Magyar Nemzet, 1961. október (17. évfolyam, 233-258. szám)

1961-10-06 / 237. szám

Péntek, 1961. október 6.­ - Magyar Nemzet Jó ütemben halad a betakarítás és a vetés A Földművelésügyi Minisz­térium tájékoztatása szerint az elmúlt hetek száraz idő­járása továbbra is kedvezett a betakarítási munkálatok. A legújabb jelentéseik szerint a silókukorica 97, a burgonya 69, a rúzs 68, a napraforgó 60 és a szemeskukorica 21 szá­zalékát takarították be eddig. Kevésbé kedvezett a száraz időjárás a vetési és a talaj­­elő­készítési munkáknak. A je­lentések szerint a vetőszántás­­ra kijelölt területek 55 és a mélyszántásra előirányzott föl­dek 29 százalékát szántották fe. Ugyanakkor az őszi árpa 69, a rozs 36 és az őszi búza vetőmagjának 9 százaléka ke­rült a földbe. A szüret Tokaj-Hegyalja ki­vételével mindenütt megkez­dődött és jó ütemben halad. Az országos átlagnál szinte valamennyi időszerű munká­ban számottevően jobb ered­ményeket értek el azok a kö­zös gazdaságok, amelyek csat­lakoztak a gyomai és a szarvasi járás közös gazdasá­gai által kezdeményezett őszi betakarítási versenyhez. Bé­kés megyében, ahonnan a mozgalom elindult, pontosan a vállalt határidőre valamennyi járásban végeztek a naprafor­gó betakarításával. Győr-Sop­­ron megyében ugyancsak vé­geztek az őszi árpa vetésével. Somogyban mintegy 100 közös gazdaság végezte el a szep­tember 30-i határidőre a nap­raforgó betakarítását. A me­gyében a burgonyának már a 90 százalékát felszedték és az ősziek alá mintegy 100 000 holdat készítettek elő. Tolna megyében a kukorica mellett még 3000 hold cukorrépa és 14 000 hold napraforgó is be­takarításra vár. Állandóan mintegy 4500—5000 szövetke­zeti gazda szedi és hordja a kukoricát. A száraz időjárás a cukor­répa betakarítására viszonylag kedvező és minden lehetőség megvan, hogy a termelők le­hetővé tegyék a gyárak folya­matos üzemelését. Egyes he­lyeken, főként Csongrád, Bé­kés, Bács-Kisf­un, Hajdú-Bi­­har, Pest és Borsod megyében mégis kívánatos, hogy a cu­korrépa szedését és átadását a gyáraiknak meggyorsítsák. A gyáraknak naponta mintegy 2100 vagon cukorrépára van szükségük. A termelőszövet­kezetek és az állami gazdasá­gok az elmúlt napokban a szükségesnél jóval kevesebb cukorrépát adtak át és ezzel akadályozták a gyárak folya­matos munkáját. Legfőbb ten­nivaló, hogy a mezőgazdasági üzemekben a munkaerő helyes elosztásával törekedjenek a kukorica, a napraforgó és a burgonya betakarítása mellett a cukorrépa szedésére is, a gyárakkal megállapított ütem­terv szerint. A cukorgyárak az összes átvevőhelyen azonnal átveszik a szállítmányokat. Közös magyar-román földtani kutatási eredmény Szerdán délután a Magyar Földtani Társulat és az Aka­démia földtani bizottsága kö­zös vitaülésén ifjabb dr. Du­­dich Endre geológus ismertet­te Mészáros Miklós kandidá­tussal, a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem földtani tanszékének docensé­vel együtt végzett kutatásai­nak eredményeit. Megállapították a többi kö­zött, hogy az a hegységképző­­dési folyamat, amelynek haj­dani működésére eddig kizá­­lag a Balkán hegység kiala­kulásával kapcsolatban kö­vetkeztettek, sokkal távolabbi területeiken is hatott. Kide­rült ugyanis, hogy ezek a té­nyezők szerepet játszottak a Balkán hegységen kívül nem­csak a Magyar Középhegység, az Alpok és a Dinari Alpok, hanem a Pirenneusok, sőt még az afrikai Atlasz hegység ar­culatának továbbformálásában