Magyar Nemzet, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
Szerda, 1962. augusztus 1. Mit ígér az idei mezőgazdasági kiállítás Egy hónap múlva, szeptember elsején nyílik a kiállítás, a magyar mezőgazdaság nagy seregszemléje. Az előzőknél nagyobb területen rendezik, több látni- és tanulnivalót nyújt majd és több érdekességet. Ehhez igazodik nyitvatartásának az ideje is: a korábbi két hét helyett három hétig lehet látogatni. A kiállítás területén már teljes gőzzel dolgoznak, a régi és az új pavilonok friss színeikkel hívják fel magukra a figyelmet. A fő téren nagy vízmedencét alakítanak ki, amelynek szökőkútja pompás látványt nyújt majd esti megvilágításban. Több lesz a parkosított rész, több lesz a virág és több lesz a pad is, mint volt, a múlt kiállítások alkalmával — mondják a rendezők, is kiállítanak. Közülük megemlítünk hármat. Az egyik az Eöttevényi—Zsabay-féle fagymentesítő berendezés, amelyek alkalmazásával sok ezer forintot takaríthatnak meg a gazdaságok. Igen hasznosnak ígérkezik Nádasi András újítása, egytengelyes kerti traktor szerkesztése, amely bármikor ki- és beszerelhető motorkerékpár motorral működik. A jelentősebbek közé tartozik a Mezei—Balla-féle újítás is, amely a G—35-ös átszerelésére irányul légfékes vontatóvá. S amit eddig elmondtunk a gépek, a növények, az állatok bemutatóiról — hogy az előző kiállításokhoz viszonyítva nagyobbak, jobbak lesznek — ez érvényes a kiállítás csárdáira, konyháira, poharazóira is. Még többféle borok, ételek, jó halászlék, vadpecsenyék és bográcsgulyások várják majd a látogatókat. K. E. Új borversenyzők: USA, Japán Újdonság lesz az idén a “KISZ-pavilon", a "Fotóművészek a szocialista mezőgazdaságért" és a nemzetközi mezőgazdasági könyvkiállítás is. A divatbemutató mezőgazdasági munkaruha bemutatóval bővül. Gazdag anyaggal jönnek a baráti országok és a nyugati cégek is. Hazánkban először állít ki Mongólia önálló pavilonban, amelynek bejárata előtt egy jurtát építenek majd fel. A kiállításon bemutatják a nemzetközi borversenyen részt vevő borokat is. A versenyre 21 ország nevezett, 965-féle borral. Új részvevők: az Egyesült Államok, Japán és Portugália. A növénytermesztési részlegekben az a 400 szántóföldi növény lesz látható, amely a termésátlagok és a vetésterület nagyság szempontjából tavaly a legkiválóbbnak bizonyult hazánkban. A kertészeti bemutató területe kétszerese lesz az előző kiállításokénak. Bemutatják a legújabb zöldség- és szőlőművelő gépeket, öntözési módokat. Nemcsak érdekesnek, de igen hasznosnak is ígérkezik a termelők számára a szabványosítást bemutató pavilon. Jön a,kiselejtezett* Szellő is A bemutatásra kerülő állatok is szebbek, nagyobb teljesítményűek lesznek, mint amelyek a korábbi évek kiállításain szerepeltek. Budapestre jön a büki Némia Termelőszövetkezet Szellő nevű tehene is, amelyet ezelőtt öt évvel a szövetkezet elnöke vásárolt az acsádi tsz-től, mint kiselejtezett jószágot. Azóta a selejtborjú igen kitett magáért és az idei kiállításon esélyes az első díjra. A legjobb évében 11 500 liter tejet adott, s ez több mint 30 000 forint bevételt jelentett a közös gazdaságnak. Mindig nagy népszerűségnek örvendtek a megelőző kiállításokon az úgynevezett"nehéz hízók". Az idén egyet a Szekszárdi Állami Gazdaság is küld. Egyelőre három hízó "►versenyez" a gazdaságban és a legnehezebb részesül majd a budapesti útban. A jelek szerint a győztes 500 kilón felüli lesz. A sertéseknél bemutatnak egy teljesen automatizált 500 férőhelyes sertésszállást is. A kiállítás területén már befejezték egy nagy, modern csibenevelő és egy tojóház építését, amelyeket a látogatók üzemelés közben tekinthetnek meg. Fotocellás borsóválogató, műtakarmány Az új gépek nagy részét működés közben láthatják majd az érdeklődők. Minden bizonnyal sok embert vonz