Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-05 / 233. szám

4 Ma ötéves a Magyar Nemzeti Galéria 1957 tavaszán a forradal­mi munkás-paraszt kormány egyik első nagy kulturális tet­te volt, hogy a volt Kúriát, az addig szétszórtan elhelye­zett magyar művészet ottho­nául átengedte. Képzőművé­szetünk hagyományaival rész­ben a Szépművészeti Múzeum­ban, részben a Fővárosi Kép­tárban ismerkedhetett a mú­zeumlátogató. Az ellenforrada­lom pusztításából phőnixként emelkedett ki a Magyar Nem­zeti Galéria, amely 1957. ok­tóber 5-én Réti István emlék­kiállításával nyitotta kapuit, majd az év november 7-ére a Műcsarnok termeiben a Ma­gyar Forradalmi Kiállítást mutatta be, amely később Taj- Untól Sanghajig végigvándo­rolta a Szovjetuniót és Kí­nát. Ezt követően megnyílt a XIX. századi festészet, majd a XX. századi, s ezután a két emelet széles folyosóin és az aulában másfél évszázad ma­gyar szobrászata. Az időszaki kiállítások csak fokozták a közönségsikert, mivel aratott válogatásban és rendezésben a haladó magyar festészet, szobrászat és grafi­ka alkotásai kerültek egyre­­másra a publikum elé. Nagy Balogh János, Ámos Imre, Benczúr Gyula, Fényes Adolf, Vaszary János, Rippl-Rónai József, Tornyai János emlék­kiállításai, majd A magyar rajz és éremművészet, Képző­­művészetünk a felszabadulás óta és így tovább. De még gazdagabb programot teljesí­tett a Galéria külső intézmé­nyeknél és külföldön. A leg­több időszaki kiállítás — ha redukált formában is f­el­vándorolt vidéki múzeumokba. Számottevőek külföldi kiállí­tásaink. Már 1957 nyarán részt vettünk a Genfben rendezett Art et travaille című nemzet­közi kiállításon, ahol a három legjobban képviselt ország kö­zött szerepeltünk. Említésre méltó, hogy a velencei bien­­nálén való újra részvételünket —­, ahol 1948 óta nem szere­­peltünk — Derkovits Gyula legszebb képeivel kezdtük. Ki­állítottuk azonban­ Derkovitsot a brüsszeli világkiállításon, Amszterdamban, s Rómában is. A világkiállítás idején Ant­werpenben jelentkeztünk az élő művészet legjobb anyagá­val. A nagysikerű Alföldi kiállítást bemutattuk Prágá­ban, de ezt megelőzően Ber­­náth Aurél, Pór­­ Bertalan, Szőnyi István és Kisfaludi Stróbl Zsigmond monografikus anyagát is láthatták a prá­gaiak. 1960-ban, Genf után Ausztria három nagy városá­ban került kiállításra a XIX., XX. századi festészet váloga­tott kollekciója. A Galéria működésének főbb területei a kiállítások rendezése, a tudományos és népszerűsítő publikációk, az előadások és a tárlatvezeté­sek. A tudományos és nép­szerűsítő munka szétválaszt­­hatatlan egységben jelentke­zik a rendezvényekben, a hoz­zájuk tartozó katalógusok is­mertető szövegében és mű­tárgyfeldolgozásában, a cik­kek, tanulmányok, előadások — mindenkor illusztrálva — s végül, de nem utolsósorban a tárlatvezetésekben. A ma­gyar múzeumok általában, s a Galéria különösen megértet­te népnevelő feladatát. Na­­gyon is hosszú felsorolást igé­nyelne, ha évenként, helyen­ként és címenként megnevez­nénk kiállításainkat. De a számok tények, és a növeke­dés mértékének mutatói. Így hát lássunk néhány adatot a Galéria öt év alatt végzett munkájáról: kiállítások száma 1957 és 1961 között 112. A tudományos dolgozatok és cik­kek száma ugyanez idő alatt 255, előadások száma 742, tár­latvezetés 2049. A látogatók száma több mint 700 000. Mű­tárgy-gyarapodásunk számot­tevő, erre tetemes összeget ál­doz államunk, súlyt helyezve arra, hogy a legjobb mai mű­vek­­a Galériába kerüljenek, s ha a kereslet és kínálat egyensúlyban is van, a vá­sárlóerő nem mindenkor ké­pes követni. A látogatottsá­got mindig befolyásolja az ép­pen aktuális időszaki kiállítás súlya, jelentősége. De, hogy az állandó kiállítások iránt is mily nagy az érdeklődés, mu­tatják a külön belépődíjas, vasárnap délelőtti tárlatveze­tések, a XIX. és XX. száza­di festészeti kiállításokon. Gyakran egyidejűleg három vezetés folyik, amelyet átlag 80—100 ember követ. Meg kell még emlékezni a Galéria "ba­ráti köréről, ahova művészek, műgyűjtők és mindenféle munkaterületen dolgozó mű­barátok járnak. A baráti kör negyedévenként tart összejö­vetelt, amelyen tájékoztatást kap a Galéria eredményeiről, műtárgy-szaporulatáról, meg­tekint egy-egy érdekesebb ta­nulmányi raktárt és végigjárja az éppen nyitvalevő időszaki kiállítást. A műgyűjtőkkel való jó kapcsolat eredménye az, hogy az időszaki és gyak­ran külföldre utazó kiállításo­kon segítségükkel, vagyis a magántulajdonban levő mű­tárgyak kölcsönzésével a le­hető teljességet nyújtsuk. A tudományos dolgozók egyre inkább magukévá teszik és mind elméleti, mind gya­korlati munkájukban alkal­mazzák a dialektikus és tör­ténelmi materializmus tanítá­sait. A muzeológiai munka nélkülözhetetlen alapja a tör­ténelmi szemlélet és a dialek­tika. A fejlődés és annak ösz­­szefüggései ismerete nélkül nem lehet művészettörténeti kutatást végezni. A Galéria nem egy rendezvénye és pub­likációja tanúsíthatja az eb­ben a vonatkozásban megtett számottevő lépést. Visszate­kintve az elmúlt öt esztendő eredményes munkájára, biza­lommal és reménységgel ter­vezzük a továbbiakat, külö­nös tekintettel a készülő vár­beli új Galériára, amely te­rületileg és szervezetileg meg­növekedve még szebb és még nagyobb feladatokat nyújt a Galéria minden dolgozójának és ezáltal szebb és nagyobb produkciókat a közönségnek. Oelmacher Anna Varsóban Van Gogh emlék­kiállítás nyílt, a képeket hol­land múzeumok adták köl­csön. I ÚJRA NEJTEK JÓZSEF FŐZ!­­ $ Szeretettel várju­k ö­nt és családját az I étteremben ! # (VII. Lenin krt. 48.) * $ Nejtek József és munkatársai / Kiváló ételek, gyermek és felnőtt menük 5 Zónaételek egész nap kaphatók | 10.— FT-OS MENÜ 5 Csen­tleves finom metélt, v. tejszínes gombaleves, pörkölt / % jérce galuskával, v. párizsi szűzérmék rizzsel, v. hagymás / 5 rostélyos burgonyával, v. májas rakott káposzta, almás * rétes, v. káposztás kocka / 1­7,50 FT-OS MENÜ GYERMEK MENÜ 7,50 Ft/ reszt bor- Csivitleves, finom metélt./ 8­gonya, v. vagdaltszelet, tök­­paraj bundás zsemlyével, /­­ főzelék, káposztás kocka ízes palacsinta 5 1 Magyr Nemzet Megkezdte munkáját a pedagógiai konferencia A Magyar Tudományos Akadémián külföldi tudósok és szakemberek részvételével a társadalmi-történeti tudo­mányok osztálya pedagógiai bizottságának rendezésében