Magyar Nemzet, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

. 2._____ Szavaztak Punta dél Este-ben Az USA nem tudta elfogadtatni a megtorlást követelő határozatot A legnagyobb országok Washington ellen Punta del Este-ből jelenti az MTI. Az amerikai külügy­miniszterek­­ értekezlete Punta dél Este-ben két nappal az eredetileg kitűzött határidő után és öt napja folyó alku­dozásokat követően kedden este megkezdte a szavazást a benyújtott határozati javasla­tokról. •Mint az AP tudósítója írja,­­ az Egyesült Államok küldött­sége végül feladta a harcot, hogy keresztülhajszolja a kö­zös fellépés egyhangú elfoga­dását Kuba ellen és úgy dön­tött, hogy megelégszik a hatá­rozati javaslatra adott szava­zatok kétharmados többségé­vel, bár ez kifejezésre juttat­ja az amerikai országok Wa­shingtonban sokat hangozta­tott­­egységének a felbomlását. Az AP tudósítója beszámoló­jában hangoztatja, hogy bár az amerikai küldöttség még a lehetetlent is megkísérelte, a legnagyobb és legjelentősebb amerikai országok nyíltan el­lentétbe kerültek Washington­nal. Az értekezlet kedden tehát lényegében azért ült össze, hogy az Egyesült Államok ez alkalommal fáradságosan ösz­­szetákolt szavazógépezetével elfogadtasson egy olyan komp­romisszumot, amely sokkal enyhébb, mint amire a hala­déktalan és szigorú megtor­lást követelő Washington tö­rekedett és amelynek legfon­tosabb pontját a legjelentő­sebb amerikai országok még így sem szavazták meg. A határozatok Az elfogadott, voltaképpen­­ elvi állásfoglalásnak minősülő határozatok azt állítják, az amerikai államok rendszeré­vel összeférhetetlen, hogy amerikai ország marxista-­­ leninista politikát folytasson, mert csatlakozása a szocialis­ta országok tömbjéhez­­meg­­bontja a nyugati félteke* egy­ségét, s Kuba »ennek az ösz­­szeférhetetlenségnek révén ön­­magát zárta ki a ny»£»ti..fél^' .•yAPfoe országainak rendszeréből'*.' A gyakorlati intézkedésnek­ szánt határozat kimondja, hogy az Amerikai Államok Szervezetének Tanácsa, vala­mint más szervei és szerveze­tei késedelem nélkül tegyék meg a határozatok végrehaj­tásához szükséges intézkedé­seket Ezt a határozatot elfogadta a Washingtont eredetileg is támogató tizenkét kisebb la­tin-amerikai ország, valamint hosszas huzavona után Haiti és természetesen a washing­toni küldöttség. Argentína, Brazília, Bolívia, Chile, Ecuador és Mexikó kül­döttsége mérsékeltebb állás­pontra helyezkedett, tartózko­dott a szavazástól, Kuba pe­dig a határozat ellen szava­­zoTT. Ezután az értekezlet továb­bi hét határozati javaslat fö­lött szavazott.­­Tizenhat szavazattal egy el­lenében (Kuba) és négy tar­tózkodás mellett (Brazília, Chile, Ecuador és Bolívia) el­fogadták azt a javaslatot, amely kimondja a Kubába irányuló fegyverszállítások ti­lalmát és utasítja az Ameri­kai Államok Szervezetének ta­nácsát, hogy tanulmányozza az embargó esetleges kiterjeszté­­­­sének kérdését. Húsz küldöttség szavazta meg Kennedy elnök latin­amerikai gazdasági segély­­programját. A program ellen szavazott Kuba. Az értekezlet tizenkilenc szavazattal, egy szavazat el­lenében (Kuba) és egy tartóz­kodás mellett (Bolívia) jóvá­hagyta azt a határozati ja­vaslatot, amely "különleges tanácsadó bizottság létrehozá­sát sürgeti az amerikaközi rendszer biztonságának foko­zása érdekében*. A még elfogadott négy ha­tározati javaslat