Magyar Nemzet, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-22 / 44. szám
i A HÉT FILMJEI A kápó Igazi nagy művész, Gillo Pontecorvo szólítja a nézőt és szívszorító tragédiában szembesíti századunk szégyenével, a nácizmus szörnyű bűneivel. Dokumentáris hűségű képek vezetnek egy koncentrációs táborba. Frissen érkezett csoportot hajtanak futólépésben, lemeztelenítve a krematórium felé. ők talán nem tudják, hová, de mi igen, s velünk együtt az a tizennégy esztendős francia zsidólány is, aki arcát eszelősen egy rácsos ablakra szorítva, az iszonyattól némán, s tehetetlenül nézi végig, amint szüleit a pusztulásba hajtják. Lehet-e még fokozni ezt a megrázó élményt? Lehet. A rendező olasz—francia—jugoszláv koprodukcióban készült nagyszerű filmjében kibontakoztatja e kislány tragédiáját. S mert a gyilkos indulat ördögien torz volt, a művész is groteszk tragédiát választott filmjének tárgyául. Az élet kapujában a halál torkába taszított kislány sorsában bemutatja, hogy ha az embert pusztítják el benne, ez talán még gonoszabb és rosszabb a test megölésénél is. A szörnyű gyász előbb teljes letargiába taszítja a lányt, s a néző maga is legszívesebben odakiáltaná neki, amit sorstársai mondogatnak: védd magad, próbálj meg élni, életben maradni! A film első harmadának torkonragadó, tragikus decrescendóját a második harmadban egy — ha lehet — még borzalmasabb tragikus crescendo követi. Az eddig alvó életösztön oly iszonyú követelőző lesz, hogy már nem ismer erkölcsi gátat. Az álnéven megmentett francia zsidólány kápó lesz, a nácik eszköze és bűntársa a haftlingek sanyargatásában. Vérlázító vádirat a nácizmus embertelen cinizmusa ellen. Ezt a két részt egy kontrapunktikusan szerkesztett, hasomhangzású motívum keretezi. A film elején a francia kislány éhségében ellopja egyik sorstársának ételét, de egy másik védelmére kel és arra tanítja, mindenáron élnie kell és tisztának lennie, hogy így is legyőzze a nácikat. A második rész végén ugyanez a haftling lop kenyeret valakitől, s a kápó gúnyosan idézi korábbi szavait, s így öngyilkosságba kergeti az öszszetört nőt. Amikor azonban e kétfelvonásban a kiváló művész már hallatlan erővel bemutatta a nácizmus határtalan gonoszságát és rombolását, hirtelen letér arról a dicséretes útról, amelyet eddig követett. Ebben a részben Pontecorvo üzleti okokból megszakította a tragédia élethű folyamatát és egy sem lélektanilag, sem szerkezetileg kellőképpen nem indokolt szerelmi idillt illesztett közbe. Ezzel összezavarta a film eddigi eszmei tartalmát. Egyenlőségi jelet tesz a nácik kegyetlensége és a szökés érdekében való önfeláldozás közé, és úgy tesz, mintha ez a két tragikus motívum lényegében azonos lenne. Ezáltal mentegeti, sőt felmenti azokat, akiket a film elején elítélt. Alexander Bekulovic operatőri munkája mindvégig méltó a film első kétharmadának értékedhet, remek Susan Strasberg fesztivál-díjjal jutalmazott alakítása a címszerepben. Emanuele Riva is kitűnő. Jól sikerült a magyar szinkron, ám kárhoztatnunk kell, hogy a német és orosz dialógusokat feliratban sem fordították, s így a közönség nagy része értetlenül hallgatja a cselekmény szempontjából döntő beszélgetéseket. Az éjszaka Margitja A Filmmúzeum mutatta be Claude Autant-Lara 1955-ben készült modern Faust-feldolgozását. Az egykor avantgardistaként indult kiváló francia rendező, A test ördöge, a Vörös és fekete művésze rendkívül hatásosan készítette színes filmjét. A történet elemeiben ugyan olykor érzelgessablonos mozzanatok is találhatók, figyelemre méltó azonban expresszionista-szimbolista rendezési kísérlete. Yves Montana és Michéle Morgan mellett számos kitűnő, részletekbe menően tökéletes színészi alakítás, pompás díszletek, remek színes fényképek jellemzik a filmet. Érdekes a Faust motívumait modern zenei részletekkel ízlésesen ötvöző és a cselekményt nemcsak kísérő, de olykor magyarázó zene is. Zaj