Magyar Nemzet, 1961. október (17. évfolyam, 233-258. szám)
1961-10-13 / 243. szám
_______________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Kádár János beszéde az országgyűlésben a nemzetközi helyzetről és az időszerű belpolitikai kérdésekről Az országgyűlés csütörtöki ülésén részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMPKözponti Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, BiszkuBéla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula,Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést tárgyalta, amelyet dr. Dobronaki Gyula előadó ismertetett. Az 1960. év gazdálkodási eredményeit ismertetve megállapította, hogy a múlt évi költségvetés végrehajtása a gazdasági élet jelentős fejlődéséről tanúskodik. Ebben számottevő szerepet játszott a dolgozók alkotó munkájának fokozódása, a minisztériumok és tanácsok irányító, ellenőrző tevékenységének javulása, a növekvő gazdálkodási és pénzügyi fegyelem. Eredményeink növelése azonban megköveteli, hogy tovább javítsuk a gazdasági vezetést, fokozzuk a munka termelékenységét és emeljük a termelés műszaki-technikai színvonalát. Az országgyűlés a jelentést egyhangúlag elfogadta. Ezután Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Hazánkban az élet biztonságos, szép és reményekkel teljes Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim ! Elvtársaim! — Az országgyűlés munkája eredményes volt. Az országgyűlés határozatai, a megalkotott törvények meghatározzák a kormány munkáját, irányt mutatnak egész népünknek. A kormányt átszerveztük, megítélésünk szerint azonban új kormányprogramra nincs szükség. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkásparaszt kormánya eddigi programunk alapján dolgozik tovább. A mi programunk: a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa irányelveinek megvalósítása, az országgyűlés által alkotott törvények végrehajtása és megvalósítása az életben. Ehhez annyit tehetek hozzá, hogy hatékonyabb és következetesebb megvalósításra gondolunk, valamint arra, hogy erősítsük munkánk jó vonásait és megszüntessük kétségtelenül meglévő gyenge oldalait. Amikor a kormány munkájáról és programjáról szólok, szeretném emlékeztetni az országgyűlést arra a programnyilatkozatra, amelyet a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya 1956. november 4-ének hajnalán hirdetett meg. Úgy gondolom, joggal állapíthatjuk meg, hogy az a program helyes volt és mi becsülettel, eredménnyel harcoltunk megvalósításáért. Ehhez természetesen hozzátartozott, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi életének eszmei ihletője és politikai irányítója, a párt maga is óriási fejlődésen ment keresztül. Visszagondolva egy nehéz időszakra, most már megállapíthatjuk, hogy pártunk marxista-leninista irányvonala győzött a jobboldali népárulás felett is és az álbaloldali kalandorpolitika felett is. Ez a kormány tevékenységének, eredményes munkájának előfeltétele volt. A program a közvéleményben gyökeret vert és céljai követésre találtak. Kibontakozott a harc a politikailag helytelen irányzatok, a tespedés és minden rossz ellen; a munka fellendült az egész országban és népünk a szocializmus zászlaja alatt tömörült. A párt, a kormány és a dolgozó nép harcát jelentős eredmények követték a gazdasági életben és az élet más területein is. A nemzeti jövedelem három év alatt 22 százalékkal növekedett, az ipari termelés kereked 50 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 százalékkal nőtt, a kultúra felvirágzott. Van tehát értelme, eredménye a munkának és a harcnak. Sorolhatnánk eredményeinket. Utalok például közoktatásunk fejlődésére. Nagy fejlődést értünk el ezen a területen is az elmúlt években. A középiskolások száma a múltban alig haladta meg az ötvenezret, ma pedig 240 ezer középiskolai hallgató van nálunk. Más szóval, a középiskolás korba jutott ifjúság 43 százaléka középiskolába járhat és tanulhat. Ez olyan eredménye népi rendszerünknek, amit a világ nagyon sok országa irigyelhet tőlünk. Hasonlóképpen fejlődött főiskolai és egyetemi oktatásunk is. Emelkedett az életszínvonal. Csak a hároméves tervidőszak alatt 19 százalékkal növekedett az.kelső reáljövedelem. A statisztikai számokon túl mindenki személyes tapasztalatból tudja, az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásaiból látja, mily nagyot léptünk előre táplálkozásban, öltözködési kultúrában. Erősödött népünk egysége, javult az élete. Városaink, fővárosunk és vidéki városaink, falvaink fényesebbek és szebbek. Az élet hazánkban a nép számára, minden becsületes dolgozó számára biztonságos, szép és reményekkel teljes. Ami a társadalmi fejlődést illeti: erősödött a szocialista ipar, a közlekedés, a kereskedelem és létrejöttek a szocialista jellegű termelőszövetkezetek. Ezzel hazánkban — most már