Magyar Nemzet, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-01 / 281. szám
2 í teni angolai kötelezettségeit, ily módon fenyegeti a világ békéjét és szembefordul az ENSZ-szel. Az albizottság elnöke csütörtökön a közgyűlésen kijelentette, hogy szívós erőfeszítések és néhány tagállam közvetítése ellenére sem sikerült biztosítani a portugál kormány együttműködését. Az albizottság arról sem tudta meggyőzni a portugál kormányt, hogy az ENSZ határozatainak megfelelően kötelessége békés megoldásra törekedni. Az angolai válság mindaddig fennmarad, amíg erőszakkal elfojtják az angolai nép önrendelkezési és függetlenségi törekvéseit. Ha a portugál kormány ragaszkodik jelenlegi politikájához, a helyzet romlásáért őt terheli a fő felelősség — mondotta. India képviselője felszólalásában megbélyegezte a portugál rabságban tartott területeken követett zsarnoki politikát és sürgette, hogy Portugália haladéktalanul adja át a hatalmat a szabadságuktól és függetlenségüktől megfosztott népeknek. A portugál küldött válaszul heves szidalmakkal illete India képviselőjét. Az Egyesült Államok képviselője arról beszélt, hogy az albizottság jelentését bizonyos vonatkozásban alaptalannak találja. A küldött az albizottságnak azon megállapítását tagadta, hogy Portugália az Egyesült Államok katonai támogatását élvezi az angolai nép ellen vívott harcában. Az „atomcsend” problémája a genfi leszerelési értekezlet munkájának középpontjában far re mű vita miatt a két társelnök ismét tanácskozik Genfből jelenti a Reuter, az AP és az AFP. Péntek délelőtt újabb teljes ülést tartott Genfben a tizenhét hatalmi leszerelési értekezlet. Az elsőinek felszólaló Burns tábornok, kanadai delegátus sürgette az atomhatalmakat, hogy fogadjanak el korlátozott időre — hat hónapra vagy egy évre — szóló, ellenőrzés nélküli moratóriumot a föld alatti atomfegyverkísérletek szüneteltetésére, miközben a tudósok tovább kutatják a megegyezés útját a helyszíni ellenőrzés kérdésében. Bums javasolta továbbá, kérjék fel a Nemzetközi Geofizikai Intézetet, hogy valamelyik műszakilag jól felszerelt semleges országban két hónapon belül ámítson fel egy valóban nemzetközi központot a földrengésekkel kapcsolatos részlelesek összegyűjtésére és értékelésére. India 1 .tavadat az ellenőrzésre Arthur Lali indiai küldött Indítványozta, hogy létesítsenek önkéntes Helyszíni ellenőrzésen alapuló rendszert, amely megakadályozná a titkos föld alatti atomfegyverkísérleteket. Az indiai javaslat szerint minden gyanús szeizmikus jelenség esetén a felállítandó tudományos bizottság döntené el, hogy szükség van-e helyszíni ellenőrzésre, vagy sem. Magát az ellenőrzést azonban csak annak az országnak a beleegyezésével lehetne elvégezni, amelynek területén a gyanús szeizmikus jelenséget észlelték. Az indiai álláspont szerint amennyiben ez az ország nem hajlandó megengedni területén a tudományos bizottság által szükségesnek vélt helyszíni ellenőrzésit, úgy az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről megkötött szerződés, »önműködően semmissé válik*. Számolják fel ■ támaszpontokat Padilla Nervo mexikói küldött javasolta, hogy az értekezlet december 10-ig az atomfegyverkísérletek megszüntetésének kérdésére összpontosítsa erőfeszítéseit. A bolgár küldöttség nevében felszólaló Tarabanov külügyminiszter-helyettes rámutatott: a legutóbbi karib-tengeri események azt bizonyítják, hogy legfőbb ideje hozzálátni a nukleáris fegyverek megsemmisítéséhez és az öszszes külföldi katonai támaszpontok felszámolásához. A szerdán előterjesztett svéd javaslatról szólva hangsúlyozta, hogy az különleges figyelmet és elmélyült tanulmányozást érdemel. Csodálkozással állapította meg, hogy a nyugati hatalmak meglehetősen negatív magatartást tanúsítanak a svéd javaslat iránt. Véleményeltérés az ügyrendben Sachs lengyel küldött hangoztatta, hogy az atomlesterelés problémája nagyon is megérett már a megoldásra. Elsősorban a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésének