Magyar Nemzet, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-14 / 163. szám

Szombat, 1962. július 14- A külső kerületekben is közlekednek csuklós buszok A 39/a jelzésű autóbusz útvonalát — a IX. kerületi tanács kérésére — július 16-tól az Üllői úti lakótelepig hoszszabbítja meg a fővárosi autóbuszüzem, így az új lakótelep és a belváros között jobb lesz az összeköttetés. Az autóbuszok a Somfa utca folytatását képező 903-as utcán haladnak a lakótelep belsejében levő köröindig, ahonnan az első kocsi 4 óra 50 perckor, az utolsó pedig 22 óra 40 perckor indul. Egyidejűleg a VIII. kerületben megrövidítik a 39-es és a 39/a autóbuszjárat vonalát, a kocsik az Illés utca helyett végig a Diószeghy Sámuel utca—Karácsony Sándor utcán át közlekednek. Változatlan marad a 39-es autóbusz aszódi utcai végállomása. A nagy forgalmú belső útvonalak után július végétől már a külső kerületekbe is kerülnek csuklós autóbuszok, mégpedig a X. kerületben a 17-es, a 61-es, a 62-es vonalakra. Először — a harmadik negyedévben — a 17-es vonalán járnak csuklós buszok, s ezzel javul a XVIII. kerület közlekedése is. SST-TS.. ■■■: ■■ ■"!» Lottó-víkendtelep és sorház épül Más években nyáron a lottószelvények forgalma visszaesett, az idén azonban hétről hétre, 4—4,5 millió között mozog az eladott szelvények tömege. Ez a tény a lottójáték változatlan népszerűségét igazolja. Eddig három lottóház épült: a Mártírok útján, a Múzeum körúton és az Üllői úton. Most van befejezés előtt a Flórián téri lottóház és előkészületben van az ötödik és a hatodik hasonló nagyszabású építkezés. A következő lottóház a Baross tér 21. szám alatt létesül, ahol a Bizományi Áruháznak volt üzlete. Az építkezést még az idén megkezdik. Tárgyalások folynak a fővárosi tanáccsal, hogy a hatodik lottóház építkezéséhez engedje át a Kecskeméti utca és a Calvin tér sarkán az úgynevezett Városkapu telket. Az ősz folyamán — sokáig húzódó tárgyalások eredményes befejezése után — hozzákezdenek a lottónyereményként kisorsolandó balatoni víkendházak építkezéséhez is. A BIB-bel egyetértően Balatonalmádiban, a vasúti pálya és a Balaton-part között jelöltek ki megfelelő telket a lottóvíkendtelep céljára. Az első ütemben 40 víkendház épül és sorsolásukat tavasszal kezdik meg. Tovább folytatják a nyereménysorházak építését is. A II., Meredek utcában egy egész új utcasort építenek. Minden háznak lesz autógarázsa. A sorházakat garázzsal, autóval együtt sorsolják ki. Időnként teljesen berendezett lakások is szerepelnek a lottó nyereménylistáján. A Budapesti Ipari Vásáron a lottóigazgatóság a kiállított tárgyak közül sokat megvásárolt. Külföldi gyártmányú hűtőszekrények, motorkerékpárok és más értékes tárgyak kerülnek legközelebb kisorsolásra a májusi BIV kiállítási anyagából. A nyári időszakban a balatoni fürdőhelyeken rendezik a lottósorsolásokat divatbemutatókkal egybekötve. A Szegedi Ünnepi Játékok alatt Szegeden lesz a sorsolás. G. J. A Magyar Állami Operaház igazgatósága 1962. szeptember 1-én, szombaton 10 órakor kürt, hegedű, brácsa, cselló próbajátékot tart. Jelentkezni lehet az Operaház személyzeti osztályán. Kötelező egy versenymű eljátszása és lapról olvasás. X Benzínjegy nyugta nélkül: tízhónapi börtön A Fővárosi Bíróság