is. A közös magyar—román ku­tatásról szóló érdekes előadást élénk vita követte. Befejeződött a III. mikrobiológiai kongresszus Csütörtökön befejeződött a III. mikrobiológiai kongresz­­szus, amely mindvégig igen magas tudományos színvona­lú volt. Az előadások felölel­ték a mikrobiológia legkülön­bözőbb ágait. Előadások hang­zottak el a gyermekfertőzések elleni védőoltásokról, a szer­vezet védettségének problémá­járól, a baktériumos fertőzöt­t­­ségekkel szemben hatékony szerek hatásmódjáról, a vírus­kutatásokban elért eredmé­nyekről. Az utóbbi témával kapcsolatosan igen jelentős volt Ivanovics György pro­fesszor előadása, aki a több éve folytatott örökléstani vizs­gálatairól számolt be. A külföldi előadások közül csütörtökön Handuray pro­fesszor (Svájc) előadása vál­totta ki a legnagyobb érdek­lődést. A világhírű mikrobio­lógus a tbc bacillusokon foly­tatott tanulmányairól számolt be. A kongresszus egyik érde­kessége a gyógyszerkiállítás volt, amelyet a Chinoin, az Egyesült Gyógyszer- és Táp­szergyár, a Kőbányai Gyógy­szergyár és a Phylaxia rende­zett. A vitrinekben olyan gyógyszerek kerültek kiállítás­ra, amelyek érintették a mik­robiológia területét és ame­lyek közül igen sok már kül­földön is elismert. Rácalmás, Nagymaros és Bogyiszló környékén átlábolható a Duna A nyár végén, ősz elején rendszerint összeszűkülnek fo­lyóink, de az idei szárazság szokatlanul leapasztotta vizü­ket. A csapadékhiánytól a Ti­sza szenvedett a legtöbbet. A tiszalöki duzzasztómű alatti szakaszon most már a sok évi átlagnál 2—3 méterrel kisebb a vízállás. A hajózást termé­szetesen leállították, hiszen mintegy ötven helyen a me­der közepén is csak derékig ér a víz. Több mint 80 kilo­méteres szakaszon, Polgár és Tiszafüred között még az egy métert sem éri el a vízmély­ség, s így még a gyermekek is átgázolhatnának a Tiszán. A Duna sokáig dacolt, de az utóbbi hetekben már nem bírt a szárazsággal, mert alig kapott utánpótlást a mellék­folyóktól. A szeptemberi és októberi kisvízállások sok évi átlagánál most 1,5—2,5 mé­terrel alacsonyabb a folyó. Rácalmás, Nagymaros és Bo­gyiszló környékén a felnőttek át tudnák rábolni a Dunát. A nagy uszályok több helyen már csak csökkentett terhelés­sel közlekedhetnek. Néhány napja szórványosan esett már eső az országban, de a szom­jas föld nyomtalanul beitta, nem jutott a folyóknak. A Duna és a Tisza vízállásán most még az sem változtatna, ha teljesen megnyílnának az ég csatornái és egy napig áz­tatnák a földet. Csak több­napos országos eső emelné a folyók szintjét. A meteoroló­giai előrejelzések szerint azon­ban a közeljövőben nem lehet nagy esőzésekre számítani, s így tovább tart a folyók vizé­nek lassú apadása. ­ — Jó jó — nyugtatja Ladi. — Biztosan álmában éne­kelt ... Valami régi szerepé­ből...­­— Nem régi szerepéből — hangzik tompán Kati hangja. —■ Amit ma játszottak a Bu­davárban. A mambót. Laci megfordul, és belefúr­ja fejét a párnába. Kati is megfordul, és fel­gyújtja az éjjeliszekrény-lám­pát, hogy idegcsillapítót ve­gyen be. Egy könyvet pillant meg Laci polcán. Dosztojevsz­kij: Bűn és bűnhődés. Remeg a hangja: — Te a "Bűn és bűhődés--t olvasod? — Ez szemrehányás? — Amelyikben az a Rasz­­kolnyikov megöli az öregasz­­szonyt? Laci dühösen fordul meg, és eloltja a villanyt: — Jól tette. — Úristen! — temeti a ke­zébe az arcát Kati. — Azt hiszem, a Polyáknét megölöm — mondja határo­zottan Laci. — De előbb alud­ni