csütörtökön, az Akadémia felolvasó termében, kétnapos munkaértekezlet kezdődött. A tanácskozáson Lugosi Jenő művelődésügyi miniszterhe­lyettes is részt vett. A munkaértekezletet Mátrai László akadémikus üdvözölte és elnöki megnyitó beszédé­ben hangsúlyozta a nevelés­tudomány szerepét a gyakor­lati oktatásban. — A közeledő VIII. párt­­kongresszus irányelvei — mondotta a többi között — utalnak arra, hogy a már ed­digiekben elért kétségtelenül nagy eredmények ellenére az oktatási reform megvalósítá­sa jórészt ezután következik. Beszéde során foglalkozott a szocialista köznevelés prob­lémáival és kijelentette, hogy a nevelés hatékonyságának ér­dekében még közelebb kell hozni az iskoláit az élethez, össze kell kapcsolni az okta­tást a termelőmunkával. Az elnöki megnyitó után Nagy Sándor egyetemi tanár előadása következett, amely­ben az előadó az oktatási fo­lyamat korszerűsítésének szer­kezeti kérdéseivel foglalkozott és az oktatási folyamat he­lyes értelmezésének, korsze­rűsítésének problémáit vizs­gálta meg. Nagy Sándor előadásét kor­­referátumok követték. Szarka József, Fehérvári Gyula és Kiss Árpád szóltak hozzá fi­gyelemre méltó észrevételeik­kel. A délután folyamán a külföldi részvevők szóltak hozzá az előadáshoz. Ma dél­előtt 10 órakor a konferencia folytatja munkáját. Népművészeti kiállítás Kecskeméten Sok ötlettel és ízléssel ren­dezték a Népművészeti Válla­lat szakemberei a szerdán dél­előtt Kecskeméten a Hazafias Népfront Székházában meg­nyílt Bács Kiskun­ megyei nép­­művészeti kiállítást. Moszkva, Párizs, Peking, Mi­lánó, Bécs, Helsinki után most a vidéki városokba lá­togat el népművészetünkből egy csokorra való. A kiállítá­sok célja jobban megismer­tetni és megszerettetni a leg­szélesebb rétegekkel, különö­sen a fiatalsággal a népmű­vészetet, a népi alkotások szí­neit és harmóniáját. Bács megyében a népművészetnek komoly hagyományai vannak. Kalocsa, Kiskunhalas valósá­gos népművészeti központok. De a megye számos más köz­ségében élnek alkotó népmű­vészek, akiknek munkáit a kiállítások kiegészítették más tájegységek szőtteseivel, cse­repeivel, faragásaival. A kalocsaiak új formájú alá­tétekkel, a halasiak a modern ízlésre áthangolt csipkével je­lentkeztek. A kiállítás látoga­tói gyönyörködhetnek a kasza­­biak sárga zsák-barna szövés­sel készült szóda függöny­anyagában, a hevesiek piros­fehér kockás asztali készle­tében, a baranyaiak új szín­hatású, mélytónusú gyapjú­szőtteseiben, a sárköziek szín­pompás alátétjeiben és a so­mogyiak fafaragásaiban egy­aránt Aki pedig arra kíváncsi, hogyan is készül egy kalo­csai minta, láthatja Kolozs­vári Mihálynét és Vén Lajos­­nét, a népművészet mesterét pingálás közben. Dér Antalné halasi népművész csipkét ver szemünk láttára és Porkoláb Jánosné szövőasszony a szö­vőszék mellett mutatja be tu­dományát. Fiatalok állják őket körül; a megyei lánykörök ve­zetői jötte­k el, hogy megis­merkedjenek a népművészet munkáival. F. R. NAPLÓ 65 Batsányi János születésének 200. évfordulója lesz 1963. má­jus 9-én. Szülőfaluja, Tapolca nagyszabású ünnepségsorozat­tal emlékezik meg a jubileum­ról. Az Írószövetség irodalmi estje, neves írók előadásai, if­júsági művelődési verseny, szimfonikus hangverseny, a veszprémi színház vendégjáté­ka, Batsányi-költemények megzenésítése szerepel a prog­ramban. Párizsban és Lipcsé­ben emléktáblával jelölik meg Batsányi egykori tartózkodási helyeit.