társadalmi tulajdon hanyag kezeléséért vonta felelősségre Halmai Károlyt, a Mezőgazdasági Kiállítási Iroda volt gépkocsielőadóját. Halmai a gépkocsivezetőknek nyugta nélkül adott benzinjegyet, nem ellenőrizte az elhasznált üzemanyag mennyiségét, s végül húszezer forint értékű benzinjeggyel nem tudott elszámolni. A bíróság tízhavi börtönre ítélte. — Mielőtt nekiindultunk volna nagy turnénknak Németországba, Angliába és Hollandiába, néhány héten át, a harmincas évek közepén, afféle próbaképpen Szegeden vendégszerepeltünk, már értem ezalatt, hogy Gerta vendégszerepeit, ott játszotta végig, ott próbálta ki azokat az Ábrahám, Kálmán, Brodszky és Lehár operetteket, amelyek később a német, angol, holland, sőt olasz színpadokon is szerepeltek műsorán. Tehát ez a kis történet, amit most elmondok neked, Szegeden történt, boldog, gondtalan ifjúkoromban, ami nyilvánvalóan és elsősorban azért volt boldog és gondtalan, mert fiatal voltam és Gerta is fiatal volt és ami mindennél fontosabb, még élt szegény, szépségének és tehetségének ragyogó teljében... Egyébként pedig ide figyelj, hadd húzza a cigány és hadd duruzsoljon a társaság, hagyd őket a pokolba, bár ez a kis történet, ami elmondok, nem éppen lakodalom, de ahogy múlik fölöttem az idő, úgy kell gondolnom mindég többet és többet erre a szomorú kis esetre, amit úgy érzök magamban, akár a holland gyémánttkereskedők a ritka drágakövet ... Mindezt Gács Tibor mondotta, akivel együtt üldögéltünk egy hosszú, terített asztal végiben, egy budai kiskocsmában, vacsora után, éjszaka. A nagy társaság, melyhez tartoztunk, egymást túllicitálva lefetyelt pénzről, szerelemről, divatról, üzletről, színházról és ruhákról, mintha legalábbis nem ezen a földön, de egy távoli kihűlt bolygón tengette volna értelmetlen, nyomorult életét. Az asztalon üvegburák alatt gyertyák égtek, és az udvar sarkában cigány húzta szomorúan, csendesen. A dúslombú fa fölött, amely betakarta asztalunkat, a sötét égen mérhetetlen távolságban ragyogtak a csillagok. — Tehát mint mondom, Szegeden szerepeltünk éppen a nagy külföldi turné előtt, ahol is ahelyett, hogy szállodában vettünk volna ki lakást, szobát béreltünk egy vállában közel a Tiszához, afféle különálló és szeparált kis lakrészt, két szobát, előszobát, egy nagy teraszt kilátással a folyóra és természetesen egy kis konyhácskát a hozzávaló személyzeti szobával, mert valami segítséget is kellett kerítenünk, aki elkészíti reggel a teát vagy feltálalja este előadás után a hideg vacsorát és egyáltalán rendbehozza utánunk a lakást. Mert egyébként éttermekben étkeztünk, főként aKiss--ban vagy aTiszá-ban, de néhanéha leruccantunk egy-egy halászcsárdába is, kettesben vagy csapatostul holmi helybeli notabilitásokkal és körítésként természetesen a társulat egyik-másik érdemesebb tagjával, polgármesterrel, holmi kultúrtanácsossal, színigazgatóval. Így hát mégis kellett valaki, aki távollétünkben, amíg mi itt-ott csavargóink, átvesz üzeneteket, feljegyzi a telefonhívást és rendbetartja körülöttünk a házat. No, de nem is részletezem tovább, mert valóban csak ennyi volt az egész, ez volt mondhatnám az alapállás, ami bennünket, Gertát és engem arra késztetett, hogy arra a néhány hétre, amíg lenn tartózkodunk