szeretnék. Kati halkan zokog, majd lassan elcsendesül. Laci is al­szik már. Csak az öreg óra ke­tyeg ... Mici néni mosolyog álmá­ban. Mosolyog, de néha tüsz­­szent. Persze, megfázott egy kicsit az éjszakai száguldo­zásban. A nyitott ablakon ki­­hangzik a tüsszentés. És a ház hallatlanul érzékenyen reagál Mici néni betegségeire. Rehákné felkönyököl a hit­vesi ágyban, és megböki a férjét: — Már kétszer tüsszentett — mutat a falra. A férfi megcsóválja a fejét, és tovább alszik. Bartoséknál a férfi alszik éberebben. — Tüsszentett — figyelmez­teti a feleségét. — Persze, nem vigyáznak rá — sóhajt az asszony. Rehákék kislánya, Hédi (akit nem engedtek Mici néni rossz társaságába) most éppen a kapualjban csókolózik ga­vallérjával. — Úgy látszik, beteg az öreglány — néz fel az ablak­ra két csók között... Laciék hallják meg legké­sőbb, mert a sok izgalom na­gyon kimerítette őket. Végül Laci is felébred. — Tüsszög a Mici néni — súgja Katinak. — Nincs nyit­va az ablaka? De Kati nem hallja, édesen alszik tovább. Laci kibújik az ágyból, és lábujjhegyen meg­indul Mici néni szobája felé. Már a kilincsen a keze, mi­kor megbotlik valamiben. Kati felriad a zajra. Mintha rugó rántaná, úgy ül fel az ágyban és mered férjére, aki éppen óvatosan lenyomja a kilincset. Az utcai lámpák elég fényt szolgáltatnak a ré­­mületes látványhoz. — Laci! Laci kábán megfordul: — Pszt, aludjál. » De Katit felzaklatta Freud, Polyákné és Dosztojevszkij: — Laci, mit csinálsz? — Semmit. —­ Miért akartál bemenni? — Becsukom az ablakot. Folyton tüsszent. — Nem igaz. — Nem igaz? ... Minden percben. Laci áll. Keze a kilincsen. De Mici néni — ahogy ez len­ni szokott — egyet sem tüsz­­szent többé. Laci dühöngve fekszik visz­­sza az ágyba: — Nem hiszed el, hogy egész éjjel tüsszögött? Kati mélyet sóhajt, nem felel. — Ezt a Polyáknét mégis megölöm — húzza fejére Laci a takarót... C­­a ii io us­­d KM­M Másnap mindhárman kime­rültek és izgatottak. Katiék be akarják vallani a gyereket, Micike pedig a vőlegényt. Bár Katiék a "szerződésszegők", mégis Micinek nehezebb a dolga. Most is szobájában áll a tükör előtt, és ott próbálja a szöveget. Hol komolyan, hol könnyedén. Úgy látszik, az utóbbi mellett dönt, mert mo­solyogva mondja tükörképé­nek: "Mit szólnátok, ha férj­hez mennék?"... — örülni fog — biztatja ugyanakkor Laci a feleségét. — Meglátod, mintha unokája születne... Direkt boldog lesz. — Te mondod meg? — te­szi fel a tárgyilagos kérdést Kati. Laci biztonságérzete mintha meginogna: — Hát... hát ezt inkább ne­ked illik. Mégis­­ neked lesz... Kati már nem tud vála­szolni, mert Mici néni belép. Méghozzá olyan frissen és ki­csinosítva, amilyennek Katiék egyáltalán nem ismerik. Hi­szen ő a fiataloknak önkénte­lenül is a gyöngédségre és gondoskodásra szoruló öreg­asszonyt "alakította" mindig. Mici néni váratlan "csinos­sága" nagyon jó téma az át­menet nehéz perceihez, Kati ki is használja. — Ha így fiatalodik Mici néni — bókol őszintén —, megérjük, hogy táncolni megy. Mici néni hirtelen leül. Úgy látszik, mégis meglátták teg­nap. Mindenesetre próbát tesz. — A táncról jut eszembe, hogy mulattatok tegnap? — Kati nem érezte jól ma­gát — kezdi pedzeni a gye­rektémát Laci. Ha most megkérdezi Mici néni, hogy miért nem, meg­mondják a gyereket... De Mici néni nem azt kérdezd. — Mikor jöttetek haza? — Korán — próbálkozik most Kati —, mert olyan fur­csán éreztem magam... Meg is szédültem, ahogy