László A Televízió mutatta be: Házasságok a földön köttetnek Bemutatóról bemutatóra örömmel tapasztaljuk, hogy televíziós játékaink kifejezési eszközei egyre gazdagodnak. Új TV-játékainkat sok szellemes írói, rendezői invenció jellemzi. Barabás Tibor vígjátékában is több hatásos formai megoldással találkoztunk. Filmről, színpadról ugyan már ismert az az ötlet, hogy valaki átél valamit, azután elmeséli ugyanazt, de más akusztikával; a televízió eszközeivel azonban a valóság és az elbeszélés közötti -akusztikai" különbséget rendkívül mulatságosan, újszerűen lehet érzékeltetni. Zsurzs Éva, a játék rendezője élt is a lehetőséggel, sok vidám, játékos fintorral mutatta meg az esemény és róla szóló elbeszélés közötti lényeges ellentétet. Az emlékezés nyomán újra lejátszott jelenetek hangsúlyváltozásából, groteszk beállításából világosan kiderült, hogy a hős és a hősnő — a szerelmes anyakönyvezető és szíve választottja — nemcsak azért szépíti utólag az egyes házasságok tanulmányozása során szerzett keserves tapasztalatait, hogy a másikat megnyugtassa, hanem elsősorban önmaga szeretné elhinni saját jótékony hazugságát. E kitűnő ötlet mellett még néhány jól sikerült villanást láttunk, amíg a megrögzött agglegény-anyakönyvezető — ebből a groteszk alapállásból indul a vígjáték cselekménye — beadta derekát és hosszú pályafutásának-vegyes- tapasztalatai ellenére megházasodott. A rendező ügyesen illusztrálta, megelevenítette még a cselekmény expozícióját, a jubiláló anyakönyvezető sajtónyilatkozatát is. A jól sikerült részmegoldások ellenére sem sikerült azonban végig egy szinten tartani a játékot, amelynek lendülete gyakran ellankadt, humora elhalványodott. A jó alapötletből kibontakozó szellemeskeretetmeglehetősen szokványos vígjátéki fordulatok zavarják. Különösen jelentős színészi alakításokra sem nyílt alkalom. Feleki Kamill egyéniségének varázsával kölcsönzött sajátos bájt az öregedő anyakönyvezetőnek. Lorán Lenke nehezebben boldogult a hozzá nem illő szereppel. Mezey Mária kitűnő karikatúrát adott a félművelt, mohó szépasszonyról. Psota Irén, Kazal László, Ráday Imre, Békés Itala, Keleti László, Fónay Márta, Suka Sándor egy-egy találó epizódalakítással egészítette ki a kitűnő együttest, amely az operatőrökkel — vezetőoperatőr Czabarka György — együtt mindent megtett, hogy a vígjátékot sikerre vi- Mafia ríseált Kisasszonyok a magasban Gyárfás Miklós komédiája a rádióban Az egyik új, magyar filmvígjátékról szóló bírálatban olvastam azt az igen találó megállapítást, hogy végre mi is eljutottunk a fejlődés egy olyan szakaszába, amikor vidáman vehetünk búcsút bizonyos elavult társadalmi és gazdasági formáktól. Amiben néhány éve csupán tragikus konfliktus lehetősége rejlett, az élet diktálta fejlődés nyomán egyre inkább a vígjátéki megoldások felé tolódik. E felfogást általánosítani természetesen nem lehet, veszedelmes csábítást jelentene bizonyos mélyebb problémák megkerülésére. De való igaz, hogy múlt és jelen, régi és új küzdelme életünk számos területén ma már az anakronizmusnak csupán olyan fokán jelentkezhet, hogy a nem-vígjátéki feldolgozás is anakronizmusként hatna. Ezt a társadalmi szituációt ismerte fel és fogalmazta meg Gyárfás Miklós Kisasszonyok a magasban című komédiájában. A Várban élő, kakukkos órákat javítgató, férfigyűlölő kisasszony-család jelképes megszemélyesítője az elavult réginek, a túlhaladott múltnak, avárukba betörő fiatal sportorvos pedig a mának, a jelennek. A vígjáték eszmei gerendázata tehát jelképes és tételszerű. Ami nem lenne baj, hiszen Brecht példáján látjuk, hogy ez a felfogás a komédia milyen groteszk lehetőségeire ad alkalmat. De a tétel-dráma összetűző erőinek megszemélyesítői — a tipikus és a jelképes ábrázolás különböző törvényei miatt — fokozott súlylyal kell képviseljék a maguk oldalát, minden egyes megnyilvánulásuk és a darab eszméje között, természetesen a cselekménybe