Magyar Nemzet, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

Magyar Nemzet. Svejk a második világháborúban Brecht-bemutató a Madách Színházban Jaroslav Hasek híres re­gényfigurája, Svejk, a derék cseh kispolgár megöregedett. Bérlőit Brecht, Shakespeare, Shaw, Lenz átdolgozója egy negyedszázaddal és egy hábo­rúval növelte meg Svejk élet­korát. A színhely ugyanaz — és mégsem az. A cselekmény is úgy indul, mint Hasek re­gényének első lapjain, de nem úgy folytatódik. S bár a Ke­hely vendéglő törzsvendégei is hasekiak, egy negyedszá­zad politikai tapasztalataival gazdagodtak. Brecht, aki műveiben meg­alkuvás nélkül hirdeti az ér­telemre ható dráma létjogo­sultságát, ebben a darabjában ismét a józan észt fogja vál­lalóra. Arról faggatja a Ha­­sektől kölcsönkért Irodalmi hőst, mit felel kora, s a né­met fasizmus által feltett kér­désre. Kivel tartasz kisember? — kérdezi a kor, s vele együtt Bertolt Brecht. Elmúltak azok az idők, amikor a Ke­hely­ben derűsen anekdotázni lehetett Ferenc Jóska légypi­szoktól elcsúfított arcképén, Ferenc Ferdinánd halálán, a k. u. k. bürokrata butasá­gain. Ezért kellett Svejknek, a pipázgatva anekdotázó ku­tyakereskedőnek is megváltoz­nia. Brechtnél is mesélget ugyan budovicei szépasszo­­nyokéról, az erkölcsi megvetés értelméről, a német alapos­ságról, de pipája hunyó tü­­zével együtt kialszik benne a lélek derűje is. Az értelem keres itt választ és kevésbé az érzelem, ezért illeszkedik min­den fintor, tragikomikus vagy ironikus mondat egyetlen nagy logikai rendbe, mely­nek lényege a fasizmus meg­vetése. Hasek figurái még is­merték azt a közönyt, mely fütyült az első világháborúra, de fütyült minden puskaropo­gásra is. Brecht hősei már nem lehetnek közönyösek, a nyárspolgári, vállvonogató ci­nizmus vétkes cinkosság a bűnösökkel is. A Svejk a ■második világ­háborúban etikai és mé­lyen gondolati dráma. A cse­lekmény minden mozzanata, a fasizmussal való egyetértés és az antifasiszta magatartás kö­zötti ellentétből veszi feszült­ségét. A példázatok, a songok, a Hasek­től kölcsönzött hely­zetek felnagyítása, vagy bizo­nyos szituációk szándékos ki­csinyítése, azonosítás és elide­genítés mind mind ezt a célt szolgálják. Kapeckáné vendég­lős tenyérjóslása félelmetes erejűvé növekszik azzal, hogy pusztulást jövendel a nácik­nak, a kákabélű fényképész mulatságos esküje, hogy hú­sért, élelemért nem adja el magát, kicsiségében mutatja a hősiesség, az emberi tartás sokféle változatát. Igaz, a brechti Svejk nem egészen következetes színpadi alkotás. Hiányzik belőle a drámai koncepciónak az a szi­lárdsága, mely a Galilei-1, vagy az Arturo Ui-t össze­tartja. Hasek figurája a ke­­helyen kívül is életerős, Brechté azonban a hóval fe­dett szovjet hadszíntéren már elerőtlenedik. Nemcsak Ha­­sektől, s a ferencjózsefi világ­tól esik messze itt Svejk, ha­nem Brechttől is, és lesz be­lőle félig patetikus, félig ci­nikus hős, akin az sem segít, hogy Hitlerrel találja szem­ben magát. Pedig a lehetőség itt óriási, Hitler most meg­kaphatná azt a választ, ame­lyet kezdete óta keres a drá­ma, hogyan támogatja és érti meg őt a kisember. A kisem­ber, Svejk, azonban elfelejt anekdotázni, elveszti hasek­­, brechti vonásait is. A drámát az idén január­ban a kaposvári Csiky Ger­gely Színház világosan értel­mezett előadásában láthattuk már. Most a Madách Színház mutatta be, Vámos­­ László mozgékony, szélsőségeket éle­ző, vígjátékb­a hangszerelt rendezésében. Vámos jól érti a szerzőt; mindaz, ami nemcsak a drámában, hanem Brecht dramaturgiai elveiben is benne­­foglaltatik, helyet kapott az előadásban. E felismerések nyomán joggal követheti a legharsányabb epizódot tra­gikus alaphangulatú song, a szabadulást hirdető néptáncot az SS-hordák félelmetes szín­relépése. Rendezése olyan, mint a szabályos, hangsúlyos időmértékes rendelés; csak­nem minden mozzanat szabá­lyos lüktetésű, ahol a hang­súly