néztem a mambót. (Folytatjuk) Magyarországot beválasztották a nemzetközi atomenergia-ügynökség kormányzótanácsába A nemzetközi atomenergia­ügynökség Bécsben ülésező közgyűlésén csütörtökön ke­rült sor az öt megüresedett kormányzótanácsi hely betöl­tésére. Pakisztán 55, Colum­bia 49, Magyarország 43, Gö­rögország 40, Dél-Vietnam 36 szavazattal lett a kormányzó­­tanács tagja. Ez az első eset, hogy a Magyar Népköztársasá­got az ENSZ-hez tartozó jelen­tős nemzetközi szervezet veze­tő testületébe beválasztották. Keszthelyen megnyílt az ország első felsőfokú növényvédelmi technikuma Keszthelyen csütörtökön megnyitották az ország első felsőfokú növényvédelmi tech­nikumát. Mint Fogarasi János, a Földművelésügyi Miniszté­rium osztályvezetője ünnepi beszédében hangoztatta: az új technikum létrehozásával a növényvédelem továbbfejlesz­tésének és széleskörű kiter­jesztésének alapját kívánják megvetni. Az ünnepélyes tan­évnyitó után Ubrizsy Gábor, a biológiai tudományok dok­tora, a Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatója tartotta meg az első szakelőadást a növénykórtanról. A már érett­ségivel rendelkező technikumi hallgatók két év alatt alapo­san megismerkednek a nö­vényvédelem gépesítésével, a gyors és hatásos védekezés legkorszerűbb módszereivel. A gyakorlati teendőket labora­tóriumokban, az Akadémia kí­sérleti gazdaságában és a Nö­vényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi telepén tanulják meg. Óriásteknőst, negyvenfajta halat hoztak Albániából a „békaemberek” Már sok anyaggal gazdagí­tották a dorogi tájmúzeumot a bányászok, a környék lakói. Több mint 30 000 régészeti, természettudományi és törté­nelmi emléket őriznek itt. Most a bányász művelődési ház víz alatti kutató­csoport­jának tagjai, a "békaembe­­rek" értékes biológiai anyag­gal tértek vissza albániai út­­jukról. Három hetet töltöttek Dél-Albániában. Közvetlenül a tenger közelében egy ter­melőszövetkezet narancsligeté­ben ütötték fel sátraikat, s közel negyven fajta halat hoz­tak útjukról. Ezek egy részét a dorogi tájmúzeumban helye­zik el, a többit pedig az Isko­lai Szemléltetőeszközök Gyá­rának adják. Egy 45 kilós ele­ven óriásteknőst a budapesti Állatkertnek ajándékoztak. A másik, szintén igen fon­tos, de nem közvetlen célja pedig az volt, s ezt a cikk­­ írója maga is elismeri, hogy „ Hogy m­eg tudtam volna-e ír­ni azt a cikket, ha nem tanulok előzőleg latinul — ez a kérdés a szónoki feltételezések világába tartozik, ott nem vagyok ottho­nos. Hanem éppen azért, mert ta­nultam latinul, ismerem jelenle­gi értékét és használhatóságát. Megvallom, olykor elégedetten gondolok arra, hogy értem Catul­­lus sorát, -Passer, deliciae meae puellae", vagy azt, a latin gram­matikai jártasságomat teljesen igénybe sem vevő kifejezést, hogy­­Renuicmn aeteram dona ei, Do­mine. — elégedettebb lennék azonban, ha ehelyett angolul tud-­ nék. Egyébként, mint több más­­la­tin hivő­, akik ugyancsak meg­tiszteltek hozzászólásukkal, dr. Győrbiró Károly is félreért. Nem a latin nyelv ellen szólt az a cikk, nincs azzal senkinek sem­­mi baja. Igaz az is, hogy az ab­lativus absolutus és a consecutio temporum rejtelmeinek megisme­rése tornáztatja a nebuló elmé­jét, s az is igaz, hogy a nebulói telmének szüksége van a tornára, s az a kérdés csupán, hogy feltét­lenül latinul kell-e tornáznia? Ha­­ahelyett angolul, oroszul vagy­­franciául tornázna, nem tudná­­ugyan eredetiben olvasni Catul­­­lust, de Byront, Tolsztojt és Ana­­­tole France-ot talán értené, és bár mérsékelt szókincset mozgó­­­­sítva, tudna beszélni külföldön a­­hotelportással. Erről van szó.