­ Két kiállítás nyílik Hódme­zővásárhelyen. A Tornyai Já­nos Múzeum­ban vasárnap dél­ben nyitják meg a IX. vásár­helyi őszi tárlatot, ugyanaznap délután az Előre Termelőszö­vetkezet kultúrtermében a vá­sárhelyi művészek kiállítását, ám Katona József Bánk bán cí­mű drámáját a Nemzeti Szín­ház új rendezésben október 12- én játssza először. • A matematika alkalmazásá­val kapcsolatos problémák megvitatására a Magyar Tu­dományos Akadémia III. osz­tálya keretében működő ma­tematikai bizottság ankétot rendez, október 10-én délután fél 3 órakor a Matematikai Kutató Intézet előadótermé­ben (Bp., V., Reáltanoda u. 13— 15. I. em.). * Sam Goldwyn hollywoodi film­­gyáros így jellemezte a filmmet­ropolis családi viszonyait: *­A leg­ritkább eset Hollywoodban olyan testvérpárt találni, akik ugyan­attól az apától és anyától szár­maznak.* A Múzeumi Hónap kereté­ben az Iparművészeti Mú­zeum­­is rendez előadásokat és tárlatvezetéseket. 12-én dr. Horváth Tibor A múlt nyo­mán a modern iparművészet felé címmel; 14-én Somogyi Árpád Az ötvösművészet re­mekeiről; 19-én Koós Judit német, svájci és osztrák mú­zeumokban végzett kutatásai­ról beszél. Az írástudatlanság elleni küzdelem­­ első nemzetközi kongresszusa 45 ország dele­gációjának részvételével Ró­mában ülésezik, az UNESCO védnöksége alatt . A leningrádi Állami Kon­zervatórium százéves fennállá­sát ünnepli. A zeneművészeti főiskolát Rubinstein alapítot­ta, innen indult el Csaj­kovszkij, Prokofjev és Soszta­­kovics pályafutása.­­ A bácsalmási népfrontbizott­ság és a községi kulturális bi­zottság vasárnap könyvbarát napot rendez Mándy Iván és Fodor András írók részvéte­lével. Bárdos Ferenc bajai író színdarabját is bemutatják, a helyi irodalmi színpad este ünnepi műsort ad. a Tennessee Williams hat film­története 27 és fél millió dollárt jövedelmezett Hollywoodnak; ő az amerikai filmgyártás második leg­sikeresebb írója.­­ A Fővárosi Operettszínház Fehér Klára, Bágya András és Szenes Iván Három napig sze­retlek című új operettjének bemutatására készül. Heltai Jenő darabját, A tündérlaki lányok­at Szirmai Albert ze­­nésíti meg a színház kérésére. Terv szerint bemutatják Cole Porter világsikert aratott ze­­nés játékát Csókolj meg Kató címmel.­ A Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató In­tézetében emléket állítanak Joliot­ Curienek. A Makrisz Agamemnon szobrászművész által készített mellszobrot még az idén felavatják.­­ Megkezdődnek az Egressy Klub zenés irodalmi körműso­­rai a főváros ötven nagyobb munkásszállásán. A szálláshe­lyek csaknem 20 000 lakójának két új műsort mutatnak be; az egyik összeállítás a leg­szebb magyar népballadákból áll, a másik Radnóti és kortár­sainak veréseit mutatja be és magyarázza. .Péntek, 1962. október 5. c. halligate Jed­it Beszélgetés Wilhelm Neef német zeneszerzővel, magyar vonatkozású operájáról Két hetet töltött Magyarorszá­gon. Először 1956-ban járt itt, a Thalmann-film bemutatóján, amelynek zenéjét ő szerezte. Másodszorra A lyoni selyem­­szövők premierjére érkezett 59-ben, mert Kosma művét nagyon szereti. Most egy ope­ráját hozta magával, amely­nek magyar vonatkozása is van.