Magyar Nemzet, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

2 Föld­ék­es parasztok éjszakai látogatása Jean Gahin-nél Jobboldali parautatervezetek félrevezető manőverei Párizsból jelenti az MTI. A vasárnapi és a hétfői fran­cia lapok hosszú színes tudó­sításokat közöltek arról, hogy szombatra virradóira, hajnali négy órakor több száz feldü­hödött paraszt Orne megyé­ben behatolt egy verseny l­ó­­tenyésztő-gazdaságba és fel­verte álmából a tulajdonost, Jean Moncorget urat, akit a mozivászonról az egész világ Jean Gabin néven ismer. A feldühödött parasztok fe­nyegetésére Gabin kénytelen volt ígéretet tenni, hogy a gazdaság egy részét ősszel el­adja, vagy bérbe adja a föld­­éhes parasztoknak. Mint utóbb kiderült, a parasztok Brigitte Bar­det tanyájának megtámadását is tervezték. Jean Gabin az utóbbi évek­ben több kis gazdaság felvá­sárlásával 160 hektáros bir­tokot szerzett magának A pa­rasztok, akik egyre nehezebb helyzetbe kerülnek amiatt, hogy földjeik egymás után városi emberek, bankok és vállalatok kezébe kerülnek, a parlament által most elfo­gadott törvényjavaslat követ­keztében, teljes joggal még inkább fenyegetve érzik ma­gukat, s azt a dühöt, amit ez kiváltott, a paraszt­szer­vezetek egyes jobboldali ve­zetői látványos akciókkal igye­keznek mellékvágányra terel­ni. Arra számítottak — és nem egészen alaptalanul —, hogy az ilyen akció főleg az em­lített személy, Jean Gabin népszerűsége miatt nagy port ver fel a sajtóban és emö­­gött homályban maradhatnak a félrevezetett parasztok előtt azok, akik a valóságban ki­húzzák lábuk alól a földet. Hétszázezer-nyolcszázezer kis­birtokos sorsa van veszélyben. A nagy paraszt­szervezetek­nek, mint a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetsé­gének és a Fiatal Mezőgazdák Országos Szövetségének, min­den okuk megvan arra, hogy port hintsenek a parasztok szemébe. Ezekről az okokról az Humanitéból értesülhetünk. A lap három jellemző példát említ: 1. Deleau, a Mezőgaz­dasági Termelők Országos Szövetségének egyik vezetője, hatósági segítséggel kitúrt földjéről egy parasztot, hogy ötven hektárral növelhesse 215 hektáros birtokát; 2. 1961. őszén Giscard D’Estaing pénz­ügyminiszter 453 hektáros bir­tokot vásárolt magának; 3. Von Heimann, a­­ Wehrmarkt volt ezredese 232 hektárnyi föld­területet vásárolt Cher me­gyében, ahol egy másik né­met is ugyanekkora birtokot vásárolt. A jobboldali paraszt­szer­vezetek azonban — írja a lap — eg­yik esetben sem szer­veztek tiltakozást. Az osztrák csendőrség is csatlakozik a rendőrök sztrájkjához Bécsből jelenti az MTI. Minthogy a kormány részé­ről eddig semmiféle hajlan­dóság nem mutatkozik az osztrák rendőrök jogos bér­emelési követeléseinek telje­sítésére, a rendőrség újabb sztrájkakciókra határozta el magát. Az akciók középpont­jában Salzburg, az ünnepi já­tékok székhelye áll. A rend­őrök idegen nyelvű röpcédulá­kat osztogatnak, amelyeken felvilágosítják a külföldieket. A vidéki rendfenntartó kö­zegek, a csendőrök, eredetileg csak augusztus 17-én szándé­koztak csatlakozni a rend­őrök sztrájkakciójához, most azonban úgy döntöttek, hogy máris támogatják a rendőrö­ket, és ezzel fokozzák a köve­telésük súlyát. A csendőrség elhatározta, hogy