kérdését kell rendezni — mutatott rá a lengyel küldött, majd sürgette a külföldi katonai támaszpontok felszámolását. Gadber brit külügyi államminiszter ezután bejelentette: Carapkin és Dean — az értekezlet két társelnöke — csütörtöki megbeszélésén úgy határozott, hogy az értekezlet hétfői és pénteki plenáris ülésén az atomfegyverkísérletek megszüntetésének kérdésével, szerdán pedig az általános és teljes leszerelés problémájával foglalkozik. A nukleáris albizottság kedden és csütörtökön tart ülést, s ugyanezeken a napokon — délután — találkozik a két társelnök is. Ezután ismét szót kért Burns kanadai delegátus és kormánya nevében javasolta, hogy az értekezlet heti mindhárom ülésén az atomfegyverkísérletek megszüntetésének kérdését tárgyalja. Carapkin és Dean — a két társelnök — védelmére kelt a csütörtöki megállapodásnak. Ezt hosszú ügyrendi vita követte, amelynek végén elhatároznák, hogy a két társelnök a hét végén ismét találkozik és akkor eldönti, javasolja-e az értekezletnek, hogy a szerdai plenáris ülést is az atomleszerelés kérdésének szenteljék, vagy sem. Egykori SS-vezető irányította a Spiegel szerkesztőjének spanyolországi letartóztatását A nyugatnémet sajtó érdekes leleplezéset Bonnból jelenti az MTI. Thomas Dehler, a bonni parlament szabaddemokrata párti alelnöke a müncheni Abendzeitungban megjelent cikkében élesen támadja Strausst, és hangoztatja, hogy most már betelt a mérték, Straussnak távoznia kell.Strauss olyan embernek bizonyult — írja Dehler —, akiből hiányzik minden érzék a mértéktartás, az igazság és a jog iránt. Az, aki kormánybeli és parlamenti kollégáit félrevezeti, aki állandóan sötét ügyekbe bonyolódik, aki nem csupán vérkeringési zavarok esetén, hanem állandóan börtönbe, fegyházba, sőt akasztófára szeretné juttatni politikai ellenfeleit, de egyes ügyészeket és bírákat is, az nem üti meg azt az erkölcsi mértéket, amely a Bundeswehr főparancsnokának tisztéhez szükséges. Strauss szétzúzta a kormányon belül is a bizalomteli együttműködés alapjait. A Die Tat című frankfurti hetilap újabb leleplezést közöl a Spiegel-üggyel kapcsolatban. A lap azt írja, hogy egy volt Gestapo-főnök vezető szerepet játszott Adlers Spiegel-szerkesztő spanyolországi letartóztatásában. Azt a letartóztatási parancsot ugyanis, amelyet Bonnból táviratilag megküldtek a spanyol titkosrendőrségnek, egy Saevecke nevű rendőrtiszt írta alá, aki jelenleg a-biztonsági csoport* elnevezésű különleges bonni rendőrkülönítménynél van vezető beosztásban. Saevecke a hitleri idők alatt a Gestapónál teljesített szolgálatot — írja a Tat — és SS főrohamosztagvezetői rangot kapott. A fegyverletételkor Saevecke a milánói Gestapó-eilönítmény főnöke vol. Mapi Nemzet. Fordulat a nyugat-berlini terrorperben A tanácselnök tagja volt a náci pártnak és az SA-nak Egy héttel elhalasztották a tárgyalást Berlinből jelenti az MTI. A szövetségi közigazgatási bíróság nyugat-berlini épületének tárgyalási termében a hallgatók és a sajtó számára fenntartott helyek pénteken a Nácizmus Üldözötteinek Szövetsége ellen indított per második napján is gyorsan gazdára találtak. A bejárati ajtóra már fél órával a tárgyalás kezdete előtt felkerült az írás: »A terem túlzsúfolt.* A frontváros rendőrsége, ha lehet, még nagyobb készültséggel érkezett a bíróság Hardenberg-Strassel épületéhez, mint az előző napon. Bár a per francia megfigyelői csütörtök délután írásban tiltakoztak az illetékes 1. számú szenátusnál a rossz hallási viszonyok miatt, a tárgyalás pénteken is úgyszólván a nyilvánosság teljes kizárásával folyt le, alig lehetett egy-két szót érteni a beszédekből. Bizonyítékok A pénteki tárgyalás tulajdonképpen igen rövid volt. A per ugyanis rendkívül érdekes fordulatot vett. Amint Fritz Werner, az 1. számú szenátus elnöke a tárgyalást megnyitotta, a hallgatóság sorából felemelkedett egy idősebb férfi és bizonyítékokat lobogtatott a kezében arra vonatkozóan, hogy a szenátus