Szegeden, egy megbízható segítség, egy megbízható háztartási alkalmazott, vagy ahogy abban az időben széltébenhosszában nevezték: szolgáló, után nézzünk. Ennyit bevezetésképpen. Hogy miről volt szó, azt hiszem, ennyiből is megértheted... — mondotta Gács Tibor, majd miután belekortyintott borába és rágyújtott egy cigarettára, a halkan zümmögő cigányzene és a társaság locsogása közben így folytatta tovább: — Nem sok utánjárásba került és máris találtunk egyet. Méghozzá milyet, istenem!... A cupringennél akadtunk rá, és meg kellett a szívnek hasadni, sőt mi több, az igazat mondom, hogy a szó szoros értelmében könnybe lábadt a szemünk, amikor megpillantottuk szegénykét ahogy ült a hosszú, kopottra mállott padon kis motyója mellett, hamvas- ; szőke fejével, tisztára mosott kis arcával és ragyogó kék ] szemével. Nem volt több, mint ■ tizenhat éves és mint ahogy kiderült, árva lányka volt és két mezítelen kis lábán gyalogolt be egy környékbeli tanyáról, ahol mindaddig a rokonoknál húzta meg magát. A neve is illett hozzá tökélete-sen, Galamb Rozáliának hívták. Mi későbben természe- tesen csak úgy neveztük, hogy Rozika. Miután megalkudtunk és felfogadtuk, csak ránk mosolygott azzal az általam párját azóta sem látott nyílt, becsületes kis arcával, majd lehajolt kis motyójáért, kezébe fogta a kendőbe kötött szomorú kis rongyokat. “Hopp, már szaladok!...* — mondotta mosolyogva, mert mint ahogy később kiderült, ez volt a szavajárása. És máris jött utánunk, akár egy gazdájára lelt, árva kis kutya ... — Otthon, mármint a bérelt lakásban Gerta szép sorjában megmutatott neki mindent és aprólékosan kioktatta minden kis kötelességére. Megmutatta neki a két szobát, a teraszt, a konyhát és a fürdőszobát, és az ő kis szobáját is természetesen — majd azt a néhány főzőedényt, virágvázát, tálcát és poharat, amit beszereztünk erre a néhány hetes szegedi tartózkodásra, egyszóval azt az egész kis birodalmat, amelynek rendbentartására felfogadtuk. “Pakold le a holmid* — mondotta Gerta —, “és hozd rendbe a lakást.. .* A kis szolgáló az ágyra tette motyóját és mint a szélvész, vagy mint akit puskából lőttek volna ki, máris rohant, rohant, törlőronggyal, seprővel, partvissal és szemétlapáttal végig a lakáson. “Hopp, már szaladok!...* — és egy óra sem telt belé, máris fénylett, csillogott, ragyogott a lakás, mindkettőnknek, de főként Gertának örömére, akinek szinte mániája volt a rend és a tisztaság. Egymásra tekintettünk megelégedett, boldog mosollyal, és bevallom, e tökéletesség, pontosság és kedvesség láttán szinte meghatódtunk és oda voltunk a csodálkozástól. — Ettől kezdve reggeltől estig zengett a ház. “Hopp, már szaladok!* “Hopp, már szaladok!.. .* — ezt visszhangozták reggeltől estig a falak, mert bármit is mondtunk, kértünk vagy bármire is utasítottuk, máris rohant ezzel a felkiáltással, kedvesen és csicseregve, akár egy szárnyát csattogtató, röpködő kis madár. Ha cigarettáért küldöttük, vagy ha Gerta virágokkal karján érkezett és friss víz kellett a vázákba, vagy ha teára szomjaztam és azt el kellett készíteni sebtiben, vagy bármiért küldöttük vagy bármire figyelmeztettük, máris felharsant a kiáltás: “Hopp, már szaladok!.. .” — és valóban, akár a szélvész, máris rohant, méghozzá