Magyar Nemzet, 1961. október (17. évfolyam, 233-258. szám)
1961-10-06 / 237. szám
Péntek, 1961. október 6. - Magyar Nemzet Jó ütemben halad a betakarítás és a vetés A Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az elmúlt hetek száraz időjárása továbbra is kedvezett a betakarítási munkálatok. A legújabb jelentéseik szerint a silókukorica 97, a burgonya 69, a rúzs 68, a napraforgó 60 és a szemeskukorica 21 százalékát takarították be eddig. Kevésbé kedvezett a száraz időjárás a vetési és a talajelőkészítési munkáknak. A jelentések szerint a vetőszántásra kijelölt területek 55 és a mélyszántásra előirányzott földek 29 százalékát szántották fe. Ugyanakkor az őszi árpa 69, a rozs 36 és az őszi búza vetőmagjának 9 százaléka került a földbe. A szüret Tokaj-Hegyalja kivételével mindenütt megkezdődött és jó ütemben halad. Az országos átlagnál szinte valamennyi időszerű munkában számottevően jobb eredményeket értek el azok a közös gazdaságok, amelyek csatlakoztak a gyomai és a szarvasi járás közös gazdaságai által kezdeményezett őszi betakarítási versenyhez. Békés megyében, ahonnan a mozgalom elindult, pontosan a vállalt határidőre valamennyi járásban végeztek a napraforgó betakarításával. Győr-Sopron megyében ugyancsak végeztek az őszi árpa vetésével. Somogyban mintegy 100 közös gazdaság végezte el a szeptember 30-i határidőre a napraforgó betakarítását. A megyében a burgonyának már a 90 százalékát felszedték és az ősziek alá mintegy 100 000 holdat készítettek elő. Tolna megyében a kukorica mellett még 3000 hold cukorrépa és 14 000 hold napraforgó is betakarításra vár. Állandóan mintegy 4500—5000 szövetkezeti gazda szedi és hordja a kukoricát. A száraz időjárás a cukorrépa betakarítására viszonylag kedvező és minden lehetőség megvan, hogy a termelők lehetővé tegyék a gyárak folyamatos üzemelését. Egyes helyeken, főként Csongrád, Békés, Bács-Kisfun, Hajdú-Bihar, Pest és Borsod megyében mégis kívánatos, hogy a cukorrépa szedését és átadását a gyáraiknak meggyorsítsák. A gyáraknak naponta mintegy 2100 vagon cukorrépára van szükségük. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok az elmúlt napokban a szükségesnél jóval kevesebb cukorrépát adtak át és ezzel akadályozták a gyárak folyamatos munkáját. Legfőbb tennivaló, hogy a mezőgazdasági üzemekben a munkaerő helyes elosztásával törekedjenek a kukorica, a napraforgó és a burgonya betakarítása mellett a cukorrépa szedésére is, a gyárakkal megállapított ütemterv szerint. A cukorgyárak az összes átvevőhelyen azonnal átveszik a szállítmányokat. Közös magyar-román földtani kutatási eredmény Szerdán délután a Magyar Földtani Társulat és az Akadémia földtani bizottsága közös vitaülésén ifjabb dr. Dudich Endre geológus ismertette Mészáros Miklós kandidátussal, a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem földtani tanszékének docensével együtt végzett kutatásainak eredményeit. Megállapították a többi között, hogy az a hegységképződési folyamat, amelynek hajdani működésére eddig kizálag a Balkán hegység kialakulásával kapcsolatban következtettek, sokkal távolabbi területeiken is hatott. Kiderült ugyanis, hogy ezek a tényezők szerepet játszottak a Balkán hegységen kívül nemcsak a Magyar Középhegység, az Alpok és a Dinari Alpok, hanem a Pirenneusok, sőt még az afrikai Atlasz hegység arculatának továbbformálásában is. A