elnöke a náci pártnak, sőt, az SA-nak, a hitleristák rohamosztagának is tagja volt, ezért illetéktelen a VVN elleni per levezetésére. Mivel azonban az igazságügyi rendtartás szerint a tárgyalást vezető elnök lecserélésére irányuló kérést a bíróság csak akkor mérlegelheti, ha azt a vádlott, jelen esetben a VN elnöksége hivatalosan is előterjeszti — a szenátus elnöke felfüggesztette a tárgyalást, hogy a VVN elnöksége dönthessen ez ügyben. Hosszabb szünet után a ■ VVN elnöksége ügyvédei útján azt kérte a szenátustól, hogy mivel az elnökség nem minden tagja van jelen, továbbá, mivel a szövetség jövőjét érintő fontos ügyről van szó , függesszék fel néhány napra a tárgyalást és a WN elnöksége csak később nyilatkozik. Hermann Reuss, a vád első számú képviselője, akinek fasiszta múltját a VVN már korábban leleplezte, áttekinthetetlen jogi okoskodással formai okokra hivatkozva követelte a védelem javaslatának elutasítását és valósággal megfenyegette a bíróságot. Kétszer börtönben A szenátus ezután ismét tanácskozásra vonult vissza, majd a szenátus elnöke bejelentette, hogy a pert elnapolja és a következő tárgyalási napot december 7-ét, pénteket jelöli ki. A hosszú szünetekben volt alkalom beszélgetni a vád és a védelem képviselőivel, továbbá a hallgatóság egyes tagjaival. Az a férfi, aki a Werner elleni bizonyítékokat beterjesztette, az MTI tudósítójának elmondotta, hogy August Baumgartenak hívják, 58 éves hannoveri lakatos, a VVN alsószászországi elnöke. A hitlerista időkben 12 évet, ifjúságának javarészét, náci koncentrációs táborokban töltötte. A nyugatnémet ultrák 1957-ben is börtönbe zárták meggyőződéséért és 1959-ben szabadult ki. Hermann Reuss, a vádat képviselő ügyész magánjellegű beszélgetésben kijelentette, hogya szenátus elnöke saját gyengeségének az áldozata, mivel nem fojtotta bele a szót azonnal ebbe a börtöntöltelékbe és nem vezettette ki a teremből. Hemzsegnek a nácik Az MTI tudósítójának arra a kérdésére, hogy mivel Baumgarte a nácizmus alatt és a második világháború után is ült börtönben , vajon melyik időszakra érti a »börtöntöltelék” kifejezést, Reuss ezt válaszolta: természetesen mind a kettőre.« Ezek szerint tehát a bonni kormány vádjának első számú képviselője szerint ma is mindenki »börtöntölteléknek« számít, akit a fasiszták börtönbe zártak. A per külföldi megfigyelői a szenátus elnöke körül váratlanul kirobbant botránynyal kapcsolatban megjegyezték: ez az eset is azt bizonyítja, hogy a bonni és a nyugat-berlini igazságügyi apparátusban csak úgy hemzsegnek a volt nácik, s Nyugat-Németországban ma szinte lehetetlen olyan bíróságot kijelölni, amelynek egyik vagy másik tagjáról ne derülne ki, hogy hitlerista volt. Az FKP nyilatkozata az Algériai Kommunista Párt betiltásáról Párizsból jelenti a TASZSZ. A Francia Kommunista Párt vezetősége nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakozik az Algériai Kommunista Pártnak és lapjának betiltása ellen. — Ez az intézkedés annál is inkább indokolatlan — mondja a nyilatkozat —, mert az algériai kommunisták tevékenyen részt vettek a függetlenségi harcban. Az intézkedés olyan párttal szemben történt, amelynek nemzeti politikája és az egység mellett történt több megnyilatkozása lényegesen előmozdította az FLN nemrég lezajlott válságának megoldását. Az Algériai Kommunista Pártnak és lapjának betiltása csak káros lehet a nép ügyének, gyengébbé teszi a népet az új gyarmatosítók nyomásával és fondorlataival szemben. — Az algériai nép barátai hőn óhajtják a szóban forgó intézkedés hatálytalanítását — állapítja meg végül a nyilatkozat. „A magyar tapasztalat“ Az MSZMP kongresszusa a nemzetközi munkásmozgalom nagy eseménye volt — írja a Novoje Vremja Moszkvából jelenti az MTI. A nyolc nyelven megjelenő Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap legújabb számában szerkesztőségi cikket közöl magyar tapasztalat* címmel. A lap megállapítja: "A Magyar Szocialista Munkáspártnak a szocialista társadalom építésében szerzett tapasztalata rendkívül értékes a több ország munkáspártjai, elsősorban a kormányzópárttá vált munkáspártok számára. Ezért a magyar párt kongresszusa nemcsak az ország, hanem az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom esetében is nagy esemény volt.