mosolyogva, kedvesen és vidáman, hogy teljesítse az utasítást, a kérést vagy a parancsot, bár ez utóbbi, mármint a parancs, a maga érdektelen és rideg formájában vele kapcsolatban sohasem hangzott el részünkről, egyszerűen szükségtelen volt, mert az igazság az, hogy Gerta éppúgy, akárcsak én, szívünk minden melegével megkedveltük ezt a szegény kis árva Galamb Rozit, aki — mint ahogy elmesélte —, úgy állott a világban, akár az ujjam, és akinek a tanyasi komor rokonokon meg a kendőbe kötözött kis cókmókján, foltozott cipőjén, meg kopott rongyain kívül az égvilágon nem volt senkije, semmije ... — Így folyt ez heteken keresztül, míg azután egyszerre mintha csitult és csendesedett volna ez a csicsergés és szárnycsattogás, — a kis Galamb Rozi ahelyett, hogy ideoda röpködött volna, csak ténfergett körülöttünk meg a lakásban. Munkáját elvégezte továbbra is tisztességesen, ugyancsak nem volt rá alkalom, hogy el ne rebegte, el ne suttogta volna szavajárását, a megszokott kis mondatot, hogy: “Hopp, már szaladok!...— de hol volt ez a rebegés és a suttogás a régi csicsergéstől, ami csak úgy lüktetett és duzzadt — és nem is olyan régen — a vidámságtól, az erőtől és az örömtől. “Mi bajod van, Rozika? — kérdezte tőle Gerta. “Semmi bajom, művésznő, csak rámjött a hoppáré, most szomorú vagyok...— válaszolta, de máris ment ki a konyhába, hogy új vizet töltsön a vázákba a virágok alá. Majd később én is megkérdeztem tőle, mert nem értettem az egészet és ez a változás módfelett foglalkoztatott: -Történt valami veled? Mi a bajod? ...- —, de csak állt, kezében a kávéfőző lombikkal, mert éppen kávét főzött nekünk az esti előadás előtt. “Ó, semmi, semmi...— mondotta, de tekintetét földre szegezte, nem is emelte rám. Kiöntötte a kávét, Gertának tüzet adott, majd hirtelen meglódult és azt mondotta még: “De hopp, máris szaladok! ... — és ment ki a teraszra, mert hirtelen erős szél kerekedett, és Gerta szólt neki, hogy a párkányról szedje le a kaktuszokkal, náddal és sással teli cserepeket, és helyezze biztonságba festőállványomat és vásznaimat, mert délután éppen a kertet festettem, és kerten túl, a fák lomforjai között a mélyben fel-felcsillanó Tiszát. — Éjszaka későn mentünk haza. Előadás után még valami vacsora volt a Kass-ban, utána még két helyre is elcipeltek bennünket, így egyik helyre a polgármesterhez, aki valamiféle rossznyavalyával, afféle ideggyulladással betegeskedett és mindenáron hallani akarta Gerta énekét — meg még valami más helyre is, amire már m emlékszem —, no de nem fontos, tény az, hogy későn éjszaka érkeztünk haza. Alighogy kiszálltunk a kocsiból, már láttuk, hogy a kertajtóban áll a házmester, bizonyos Kandó nevezetű volt rendőrségi nyomozó, aki vénségére, miután nyugdíjazhatta magát, elvállalta a házmesterséget ebben a villában. A ház előtt állt, pontosan a kertajtóban, méghozzá a látszat szerint igen nyugtalanul, fedetlen fővel, vállára borított lebelyeges kabátban és bolyhos, vastag szövetből szabott papuccsal, mezítelen, vékony lábain. A jelek szerint bennünket várt. Azonnal hozzánk lépett és az izgalomtól remegő hangon árulkodni, panaszkodni, vádaskodni kezdett, mármint, hogy nem tudnak aludni, nem hagyja őket nyugodni az a “büdös lány**, — mert hiába dörömbölnek, az ablakán, csak hánykolódik, nyög, meg ökrendezik szüntelen. “Biztosan felöntött a garatra, most azután nem bír magával részegségiben, és ahelyett, hogy békén maradna éjszaka, felveri a házat az a büdös lány!.. .