közül kettő “szabad választásokat* indít­ványoz Kubában, a harmadik külön kimondja Kuba kizárá­sát az Amerikai Államok Szervezetének katonai bizott­ságából, a negyedik pedig az emberi jogok bizottságának kibővítését sürgeti. Ezeket a határozati javaslatokat húsz küldöttség fogadta el. Kuba minden esetben a javaslat el­len szavazott. A Punta del Este-i értekez­let szerdán — magyar idő sze­rint éjfélkor — tartotta záró­ülését. A Reuter tudósítójának megjegyzése szerint a hat or­szág küldöttségének az volt az álláspontja, hogy az értekez­let csupán tanácskozó jellegű és végleges intézkedések nem tartoznak hatáskörébe. A Reuter idézi az argentin kül­döttség szóvivőjének nyilat­kozatát, aki megállapította, hogy »a szavazás veszélyes precedenst teremtett”. Dorticos beszéde A szavazást követően fel­szólalt Dorticos elnök, a ku­bai küldöttség vezetője, az ülés egyetlen szónoka. “Előre tudtuk, hogy ennek az értekezletnek összehívására a Kubával ellenséges szellem­ben kerül sor. Ami azonban itt történt, nem lesz befolyás­sal a kubai forradalomra. Ezért nem Kuba hagyja el vesztesként a tárgyalótermet. Akár tagja Kuba az Ameri­kai Államok Szervezetének, akár nem, mi megnyerjük a csatát? — mondotta. Dorticos ezután figyelmez­­­ tette-e a­­jelenlevő küldöttsége­det: tévedés lenne azt hinni, ,hogy ez az értekezlet dönti el a nyugati félteke sorsát. “Amerika sorsa népeinek kezében van« — állapította meg. A kedden hozott határozat­tal foglalkozva Dorticos fel­hívta a figyelmet arra, hogy a határozat végrehajtásának következtében az Amerikai Államok Szervezete nem lesz többé regionális szervezet, ha­nem az Egyesült Államok im­perialista kormányát kiszolgá­ló tömbbé válik. “Nem két­séges — mondotta —, hogy a szocialista rendszer, a föld­reform, a tömegek műveltsé­gének fejlődése összeférhetet­len a nagybirtokok és mono­póliumok rendszerével. Még­sem lehet megváltoztatni Amerika földrajzát és ezért a szocialista Kuba továbbra is része lesz az amerikai száraz­földnek­ — fejezte be felszó­lalását Dorticos. Az ülést követően a brazil küldöttség szóvivője kijelen­tette, véleménye szerint az Amerikai Államok Szervezeté­nek Tanácsa február végén ülést tart Washingtonban és ott vitatja meg a határoza­tot. A szóvivő szerint a tanács majd­ úgy dönt, hogy Kuba nem vehet részt a tanács és más szervek ülésein mindad­dig, amíg nem hívják össze az amerikai országok újabb értekezletét, hogy az találja meg a jogi eljárást, amely­nek alkalmazásával Kubát ki lehetne rekeszteni az Ameri­kai Államok Szervezetéből. .A francia kormány újabb problémája A monacói herceg lemondatta francia állammin­iszterét­ ­ Párizsból jelenti az MTI. A monacói hercegség és Fran­ciaország között konfliktus tá­madt. Rainier herceg lemon­datta államminiszterét, Emile, Pelletier-t, aki a Franciaor­szág és Monaco közötti egyez­mény értelmében 1950 óta töl­tötte be ezt a tisztséget a her­ceg mellett. A herceg és Pel­­letier között heves vita zaj­lott le, amelynek során Rainier nyomdafestéket nem tűrő ki­fejezésekkel illette miniszte­rét. Az­ ügy közvetlen előzmé­nye, hogy a francia kormány felvásárolta a­­Kép és Hangi nevű, monacói társaság rész­vénytöbbségét, és ezzel a mon­­te-carlói rádiót gyakorlatilag irányítás alá vette. A herceg egy rendelettel érvénytelenítet­te a részvényvásárlást. Rende­letét azonban a francia