közös magyar—román kutatásról szóló érdekes előadást élénk vita követte. Befejeződött a III. mikrobiológiai kongresszus Csütörtökön befejeződött a III. mikrobiológiai kongreszszus, amely mindvégig igen magas tudományos színvonalú volt. Az előadások felölelték a mikrobiológia legkülönbözőbb ágait. Előadások hangzottak el a gyermekfertőzések elleni védőoltásokról, a szervezet védettségének problémájáról, a baktériumos fertőzöttségekkel szemben hatékony szerek hatásmódjáról, a víruskutatásokban elért eredményekről. Az utóbbi témával kapcsolatosan igen jelentős volt Ivanovics György professzor előadása, aki a több éve folytatott örökléstani vizsgálatairól számolt be. A külföldi előadások közül csütörtökön Handuray professzor (Svájc) előadása váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. A világhírű mikrobiológus a tbc bacillusokon folytatott tanulmányairól számolt be. A kongresszus egyik érdekessége a gyógyszerkiállítás volt, amelyet a Chinoin, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, a Kőbányai Gyógyszergyár és a Phylaxia rendezett. A vitrinekben olyan gyógyszerek kerültek kiállításra, amelyek érintették a mikrobiológia területét és amelyek közül igen sok már külföldön is elismert. Rácalmás, Nagymaros és Bogyiszló környékén átlábolható a Duna A nyár végén, ősz elején rendszerint összeszűkülnek folyóink, de az idei szárazság szokatlanul leapasztotta vizüket. A csapadékhiánytól a Tisza szenvedett a legtöbbet. A tiszalöki duzzasztómű alatti szakaszon most már a sok évi átlagnál 2—3 méterrel kisebb a vízállás. A hajózást természetesen leállították, hiszen mintegy ötven helyen a meder közepén is csak derékig ér a víz. Több mint 80 kilométeres szakaszon, Polgár és Tiszafüred között még az egy métert sem éri el a vízmélység, s így még a gyermekek is átgázolhatnának a Tiszán. A Duna sokáig dacolt, de az utóbbi hetekben már nem bírt a szárazsággal, mert alig kapott utánpótlást a mellékfolyóktól. A szeptemberi és októberi kisvízállások sok évi átlagánál most 1,5—2,5 méterrel alacsonyabb a folyó. Rácalmás, Nagymaros és Bogyiszló környékén a felnőttek át tudnák rábolni a Dunát. A nagy uszályok több helyen már csak csökkentett terheléssel közlekedhetnek. Néhány napja szórványosan esett már eső az országban, de a szomjas föld nyomtalanul beitta, nem jutott a folyóknak. A Duna és a Tisza vízállásán most még az sem változtatna, ha teljesen megnyílnának az ég csatornái és egy napig áztatnák a földet. Csak többnapos országos eső emelné a folyók szintjét. A meteorológiai előrejelzések szerint azonban a közeljövőben nem lehet nagy esőzésekre számítani, s így tovább tart a folyók vizének lassú apadása. — Jó jó — nyugtatja Ladi. — Biztosan álmában énekelt ... Valami régi szerepéből...— Nem régi szerepéből — hangzik tompán Kati hangja. —■ Amit ma játszottak a Budavárban. A mambót. Laci megfordul, és belefúrja fejét a párnába. Kati is megfordul, és felgyújtja az éjjeliszekrény-lámpát, hogy idegcsillapítót vegyen be. Egy könyvet pillant meg Laci polcán. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés. Remeg a hangja: — Te a "Bűn és bűhődés--t olvasod? — Ez szemrehányás? — Amelyikben az a Raszkolnyikov megöli az öregaszszonyt? Laci dühösen fordul meg, és eloltja a villanyt: — Jól tette. — Úristen! — temeti a kezébe az arcát Kati. — Azt hiszem, a Polyáknét megölöm — mondja határozottan Laci. — De előbb aludni szeretnék. Kati halkan zokog, majd lassan elcsendesül. Laci is alszik már. Csak az öreg óra ketyeg ... Mici néni mosolyog álmában. Mosolyog, de néha tüszszent. Persze, megfázott egy kicsit az éjszakai száguldozásban. A nyitott ablakon kihangzik a tüsszentés. És a ház hallatlanul érzékenyen reagál Mici néni betegségeire. Rehákné felkönyököl a hitvesi ágyban, és megböki a férjét: — Már kétszer tüsszentett — mutat a falra. A férfi megcsóválja a fejét, és tovább alszik. Bartoséknál a férfi alszik éberebben. — Tüsszentett — figyelmezteti a feleségét. — Persze, nem vigyáznak rá — sóhajt az asszony. Rehákék kislánya, Hédi (akit nem engedtek Mici néni rossz társaságába) most éppen a kapualjban csókolózik gavallérjával. — Úgy látszik, beteg az öreglány — néz fel az ablakra két csók között... Laciék hallják meg legkésőbb, mert a sok izgalom nagyon kimerítette őket. Végül Laci is felébred. — Tüsszög a Mici néni — súgja Katinak. — Nincs nyitva az ablaka? De Kati nem hallja, édesen alszik tovább. Laci kibújik az ágyból, és lábujjhegyen megindul Mici néni szobája felé. Már a kilincsen a keze, mikor megbotlik valamiben. Kati felriad a zajra. Mintha rugó rántaná, úgy ül fel az ágyban és mered férjére, aki éppen óvatosan lenyomja a kilincset. Az utcai lámpák elég fényt szolgáltatnak a rémületes látványhoz. — Laci! Laci kábán megfordul: — Pszt, aludjál. » De Katit felzaklatta Freud, Polyákné és Dosztojevszkij: — Laci, mit csinálsz? — Semmit. — Miért akartál bemenni? — Becsukom az ablakot. Folyton tüsszent. — Nem igaz. — Nem igaz? ... Minden percben. Laci áll. Keze a kilincsen. De Mici néni — ahogy ez lenni szokott — egyet sem tüszszent többé. Laci dühöngve fekszik viszsza az ágyba: — Nem hiszed el, hogy egész éjjel tüsszögött? Kati mélyet sóhajt, nem felel. — Ezt a Polyáknét mégis megölöm — húzza fejére Laci a takarót... Ca ii io usd KMM Másnap mindhárman kimerültek és izgatottak. Katiék be akarják vallani a gyereket, Micike pedig a vőlegényt. Bár Katiék a "szerződésszegők", mégis Micinek nehezebb a dolga. Most is szobájában áll a tükör előtt, és ott próbálja a szöveget. Hol komolyan, hol könnyedén. Úgy látszik, az utóbbi mellett dönt, mert mosolyogva mondja tükörképének: "Mit szólnátok, ha férjhez mennék?"... — örülni fog — biztatja ugyanakkor Laci a feleségét. — Meglátod, mintha unokája születne... Direkt boldog lesz. — Te mondod meg? — teszi fel a tárgyilagos kérdést Kati. Laci biztonságérzete mintha meginogna: — Hát... hát ezt inkább neked illik. Mégis neked lesz... Kati már nem tud válaszolni, mert Mici néni belép. Méghozzá olyan frissen és kicsinosítva, amilyennek Katiék egyáltalán nem ismerik. Hiszen ő a fiataloknak önkéntelenül is a gyöngédségre és gondoskodásra szoruló öregasszonyt "alakította" mindig. Mici néni váratlan "csinossága" nagyon jó téma az átmenet nehéz perceihez, Kati ki is használja. — Ha így fiatalodik Mici néni — bókol őszintén —, megérjük, hogy táncolni megy. Mici néni hirtelen leül. Úgy látszik, mégis meglátták tegnap. Mindenesetre próbát tesz. — A táncról jut eszembe, hogy mulattatok tegnap? — Kati nem érezte jól magát — kezdi pedzeni a gyerektémát Laci. Ha most megkérdezi Mici néni, hogy miért nem, megmondják a gyereket... De Mici néni nem azt kérdezd. — Mikor jöttetek haza? — Korán — próbálkozik most Kati —, mert olyan furcsán