Magyar Nemzet, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
2 A genfi értekezlet jelentését az ENSZ leszerelési bizottsága elé terjesztik Zorin felszólalása Genfből jelenti az MTI. Nyugati hírügynökségek közül, hogy a tizenhét hatalmi leszerelési értekezlet csütörtök délelőtti plenáris ülésén elfogadták azt a jelentést, amelyet az értekezlet két társelnöke, Arthur Dean amerikai fődelegátus és Valérián Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes készített az értekezlet tizenegy hét óta folyó munkájáról. A jelentést az ENSZ leszerelési bizottsága elé terjesztik. A négyoldalas jelentéshez csatolták az értekezlet munkájával kapcsolatos fontosabb dokumentumokat és a konferencián elhangzott beszédek szövegét. A dokumentumok között szerepel a Német Demokratikus Köztársaság kormányának március 27-i emlékirata a két német államnak a leszereléssel kapcsolatos feladatairól. Csatolták a jelentésihez a Szovjetunió által az általános és teljes leszerelésre vonatkozólag az értekezlet első napján beterjesztett szerződés-tervezet teljes szövegét. A szovjet küldöttség felvetette a jelentéshez csatolandó dokumentumok közé azokat az okmányokat is, amelyeket a világ minden részéből a leszereléssel kapcsolatban hozzá eljuttattak. Ilyen dokumentum a világ tudósainak levele az általános és teljes leszerelés érdekében, valamint Hirosima lakosságának a világ népeihez intézett üzenete, amelyben olyan leszerelési szerződés megkötését sürgetik, amely egyszer s mindenkorra lehetetlenné tenné az atomháborút. A jelentés elfogadása után a plenáris ülés folytatta az általános és teljes leszerelés második szakaszával kapcsolatos vitát. Elsőnek Dean amerikai küldött szólalt fel. Az amerikai delegátus azt a reményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió nem ragaszkodik ahhoza javaslatához,, hogy a különböző országok poziailllentjei hat hónapon belül hozzanak határozatot minden háborús propaganda megtiltására. Dean ezután foglalkozott a szovjet szerződés-tervezet azon javaslatával, hogy a leszerelés első, tizenöt hónapos szakaszában minden külföldi katonai támaszpontot fel kell számolni és el kiéll pusztítani az atomfegyverek célbajuttatására alkalmas minden eszközt. iAiennerikai küldött szerint kormánya ezt a javaslatot nem fogadhatja el, mert ez megsemmisítené az Egyesült Államokmegtorló erejét" és meglazítaná az Amerikával szövetséges országokkal a kapcsolatokat. Az amerikai küldött után Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes szólalt fel. Hangoztatta, hogy idáig azért nem jöhetett létre megegyezés az atomfegyverkísérletek betiltásáról, mert az Egyesült Államok nem fogadta el tárgyalási alapul a nyolc semleges ország által megszövegezett emlékiratot, amely reális alapot teremt a kérdés megoldására. Zorin hangoztatta, mennyire fontos a Szovjetuniónak az a javaslata, hogy a háborús propagandát minden eszközzel meg kell akadályozni. Azzal, hogy az Egyesült Államok negatív álláspontot foglal el e kérdésben, csak azt bizonyítja, mennyire közömbös e probléma iránt. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó tervvel kapcsolatban — folytatta Zorin — nem azért merültek fel nehézségek, mert a Szovjetunió követeli a külföldi katonai támaszpontok felszámolását és az atomfegyverek célbajuttatására szolgáló eszközök megsemmisítését, hanem azért, mert az Egyesült Államok politikai meggondolásokból az utolsó pillanatig meg akarja tartani az atomfegyvereket, mint a népek megfélemlítésének eszközét. A Szovjetunió képviselője ezután megjegyezte: örömmel látja, hogy a szovjet és az amerikai álláspont közötti különbség lényegét az amerikai küldöttség vezetője világosan látja. Ez lehetőséget ad az álláspontok közelebb hozására. A Szovjetunió változatlanul az atomfegyverek mielőbbi megsemmisítését követeli, hogy az emberiség örökre megszabaduljon az atomháború rémétől. Godber, Nagy-Britannia képviselője felszólalásában Röviden áttekintette a leszerelésre vonatkozó amerikai és szovjet szerződés-tervezetet. Elsősorban