Magyar Nemzet, 1961. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1961-12-01 / 284. szám

2Féntek­i 1961. december 1• újabb m­ik­iós megrendelést adott az amerikai hadiiparnak, azt célozta, hogy a hadiiparban érdekelt amerikai monopólium mókát közvetlenül érdekeltté tegye a bonni fegyverkezési politika folytatásában. Bonn így akarja semlegesíteni az amerikai elnök­­ egyes tanács­adóinak befolyását és megaka­dályozni, hogy Washingtonban felülkerekedjenek azok a józa­nabb politika folytatását óhajtó körök, amelyek ellenzik a Bun­­deswehr atomfelf­egy­verzését és rokonszenveznek a közép­európai biztonsági övezet meg­teremtésére irányuló elgondo­lásokkal. "Bonn a legfontosabb partner a fegyverkezési üzlet­ben és a jövőben is az marad" — írja ezzel kapcsolatban a Stuttgarter Zeitung és világos, hogy a fegyverkezési üzletből származó busás profitok vonz­­­erejét Bonn egyik legfontosabb ütőkártyának tartja a wash­ingtoni politika befolyásolásá­ra irányuló törekvésében. A tábornokok terve új felmelegítésben 2. Strauss másik célja — és ez szoros összefüggésben áll az elsővel — szemmel láthatóan az volt, hogy a fegyverkezési üzletben érdekelt körök aktív támogatásával újabb lépést tegyen előre hőn óhajtott régi céljának, az atomfegyverek feletti rendelkezési jog meg­­k­aparintásának elérése felé. Miután az atomfegyverek bir­toklása feletti jog nyílt köve­telése — amely a múlt nyáron a nyugatnémet tábornoki kar emlékezetes emlékiratában csúcsosodott ki — világszerte a felháborodás viharát keltet­te, a bonni vezetők jobbnak látták, ha kerülő úton próbál­ják meg e cél elérését. Strauss Amerikában tartott, előadásaiban újabb változat­ban melegítette fel ezt a ter­vet: egy Atlanti Unió létre­hozását sürgette, amelynek tagjai szuverenitásukat egy "nemzetek feletti szervre" ru­háznák át, politikai, gazdasági és katonai tekintetben egy­aránt. Miután a szuverenitás legjellemzőbb kritériuma a mai időkben az atomfegyverek birtoklása és a felettük való rendelkezés — érvelt Strauss —, az Atlanti Unió megvaló­sítása természetesen maga után vonná, hogy az Egyesült Államok is kiadná kezéből az atomfegyverek bevetése fe­letti jog monopóliumát. Hűvös visszhang Straussnak ez a vakmerő követelése még aszlér­ikai párt­fogói körében is hűvös vissz­hangra talált. "Kennedy nem akarja, hogy az Egyesült Ál­lamokat valamely szövetségese belerántja majd egy nagy háborúba" — írta csütörtökön a Die Welt, és azt az értesü­lést közli, hogy Strauss, látva az amerikaiak ellenkezését, most újabb »kompromisszu­­mos formulával« állt elő. A bonni hadügyminiszter e leg­újabb elképzelése szerint új formában kellene megvalósí­tani az "atomfegyverek fe­letti közös rendelkezést", hogy azt a NATO egyes szakaszaira korlátoznák, mégpedig úgy, hogy­­bizonyos meghatáro­zott NATO-sza­kaszaikon az atomfegyverek bevetése felett az amerikaiak közösen dönte­nének mindazokkal az álla­mokkal együtt, amelyek az illető szakaszon állnak". "Ily módon megtörnék az Egyesült Államok monopóliu­mát és megkerülnék azt a problémát is, amit az jelent, hogy tizenöt NATO-állam nem tarthatja egyszerre az ujját az atomfegyver ravaszán" — írja a Die Welt. A bonni törvényszék megtiltotta a Globke-dokumentumok terjesztését Bonnból jelenti az MTI. A bonni törvényszék