majd a fotocellás bab- és borsóválogató gép, az újfajta öntözőberendezések, a csehszlovák chemizálási bemutató, a nagy teljesítményű szovjet gépek. Az egyik londoni cég elektronikus magtisztítót hoz, egy párizsi cég műtakarmányt mutat be, egy amszterdami gyár pedig vegyipari cikkeivel szerepel. ötszáz újítást és találmányt Hétezer kisiparos jelentkezik a 310—109-en Milyen mértékben veszik ki részüket a budapesti kisiparosok a lakosság javítási megrendeléseiből, hogyan alakul a peremkerületek ellátottsága? Gálos Györgyöt, a KIOSZ budapesti titkárát kerestük fel e kérdéssel. — Három éve alakult meg a »budapesti kisiparosok a lakosság szolgálatában« mozgalom, először 700 kisiparos részvételével, akik vállalkoztak arra, hogy a késő esti órákig rendelkezésre állnak a lakosságnak a különböző javítások elvégzésében — hangzik a válasz. — A KIOSZ munkaszervezési csoportja kapja a megbízásokat telefonon, a 310—109-es központi számon és irányítja a megadott címre a kisiparosokat. Az idén már hétezerre nőtt azoknak a kisiparosoknak száma, akik a csőrepedést, áramzavart, zárba tört kulcsot, s a többi hibát sürgősen »orvosolják«. Az esetek többségében a kisiparosok rendben elvégzik a munkát. A KIOSZ-hoz futottak be panaszok néhány esetben amiatt, hogy a kisiparos késedelmesen, vagy egyáltalán nem jelent meg. Az ilyen mesterekkel szemben, akik rontják a kisiparosok jó hírét, a szakmai vezetőségek járnak el. A peremterületen akad a legtöbb tennivaló. A KIOSZ a tanácsok ipariosztályainak segítségével felmérte a külső kerületek ellátását és megállapította, hogy a XIX. kerületben kevés a szövetkezeti ás tanácsi vegytisztító fiókok száma, a XVII. kerületben pedigkárpitosra lenne szükség. Ennek a két kerületnek már eddig sikerült kárpitos, illetve vegytisztító kisiparost biztosítani. Sajnos, még nem teljesíthették a XVI., XIX. kerületek kérését, ahova víz- és gázvezeték-szerelőket is sürgetnek. Csepel sem kaphat kútásó iparost, mert ez kihalófélben levő szakma, s mindössze hét kútásó működik Budapesten. Pedig az épülő családi házakhoz egyre gyakrabban kérnek kútásót is. A KIOSZ budapesti titkársága a kerületi tanácsszervekkel együtt igyekszik megoldani a külső kerületek problémáit, mert csaknem valamennyi peremkerület igényel különböző szakmájú kisiparosokat. Az első lépés már megtörtént és remélhetőleg a többi kerületekbe is sikerül néhány keresett szakmájú kisiparost telepíteni. Az utánpótlás érdekében folynak az ipari tanuló szerződtetések. Sajnos, a lakatos, tetőfedő, ács, villanyszerelő, asztalos, cipész szakmában nincs elég jelentkező. (f. r.) MidS Öp Divatcsarnokban || |^VI.NÉPKOTÁRSAIM LIBA 39_11| Madar Nemzet Dobi István üdvözlő távirata Svájt nemzeti ünnepe alkalmából Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Svájc nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Paul Chaudet-et, a Svájci Államszövetség elnökét. Százéves a Vöröskereszt A Nemzetközi Vöröskereszt a jövő évben ünnepli fennállásának századik évfordulóját. A jubileum alkalmából a magyarországi Vöröskereszt-szervezetek az esemény jelentőségéhez méltó munkaprogramot dolgoztak ki. A tisztasági mozgalmat minden községi és városi lakóterületre, valamennyi termelőszövetkezetre, állami gazdaságra és gépállomásra kiterjesztik. Ez idő szerint több mint 2000 egészségügyi állomást, több mint ötezer elsősegélyhelyet tart fenn az üzemekben a Vöröskereszt. A következő időszakban főleg azokban az üzemekben növelik ezt a hálózatot, ahol az üzemorvos hiánya miatt az egészségügy társadalmi támogatására különösen nagy szükség van. 3° modor A háziasszony lelkesen kínálta a kávét. Fiatal anyák ülték körül az asztalt, komoly problémáról, gyereknevelésről beszéltek. Csupa »szalma-mami« került össze, a csemeték vagy táborban üdültek, vagy a nagymamáknál nyaraltak. Aztán