azokat a pontokat emelte ki, amelyekben a két javaslat között nincsen lényeges eltérés. Igen fontosnak tartja — mint mondotta — az atomfegyverek célba juttatására alkalmas eszközök megsemmisítését, véleménye szerint azonban ezzel a kérdéssel szorosan összefügg az ellenőrzés problémája is. Godber végül megjegyezte, hogy az értekezletnek igen súlyos problémákat kell megoldania. A tizenhét hatalmi leszerelési értekezlet következő plenáris ülését pénteken reggel tartja. összeült a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága Párizsból jelenti a TASZSZ. Csütörtök reggel összeült a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülésnek két napirendi pontja van: Georges Frischmann, a politikai bizottság tagja a gazdasági és társadalmi helyzetről és a munkásosztály harcáról. Paul Courtieu, a Központi Bizottság tagja a pártban végzett nevelő munkáról tart beszámolót. A Központi Bizottság ülését két napra tervezik. Az idegenlégiót Korzikára vonják zsimii Szélsőjobboldali képviselők manővere a francia nemzetgyűlésben az OAS érdekében Párizsból jelenti az MTI. A függetlenek és parasztok pártjánakparlamenti csoportja a nemzetgyűlésben benyújtott javaslatában követeli, hogy a július elsejére kitűzött algériai népszavazást halasszák el, míg az algériai városokban helyre nem áll a rend. Az algériai ultrákat támogató képviselők célja, hogy időt nyerjenek az OAS számára, meghosszabbítsák az algériai városokban dühöngő fasiszta terrort. A szélsőjobboldali párti képviselők másik javaslata, amelyet 130 aláírással terjesztettek be, azt követeli, hogy az algériai harcokkal kapcsolatban elítélt, vagy letartóztatott európaiakat ugyanúgy amnesztiában részesítsék, mint az FLN tagjait, akiket az eviani egyezmény értelmében szabadon bocsátottak. A javaslat elfogadása Sátán és a többi OAS-vezető szabadlábra helyezését is jelentené. ■ Algériában a különböző merényletek és robbanások következtében szerdán 21 ember vesztette életét, 25-en megsebesültek. Az OAS 11 épületet gyújtott fel, ezek közül kettő iskola. Tuniszi értesülések szerint Tunéziából megérkezett Algériába az első száz család azok közül, akik az algériai háború folyamán menekültek el hazájukból. A francia katonai hatóságok a közeledő népszavazásra való tekintettel arra kényszerültek, hogy megkezdjék az idegenlégiós alakulatok elszállítását Algériából. A légionistákat az OAS iránti rokonszenvük miatt már régebben kivonták az algériai városokból. A francia demokratikus közvélemény az európai alvilág elemeiből toborzott gyarmati katonaság feloszlatását követeli. A kormány azonban nem akar lemondani a légiókról. Az első légiós ezred alakulatai megérkeztek Korzikára ahová a közeljövőben újabb csapatokat várnak. .péntek, 1968. június 1. Magn Nanzet Küzdelem a nemzetközi srrofiltség enyhítéséért A szovjet társadalom leszerelési és békekonferenciájának határozata Moszkvából jelenti a TASZSZ: "A háború a mai viszonyok között nem elkerülhetetlen. Napjainkban a népek egyesült erővel meg tudják akadályozni a háborút. Még soha nem voltak ilyen nagy lehetőségek arra, hogy a néptömegek közvetlen befolyást gyakoroljanak a nemzetközi élet fontos kérdéseinek megoldására" — hangzik az a megbízatás, amelyet a szovjet társadalom leszerelési és békekonferenciája adott a Moszkvában megtartandó leszerelési és béke-világkongresszus szovjet küldötteinek. A moszkvai konferencia megbízza a világkongresszuson részt vevő küldötteket, hogy jelentsék ki: a szovjet nép, amely kormányával együtt védelmezi a békés együttélés lenini politikájának elveit, a jövőben is következetes és határozott harcot vív majd az általános és teljes leszerelésért és minden olyan intézkedés megvalósításáért, amely a fegyverkezési verseny megszüntetését és a nemzetközi feszültség enyhítését célozza. A szovjet közvélemény elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy együttműködve minden ország társadalmával, határozottan harcoljon a nemzetközi leszerelési egyezmény megkötéséért és ennek alapján