legtöbbször a megfelelő mondatra és gondolatra esik. A színt SS-ek segítségével rendezik át, s ez az ötlet nem nagyon sikerült. A gépfegyve­res náci katonák első megje­lenése megüti a dráma alap­hangját, második bevonulá­suk félelmet kelt, de sokszori látványuk sablonos, egyhangú és modorossá válik. A darab hangulatát ponto­san eltaláló, jól stilizált zené­vel, Hans Eisler nagyszerű muzsikájával, Fáy Árpád szel­lemes, friss, helyenként frap­páns magyar fordításában játssza a Svejket a színház. Az előadás légkörében fontos szerepük van Köpeczi Bócz István szűkszavúan is a lé­nyegre törő díszleteinek. A címszerepet Körmendi János nagyon ökonomikusan építette fel. Alakításának leg­lényegesebb vonása, hogy megértve a figurát és Brecht Hagyományok ápolása, to­­vábbfejlesztése és a legmo­dernebb, legkorszerűbb köny­vészeti törekvések jellemzik a Német Demokratikus Köztár­saság könyvművészeti kiállí­tását, amelyet az Ernst Mú­zeum termeiben rendeztek. Ez a kiállítás nemcsak a be­mutatott könyvek kivitele miatt tarthat igényt fokozott érdeklődésre, hanem, mert olyan baráti ország könyvkul­túrájáról ad számot, amely­hez a magyar nyomdászatot és kiadást évszázados kapcso­latok fűzik. Legelső szakem­bereink német műhelyekben tanulták a mesterséget és hozták hazánkba a művelődés mécseseit, a könyveket. Szá­mos magyar munka látott napvilágot Németországban, s német könyvművészeti hagyo­mányok hatottak a mi könyv­­művészetünkre is. A kapcsolat a két ország könyvkiadása között má s eleven. Nemrég e lap hasáb­jain adtunk hírt arról, hogy több magyar tankönyv készül a demokratikus Németország nyomdáiban, de nagy segítsé­get kap a magyar könyvmű­vészet azáltal is, hogy a lip­csei Grafikai és Könyvművé­­­szeti Főiskolán évenként két szakemberünk ismerkedhet meg a könyvkiadás legújabb eredményeivel. A kiállítás nemcsak a né­met könyvkultúráról tájékoz­tatja a látogatót, hanem be­pillantást enged — ha csak vázlatosan is — a Német De­mokratikus Köztársaság gaz­dag és sokoldalú könyvkiadá­sának egészébe is. Könyvmű­vészetük leglényegesebb vo­nása, hogy a könyv külső for­máját mindig a tartalom ha­tározza meg. Ehhez választják a papírtól kezdve a betűtípu­son, tipográfián, illusztráción keresztül a kötésig a megfe­lelő formákat. Ez különösen a szakkönyvek és tudomá­nyos kiadványok esetében je­lentős, ahol a könnyű kezel­hetőség mellett a képletek és táblázatok áttekinthetősége igen fontos követelmény. A bemutatott könyvek ábrái, il­lusztrációi a legkorszerűbb technikával készültek, s szer­­vesen illeszkednek a szöve­gekbe. Külön kell említenünk „ gyönyörű művészeti kiadvá­nyokat. Változatos formákban és kötéssel készülnek, nagy­számú fekete-fehér és színes reprodukcióval. A különböző, magas-, mély- és síknyomású, de különösen a fénynyomású reprodukciók nagyon szépek. A francia impersszionista fes­tészetről, Vera Muhina mű­vészetéről, vagy a Pogány G. Gábor összeállításában ké­szült Detrovits-album kiállt­szándékát, nem a játéka hu­moros és mulattató, hanem hagyta, hogy a szöveg és az a helyzet legyen az, amelybe Svejk került. Egyszerűsége és mértéktartása példamutató. Psota Irént kell még mellette megemlítenünk, aki a Kehely tulajdonosnőjének kissé hal­vány alakjából kemény körvo­nalakat emel ki. Szerepének egy-egy mozzanata a jóslás, vagy a német harácsolásról szóló dal a Kurázsi mama né­ma lányával egy színvonalra emeli alakítását. Pompás fi­gura Márkus Lászlóé, akár Bulfinger Scharführert, akár bátyját, a tábori lelkészt viszi színpadra; mindkettő sok lé­nyeges egyedi vonásból össze­tett, gondosan kimunkált ala­kítás. Zenthe Ferenc fényké­pésze mulatságos és eredeti, Löte Attila és Szénási Ernő azonban a megírt szerepnél is valamivel erőtlenebbül alakít. Kettőjük közül elsősorban Szénásinak adódott volna le­hetősége, hogy valóságos jel­lemet formáljon meg a Gesta­­po-ügynök alakjából. Gábor István tájáról csak