* —• mondotta izgalomtól remegő hangon a házmester és máris nyitotta ki előttünk a kertkaput, felháborodva és valami földöntúli, idegen gyűlölettel teli indulattal tekintetében. “Ki van zárva, hogy ivott volna, mégkevésbé, hogy lerészegedett volna... Nem egy olyan lány!...* — válaszoltam ridegen a házmesternek, és még többet is mondottam volna, de már nem volt rá idő, mert sietnem kellett Gerta után, aki rohant felfelé a lépcsőn. — A lakás sötét volt és ugyancsak sötét volt a konyha és a kis cselédszoba is Bentről, a csukott ajtó mögül valóban hörgés, hánykolódás zaja és fájdalmas nyöszörgés volt hallható. Benyitottunk, anélkül, hogy kopogtattunk volna, szinte beszakítottuk az ajtót. A házmester mögöttünk állt, sötéten, számonkérően, diadalmasan, akár maga a végveszedelem. A kis Galamb Rozália az ágyon feküdött, fennakadt szemmel, hörögve és eszméletlenül. Mellette, egy konyhai hokedlin durva, vastag üvegből készült fülespohár. És a szobában valami csípős, émelyítő szag. Nem akarom részletezni a szörnyű lát- A ványt, barátom. A pohár alján valami moslékszerű maradék, afféle üledék, mint ahogy később, a vizsgálatnál kiderült: a lúgkő-oldat, ezzel mérgezte a meg magát. És a pohár mellett, a konyhai széken egy cé-édula hevert, a kis Galamb ! Rozália kezeírásával, afféle bo- 11 csánatkérő és búcsúlevél, ami így hangzott, ha nem is szó- szód szóra, bár amilyen rövid volt, meg is jegyezhettem volna igazság szerint, hisz később hányszor, de hányszor is elolvastam még, de azután a háborús felfordulásban, mint ahogy sok minden egyéb, ami a valóban értékes volt számom-ra a világon, ez a kis cédula, ez a kis búcsúlevél is elveszett. De megközelítőleg, körülbelül így hangzott a levél: a »Kedves Művésznő és kedves Művész úr! Jaj, jaj, édes * istenem!.. .* — ahogy hangosan olvastam, hangom mind 3 jobban és jobban megcsuklott 'd és kezem remegett. Gerta a falnak dűlt, sápadtan, akár a ‘ halál és két tenyerével eltajkarta szemét. —Amit teszek, meg kell tennem, mert nem bírom tovább az életet... Most a halál előtt meg kell vallanom, nekem volt egy szervetőm, akinek odaadtam maggam és egy idő után elha ,gyott... Most meg egy újabb ismerősöm akadt, akinek nem adtam oda magam... az meg azért hagyott itt. Felfordult velem a világ! Nem tehetek mást, minthogy meghalok. Bo- , csássanak meg és ne haragud-janak!... De már megyek is ...* És aláírva:Tisztelettel, Galamb Rozika ...« — Mentőkért telefonáltunk * és perceken belül vitték is be , szegényt a kórházija, eszméletlenül. Még aznap hajnalban ’ kiszenvedett... * — Ezt a kis történetet csak , azért mondottam el neked, barátom, hogy lássad, mégis van különbség egy jóhiszemű, ártatlan, hittel, reménnyel, tisztességgel teli gyermek és , afféle, életet habzsoló, selyem-be, tüllbe és csipkékbe öltözött nagyságok között, akik itt ülnek szanaszét a dúslombú fák alatt... “Hopp, már szaladok! .. .” Bizony, elszaladt szegényke, és még azt sem mondhatnám, hogy, egészen oktalanul... Kiszaladt ebből a