­­ Tévedés, hogy a logikus és fe­­­­gyelmezett gondolkodás elsajátítá­sára egyedül a latin nyelvtan al­kalmas. A matematika, a fizika,­­a kémia, a társadalom- és termé­­­­szettudományok tanulmányozása,­­összefüggéseinek megismerése­­éppúgy kifejleszti az agy logi­­­kai készségét.­­ Úgy látom azonban, hogy a leg­­­nagyobb félreértés a­­kiművelt emberfő* kérdése körül kereke­dett. Kétségtelen, hogy Széche­nyi, Kossuth, Vörösmarty, Pető­fi, Arany, Jókai, Ady, Mikszáth és Móricz ~flimnazistá­k voltak*. Ám nem azért tiszteljük őket. Horger Antal, Pekár Gyula, Rá­kosi Jenő, Tisza István is bizto­san jártak gimnáziumba, mégse tiszteljük őket. Széchenyi, Kos­suth, Vörösmarty és a többiek, akiknek alakját és életművét ma nag­y megbecsülés és tisztelet övezi, természetesen elsajátították koruk kultúráját, amelyhez akkor a latin nyelv is hozzátartozott. Mi nem tagadjuk a latin hasz­nosságát, szépségét, elmefejlesztő erejét és a magyar művelődés­­történetben betöltött szerepét, hi­szen nemzeti kultúránknak rop­pant nagy fázisa kötődik hozzá, elválaszthatatlanul. Latin és gö­rög irodalmat, történelmet azon­ban ma is tanítanak a középisko­lákban; tévedés, hogy­­beavatott­nak* számít, aki tudja, ho­rv­á­t nóm­a hajdan római provincia volt; az ókori klasszikusoknak soha annyi művét nem adták ki Magyarországon, mint napjaink­ban, görög tragédiák szólalnak meg színpadjainkon s elsősorban éppen az ifjúsághoz szólnak. Az­­osztály másik felének* nincs oka magára vállalni a ponk­ peji katona fájdalmas szerepét. A ►►kiművelt emberfőt* az teszi kiművelt emberfővé — egyebek között —, hogy saját korában él­ve, annak műveltségét sajátítja el, a jelen és a jövő parancsa sze­rint. Dehogyis tiltják meg, hogy kü­lönórán tanuljanak latinul a gye­rekek. Csupán szeretnénk meg­értetni a gyerekekkel és szüleik­kel, hogy hasznosabb, ha modern világnyelveken tanulnak meg beszélni. Tamás István Mitől lesz kiművelt az emberfő ? _5 Audiatur et altéra pars ... (Latinul tanulni — vagy világnyelveken beszélni...) Tamás István egy szülői ér­tekezleten kirobbant vita alapján vezércikket írt a Ma­gyar Nemzetben a latin nyelv oktatása ellen. Mit válaszol erre a másik tábor? Mit mon­danak azok a szüleik, akik igenis szeretnék, ha gyerme­kük tanulna latinul — leg­alább különórán? Minden­ek­­előtt azt, hogy a cikk írója, éppúgy mint igen sokan má­sok, téves szemléletből indul ki. A latin nyelv tanításának sohasem volt kifejezetten gya­korlati célja. Nem azért ta­nultunk latinul, hogy megta­nuljunk beszélni, hiszen ma már sehol sem használják ezt a holt nyelvet, hanem mert évszázadokkal ezelőtt felis­merték semmi mással nem pótolható, óriási értelemfej­lesztő erejét. Az ablativus ab­­solutus, az accusativus cum infinitivo, a consecutio tempe­rum mind megfontolásra kész­tet, s amíg a diák egy Ovi­dius- vagy Tacitus-sorban megkeresi a vonzatok, vala­mint a nemek, szám és set szerinti egyeztetés alapján az egybetartozó mondatrészeket, legalább olyan intenzív agy­munkát végez, mint egy má­sodfokú, kétismeretlenes egyenlet megoldásánál. Ez a­z agymunka azonban másirá­nyú, sokkal inkább logikai jellegű mint a tér- és szám­­viszonyok mennyiségi össze­függésének felismerése. Ezen az alapon