a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelésért. Mi síkra szállunk a leszerelés szigorú nemzetközi ellenőrzése mellett, de elutasítjuk a fegyverzet ellenőrzését — hangzik a megbízás. A leszerelési és béke-világkomgresszuson részt vevő szovjet küldöttek megbízást kaptak arra, hogy támogassanak minden olyan konstruktív javaslatot, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államközi bizalom megerősítésére és a megoldásra váró nemzetközi kérdések békés rendezése számára kedvezőbb légkör megteremtésére irányul. Ezzel kapcsolatban a megbízás kiemeli a német békeszerződés megkötésének és a nyugat-berlini helyzet rendezésének sürgető szükségességét. A moszkvai leszerelési és békeértekezlet részvevői megbízzák a küldötteket, juttassák kifejezésre, hogy a szovjet emberek lelkesen támogatják azt az igazságos harcot, amelyet az elnyomott népek vívnak nemzeti felszabadulásukért, a gyarmati rendszer minden formájának megszüntetéséért, a külföldi csapatoknak területükről való kivonásáért. A küldötteknek megbízásuk értelmében határozott harcra kell buzdítaniuk a kongresszus részvevőit azon erők ellen, amelyek akadályokat gördítenek a béke és a leszerelés útjába, a termonukleáris háború elkerülhetetlenségét propagálják és fokozott előkészületeket tesznek egy ilyen háborúra. A megbízás végül kimondja: a szovjet küldötteknek szoros együttműködést kell teremteniük a kongresszus minden részvevőjével, függetlenül azok politikai, társadalmi, vallási és egyéb nézeteitől. A szovjet békebizottság szerdán megtartott plénumán a bizottság elnökévé ismét Nyikolaj Tyihonov költőt választották meg. Tyihonov e tisztséget 1949 óta tölti be. Véget ért az UNESCO tanácsának ülésszaka Párizsból jelenti a TASZSZ: Párizsban véget ért az UNESCO tanácsának ülésszaka, amely a béke megszilárdítása és a népek kölcsönös megértése megjavításának szempontjából fontos kérdéseket vitatott meg. Az ülésszak a Szovjetunió és egy sor semleges ország javaslata alapján határozatot hozott arról, hogy az ENSZ-nek ez a fontos szervezete tanulmányozza a leszerelés várható gazdasági és társadalmi eredményeit. Egy másik határozat a háború, az agresszió és a népek közötti gyűlölet propagandája ellen irányuló tevékenység fokozására buzdított. Ugyancsak határozatban foglaltak állást amellett, hogy az ifjúság körében népszerűsíteni kell a béke, a kölcsönös tisztelet és a népek kölcsönös megértésének eszméjét. Ezenkívül a Szovjetunió javaslata alapján az UNESCO küszöbönálló 12. konferenciája elé terjesztették azt a kérdést, hogy milyen szerep hárul az UNESCO-ra a gyarmati országok függetlenségének megadásában. Még mindig több ezer spanyol munkás sztrájkol Madridból jelenti az MTI. A francóista hatóságok szerdán azzal dicsekedtek, hogy az országban sikerült megszüntetni a sztrájkot, a munkát beszüntető dolgozók viszszatértek munkahelyükre. Az AFP jelentése szerda esti értesülések alapján viszont arról tájékoztat, hogy még mindig több ezer munkás sztrájkol. Montgomery a háború szabályairól Londonból jelenti a TASZSZ. Montgomery tábornok a Lordok Házában néhány javaslatot tett az angol hadsereg védelmi képességének fokozására. Beszédében lefektette — ahogy kifejezte magát — "a háború néhány alapvető szabályát". A háború tankönyvének első szabálya: Ne támadj Moszkvára. Sokan foglalkoztak már ezzel — Napóleon, Hitler —, de semmi jó nem származott belőle. A második szabály: Ne akarj Kínában szárazföldi hadsereggel harcolni. Hatalmas ország ez, nincsenek pontosan meghatározható katonai objektumok benne, s a Kínában harcoló hadsereg elvész a néphadsereg katonáinak erdejében. Új hanyatlás előhírnöke Lippmann az amerikai árfolyamesésekről A New York Herald Tribüne cikket közöl Walter Lippmann ismert amerikai szemleíró tollából a tőzsdei árfolyamesésekről. Lippmann hangsúlyozza: -Nehéz elhinni, hogy a részvények egyre fokozódó eladása a helyzet egyszerű technikaikiigazítása, amelynek hamar vége lesz. Washington hivatalos köreiben arról beszélnek — és maga az elnök is azt állítja —, hogy az üzleti tevékenység aktivitásának távlatai kedvezőek, s nincs ok a tőzsdén uralkodó pesszimizmusra. Minden okunk megvan úgy vélni, hogy ez a látásmód túlságosan rózsaszínűre festi a valódi helyzetet.