beszünteti a szolgálatot, kivéve súlyos bűnügyek, balesetek és ka­tasztrófák esetében. Olasz—osztrák tárgyalások Dél-Tirolról Bécsből jelenti , az­ MTI­ , Velencében, a Szent Márk térnél fekvő San Giorgio szi­geten kedden megkezdődtek Kreisky osztrák külügymi­niszter és Piccioni olasz kül­ügyminiszter tárgyalásai a dél-tiroli kérdésről. Az oszt­rák lapok ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy 1961 jú­niusa óta, amikor a két or­szág külügyminisztere utol­jára tárgyalt erről a problé­máról Zürichben, megjavult a helyzet: megszűntek a dél­tiroli terrorakciók, és az olasz részről kinevezett dél-tiroli bizottság sokat tett a feszült­ség enyhítésére. Több ezer hajléktalan­t fizes lakóházak Alsóházi vita a londoni lakásnyomorról Londonból jelenti az MTI. Az angol alsóházban hétfőn, a késő éjszakai órákban vita kezdődött a londoni lakásnyo­­morról Mellish munkáspárti képviselő előadta, hogy jelen­leg 4136 olyan ember él a fő­városban, akit hivatalosan hajléktalannak nyilvánítottak, s hetenként átlag 40 további személy válik hajléktalanná. Fiatal­ házaspárokat, akik uzsonabért fizettek egyetlen szobáért, az utcára löktek, amikor kiderült, hogy gyer­meket várnak.­A fiatal anyák egy év óta menhelyen húzód­nak meg, "büntetésül azért, mert merészkedtek gyermek­nek életet adni­". A lakásnyo­mor fő oka a tory-lakbértör­vény, amely a lakbérkorláto­zások megszüntetésével sza­badjára engedte a legféktele­nebb lakásuzsorát. A fojtogató lakásnyomor ellenére több ezer lakóház áll üresen Lon­donban. A tulajdonosok ugyanis felduzzasztott inflá­ciós áron akarják eladni há­zaikat, amelyekért többet kap­nak, ha üresek. Marsh munkáspárti képvi­selő kifejtette, hogy a hajlék­talanok száma gyorsabban emelkedik, mint az új laká­soké. Jay volt munkáspárti pénz­ügyi államtitkár elmondotta: a hajléktalanok tragédiájáért a kormány a főbűnös, mert mellőzte a céltudatos terve­zést. Smith konzervatív párti képviselő szerint súlyosbítja a lakásnyomort az, hogy Lon­donban a lakások rovására sok középület és üzlethelyiség épül. Lilley munkáspárti képvi­selő szerint vannak családok, amelyeknek neve 10—15, sőt 20 év óta szerepel a lakáské­rők hivatalos névsorán. Színes szovjet fantasztikus filmtörténet BEMUTATÓ: augusztus 2 Közéletek és a lakosság részére CIÁNOZÁST ÉS ROVARIRTÁST VÁLLAL a Fővárosi Takarító Vállalat Budapest, V., Károlyi Mihály utca 12. Telefon: 183—687/94 mellék Hívjon, házihoz megyünk __MagaNemzet _ Általános bérkövetelési sztrájkot hirdetett az argentin munkásszövetség Buenos Aires-i jelentések szerint az argentin általános munkásszövetség bejelentette, hogy szerdától kezdődően 48 órás általános sztrájkot hir­det a bérek általános rendezé­séért, a nyugdíjak rendszeres folyósításáért és az általáno­san nehéz gazdasági helyzet enyhítését célzó intézkedések érdekében. Alsogaray argentin gazda­ságügyi miniszter felkérte a szakszervezeteik vezetőit, hogy legalább 30 nappal halasszák el az egész ország gazdasági életét megbénítással fenyege­tő sztrájkot. A munkások ve­zetői azonban kitartanak ere­deti elhatározásuk mellett. Az általános munkásszövetség há­rommillió munkást képvisel. A gazdaságügyi miniszter, aki egyébként most tért vissza az Egyesült