­­ — Sosem akartam kompo­nista lenni — mondja. Konzervatóriumot végzett, zeneszerzést, karvezetést, ve­zénylést tanult. Elvégezte a színiakadémiát (tanára minden erejét latba vetette, hogy szí­nész legyen­. Tizenhét éves korában Aachenben maga ve­zényelte első színházi muzsi­káját, egy év múlva önálló estet adott. — Operát akartam rendez­ni, mindent csak ezért tanul­tam. Az operakultúra világ­szerte nagyon elmaradt, én igazán korszerűt szeretnék ad­ni. Tréfásan hozzáteszi, hogy ha valahol modern az operakul­túra, ott csak öt­ven évvel marad el a színházművészet mögött.­­ — Kölnben születtem, Raj­na vidéki vagyok. Én a folytatást várom,­­ a hatást. Kis szünet. — A Rajna vidékiek mind muzsikusnak és jókedélyűnek születnek — magyarázza. Tizennyolc éves koréban egy Majna menti városka szín­házában lett karmester. Reg­gel héttől este tízig a szín­házban tartózkodott, esténként a portás kezébe adta a kul­csot, zárjon be, mielőtt haza­megy. 1943-ban behívták katoná­nak. ■— Hamarosan leléptem, az erdőben éltem, a fákon, mint a madarak. És sok butaságot csináltam. — Butaságot? — Borsot törtem a vezér és kancellár orra alá. Akkor hő­siességnek hittük. Ma buta­ságnak nevezem: szervezetle­nül, erőtlenül csináltuk. Ap­róságokat, kis szabotázsokat. Többet kellett volna, mások­kal együtt. 3 45-ben rendező lett Tübin­­genben, két évre rá színház­­igazgató egy badeni városká­ban. Első szimfóniáját 48-ban írta. A bemutató-koncerten egy híres Beethoven-interpre­­tátor ült a zongoránál. Nem­rég érkezett a másik Német­országból, hangversenykörút­­ról — Ne maradj itt, ez nem neked való — tanácsolta. S amikor 1950-ben Frings kardinális a bonni főtéren arról prédikált, hogy hamaro­san fegyverrel kell megvédeni a keresztény nyugatot, felke­rekedett és az NDK-ba költö­zött. Temérdek filmzenét írt, a többi között a Thälmann-fil­­mét, A zalameai bíró­ét, A kölni kapitányét, az Ármány és szerelemét, a Bamnhelmi Minnáét. Évekig tanulmá­nyozta a francia sanzon 17 évszázados történetét. Leg­utóbb Kurt Maetzig készülő filmjéhez csupa sanzonból komponált zenét. A Staats­­operben sanzon-estet adott, Prévert—Kosma művekből. A szöveget is ő ültette át né­metre. A főműve azonban más. Elém teszi a könyvet. A hallgató falu. Szövegét Willi Bredel novellája alap­ján írta és zenéjét szerezte Wilhelm Neef. Opera három felvonásban. Ez áll a címlapon. 4 -Dollhagen mindig is csen­des, kissé álmatag falu volt, a rengeteg erdőség közepette, távol az országúttól, de most hallgató falu lett, az embe­rek szinte hullaarccal surran­tak el egymás elől" — írja Willi Bredel a magyarul is megjelent novella bevezető­jében. — Schwerin közelében egy község határában emléktábla áll — mondja Wilhelm Neef. — Ez a szövege:­­Itt öltek meg 1945 tavaszán ötven ma­gyar zsidó asszonyt gyerme­kével, miközben egyik kon­centrációs táborból a másikba szállították őket." Kevéssel távolabb egy