Magyar Nemzet, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

Cstaktok, 1902. november * .Madar Nunt Budapesten minden hetedik lakos 60 évnél idősebb Csepelen legalacsonyabb a nők aránya — Hétezer holddal csökkent a fővárosban a mezőgazdaságilag művelt terület — Több a gyümölcsös és az erdő Budapest a szocializmus út­ján címmel most jelent meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Vállalat kiadásá­ban, a párt nyolcadik kong­resszusa tiszteletére, a főváros életének 1950—1960-as éveit felölelő rendkívül gazdag és tanulságos kötete. Az 1950-től 1900-ig lepergett évtized mér­földkövet jelentett a felszaba­dult ország fővárosának fej­lődésében. Ez az évtized a szocializmus építése jegyében folyó gazdasági fejlődés, tár­sadalmi átalakulás terén — a hibák és az ellenforradalom pusztító hatása ellenére is — forradalmi változásokat hozó eredmények korszaka volt. Ennek a korszaknak az ar­culatát kívánja felvázolni ez a könyv a statisztika eszkö­zeivel, valamint az elemző ér­tékelésekkel, amelyeket a Központi Statisztikai Hivatal Budapest Városi Igazgatóságá­nak kollektívája készített. A kitűnő statisztikusok feladatu­kat jól oldották meg, dicséret illeti őket, valamint Würtz Ádám grafikusművészt, aki nagyon szép illusztrációkat ké­­­szített az 550 oldal terjedd-­ mű műhöz. A könyv szép nyomásáért, kiállításáért a debreceni Alföldi Nyomda dol­gozóinak jár elismerés. A Tiszántúl vezet A Magyar Nemzet több íz­ben foglalkozott Budapest túl­népesedése problémáival és a megoldás lehetőségeivel. A könyv adatai szerint 1960. ja­nuár 1-én az ország népessé­gének már 18,1 százaléka tö­mörült a fővárosban, szemben az 1949. évi 17,3 százalékkal. A legtöbben a Tiszántúlról költöztek a fővárosba. 1959- ben például állandó jelleggel 12 400, ideiglenes jelleggel 54 300 tiszántúli személy jött fel Budapestre. A statisztikusok érdekes adatokat gyűjtöttek össze az egyes európai fővá­rosok népességtömörülésével kapcsolatban. Az összehason­lításokból kiderül, hogy Bu­dapest azok közé a fővárosok közé tartozik, ahol a lakosság koncentrációja aránytalanul nagy. A listán Bécs vezet, ahol a város népessége az or­szág népességének 23 5 száza­lékát teszi ki, Koppenhága kö­vetkezik utána 20,5 százalék­kal, majd Budapest a 18,1 százalékkal és London csak a negyedik helyet foglalja el 15 9 százalékkal. Stockholm, Osló, Párizs, Helsinki, Szófia, Prága, Bukarest, Kelet-Berlin, Róma és Bern a további sor­rend. Csepelen a legalacsonyabb a nők aránya Foglalkozik a könyv a né­pesség nemek szerinti megosz­lásának vizsgálatával is. A nemek arányának területi ösz­­szevetéséből kitűnik, hogy a nők aránya a fővárosban a legmagasabb. Vidéken a bu­dapesti aránynál jóval ala­csonyabb: a városokban átla­gosan 1049, a községekben 1057 nő jut ezer férfira. A kerületek nemek szerinti ösz­­szetételét vizsgálva, a XXI. kerületben, Csepelen a leg­alacsonyabb a nők aránya, ahol 1011 nő jut ezer férfira. Majdnem ilyen csekély a két nembeliek közötti különbség Kőbányán, ahol az arányszám 1019. Érdekes, hogy ugyanitt 1949-ben még nem nőtöbblet, hanem kisarányú férfitöbblet volt tapasztalható. Érdekes a 60 éven felüliek arányának emelkedése. Míg 1900-ban a mai Budapest terü­letén a 60 évnél idősebbek csak a lakosság 5 százalékát jelentették, 1960-ban a 60 éven felüliek számaránya meghaladta a 15 százalékot. Másként kifejezve: manapság Budapesten minden hetedik lakos 60 évnél idősebb. Hat évtizeddel ezelőtt csak minden huszadik ember töltötte be a 60. évét. A 60 éven felüliek­nél a nőtöbblet egyre jelen­tősebb. A 