Magyar Nemzet, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-05 / 207. szám

S se­re a, IMS, szeptember 5m5 Maffiarewnzet EGYSZERŰ ANYAGOKBÓL ÍZLÉSES ÉP Beszélgetés nivar flalto akadémikussal, a finn építőművészet mesterével Mielőtt a Finn Köztársaság külügyminisztériumának meg­hívására, a négytagú magyar újságíró-delegáció tagjaként Helsinkibe utaltam volna, egy fiatal építész-barátommal hosszasan beszélgettem a ma­gyar és a nemzetközi építé­szetről. Búcsúzáskor megem­lítettem északi tanulmány­­utamat . Örülök, az érdekes útnak, egyben irigyellek is, hiszen nagy élményekben lesz részed. Szép városokat, épü­leteket láthatsz. Északon a finn építészet vezet... A több száz kilométeres utazás Finnországban, északi rokonaink között, városokban, falvakban, arról győzött meg, hogy a finn építőművészetet valóban különleges rang illeti meg a nemzetközi világban. Külföldön, bárhová is uta­zik az ember, mindenütt talál szép épületeket, de közepese­ket és gyenge munkákat is. Ha a legjobbakat kellene ösz­­szehasonlítani, mégis melyik ezek közütt is a legkiválóbb, nehéz lenne a döntés, hiszen minden országban találhatunk kiemelkedő építészeti objektu­mokat. Da ha az általános építészeti színvonalat szem előtt tartva, nyilatkoznom kel­lene, hol legmagasabb az épí­tészeti kultúra — habozás nél­kül Finnország mellett dönte­nék. A titok Láttam Helsinkiben az új lakónegyedek egész sorát. Jár­tam Lahtiban — Pécs testvér­­városában —s kisebb helysé­gekben: a 15 000 lakosú Sa­­vonlinnában; a ma már 23 000 lelket számláló Varkaus ipar­városban, amely 1928-ban ala­kult községgé és az idén ja­nuárban kapott városi rangot. És mindenütt a nagyon ízlé­ses, megragadó lakóházakkal, középületekkel találkoztam. Helsinkiben Alvar Aalto­nsep kultúrháza éppen olyan újnak hatott, mint Varkaus­­ban a közel tíz évvel ezelőtt épített községi tanácsi épület, Kalevi Vayrinen műve; vagy ugyanitt a 31 éves H. Korppi- Tommola korszerű középisko­lája; Lahtiban a hét évvel ez­előtt emelt fa- és fémipari szakiskola Olli Saijonmaa fia­tal építésztől; Savonalinnában Martti Valikangas idősebb helsinki építész korszerű kór­házépülete. Az idősek, a középkorúak és a fiatalok mindannyian egyszerűt, mégis szépet alkot­nak. Mi a titka a magas szín­vonalú finn építészetnek? Nem azért megkapóak a finn középületek, lakóházak, iskolák, kórházak, mert meg­lepő, még nem látott formá­kat, különleges rafinériával összehordott anyagokat, for­mákat alkalmaznak, nem kiál­lítási épületeket, produkálnak, hanem vásári hivalkodás nél­kül, egyszerű anyagokból, a helyi körülményekhez és fő­ként a környezethez alkalmaz­kodva megfelelőt alkotnak. A finn építészeti kultúra jellem­ző vonása: a tisztesség, a mű­vészi mértéktartás, az össz­hang az objektum és a táj, a városkép között A környezet hatása Sokszor mondjuk: a környe­zet nagy hatással van az em­berre. Úgy is fogalmazzuk: a környezet nagy nevelő­erő. A csodás finn táj, a 60 000 tó, a végeláthatatlan fenyő- és nyír­faerdő, de tegyük hozzá a ma­gas színvonalú építészet, amelynek alapjait több évti­zede a nagy mesterek rakták le, nagy szerepet játszanak a nép formálásában, de az épí­tészet töretlen, vonalú előre­haladásában, a fiatal építész­­nemzedék nevelésében, okta­tásában is. Finnországban nehéz lenne megállapítani, ki tartozik a tíz legkiválóbb építész közé. De ha a finn építész-iskola meg­alapítóját és mostani meste­rét kellene kutatni, kétségte­lenül Alvar Aalto mellet sza­vaznának a legtöbben. A most 63 éves mester az 1920-as években a modern építészet úttörőjének számított a nem­zetközi életben. Generációt ne­velt, nagy műveket alkotott hazájában és külföldön. A Pálmában 1933-ban emelt sza­natóriuma, a párizsi világkiál­lítás finn