szerdán ho­zott határozatában megtiltotta annak a könyvnek a terjesz­tését, amelyet egy hamburgi kiadó jelentetett meg. A könyv, amelynek címe :Dr. Hans Globke-aktakivonatok és dokumentumok*, olyan hi­vatalos okmányokat ismertet, amelyek a kancellári hivatal államtitkárának a náci uralom idején kifejtett tevékenységé­re vonatkoznak. A bíróság határozatában megtiltja, hogy Globkéról ezentúl "Olyan állításokat ter­jesszenek, amelyek szerint Glotake kiemelkedő módon részt vett a nürnbergi faji tör­vények megalkotásában és a Harmadik Birodalom idején megakadályozta a Nemzetközi Vöröskeresztnek azokat a fá­radozásait, amelyek tízezer zsidó asszonynak és gyermek­nek Görögországból Izraelbe történő átmentésére irányul­tak". Az Eichmann-per utolsó szakasza Kitűzték tehát az Eichmann­­per végső szakaszát, az ítélet­­hirdetés időpontját. A Tel Aviv a haifai betonút mentén a Carmen-hegy örökzöld lan­káin és a banánerdők között többszörös drótkerítéssel kö­­­­rülvett tömlöcében, az egykori brit rendőrlaktanyában, az ötvenöt éves sovány, kar­valyorrú ember, Adolf Eich­mann pedig emlékiratai utol­só fejezetein dolgozik. Már három kötetre terjedő, több ezer kézírásos oldallal elké­szült, de még mindig ír. Reg­geltől estig. Az őrzésével megbízott rendőrök idegesek. A múlt héten ketten is kérték levál­tásukat és áthelyezésüket más szolgálati állásba. A négyhó­napos per során nyilvánosság­ra került szörnyűségek meg­rázták őket. »Miután végig­hallgattam a pert,­­ képtelen vagyok Eichmann-nal szemben megőrizni nyugalmamat. Ide­geim a végsőkig feszültek.* Servatius felterjesztése Szerintünk Eichmannban nem hagyott mélyebb nyo­mot a tárgyalás. Fesztelenül viselkedik, egészségileg rend­ben van, naponta nyolc ci­garettát szív. És ír rendület­lenül. Vajon mindazt meg­írja-e most, amit elhallgatott a jeruzsálemi Beth Haam üvegkalickájában? Vagy be­számol-e bűntársainak tevé­kenységéről, amiről a per so­rán ugyancsak alig tett em­lítést? Igaz, módot sem na­gyon adtak neki erre. Sem a vádhatóság, sem a védelem. A mesterségesen keltett ho­mály továbbra is elborítja ama bűntársainak szerepét, akik ma jelentős hivatali ál­lásokat töltenek be Nyugat- Németországban. Dr. Servatius, a védő, hivat­kozott is ilyen értelmű érde­meire. Felterjesztéssel élt ugyanis a bonni külügymi­nisztériumhoz és ebben költ­ségeinek megtérítését kérte. Mint írta, eddig húszezer dol­lárt kapott az izraeli állam­tól, de kiadásai több mint 115 0OO márkára, tehát csak­nem 30 000 dollárra rúgnak. Ha ehhez hozzászámítja, hogy titkárnőivel együtt, még leg­alább két hetet Jeruzsálem­ben kell töltenie, akkor a mi­nisztérium világosan láthatja a védelem anyagi nehézségeit. "Kaphattam volna pénzt an­tiszemitáktól és náciktól —­ jegyezte meg felterjesztésé­ben —, de meggyőződésem, a szövetségi kormánynak köte­lessége ellátni Eichmann vé­delmét. Bonnban csak örül­hetnének, hogy nem egy an­tiszemita Vagy egy külföldi vállalkozott a védelemre, mert akkor egészen más dol­gok is hangot kaphattak vol­na a tárgyaláson. Azt hiszem, eddig olyan irányban vezet­tem a védelmet, amely a kül­ügyminisztérium számára hasznos volt­. Servatius itt a rá jellemző jogászi logikával tömörítette a tényeket. Sem többet, sem kevesebbet nem mondott, mint hogy a szövetségi