70—80 év közötti nők száma közel kétszer any­­nyi, mint a hasonló korú fér­fiaké. Ezer férfira 1811 nő jut ebben a korcsoportban. Budapest demográfiai szem­pontból nem egységes terü­let. Más és más az egyes te­rületegységek, kerületeik la­kosságának kor szerinti ösz­­szetétele is, ami alapvetően befolyásolja a népmozgalmat. Érdemes felfigyelni néhány jellegzetességre. Az elmúlt év­tizedben, különösen pedig 1957-től 1960-ig a népmozgal­mi arányszámok a XXI. és a XX. kerületben (Csepelen és Pesterzsébeten) alakultak a legkedvezőbben. Különösen feltűnő Csepel alacsony ha­landósága. Évek óta 7 ezrelék körül mozog, a budapesti 10 ezrelék körüli átlaggal szem­ben. Az átlagosnál jobb a bu­dai hegyvidéki kerületek nép­mozgalmi arányszáma is. Az élveszületések száma tekinte­tében élen járnak a mezőgaz­dasági jellegű XXII. és XVII. kerületek (Budafok és Rákos­szentmihály). Igen kedvezőt­len a pesti belső bérházövezet népmozgalmi helyzete. A Bel­városban és a Ferencvárosban a legalacsonyabbak a születé­si és a legmagasabbak a ha­lálozási arányszámok és csu­pán a házasságkötéseknél ha­ladják meg az átlagos fővárosi aránys­zámokat. Utak, lakások Budapest építőiparáról is fi­gyelemre méltó adatokat ta­lálunk a könyvben. Az álla­mi építőipari vállalatok éven­te több mint ötezer — 100 ezer forintnál nagyobb költ­ségvetési összegű — újonnan épített, átalakított, vagy fel­újított objektumot adnak át. Tevékenységük nyomán 1960- ban például 826 új — össze­sen több mint 1,9 milliárd forint értékű — építménnyel gyarapodott a főváros. A Bu­dapesten átadott építmények között volt 1900-ban 22 új városi út, 60 iparcsarnok és műhely, 13 áruház, bolt és egyéb kereskedelmi létesít­mény, 89 raktár, 7 általános iskola, 13 földszintes lakóház, 112 darab 113 emeletes la­kóház, 49 darab 4 és több emeletes lakóház, 9 munkás­­szálló. Az építőiparban a nagymé­retű falazótestek (panelek) és az előregyártott szerkezeti ele­mek alkalmazása még ma is meglehetősen szűkkörű. 1960- ban például a budapesti vál­lalatok építkezésein beépítés­re került 524 ezer köbméter vasbeton szerkezetnek az üze­­mileg előregyártott szerkezet csak 14 százalékát, a helyszí­nen előregyártott pedig mind­össze 6 százalékát tette ki. A falazatok túlnyomó része vál­tozatlanul a hagyományos kis­méretű téglából készül. A könnyűbetonból és egyéb anyagból előállított, előregyár­tott falszerkezet még 1960- ban is csak alig több mint 5 százaléka volt az összes fala­zatnak. Az építkezések mű­szaki-technikai színvonalának emelése tekintetében az épí­tőiparnak, valamint az épí­tőanyagiparnak is sokat kell fejlődnie, hogy az építkezési tevékenység szerelőjellegű munkává alakuljon át, aho­gyan ezt az építőiparra vo­natkozó párthatározat évek­kel ezelőtt előírta. A főváros mezőgazdasági foglalkozású népessége nem számottevő, mindössze 25—26 ezer ember. A főváros mező­­gazdasági művelés alatt álló területe az elmúlt tíz év alatt — a beépítések következtében — kb. 7 ezer katasztrális hold­dal csökkent. A mezőgazdasá­gi terület művelési ágak sze­rinti megoszlása is jelentősen megváltozott az elmúlt eszten­dőkben, elsősorban a belter­­jesebb művelési ágak javára. A szántóterület tíz év alatt 5 ezer holddal csökkent, ugyancsak kevesebb a rét és a legelő, sajnos a szőlő is; nö­vekedett viszont a kert, gyü­mölcsös és az erdőterület. A szőlőterület jelenleg 1687 hold, 540 holddal kevesebb, mint 1950-ben. Öt állami gazdaság, 25 tsz Budapest területén jelenleg öt állami gazdaság működik, a termelőszövetkezetek száma 25. 