pavilonja, amelynek homlokzatát hántolt vörös fe­nyővel borították (1937), a New York-i kiállítás finn pa­vilonja (1939), a helsinki kul­­túrház (1958), a kurhulai és su­­nilai cellulózgyár — hogy csak néhányat említsünk —, a finn építészeti kultúra remek­művei közé tartozik. Alvar Aalto alakította ki Rovaniemi városközpontját, újabban az­zal a feladattal bízták meg, hogy készítse el a finn fővá­ros új városközpontjának ter­veit. Kísérleti épület A körülbelül félmillió lako­sú Helsinki egyik gyorsan fej­lődő városrészében, a mi Ró­zsadombunkra emlékeztető Munkkiniemiben, egyik irodá­jában kerestem fel a finn épí­tészet nagy mesterét. Már ez az épület is érdekes történet­tel szolgált. Alvar Aalto maga tervezte kísérleti »alanyként«. Amikor egy nagy középület tervezését bízták rá, mielőtt a nagy objektumhoz fogott vol­na, új elgondolásait egy eme­letes saját házán próbálta ki és miután a valóságban jól hatottak, fogott a nagy épület tervezéséhez. Finn ismerőseim figyelmez­tettek: ne keseredjem el, ha a mester nem fogad. Építé­szeket, újságírókat, belföldit, külföldit is visszautasított ed­dig. Nem ér rá, sok a mun­kája. Szerencsém volt, a ven­déglátók kieszközölték a talál­kozót. Három irodája egyikében fogadott. Amikor belépett a tágas műterembe, hirtelen Tito Schipa, a világhírű olasz operaénekes jutott eszembe. Magas homlok, csillogó szem, széles vállaró. Nekem úgy­­tűnt, hasonlítanak egymásra. Az olasz a hangok mestere, Alvar Aalto a finn akadémia tagja az építészetben tündököl. A mester túl a hatvanon, sok élettapasztalaton, világhí­ren, nagyon barátságosa­n fo­gadott. — Sok finn és külföldi ta­nítványa van. Mi a mester módszere, hogyan, mire tanítja őket, mi a legfontosabb, amit az építésznek tudnia kell? — tettem fel a kérdést. — Valóban sok a tanítvá­nyom. Itthon és a világ min­den országában. Azonban nin­csen külön módszerem. Én építész vagyok, építeni aka­rok. A teóriák megkötik az alkotó kezét, ezért kerülöm a teóriákat. Kis szünet után: — Az építészek más és más körülmények között dolgoznak a világon, nem lehet egyfajta iskolát csinálni. A legfonto­­sabnak azt tartom, hogy az épületnek a környezetéből kell kinőnie, más szavakkal az ob­jektum akkor tökéletes, ha be­illeszkedik a környezetbe. Nem lehet független a termé­szettől. — Járt-e Magyarországon, ismeri-e mester, a magyar épí­tészetet? — Többször voltam Magyar­­országon és Budapesten. Leg­utoljára a második világhá­ború előtt, amikor Görögor­szágba utaztam. Apropos: megvan-e a Duna palota Szál­ló? Jártam benne, nem sze­gény­legényeknek építették... A magyar építészet alkotásait nem ismerem, hozzáteszem, a finn építészet újabb műveit sem, mert munkám, a terve­zés és egyebek nagyon leket­nek. Legutóbb Buenos Aires­­be hívtak a nemzetközi épí­tész kongresszusra, utána Hongkongba, hogy díjakat osz­­szak ki. Egyiket sem vállal­tam. — Tervei? — Nemsokára Nyugat-Euró­­pába utazom, Franciaország­ba, Olaszországba. — Olaszország csak pár lé­pés tőlünk, hozzánk nem láto­gatna el? — szóltunk közbe. — Szívesen, ha meghívnak — mondotta búcsúzásul és a kapuig kísért bennünket és közben, amíg az autót vártuk a magyar—finn közös voná­sokról, a sajátos alapi nyelv­tanról és temperamentumról beszélgetett. A finn építészet nagy mes­terével folytatott beszélgetés után északi rokonaink építé­szetét igyekeztem még jobban megismerni és arra a megál­lapításra jutottam: a finn épü­letek nem kiállítási minta­darabok, nem hivalkodók, ha­nem egyszerűek. A nálunk sajnos, még mindig gyakran látható felületes formamáso­lásnak, látványosságra törek­vésnek Finnországban nyoma sincs. Sokat tanulhatunk tő­lük, annál is inkább mert az a józan egyszerűségük a mi népi és történelmi építé­szetünknek is