* — A szövetségi politika kérdésének megoldásakor a párt azokból a nagy változásokból indul ki, amelyek a magyar társadalom szerkezetében végbementek — mutat rá a Novoje Vremja. — Mindezek a változások lehetővé teszik a dolgozó osztályok szövetségének bővítését, s azt, hogy ez a szövetség szocialista népi egységgé fejlődjék. Ezzel kapcsolatban jellemző, hogy a VIII. kongreszszusra pártonkívülieket is meghívtak. Köztük volt Erdei Ferenc és Erdey-Grúz Tibor akadémikus, Z. Nagy Ferenc, a Független Kisgazda Párt egykori politikusa, Kodály Zoltán zeneszerző, Nánási László, az egykori nemzeti parasztpárti politikus és mások. A cikk ezután részletesen ismerteti azokat az adatokat, amelyek a szocialista társadalom alapjainak lerakásáról a kongresszusok elhangzottak. Jásomfai, 1962. december 1. Arai és a skink mögött van MACMILLAN ÉS PARTNEREI Az év utolsó hónapja nagy mozgalmasságot jelent az angol diplomáciában. Macmillan brit miniszterelnök sorozatos legmagasabb szintű tanácskozásokra ül össze a vezető nyugati hatalmak álamférfiaival. Az elkövetkező hetekben az angol kormányfő zsúfolt útiprogramja így alakul: Macmillan és felesége december 15-én kétnapos látogatásra de Gaulle elnök meghívására Franciaországba érkezik, december 19-én és 20-án kerül sor a Bahama-szigeteken a Kennedy elnökkel való találkozásra, majd december 21-én ugyancsak a Bahamaszigeteken Diefenbaker kanadai miniszterelnökkel tart megbeszélést. Diplomáciai megfigyelőkszerint Macmillant bel- és külpolitikai megfontolások késztetik arra, hogy ilyen fáradságos misszót válaljon. A honi és a külföldi politikai köröket egyaránt meglepte a legutóbbi, november 22-i időszaki választásokon elszenvedett kormánypárti vereség. Az öt angliai és skóciai választókerületiben a Konzervatív Párt csupán a leadott szavazatok egyharmadát tudta megszerezni. Míg korábban mind az öt mandátumot kormánypárti képviselők töltötték be, most csak hármat sikerült megtartaniuk A vereség súlyosságát aláhúzza hogy a konzervatívok nemcsak az északi iparvidéken maradtak alul, de erősen visszaestek a hagyományosan tory mezőgazdasági körzetekben is, így például South Dorset-ben a konzervatívok félévszázados hegemóniája szűnt meg, hiszen a választókerület történetében most először aratott győzelmet a munkáspárti jelölt. A párizsi Le Monde vezércikkének ezt a címet is adta: •Bizalmatlansági szavazás Nagy-Britanniában*. Már a cím is önmagáért beszél, s a francia lap a továbbiakban mélyrehatóan boncolgatja, mi okozzaaz angol közvélemény nyilvánvalóan ellenséges megnyilatkozását Macmillannel szemben”. A vezércikk meglehetősen szókimondóan meg is leckézteti az angol miniszterelnököt és a következő jó tanácsot adja.Most már szükséges, hogy Macmillan és vezérkara vegye figyelembe az élénk elégedetlenséget, szolgáljon magyarázattal és változtassa meg taktikáját. Egyébként nem kellett a csatornán túlra menni ahhoz, hogy az időközi választásokból komoly következtetéseket lehessen levonni. Maguk az angol lapok is, pártkülönbség nélkül, arra a megállapításra jutottak, ha a jelenlegi időszakban tartanák az általános választásokat, akkor a konzervatív kormány nem kerülhetné el az országos méretű vereséget. A parlament mandátuma viszont 1964. év őszéig érvényes, és előreláthatóan a konzervatívok nem nagyon sietnek majd az új választások kiírásával. Bizonyára közel járnak az igazsághoz azok a kommentátorok, akik úgy vélik, hogy Macmillan éppen a belpolitikai nehézségek, sőt fiaskók láttán nagyszabású külpolitikai demonstrációkkal szeretné helyreállítani kormányának megbillentő tekintély-egyensúlyát. Persze, ez az éremnek csak egyik oldala. Éppen elég probléma