számára felfordult, érthetetlen, kiismerhetetlen világból, ami az ő részére nem is rejtett talán magában mást, mint megaláztatást, csalódást és kijátszhatatlan veszélyt... — Természetesen, mi mindnyájan ebben a veszedelmes világban élünk és mindnyájan rohanunk, mindnyájan szaladunk valahová ... Ezek a lombok alatt kacarászó népek, urak, hölgyek, méltóságok és nagyságok is futnak, szaladnak és rohannak, maguk sem tudják hová... Én bizonyos idő óta már nem rohanok, békésen ülök és várom, ami — a jelek szerint — kikerülhetetlenül bekövetkezik... Nagy próbatétel előtt áll az emberiség, barátom, és a legtöbb amit tehetünk, hogy nem keveredünk ebbe az italtól, gőgtől és tudatlanságtól megrészegült csordába, és ha lehet, ha van rá mód és alkalom, még afféle, az életből való kiszaladás árán is, mint ahogy tette ez a szegény kis Galamb Rozália, óvjuk hitünket, emberi tisztességünket... — mondotta Gács Tibor, és kihörpintve borát, két tenyerével komoly arcáról a gondokat mintegy lesimítva, felkönyökölt az asztalra. A zene szólt, a gyertyák lángját az üvegbura alatt lobogtatta a szél, és magasan, magasan, a lombok fölött ragyogtak az elpusztíthatatlan csillagok ... Valóban, néhány hétre rá Európában kitört a második világháború, és közel hat éven át a világon, az egész világon félelemben, megaláztatásban, nyomorúságban, kínban, szenvedésben és gyalázatban élt az emberiség, anélkül, hogy módja lett volna akár félrehúzódva és tétlenül szemlélni a körülötte iszap módjára fortyogó gyalázatot, akár pedig kiszaladni ebből az emberhez méltatlan, felfordult világból... Remenyik Zsigmond : „ Hústszukác szaladok!.. Magdimét JÚLIUS 21-AUGUSZTUS 20 Szegedi Szabadtéri Játékok ünnepi előadásai Bánk bán, Aida, Háry János, Párizs lángjai, Az ember tragédiája Az Aida világhírű külföldi vendégművészei csak Szegeden lépnek fel! 7 HORGÁSZAT A SZAHARA keleti peremén, az Ahangan és Tasszili hegységben már korábban felfedezték a korai kőkorszakból származó, igen fejlett művészi érzékről tanúskodó sziklaharcokat, amelyek többnyire őslovat, ősbölényt, zergét, oroszlánt, de néha halat is ábrázolnak. Sokáig rejtély volt, hogy honnan ismerte a sivatagi ősember a halat, mígnem most Blanc és Menaud francia egyetemi tanárok régészeti expedíciója felfedezte azokat az eddig ismeretlen édes vizű tavakat is, amelyekben 20—30 000 évvel ezelőtt élt őseink horgászhattak. Ezekben a tavakban ma is élnek halak. Nagyobbára a pontyfélék családjába sorolhatók, habár bronz színük és elnyúlt alakjuk eléggé megkülönbözteti őket az európai rokonságtól. Minthogy a tavak környéke évszázadok óta teljesen lakatlan, a Szahara halai egyáltalán nem félnek az embertől. Az expedíció tagjai valósággalmagukhoz édesgették, és kézzel fogták meg őket. Találtak a tudósok kétéltű halakat is, amelyek különleges légzőszervük segítségével egy ideig a szárazföldön is elélnek. A Szahara más részein viszont a halászat és horgászat mindennapos dolog. Timbuktu közelében, a Niger mocsaras partvidékén módszeres haltenyésztés is folyik, a halászat pedig a legtiszteltebb mesterségek közé tartozik. A termékeny oázisok népe éjszakánként teljes számban kivonul a víz partjára és fáklyafénynél fogja a halat. A halászmester a törzs mindenkori