oldva, fokozottan látni kell az összefüggést. Ez a fajta — nevezzük így — szimbolikus társadalmi nyomaték Gyárfás komédiájában csak részben kielégítő, a tétel és a cselekmény gyakran különválik. Ezért olyan nehézkes és nem annyira konstruktív, mint inkább konstruált a komédia első része, az expozíció; a párbeszédek gyakran mesterkéltek, mert az írónak állandóan helyre kell állítania az eszmei tétellel való kapcsolatot,kívülről kell beleszólnia, hogy a két széthúzó elemet összeházasítsa. A tételdráma bosszúja a hagyományos drámáénál is kegyetlenebb, ha a cselekmény anyag és az eszme nem tud azonosulni. Ám aki túljutott az expozíción, egy valóban kitűnő, mulatságos és immár önmagával azonos komédiában gyönyörködhet. Az előbbi, mesterkélten kontúrozott, vértelen figurák kibomlanak, megtelnek élettel, a jelképes konfliktusnak személyes hitele lesz. Minden szituáció találó, reflektorfénybe fogja a karaktereket, lélektani árnyalatok teszik izgalmassá az eddig statikus alakokat. Olyantrouvaille s okat élvezhetünk, mint a legfiatalabb lány -küldő ebmonológja, a legidősebb vénlány kettőse a fiatal orvossal, vagy a csók-jelenet az erkélyen. S ekkor derül ki a darab egyik legfőbb izgalma is — az a tanulság, hogy a rádiójáték nemcsak térhez-idalhoz nemkötött, csapongó cselekményre nyújt nagyszerű lehetőséget, hanem a fülledt összezártság, a falak közé szorított tehetetlenség szuggesztív érzékeltetésére is rendkívül alkalmas. Barlay Gusztáv is a rádiókomédia második felében tudta igazán kibontakoztatni rendezői elképzeléseit. Itt sem hagyta veszni az eszmei gerincet, sőt, a cselekmény életanyagába bújtatva ekkor tudta igazán érvényre juttatni. Barlay munkáit mindig a nagyon tudatos, az egész produkciót besugárzó atmoszférateremtés jellemzi — akárcsak ennél az előadásnál — s e magateremtette éghajlat törvényei szerint élnek-növekednek a darab elemei, figurái. Akakukkos környezetet, az étkezések, séták, zongoraetűdök nyomasztó rendjét, a vénlányok életidegen életét tragikomikus groteszkséggel érzékeltette. A szituációk határozottkontúrossága, a szereplők kitűnő jellemzése, a lélektaniáttűnések remek megoldása, és nem utolsósorban a karakteres szülés-hangok válogatása és kombinációja — mindez igen nagy mértékben hozzájárult az előadás sikeréhez. A színészek egytől egyig kiváló alakítást nyújtottak. Sulyok Mária megcsontosodott, elkeseredett és zsarnoki vénlánysága — aminek oly remekmívű feloldását teremtette meg a fiatal orvossal való kettősében, a szerelmi vallomás tervszerű hazugságának és az őszinte kitörésnek bujkáló összjátékával; Kiss Manyi riadt, szánalmas beletörődése a nővére diktálta sorsba, felejthetetlen zongoraetüdjeivel és paprikáscsinkéjével; Komlós Juci fülledt, még valamelyest reménykedő aligvémánysága, fojtott, Indulattól rekedt hangjával; Váradi Hédi rafináltan naiv fruskája, a naiva-hangot izgalmasan ellenpontozó lázadással és nagyszerű “küldd ek kitörésével ; s végül Kállai Ferenc a vértelenebb szerepből friss, üdítő humánumot teremtő, fiatal orvosa, különösen a legidősebb nővérrel való és a befejező jelenettel. Régen hallottunk a rádióban ilyen kitűnő, szinte zeneileg hangszerelt színészi összjátékot. Görgey Gábor Mai lakás, mai ízlés A Magyar Nők Országos Tanácsa a Kossuth Könyvkiadó gondozásában új kötetet bocsátott ki, amely a lakásművészet alapfogalmaival ismerteti meg az olvasót és jónéhány megszívlelendő tanácsot ad az otthonos légkör tárgyi feltételeinek megteremtésére. Csak helyeselni tudjuk, hogy a Nőtanács védnökséget vállalt a modern lakáskultúra felett. Elsősorban azért, mert ez világnézeti kérdés, és csak másodsorban azért, mert az asszony annak az alkotó közösségnek a vezetője, amely megtervezi, majd lépésről-lépésre berendezi az otthont. Mai életünket bizonyos kettősség jellemzi. Még azoknak egy része is, akik szível, lélekkel vallják a szocialista eszméket, kispolgári szokások