Magyar Nemzet, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-09 / 236. szám
A RÁDIÓ MELLETT Két rádiójáték. I ■ TÁ _________________Idiójátékot hallgattam meg a múlt héten. Az első ünnepi alkalomból, a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén szólalt meg a Rádiószínház fórumán: Egy pár fekete posztócipő. Ma Frig elbeszéléséből, Csanádi Imre fordításának alapján Zolnay Vilmos írta a rádiójátékot. A felszabadulás első idejében játszódó történet középpontj ában egy páriaként kivetett, nem tiszta múltú özvegy áll: kiderül, hogy tisztátalansága hősiességgel párosul, a kettőt az elmúlt idők kegyelem eseményei kuszálták össze — joga van-e neki is a felszabadulásra? Az író válasza végső soron: igen. Ám ezt az igent a régi erkölcs előítéletei, az ellenkezőfalubeliek gátolják, a válasz nem egykönnyen, hanem valóban drámai zsiliprendszerei át tör elő. Az átdolgozásban ez a drámaiság sajnos, ritkán emelkedik műfajszerűen is drámaivá. Zoltnay Vilmos, akit avatott kezű rádiójáték-szerzőként ismerünk, ezúttal nem találta meg a dramatizálás kulcsát. Legtöbbször állóképszerű szituációkat teremt, az átdolgozásnak nincs egyívelésű drámai kifutása. Déri Éva rendezői munkájában is gyakran a vontatottság dominál, a feszültség rovására. Meggyőző, nagyon emberi történet ez, ám az átdolgozásban és az előadásban ez a belső hitelesség inkább elvi és elvont szintem jelentkezett, csupán egykét sikerült mozzanatban került művészi-drámai transzponálásra. Mindezek ellenére Tolnay Klári alakítását árnyalatos, tiszta megoldásaiban élveztük. Kiemelkedett még az együttesből Gobbi Hilda és Kőmíves Sándor egy-egy figurája. A másik rádiójátékot az utóbbi időben ritkábban jelentkező Ifjúsági Rádiószínpad bemutatójaként hallottuk. Vidor Miklós Csodavárók című darabja valóban illett a Rádió ezen ifjúsági fórumához, problématitkárja és finoman rejtett pedagógiai célzatossága miatt. Környezete, konfliktusa, alakjai maiak, a mindennapi életből kerültek rádió játékába, s az író pedagógiai indulatát érdekes, jól megformált történet, szerencsésen kiválasztott és sűrített szituációk, kitűnően scarakiteirizált alakok közvetítik. Nem idegenkedett olykor a »madság« riportszerűen direkt megjelenítésétől sem — s ezt ebben az esetben, a vállalt feladat keretén belül, helyénvalónak is éreztük. Cseres Miklós, a rendező, szintén ennek a köznapi hitelességnek minél jellemzőbb és felismerhetőbb kifejezésére törekedett — teljes sikerrel, jó figurák megteremtésével és pergő játékritmussal. Nagyon tetszett Nádassy Myrtill érzékeny, halk szavú, tiszta lányalakja, Psota Irén pompásan megformált Gizikéje, Latinovits Zoltán férfiasságában is árnyalt és Harkányi Endre kitűnően karakterizált figurája. Folytassuk máris egy másik ifjúságnak szóló műsorral. A Menyasszonyok, vőlegények iskolája sorozat: az adások munkatársait az a nemes cél hajtja, hogy a házasság problémáiban segítségére legyenek hallgatóiknak. A rádió nemcsak művészi és tájékoztató fórum, hanem barát is: ezt a baráti kapcsolatot teremtik meg, illetve mélyítik az ilyen műsorok is, mint a szóbanforgó sorozat. Ügyes a szerkesztés, a terítékre kerülő problémák lényegesek és valóságosak, és szerencsés az életszerű párbeszédes forma. Azt hiszem, szívesen hallgatja ezeket az adásokat sok idősebb korosztálybeli is, sőt, a Rádió reggeli műsorának talán éppen ez a legfőbb feladata: a munkába indulók felderítése, a nap kezdetének jó hangolása. Nem nagy jelentőségű újítás ez, mégis új színfolt borotválkozás vagy reggelizés közben. Bródy Imre mulatságos jelenete a tejbüfében — Kemény László, Horkai János és Dömsödi János kitűnő közreműködésével — reggel játszódik, munkába indulók között — s ez a szinte pillanatra időzített jelleg külön vonzerőt jelentett. Legyen folytatása! Szivárvány. Végül hadd ___________! számolják be még