legszebb közös hagyománya. Vig István A miskolci Nehézipari Mű­száli Egyetem nappali tagoza­tának első évfolyamára az új tanévben a tavalyinál jelentő­sen többen, kereken ötszázévi iratkoztak be, így a felső év­folyambeliekkel együtt mint­egy kétezren tanulnak az egyetem gépész-, kohó-, illetve bányamérnöki karán. Az is­kola tizenegy éves fennállása óta ilyen nagy még nem volt a tanulók létszáma. Az egyetem jó hírneve egy­re több külföldi tanulót vonz az iskolába. Az új tanévben például tizenkét kubai hall­gató iratkozott be a bánya-, illetve a kohómérnöki kar első évfolyamára. A kubai diákok első csoportja már megérke­zett. A felsőbb évfolyamokon tanuló indonéz, szír és liba­noni egyetemistákkal az idén húszra emelkedik azoknak a külföldieknek a száma, akik Miskolcon akarják megszerez­ni a mérnöki diplomát. Az első tanítási nap az iskolákban Kedden volt az első tanítási nap az általános- és a közép­iskolákban. Ebből az alkalom­ból Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter reggel rádióbeszédben köszöntötte a pedagógusokat és a tanulóifjúságot. Vala­mennyiüknek sok sikert, jó eredményeket kívánt az okta­tó-nevelő munkában, illetve a tanulásban. Rámutatott, hogy közoktatásunk fejlesztését — amit a VIII. párti kongresszus tézisei is kiemelnek — tovább kell fokozni. Az ezt szolgáló közös célok megvalósításához még következetesebb, elmé­lyültebb munka szükséges. Biztosak vagyunk benne, ha megtartjuk és javítjuk a pe­dagógusok körében is kiala­kult egészséges szellemet, a jó munkához nélkülözhetetlen elvtársias légkört, nem ma­radnak el az eredmények — mondotta. A miniszter beszé­dét együtt hallgatták meg a nevelők és a diákok. A tanítás első napján — az előző évek jól bevált gyakor­latához hasonlóan —, az álta­lános iskolákban megkezdték a tankönyvek szétosztását Több fővárosi kerületben ka­pott tájékoztatás szerint a könyvek mindegyike időben megérkezett az iskolába. Né­hány középfokú iskolatípusban — a közgazdasági, az ipari, és a mezőgazdasági techniku­mokban, valamint a szakkö­zépiskolákban­­— ugyancsak helyben kapják meg a diákok a tankönyveiket. Tanévnyitó ünnepség és gyémántdiploma-kiosztás az Agrártudományi Egyetemen Kedden délelőtt ünnepélye­sen megnyílt az új tanév a gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Az általános me­zőgazdaságtudományi és a mezőgazdasági gépészmérnöki karon az idén 350 első éves hallgató kezdi meg tanulmá­nyait. Közülük több mint százan már legalább egyéves termelési gyakorlattal rendel­keznek, s a hallgatók húsz százaléka társadalmi ösztön­díja révén is szoros kapcso­latban van valamelyik me­­zőgazdasági üzemmel. Az új tanévben megkez­dődik az egyetem központjá­nak nagyarányú bővítése is: még az ősszel 1200 személyes diákotthon, majd később új tanügyi helyiségek építésére kerül sor. A megnyitó ünnepségen dr. Magyari András rektor üd­vözölte az egyetem tanárait, dolgozóit, hallgatóit, más­­ gyémánt- és aranydiplomát nyújtott át három veterán mezőgazdásznak. Elekes Imre és Schram Lajos, akik hatvan évvel ezelőtt végeztek a ko­­lozsmonostori gazdasági inté­zetben, s 58, illetve 53 évig dolgoztak szakmájukban, gyé­mántdiplomát kaptak. Kuppis Gyulának, aki ötven évvel ezelőtt nyerte el oklevelét, s ma is dolgozik, aranydiplo­mát adtak át. Tervek, javaslatok a túlzott alkoholfogyasztás meggátlására Az alkoholizim­us elleni küz­delem szervezésére és irányí­tására alakult budapesti tár­sadalmi bizottság a közelmúlt­ban kidolgozta működésének alapelveit. Ezek szerint a bi­zottság elsőrendű feladatának nem a szeszfogyasztás teljes mellőzését, hanem a túlzott alkoholfogyasztás, a részeges­­kedés elleni harcot tekin­ti. Az új társadalmi szerv szak­emberek­­bevonásával terveket javaslatokat