megérkezet egy ifjú asszony és magával hozta két kisfiát. — Bemehettek a másik szobába televíziót nézni — mindjárt odaviszem a málnaszörpöt — rendelkezett a háziasszony. — Jöjjön, Tibor — szólt az idősebbik és kézen fogta az öccsét. — Nem nézte meg véletlenül a programot? — kérdezte a kicsi. — Sajnos, nem, csak jöjjön, majd meglátja. Eltűntek, az ajtó mögött. Csodálkozva bámultak utánuk az asszonyok. Arisztokrata körökben volt szokásban, hogy testvérek magázták egymást. Majmoló polgárok is átvették később. Mindenesetre 1962- ben idegenül, asffektáltan hangzott ez a nagyképű érintkezés. Az egyik asszony meg is kérdezte az anyjukat: — A te fiaid magázódnak? Mentegetőzve hangzott a válasz: — Tudod nálunk ez családi tradíció. Kicsi koruktól rászoktattuk őket. De jól jött a dolog. Csintalan kölykök, már óvodás korukban gorombáskodtak egymással.. . Magázva nehezebb durváskodni. Mint hallottátok, finom tónus uralkodik köztük. Ebben megnyugodott a társaság. Tovább folyt a diskurzus. Egyszer csak felcsattant a másik szobából a nagyobbik fiúcska éles hangja: — Mondja, maga hülye, kosárlabdázásnak nézi a kézilabdát? Mire a kisebbik: — Fogja be a száját, piszok csirkefogó?! Újból az érettebb hang: — Ön egy közönséges gonosztevő. Odahaza dagadtra pofozom. Az asszonyok megdermedtek. A gyerekek mamája riadtan jegyezte meg: — Képzeljétek, mi lenne, ha ezek odaát pertut innának a málnaszörppel! (Stella) Öt év alatt 170 millió forint a gyermekvédelmi intézmények hálózatának fejlesztésére Ezekben a hetekben a különböző társadalmi és tömegszervezetek, tanácsi és népfrontbizottságok, közigazgatási és oktatásügyi szervek tűzték napirendre a gyermek- és ifjúságvédelem időszerű kérdéseit. Megközelítő pontosságú adatok szerint — mint megállapították — a 18 éven aluli fiataloknak körülbelül 1 százaléka él olyan környezetben, amely veszélyezteti fejlődését, károsan befolyásolhatja nevelését, jellemének alakulását. Államunk a második ötéves tervben 170 millió forintot költ a gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények hálózatának fejlesztésére. Jelenleg 120 gyermekotthon működik az országban, s több mint 25 000 fiatalról gondoskodik az állam. A fejlesztési program adatai szerint 1965 végéig előreláthatóan 4500—5000 férőhellyel bővülnek a gyermekotthonok. Országszerte elterjedt a gyermekotthonok patronálásának mozgalma; kisebb-nagyobb közösségek, társadalmi szervezetek jelentős összegű támogatással tetézik az egyegy gyerekre jutó havi 1200 forintos állami gondoskodást. A gyermekvédelmi munka javításának tervei között szerepel ezenkívül a jelenleg érvényben levő örökbefogadási rendszer felülvizsgálata és javítása. A módosításokkal elsősorban azt akarják elérni, hogy az örökbefogadásokkal kapcsolatos kötelező eljárásokban megszüntessék a még meglevő bürokratikus vonásokat, s hogy a gyermeküket elhanyagoló vérszerinti szülőknek kevesebb lehetőségük legyen a másutt már családtaggá fogadott gyermek indokolatlan visszakövetelésére. Jevgenyij Jevtusenko: AKAR-E A MOSZKVA HÁBORÚT Akar-e Moszkva háborút — az esti csönd legyen tanúd, kérdezd a búzaföldeket, susogó nyárfa berkeket. Kérdezd a hőst, ki ott pihen a nyír tövén, a sírba’ lenn, s feleljen rá az ő fia: Akar-e háborút, akar-e háborút, akar-e háborút Moszkva! Nemcsak az ő hazájukért ontottak akkor annyi vért, hanem, hogy mind az emberek pihenni bizton térjenek. Kérdezd meg őt, ki visszatért, s karjára vette gyermekét, mi célnak él, mi fűti ma. Akar-e háborút, akar-e háborút,kar-e háborút Moszkva! Kapuvári Béla fordítása Tudunk mi küzdeni, ha kell, a harcot nem feledtük el. De nem akarjuk, hogy megint ismerni kelljen azt akint. Kérdezd a nőt, ki félt s szeret, anyát, vagy ifjú hitvesed, feleljen rá az ő szava: Akar-e háborút, akar-e háborút, akar-e háborút Moszkva! Ki