egy új színfoltról, a népszerű Élőszóval-muzsikával vasárnapi mellékletének első jelentkezéséről. Az Élőszóvalmuzsikával jól kialakított — és nem merev, hanem rugalmasan alkalmazkodó — formájához és hangvételéhez ez a műsor újabb plusszal járni: nemcsak napi, hanem konkréten aznapi, sőt, aznap délelőtti aktualitásával. Egy vasárnap délelőttjének különböző epizódjait elevenítik meg a főként "élőből" közvetített riportok, s ez valami nagyon jóleső, friss közeget teremt a rádió és a hallgató között. Ezenkívül információt is kapunk, írásokat, jeleneteket , és természetesen sok jó zenét. Az első adás kitűnően sikerült, dicséret illeti a munkatársakat és a szerkesztő Molnár Tibort, hogy nem csupán folytatták, hanem tovább formálták az Élőszóval profilját Görgey Gábor Párbeszéd kora reggel. Ezzel a címmel jelentkezett szombaton a Rádió reggeli műsoregyüttesének egyik rövid, tízperces epizódja. Nem túlzottan szeretem a korai kelést, különösen, ha semmi nem kényszerít rá, mégis, kíváncsi voltam e kis műsorbeli újításra. Nem kaptam életreszóló élményt, de nem is igényeltem. Csupán jókedvre derítette a korai ébredéstől álmos, mogorva hallgatót És ez nem kevés. Ifjúságunk életéből Fényképkiállítás a Vadas Ernő Teremben feITI Tanács körúti kiállítás lítóhelyiségének névadó ünnepén bemutatott új képanyag tárgykörét nem is választhatták volna szebb és jobb ötlettel. Azzal a szándékkal, hogy a fotóművészet tükrözésében mutassák meg azt, amiről manapság olyan sok szó esik, annyi vita folyik: ifjúságunk életét. A rendezés szemmelátható igyekezete volt ezt a tükrözést minél sokoldalúbbá tenni és az ifjúság életéből kiragadott néhány tucat képpel a teljesség illúzióját kelteni. Ez tematikailag jól sikerült, mert alig van olyan oldala a fiatalok életének, amit egyik vagy másik fotó fel ne idézne, de amiknek elsorolása kissé hosszadalmas lenne. Nemcsak az egyéni életről ütnek meg eleven hangot a képek, hanem, mint nagyobb és jelentősebb megnyilatkozásról, a társadalmi magatartásról is, ennek fokozott értékéről egy újjáépülő világban. Minden képről az életigenlés optimizmusa csillog, vetekedve a fotók tükörfényével. Ennek az optimizmusnak megszakítatlan sugárzása kissé egyoldalúan eszményíti a képanyagot és azt a látszatot kelti, mintha ifjúságunk élete, szellemi orientációja, társadalmi helyetfoglalása mér ma mentes lenne minden problematiikusságtól. Mintha egy olyan világban élnének, amelyben már minden feladat megoldódott. Minden felől boldog beteljesülések reflektálódnak felénk a képekről. A fények és árnyékok küzdelme csak az ifjúság temperamentumát, ezt az időtlenül örök megnyilatkozást festi alá, fokozza magasabbra. De erőfeszítéssel, próbatétellel, birkózással alig találkozunk. A téma igen jó alkalmat kínált fotósainknak, hogy a döntő pillanatok meghódítása után tovább haladjanak és az intenzív pillanatok művészi kifejezésére törekedjenek. Tehát a fényképi emberábrázolás legfőbb feladatával küzdjenek meg. Mert a döntő pillanat, a modern riportos fényképezésnek ez a legfőbb anyaga, gyakran csupán jellemez egy szituációt vagy valamely esemény fordulatát, az intenzív pillanat ennél sokkal többet akar: bepillantást adni a lélek mélyére, a vizuálisan megfogható megnyilatkozásokon keresztül. Ennek a képgyűjteménynek sok szép darabja igazolja, hogy az intenzív pillanatok rabul ejtése, a bennük sűrűsödött hangulat, érzelmi állapot, indulat vagy szenvedély vizuális kifejezése már egyre gyakrabban, egyre több fotósnak sikerül. D Unomon technikai és mű-H népfiliság vészi színvonala magas és nagyon egyenletes, igaztalanságokra vezetne tehaegyes képeket, egyes neveket esztétikai értékeléssel kiemelni. Nemm is ezzel a szándékkal utalunk Friedmann Endre: "Szerelem" című sorozatára, hanem hogy egy lényeges elvi problémát érinthessünk. A hat képváltozat a szerelmi