* — Nem férhet hozzá kétség — írja Lippmann —, hogy az a nagy részvényeladási hullám, amelyet jelenleg tapasztalunk, azzal függ össze, hogy a részvénytulajdonosok elveszítették bizalmukat a távlatokat illetően. A bizalmat pedig azért veszítették el, mert azüzleti körök nem hisznek többé abban, hogy a kormány teljesíti ígéretét, vagyis, hogy olyan helyzetet teremt, amely biztosítja a tőke és a munkaerő teljes kihasználását és növeli a gazdasági fejlődés ütemét". Lippmann befejezésül rámutat, a tőzsdén kialakult helyzet azt bizonyítja, hogy a fellendülés megállt, pedig a gazdasági helyzet a korábbi állapotoktól még mindig nagyon elmarad. Az Egyesült Államokban jelenleg a munkások öt és fél százaléka munnka nélkül van, s a fémipar termelési kapacitását mindössze 60 százalékig használják ki. A cikk szerzője ebből azt a következtetést vonja le, hogya jelenlegi helyzetben, amikor a fellendülést pangás váltotta fel, új hanyatlásra van kilátás. Áraim a skink mögött van NAPFOLT-TEVÉKENYSÉG A WALL STREETEN A New York-i tőzsde pár hete váltóláztól gyötört beteg szervezetre emlékeztet. Április utolsó hetében váratlanul esni kezdtek a részvények és azóta több ízben tört ki pánik a heves eladási láz következtében. A május 22-től 29-ig terjedő időszakban a tőzsdei baisse folytán becslések szerint 60 milliárddal csökkent a jegyzett részvények értéke. Hétfőn mintegy 10 millió kötvényt kínáltak eladásra és a részvénytulajdonosokat 20—30 milliárd dollárnyi veszteség érte ezen az egyetlen napon. Joggal emlékeztet az egész tőkés sajtó az 1929-esfekete csütörtökre", mert a hétfői tőzsdekrach nagysága csak e harminchárom év előttihez mérhető. A történelmi párhuzam jelzi a tőkésvilág abbeli nyugtalanságát is, vajon afekete hétfő" nem a nagy gazdasági válság első csengetése-e? Mindenesetre sok érv szól amellett, hogy a tőzsdei baisse az amerikai gazdaság zavarainak növekedésére utaló vészjelként is felfogható. A gazdasági prognózisokra egy idő óta az óvatosság a jellemző, s mind gyakrabban bukkan fel az a gondolat, hogy a ciklus veszedelmesen rövidülő tendenciát mutat. Míg az 1953. évi depressziót 45 hónapos fellendülés követte, az 1957. évit már csak 35 hónapos, viszont a legutóbbi visszaesés után, melyben a mélypont 1961 januárjában volt, alig telt el a tizenöt hónap és a boom máris megtorpant. A gazdasági megtorpanásnak politikailag súlyos hatása lehet a Kennedy adminisztrációra. A demokrata párt diplomáciai sikerekkel nem parádézhat. A nyugati szövetségi rendszerben hatalmas rések tátongatnak. Egyetlen ütőkártya Kennedy kezében a törvényhozó testület őszi részleges újjáválasztásakor az lehetett volna, hogy az Eisenhowertől örökölt csődtömeget sikerült felszámolnia és a gazdasági élet fellendült. Április elején a stabilitás jelszavával vívta meg Kennedy az acélmonopóliumok elleni csatáját, és visszaszívatta az acélárak emelését. A kormányradikális" beavatkozásának indítékai Kennedy sajátos helyzetének ismeretében válnak világossá. Rendkívül szűk többséggel rendelkezik a törvényhozásban és elnökké választását jórészt a szakszervezetek támogatásának köszönheti. Az acélipar megleckéztetésének tehát az infláció megállítását és az amerikai export serszárazását célzó gazdasági meggondolásokon kívül politikai indoka is volt: a munkásság és a középrétegek körében akarta növelni népszerűségét. Ha kérdéses is, hogy ezt a célt mennyiben érte el, közbelépésével mindenesetre sikerült magára haragítania a legbefolyásosabb tőkés csoportokat. Az U. S. News című hetilap, amely közismerten a Wall Street szócsöve, május 21-i számában azt írja, hogyaz üzleti körök véleménye szerint gyakorlatilag munkáspárti kormánya (labour governement) van az Egyesült Államoknak*. A hétfői tőzsdekrachot kommentálva, a New York Herald Tribüne pedig kifejezetten követeli