Államokból, ahol gazdasági segítséget kért Ar­gentína számára, kijelentette, hogy "­fenyegetések árnyéká­ban nem hajlandók tárgyalni a munkások képviselőivel­". A magánkézben levő autó­busztársaságok közölték, hogy nem csatlakoznak a sztrájk­hoz. A felháborodott munká­sok hétfőn hat autóbuszt fel­gyújtottak. Az argentin gazdasági hely­zetre jellemző, hogy több tex­tilgyár három hónapra felfüg­gesztette a termelést. A mun­kásokkal közölték, hogy nyers­anyag- és megrendeléshiány miatt egyelőre nem tudnak munkát biztosítani számukra Dokumentumgyűjtemény a „frontváros” szerepéről és helyzetéről Hét szocialista hírügynökség közös kiadványa Berlinből jelenti az MTI. „Tények Nyugat-Berlinről” címmel csaknem 200 oldalas könyv jelent meg Berlinben. A kötetet hét szocialista hír­­ügynökség, az ADN (Német Demokratikus Köztársaság), a BTA (Bulgária), a Magyar Távirati Iroda, a Munkás Hír­­ügynökség (Lengyelország), az Agerpres (Románia), a No­­vosztyi (Szovjetunió) és a CTK (Csehszlovákia) együttesen ad­ta ki. A könyvet a hírügynök­ségek a Berlinben kedden tar­tott nagyszabású nemzetközi sajtóértekezleten ismertették. W. Müller, az ADN ügyvi­vő igazgatója megállapította, hogy a könyv kiadása nagyon is időszerű volt, mert a ben­ne közölt megcáfolhatatlan adatok és tények újabb bizo­nyítékát szolgáltatják annak, mennyire abnormális és vesze­delmes jelenleg a nyugat-ber­lini helyzet. A sajtóértekezleten részt vevő újságírók ezután nagyon sok kérdést tettek fel. A vála­szokat érdekes módon kapták meg: az elnökség tagjai közül mindig azok adták meg a fe­leletet, akik a kérdés szakér­tői: nemzetközi jogászok, köz­gazdászok, pedagógusok stb. Felszólaltak a könyvet kiadó hírügynökségek képviselői is. A sajtóértekezlet mintegy két órán át tartott A könyv szigorúan tárgyila­gos hangnemben, dokumentá­ciós pontossággal vizsgálja — akták, bírósági jegyzőkönyvek és bizonyítási eljárások adatai alapján — azokat a tényeket, amelyeket a Varsói Szerződés országainak illetékes szervei bocsátottak a hírszolgálati iro­dák rendelkezésére. A könyv több mint felerészben eddig még sehol sem közölt esetek­ről számol be. A könyv a többi között egy magyar vonatkozású esetet is megemlít. Kurt Krumholz (pontos címe: Berlin-Dahlem, Gossler-Strasse 14.), az egyko­ri SS-Sturmbannführer, aki 1944. június 23-a után a Himmler különmegbízot­tja­­ként működő Winkelmann SS- tábornok jobbkeze volt Ma­gyarországon, ma a nyugat­berlini úgynevezett készenléti rendőrség parancsnoka. Aki a most közzétett köny­vet végigolvassa és tárgyila­gosan tanulmányozza a ben­ne felsorolt adatokat, ténye­ket, arra a következtetésre kell jutnia, hogy Nyugat-Ber­­linben rendkívül veszedelmes állapotok uralkodnak, s hogy éppen ezért a nyugat-berlini helyzet rendezése halasztha­tatlan, sürgősen megoldandó feladat. A (Peking, TASZSZ) Augusztus 1-én Kína egész né­pe megemlékezik a kínai népi felszabadító hadsereg meg­alakulásán sík harmincötödik évfordulójáról. A (Kairó, TASZSZ) Szatyu­­kov, a Pravda és Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője néhány napos hivatalos láto­gatás után kedden reggel el­utazott Kairóból. A (Moszkva, TASZSZ) A Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa elhatározta, hogy tovább csökkenti a fize­tett apparátus létszámát. Via Nyugat, 1962 ÖNGYILKOSSÁG — RÉSZLETRE ! Vive la mort! — Éljen a­­ halál! — írta fed nagy, fekete­­ betűkkel házfalakra, kapura,­­ falragaszra, egy borzas hajú,­­ egyébként teljesen szokványos­­ külsejű 18—19 éves fiatalem­­­­ber, nem is a diáknegyedben,­­ ahol szokatlan külső, tett, vi­­­­selkedés, igazán nem szokott­­ feltűnést kelteni, hanem a­­ Cham­ps Elysée közelében, a­­ rue de la Boetie-ben. Kapuról í kapura, plakátról plakátra­­ járt, fáradhatatlan kötelesség­­i tudással, mintha csak fizetnék í érte és valaki ellenőrizné, rót­­t­­a a betűket: Vive la mort!... ! Vive la mort! S Eszeveszett, megszállott! —­t gondoltam, de eszembe jutott­­ annyi újkeletű nyugati könyv,­­ film és színdarab pesszimiz­­­musa, a céltalanság, amilyen-­­ nek az életet ábrázolják, a ni­­i­hilizmusuk s mindaz, amit ad­­­dig is láttam, barátoktól, is­­­­merősöktől hallottam, amit­­ olvastam és most éreztem­­ meg, úgyis mondhatnám: most­­ éltem át, hogy azok a bizo­­­­nyos filmrendezők és forgató­­i könyv­ írók, színmű- és regény­­t szerzők nem valamiféle feltű­­­nési viszketegségből ábrázol-­­­ják ennyire sötétnek és kilá­­­­tástalannak az életet, hanem­­ azért, mert mindennek való­­­­ban társadalmi háttere van,­­ mindez valami meglevőt fejez­­ ki. Az írók átélik annak a­­ társaságnak, azoknak a tár­­s­­adalmi köröknek gondolatait,­­ tetteit és életmódját, akik az­­ életet ilyennek érzik és látják. S Rájöttem és átéreztem, hogy­­ ez a torz, elriasztó, elmebeteg­­ gondolat, amit a borzas fia­­­talember firkál a falaikra: Vi­ve la mort! — Éljen a halál! — lehet bár túlhajtott, de mégis tömören megfogalma­zott, logikus, következetes fo­lyománya ennek a hajszának, pontosabban a pénz, a tár­gyak szüntelen hajszolásának, ennek a nyugati nagyvárosok­ban egyre érzékelhetőbben formát öltő életmódnak, élet­­szemléletnek. (Éljen a halál! — "életszemlélet*!!!) Egy tőről fakadnak a halálhangulatú fil­mek, a leverő céltalanságot, a sötét borúlátást árasztó szín­darabok s a nihilt, a semmit, a lét értelmetlenségét hirdető regények és novellák. Rómában, sokat emlegetik egy tizenhét éves "teddy boy" szavait — a fiú nagy botrányt rendezett egy rock and roll táncesten. "Százhúsz kilométe­res tempóban akarok élni és százötven kilométeres tempó­ban akarok meghalni is* — mondotta. Az élet százhúsz kilométeres tempóban, a pénz­üldözés, a tárgyak és gépek hajszolása, nemcsak az ország­úton taszít a halálba — lásd az autóbalesetek évi 9300 ál­dozatát Franciaországban és ez egyáltalán nem francia "specialitás* — fokozatos, de biztos szellemi halál is, a szel­lem halála még az élet folya­mán, nem szólva arról, hogy lassan, de biztosan felőrli a szervezetet is. Orvostudományi egyetemi professzorral beszélgettem Stockholmban. Ez mondotta el, hogy Svédországban is milyen sok a szívbajosok, a magas vérnyomásban szenvedők szá­ma és mennyire gyakori a hirtelen halál szívroham vagy agyszélhűdés következtében. Még Svédországban is, ahol pedig a látogató Rómából, Párizsból, Düsseldorfból, vagy Hamburgból jövet alig-alig észleli külső jelét a rohanás­nak, ellenkezőleg, valami egé­szen szokatlan nyugalom fo­gadja. A