mágnes örök és mégis mindig új erejéről dalol. Változatok ezek a képek, egyéni megnyilatkozásokban ugyanúgy, mint a művészi ábrázolás eszközeiben. Nem hatnak beállítottaknak, megrendelt mozdulatokkal, arcjátékkal, közvetlen és spontán tükrözései közvetlen és spontán, intenzív pillanatoknak. De aki ismeri a fényképezés rögzítő lehetőségeit, jól tudja, hogy mégsem készülhettek »kapásból«, nem lehetnek "lesi felvételek*, ahogyan valamikor mondták. Kétféle úton-módon születhettek meg: vagy mint sok darabból álló sorozat kiválasztottjai, egy-egy ifjú párról készült felvételek közül, vagy pedig azzal a módszerrel, amivel a színpadi rendező, vagy még inkább a filmrendező dolgozik: akaratának, képzeletének rásugárzó erejével csiholja ki modelljeiből ezt, amiről benne már sok előző élményemlék gyűlt össze. Nem tesz tehát egyebet minthogy rekonstruálja, realizálja a lappangó és feltámadó élményeit a szerelem jeleneteiről. Hogy jogosult-e ez az eljárás, ez a munkamódszer a fotográfus részéről, erre már nyomatékos igennel ad választ az utalás a színpad és a film rendezőjére. A fotográfus egyedüli birtokosa egy, a több, ábrázoló művész számára elérhetetlen lehetőségnek. Annak, hogy az előtte alakuló valóság előre nem látott döntő vagy intenzív pillanatát megragadja és azt, kedvező feltételek között, művészi lélekjelenléttel képpé is formálja. De ez nem rekeszt ki egy másik lehetőséget, hogy alkalomadtán a művészi szuggesztióval alakított valósággal fejezze ki magát, sugározza régi élményét az aktuálisan újra. A "lesi felvétel", a spontán riportosság tehát egyedülálló, de nem kötelezően egyetlen eszköze a fotográfus munkájának. Hevesy Iván NAPLÓ Október 9 A Nemzetközi Pen Club végrehajtó bizottsága október 10-én és 11-én Londonban ülést tart. Az ülésen a Magyar Pen Clubot Kéry László főtitkár képviseli. A nagysikerű debreceni hangverseny vezénylése után vasárnap Budapestre érkezett George Georgescu karmester, a George Enescu román filharmóniai zenekar világhírű vezetője. Hétfőn délután Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese baráti megbeszélésen fogadta a kiváló román művészt és feleségét. Három kiállítást nyitottak meg vasárnap Veszprémben a Múzeumi Hónap alkalmából. Pápán ugyanakkor a Magyar Néprajzi Múzeum egzotikus ékszereinek gyűjteményét, a XX. század magyar festőinek alkotásairól készült reprodukció-kiállítást nyitották meg. A párduc című Lampedusa-regény filmváltozatához arisztokratikus statisztagárdát szerződtetett a rendező, Luchino Viscont. Tizenöt herceg és hercegnő, hét gróf és grófnő, huszonnyolc báró és bárónő szerepel a filmben Burt Lancaster, Claudia Cardinale és Alain Delon társaságában. Moszkvába érkezett szombaton a New York City Balett kilencven tagú együttese. Az amerikai táncművészek október 28-ig vendégszerepelnek a Szovjetunióban, Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Tbilisziben és Bakuban lépnek fel.• Magyar könyvkiállítás nyílik szerdán Varsóban a Kultúra és a Tudomány Falatájában. A kiállítás megnyitására Köpeczi Béla főigazgató vezetésével magyar delegáció utazik a lengyel fővárosba.180 bábjátékot mutatott be 15 év alatt az Állami Bábszínház. A társulat készül a november 25—december 2 között megrendezésre kerülő ünnepi jubileumi hetére, amelynek során 9 gyermek- és három felnőtt-műsort mutatnak be, bábtörténeti kiállítást rendeznek és ez alkalomból Budapesten tartja ülését a nemzetközi bábszövetség, az UNIMA is. ISI Az Európa Könyvkiadó és a Csehszlovák Kultúra irodalmi estet rendez szerda délután a Csehszlovák Kultúra előadótermében Iván Olbracht születésének 80. és Vladislav Vancura halálának 20. évfordulója alkalmából. Kedd, 1962. október 9. Magar Nemzet tettei HETEK, cenei KÖNYVEK Balassa Imre—Gál György Sándor: Operák könyve 1. kötet kötve 32,— Ft 2. kötet kötve 39,— Ft Balettek