Magyar Nemzet, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-10 / 58. szám
4 mimiami Fumi Brandes — mai szemmel külföldi lapokéban olvassuk, hogy Dánia haladó írói, irodalomtörténészei és kritikusai Brandes-ünnepségeket rendeztek. Most volt százhúsz éve, hogy Brandes született, és most volt harmincöt éve, hogy meghalt. Az ünnepségeket a koppenhágai egyetemen tartották, amelynek tantermeiben hangzottak el a fiatal Brandes Európa-szerte feltűnést keltő világirodalmi előadásai a XIX. század irodalmi fő irányairól. Nagyobb európai utazás után lépett a fiatal Brandes a koppenhágai egyetem katedrájára. Londonban felkereste Stuart Mait. Párizsban megfordult Taine és Renan házában. Olaszországban Byron- és Soerles-emlékeket kutatott. Rómában kapta meg Ibsen levelét; arról szólt, hogy a fiatal irodalomtörténésznek és kritikusnak vezető szerepet kell vállalnia az emberi szellem forradalmasításában. Mi tette olyan vonzóvá Brandes fejtegetéseit? Részben a mindenkit bámulatba ejtő tudás, a sokszínű, fordulatos, megragadó, gyakran szatirikus előadásmód, a legbonyolultabb kérdések bámulatosan egyszerű magyarázata, részben pedig az, hogy ez a fiatalember — ahogy sokkal később Alfred Kerr nevezte — »sárkányölő"-nek bizonyult. Nem törődött a közéleti és irodalmi »szentségek«-kel. Nem borult le a hivatalosan tisztelt bálványok előtt. Úgy adott elő mindent, úgy világított rá a régi és új emberekre, a régi és új művekre, ahogy — legtisztább meggyőződése szerint — helyesnek tartotta. Pontoppidan, aki róla mintázta a Szerencsés Péterben dr. Náthám alakját, így jellemezte Brandest:Száz szemmel látta minden idők és korok irodalmát, csalhatatlan ösztönnel emelte ki mindazt, ami odahaza ösztökélhette az embereiket és csodálatos művészettel erőkivonatot állított elő a dán ifjúság számára. Egész korszakok szellemi történetét úgy tudta összefoglalni néhány oldalon, hogy bennük egy dráma szárnyalása és élete érződött. A leghomályosabb filozófiai gondolatokat úgy megvilágította néhány gondolatvillanással, hogy még az ostobáiknak is érezniük kellett, miről van szó.« ""Tapsviharok és füttykoncer-tak váltakoztak éveken át az egyébként csendhez szokott koppenhágai egyetem tantermeiben Brandes világirodalmi előadásai nyomán. A botrányok talán akkor értek el tetőpontra, amikor Brandes a Párizsi Kommün néhány költőjének szentelte egyik világirodalmi óráját. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a konzervatív európai polgárság vagy a rémülettől vacogott, vagy féktelen dühbe gurult, ha a Párizsi Kommünt említették. Az igen konzervatív dán polgárság pedig kétszeresem felháborodott, amikor a fiatal egyetemi magántanár úgy merészelt a párizsi proletárforradalomról és annak szellemi hátteréről beszélni, ahogy akkor még az európai egyetemek egyikében sem érintették a véresen izgató kérdést. A konzervatív és liberális dán lapok egyaránt "destruktív", "szocialista", "forradalmár" jelzőkkel illették Brandest, aki, persze, nem volt egyik sem. Szabadon gondolkodó, radikális hajlandóságú tudós volt, akire sok személy és szellemi irány hatott. Taine környezetelméletéből, Sainte-Beuve lélektani módszeréből, Stuart Mal pozitív bölcseletéből is merített. Jól ismerte Mara tanításait, és — ha nem is épített a gazdasági alapokra— nem feledkezett meg a gazdasági tényezők figyelembevételéről sem. Bár nem akart több lenni, mint irodalomtörténész és csupán történetírói kirándulásokra szakított magának időt, az egyetemi tantermek, ahol előadott, csakhamar Dánia legizgalmasabb politikai arénái lettek. Az előadásokat követő politikai és irodalmi viharokra jellemző az a kortársi megállapítás, hogyamit