Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-02 / 230. szám
/ cA Q-xíid (peitibabjí) Salacrou tragikomédiája az egri Gárdonyi Géza Színházban Ősbemutatóval nyitotta kapuját az egri Gárdonyi Géza Színház és újjászervezett, friss, fiatal társulattal mutatkozott be az évadnyitó előadáson. A szocialista modernség újító törekvései jegyében vitték színpadra Salacrou-nak az effajta kísérletezésekre talán nem is legalkalmasabb »La terre est ronde«, A Föld gömbölyű című tragikomédiáját. A dráma, amely a XV. századvég Firenzéjét választja színhelyül, s a megszállott de- fiankos rendi szerzetes, Savonarola uralomrajutásának, önkényuralmának és bukásának hatesztendős történetébe sűríti aktuális mondanivalóját, először Párizsban került színre, 1938-ban, az árulás, a behódolás, a müncheni egyezmény évében. Churchill így jellemzi az Európában ekkor kialakult helyzetet: "Németország sok korosztályra kiterjedő mozgósítást hajtott végre, mozgósította flottáját, a légiflotta bevetésre készen áll, a hadsereg kétharmada hadikészültségben van . .. Közép-Németországból a rajnai határ felé irányított csapatmozdulatok figyelhetők meg. Csehszlovákia körül s a nemrég bekebelezett osztrák területeken óriási haderőket vonnak öszsze... Csupán valamilyen véres incidensre, vagy felkelésre van szükség, amelynek pillanatát Hitler határozza meg, hogy a jeladás a támadásra megtörténjék.* A veszélyre figyelmeztet Salacrou drámája is, a hitleri fasizmus, a háború időzített gyújtóbombáira, de figyelmeztet az alkudozás, a megalkuvás roppant veszélyeire is. Salacrou színművében a francia irodalom hallatja a világ haladó erőinek "Állítsátok meg Arturo Uit!«-kiáltását. A XV. századvégi Firenze ily módon szélesül századunk harmincas éveinek Európájává Salacrou színpadán, ezért azonosul a középkoriság dominikánus "igehirdetése" a fasizmus demagóg frazeológiájával, a szerzetesi bigottság a náci vérmítosszal Salacrou drámájában, ezért érezzük Savonarola csuhás önkényuralmában a hitleri csizmás diktatúra minden iszonyatosságát. Salacrou színműve tartalmában, hangvételében csakúgy, mint az epikus dráma szerkesztési módszereiben, sok rokonvonást mutat Brecht drámai műveivel — a brechti dráma világossága, eszmei tisztázottsága nélkül. Brecht mindig a társadalmi valóság talajára épít és rávilágít az összefüggésekre: Arturo Ui ját a monopolistákat jelképező "zöldségesek" mozgatják a háttérből. Salacron Savonarolája viszont valami isteni-ördögi megszállottság, misztikus erők játékszere csupán, s végső soron csak testetlen jelképpé merevülhet. Az előadást Horváth Jenő átgondolt, töretlen vonalú rendezése a darab értékei fölé emeli. Gondos aprómívességgel cizellált előadásban, mégis sallangtalanul és magas hőfokon teremti meg a tragikomédia kétszeresen is kettős légkörét: arányosan, jól ötvözi a tragédia és a komédia hangulati-gondolati elemeit egyrészt, másrészt hitelesen, pontosan helyezi színpadra Savonarola Firenzéjében a müncheni árulás Európáját. A firenzei könyvmáglya tüzéban ott látja a néző a náci könyvégetés lángjait és a halálraítélt Savonarila pincebörtöne a wilhelmstrassei Führerbunkerre, a fasizmus végnapjára emlékezteti. Salacrou brechti koncepciójú epikus drámája alapjában nem több Savonarola négy beszédének illusztrálásánál és a rendezés — híven az író elképzeléséhez — e négy nagy monológra, illetve ezek köré építi az előadást. A sötét-súlyos monológok és a színes-tarka életképillusztrációk ellentétességét a dráma belső ellentmondásaival együtt szinte zenei ritmusú előadásban, harmonikus színészi játékban oldja fel és oldja meg csaknem hibátlanul a rendező. (A következő előadásokon az első képek tempóját jó lenne kissé gyorsítani és a végmonológnak határozottabb, tisztább kicsengést adni.) Az évadnyitó sikeréhez hozzájárultak Rajkay György díszletei, Wieber Marianne jelmezei és Gulyás László aláfestő zenéje