a kormánytól: bizonyítsa be, hogyvalóban olyan barátja a tőkének, mint amilyennek hirdeti magát". Varga Jenő akadémikus és más szovjet közgazdászok is úgy látják, hogy van bizonyos feszültség Kennedy és az amerikai big bussiness egynémely irányzata között. De ha el is fogadjuk azt a magyarázatot, hogy az acélipari nagymogulok manőverével, bosszújával" van dolgunk, mint ahogy a bécsi Die Presse vezércikkírója állítja, ne gondoljuk, hogy a tőzsde csak spekulációs műveletekre reagál. A politikai spekuláció a tőzsdekrachnak legfeljebb csak egyik tényezője volt, de a döntő mégiscsak az, hogy az amerikai gazdaság bajai tükröződnek a részvénypiacon. A május 21-én és 22-én megtartott washingtoni gazdasági értekezleten, amelyre Kennedy az Egyesült Államok legtekintélyesebb üzletembereit, bankvezéreit, szakszervezeti funkciómáriusait és közgazdászait hívta meg, a gazdaság stagnálásán kívül elsősorban a makacs munkanélküliség és a katasztrofális méretű aranykiáramlás okait kutatták. A munkanélküliek aránya pillanatnyilag a foglalkoztatottak létszámának öt százaléka alatt van. (összegszerűen 4—5 millió között ingadozik.) Hogy ennél nagyobb arányokat a munkanélküliség ne öltsön, biztosítani kell a termelés évi 4—4,5 százalékos emelkedését. Az utóbbi években viszont 2,5 százalék volt a maximum. Ha az ipari termelésben ez a stagnáló irányzat tovább tart, akkor a munkaképes korban levő fiatalok jelentkezése (évi 1,5 millió új munkaerő) és az automatizálás hatására megszűnő munkaalkalmak (évi 2—3 millió) következtében az évtized végére legalább 8 millióra emelkedik a munkanélküliek száma. Ez teljesen felborítaná az Egyesült Államok gazdasági egyensúlyát. Ezeknél a távoli veszedelmeknél azonban sokkalta nyugtalanítóbb az amerikai aranykészletek rohamos olvadása. Hivatalos adatok szerint január elseje óta 500 milió dollár értékű arany áramlott ki az Egyesült Államokból és az aranykészletek pilanatnyilag 16,4 milliárd dollárt tesznek ki az 1945. évi 24,5 milliárddal szemben. Ennek a jelenségnek az az oka, hogy az amerikai fizetési mérleg 1957 óta deficites. A ráfizetéses pénzügyi mérleg első pillantásra megmagyarázhatatlan rejtélynek látszik, hiszen az Egyesült Államok változatlanul többet exportál, mint amennyit importál. Csakhogy a katonai segélyek és a külföldi katonai kiadások felemésztik a külkereskedelem többletét, amely egyébként évek óta fokozatosan zsugorodik a nyugat-európai tőkésországok konkurrenciája következtében. Kennedy ugyan példátlan erőfeszítéseket tesz, hogy növelje az amerikai kivitelt. A stabil árszínt fenntartásánál éppúgy erre hivatkozik, mint a külkereskedelem liberalizálásakor, vagy az exportfinanszírozás tervezett kiterjesztésekor. Mindez azonban nem változtathat alapvetően azon a tényen, hogy az Egyesült Államok elveszítette hegemóniáját a világgazdaságban és a szocialista világ mellett a tőkés Nyugat-Európával és Japánnal is számolnia kell már. A fizetési mérleg hiánya, amely az idei pénzügyi évben 3 milliárd dollár körüli összeget tesz ki, megrendítette a kapitalista világnak az amerikai valutába vetett bizalmát. Néhány hét óta ismét olyan híresztelésektől zsong a pénzvilág, hogy devalválják a dollárt, a kapitalista monetáris rendszer napját — mint ahogy Erhard jellemezte —, amely körül az összes többi kapitalista valuta bolygóként kering. Bár a bankvezérek római tanácskozásán Dillon amerikai pénzügyminiszter szent ígéretet tett, hogy minden eszközzel fenntartják az egy uncia arany 1 35 dollár értékarányt, a nyugat-európai tőzsdéken mégis megnőtt az érdeklődés az aranybánya-részvények iránt. Ez pedig a dollártól való menekülésnek egyik jellegzetes formája. A hétfői New York-i tőzsdekrachra is igen érzékenyen reagált a többi tőzsde. S ha a Kennedy mögött álló pénzügyi körök keddi vásárlásaikkal meg is állították az árfolyamzuhanást, a dollár napfolttevékenysége nemcsak a tőkés üzleti világ kedélyállapotát nyugtalanítja, de működési zavarokat idézhet elő a kapitalizmus pénzügyi mechanizmusában is. Zala Tamás