Robespierre, Saint-Just, Marat jelent Franciaországnak, amit Lessing, Goethe, Schiller jelent Németországnak, azt jelenti Brandes Dániának. Ez a megállapítás természetesen nagyon túlzott, de kétségtelen, hogy a dán uralkodóosztályok rettegtek a fiatal docenstől. Mintha megérezték volna, hogy azok az irodalmi tanítások, amelyek az egyetem falai közül tízezrek és tízezrek közé kiáradtak, hozzájárulnak egy haladó irányzat megteremtéséhez, amely nemcsak a szellemi életet eleveníti fel, hanem elősegít bizonyos társadalmi változásokat is. Durva támadások sorozata érte a fiatal docenst. Amikor pedig az újságokban válaszolni óhajtott, nem kapott erre teret. Röpirat kiadására kényszerült: rámutatott arra, hogy nem ijed meg a támadásoktól és semmit sem von vissza előadásaiból, pedig tudatában van annak, hogy az, aki néhány száz példányban megjelenő röpiratban védekezhet csak az ország szinte összes lapjainak neves és névtelen szerzőktől származó rágalmazó cikkeivel szemben, voltaképp olyan emberhez hasonlítható, akinek havonként egyszer elsüthető ágyúval kell védekeznie jó fedezékben levő jó lövészek egész százada ellen. A pillanatnyi túlerő hat esztendővel később arra kényszerítette Brandest, hogy elhagyja Dániát és Berlinbe költözzék, de tanításainak hatását nem lehetett többé megsemmisíteni. A két Brandes-évforduló mellett nem haladhat el szótlanul az a haladó világ, amely messze túljutott ugyan Brandes tanításain, de amelynek irodalmi és irodalomtörténeti hagyományai között ott találhatók az ő kristálytiszta okfejtésű és a részletek tekintetében elég gyakran máig sem elavult tanulmányai. Bár a marxista-leninista irodalomelmélet és esztétika új távlatokat nyitott és új mélységeket tárt fel az irodalomtudomány művelői előtt, ma is sok haszonnal és komoly tanulsággal olvashatjuk mindazt, amit Brandes annak idején Shakespeare, Zola, Guy de Maupassant, Tolsztoj, valamit más írók, költők, gondolkodók műveiről írt. A Modern szellemek, az Alakok és gondolatok, az Emberek és művek, Az újabb európai irodalom személyiségei és művei, a nagy Shakespeare-tanulmány és a kisebb Heine-, Ibsen- és France-tanulmányok, a — hibái és korlátai ellenére ■— kitűnő Voltaire-könyv, továbbá — talán ezzel kellett volna kezdenünk — A XIX. század irodalmának fő irányai, ma is értékei és mindig értékei lesznek a kultúra kincsesházának De nem szabad megfeledkeznünk azokról a különösen súlyos tévedésekről, hogy nemegyszer mellőzte a nagyon lényeges társadalmi szempontokat, hogy olykor szinte korlátlan történelmi befolyást tulajdonított a nagy emberek egyéniségének, hogy műveinek tanulmányozása tápot adhatott olyan helytelen nézeteknek, mintha az irodalom volna az elsőszámú társadalomátalakító tényező. Fel kell jegyeznünk azonban azt is, hogy Brandesnak döntő szerepe volt a hazug romantika uralmának megdöntésében, a naturalizmus akkor még hasznos szerepet is betöltő irányzatának elismertetésében, majd a realizmus létjogának kivívásában. Az irodalomtörténet egyelőre még adósunk annak bemutatásával, amit Brandes a realista irodalom értékelése körül végzett. Brandesnak része volt abban is, hogy Tolsztoj megkapta Európában, aránylag elég korán, azt az elismerést, amely megillette. A világhírű dán tudósOroszország legnagyobb élő igazmondójának és álmodójának nevezte Tolsztojt már 1888-ban. Tolsztoj tanulmányát — Turgenyev utolsó szavaiból kiindulva — Oroszországnak, Tolsztoj országának finom jellemzésével fejezte be. Jóval a századforduló előtt meglátta, hogy Tolsztoj hazájának nagy szerepe lesz az emberiség jövőjének kialakításában. Sós Endre Maga Nemzet. Szombat, 1962. március Egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN AKORUNK KAMARAZENÉJE« című sorozat — amelyet a Magyar Zeneművészek Szövetsége és az Országos Filharmónia közösen rendez — azt tűzte ki célul, hogy a magyar hangversenyrepertoárokon alig, vagy egyáltalán nem hallható modern alkotásokból hat hangversenyre való válogatást ad, mondhatnánk : szemelvényeket a mai muzsikából. Persze a "mai" fogalma igen tág, hiszen számos mű, annak ellenére, hogy immár majd félévszázaddal ezelőtt keletkezett, méltán tarthat igényt arra, hogy a "legmodernebbek" között tartsuk számon, más kompozíciók meg zenetechnikai szempontból tekinthetők félévszázadosaknak, annak ellenére, hogy a negyvenes—ötvenes években keletkeztek. Az előbbi vagy az utóbbi csoport azonban egyarántkorunk hangja" — és valóban helytelen lett volna, ha a rendező szervek amodern" műsorok összeállításánál kizárólag zenetechinikai szempontokat érvényesítettek volna. Talán korainak látszik a jóslás az első hangverseny után, de remélhetjük, hogy ez a sorozat lehetővé teszi majd, hogy pontosabb, részletezettebb, kidolgozottabb fogalmat alkothassunk magunknak amodern zenékről. Bizton remélhetjük, hogy ki fog derülni: amodern muzsika" fogalma így, globálisan nem tartható. Századunk muzsikája visszavonhatatlanul irányzatokra szakadt szét, amelyek mind elvi, mind technikai szempontból poláris ellentétben állanak egymással, így mindenfajta általánosítás csak ködös és használhatatlan általánosságokhoz vezet. Megfigyelhettük ezt már az első hangverseny esetében is. Kadosa Pál Négy capriccio-ja zongorára mintha egy-egy elegáns gesztus lenne a modern muzsika négy irányzata felé. Az első talán leginkább szétszaggatott metodikájával, a tizenkétfokúság technikája felé villantott kacér mosolyával kötött le bennünket, a második a szerző régebbi műveinek Allegro-tételeire emlékeztet, erőteljes -neo-barbár" beütésekkel, a harmadik gyengéden elégikus lassú tétel feltornyozott középrésszel, a negyedik pedig alapanyagául egy hangsort választ s ezt invenciószerűen dolgozza fel. Formás, szép és modern hangvételű négy darab ez, amelyek mindegyike nagy technikai követelményeket támaszt az előadóval szemben. Nemes Katalinról közismert, hogy a modern művek előadása művészetének legfontosabb területe — ezúttal újból meggyőzött bennünket arról, hogy született modern zongorista. A műsor második száma: Bartók, op. 15-ös sorszámot viselő Öt dalának magyarországi bemutatója volt. Ebből a bartóki stílusperiódusból nálunk eddig csak az Ady-dalok voltak ismeretesek — ez utóbbiakban éppúgy, mint a most bemutatott ciklusban, Bartók a szenvedélyes, már-már expresszionista énekbeszéd, énekdeklamáció hatáslehetőségeit kísérletezte ki. Széttöredezett melódia-vonalai egy-egylelki mozdulatban" nyerik el igazolásukat — és a Kékszakállú herceg vára című operában válnak törvényszerűvé. Előadásuk — bízvást mondhatjuk — rendkívüli feladat. Andor Éva technikai tekintetben igen tisztán és kifogástalanul adta elő az öt dalt — muzikális értelmükhöz azonban nem sikerült közel kerülnie. Marius Flothuis egyike a nyugaton széltében-hosszában virágzó konzervatív iskolák tehetséges képviselőinek. Vonósnégyesének stílusa Brahms és Reger között mozog — gesztusai is tartalmukat tekintve romantikusok, jóllehet talán az előbbi mestereknél több disszonáns hangot használ, hogy ez ne derüljön ki. Bizonyos avultság nem vitatható el ettől a vonósnégyestől — ennek ellenére igen figyelemre méltó ízléssel, melodikus készséggel és dologi tudással épített. Töredezett sóhaj-melódiái azonban egyben már a romantikus stílus végső konzekvenciáit, sőt: széthullását előlegezik. A