rabja. Ezeknek a szokásoknak a közéleti légkör nem kedvez, s ezért mindinkább a magánéletbe húzódnak. S ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy mindazok, akik a szocialista kultúra megismerésében és elfogadásában már nagy eredményeket értek el, a lakásművészet területén még a stílbútorok, blendeskeretek és a mindentudó rekamié régi isteneinek hódolnak. S ugyanaz, aki az irodalom vagy a piktúra területén elítéli a művészi öncélúságot, ahogy hazatér, elválasztja a szépet a hasznostól, mert önmagát úgynevezett szép dísztárgyakkal és csupán hasznos használati eszközökkel veszi körül. Gergely István e kettősség ellen lép a küzdőtérre, hirdetve az ember jogát a szépséghez, hétköznap is, odahaza is. Azzal a szándékkal, hogy felnyársalja a giccset és lekergesse a porondról a nyárspolgári ízlést. És azzal a tudattal, hogy az arénában szurkoló közönség egy része nem a torreádornak, hanem a bikának szurkol. A bikának, amelynek mása porcelánban, vagy agyagiban a rekamié vitrinjéből mered rá. Gergely István minden mondatán érzik a próféta elszántsága és némi kesernyésség, ami abból a tudatból fakad, hogy még kicsi az őszinte követők tábora. De ez a tárgyilagos mondanivalón átütő szubjektivitás könyvének egyik legfőbb erénye. A szerző legelőször a lakás, művészet célját és értelmét magyarázza el Majd az iparművészet igazi rendeltetésével ismertet meg. Megtanít a lakástér kihasználására, amelyben nem az ember szolgálja a bútort, hanem a berendezés az embert. A stíl-bútorokat a próféta szenvedélyességgel száműzi a modern lakásból, csupán annyit engedélyez, hogy egy-egy valóban korabeli szép tárgynak adjunk letelepedési engedélyt és asszimilációs lehetőséget. Éberségre int: ne engedjük be a népművészet névjegyével a “magyarosgiccset a lakásba, de a valóban népi daraboknak, amelyek éppoly mértéktartóak és őszinték, mint a többi modern iparművészeti tárgy, már talál helyet. Gergely István sorra veszi a lakberendezési témákat, a falfestést, a korszerű világítást, a bútort, a szőnyeget, a függönyt és az egyéb lakástextiliákat, a kerámia, a porcelán, üveg, fém és műanyagtárgyakat, a képeket és fényképeket, s mindegyikkel szemben egyazon igényt támaszt: legyen célszerű és őszinte. Ámde a modern berendezésnél is vigyáznunk kell a pózmentességre, ezért nem értek egyet azzal a felfogással, hogy a könyveket a modern lakás polcán lazán, vázák vagy rádió közbeiktatásával kell elhelyezni, mert a merev, rendezett könyvtár azt a gyanút kelti, hogy nem sokat használják. Sok könyvet kis lakásban nehéz lazán elhelyezni, s akinek a munkaeszköze a könyv, az nem tűrheti meg a költői rendetlenséget. Szigorúan le kell tehát szögezni, hogy a modern lakás a mai életforma szükséglete és nem a legújabb divat. Gergely Istvánnak kitűnő könyvében méltó segítőtársa Kaján Tibor, aki az érvelés és szenvedélyesség fegyvertárát az iróniával egészíti ki, s ha a falusi tiszta szoba mintáját egy VIII. kerületi kispolgárnál is leste el, akkor is jól tévedett, mert sajnos, a falusi ízlés most éppen e felé közelít. Rajzainak nagy értéke az, hogy nem egy bizonyos szövegrészt illusztrál, hanem mindig mondanivalót. Sőt olykor többet is mond a szerzőnél, hiszen a karikaturista mindig többet engedhet meg magának, tőle nem sértődünk meg. A könyv egyik legsikerültebb ábrájának a garnitúra kigúnyolását tartjuk, a garnitúráét, amelyben a családtagok is szimmetrikusan helyezkednek el, ruházatuk mintája megegyezik a huzatokéval és fejformájuk, hajviseletük a bútorok vonalával. A rajzoló külön érdeme, hogy naturális giccs-ábrázolásai is karikatúrának hatnak. Szép Papp Klára borítója és elsőrangúak Kónya Kálmán tárgyfotói, és a modellek is, melyek közül csupán a lampiont utánzó kislárpa ébreszt giccs-emlékeket. A könyv kiállítása is a szép és hasznos egysége mellett szól. Kovács Judit APLÓI ",laz -Kulturális napokat rendeznek március 19—április 4-e