is. A szereplők közül a Savonarolát alakító Szabó Ottó játékát emelhetjük ki, mint a felnövekvő új színésznemzedék tehetségének, ráterípettsémár másfél órája keresem őket. Árkok fölött tapogatódzom át, vékony deszkapallón, keresztülmászok toronyló panel- és vasbeton halmokon, embereket szólítok meg, járókelőket, betonozó munkásokat, mind azt mondják: — Igen, láttuk őket. Mikor? Talán fél órája. A ház tetejéről filmeztek, aztán az ebédlőben. Láttuk őket az Ecseri piac felé, ott most bontanak, egész délelőtt arrafelé voltak ők is. Keresem őket. Néhol "tíz percnyire" megközelítem a stábot, az építésvezetőségen is tudnak róluk. — Filmeznek már hetek óta. Hogy most hol vannak? Tudja az isten? Járják a telepet, ahol érdemesnek találják, ott megállnak, aztán mennek tovább. Végül az Ecseri piac szürke kőfalánál látom meg Herskó Annát, az operatőrt. A fal fölött "lebeg" a kék égen nyurga, nyugtalan alakja, így pillant be az Ecseri piac kulisszái mögé — ahogy talán előtte senki, egyenesen az égből. Furcsa látószög ez. Rejtve nemigen maradhat semmi, az emberfejek lüktető sűrűje, a csupasz föld, a gyümölcs- és zöldséghalmok, a híres piac zugtitkai, s aztán a felvevőgép "tekintete" végigsiklik a szürke, komor kőfalon, aztán odébb a szétszabdalt földön, a rongyos házak ablakain, később egy pillanatra a tiszta kék eget látni, s végül megpihen az épülő háztömbökön, a toronydaruk karcsú lándzsáin, a színes erkélyeken. A rendező Kiss József, ők ketten csinálták a szentkúti búcsújáró helyről a dokumentumfilmet: megrázó erejű képek sora, a hívő ember arcáról, a csodavárás perceiről, a keserű csalódásról. Régóta dolgoznak együtt. A mozdulataik összehangoltak, elképzeléseik hasonlók. Talán esztendeje fordult meg a fejükben először, hogy filmet kellene csinálni a Mária Valériáról és a József Attila lakótelepről, addig, amíg nem késő, még ugyanazon a helyen meg lehet találni ezt a kettőt: a múltat és a jelent. Járták a lakótelep utcáit, ismerkedtek az építkezés ritmusával, az emberekkel, akik az új házakban élnek, az emberekkel, akik a putrikban éltek valamikor. Akkor kezdtek csak filmezni, amikor már megismertek mindent, s őket is megszokta mindenki. Izgalmas munka ez. A rendezőnek nincs "egyéb" dolga, mint a kínálkozó, mindig szimbolikus és kifejező képsorokból kiválasztani a legalkalmasabbat, meglesni az arcokat, a munka nehéz és emelkedett pillanatait, megtalálni a "nézőszöget", nincs egyéb dolga, de talán ez a legnehezebb. Az életet akarják filmezni, a külváros életét, a film címe is ez lesz: Külváros, 1962. — Ritkán jut az embernek érdekesebb feladat — mondja Kiss József —, itt mindennek ereje, jelentősége van. Most már sokat tudunk a lakótelepről, el tudjuk mondani mi történik itt, jártunk a házakban, ismerjük az emberek gondolkozását, örömét, baját, a filmünkben is az ember lesz a legfontosabb, az embersorsok változása. Az egyik épület alagsorában gének beváltott nagy ígéretét. De a többi szereplő is — Spányik Éva, Gyimessy Pálma, Vajay Erzsi, Lenkey Edit, Petőházi■ Miklós, Lengyel János, Fonyó István, Mendelényi Vilmos és a többiek —, valamenynyien olyan alakítást nyújtottak, amely maholnap az egri együttest fejlődő színházkultúránk egyik főszereplőjévé avatja. Rajcsányi Károly a gyerekeknek klubot rendeztek be, dia-filmeket vetítenek, szakkör működik, van pingpong asztaluk, jegyzőkönyvük, műsorfüzetük, hétfőn "szünnap", az ajtón nagy, fehér betűkkel ez áll: Légó. Herskó Anna nézi a feliratot, aztán az arcán izgalom hullámzik végig. — Ezt úgy filmezzük — fordul gyorsan a rendező felé — hogy aképen először csak a szürke vasajtó látszódjon és a felirat: Légó. Az ajtó lassan megnyílik, akkor derül majd ki, mi van mögötte. Már alkonyodik, mikor eljövünk a házból és az egyenes, szürke betonúton megyünk az építkezés felé. — Nem nehéz itt filmezni — szólal meg Kiss József — inkább nehéz nem