csend és az utcák elhagyatottsága, esténként nyolc, fél kilenctől kezdve Stockholmban sok helyütt egyenesen valószínűtlen, kí­sérteties. Nem akarok s ez nem­ is fe­lelne meg a valóságnak, va­lamiféle apokaliptikus, elrej­­tendő képet festeni a nyugati életmódról és világszemlélet­ről s főként nem akarok álta­lánosítani. Lehet okosan és jól is élni, mondjuk abban a csodálatosan szép Olaszország­ban, a ragyogó Franciaország­ban, a Rajna-vidéken s a ba­jor Alpokban — sokan, sze­rencsére még igen sokan, s nemcsak a gazdagok, okosan és jól is élnek. De úgy tűnik, ez a rohanó, nyugtalan haj­szás élet terjed, mint valami járvány, kivált a nagyvárosok­ban, de a kisebbekben is, mi­vel a feltételek, a kórokozók ott is kifejlődnek, másrészt a "Vidékiek", a sznobok különö­sen, ebben is majmolják a fővárost, a kisebb városok pe­­dik a nagyobbakat. Egyébként­­ nem én talál­tam fel a spanyolviaszt, nem én fedeztem fel, milyen riasz­tó és visszataszító a százhúsz kilométeres tempóban való élet. Elterjedt, kedvelt beszéd­téma ez ma már nyugaton, gyakran jelentkezik a lapok hasábjain, sokat foglalkoznak vele orvosok, írók, pszichiáte­rek, társadalomtudósok, köz­életi férfiak és politikusok is. Hogyan él tehát, mi a „standard* életmódja annak a bizonyos százhúsz kilométeres tempóban élő, pénzhajhász francia, belga vagy nyugatné­met polgárnak, Signor, Mijn­­heer, Monsieur vagy Herr X.­­nek? [Bár az olaszok még min­dig kerülik az egyszerű "Sig­­nor" megszólítást, csak úgy repkednek a hangzatos, pom­pás címek: Avvocato (ügyvéd), commandante (parancsnok), dottore (doktor), direttore (igazgató), cavaliere (lovag), főnök, háztulajdonos, tudós stb. Persze, távolról sem min­denki az, aminek szólítják — de ha olyan jól hangzik...] Szóval az életmód: korai kelés, majd az ideg­őrlő út bármilyen közlekedési eszközön — még a leggyor­sabb a párizsi Metró — a munkahelyre. Munka végezté­vel megint csak közlekedni a "mellékes" munkahelyre, vagy ha a mellékest otthon lehet végezni, hát haza. Vacsora, majd vacsora u­tán papucsban a televízió elé. Nem mintha a mozikban, színházakban nem akadna látnivaló, nemcsak azért, mert a szórakozás, mo­zi, színház drága, vagy mert ne lenne érdemes leülni egy kedves kávéház vagy bisztró teraszán. Nem, hanem mert a ház urának (és gyakran az asszonyának is) már nincs lel­kiereje ismét felöltözni s is­mét belevetni magát a közle­kedésbe, mert gondolni kell a teendőkkel zsúfolt holnapra s főként azért, mert legtöbbször már a képernyő előtt elnyom­ja az álom. A modern nyugati ember nem hal meg, hanem megöli magát! — mondotta egy né­met orvos. Ebben a megalapí­tásban jókora adag igazság van és jellemző, elég széles rétegek életformájára A he­tek, hónapok és évek fizikai. .Szerda, 1953- augusztus 1. Halabdaméra válság a nyugatnémet gazdaságban Tőzsdei áresés a Szövetségi Köztársaságban Bonnból jelenti az MTI. A nyugatnémet tőzsdéken napok óta ismét esnek a részvény­­árfolyamok és az árfolyamér­tékek indexszáma három éve nem tapasztalt mélypontra csökkent. Az átlag-indexszám hétfőn 205,7 volt, 2,2 ponttal kevesebb, mint a május 29-i "fekete kedden", amikor a New York-i tőzsdekrach hatá­sára hirtelen zuhanni kezdtek az árfolyamok. Míg azonban