másik tömegsír, ott húszan nyugszanak. Ez a hallgató falu. Bredel valóságos események alapján írta a novellát. Ra­­vensbrückből — a front kö­zeledtére — Bergen-Belsenbe akartak szállítani a nácik több ezer női foglyot és gyer­meket. Sokan útközben éhen­­haltak. Bergen-Belsent már a többiek sem érték el, a szövetségesek előbb odaértek. Schwerintől tíz kilométerre, egy félreeső falu állomásának mellékvágányára tolták a sze­relvényt. Száz asszony kitört a­­ gyér SS-őrségen át; har­mincan elhullottak közben, de a többiek elrejtőztek. A falu náci vezetője kihirdette, hogy az asszonyok tífuszosak, agyon kell verni őket. — Ezek nyugszanak a tö­megsírban. A falu azonban megesküdött, hogy hallgatni fog. A sírt elegyengették. Senki sem maradt életben. Vagyis: egy csecsemő mégis. Rejtekben nevelte egy ottani lány. Egy nap azonban haza­­jött kanadai fogságból a vőle­génye. Kifecsegi-e a lány a falu szörnyű titkát? — ezzel a kérdéssel kezdődik Wilhelm Neef operája.­ ­ Az imént még oly vidám ember komor arccal meséli a történetet. A fiatalembert száműzték a faluból, de a ti-­ tok mégsem maradt felfedet­len. Letartóztatták a volt ná­ci vezetőt (feketézés miatt, de ezt a falu nem tudta). Az em­berek megijedtek, mentege­tőzni kezdtek. -Nem én tet­tem".­­Én csak a sikoltásokat hallottam." Így derült ki a titok. " Tavaly mutatták be a da­rabot Plauenben. Előzőleg sen­ki sem hitt nálunk benne, hogy modern témáról, mai ru­hákban operát lehet csinálni. Nagy siker lett. Az emberek azt kérdezték maguktól: hát én hogyan viselkedtem akkor? Azt hiszem, ez a siker titka. Az idén műsorra tűzi a Staatsoper és több vidéki ope­ra. Érdeklődtek iránta cseh­szlovákiai színházak is, a meg­gyilkoltak között voltak cse­hek is. És Wilhelm Neef el­hozta a zongorakivonatot Ná­­dasdy Kálmánnak.­ ­ Esténként operába járt. A C’est la guerre nagyon tet­szett neki, reméli, hogy a Staatsoper is bemutatja Ber­linben. Petrovicsot, Marost, Ránkit barátjának tekinti, te­hetségüket dicséri. Várkonyi Zoltánnal Liszt Ferencről szó­ló közös német—magyar film gondolatát ízlelgették. Decem­berben Kodály-fesztivált ren­dez Berlinben. Kun Zsuzsát Európa egyik legtehetségesebb balett-táncosának nevezi. — Sok barátot szereztem itt. És tanultam valamit, ami nálunk is jó lenne: azt a szé­les körű zenei oktatást, ami Magyarországon már termé­szetes, mindenütt be kellene vezetni. Ez a korszerű opera­művészet társadalmi alapja. Zay László A kínai cirkuszegyüttes Budapesten Csütörtökön Budapestre ér­kezett a világhírű kínai cir­kuszegyüttes. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megje­lent a Kulturális Kapcsolatok Intézetének és a Művelődés­­ügyi Minisztériumnak több ve­zető munkatársa. Ott voltak a Kínai Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének kép­viselői. A kínai artisták együt­tese ma tartja bemutató elő­adását a Fővárosi Nagycir­kuszban. Móricz Zsigmond színmű­veit díszes kötetben jelentette meg a moszkvai Iszkussztvo kiadó. A kötetet a Sári bíró, a Ludas Matyi, az Úri muri, a Légy jó mindhalálig, a Roko­nok és a Kismadár színházi előadásairól készült harminc­két fénykép illusztrálja.

Next