mutatkozik külpolitikai tekintetben is, hogy csak a közös piaci angol tagsággal kapcsolatos kínos huzavonára utaljunk. Emellett a kormányfőt és külügyminiszterét éppen a kubai válság legforróbb napjaiban heves bírálatok érték passzivitása és az angol érdekeket az Egyesült Államoknak alárendelő állásfoglalásai miatt. A brit politikai körök és a közvélemény általában kifejezett csalódással észlelték, hogy országuk hivatalos vezetői egy sorsdöntő jelentőségű időszakban a diplomáciában csupán a néma statiszta szerepét töltik be. Az angol világhatalmi pozíció és a vele járó presztízs illúziójában élő konzervatív közvéleményt meghökkentette, hogy az Egyesült Államok egyáltalán nem igényelte és óhajtotta legközelebbi szövetségesének véleménynyilvánítását és beleszólását a dolgok vitelébe. Úgy látszik, Macmillan még Kennedyvel való találkozása előtt szeretné valamennyire rendbe hozni ahatokhoz fűződő viszonyt. Londoni bennfentesek szerint a francia elnök meghívása a brit miniszterelnök nyomatékos kérésére érkezett. A hivatalos angol közlemény ugyan csak arról beszél, hogy a két államférfi a kelet-nyugati kapcsolatok jövőjéről akar tárgyalni,különös tekintettel a kubai válság tanulságaira, s állítólag angol részről nem akarják ismételten felvetni a holtpontra jutott közös piaci tárgyalások kérdését, de egészen nyilvánvaló, hogy a Londont és Párizst megosztó jelenlegi legfontosabb nézeteltérés felett nem lehet egyszerűen elsiklani. Macmillan bizonyára sürgeti majd az angol belépéssel kapcsolatos procedúrák meggyorsítását, de Gaulle viszont cserébe mielőbb részesedni akar az angol nukleáris kutatás eredményeiből. Macmillan az angol alsóház csütörtök délutáni interpellációs vitájában a kérdések pergőtüzébe került, s a munkáspárti képviselők nemcsak tudni akarták a de Gaulle-lal folytatandó tárgyalások témáját, hanem nyomatékosan követelték, a miniszterelnök mondja meg kereken a francia elnöknek: Anglia nem fog atomfegyvereivel hozzájárulni az úgynevezett európai nukleáris ütőerő megteremtéséhez. Mindenesetre Macmillan nem volt hajlandó válaszaim aközös piaci atomütőerővel kapcsolatban feltett kérdésekre... Aligha várható tehát, hogy a brit—francia ellentétek most egy csapásra megoldódjanak. A kormánypárti angol diplomáciai szemleírók, mivel eleve nem számítanak semmiféle szenzációs sikerre, már most arra összpontosítják figyelmüket: az Egyesült Államok és Anglia hogyan alakíthatná ki az eddiginél szorosabb közös frontot a francia—nyugatnémet politikai és katonai koncepcióval szemben. Valószínűnek látszik, hogy Kennedy és Macmillan mindenekelőtt az új világhelyzetet méri fel a karácsony előtti találkozón. Emellett természetesen nagy figyelmet szentelnek majd a NATO belső problémáinak megvitatására. Anglia képviselői érthetően keserű szájízzel ülnek le a tárgyalóasztalhoz, hiszen a mellőzöttség érzéséhez hozzájárulnak a konkrét tényeken alapuló sérelmek is. Ezek között szerepel Thorneycroft angol hadügyminiszter legutóbbi washingtoni megbeszéléseinek kudarca, hiszen hajótörést szenvedett Nagy-Britanniának az a törekvése, hogy elnyerje az Egyesült Államok együttműködését a közös nyugati fegyverfejlesztési politikához. A hadügyminiszter igyekezett nagyobb részesedést szerezni Anglia számára a NATO fegyverrendelésekből, mert az amerikai fegyverek kiszorították az atlanti piacokról az angol fegyvereket. McNamara amerikai hadügyminiszter türelmesen meghallgatta brit kollégája panaszait és javaslatait, majd fanyos visszautasításba burkolózott. (Az angol diplomáciának egyébként még a nyugati csúcstalálkozók sorozata előtt alaposan helyt kell állnia a NATO miniszteri tanácsának december 12-án Párizsban kezdődő ülésén is.) A brit közvélemény megítélése szerint az angol államférfiak csak akkor teljesíthetik jól nehéz küldetésüket, ha a spociális hazai érdekek szolgálata mellett igyekeznek minden alkalommal előmozdítani a Kelet—Nyugat közötti megértést és közeledést. Matolcsy Károly