kor­mány nyomására rövidesen vissza kellett vonnia. A fran­cia kormány akaratát Párizs képviselője, az első miniszter tolmácsolta. Ekkor került sor a nézeteltérésre. Emile Pelletier visszautazott Párizsba, jelentést tett de Gaulle-nak. A francia kor­mány eddig nem vette tudo­másul monacói államminiszte­rének lemondását. - Magyar Nemzet Francia lapok jelentése a francia—algériai megegyezés főbb pontjairól Párizsból jelenti az MTI. A francia kormányhoz közelálló körökben ismét derűlátó véle­ményeket hangoztatnak a francia—algériai tárgyalások­kal kapcsolatban. Az Europe 1. rádió szerda reggel arról adott hírt, hogy Joxe, az algé­riai ügyek államminisztere, ta­lálkozott a napokban Dahlab­­bal, az algériai ideiglenes kor­mány külügyminiszterével. Egy belga lap jelentése szerint a francia—algériai megegye­zés szövege kész, csak aláírás­ra vár. A francia polgári lapok ugyanakkor részletesen ismer­tetik a két kormány közötti titkos tárgyalásokon elért ed­digi eredményeket. A jelenté­sekből kiderül,­ hogy bár az alapvető elvi kérdésekben nin­csen lényeges eltérés a két ál­láspont között, nagy nehézsé­gek­ mutatkoznak a részletkér­désekben és a megállapodá­sok gyakorlati végrehajtása tekintetében. Erre mutat rá szerdai vezér­cikkében a l’Humanité is. Hangoztatja, az algériai béke leglényegesebb feltétele, hogy a francia kormány őszintén gondolja az algériai nép ön­rendelkezési jogának gyakor­lati érvényesítését. Az algériai nép mindaddig nem teszi le a fegyvert, amíg erre vonatko­zólag biztosítékot nem kap. A francia lapok, elsősorban a Le Monde jelentése alapján a következőkben összegezhe­tők az egyes kérdésekben el­ért eredmények és a még meglevő ellentétek. 1. Az európaiak joga Az egyik legtöbbet vitatott kérdés az európai lakosság helyzete és jogainak biztosí­tása. Az FLN kívánsága, hogy az arab lakosság a független Algéria létrejöttével automa­tikusan elnyerje az algériai állampolgárságot, az euró­paiak p­edig vagy algériai ál­lampolgárságot kérnek , s ez­ esetben egyenlő jogokat élvez­nek az arab lakossággal —, vagy külföldiekként élnek to­vább Al­géri­ában. A franciák azt akarják, hogy minden la­kos automatikusan algériai ál­lampolgárságot kapjon és er­ről azután záros határidőn belül lemondhat. A franciák ezenkívül az Algériában ma­radó európaiak személyi és közösségi jogainak biztosítását követelik. Az FLN csupán az egyes állampolgárok jogegyen­lőségét kívánja szavatolni. 2. Az­­átmeneti időszak” Ugyancsak nagy nehézségeket okoz az “átmeneti időszak” kérdése. Ennek első szakasza a fegyverszünettől a népsza­vazásig, második szakasza a választásokig, azaz a végleges algériai kormány létrejöttéig terjed. A franciák minél hosz­­szabbra, az algériaiak a lehető legrövidebb időre igyekeznek szabni ezt az átmenetet. Nagy vonalakban tisztázódott, hogy ebben az időszakban az ideig­lenes végrehajtó hatalomban a francia kormány, az FLN és­­más helyi irányzatok­ képvi­selői vennének részt. Az arab elnök mellett francia főbiztos működnék. Tisztázatlan még a fegyveres hatalom kérdése. Az algériai kormány különösen az OAS-ra és annak a francia fegyveres erőkben levő hívei­re való tekintettel ragaszko­dik hozzá, hogy a felszabadító hadsereg részt vegyen a rend fenntartásában. 