főnöke. Marokkó hegyi vizeit újabban galócával, süllővel és pisztránggal népesítik be, Észak-Afrikában pedig ősi mesterség a haltenyésztés. Az évezredekkel ezelőtt Perzsiából átszármazott, foggara-rendszerű vízgyűjtők mentén egyre több halgazdaság létesül. Tegyük hozzá hogy az utóbbi években, az olajkutatások során a Szahara alatt, nagy mélységben, föld alatti tengereket is feltártak. Vizüket a tervek szerint előbb-utóbb felszínre hozzák és a sivatagban óriási mesterséges vízi tárolókat építenek. Lehet, hogy néhány évtized múlva már a »*volt« Szahara lesz a világ új horgászparadicsoma? RÖVIDEN. — Keszthelyről ritka szép fogás híre érkezett. Farkas László horgászmester az egyesület tanyája előtt, a nádban egy 15,90 kilós tőpontyot akasztott meg. A hal 90 centi hosszú és 30 centi széles volt. Kereken 3 kiló ikrát vettek ki belőle. Ilyen nagy pontyot a hazai vizeken évek óta nem zsákmányoltak. — Balogh Pál mohácsi olvasónk írja, hogy az elmúlt napokban Babos János kisszerszámos halász, a Petőfi HTSZ tagja, a külső Bédai Duna befolyásánál varsával egy 73 kilós harcsát fogott, majd ezt a rendkívüli sikert egy 30 dekás pisztránggal tetézte. Ez utóbbi talán még nagyobb eredménynek számít, mert a pisztráng a Dunában a mázsás harcsánál is ritkább vendég. Tasson és Adonyban a hét végén a javuló időjárás ellenére sem akadt hal. Mint ilyenkor szokásos, horgászaink a Duna ingadozó vízállását és a Meteorológiai Intézetet dicsérték.• Egy pihent eszű holland kutató kimutatta, hogy a halak közül a legnagyobb koplalómester a lazac. Nászútja idején néha egy évig nem eszik és csak akkor kezdi meg ismét a táplálkozást, amikor már lerakta ikráit. Ekkor viszont elképesztően falánk és a súlygyarapodásban ér el csúcsteljesítményt. Az angol édesvízi horgászok elmúlt évi rekordlistáján 10,5 kilós ponty, 2,25 kilós compó, 4,5 kilós márna, 3,5 kilós dévér és 8,75 kilós pataki pisztráng szerepel. Figyelmet csak a dévér és a compó érdemel. — A Nemzetközi Sporthorgász Szövetség (CIPS) ez évi kongresszusát szeptember 26—28-án Rómában rendezi meg. A vendéglátó olaszok nagy előkészületeket tesznek 28 ország küldötteinek fogadására. Gáspár Ervin SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Az Operaház Szabadtéri Színpada a Margitszigeten: Pillangókisasszony (Jeanette Pirou és Gianbattista Davia vendégfelléptével) (Felemelt helyárak) (8) — Körszínház: I. Richárd (Bemutató) (8) — Bartók Színpad: Fedezzük fel Pestet (8) — Kulich Gyula Szabadtéri Színpad: Álomkastély (háromnegyed 8) — Benczúr-kert Szabadtéri Színpada: A mosoly országa (8) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz-revü (du. fél 4 és este fél 8). Megkezdték a kecskeméti zöldség-gyümölcsraktér építését Pénteken kezdődött meg Kecskeméten az ország egyik legkorszerűbb zöldség-gyümölcsraktárának építkezése. A kapavágást ünnepélyes keretek között ejtették meg. A korszerű új létesítmény 35 millió forintból épül, s évente 40 000 vagon zöldség és gyümölcs átmenő forgalmát biztosítja. A vizek titokzatos vándora, az angolna címmel előadást rendez a TIT július 16-án, hétfőn délután hat órakor az állatkerti Barlang moziban. Előadó: Tölgy István tudományos kutató. Az előadás után bemutatják A csend világa című filmet.