az egész népgazdaságban — uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. — A népi állam megerősödött, a világban tekintélyt szerzett magának. Ma a Magyar Népköztársaság a Szovjetunió megbecsült barátja, a szocialista országok családjának megbecsült tagja. Eredményeinket ellenfeleink, sőt ellenségeink is kénytelenek elismerni. — Mindenki tudja, nincs az a nehéz feladat, nincs az az erőfeszítés, mire képes ne lenne az ember, ha értelmét látja és elviselhetetlen még a legkisebb megterhelés is, ha nincs értelme. A közelmúlt évekre visszatekintve, megállapíthatjuk, hogy a munkának volt értelme. Minek köszönhető, hogy a munka ilyen szép eredményeket hozott? — Mindenekelőtt a párt helyes irányvonalának, a párt útmutatásának. Emellett a név teremtő munkájának. Mi kommunisták vagyunk és valljuk, hogy a kommunisták képesek helyes irányt mutatni, képesek embereket megszervezni és mozgósítani a feladatokra, de egy ország fejlődését csak maga a dolgozó nép képes előbbre vinni. Eredményeink tehát népünket dicsérik. — Munkánk eredményességének harmadik, döntő tényezője a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége. Ez a baráti, testvéri segítség erőt és szárnyat adott a magyar népnek is. Amikor arról beszélünk, hogy a magyar nép becsülettel megvédte szocialista vívmányait és határozottan halad a szocialista társadalmi fejlődés útján, tudnunk kell, hogy ez a mindvégig érezhető testvéri segítség eredménye is. — Az Egyesült Államok és Anglia kormányának hivatott képviselői — akik az 1943 és 1945 nyara között lezajlott moszkvai, teheráni, jaltai és potsdami tárgyalásokon részt vettek — megegyeztek a Szovjetunióval és nagy jelentőségű okmányokat írtak alá. Azok az emberek, akik a munkásmozgalom soraiban harcoltak, s akikben valami nemzeti öntudat élt, számon tartják ezeket az okmányokat. Emlékezik ezekre az okmányokra a magyar nép is, amely akkor a hitleri csizma alatt, sötét pokolban és éjszakában sínylődött, s kereste a reménysugarat. Mindnyájan emlékezünk rá, amikor a három szövetséges hatalom rádiói tudatták a világgal ezeket az okmányokat. És ez akkor reménység volt számunkra, jó érzés volt, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia szövetségre lépett egymással és együtt harcol a hitleri nácizmus, a középkori barbárság ellen. Aláírták azokat az okmányokat, amelyeket most nem akarok idézni, de helyenként és időnként érdemes emlékeztetni rájuk, mert ezekben a nagyhatalmak kinyilvánítják azt az eltökéltséget, hogy megsemmisítik a fasizmust, a német militarizmust és megszüntetik annak forrásait, a nagy német monopóliumokat, soha többé nem fogják megengedni Németországban a hadianyagok és a hadieszközök gyártását, a háborús bűnösöket pedig felelősségre vonják. — S mil van ma? Németország egy részén jó pár esztendővel ezelőtt létrejött a Német Szövetségi Köztársaság nevet viselő állam. Mi ebben az államban a jelenlegi helyzet? Adenauerra mondják, hogy öreg, meg merev és nyugatnémetektől is hallottam azt a megállapítást, hogy nem kell már egészen komolyan venni, mert nem gondolkodik reálisan. (Derültség.) Amikor azonban ilyen beszéfolyó heves fegyverkezési verseny. A helyzet éleződésének közvetlen oka most a német kérdés rendezetlensége.— Az amerikai monopóliumok urai, a nagy nyugati imperialista országok — amelyek az Északatlanti Szövetségnek nevezett szervezetbe tömörültek — valamikor 1946 táján letértek arról a vonalról, amelyet a második világháború időszakában követtek, és valóban Hitler nyomdokaiba léptek: világuralomra, a világ leigázására törekednek. — Ennek ideológiai fronton jelentkező megnyilvánulási formája, hogy a monopolisták — az általuk mozgatott hatalmas apparátus igénybevételével — kinevezték saját magukat a szabadság bajnokainak, felszabadítóknak és más hasonló fellengzős címeket adományoztak maguknak. A gondolkozó embereknek csak fel kell tenniük a kérdést: akik Algéria, Angola, Kenya, Kongó és még számos ország népeit barbár, állati módon mészárolják, akik gyermekeket, aggastyánokat és nőket gyilkolnak — milyen alapon nevezik magukat a szabadság bajnokainak? Vagy miféle őres lehet-deket hallunk, felrémlik előttünk 1933, amikor a magyar értelmiség gondolkodó körei is azt hangoztatták: ki az a hóbortos, rögeszmés Hitler, csak nem fogunk egy ilyen ellen harcolni? De gondoljunk arra, hogy az a valóban primitív megszállott, az az örült milyen katasztrófát zúdított később Európa népeinek nyakába. Természetesen, nem ő egyedül. A német nagytőke, a német monopoltőke csinálta, amely persze le akarta igázni legalább a fél világot, és ha lehetett volna, az egész világot. A német militaristák csinálták! És ma Nyugat-Németországban a monopoltőke van hatalmon, amely újra hadianyagokat és harci eszközöket is gyárt, a revansizmus, a militarizmus van hatalmon, ami Európa és a világ népeinek békéjét fenyegeti. Az okmányok egykori három aláírójához egyébként annak idején negyedikként Franciaország hivatalos és felelős vezetői is csatlakoztak, személy szerint ugyanaz az elnök, aki ma is kormányoz, ma is az elnöki tisztséget tölti be Franciaországban. — Ki felel azért, hogy újra létrejött Európa szívében az az erő, amely fenyegeti a népek békéjét? Világos és egyszerű az igazság megállapítása: a Szovjetunió becsülettel teljesítette, amit a világháború alatt és közvetlenül utána született okmányokban vállalt. És ki nem teljesítette? Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai nem teljesítették, mert az ő megszállási zónájukban juttatták hatalomra a német monopoltőkét és a német militaristákat. Ez a revansista, agreszszív erő és hatalom az Egyesült Államok és a NATO- hatalmak egyszülött gyermeke. Ezt a torzszülöttet ők hozták a világra és a világ népei előtt ők felelnek érte. Ők vették be a saját szöveinek a demokráciának azok, akiknek legfőbb szövetségese Csang Kaj-sek, Franco, Csembe? —, hogy a többit ne is említsem. — Tessék »a demokrácia bajnokait* a régi magyar közmondás szerint megítélni: nézd meg, kinek ki a barátja, és ebből tudod, hogy aki magát barátodnak nevezi, valóban barátod-e. A »demokrácia bajnokainak*, a »szabadság bajnokainak*, afelszabadítóknak* csillogó, díszes köntösében arra törekszenek, hogy a világ népeit igájukba hajtsák, elnyomják, és kizsákmányolják. — Nézzük meg szerepüket a német kérdésben. Jelenleg a nemzetközi helyzet központi és kulcskérdése kétségtelenül a német kérdés rendezése, a második világháború maradványainak felszámolása. Olyan helyzet van jelenleg Európa szívében, amely veszélyezteti, fenyegeti Európa és a világ népeinek békéjét. Meg kell vizsgálni, ki idézte elő ezt a helyzetet és akkor rögtön választ kapunk arra is, hogy ki a felelős ezért. A felelősség az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország urait terheli. A nyugati hatalmak felelőssége A népfront-politika szellemében a mind erősebb nemzeti összefogásért . Amikor a kormány átszervezése megtörtént, különböző oldalakról mindenféle vélemények hallatszottak. Központi Bizottságunkat és természetesen kormányunkat is már mindenféle isten csudájának elkeresztelték. Azt is mondták, hogy szektásak, sztálinisták, merevek vagyunk. Elkereszteltek bennünket revizionistáknak is. — Mi marxisták, leninisták, kommunisták vagyunk, bennünket a marxista—leninista elmélet vezet, s hasznosítjuk pártunk és népünk harcainak tapasztalatait. Olyasmiket is mondanak időnként, hogy ez vagy az a változás azt jelenti, hogy Hruscsov barátai megint előbbre nyomultak. Meg kell mondanom, mi büszkék vagyunk arra, hogy bennünket Hruscsov és harcostársai, a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetői barátjuknak tekintenek. Az említett kommentátorok azt is mondták, hogy Magyarországon most keményebb rezsim következik. Nos, meg kell mondani, a kormány októberben és novemberben sem lesz keményebb, mint volt júniusban, vagy a múlt év januárjában és puhább sem lesz. Ami viszont az említett kommentárok mögött rejlő politikai feltételezést illeti, a következőt azért meg kell mondani: a Magyar Népköztársaság makacs és esküdt ellenségei, rendszerünknek és a szocialista eszmének ellenségei semmi jót ne várjanak a kormánytól! Azt hiszem, ezzel sem mondunk semmi újat, mert ez eddig is így volt. — Ami viszont a kérdés másik és számunkra fontosabb oldalát illeti: a kormány — a párt helyes ösztönzése alapján a népfront-politika szellemében — egész tevékenységét arra építi, hogy szükség van a párttagok és pártonkívüliek, az egész dolgozó nép, az egész nemzet tömörítésére. Kormányunkat a párt Központi Bizottsága mellett a népfront elnöksége ajánlotta megválasztásra. Mi ezt megbízásnak vesszük. Törekvésünk a mind erősebb nemzeti összefogás, amelyben világnézetre való tekintet nélkül helye van minden becsületes, tisztességes magyar embernek. (Taps.) — Meggyőződésünk, hogy ha az eddigi úton megyünk tovább és valóban képesek leszünk arra, hogy munkánkat továbbfejlesszük, akkor az eredmények sem fognak elmaradni. Bízunk abban, hogy a Magyar Népköztársaság még erősebb, a szocialista építés még lendületesebb lesz és a Magyar Népköztársaság becsülete és tekintélye a világban tovább növekszik. A nemzetközi helyzet kulcskérdése: a német kérdés rendezése — Kedves képviselőtársaim! Elvtársaim! — Az országgyűlés tárgyalásain az első napirendi pont a nemzetközi helyzet volt A nemzetközi helyzet bonyolult és az utóbbi időszakban valamelyest éleződött." Mi ennek az oka? Az alapvető ok — mély meggyőződésünk szerint, és ez tényekkel bizonyítható — az imperializmus léte és az, hogy a gyarmati rendszert még nem számolták fel. Ebből következik a világban jelenleg