filmezni. Megyünk így, lehet, hogy van határozott célunk is, aztán meglátunk valamit, egymásra nézünk és tudjuk, hogy nem lehet mellette elmenni. Mielőtt észbe kapnánk, már forgatunk is. — A képek felkínálják magukat — mondja nevetve az operatőr — s az embernek nincs ereje visszautasítani őket. Nap mint nap kijövünk és újra más itt minden. Más reggel, más délután és más, amikor sötétedik. Emberek jönnek velünk szembe és köszönnek. Hazafelé tartó építőmunkások. Ismerősök. Aztán gyerekek. Egy görkorcsolyás, szőkefejű "odagördült Kiss Józsefhez, megáll mellette és csak mosolyogva bámul fel rá. — No, mi baj Pityu — kérdezi a rendező, névről ismer a telepen vagy félszáz gyereket. Az itteni emberek nem idegenkednek már a filmesektől, először megszokták, aztán megszerették őket. Sötétedik. A karcsú házak némán magasodnak. t Ovább kérlelhetetlen lassúsággal közfalat emel be egy toronydaru. A hatalmas panelelem hangtalanul siklik a szürke égen. Csönd van, a táj mozdulatlan. De a szerelők még dolgoznak, s a rendező és az operatőr is, fenn egy készülő ház tetején. A reflektorok a daru mozgását követik, a "karácsonyfák" megvilágítják a környező épületeket. A daru drótkötelei belevesznek a sötétbe. Olyan most a lassan ringó panelelem a reflektorok fényében, mintha a semmiben lebegne. Mintha önerejéből szakadna el a földtől és illeszkedne bele az épület falába. S a felvevőgép csöndesen duruzsol. Kristóf Attila CZ KÜLVÁROS, 19©^ Film készül a József Attila lakótelepről Magyar Nemzet ,Kedd, 1962. október 2. A RÁDIÓ MELLETT Ez nem tréfa. Ez nem tréfa. _____________ szünet után ismét feltámadt ez a rendkívül életképes, egészséges műsor. Jó, ha a mindennapi életben tudatos anyaggyűjtő szenvedéllyel forgó riporterek néha elmondhatják azt is, ami riportjainkból kimarad, vagy jobban mondva: ha több riportjuk tapasztalatait összegezve egyetlen anyaggá gyúrhatják mondanivalójukat. Képzelt riportnak nevezhetnék e szatirikus műsort — s e képzelt riportnak temérdek valóságos szereplője van. Hatásuk éppen ezért legalább annyi, mint egy sikerült valóságos riporté. Poszt Róbert legutóbbi műsora az önadminisztrátorokról: telibetaláló, sikerült, mulatságos összeállítás volt — várjuk a továbbiakat. Zenés beszélgetés. Zenés beszélgetés, egy válfaja a szerdai zenés beszélgetés is Jankovich Ferenccel. Czigány Györgytől már hallottunk hasonló összeállításokat, s most ismét meg kell állapítanunk, hogy ennek a műfajnak igen ötletes és igényes művelője. Érdekes és gondolatébresztő volt Jankovich Ferenc vallomása versről, zenéről, a költő műhelytitkairól. Nem a szokványos sablonokat, elcsépelt közhelyeket mondta zene és költészet kapcsolatáról, hanem valóban a költő személyes élményei alapján tudtunk meg erről az évezredes kapcsolatról sok új, érdekes vonatkozást. A költő és a kora. _ _ _____________________ már költészetről van szó, hadd üdvözöljük örömmel és nagy várakozással ennek a vasárnap elhangzott műsornak első részét is. Három költő — Vas István, Garai Gábor, Csoóri Sándor — és két kritikus — Koczkás Sándor és Béládi Miklós — beszélgetett a költő és a kor kapcsolatáról. Vas István nemzedékének múltjáról, tapasztalatairól beszélt, s ezzel mintegy ugródeszkát adott a két fiatalabb költő számára, hogy a maguk indulásáról, kibontakozásáról valljanak. Nem kívánjuk értékelni a beszélgetést — csupán annyit jegyzünk meg, mennyire üdítő és élvezetes volt e műsor közvetlensége, őszinte hangja és elgondolkoztató tartalma. Érdeklődéssel várjuk a továbbiakat, s e műsor lezárása után a hasonló megoldású és őszinteségű mikrofon-beszélgetések folytatását. A játékos, IffiW rádióadaptációja nyomán bízvást megállapíthatjuk , szereti a nehéz, nem mindennapi feladatokat. És legtöbbször be is bizonyította, hogy meglepő vállalkozásaihoz megvolt az aranyfedezete és sikerült megoldania a szinte lehetetlent. Ezúttal azonban úgy látszik