sírva sírt, megérti azt, megérti munkás és paraszt, s kimondja minden nép maga: Akar-e háborút, akar-e háborút, akar-e háborút Moszkva! * 5 Jlettőzécniy/ Kolmanovszkij és Jevtusenko békedaláról Július 29-i vasárnapi számukban közölték Rajcsányi Károly szép átköltésében Jevgenyij Jevtusenko "Nem akarunk háborút!" című versét. Engedjék meg, hogy kiegészítsem azt a néhány soros ismertetést, melyet a költemény alatt közöltek. Kolmanovszkij és Jevtusenko békedalát a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus előtt Kapuvári Béla megkapta már. Annyira megragadta őszinte pátoszú szövege és kifejező zenéje, hogy azonnal lefordította . Varga András, Operaháziunk kiváló fiatal magánénekese a következő népen egy ünnepségen be is mutatta. Természetesen állandóan műsorán tartja, sőt a fesztiválra induló fiataloknak is betanította a dalt. A KISZ csillebérci központi iskoláján részt vevő vidéki ifjúsági vezetőik ugyancsak megismerték, s hazatérve, remélhetőleg hamarosan népszerűsíteni fogják. Sajnos, a Rádió még nem talált módot a békedal felvételére, de talán a közeljövőben ez is megtörténik, s akikor nemcsak a fiataloknak, hanem egész népünknek kincsévé válhatok. A dal elterjesztésének megkönnyítésére ugyancsak nagyon fontos lenne, hogy nyomtatásban is megjelenhessék. B. K., Budapest Mentsék meg Petőfi borjádi méhesét! Dienes András neves Petőfi-kutatónk könyve nyomán látogatást tettem Borjádon, a volt Sass-kúrián, ahol Petőfi 1845 őszén a szüretet töltötte. Tehát itt születtek azok a szép versek, melyek Borjád községet bevonultatták az irodalomtörténetbe — mondtam kísérőmnek... öt esztendővel ezelőtt Dienes András kifogásolta és a közvélemény tudomására hozta, hogy a méhes elhanyagolt állapotban van, környékét gaz, dudva borítja. Én még szomorúbb állapottal találkoztam. Trágyadombok szegélyezik, nádkévét tárolnak benne. Sajnos a szobába, ahol Petőfi rendszeresen tartózkodott, nem tudtam bemenni, a kulcs nem állt rendelkezésre. Hogy mi van belül, nem tudom. Az egész környéken a nemtörődömség jelét láttam. Hát maradhat ez így, hogy az a kis ház, ahol "A négyökrös szekér", "A magyar nemes" és még néhány szép vers született, ily hanyag kezelésben álljon? A látogató szeme elé a feledés elkeserítő képe tárul. És emléktábla? Az sincs rajta. Kísérőm említette, hogy csehszlovák írók is jártak ott. Mit mondanak el ők otthon, ha mi a Petőfi-kultuszt így ápoljuk? Borjád szülöttje. Kisfaludy-Strobl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművész is kifogásolta ezt, többször felemelte szavát a méhes érdekében — mindhiába. A volt Sass-kúria a helyi tsz tulajdona. Kis anyagi fedezettel és társadalmi munkával, közösen meg lehetne menteni a méhest a pusztulástól. Ha a tsz vagy a falu nem tudja ezt az áldozatot meghozni, úgy Tolna megye vezetőit kérem arra, hogy mozgalmat indítsanak Petőfi kedvenc tanyája megmentésére. Szabó Sándor (Budapest), a Hazafias Népfront I. ker. klubbizottságának tagja Vállaljon a maszek is javítást Vietnami gumis árut vásároltam. Bár ezek a saruk erősek és jó minőségűek, az egyiknek erőszakos hatás miatt idő előtt elszakadt a pántja. Sehol sem találtam olyan gumijavító szakműhelyt, ahol meg tudták volna csinálni. Végre megadták egy maszek gumifeldolgozó műhely címét, ahol gyártanak ilyen sarukat, persze nem negyven forintért párját, kértem egy pántot, mire azt válaszolta: csak ahhoz a saruhoz ad pántot, amelyet tőle vásároltak. Eldobhatom tehát az egyébként jó sarut, mert nem hozatunk be elegendő pótpántot, mert nincsen állami kezelésben egyetlen gumifeldolgozó üzem sem, ahol — feltehetően — nem utasítanák viszsza az importáruhoz pánt készítését. Míg ezt a problémát illetékesek megoldják, kötelezni kellene a maszekokat, hogy a kiutalt gumiból javításokat is vállaljanak. M. Z., Budapest