a legnagyobb el­ismerés hangján szólhatunk Ezek a munkák a világ könyvpiacán is méltón képvi­selhetik a Német Demokra­tikus Köztársaság könyvkul­túráját. A szakértelem és művészi gondosság látszik a többi kiad­ványon is. A különböző ko­roknak megfelelő betűtípus használata emeli a könyv színvonalát. Gyakran élnek ezzel az eljárással, de min­denkor ügyelnek arra, hogy a díszesebb betű ne vonja el a figyelmet, ne nehezítse meg az olvasást. Különös figyelemmel gon­­dozzák az ifjúsági és gyer­mek-kiadványokat. Ezeknél a könyveknél betűtípus és il­lusztráció az érdeklődés, a gyermeki fantázia felkeltését szolgálja. A Don Quihote és a Gulliver — két kiragadott példa — minden ifjúsági könyvespolcnak dísze lehetne. Utoljára hagytuk a zenemű kiadványokat. Lipcse a máso­dik világháború előtt is a ze­neműkiadás fellegvára volt, ezt a rangját a mai napig megőrizte. A német zenemű­­kiadás nemcsak mennyiségé­ben jelentős, de kiállítása és a szöveges zenekiadványok áttekinthetősége szempontjá­ból is a világ élvonalába tar­tozik. Fakszimile kiadványaik pedig csaknem utolérhetetle­­nül szépek. A szép és tartalmas kiállí­tás meggyőzően­­reprezentálta, hogy a német könyvkiadás, legi­obb hagyományait tovább­fejlesztve, a szocialista kul­túra részévé vált. S. M. Papír, betű, kép és kötés összhangja Az NDK könyvművészeti kiállítása az Ernst Múzeumban A Juhász Gyula Emlékkönyv 6 esztendei munka után el­készült és decemberben kerül a nyilvánosság elé. Ugyancsak decemberben jelennek meg az Akadémiai Kiadó gondozásá­ban a költő jegyzetekkel el­látott összes versei. A Szép­­irodalmi Könyvkiadó pedig a költő születésének 80-ik évé­ben adja ki Juhász Gyula ösz­­szes verseit bibliapapíron. Szombat, 1962. december 8. Egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN PETROVICS EMIL »Lysist­­rate­ című koncert-vígoperája a Zeneakadémia immár ag­gasztóan kis­ számú közönsége előtt forró sikert aratott. A siker egyébként várható volt mindenki tudta előre, a­ki hal­lotta­ a Lysistrate rádió-bemu­tatóját és aki megérezte en­nek a muzsikának életteljes­ségét, nagyszerű humorát és biztos szerkezetét. Petrovics utóbbi években írott minden műve életképes, mert életszerű: mindkét lábá­val a valóság talaján áll és így a támpontok egész sorát szolgáltatja hallgatójának. Ugyanakkor minden művét magasrendű művészi bátorság jellemzi: az emberi érzelem­világ minden ajtaja nyitva áll előtte és hasznosítja a zene­­történet minden eredményét. Az sem aggasztja különöskép­pen, ha művének egy-egy részlete hasonlít valamelyik múltbéli stílushoz vagy vala­melyik konkrét műhöz — ugyanakkor finom ízléssel vá­logat és biztos kézzel sűrít, anélkül, hogy ebben a mun­kájában bármiféle -apriorisz­­tikus­ (tehát nem átélt és nem tapasztalatból származó) aggo­dalom korlátozná. Petrovic ilyen értelemben felszabadult, abszolút görcsmentes alkotó és már ezért a tulajdonsá­gáért is különös figyelmet, megbecslést érdemel. Petrovics ezt a szabadságot az ábrázolandó anyag tökéle­tes megismerésével teremti meg a masa számára: mindig, minden körülmények között jellemeket és drámai szituá­ciókat ábrázol, mégpedig olyan részletező módszerrel, amely soh­a nem megy az egy­ség rovására. Ezt a képessé­gét már a C'est la guerre cí­mű operájánál (sőt már jóval előbb: a Négy önarckép álarc­ban című cembalo-darabjai­­ban) nagy örömmel üdvözöl­tük. A Lysistratert, ugyanez a művészi bátorság és magas­rendű realizmus jellemzi és ennek köszönhető nagy sike­re. A­­koncert-vísopera­i kelet­kezés-történetéhez tartozik, hogy eredetileg színpadi kísé­rőzene volt, tehát önmaguk­ban is zárt számokból állott. Ezt a koncepciót jelen, vég­leges formája is megtartotta. Valamilyen félút az oratórium és az opera között, az előb­bitől könnyed "­cselekményet­ az utóbbitól pedig az külön­bözteti meg, hogy a történet egyes mozzanatait külön-kü­­lön ábrázolja, nem köti össze muzsikával. Nagyszerű