között a Ganz-MÁVAG Művelődési Házában. A kulturális napok programján számos érdekes rendezvény szerepel, fellépnek az üzem művészeti csoportjai — közöttük a nagy múltú Acélhang-kórus —, művész—munkás, író—olvasó találkozókat, szellemi öttusa versenyt rendeznek. Kiállítás nyílik majd a szakma ifjú mestereinek munkáiból és az üzemi képzőművészeti kör tagjainak alkotásaiból. Az ünnepi eseménysorozat keretében tartják meg a József Attila olvasómozgalom jelvényszerző beszámolóit és a munkásakadémia több előadását. Mai magyar zeneszerzők műveit adták elő a párizsi Théátre des Champs-Elyséesben rendezett hangversenyen. Az ifjúsági hangversenysorozat keretében Róbert Biot vezénylete alatt Bartók-, Kodály- és Patachich-művek hangzottak el. A koncertet kétszer megismétlik. A műsort Gergely János állította össze. A Munka Érdeméremmel tüntették ki Gál Dezsőt, a Kamara Varieté rendezőjét nyugalombavonulása alkalmából. A kormánykitüntetést négy évtizedes kitűnő rendezői munkásságának elismeréséül kapta. A második Csajkovszkijverseny április 2-án kezdődik Moszkvában. Eddig 33 országból 140 fiatal művész jelentette be részvételét. ‡?› Olasz, flamand és magyar kódexek láthatók a Nemzeti Múzeum március 11-i ,arany,vasárnapján. Kiállítják az antik és reneszánsz motívumokkal díszített Philostratuskódexet, s a közönség elé kerül, a kor leghíresebb miniatúra művészének, Attavantinak remeke, a reneszánsz díszítésű Damascenus Corvina. A kiállítás egyik legérdekesebb darabja a Ranzanuskódex, Fetrus Ranzanus olasz püspöknek Magyarország történelméről szóló munkája is. Brecht Kaukázusi krétakör c. drámáját március végén mutatja be a londoni Aldwich Theatre. oo Mikszáth Kálmán egy ismeretlen levelét publikálja Péter László szegedi irodalomkutató a Dél-Magyarországban. Érdekes irodalmi emlékekre bukkantak a szentesi levéltárban is: megtalálták Móra Ferencnek 1930-ban írt két levelét régészeti kutatásairól. Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete szerdán délután filmbemutatót rendezett a szovjet főváros kulturális személyiségei és a Moszkvában akkreditált külföldi diplomaták számára. A bemutatón, amelyen kisfilmek kerültek műsorra, több száz vendég jelent meg, köztük a szovjet külügyminisztérium több felelős munkatársa, számos diplomata, szovjet és külföldi újságírók, valamint sok filmszakember. Dino de Laurentiis olasz filmproducer új filmvárost építtet fel Róma közelében, itt forgatják majd azt a hatalmas játékfilmet, amely a bibliáról szól. A Kis Színpad repertoárra tért át, s az újonnan bemutatott “Doktorkisasszony mellett továbbra is műsoron tartja — hetenkénti váltással — a “Szeress belém című zenés vígjátékot. Jean-Paul Sartre folyóirata, a Les Temps Modernes februári számában kezdte közölni Sarkadi Imre A gyáva című kisregényét. A folyóirat márciusi számában folytatja a mű közlését. Maurice Béjart, a kiváló francia táncművész és koreográfus április végén Kölnben mutatja be legújabb kompozícióját, Az utazás című balettet, melyet Pierre Henrykonkrét zenéje kísér. * Mozival szerelnek fel az amerikaiak egy 150 személyes repülőgépet. Az utasoknak a hangot fejhallgatón át közvetítik.# Fischer Annie nagysikerű hangversennyel kezdte meg svájci vendégszereplését a genfi Victoria hangversenyteremben. Öt Stradivari hegedűt találtak a walesi Norbeth városkában nemrégiben elhunyt, s igen szegénynek tartott 89 esztendős Herman Idle hagyatékában. Az idős angol hölgy birtokában összesen 118 mesterhegedű volt. Monteverdi-hetet rendez áprilisban a wuppertali városi színház. A nagy klasszikus muzsikus fennmaradt operaalkotásait is előadják, mint az Orfeo-t, Odüsszeusz hazatérését, az Ariadné-t, Poppea megkoronázását, Tankréd és Clorinda párviadalát. Madrigáljait külön hangversenyen mutatják be., oo .Csütörtök, 1988. február 1. TELEM IS... HA TÁNCOL, HA SZÍNHÁZBA, MOZIBA MEGY HASZNÁLJON £e$o8or IZZADÁSGÁTLÓ SZAGTALANÍTÓ SZERT