3. A Szahara és a katonai támaszpontok Nem kétséges többé, hogy a Szahara Algériához tartozik. A népszavazást egyszerre tart­ják meg Algériában és a sza­­harai megyékben. Megegyezés jött létre a szaharai olaj ki­aknázásában is. E célból közös francia—algériai szerv létesül. Ennek hatásköre tekintetében eltérnek a vélemények. Az al­gériai kormány egyszerű gaz­dasági és műszaki intézményt lát benne, a franciák elképze­lése szerint még a kutatási joggal is ez a szerv rendel­keznék. Lényeges ellentét mutatko­zik a katonai támaszpontok kérdésében. A francia kor­mány fenn akarja tartani szu­verenitását a Mers el Kebir-i katonai támaszpont , és egy meghatározott terület felett és igényt tart több katonai re­pülőtérre, az FLN hajlandó beleegyezni a Mers el Kebir-i támaszpont ideiglenes fenn­tartásába, nem ellenzi, hogy a francia polgári repülőgépek igénybe vegyék a repülőtere­ket, de elutasít minden olyan igényt, amely szuverenitását korlátozná. Hasonlóképpen el­lenzi a francia kormánynak a szaharai atomrobbantási kí­sérletekre vonatkozó kívánsá­gait is. Az OAS újabb gyilkosságai Az ultra­fasiszták tovább fokozzák a terror és a gyű­lölet légkörét Algériában, hogy lehetetlenné tegyék az arab és az európai lakosság együttélését. A hatóságok ál­tal bejelentett “szigorú intéz­kedések” ellenére az OAS fegyveres csapatai továbbra is szinte akadálytalanul garáz­dálkodnak a városok utcáin. Kedden ismét 19 halálos és 27 sebesült áldozata volt a merényleteknek. Az állandó életveszély miatt az algériai dolgozók egy ré­sze sztrájkba lépett. Sztráj­kolnak a kikötőmunkások, a vasutasok, a benzinkutak sze­mélyzete. Sok iskolában szü­netel a tanítás. A francia titkosrendőrség algíri székháza ellen elköve­tett hétfői bombamerénylet­nek, hivatalosan közölték, 18 halálos és több sebesült, áldo­zata van. A robbanás földig lerombolta a kétemeletes épü­letet s a környező házakban is súlyos károkat és több se­besülést okozott. Bankrablások Az OAS banditái szerdán öt bankrablást követtek el Algé­riában és összesem 450 000 új frankot zsákmányoltak. A rab­lók sehol sem találtak ellenál­lásra és a tetteseiknek mind az öt esetben nyomuk veszett. A múlt hét­ folyamán is több bankot fosztottak ki a fegyve­res ultrák. Szovjet segítség Jugoszlávia földrengés sújtotta lakosságának Hruscsov távirata Titóhoz A szovjet kormány figye­lembe véve a Szovjetunió és Jugoszlávia népei között ki­alakult hagyományos barátsá­got, határozatot hozott, amely­nek értelmében segítséget nyújt a januárban Jugoszlá­viában lezajlott földrengés ká­rosultjainak. Ennek értelmé­ben a Szovjetunió 10 000 ton­­na cementet, 5000 köbméter faanyagot, valamint gyógysze­reket küld Jugoszláviának. Hruscsov, a szovjet Minisz­tertanács elnöke Tito jugo­szláv elnöknek küldött távira­tában a Szovjetunió népe, kormánya és saját maga ne­vében őszinte részvétét fejez­te ki azzal kapcsolatban, hogy a földrengés emberéleteket követelt áldozatul és anyagi károkat okozott. Kennedy kongresszusi üzenete a mezőgazdaság helyzetéről Washingtonból jelenti az MTI. Kennedy amerikai elnök szerd­án üzenetet intézett a kongresszushoz az amerikai mezőgazdaság problémáiról. Az elnök felhívja a figyelmet arra, hogy — véleménye sze­rint — az amerikai mezőgaz­daság túl sok édetaniszert és rostnövényt termel és túl nagy földterületet vesz igénybe. Kennedy hangsúlyozza, hogy az elkövetkezendő húszéves időszakban mintegy húszmillió hektárral