kor­mánynak vállalnia kell az Eichmann-ügyben rá háruló felelősséget. Ő, Servatius pe­dig mindent elkövetett, hogy a per olyan irányt vegyen, amely lehetőleg nem sérti a bonni kormány érdekeit. A külügyi hivatal természetesen elzárkózott Servatius anyagi követeléseinek teljesítése elől és mint válaszában hangsú­lyozta, »a szövetségi kormányt sem bel-, sem külpolitikai okokból semmi módon sem szabad Eichmann-nal azonosí­tani". A külügyminisztérium mossa kezeit Nos, Servatius és a külügy­minisztérium vitájában a vi­lág akarva, akaratlanul is a védőnek ad igazat. A bonni kormányt talán nem lehetne azonosítani Eichmann-nal, ha a per során mindent elköve­tett volna az igazság, a teljes igazság feltárására, h­a az ügyészség rendelkezésére bo­csátotta volna az »Endlösung*, «*a végső megoldás­ felkutat­ható aktáit, s végül ha nem védelmezte volna oly konokul a nyugatnémet államappará­tus magas beosztásaiban tevé­kenykedő bűntársakat. A bon­ni kormányt talán nem lehet­ne azonosítani Eichmann-nal, ha mögötte lényegében véve nem ugyanazok az erők álla­nának, amelyek annak idején a nácizmust hatalomra segí­tették, s ha a nyugatnémet közigazgatást, közoktatást, gaz­dasági és társadalmi életet, a hadsereget és a bíróságokat valóban megtisztították volna a náciktól, ha nem lenne olyan a helyzet és légkör, amelyben 1941-es utasítások alapján ma is börtönbe vet­hetnek idegen állampolgáro­kat. A bonni kormány, akár­csak Eichmann, aki magát Pilátushoz hasonlította, kép­mutató módon mosta kezeit az ügyben, miközben a tárgyaló­­termen kívül mindent elkö­vetett a per leszűkítésére, a felelősség kérdésének elködö­­sítésére. Az se nagyon hihe­tő, hogy Servatius a külügy­minisztérium tudtán kívül és jóváhagyása nélkül folytat­ta volna a külügyminisztérium számára "hasznos módon a védelmet". Más lapra tartozik termé­szetesen, hogy ebben közre­játszottak az izraeli igazság­ügyi hatóságok is. Gideon Hausner főügyész a tanúval­lomások és nem utolsósor­ban Eichmann vallomása so­rán olyan jogászi lehetősége­ket hagyott kiaknázatlanul, amelyekre még a laikusok is felfigyeltek. De felvetődik a kérdés, vajon a négyhónapos tárgyalás után miért volt szükség újabb négy hónapra a háromszáz oldalas ítélet-in­dokolás megszövegezésére? A „herosztrateszi memorandum" közönséges halandó számá­ra érthetetlen és különös az ítélet körüli huzavona. Hiszen Eichmann bűnösségét még védője sem tagadta, legfel­jebb a felsőbb parancsokra hivatkozott. Tudjuk természe­tesen, hogy a bíróságot a leg­különbözőbb oldalakról igye­keztek befolyásolni. A bíró­ság címére nagy számban ér­keztek és érkeznek a fenye­gető levelek a volt náciktól és egyéb fasisztáktól. Ugyan­akkor Izraelben rendkívüli módon felbolygatta a közvé­leményt az,­­hogy bizonyos zsi­dó körökből is egészen érthe­­­tetlen nézetek hangzottak el. Itt van például Victor Gol­­lantznak, a világszerte ismert londoni kiadócég igazgatójá­nak — mint az izraeli lapok írták — „herosztrateszi memo­randuma”, amelyben Eich­mann életének megkímélését követelte, hasonlóan Jan Mi­­cardo angol, munkáspárti kép­viselőhöz. Az egzisztencialis­ták oldaláról ugyanilyen né­zeteket lehetett hallani, Karl Jaspers egyenesen azt taná­csolta, hogy Eichmannt to­­lo­ncolják vissza Argentínába. A magyar közvélemény