gordonka—zongora-szonáta nem tartozik a fiatal és igen tehetséges Dobos Kálmán legjobb művei közé. Főként a két tétel között mutatkozó jellegbeli ellentétet tudjuk nehezen feloldani. Igen figyelemre méltó epizód technikával építkezik Dobos Kálmán; egy-egy ilyen pillanatokig hangzó, majd tovatűnő, kis formarésze valóságos invencióról tanúskodik — ám a nagy forma ezeken keresztül igen nehézkesen bontakozik ki, a hallgató tudatában nemegyszer a széthullás veszélye tükröződik. Banda Ede helyenként kissé bizonytalan gordonkázását Almássy László jól felkészült zongorázása támogatta sikeresen. Sztravinszkij Duó Concertant-ja hegedűre és zongorára szintúgy nem tartozik a jelentős Sztravinszkij-művek közé. Valamiféle fanyar táncszerűség jellemzi az első tételt, míg a IX. Eclogue valóságos romantikus ihletésű dallam. A Dithyrambe virtuóz, elhangolt tétel és ha valami furcsa fintor benyomását kell is, érezhető, hogy mester műve. Vass Tamás (hegedű) és Králik János (zongora) előadásáról ugyanazt mondhatjuk, mint a Bartók-dalokéról: technikailag kifogástalan, ám a mű franciásan ironikus, fanyar, sőt groteszk jelentése javarészt a kottában maradt Előadóművészeink nehezen birkóznak meg a modern művek előadásával, iskolázottságuk érezhetően más irányú, érzésviláguk nemegyszer gyökeresen különbözik az előadott művekétől. E tekintetben a Tátrai-vonósnégyes és Nemes Katalin a pozitív kivételek közé tartozik. GERTBER ENDRE ÉS DIANA ANDERSEN szonátaestje immár évről évre visszatérő, nagy érdeklődést keltő eseménye koncertéletünknek. Ahhoz képest, hogy az utóbbi időkben még a világhírű zongoraművészek estjeit is alig három-négyszáz főnyi közönség hallgatja, Gertlerék hangversenye a látogatottság szempontjából sikeresnek mondható. Alighanem indiszpozíciónak kell tekintenünk, hogy az egész est nélkülözte a valóságos, forró zenei élmény pillanatait. Bach h-moll zongora hegedű-szonátája bizonyos hangzásbeli tisztázatlanságok folytán kifejezetten gyenge volt és a mű szélesen hömpölygő pátosza javarészt hiányzott. Különösen fájdalmas volt ez az indiszpozíció Enescu III. szonátájánál. Ez a sötét színű, mélytüzű hangszeres deklamáció, a balkáni népi pátosz, amely a gazdagon díszített gesztus-dallamok egymásutánján bontakozik ki a forróbb, maga átengedettebb előadást követel. Például az első tételben szinte az extázisig tör fel a fájdalom, az utolsó tétel pedig, helyenkéntihora-beütésedvel", mámoros körtánc képzetét kelti. Ebből az előadásból csupán a két művész artisztikus-technikai képzettségéről nyerhettünk előnyös benyomást. Pernye András NAPLÓ Március 10 Egerben pénteken ünnepélyesen aláírták a Vietnami Demokratikus Köztársaság vinhi pedagógiai főiskolája és az egri Pedagógiai Főiskola közötti együttműködési egyezményt. Az ünnepségen részt, vettek az egri Pedagógiai Főiskola vezetői, a Külügyminisztérium, a Művelődésügyi Minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének képviselői. Ott volt Nguyen Viet, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének első titkára is. A Az ötvenéves Fővárosi Énekkar hangversenyével kezdi idei tavaszi bérletsorozatát az Országos Filharmónia. Az együttes alapítója Kacsák Pongrác volt. A március 12-i ünnepi hangversenyen a Psalmus Hungaricust adják elő. tk Az Európai Íróközösség kongresszusát március közepén tartják Firenzében. A magyar íróküldöttség pénteken elutazott Firenzébe. A delegációt Tolnai Gábor, a Magyar Írók Szövetsége külügyi bizottságának elnöke vezeti, tagjai Illyés Gyula, Passuth László és Váci Mihály, de A Vígszínház hamarosan bemutatja a Lázadó lelkiismeret című színművet. Ez nem azonos A lelkiismeret lázadása című nagysikerű televízió-regénnyel, de azonos Szimonov A negyedik című drámájával. Ez a cím a TV mai műsorában szerepel, de A negyedik című TV-játék nem azonos Szimonov drámájával. — Mire jó ez a cimanarchia?