éreztem magam... Meg is szédültem, ahogy néztem a mambót. (Folytatjuk) Magyarországot beválasztották a nemzetközi atomenergia-ügynökség kormányzótanácsába A nemzetközi atomenergiaügynökség Bécsben ülésező közgyűlésén csütörtökön került sor az öt megüresedett kormányzótanácsi hely betöltésére. Pakisztán 55, Columbia 49, Magyarország 43, Görögország 40, Dél-Vietnam 36 szavazattal lett a kormányzótanács tagja. Ez az első eset, hogy a Magyar Népköztársaságot az ENSZ-hez tartozó jelentős nemzetközi szervezet vezető testületébe beválasztották. Keszthelyen megnyílt az ország első felsőfokú növényvédelmi technikuma Keszthelyen csütörtökön megnyitották az ország első felsőfokú növényvédelmi technikumát. Mint Fogarasi János, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője ünnepi beszédében hangoztatta: az új technikum létrehozásával a növényvédelem továbbfejlesztésének és széleskörű kiterjesztésének alapját kívánják megvetni. Az ünnepélyes tanévnyitó után Ubrizsy Gábor, a biológiai tudományok doktora, a Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatója tartotta meg az első szakelőadást a növénykórtanról. A már érettségivel rendelkező technikumi hallgatók két év alatt alaposan megismerkednek a növényvédelem gépesítésével, a gyors és hatásos védekezés legkorszerűbb módszereivel. A gyakorlati teendőket laboratóriumokban, az Akadémia kísérleti gazdaságában és a Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi telepén tanulják meg. Óriásteknőst, negyvenfajta halat hoztak Albániából a „békaemberek” Már sok anyaggal gazdagították a dorogi tájmúzeumot a bányászok, a környék lakói. Több mint 30 000 régészeti, természettudományi és történelmi emléket őriznek itt. Most a bányász művelődési ház víz alatti kutatócsoportjának tagjai, a "békaemberek" értékes biológiai anyaggal tértek vissza albániai útjukról. Három hetet töltöttek Dél-Albániában. Közvetlenül a tenger közelében egy termelőszövetkezet narancsligetében ütötték fel sátraikat, s közel negyven fajta halat hoztak útjukról. Ezek egy részét a dorogi tájmúzeumban helyezik el, a többit pedig az Iskolai Szemléltetőeszközök Gyárának adják. Egy 45 kilós eleven óriásteknőst a budapesti Állatkertnek ajándékoztak. A másik, szintén igen fontos, de nem közvetlen célja pedig az volt, s ezt a cikk írója maga is elismeri, hogy „ Hogy meg tudtam volna-e írni azt a cikket, ha nem tanulok előzőleg latinul — ez a kérdés a szónoki feltételezések világába tartozik, ott nem vagyok otthonos. Hanem éppen azért, mert tanultam latinul, ismerem jelenlegi értékét és használhatóságát. Megvallom, olykor elégedetten gondolok arra, hogy értem Catullus sorát, -Passer, deliciae meae puellae", vagy azt, a latin grammatikai jártasságomat teljesen igénybe sem vevő kifejezést, hogyRenuicmn aeteram dona ei, Domine. — elégedettebb lennék azonban, ha ehelyett angolul tud- nék. Egyébként, mint több máslatin hivő, akik ugyancsak megtiszteltek hozzászólásukkal, dr. Győrbiró Károly is félreért. Nem a latin nyelv ellen szólt az a cikk, nincs azzal senkinek semmi baja. Igaz az is, hogy az ablativus absolutus és a consecutio temporum rejtelmeinek megismerése tornáztatja a nebuló elméjét, s az is igaz, hogy a nebulói telmének szüksége van a tornára, s az a kérdés csupán, hogy feltétlenül latinul kell-e tornáznia? Haahelyett angolul, oroszul vagyfranciául tornázna, nem