a május végi nyugatnémet tőzs­depánikot úgyszólván kizáró­lag a New York-i árfolyamzu­hanások idézték elő és az csak rövid ideig tartott, a most ta­­pasztalh­ató árfolyamcsökkenés már a nyugatnémet gazdasági életben tapasztalható ideges­séggel van összefüggésben. En­nek az idegességnek oka — mint a gazdasági lapok kom­mentárjai hangsúlyozzák — egyrészt a politikai helyzet, másrészt a gazdasági viszonyok jövendő alakulása miatti bi­zonytalanságban keresendő. Az árfolyamcsökkenés nem hirte­len következett be, hanem — a májusi tőzsdepánikkal el­lentétben — már régebben megindult folyamatról van szó, amely immár kezd állan­dó tendenciává válni. A Welt aggódó hangú vezér­cikkben foglalkozik ezzel a helyzettel és rámutat, hogy a tőzsdei árfolyamok "lemorzso­lódása" összefüggésben áll az egyik legnagyobb hamburgi hajógyárnak, a Schlicker Mű­veknek váratlan csődjével is. "Egyesek, köztük maga Er­­h­ard is, azt hangoztatják — írja a lap —, hogy a Schlicker­­cég csődje elsziget­elt eset Másrészt viszont, nem akar­nak elnémulni azok a híresz­telések sem, amelyek szerint más vállalatoknál is nehézsé­gek mutatkoznak, s ezek rész­ben a Schlicker-csőddel állnak összefüggésben. Lehet, hogy ezek a híresztelések túlzottak, de mindenesetre befolyásolják a hangulatot és ha egyszer egy neves cég fizetési válságba ke­rül, óhatatlan, hogy másokat is ne ragadjon magával. Az egyik válság folyamatosan újabbakat szül és együttes há­lájuk hólabdaszerűen növek­szik. A gazdasági életet leg­érzékenyebb oldalán érte ta­lálat, a hitel és a bizalom pontján.* Nyugat-Európa elismerte a perui juntát, de­­Washington még habozik Limából jelenti az AP. A limai katonai junta bejelen­tette, hogy Anglia után Bel­gium és Nyugat-Németország is hivatalosan elismerte az új perui kormányt. Valamivel korábban Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Portugália és Hollandia is közölte, elismeri a július 18-án puccsal hatalomra ju­tott katonai kormányzatot. Perez Godoy tábornok ismé­telten annak a reményének adott kifejezést, hogy az Egye­sült Államok helyreállítja dip­lomáciai kapcsolatait Peruval. Több latin-amerikai ország az amerikai döntést várja, hogy hasonlóképpen cseleked­jék. Az iráni sah közvetít Kabulból jelenti a TASZSZ. Az iráni sah­, aki közvetítési megbízatással érkezett Kabul­ba, hogy elősegítse Afganisz­tán és Pakisztán viszályának megoldását, kedden váratlanul Rawalpindibe repült. A sah tanácskozni szándékozik Ajub Khán pakisztáni elnökkel. Mint ismeretessé vált, Pakisz­tánnak az afgán—pakisztáni viszony felvételére kitűzött feltételei elfogadhatatlanok­­na­k bizonyultak Kabul szá­mára. Magyar vízibuszok Afrikában Az alumínium testű, magyar gyártmányú vízibuszok Euró­pa több országán kívül a ten­geren túit is kezdik "meghó­dítani". Két vízibusz már hosszabb ideje közlekedik Guineáiban, a főváros Conak­ry és az azt körülvevő tengeröböl szigetcsoportja között menet­rendszerűen bonyolítja a sze­mélyforg­almat E vízi jármű­veinkre a nigériaiak is felfi­gyeltek és tárgyalásokat kezd­tek az exportáló magyar ne­hézipari külkereskedelmi vál­lalattal, a NIKEX-szel. A kö­zeljövőiben várható a százsze­­mélyes vízibusz vásárlásáról szóló szerződés megkötése.

Next