könyve kötve 46,— Ft Böhm László: Zenei műszótár kötve 63,— Ft Corredor, J. M.: Beszélgetések Pablo Casalsszal kötve 41,— Ft Joseph Haydn élete dokumentumokban kötve 44,— Ft Liszt Ferenc válogatott írásai 1—2. kötet kötve 90,— Ft Oldal Gábor: Hanglemezbarátok könyve kötve 30,— Ft Ormay Imre: Botrány az operában kötve 31,— Ft Péterfi István: Fél évszázad a magyar zenei életben kötve 45,— Ft Rolland, Romain: Händel kötve 20,— Ft Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai 1. kötet kötve 70,— Ft Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai 2. kötet kötve 60,— Ft Kaphatók az Állami Könyvterjesztő Vállalat KÖNYVESBOLTJAIBAN és az ÜZEMI KÖNYVTERJESZTŐKNÉL! Van Cliburn amerikai zongoraművész tiszteletére nemzetközi zongoraversenyt rendeztek a texasi Fort Wortben. A verseny első díját a 23 éves amerikai Ralph Votapek nyerte, második helyre a 19 éves szovjet Nyikolaj Petrov került. Szovjet művész kapta a harmadik díjat is.A Tíznapos táncfesztivál kezdődött Pekingben. A fesztiválon több mint 400 táncművész vesz részt. Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájából operát írt Renzo Rossellini. A frankfurti bemutatót Roberto Rossellini rendezi. Megnyílt a IX. vásárhelyi őszi tárlat Szalai Ferenc kapta az idei Tornyai-plakettet A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban vasárnap ünnepélyesen megnyitották a IX. vásárhelyi őszi tárlatot. A hagyományos őszi kiállítást Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára nyitotta meg. Jelen volt Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja és Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára is. A megnyitó ünnepségen nyújtották át a Tornyai emlékplakettet Szalai Ferenc fiatal, Derkovits-díjas festőművésznek. Vasárnap délután a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és a városi tanács népművelési állandó bizottsága rendezésében még egy kiállítás nyílt meg Vásárhelyen az Előre Termelőszövetkezet művelődési házában. A kiállított műtárgyak egy részét olyan művészek alkották, akik hosszabb időt töltöttek vendégként az Előre Tsz-ben. Hódmezővásárhelyen ez az ötödik kiállítás, amelyet termelőszövetkezetben mutatnak be. Nicola Rossi-Lemeni a Faustban SZINTE csak előzetes beszámolónak, első híradásnak számítanak ezek a sorok; első estjéről a hírneves olasz művészházaspár, Nicola Rossi- Lemeni és Virginia Zeani vendégszerepléssorozatáznak, amelyről majd négy operaelőadás után —a két-két fellépés benyomásai alapján — összefoglalókig bizonyára sokkal többet mondhatunk. Tavalyelőtti bemutatkozásuk óta mindkét művész közvetlen ismerőse és szívesen várt vendége a budapesti közönségnek — ismerős emlékeket erősített ez az idei első fellépés is: Rossi-Lemenié a Faust Mefiszto szerepében. Tudjuk két év óta — a személyes, közvetlen benyomás hivebb tapasztalatából is —, hogy ennek a művésznek mindenekfelett magasfokú kultúrája biztosít előkelő rangot: a szó mélyebb értelmében vett kultúra, amely megüti a nemzetközi mértékeket. Kiforrott zenei tudás, csiszolt igényes muzikalitás, jó adag művészi kontroll és tudatosság tölti meg eleven kifejezőerővel tolmácsolását — tartalmassága, de választékos tartása, ízlése is ebből fakad elsősorban. Maga a hang nem bizonyul olyan teltnek és tömörnek, olyan gazdag és színes matériának, mint ahogy egyik-másik lemezfelvételből következtethetnénk : megbízhatóan, s jól szolgálja a követelményeket, de nem kivételes jelenség. Kivételesnek, átlagon felülemelkedő művészi megnyilatkozásnak azt érzékeljük, ahogyan Rossi-Lemeni ezzel az adott matériával bánni tud: a zenei formálás és drámai ábrázolás árnyalataihoz szabni, kifejezővé és színessé eleveníteni énekes produkcióját. S ezt a megelevenítő erőt Mefiszto alakítása is igazolja, sajátos elképzelésű, de alapjában határozottan körvonalazott stílusával (meg-megcsillanó