állít össze az al­koholizmus elleni harc ered­ményessé tételére. Indítványt dolgoznak ki például arra, hogy az illetékes szervek kö­telező erejű határozatban mondják ki: a budapesti mű­velődési otthonokban és ifjú­sági házakban, valamint az üzemi büfékben röviditalokat és rámért bort nem szabad árusítani. A fővárosi tanács egészség­­ügyi szervei egyébként napi­rendre tűzték kijózanító-szo­bák berendezését. Az első ki­józanító "központot" előrelát­hatólag még ebben az évben megnyitják a volt Bem-lakta­­nya épületében, a II. kerületi Feketesas utcában. Több ke­rületi tanács is megkezdte a felméréseket: hol vannak meg­felelő helyiségek kerületi ki­józanító­ szobák céljára. Szép­ességik lesz... ...ha meghallgatjuk HORVÁTH JENŐ zeneszerző új műsorát a DUNACORSO ESZPRESSZÓBAN (V. Vigadó tér 3.) Minden este 9 órától A Siófok-Tisztviselőtelep közlekedéséről öt gyermekemmel Siófok- Tisztviselőtelepen nyaraltunk. A szó szoros értelmében meg­rémültem, mikor hallottam, hogy szeptember elejétől kezd­ve nem jár a helyközi autó­busz. Számtalan nyaralótár­­sam várakozott velem együtt az autóbuszra hosszú-hosszú ideig, míg egy járókelő felvi­lágosított, hogy nem jön a busz. Meggyőződésem, hogy a Balaton minden megállójánál ebben az időpontban hiába vá­rakozott sok utas. A forgalom megszüntetéséről ugyanis se­­hol sem láttam semmiféle hir­detményt. A Siófok-Tisztviselőtelep megállóhelyet tavaly a MÁV legnagyobb bánatunkra meg­szüntette. Azóta az érintett családok minden beadványa, könyörgése ellenére sem tudta elérni, hogy egyetlen vonatpár itt megálljon. Azt a sztereotip választ kaptuk, hogy majd az autóbusz mindent pótol. A helyközi autóbuszforga­lomról mindent lehet monda­ni, csak azt nem, hogy jó. A közlekedés megbízhatatlan, egyes járatok kimaradnak, a leszállókat megálló előtt száz méterre teszik le, s a meg­állóban felszállásra várakozók előtt elsuhan a busz stb. A helyközi autóbuszforga­lom július elsejével indul és ezek szerint augusztus 30-ával zár. Tehát, aki főszezon előtt és után jön a Balatonhoz — csak hadd gyalogoljon. Hogy beszerzési lehetőség csak négy kilométernyire van, és onnan kell a holmit hazacipelni — úgy kell annak, aki nem la­kik a Motelben. Ugyanis fő­szezon előtt és után nagyszü­lők és nyugdíjas rokonok lak­nak a kis családi nyaralókban, hiszen a gyerekes családok az iskoláihoz vannak kötve. Most ugyan a rendelkezés a gyer­mekes családokat is érintette, hiszen velem együtt nyilván sokan vették ki úgy a szabad­ságukat, hogy közvetlenül is­kolanyitásra, elsején vagy má­sodikén utaznak haza, így most a kofferekkel, az ágyne­művel stb. Siófokra kell be­gyalogolnunk. Ha már tehát olyan teljesíthetetlen kíván­ság, hogy egyetlen vonat meg­álljon nálunk, akkor legalább volna busz, amely csomagjain­kat elvinné. Egyéni bajunkon kívül a szeptember 9-éig tartó balato­ni hetek idegenforgalmát ellensúlyozza a buszforgalom leállítása. Jávorszky Zoltánná, Bp., X., Debrőczy u. 20/b. Feliratos mozit ! Édesanyám jelenleg hatva­nadik életéve felé közeledik, de mintegy harminc éve na­gyothall Valamikor nagyon szerette a zenét, most azonban csak a balettet és a mozit él­vezheti. Miután azonban a magyar filmeket sem hallja, így azok élvezetétől is elesik. Más fimet nemigen nézhet meg, mint a feliratos (nem szinkronizá­lt) idegen nyelvű filmeket. Javaslom, hogy a külföldi (szinkronizált) fimek egy pél­dányát készítsék el feliratos­nak és jelöljenek ki a fővá­ros területén egy filmszínhá­zat, ahol csak feliratos filme­ket vetítenek. Esetleg felemelt helyárakkal, hogy a költség­többlet megtérüljön. Biztos vagyok benne, hogy ez nem volna ráfizetéses, mert még a jól hallók közül sem minden­ki élvezi a szinkront Ez a megoldás tehát nemcsak az