— A Szépművészeti Múzeumban március 11-én dr. Radocsay Dénes tart tárlatvezetést a XVII—XVIII. századi magyar festészet kiállításán, március 25-én dr. Soós Gyula a modern szoborkiállításon. 00 Gáspár Margit nagysikerű Hamletnek nincs igaza című darabja, melyet most az Ódry Színházban játszanak, májustól kezdve a Vígszínházban kerül színre.* Az Országos Filharmónia kamaratermében március 18-án rendezik meg Csermely Ilona s Németh Éva hangversenyét. A cannes-i fesztivál idén május 7 és 21 között lesz. Ugyanebben a hónapban dokumentumfilm fesztivált rendeznek Montevideóban és San Sebastianban a latin-amerikai filmek első fesztiválját. A Karlovy Vary-i fesztivál július első felében lesz. A pár napja elhunyt Borsodi Bevilaqua Béla hagyatékában számos nyomdakész kéziratot találtak. A többi között megírta a Víziváros történetét, nagyobb tanulmányban foglalkozott a szemüveg történetével. Ezek a kéziratok most a Széchényi Könyvtárba kerülnek. Borsodi Bevilaqua Bélát hétfőn délelőtt 11 órakor kísérik utolsó útjára a Rákoskeresztúri temetőben. Fenyő A. Endre festőművész műveiből gyűjteményes kiállítást rendez a veszprémi Bakony Múzeum. A tárlatot ma délben nyitják meg. Marie-José Nat francia filmszínésznő nemrég Moszkvába látogatott, ahol kijelentette, hogy szívesen közreműködne egy szovjet fim készítésében, amelynek rendezője Grigorij Csuhraj. A Katona József emlékév bezárásaképpen a Magyar Irodalomtörténeti Társaság április közepén háromnapos vándorgyűlést rendez Kecskeméten, amelynek programjában vitát rendeznek a mai magyar drámáról és Szabó Lőrinc költészetéről.* John Osborne világhírű angol drámaíró síkraszállt az angol filmipar államosítása érdekében. Kubai gyermekekről szól Irina Poplavzsaja szovjet rendező készülő új filmje, A fekete sirály.* Tizenöt dán mozi beszüntette a filmhíradók vetítését, mert ezek a TV-híradójához képest elavultak és unalmasak.# A szolnoki Szigligeti Színház március 16-án bemutatja Jacobi: Sybill című nagyoperettjét. |*»* Julien Duvivier rendezésében március végén kezdik forgatni Franciaországban Az ördög és a tízparancsolat című filmet, melyben az atyaisten szerepét Fernandel alakítja, a többi főszerepeket Alain Delon, Mel Ferrer, Charles Aznavour, Michel Simon és Dany Saval játsszák. A ceglédi Kossuth Múzeum tárlatot készít elő abból a 23 festményből, amelyet Gammel József, Puza Sándor, Bányász Béla és Papp Jenő festőművészek ajándékoztak a múzeumnak. Harminc nemzet művészei a Csajkovszkij zenei versenyen Áprilisban rendezik Moszkvában az idei Csajkovszkij zenei versenyt, amelyen 26 fiatal szovjet hegedű-, zongora- és gordonkaművészen kívül 30 nemzet művészei indulnak. David Ojsztrah, a zsűri tagja elmondotta, hogy hét szovjet hegedűművész indul a nemzetközi versenyen. Közülük többen már nyertek nemzetközi díjakat. Irina Bocskova és Alekszandra Melnyikova azonban most indul először zenei fesztiválon. A gordonkaversenybe 22 pályázó közül nyolcan jutottak be, közöttük a 19 éves, ragyogóan tehetséges Natalia Gutman. A zongoraverseny részvevői között van a nemzetközi díjas Vlagyimir Askenazi. ■XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXSXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' <,XXXXXXSSXS%SXS.\XXS 1962.111.16,17 este 7 óra S ANITA 1 KOMÉDIA Komédia 3 felvonásban EDUARDO DE FILIPPO ÉS TÁRSULATA VENDÉGJÁTÉKA A PETŐFI SZÍNHÁZBAN 1962.111.18,19 este 7 óra VANNAK MÉG KÍSÉRTETEK Komédia 3 felvonásban . __