nyugodtan száműz­hetnénk a logaritmust vagy a trigonometriát is a középisko­la tantervéből, mert ezekre még kevésbé van szükség a mindennapi életben. Mind a kettő az agy művelését, pal­lérozását szolgálja anélkül, hogy egyik a másikat pó­tolni tudná. Ezért is állt a latin nyelv a matematikával együtt évszázadokon keresztül a középfokú oktatás tengelyé­ben. Erre a logikai irányú agygimnasztikára ma is szük­ség van, sőt, egyre nagyobb szükség, mert oktatási rend­szerünk a sokszor túlzásba vitt szemléltetéssel kezd egy­re inkább filmszerűvé válni. Mi igyekszünk mindent ké­szen, megrágva nyújtani nö­vendékeinknek az elme leg­csekélyebb megterhelése nél­kül, és olyasmit is szemlél­tetünk, amit nem volna sza­bad. Tudjuk tapasztalatból, hogy amelyik testrészünket nem használjuk, az elsorvad. Nos, az agyunk éppúgy része a testünknek, mint a kéz vagy a láb; ha nem használjuk és tornáztatjuk , begyepesedik. Tehát nem a nyelv elsajá­títása, hanem a logikus, fe­gyelmezett gondolkodásra va­ló nevelés volt a latin nyelv oktatásának közvetlen, leglé-l­nyegesebb célja, a latin nyelvtan — éppen az azonos grammatikai felépítés révén — közös alapot nyúj­tott bármelyik modern idegen nyelv elsajátításához. Ez kü­lönösen ránk, magyarokra nézve bír fokozott jelentőség­gel, mert a mi nyelvünk nem tartozik az indoeurópai nyelv­családba, ennél fogva sajátos hangrendszerünk és nyelvta­nunk szerkezeti felépítése folytán bizonyos áttételezés, a latin grammatika közbeikta­tása jelent tényleges, számot­tevő könnyítést bár­melyik modern nyelv elsajátítása te­kintetében. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy számos foglalko­zási ágnak nemcsak ma, de a jövőben is igen szoros kap­csolatai vannak és lesznek a latin nyelvvel; hogy csak né­hányat említsek: orvos, gyógy­szerész, bíró, ügyvéd, pap, ta­nár. Hogyan vesznek ezek a kezükbe egy szakkönyvet vagy egy tudományos cikket, ami tele van latin utalással és szakkifejezéssel, ha ők maguk nem tanultak latinul? Ne felejtsük el, hogy a múlt században még latin volt ha­zánkban a hivatalos nyelv; latinul szövegezték a törvé­nyeket és ez volt a művelt értelmiség mindennapi érint­kezési nyelve. Számos intéz­ményünk magán viseli latin eredetét, nyelvünk tele van latin eredetű szóval, naponta találkozunk latin közmondá­sokkal, feliratokkal és idéze­tekkel; semmivel sem volna tehát indokolható, hogy má­ról holnapra szakítsunk meg minden kapcsolatot evvel a nyelvvel, s hogy egy diplo­más, egyetemet végzett orvos, ügyvéd vagy tanár úgy te­kintsen az aquincumi sírkö­vek felirataira, mintha az az­tékok rombirodalmának hie­roglifái előtt állna. Ma már úgyis csak a "beavatottak" tudják, hogy Pannónia vala­mikor a római birodalomhoz tartozott. Ne bántsuk tehát a latin nyelvet — ez a másik tábor óhaja —, és ha már a régi méretekben nem is tanítjuk, engedjük meg, hogy külön­órán tanulják gyermekeink. Ártani ezzel senkinek se fog­nak. Ne beszéljük le őket szándékukról, sőt, támogassuk a tudnivágyókat, mert nem származik abból semmi baj, ha országunkban minél több lesz a "kiművelt emberfő­. Gondoljunk arra, hogy ho­nunk nagyjai, mint: Széche­nyi, Kossuth, Deák, Vörös­marty, Petőfi, Arany, Jókai, Ady, Mikszáth, Móricz stb. maguk is mind gimnazisták voltak. Kétségtelen, hogy a cikk­író ezt a cikket nem tudta volna megírni, ha nem tanult volna annak idején latinul. Dr. Győrbiró Károly ny. műszaki akadémiai tanár ny.

Next