1950-ben még csak 11 volt a számuk 421 családdal és 494 taggal és összesen 2702 hold területen gazdálkodtak. Az 1960-as adatok szerint a 25 tsz-ben 2827 család 3072 tag­gal 14 719 holdon termel. Az még önmagában is nagy­szerű dolog, hogy tudósaink és kutatóink jelentős része nem tekinti "­amerikai nagy­bácsinak a főhatóságát, és olyan kutatási témáikkal is foglalkoznak, amelyek pénzt hoznak a házhoz, vagyis az intézethez, anélkül, hogy kö­zülük bárkit is a prakticiz­­mus vádjával lehetne illetni. Kitűnő, hogy egy olyan intéz­mény, mint a fertődi Növény­­nemesítési és Növénytermesz­tési Kutatóintézet, csaknem hatezer kataszteri holdján úgy forgatja különböző növé­nyeit — az év minden szakát kihasználva —, hogy azok ex­portálásával jelentős deviza­­behozatalt is biztosít népgaz­daságunknak. Ehhez természe­tesen olyan lelkes, hivatássze­rető kutatógárdára, munka­társakra van szükség, mint amilyenekkel a fertődi ku­tatóintézetben találkoztunk és olyan elismert szaktekintély­re is, mint Porpáczy Aladár Kossuth-díjas professzor, aka­démiai levelező tag, az inté­zet igazgatója. Köztudomású, hogy az intézet nemcsak olyan növények ne­mesítésével és termesztésével foglalkozik, amelyek holnap­után ennyi, meg ennyi devi­zát jelentenek. Laboratóriu­mukban igen jelentős alapku­tatások folynak, amelyeket népgazdaságunk, az illetékes főhatóságok messzemenően tá­mogatnak. Évről évre jelentős összegeket bocsátanak rendel­kezésükre korszerű műszerek beszerzésére, új laboratóriu­mok építésére. „Madame Moutot“ lemaradt Sok híradás, riport jelent meg már eddig is a fertődt­ek úgynevezett bogyósgyümöl­­cseinek nemesítéséről. Most­­ a nemesített fajták kitenyész­tése után újabb problémák megoldásán fáradoznak: a minőséget gazdaságosan meny­­nyiséggé fokozni. A kiviteli lehetőségek egyre fokozódnak, de a termés mennyisége — beleértve a hazai igényeket — nem tudja kielégíteni. Por­páczy professzor szerint a szamóca termőterületét leg­alább ötszörösére kellene emel­ni ahhoz, hogy a jelentkező igényeket — az újabban vizs­gált korszerű módszerekkel — a termelőüzemek fedezni tud­ják. A szamócatermesztés foko­zásának legnagyobb akadálya, a fertődi kutatógárda szerint, a fajtakérdés. Ugyanis a je­lenleg termesztett szamócafaj­táink nem felelnek meg tel­jes egészében sem a kiviteli, sem pedig a tartósítási (mély­hűtés) igényeknek. Magyaror­szágon, de külföldön is — így mondta Porpáczy professzor — az utolsó tíz évben komoly versenyfutás van a fajtaelő­­állítás és az igények között. A jövő fajtája a kemény, jól szállítható, egyenletesen színe­­ződő, nagygyümölcsű, betéte­mő szamóca. Ezeket az igé­nyeket a fertődi kutatók a legkorszerűbb nemesítési mód­szerekkel igyekeznek előállíta­ni. A legjobban megfelelő hib­rideket a heterózis nemesítés alkalmazásával kapták, és ezeket ez évben sűrűsoros mikrokísérletekben már érté­kelték is: egyes hibridjeik a hazánkban körülbelül 80 szá­zalékban termesztett és leg­­bőtermőbbnek tartott Madame Montot fajtánál egyedenként 50—100 százalékkal nagyobb termőképességet mutattak és gyümölcsminőségük is kiváló. Itthon is meg kell ismerni A fertődi kutatóintézetnek egy másik igen figyelemre méltó és egyben egyik legér­tékesebb gyümölcsfajtája a fekete ribszke. E gyü­mölcsnek igen magas áron korlátlan ex­portlehetőségei vannak. Ezt a nagy érdeklődést elsősorban magas táplálkozás­ élettani ér­téke indokolja. A fekete ribsz­­két itthon is meg kell ismer­ni. Az utóbbi évek kutatásai ugyanis kiderítették, hogy e bogyósnövény­ nagy mennyisé­gű C-vitamintartalma mellett P-vitaminnal és P-vitamin­szerű