valóban lehetetlenre vállalkozott, Dosztojevszkij művéből. A játékosból nem sikerült kibányásznia azokat az elemeket, melyekből életképes rádiójátékot kovácsolhatott volna. Nem sikerült, mert ilyen elemek ebben a műben valóban nincsenek. Hiába néhány jó jelenet, párbeszéd — a mű lényege bizonyos műfajbeli korlátok miatt nem kerülhetett át a rádióváltozatba. Baksa Soós László, a rendező igyekezett az atmoszféra minél hatásosabb megteremtésével, s a figurák szuggesztivitásával létrehozni valamiféle többletet, s ez részleteiben sikerült is. Ám az átdolgozás egészen nem segíthetett. Mindezek ellenére két kiemelkedő színészi alakítás: Sulyok Mária és Bánki Zsuzsa egy-egy pompás nőalakja emlékezetes maradt a hallgató számára. Ajánlom magamat. Ga______________________Jambos Szilveszter jelentkezett szombat este önálló műsorával. Szerzői est: nem veszélytelen vállalkozás fiatal humoristánál. S annál nagyobb öröm, ha a fiatal humorista bebizonyítja, hogy hetven percen át le tudta kötni a hallgatót, mulattatni tud, mondanivalója van. Sajátos, groteszk, szatírára hajlamos és "jól időzített" humorú szerző nyújtott át írásaiból, jeleneteiből, sanzonjaiból egy csokorra valót a hallgatóknak, ötletes volt a forma is, ami az egyes írásokat homogén műsorrá kovácsolta, s külön örömmel fogadták a népszerű komikusok parádés gárdájában Váradi Hédit és Bessenyei Ferencet remekül sikerült jelenetükben. Nagyon tetszett Hajdú Júlia zenéje, a szerkesztés és a rendezés pedig Szilágyi György és Gál Péter munkáját dicséri. Görgey Gábor A fiatalok előretörése a moszkvai íróközgyűlésen Két napig tárgyalt Moszkvában a szovjet főváros íróinak közgyűlése, amely a fiatalok munkásságát vitatta meg. A közgyűlés a XX. kongresszus óta feltűnt, nagy tehetségű írónemzedék előretörésének jegyében folyt. A vita alaphangját a Jevtusenko—Voznyeszenszkij—Akszjonov köré csoportosuló fiatal írók adták meg, szinte valamennyi felszólaló őket támogatta, a modern irodalmi irányzatnak eddig ellenszegülő körök képviselői pedig vagy hallgattak, vagy felülvizsgálták álláspontjukat. A közgyűlésen nem volt jelen a külföldön tartózkodó Jevtusenko és a harmincéves Robert Rozsgyesztvenszkij. Rajtuk kívül azonban megjelent és felszólalt a "negyedik nemzedék" valamennyi ismert képviselője. Közülük tizennégyet ezen a tanácskozáson vettek fel az írószövetségbe. Alekszandr Borscsagovszkij kritikus hangoztatta, hogy a XX. kongresszus óta felnőtt új írónemzedék helyesen értékeli a múltat, őszintén hisz a kommunizmus eszméiben. Az új nemzedék elfogadja az idősebbektől reá maradt dús örökséget, de sok újjal gazdagítja a szovjet irodalmat. A felszólaló önkényesnek nevezte azt a helyenként még fellelhető vádat, hogy a fiatal írók műveinek hősei, az élettől, a munkától elrugaszkodott, cinikus, beteges és gyenge jellemű ifjoncok. Jaroszlav Szmeljakov a fiatal költők munkásságát elemezve rámutatott, hogy ezek a költők a mai ifjúság érdekeit és ízlését képviselik. Nem állnak szemben a szovjet költészet korábbi nemzedékével. Nincs okunk olyanféle aggodalomra — mondotta —, hogy a fiatal költők nem ismerik az életet. Az előadók részletesen szóltak szakmai kérdésekről. A baráti bírálat Jevtusenkót, s a fiatal írónemzedék más ismert képviselőit sem kímélte. A fiatal szovjet irodalom egyik legfőbb jellemvonása — állapították meg az értekezleten — a közhelyek, az unalmasság elleni küzdelem, s ez az útkeresés helyes irányban folyik. A közgyűlés vitájában kitűnt, hogy a moszkvai irodalmi közvéleményben ma már a fiatalok és az őket jóindulatúan támogató idősebb írók adják meg minden állásfoglalás alaphangját. Nem számíthat semmiféle helyeslésre vagy sikerre annak a szűk körnek múltba néző, minden újítást elutasító irányzata, amely nem képes megtagadni a személyi kultusz légkörében kialakult módszereket és ma is csak a régi módon tudja elképzelni az irodalmi