említett szűk réteg (a nagyot­hallók) számára lenne jó. Viszont az ő számukra való­ságos jótéteményt jelentene, hiszen az orvostudomány fej­lődésével, mind többen érik el azt az életkort, amikor hal­lásuk romlik. És az orvosok, csak kis részükön tudnak se­gíteni. Úgy gondolom, hogy ma a munkaterápia, az öregek messzemenő támogatása korá­ban segítsünk a nagyothallók­nak is elviselhetőbbé, élveze­tesebbé, szebbé termi az éle­tet. -Egy orvos, akinek az édes­anyja nagyothall. Kié az átkelősáv? Régóta izgat egy kérdés. Az úttesten széles, fehér sá­vokkal festett átjárókon ak­kor szabad csak a gyalogosok­nak áthaladniuk, ha sem jobb­ról, sem balról egyetlen jár­mű sem jelenik meg a látha­táron, vagy pedig a járműnek meg kell állnia, ha az igen kijelölt átjárókon gyalogos közlekedik? Tapasztalatom szerint az arra haladó jármű­vek észrevehetően jobban rá­kapcsolnak, ha a gyalogos a kijelölt átjáróra lép. Lehet, hogy téves információim van­nak, de úgy hallottam, hogy a kijelölt átjáróhelyen a gya­logost illeti meg az előny, te­hát a járműnek lassítania kell, vagy meg kell állnia, ha a gyalogos azon áthalad. Több utca torkolatánál szé­pen festett stop-jelzéseket lát­tam. Mindig azt hittem, hogy az utcából kijövő járműnek ott meg kell állnia, tehát át lehet haladni, ha a jármű még messzebb van az utcá­ban. Ezzel szemben úgy ta­pasztalom, hogy ha meg is áll a jármű, a stopjelzés után áll meg és ott áll néha per­cekig, mert nem tud befor­dulni a főútra. K. P. Se szerviz, se telefon ... A hét végén kirándultam autómmal a Balatonhoz. Mivel saj­nos nem a legújabb típus, mo­torhiba ért Balatonkenesénél. Sze­rettem volna családomat telefonon vagy táviratilag értesíteni, saj­nos azonban, vasárnap lévén, dél­után 5 órakor sem telefonálni, sem táviratozni nem tudtam. Így családom a késő éjszakai órákig, amíg személyes értesítést nem kaptak, sorsomról semmit sem tu­dott. Nem lehetne, ilyen fontos útvonalon, mint a Balaton, tele­fon lehetőséget biztosítani? Később sikerült eljutnom Szé­kesfehérvárig, ahol kocsimat meg akartam a szervizben javíttatni, hogy haza tudjak jönni, de eluta­sítottak azzal, hogy csak hétköz­nap du. 4-ig dolgoznak, várjak másnapig. Nem lehetne ezen is va­lami módon segíteni, hiszen nem mindenki tudja beosztani defekt­­jeit úgy, hogy azok hétköznap 4 óra előtt keletkezzenek. Milyen célt szolgál akkor a székesfehér­vári országúti szerviz? Talán csak a székesfehérváriak részére van felállítva. Ez esetben kár az or­szágútra táblát kitenni, hiszen a helyiek úgyis tudják, hol van. Köröndi Márton, Bp., XIV., Vorosilov út 113. Hozzászólás a seregély-felhőhöz Augusztus 17-i számukban meg­jelent olvasó­ levélhez annyit, hogy a­­valóságban a seregély-veszély igen nagy. Valóban hasonlít a filoxéra pusztításához, mert ha a seregélyek megtámadják a szőlőt, szinte száz százalékos a kár. He­lyes lenne, ha a termelők valami riasztó eszközzel rendelkeznének, hogy addig is, amíg hatóságilag nem gondoskodnak valamilyen se­regélyeket üldöző kis repülőgép­­féleségről, addig is védekezhes­senek. Ha a seregélyek a szántófölde­ken hasznot is hajtanak, oda kel­lene őket hajtani. De a szőlőkben és más gyümölcsösökben évről évre több kárt okoznak. Magam a Balaton mellett, bri­­te­ken lakom, ide is bevágnak a seregélyek — elképzelhető, hogy lakatlan hegyoldalakon mekkora kárt okoznak. Szőlőbetegségek el­len már tudunk védekezni, kell, hogy kezünkben legyen valami­lyen védekezés a seregélyek el­len is. Nádasdy János gyógyszerész, Ábrahámhegy 1 napon belül megjavítja hibás rádió-, televízió- és magnetofon-készülékét garanciában és garancián túl a GELKA 2. számú szervize, VIIl. kerület, József körút 77 — 79. Helyszíni bejelentések a 140 — 277 számú telefonon

Next