anyagokkal és J-vita­­minnal is rendelkezik. A C-vitamin a bioflavonoi­­dokkal együtt fokozza a vér­erek áteresztőképességét, ru­galmasságát. Kitűnőnek ítélik hűléses betegségek megelőzé­sére, sőt leküzdésére is alkal­masnak tartják. A J-vitamin pedig — a kutatók állítása szerint — a tüdőgyulladás el­lenszere. Az intézet munkatársai a legjobbnak minősített külföldi fekete ribszkefajták közül — éveken át folytatott vizsgálat eredményeképpen — megálla­pították a hazai feltételeknek legjobban megfelelő üzemi termesztésre alkalmas fajtákat. Ennél a munkánál a termés­­mennyiséget és termésbizton­ságot vették elsősorban figye­lembe. Az e­nlített megbízha­tó fajtákból évről évre növek­vő mennyiségű szaporító anya­got bocsátanak a termesztés rendelkezésére. A fajtaértékeléssel párhuza­mosan nemesítő munka is fo­lyik a fertődi kutatóintézet­ben. A nemesítés célja a ter­mésmennyiség további fokozá­sa, a jelenlegi termésmennyi­ség duplára való emelése és a szedés­­munka megkönnyí­tése. Megállapítást nyert eb­ben az intézetben a fekete ri­bizke üzemi művelésmódja is. Leggazdaságosabbnak bizo­nyult az úgynevezett széles­sorú művelés (4x2 méter), amely a kézi talaj­munkát mi­nimálisra csökkenti és ugyan­akkor biztosítja a nagy telje­sítményű permetezőgépek al­kalmazását. Az elmondott példák, úgy gondoljuk, világosa­n igazol­ják: a gyakorlat szolgálata nem prakticizmus. 8. Fartase Klári A főváros élelmezése szem­pontjából igen fontos zöldség­­termesztésben még sok a ten­nivalójuk a budapesti tsz-ek­­nek. 1954-ben a zöldség- és fő­zelékfélék vetésterülete 3923 hold volt, 1960-ban 3036 hol­dat tett ki, tehát 887 holddal kevesebb területet műveltek. A zöldségtermesztésben nagy szerepe van az öntözésnek. Az öntözéssel termelt zöldségfé­lék vetésterületét az utóbbi időben növelték, de az öntö­zött terület, ezen belül az ön­tözött zöldségtermő terület így sem éri el az 1955. évit. A fővárosban fontos szerepet tölt be két állami gazdaság: a Kertészeti és Szőlészeti Fő­iskola soroksári tangazdasága és a Kertészeti Kutató Inté­zet budatétényi kísérleti gaz­dasága. A soroksári tangazda­ság igen nagy menny­iségű zöldárut (például 1980-ban 218 vagont), elsősorban korai zöldségféléket termel a fővá­rosi lakosság ellátására. V. I. Új felfedezés a J-vitamin Nagy jelentőségű nemesítő munka folyik Fertődön A kőolajfinomító építői utolérték az erőműépítőket Százhalombattán A százhalombattai hőerőmű 200 méteresre tervezett kémé­nyéből már 140 méter emel­kedik a látóhatár fölé, és az év végére eléri a tervezett magasságot. Néhány kilomé­terrel odébb, a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat nagy kiterjedé­sű területén az erőművel összhangban épül a százha­lombattai kőolajfinomító. Az év közepén nem volt még meg ez az összhang, mert az erő­műbe olajat szállító berende­zések építésének kezdetét ké­sőbbre tervezték. Azóta előbb­re hozták ezt a munkát. A nyáron lerakták a négy kilo­méteres fűtőolaj távvezeték betonkockáit, amelyeken az erőműn elé olajat szállító csö­vek nyugszanak majd. Mire az erőműnek — a jövő nyáron — az első gépegység próbái­hoz szüksége lesz az olajra, a távvezeték is üzemképes ál­lapotba kerül. A finomító épí­tése ezzel viszonylagosan utol­érte az erőműét. A két óriás létesítmény ettől kezdve most már "szinkronban­" épül to­vább. A véradókról E rovatban nemrégen kö­zölték özvegy L. Lászlóné le­velét, amelyben köszönetet mond azoknak az ismeretlen véradóknak, akik vérükkel fiát megmentették. Magam ötvenszeres véradó vagyok és már sok köszönő levelet és képeslapot