jo­gos elégedetlenséggel szem­lélte a per folyamán azt a felületességet, amellyel a »m­a­­gyar fejezeteket, a »Sonder­­kommando Eichmann« tevé­kenységét kezelték az izraeli vádhatóságok, ami hozzájárult ahhoz, h­ogy a per nem vált olyan mértékben a fasizmus ellen általános vádirattá, amint az ügy természetéből ez logikusan következett vol­na. Nem leplezte le azokat az okokat és körülményeket, amelyek szükségszerűen szü­lik a fasizmust és nem ter­jesztette ki a leleplezést a nyugatnémet gazdasági, kato­nai és politikai élet ama sze­mélyeire, akik Eichmann-nal együtt felelősek voltak a bűn­tettek előkészítéséért és végre­hajtásáért. Nemcsak Eichmann közeledik az ítélet napja. Semmi sem lenne visszatet­­szőbb és felháborítóbb, mint ha az ítélet kimondásánál a bíróság befolyásoltatni hagyná magát különféle homályos po­litikai és egyéb megfontolá­soktól. Amikor üvegcellájában Eichmann meghallgatja majd az ítéletet, a bíróságnak lát­nia kell a vádlott mögött az áldozatok döbbenetes heka­­tombáit, nemcsak a haláltá­borokban elpusztult milliókat, hanem a nácizmus minden ál­dozatát, a fasiszta rablóhá­ború ötvenmillió halottját és sebesültjét, a rombadőlt ősi városokat, a felperzselt fal­vakat és termőföldeket, a bűn szörnyű áradatát, amellyel egy embertelen rendszer el­borította a világot. Az embe­riség elvárja, hogy ezen a na­pon ne csak Adolf Eichmann bűnei felett mondassák ki a marasztaló szó, hanem hir­dessenek ítéletet azok felett is, akik előkészítették, hata­lomra segítették és támogat­ták a fasizmust és azok felett is, akik napjainkban ismét szervezkedni próbálnak, hogy a Világot újból a rettegés sö­tétségébe, a borzalmak szaka­­dékába taszítsák. A történelmi per sok tekin­tetben adós maradt a történe­­­­lemmel szemben. Az ítélet vi­i­szont nem maradhat adós az emberiség lelkiismeretével­ szemben.­­ Pethő Tibor Mengyelevics felszólalása az ENSZ politikai bizottságában­ A Szovjetunió mindent megtesz a leszerelési tárgyalások haladéktalan megkezdéséért New­­Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága szerdán es­te folytatta a leszerelési vi­tát. Az ülésen felszólalt Men­gyelevics szovjet küldött. Mengyelevics megállapította, hogy a leszerelési vita eddig érdekes és tartalmas volt: az államok egyöntetűen arra a véleményre jutottak, hogy mi­nél előbb fel kell újítani az általános és teljes leszerelési szerződés előkészítését szolgá­ló tárgyalásokat. A szovjet küldöttség — hangsúlyozta Mengyelevics — készen áll a tárgyalásokra. E tárgyalások alapjaiként az általános és teljes leszerelésnek azon el­veit kell tekinteni, amelyek­ben a Szovjetunió és az Egye­sült Államok megállapodott és amelyeket minden küldöttség igen pozitívan értékel. A szovjet küldött kijelen­tette, hogy ki kell dolgozni az általános és teljes lesze­relésről szóló részletes egyez­ményt. Ehhez szükségesek a tárgyalások. A Szovjetunió mindent megtesz a leszere­lési tárgyalások mielőbbi meg­kezdéséért. Nyina Hruscsova és Jaqueline Kennedy levele az amerikai nőkhöz Washingtonból jelenti a TASZSZ. A Washingtonban nemrég lezajlott nőtüntetés részvevői levelet küldtek Hruscsov szovjet miniszterel­és­nek és Kennedy amerikai el­nök feleségének. A levél a többi között hangsúlyozta: "Egyetlen anya sem tarthatja teljesítettnek