alkotást. Feltűnt, hogy D. Sztarikov kritikus, aki eddig az útkeresés és kísérletezés ellen foglalt állást, s több engesztelhetetlen hangú cikkben ostorozta Jevtusenko és a többi fiatal friss hangvételű alkotásait, a közgyűlésen teljesen új hangon szólalt meg, igyekezett jóindulatúan elemezni a fiatalok műveit. Leonyid Szobolev, az ismert író kijelentette: "Dicsérettel kell szólnom a közgyűlés tárgyilagos, alkotó jellegéről, hangneméről. Ez a tanácskozás fontos szakasz lesz a fiatal írók országos értekezletének előkészítésében. A fiatal írók országos értekezlete ez év decemberébe ül össze. NAPLÓ Vasárnap ért véget Varsóban a Nemzetközi Tudományos Filmszövetség tizenhatodik kongresszusa, amelyen 23 ország majdnem 200 küldötte között magyar delegáció is részt vett. Az egy időben tartott tudományos filmfesztiválon 182 filmet mutattak be. Október-november hónapban őszi falusi könyvheteket rendeznek a földművesszövetkezetek, a könyvbarát mozgalom keretében házról-házra árusítják a könyveket, író-olvasó találkozókat rendeznek, mesedélutánokat, irodalmi tárgyú filmvetítéseket tartanak országszerte. A falusi művészegyüttesek és irodalmi színpadok új műsorokat mutatnak be. Két kiállítás nyílik pénteken az Iparművészeti Múzeumban. A múzeum fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást Weiner Mihályné, a színes pergamen-könyvkötések kiállítását Mátrai László nyitja meg. Hétfőn ünnepélyes társulati üléssel nyitotta meg új évadját az Állami Népi Együttes. Az ének-, zene- és tánckar a régi műsorokon kívül több új számmal készül fellépéseire. A Reggeltől estig című kamaraműsor a mai magyar falu életével foglalkozik. • Trevor Howard angol filmszínész sportkocsijával ittas állapotban megrohamozott egy telefonfülkét, ötven fontra ítélték, mert kiderült, hogy nyolc éve vezet jogosítvány nélkül. A Nemzeti Galériában ismét megkezdődnek a hagyományos képzőművészeti előadássorozatok. A XIX. század magyar képzőművészetével foglalkozó előadássorozat október 10-én kezdődik, a XX. század képzőművészetéről szóló sorozat 21-én. A debreceni Csokonai Színház október 5-én mutatja be Schöntann Kellér operettjét, A szabin nők elrablását a kamaraszínházban. Egy héttel később, október 12-én lesz a kaposvári Csiky Gergely Színházban a Gül Baba című Huszka-operett premierje. AKI AKI Geszty Sylvia, a kitűnő fiatal énekesnő újabb két évre szerződött a berlini Staatsoperhoz, ahol eddig is sikeresen vendégszerepelt. A fiatal művésznő nemrégiben a berlini Debussy-ünnepségen, melyet a szerző születésének századik évfordulóján rendeztek meg az Apolló-teremben, hat Debussy-dalt adott elő Geszty Sylviával egyébként rádiófelvétel is készült Berlinben, s több ismert koloratúráriát énekelt magnetofon-szalagra.A Krystyna Bieniek és Emilia Nozko-Paprocka, a lengyel grafika két jeles képviselőjének műveiből csütörtök délután kiállítás nyílik a Fészek Művészklubban. A megnyitó után lengyel képzőművészeti filmeket vetítenek. A kiállítás október 18-ig marad nyitva. G Aixmouth angol városka lapjában hirdetés jelent meg: »Eladó egy szép, jó karban levő, Györgykorabeli emeletes épület. Telefonszám .. .* Diákok hirdették így az iskolájukat az igazgató telefonjának megjelölésével. St Anatolij Kuznyecov — A legenda folytatása című, magyarul két kiadásban is megjelent kisregény szerzője — és Dzsingisz Ajtmanov — a Dzsamíla szerelme írója — október 3-án, szerda délben 12 órától fél kettőig az Európa Könyvesboltban találkozik magyar olvasóival, és dedikálja műveit. Csütörtök délelőttt 11 órakor népi díszítőművészeti kiállítás nyílik a népművészeti hetiek keretében Kecskeméten, a Hazafias Népfront székházában. A kiállítást Reile Géza, a város vb-elnöke és Kiss Ivor Sándor, a Népi Iparművészeti Tanács főtitkára nyitja meg. A Bács megyei népművészek a helyszínen mutatják be az érdeklődőiknek pirgáló, szövő és csipkeverő tudományukat