kaptam ismeretlenektől, akiket beteg­ségük alkalmával az én vé­rem mentett meg. Minden véradó neve és pon­tos lakáscíme rendelkezésre áll. Ha valaki ugyanis vért ad, a palackra ráragasztják a véradó nevét és lakását tar­talmazó cédulát. A Magyar Vöröskereszt az összes kórhá­zakat, klinikákat stb. ellátta művészi képeslapokkal azért, hogy azok fel­használásával a gyógyult betegek megköszön­hessék a véradó önként fel­ajánlott vérét A helyzet azonban az, hogy a vérátömlesztést végző orvos vagy nővér sokszor nem ve­szi magának a fáradságot és nem írja le a vért tartalmazó palackról a véradó nevét és címét. Pedig számtalan beteg köszönné meg a­ véradóknak életmentő segítségüket. Ada­tok híján azonban a legjobb akarat mellett sem mondhat megmentőjének köszönetet. Helyes lenne, ha az összes egészségügyi intézmény fel is használná a Magyar Vörös­­kereszt képeslapjait. Nem e­gy olyan véradó-ünnepségen vet­tem más­ részt tizenkét év alatt, ahol a véradót összehoz­ták a vérkapóval és így a nagy nyilvánosság előtt volt alkalma a felgyógyult beteg­nek megmentőjét üdvözölni. L. József, Budapest Felhívás a veteránokhoz 1919 nyarán élethalálhar­cát vívta Magyarországon a fiatal munkáshatalom. Fontos feladatot jelentett ekkor a Ti­sza védelme. Ezért 1919 júliu­sában jelentős erőket összpon­tosítottak Szolnok környéké­re. A Vörös Hadseregnek Szol­nok, Abony, Tószeg vidékén sok katonája esett fogságba. Veteránok visszaemlékezése szerint Abonybban több mint tízezer vöröskatona foglyot őriztek. (A Vigyázó- és Jékey­­kastélyban, a mai Művelődési Otthonban, báró Harkányi tarlóján stb.) 1919 november közepén magyar őrök váltották fel a román őröket. A foglyok nagy részét elszállították Abonyból. Ezután kezdődtek azok az események, amelyeket a történelem számára tisztáz­nunk kell. Színhely az abonyi Vigyázó-kastély volt (ma gép­állomás). 1919 november kö­zepétől 1920 május közepéig itt volt egy különítmény szék­helye. Történész szemével kezdtem foglalkozni e tények­kel Sajnos, azonban igen ke­vés, dokumentum szempont­jából számításba vehető tény­anyag található, másrészt az ország szinte minden terüle­téről őriztek itt foglyokat. Ez úton kérem azokat a ve­teránokat, akik 1919 november —1920 május közti időben a kastély lakói voltak, küldjék el nekem visszaemlékezései­ket, esetleg dokumentumaikat. Pásztor Mihály igazgatóhelyettes, Abony, Kinizsi Pál Gimnázium Tatarozást kér a ház A Balaton utca 12. számú házat a háború folyamán bomba érte. A felszabadulás után a ház telje­sen megsemmisült részét felépí­tették. Nem hozták azonban rend­be a megmaradt rész sérült er­kélyeit, vakolatát, sőt a helyre­állított rész is vakolatlan maradt. Azóta e ház a környék legcsú­nyább épülete. A sérült erkélye­ket a lakók nem használhatják, rendben tartani nem tudják, egye­seken burjánzik a szél által oda­telepített gaz. Kizárólag véletlen, hogy a lehulló vakolat eddig sze­rencsétlenséget nem okozott. A helyreállított részben nem szerel­ték fel a rolettákat. A házban levő műhely utcára nyíló ajtaja város­széli kalibákra emlékeztet. Nem sokkal különb a ház kapujának állapota sem. A lakók már többször kérték: hozzák rendbe a házat. Az volt a válasz, hogy ez a munka gazda­ságosan csak sortatarozás kereté­ben végezhető el. A közelmúltban a környéken sortatarozást végez­tek és rendbehozták a Balaton utca közeli házait is. A mi há­zunk azonban a tatarozásból ki­maradt. Kérünk sürgős segítséget. Harminchét aláírás Visszhang A múltkoriban a Tisztelt Szer­kesztőség rovatban megjelent »Ne tegyék a kirakatba azt, ami