anyai kötelessé­gét, amíg nem emelte fel sza­vát az életért, a halál ellen, a békéért, a háború ellen". Az amerikai sajtó most is­merteti Nyina Petrovna Hrus­­csovának, valamint Kennedy amerikai elnök feleségének a levélre küldött válaszát. Hruscsov asszony levelében hangsúlyozza, hogy e problé­ma közel áll a szovjet nők millióinak szívéhez, akik fiu­kat, fivérüket, férjüket, vagy apjukat veszítették el a máso­dik világháború­ban. "A szov­jet kormány azt javasolja — írja Hruscsova —, hogy írják alá a békeszerződést a két né­met állammal. Mi ezt a leg­fontosabb lépésnek tartjuk azon az úton, amely a fe­­gy­­verkezési hajsza megsz­ű­­tésére, a leszerelésre és a bé­kére vezet. Nagyon örülnénk, ha önök is magukévá tennék e törekvésünket." A szovjet miniszterelnök fe­lesége hangoztatja: »Az a vé­leményünk, hogy meg kell va­lósítani az általános és teljes leszerelést. Ennek megvalósí­tásával véget vetünk az atom­veszélynek és a békét fenye­gető minden veszélynek, s az anyák nyugodtan gondolhat­nak gyermekeik jövőjére. Mi ellene vagyunk a fegyverke­zési hajszána­k, leszerelést és békét akarunk!* Kennedy asszony levelében egyetért azzal, hogy a "nők­nek hatalmas befolyásukat a világbéke javára kell felhasz­nálniuk. Számunkra azonban a békéhez vezető egyetlen út az erő és ezért támogatni kell az Egyesült Államok kormá­nyának politikáját, amely ezt a célt tűzte maga elé« — írja Kennedy asszony. A finn szociáldemokraták a „mérsékelt” Paasiót választották elnökjelöltjükké Helsinkiből jelenti az AP. A Finn Szociáldemokrata Párt jobbszárnyához tartozó Honka nemrégen visszalépett az el­nökjelöltségtől. A Szociálde­mokrata Párt most az úgy­nevezett mérsékelt szárnyhoz tartozó Rafael Paasiót válasz­tatta jelöltjévé a januári el­nökválasztásokra . Paasio a finn parlament külügyi bizottságának elnöke és két ízben is tagja volt az előző finn kormányoknak. A finn politikai helyzet to­vábbi tisztázódását látják ab­ban, hogy a szociáldemokra­ták a mérsékelt Paasiót ál­lították ellenjelöltnek Kekko­­nennel szemben. Maurice Thorez: A Nyugaton semmmi sem hiányzik annyira, mint a szabadság Párizsból jelenti az MTI. Az Humanité csütörtöki szá­ma közölte Maurice Thorez­­nek, az FKP Központi Bizott­sága legutóbbi ülésén elhang­zott felszólalását. A Francia Kommunista Párt főtitkára vázolta az SZKP új programjának leg­fontosabb pontjait, majd a XXII. kongresszuson adott elemzés alapján részletesen foglalkozott a proletárdikta­túra kérdésével. A proletár­­diktatúra — hangoztatta — sohasem­­jelentett mást, mint a legszélesebb demokráciát a munkásosztály és szövetsége­sei részére. Majd Franciaor­szág példáját idézve kifejtet­te: a burzsoá diktatúra szűkre korlátozza, sőt nagyrészt illu­zórikussá teszi a dolgozók szabadságjogait. "A szabad világban semmi sem hiányzik annyira, mint a szabadság — mondotta. — A munkásosztály az egyetlen olyan osztály a történelem­ben, amely nem akarja dikta­túráját örökre fenntartani." A kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet külön­böző formáiról szólva, Thorez megállapította: Franciaország­ban a szocialista forradalom esetén figyelembe kell venni különböző történelmi sajátos­ságokat, adott feltételeket ép­pen úgy, mint az általános érvényességű törvényeket. A Francia Kommunista