kell csökkenteni a mezőgazdasági termőterülete­ket. Kennedy szerint jelenleg ki­­lencmilliárd dollár értékű me­zőgazdasági termékfelesleget őriznek a kormány raktárai­ban, s csupán a megőrzés évi költsége kereken egymiliárd dollár. _Csü­­törtök, 1966. február . A Mongol Népi Forradalmi Párt határitta a XXII. kongresszusról és a Csojbalszán körül kialakult személyi kultuszról Ulan Bátorból jelenti a TASZSZ. A Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizott­ságának január 29-én véget ért második plénuma meg­hallgatta és megvitatta Ce­­denbalnak, a Központi Bizott­ság első titkárának az SZKP XXII. kongresszusáról szóló beszámolóját. Az SZKP új programjáról szólva, a plénum határozata megállapítja, hogy korunknak ez az új Kommunista Kiált­ványa hatalmas eszmei fegy­ver a békéért és a haladásért küzdő népek kezében, meg­semmisítő csapás az imperia­­lizmus és az antikommuniz­­mus reakciós ideológiájára. A plénum egyhangúlag tá­mogatja azt a nyílt és elvi bírálatot, amellyel az SZKP és a többi marxista-leninista párt az Albán Munkapárt ve­zetőségének antimarxista po­litikáját és aknamunkáját il­lette. Hodzsa, Shehu és az Albán Munkapárt más veze­tői — állapítja meg a hatá­rozat — az SZKP és a többi testvérpárt ellen intézett el­vakult rágalmazó kirohaná­saikkal meg akarják bonta­ni a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista moz­galom egységét és ezzel lénye­gében a szocializmus ellensé­geinek tesznek szolgálatokat. Ezért a szocialista tábor és a kommunista világmozgalom egységének érdekeivel ellen­tétes minden olyan kísérlet, amely igazolni igyekszik az Albán Munkapárt vezetőinek bomlasztó tevékenységét. A plénum megállapítja, hogy a békés együttélés poli­tikája , amelyet a Mongol Népi Forradalmi Párt követ­kezetesen folytatott és foly­tat, helyes politika és meg­felel a mongol nép érdekei­nek, a békeharc érdekeinek, az imperializmus és a kolo­­nializmus ellen folytatott küz­delem érdekeinek. Az SZKP Központi Bizott­sága — folytatja a továbbiak­ban a határozat — követke­zetesen megvalósítva a XX. pártkongresszus irányvonalát, leleplezte és eszmeileg szétzúz­ta Molotov, Kaganovics, Malen­­kov és a többi frakció­ pártelle­nes csoportját. E harcban az SZKP még jobban megerősí­tette kapcsolatait a nép­tö­megekkel és magasabb színvo­nalra emelte a tömegek kez­deményező erejét, politikai ak­tivitását és munkalendületét A plénum hangsúlyozta, hogy Sztálin személyi kultu­szával és az előtte való haj­­longással párhuzamosan elter­jedt a pártban és az ország­ban Csojbalszán személyi kul­tusza. A Csojbalszán körül kiala­kult személyi kultusz — ál­lapítja meg a plénum — ká­rosan befolyásolta a pártélet lenini normáinak bevezetését, hazánkban a szocialista de­mokrácia fejlődését, fékezte a dolgozók alkotó erejének és kezdeményező készségének ki­bontakozását, gyöngítette a párt és a nép kapcsolatát. A személyi kultusz, a meghono­sodott dogmatizmus és betű­­lázás bilincsbe verte az élő, alkotó gondolkodást, nagy kárt okozott a párt ideológiai mun­kájának. A plénum elhatározta: az élet minden területén meg­szünteti Csojbalszán személyi kultuszának káros következ­ményeit, hogy mindörökre ki­zárja a személyi kultusz meg­­­­jelevésének lehetőségét a Mon­gol Népköztársaságban. Szufanuvongi levele a jo genfi értekezlet társelnökeihez Khan Khaiból