az­­üzletben nem kapható** c. panaszos levélre az alábbiakat közöljük. A levélben megjelölt söprűből egy hónappal ezelőtt volt készlete az árudánknak. Amikor kifogyott, valóban egy nappal tovább ma­radt egyetlen darab a kirakatban. Amennyiben az áru kifogy, mi a kedves vevőkkel azt feltétlenül közöljük, és ismerve a belkeres­kedelmi miniszteri rendeletet, ki is vesszük a kirakatból. Ez az eset egészen kivételes volt. Peyer Antal árudavezető, 504-es fővárosi háztartási bolt Levélváltás a poharas­ tejfölről Nagyon helyes, hogy a Buda­pesti Tejipari Vállalat­­előrecso­magolt**, teljes értékű és minden fertőzéstől mentes tejfölt juttat a fogyasztókhoz. Az azonban nem helyes, hogy csak két decit lehet vásárolni, sem egy decit, sem pe­dig fél litert egyben — nem. Túl­ságosan magasnak tartom a cso­magolás árát. Egy gyakorló közgazdász háziasszony A kimért tejfölben majdnem ál­landóan — mind télen, mind nyá­ron — nagy mennyiségű keli-bak­­térium volt kimutatható. Ezzel szemben a poharas tejfölben a bakteriológiai értékek mindig ki­fogástalanok. Ennek magyarázata abban van, hogy a paszterizált tejföl a fertőtlenített adagológép­ben a parafinozással mondhatni szintén fertőtlenített papírpohárba kerül és azonnal géppel lezárják. Itt semmilyen utófertőzés nem fordulhat elő. A kimért tejföl saj­­nos, igen sok okból még nagy elő­vigyázatosság mellett is szennye­ződik. Intézkedésünket — hogy tehát a jövőben kizárólag csoma­golt tejfölt hozunk forgalomba —■ az egészségügyi szervek a legna­gyobb elégtétellel vették tudomá­sul. Ami már most a magasabb árat illeti, a poharas tejföl önköltsége magasabb, mint eladási ára, mert a papír és az impregnáló anyag importból származik. Az állam ezért árát dotálja. (A kannás tej­föl nyereséges volt, ennek elle­nére forgalombahozatalát meg­szüntettük.) Távlati terveinkben már szere­peltetünk olyan üzemet, ahol a tejfölt is különféle adagolásban tudjuk csomagolni és akkor majd az eddigi egységes kétdecis forma mellett kisebb-nagyobb adagok áll­nak majd a fogyasztók rendelke­zésére. Budapesti Tejipari Vállalat Köteles József igazgató Miért nincs kávéfőző-lombik ? Villany-kávéfőzőm mellett tar­talékban van még a régi időkből egy spirituszos lombik-kávéfőzőm. Ennek a napokban letört a felső része és hiába járom a várost, nem tudom beszerezni ezt a hiány­zó alkatrészt. Kétségtelen, hogy a kávéfőzésnek­ ez a módja ma már elavult, de egyrészt miért dobjuk el a készüléket, másrészt néha jó dolog, ha az ember függetleníthet magát a villanytól. Eddig még mindig kaptam alkatrészt, most azonban sehol. Egyik nagy áru­házunkban úgy mért végig az el­adónő, mintha egy ókori kőbalta iránt érdeklődtem volna. Másutt elárulták, hogy volt náluk a pin­cében vagy három ládányi alkat­rész, de megsemmisítették. Nem tartom helyesnek, hogy a közönséget erőszakos módon ne­veljék modernebb gyártmányok használatára. Amíg naponta tucat­­számra érdeklődnek valamilyen cikk iránt, addig helyes lenne az üzleteket azzal ellátni. Szilassy Győzőné, Budapest Köszönet az „önkéntes idegenvezetőnek" * Tanulmányi kirándulás k­ereté­­ben Pesten jártunk és a többi kö­zött felkerestük növendékeimmel a Halászbástyát is. Történelmi múltjáról sajnos, keveset tudtunk, lévén magam is falusi. A Halász­­bástyán egy idősebb bácsi, aki ott könyveket, ismertető füzete­ket árusít, segítségemre jött és növendékeimnek szakszerű ma­gyarázatot adott a Halászbástya és a Vár törénelméről. Huszon­kilenc tanulóm nevében ezúton és utólagosan köszönetet mondok. Szekér Terézia, Széktó W/SEffiEt fa ?■ 5

Next