták a világra és a világ népei előtt ők felelnek érte. Ők vették be a saját szövei­nek a demokráciának azok, akiknek legfőbb szövetségese Csang Kaj-sek, Franco, Csem­be? —, hogy a többit ne is em­lítsem. — Tessék »a demokrácia bajnokait* a régi magyar köz­mondás szerint megítélni: nézd meg, kinek ki a barát­ja, és ebből tudod, hogy aki magát barátodnak nevezi, va­lóban barátod-e. A »demok­­rácia bajnokainak*, a »szabad­­ság bajnokainak*, a­­felsza­badítóknak* csillogó, díszes köntösében arra törekszenek, hogy a világ népeit igájukba hajtsák, elnyomják, és kizsák­mányolják. — Nézzük meg szerepüket a német kérdésben. Jelenleg a nemzetközi helyzet központi és kulcskérdése kétségtelenül a német kérdés rendezése, a második világháború marad­ványainak felszámolása. Olyan helyzet van jelenleg Európa szívében, amely veszélyezteti, fenyegeti Európa és a világ népeinek békéjét. Meg kell vizsgálni, ki idézte elő ezt a helyzetet és akkor rögtön vá­laszt kapunk arra is, hogy ki a felelős ezért. A felelős­ség az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország urait ter­heli. A nyugati hatalmak felelőssége A népfront-politika szellemében a mind erősebb nemzeti összefogásért . Amikor a kormány át­szervezése megtörtént, külön­böző oldalakról mindenféle vélemények hallatszottak. Központi Bizottságunkat és természetesen kormányunkat is már mindenféle isten csudá­jának elkeresztelték. Azt is mondták, hogy szektásak, sztálinisták, merevek vagyunk. Elkereszteltek bennünket re­vizionistáknak is. — Mi marxisták, leninisták, kommunisták vagyunk, ben­nünket a marxista—leninista elmélet vezet, s hasznosítjuk pártunk és népünk harcainak tapasztalatait. Olyasmiket is mondanak időnként, hogy ez vagy az a változás azt jelen­ti, hogy Hruscsov barátai megint előbbre nyomultak. Meg kell mondanom, mi büsz­kék vagyunk arra, hogy ben­nünket Hruscsov és harcos­társai, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának vezetői barát­juknak tekintenek. Az emlí­tett kommentátorok azt is mondták, hogy Magyarorszá­gon most keményebb rezsim következik. Nos, meg kell mondani, a kormány október­ben és novemberben sem lesz keményebb, mint volt június­ban, vagy a múlt év január­jában és puhább sem lesz. Ami viszont az említett kom­mentárok mögött rejlő politi­kai feltételezést illeti, a kö­vetkezőt azért meg kell mon­dani: a Magyar Népköztársa­ság makacs és esküdt ellen­ségei, rendszerünknek és a szocialista eszmének ellensé­gei semmi jót ne várjanak a kormánytól! Azt hiszem, ez­zel sem mondunk semmi újat, mert ez eddig is így volt. — Ami viszont a kérdés másik és számunkra fonto­sabb oldalát illeti: a kormány — a párt helyes ösztönzése alapján a népfront-politika szellemében — egész tevé­kenységét arra építi, hogy szükség van a párttagok és pártonkívüliek, az egész dol­gozó nép, az egész nemzet tö­mörítésére. Kormányunkat a párt Központi Bizottsága mel­lett a népfront elnöksége ajánlotta megválasztásra. Mi ezt megbízásnak vesszük. Tö­rekvésünk a mind erősebb nemzeti összefogás, amelyben világnézetre való tekintet nél­kül helye van minden be­csületes, tisztességes magyar embernek. (Taps.) — Meggyőződésünk, hogy ha az eddigi úton megyünk to­vább és valóban képesek le­szünk arra, hogy munkánkat továbbfejlesszük, akkor az eredmények sem fognak elma­radni. Bízunk abban, hogy a Magyar Népköztársaság még erősebb, a szocialista építés még lendületesebb lesz és a Magyar Népköztársaság be­csülete és tekintélye a világ­ban tovább növekszik. A nemzetközi helyzet kulcskérdése: a német kérdés rendezése — Kedves képviselőtársaim! Elvtársaim! — Az országgyűlés tárgyalá­sain az első napirendi pont a nemzetközi helyzet volt A nemzetközi helyzet bonyolult és az utóbbi időszakban vala­melyest éleződött."­ Mi ennek az oka? Az alapvető ok — mély meggyőződésünk szerint, és ez tényekkel bizonyítha­tó — az imperializmus léte és az, hogy a gyarmati rendszert még nem számolták fel. Ebből következik a világban jelenleg

Next