jelenti az MTI. Szufanuvong, a laoszi Hazafias Front Pártjának ve­zetője, levelet intézet a laoszi probléma rendezéséről tárgya­ló genfi nemzetközi értekezlet társelnökeihez. Levelében rá­mutat arra, hogy a savannak­­heti csoportnak az imperialis­ták által­­ösztönzött provoká­ciói katonai műveletekké fa­jultak és igen súlyos helyzetet teremtettek Laoszban. Hason­lóan a laoszi törvényes kor­mány által a napokban a genfi értekezlethez eljuttatott felhí­váshoz, Szufanuvong is azt kö­veteli a genfi értekezleten részt vevő országoktól, hassa­nak oda, hogy a savannakheti csoport a provokációkat be­szüntesse és lehetővé tegye a tárgyalásokat. Külpolitikai hírek A (Santo Domingo, Reuter) A dominikai államtanács ked­den lezárta, az ország vala­mennyi repülőterét és megtil­totta a külföldi utasok beuta­zását. A tilalom oka az, hogy meg akarják akadályozni nagycíméletű dominikai bank­jegyek behozatalát az ország­ba. A (Havanna, Új Kína) A kubai forradalmi hadsereg a helyi lakosság segítségével el­fogta Amador Quesadát, egy ellenforradalmi csoport veze­tőjét, az elfogatása után be­vallotta, hogy a CI­A amerikai kémügynökség utasítására hajtotta végre terrortevékeny­­ségét. A (Buenos Aires, AFP—­ Reuter) A rendőrség kedden este könnygáz-bombákkal osz­latott szét mintegy 290 tünte­tőt, akik Castrót éltetve vonul­tak fel a város központjába és USA-ellenes röplapokat osz­togattak. Valutaüzérek ügyét tárgyalják Vilniusban Vilniusból jelenti a TASZSZ. A vúniusi bíróság egy valuta­­üzér-csoport ügyét kezdte tár­gyalni, amelynek tagjai — összesen nyolcan —, megsért­ve a valutákra vonatkozó tör­vényeket, rendszeresen feke­­téztek arannyal, platinával, külföldi valutával és más ér­tékekkel. A csoport kezén ilyen úton több mint 1 300 000 rubel fordult meg. A vádlot­tak közül többen kapcsolatot teremtettek a szovjet hatalom olyan ellenségeivel, akik egy­kor Hitlert szolgáltak és ma az Egyesült Államokban él­nek. Ezeknek és külföldi csempészeknek a segítségével külföldre igyekeztek juttatni a bűnös úton szerzett pénzt. Új tudományos mű a német imperializmusról A német imperializmusnak és mili­tar­izmusnak az első vi­lágháború utáni viszonylag gyors talpraállása sokat fog­lalkoztatta nemcsak a törté­netírást, hanem a politikai közvéleményt is. A kérdés ak­tualitását a második világhá­ború, majd napjaink esemé­nyei csak növelték, különös tekintettel arra a folyamatra, amelynek tanúi lehetünk Nyu­­gat-Németországban, másrészt arra a politikára, amelyet az egykori hitlerellenes koalíció kapitalista hatalmai, minde­nekelőtt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország folytattak és folytatnak. Mint­hogy a fejlemények a múlt végzetszerű megismétlése irá­nyába mutatnak, jogosult a kérdésfeltevés: egyszeri törté­nések véletlen egybeeséséről, vagy megismétlődő, bár más történeti viszonyok között végbemenő törvényszerű fo­lyamatról van-e szó. Erre a kérdésre ad választ Zsigmond László egyetemi tanár, Kos­­suth-díjas történész A német imperializmus és militarizmus újjáéledésének gazdasági és ■nemzetközi tényezői (1918—­ 1923) című nagyszabású mun­kája, amely cs­aknem mara­déktalanul feldolgozza a kér­* déskomplexumra vonatkozó irodalmat és széleskörű, eddig résziben ismeretlen forrás­anyagra támaszkodik. A mű az Akadémiai Kiadó gondo­zásában most került ki a sajtó alól.

Next