Párt főtitkára ezután rámutatott: az SZKP XX. és XXII. kong­resszusának téziseit általában az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom elfogadta — kivéve az Albán Munkapárt vezetőit. Napjaink olyan nagy kérdéseiben, mint a háború el­kerülhetősége, a szocializmus­ba való békés átmenet lehető­sége, a személyi kultusz elleni harc kérdése, elkülönültek a mozgalomtól. "Az albán veze­tők nacionalizmusba süllyed­ve, arcátlanul rágalmazzák a Szovjetuniót" — mondotta Thorez és rámutatott: a kínai elvtársaknak nincsen igazuk, amikor Hruscsov szemére ve­tik, hogy a tényeket feltárta a XXII. kongresszus előtt. Thorez kijelentette: vala­mennyi párt számára a legér­tékesebb a marxizmus—leni­­nizmus általános érvényű alap­­elveinek megőrzése. A fran­cia párt továbbra is őrködik a kommunista pártok szolida­ritása, kölcsönös bizalma és nemzetközi egysége felett. Ezért helyteleníti az utób­i időben hangoztatott "pelicena­­rizmus" (több központ) elvét. "Félő — mondotta —, hogy ez a kifejezés frakciós törek­vést takar, és mi elhatá­roztuk, hogy védelmezni fog­juk a nemzetközi összetartást ezzel a veszéllyel szemben­. A Francia Kommunista Pá­r­t főtitkára beszéde végén ki­tért azokra a hangokra, ame­lyek a XXII. kongresszus után Trockij rehabilitációját követelték. Elmondotta, hogy 1927-ben részt vett a Kom­munista Internacionálé végre­hajtó bizottságának azon t­z ülésén, amely Trockijt kizárta soraiból. Erre a kizárásra a Szovjetunió Kommunista (bol­sevik) Pártja és valamennyi testvérpárt kebelében lefolyt négyéves harc után került sor. Trockijt azért zárták ki, mert mind a szovjet párton belül, mind a nemzetközi munkás­­mozgalomban politikailag hely­telen és frakciós álláspontot foglalt el. "Minden ellenkező legendá­val szemben — mondotta Tho­rez — Trockij sohasem volt sem leninista, sem bolsevik. A forradalom kezdetén útitárs volt. Néhány hónappal októ­ber előtt csatlakozott a bolse­vistákhoz, addig Lenin és a bolsevisták határozott ellensé­ge volt.* Új kubai törvény: Halálbüntetéssel sújtják az ellenforradalmi tevékenységet Ascunse temetése után a kubai minisztertanács törvényt hozott a forradalom ellensé­geinek tevékenysége ellen. E törvény értelmében mind­addig, amíg az észak-amerikai imperializmus külső agresszió­val fenyeget, vagy ösztönzi az országon belüli ellenforradal­mi tevékenységet, halálbünte­téssel sújtják az ellenforradal­mi csoportok szervezőit és tag­jait, a gyújtogatások, diver­­ziók, terrorista cselekmények részvevőit, azokat, akik felelő­sek ellenforradalmi célból el­követett gyilkosságért vagy gyilkos szándékú merényle­tért. Ugyancsak halálbüntetés­sel sújtják azokat a személye­ket, akik behatolnak az ország területére diverzió, vagy bár­mely más ellenforradalmi te­vékenység megszervezésére, vagy fegyveres csoportok tag­jaként lépnek az ország terü­letére, hogy a forradalom el­len harcoljanak. Elkobozzák azoknak a sze­mélyeiknek a házát, és vagyo­nát, akik diverzánsokat, terro­ristákat és más ellenforradal­márokat rejtegetnek vagy se­gítenek. Havannából jelenti a TASZSZ: Havannában csütör­tökön eltemették a 16 éves D. Ascunsét, akit meggyilkoltak az ellenforradalmárok. A te­metésen megrázó beszédet mondott Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke.

Next