iróniája inkább "franciásan" hűvös és elegáns, mint "démoni" Mefisztót állít elénk), s főleg a híres zártszámok, a Rondó és a Szerenád formai eleganciájával és stiláris nagyvonalúságával, amelyek azonnal elárulják a tudatos, kiforrott muzsikust és előkelő képességű előadóművészt. Ami egyébként a Faust-előadás egészét illeti, számos repertoár-előadás sorozatos tapasztalatai után mégsem hagyhatjuk szó nélkül: a Faust is azok közé a darabok közé tartozik az Operaház műsorrendjében, amely az első adandó alkalommal sürgős felújításra szorul! A darab tartós népszerűségének az a különös és ferde következménye, hogy előadások tucatjai (sőt talán százai) hosszú évek óta mind jobban megkoptatják, anélkül, hogy bármilyen komolyabb beavatkozás gátat szabna ennek a folyamatnak. Színpadi hitele lassanként szertefoszlik; a zenekar és kórus teljesítményében egyre feltűnőbb az elhanyagoltság; a szólószerepekben is bizony mind több, és több állandósuló rossz beidegzés fedi el az alakítások eredeti igényét. S mindezt aligha lehet többé "menet közben", egy-egy előadáson kijavítani — csak alapos felelősséggel újra szembenézve a darabbal. A Faust esetében ez annál inkább is indokolt, mert csak kifogástalan előadás teheti meggyőzővé és elfogadhatóvá azt, ami ebben a műben nem mindig "Színarany", ami inkább a hálás hatásra apellál, mint a kifejezés belülről fakadó parancsára. RÉSZLETESEBB elemzés lehetősége híján hadd soroluk fel a szerdai Faust-előadás főbb szereplőit: Orosz Júliát (Margit), Szigeti Lászlót (Faust), Koltay Valériát (Siebel), Németh Annát (Márta) és Turpinszky Bélát (Valentin). Az est karmestere Varga Pál volt. Kovács János Gaupin-akvarellek,pasztellek és rajzok egy különösen szép könyvben Harmincegy, az eredeti művek tökéletes illúzióját keltő, s fejlett nyomdai technikát képviselő Gauguin-grafikát foglal magába a Képzőművészeti Alap új kiadványa. A színes kliséket a svájci Phoebus kiadótól vásárolták és ebből a gyönyörű "nyersanyagból" olyan könyvet terveztek, szerkesztettek, mely nemzetközi viszonylatban is állja a versenyt. Öröm kézbe venni és forgatni a minden túlzástól mentes, modern ízlésű kiadványt. Levegős tipográfiája, a szövegelhelyezés arányai, a szép papír, a gondos nyomás, a kötés eleganciája méltó keret az európai művészet megújításának egyik nagy alakjához. A kevéssé ismert színes Gauguin-lapok albumához Kampis Antal írta a bevezetőt és ugyancsak Kampis avatott tolla ad minden képhez magyarázatot. Gauguin romantikus élete és nagyhatású életműve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt sem. Kampis Antal élvezetes esszéjében sok tekintetben új megvilágításba helyezi Gauguin általában regényes hőssé eszményített alakját. Széles látókörű szaktudással, művészetpszichológiai módszert is alkalmazva végigviszi Gauguin bonyolultságában is egyszerű életét. Kampis képmagyarázatai épp oly frissek, közvetlenek, mint bevezetőjének stílusa. Az egyes műlapokhoz fűzött rövid szövegben mindazt tömören foglalja össze, amit a képről tudni kell. Egy nagytudású, a képzőművészet történetében benne élő, modern tudós szelleme csillog a sorokban; nemcsak adatokat, esztétikai elveket villant föl, nemcsak Gauguin egész korát, társadalmat, különböző művészeti irányait érinti, nyomon követve a fejlődés vonalát, hanem nagyszerű pedagógiai érzékkel az átélt ismeretek birtokában szinte beállítja az olvasó szemét arra, hogyan kell a műalkotás megértéséhez közeledni. Kampis Antal Gauguin-tanulmányával, mint eddig megjelent írásaival is, hathatós szolgálatot tesz a látási kultúrának. d. m. Havannában aláírták a lengyel—kubai kulturális együttműködés jegyzőkönyvét. A terv szoros együttműködést irányoz elő a két ország között. Kétoldalú együttműködési egyezményt kötnek majd Kuba és Lengyelország filmstúdiói, rádió- és televíziószervei is.