tudnáugyan eredetiben olvasni Catullust, de Byront, Tolsztojt és Anatole France-ot talán értené, és bár mérsékelt szókincset mozgósítva, tudna beszélni külföldön ahotelportással. Erről van szó. Tévedés, hogy a logikus és fegyelmezett gondolkodás elsajátítására egyedül a latin nyelvtan alkalmas. A matematika, a fizika,a kémia, a társadalom- és természettudományok tanulmányozása,összefüggéseinek megismeréseéppúgy kifejleszti az agy logikai készségét. Úgy látom azonban, hogy a legnagyobb félreértés akiművelt emberfő* kérdése körül kerekedett. Kétségtelen, hogy Széchenyi, Kossuth, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Ady, Mikszáth és Móricz ~flimnazisták voltak*. Ám nem azért tiszteljük őket. Horger Antal, Pekár Gyula, Rákosi Jenő, Tisza István is biztosan jártak gimnáziumba, mégse tiszteljük őket. Széchenyi, Kossuth, Vörösmarty és a többiek, akiknek alakját és életművét ma nagy megbecsülés és tisztelet övezi, természetesen elsajátították koruk kultúráját, amelyhez akkor a latin nyelv is hozzátartozott. Mi nem tagadjuk a latin hasznosságát, szépségét, elmefejlesztő erejét és a magyar művelődéstörténetben betöltött szerepét, hiszen nemzeti kultúránknak roppant nagy fázisa kötődik hozzá, elválaszthatatlanul. Latin és görög irodalmat, történelmet azonban ma is tanítanak a középiskolákban; tévedés, hogybeavatottnak* számít, aki tudja, horvát nóma hajdan római provincia volt; az ókori klasszikusoknak soha annyi művét nem adták ki Magyarországon, mint napjainkban, görög tragédiák szólalnak meg színpadjainkon s elsősorban éppen az ifjúsághoz szólnak. Azosztály másik felének* nincs oka magára vállalni a ponk peji katona fájdalmas szerepét. A ►►kiművelt emberfőt* az teszi kiművelt emberfővé — egyebek között —, hogy saját korában élve, annak műveltségét sajátítja el, a jelen és a jövő parancsa szerint. Dehogyis tiltják meg, hogy különórán tanuljanak latinul a gyerekek. Csupán szeretnénk megértetni a gyerekekkel és szüleikkel, hogy hasznosabb, ha modern világnyelveken tanulnak meg beszélni. Tamás István Mitől lesz kiművelt az emberfő ? _5 Audiatur et altéra pars ... (Latinul tanulni — vagy világnyelveken beszélni...) Tamás István egy szülői értekezleten kirobbant vita alapján vezércikket írt a Magyar Nemzetben a latin nyelv oktatása ellen. Mit válaszol erre a másik tábor? Mit mondanak azok a szüleik, akik igenis szeretnék, ha gyermekük tanulna latinul — legalább különórán? Mindenekelőtt azt, hogy a cikk írója, éppúgy mint igen sokan mások, téves szemléletből indul ki. A latin nyelv tanításának sohasem volt kifejezetten gyakorlati célja. Nem azért tanultunk latinul, hogy megtanuljunk beszélni, hiszen ma már sehol sem használják ezt a holt nyelvet, hanem mert évszázadokkal ezelőtt felismerték semmi mással nem pótolható, óriási értelemfejlesztő erejét. Az ablativus absolutus, az accusativus cum infinitivo, a consecutio temperum mind megfontolásra késztet, s amíg a diák egy Ovidius- vagy Tacitus-sorban megkeresi a vonzatok, valamint a nemek, szám és set szerinti egyeztetés alapján az egybetartozó mondatrészeket, legalább olyan intenzív agymunkát végez, mint egy másodfokú, kétismeretlenes egyenlet megoldásánál. Ez az agymunka azonban másirányú, sokkal inkább logikai jellegű mint a tér- és számviszonyok mennyiségi összefüggésének felismerése. Ezen az alapon nyugodtan száműzhetnénk a logaritmust vagy a trigonometriát is a középiskola tantervéből, mert ezekre még kevésbé van szükség a mindennapi életben. Mind a kettő az agy művelését, pallérozását szolgálja anélkül, hogy egyik a másikat pótolni tudná. Ezért is állt a latin nyelv a matematikával együtt évszázadokon keresztül a középfokú oktatás tengelyében. Erre a logikai irányú agygimnasztikára ma is szükség van, sőt, egyre nagyobb szükség, mert oktatási rendszerünk a sokszor túlzásba vitt szemléltetéssel kezd egyre inkább filmszerűvé válni. Mi igyekszünk mindent készen, megrágva nyújtani növendékeinknek az elme legcsekélyebb megterhelése nélkül, és olyasmit is szemléltetünk, amit nem volna szabad. Tudjuk tapasztalatból, hogy amelyik testrészünket nem használjuk, az elsorvad. Nos, az agyunk éppúgy része a testünknek, mint a kéz vagy a láb; ha nem használjuk és tornáztatjuk , begyepesedik. Tehát nem a nyelv elsajátítása, hanem a logikus, fegyelmezett gondolkodásra való nevelés volt a latin nyelv oktatásának közvetlen, leglé-lnyegesebb célja, a latin nyelvtan — éppen az azonos grammatikai felépítés révén — közös alapot nyújtott bármelyik modern idegen nyelv elsajátításához. Ez különösen ránk, magyarokra nézve bír fokozott jelentőséggel, mert a mi nyelvünk nem tartozik az indoeurópai nyelvcsaládba, ennél fogva sajátos hangrendszerünk és nyelvtanunk szerkezeti felépítése folytán bizonyos áttételezés, a latin grammatika közbeiktatása jelent tényleges, számottevő könnyítést bármelyik modern nyelv elsajátítása tekintetében. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy számos foglalkozási ágnak nemcsak ma, de a jövőben is igen szoros kapcsolatai vannak és lesznek a latin nyelvvel; hogy csak néhányat említsek: orvos, gyógyszerész, bíró, ügyvéd, pap, tanár. Hogyan vesznek ezek a kezükbe egy szakkönyvet vagy egy tudományos cikket, ami tele van latin utalással és szakkifejezéssel, ha ők maguk nem tanultak latinul? Ne felejtsük el, hogy a múlt században még latin volt hazánkban a hivatalos nyelv; latinul szövegezték a törvényeket és ez volt a művelt értelmiség mindennapi érintkezési nyelve. Számos intézményünk magán viseli latin eredetét, nyelvünk tele van latin eredetű szóval, naponta találkozunk latin közmondásokkal, feliratokkal és idézetekkel; semmivel sem volna tehát indokolható, hogy máról holnapra szakítsunk meg minden kapcsolatot evvel a nyelvvel, s hogy egy diplomás, egyetemet végzett orvos, ügyvéd vagy tanár úgy tekintsen az aquincumi sírkövek felirataira, mintha az aztékok rombirodalmának hieroglifái előtt állna. Ma már úgyis csak a "beavatottak" tudják, hogy Pannónia valamikor a római birodalomhoz tartozott. Ne bántsuk tehát a latin nyelvet — ez a másik tábor óhaja —, és ha már a régi méretekben nem is tanítjuk, engedjük meg, hogy különórán tanulják gyermekeink. Ártani ezzel senkinek se fognak. Ne beszéljük le őket szándékukról, sőt, támogassuk a tudnivágyókat, mert nem származik abból semmi baj, ha országunkban minél több lesz a "kiművelt emberfő. Gondoljunk arra, hogy honunk nagyjai, mint: Széchenyi, Kossuth, Deák, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Ady, Mikszáth, Móricz stb. maguk is mind gimnazisták voltak. Kétségtelen, hogy a cikkíró ezt a cikket nem tudta volna megírni, ha nem tanult volna annak idején latinul. Dr. Győrbiró Károly ny. műszaki akadémiai tanár ny.