érzék­kel válogatta ki a zenei ha­táslehetőségeket kínáló epizó­dokat és ezek sorából a kö­zönség egy kis fantáziával még akkor is kitalálhatja a cselekményt, ha nem ismeri Ariszttofanész víg­játékát. Valójában minden tétel kü­­lön-külön is említést ér­demelne, erre azonban e helyen nem nyílik mód. Talán elég, ha itt **A férfiak nyomorúsága­ című el­lenállhatatlan humorú rész­letre, valamint a­­Férfi kel­lene­ című tételre emlékez­tetjük a hallgatót. Feltétle­nül ki kell emelnünk a gyö­nyörű zárótételt az eredeti görög melódiával, amelynek végén a béke himnikus dicsé­rete hangzik fel. A Magyar Rádió Ének- és Zenekara Lehel György ve­zényletével technikailag igen jól megoldott produkciót nyújtott — a művészi megva­lósítás azonban alatta maradt a rádió-bemutatónak Kissé sokalltuk az együttes hang­erejét, amely helyenként erő­szakos benyomást keltett. (Sándor Judit, Réti József és László Margit kitűnő vlt.) A műsort nyitó Bach­­h­­mol szvit apróbb kezdeti bi­zonytalankodás után nagysze­rűen sikerült. Itt főként Lajos Attila nyújtott felejthetetlen élményt. Fuvolájának hangja teljes mértékben zörej­men­tes, abszolút kiegyenlített, emellett minden frázisa ér­telmes volt. (Lajos Attila egyébként a genfi fúvósötös­versenyen második díjat nyert együttes tagja.) Mozart Haff­­ner-szimfóniáját szintúgy meg kell dicsérnünk. A lassú tétel­ben például néhány olyan fi­nom és tiszta részlet hang­zott fel, amely hangverseny­pódiumainkon igazi ritkaság­számba megy. A Menüett, de különösen a zárótétel pedig magával ragadó, üde és felsza­badult produkció volt LUCRETIA WEST, a neves néger énekesnő mintegy más­fél évvel ezelőtt járt nálunk utoljára, de a pesti közönség azóta sem felejtette el a tőle kapott élményt, orgonaszerűen búgó, gyönyörű hangja még ott csengett fülünkben. Énekeseknél, különösen fél­időben, gyakran fordul elő, hogy hangszálaik kisebb-na­­gyobb mértékben megsérül­­nek. Lucretia West is ezúttal érezhetően kissé indiszponált volt és talán ezért nem érte el az első budapesti hangver­seny sikerének hőfokát. Mindjárt meg kell jegyez­nünk, hogy ez az indiszpozí­ció sehol, egyetlen pillanatra sem vált zavaróvá, csupán egy árnyalattal csökkentette a produkciói színvonalát. A ki­váló énekesnő muzikalitása azonban ezt a kisebb aka­dályt könnyen legyőzte. Lucretia West hangja egye­síti a mezzo-szoprán és az alt minden szépségét, s ehhez va­lami egészen különleges bele­­élő­ készség járul. Brahms »Négy kom­oly ének«-e igazán nem különösebben hatásos dal­ciklus, West előadásában azonban a művészi intenzitás egyenes vonalban fokozódott az utolsó dalig, amely után úgy éreztük, hogy egy tiszta lélek szólt hozzánk, őszinte és tiszta zenei szavakkal , gon­dolatokkal. A második rész műsorából különösen Obra­­dors egzotikus színekben ját­szó dalait és a néger spirituá­lékat kell kiemelnünk. Lucre­tia West természetesen anya­nyelvi biztonsággal,­­beszéli** a spirituálék nyelvét. Minden ízében hiteles tolmácsolásában megpillanthattuk e művészi dal­típus két alapformáját: a lázadó hangú, energikusan szárnyaló munkadalt és a csendes beletörődést, lemon­dást szuggeráló, emellett azonban gyengéd nosztalgiá­val teli szubjektív vallomást. A közönség érthető módon szűnni nem akaró tapsvihar­ral jutalmazta Lucretia West produkcióját. MARINA MDIVANI tudá­sát és tehetségét első hang­versenye után elragadtatott hangon méltattuk múltheti kri­tikai rovatunkban. Szólóestje ehhez képest jelentős csaló­dást hozott. Jóllehet a kritika csak igen kis mértékben veheti tekin­tetbe az indiszpozíciót, ezúttal méltányosnak látszik tudo­másul venni azt a tényt, hogy Mdivani betegen játszotta vé­gig szólóestjét. Ami produk­ciójának technikai részét il­leti, az ezúttal is kifogásta­lan volt — Liszt h-moll szo­nátája azonban jóval többet követel. Debussy és Ovcsinmyikov műveinek előadása — különö­sen az utóbbi Prelúdium és fúgá­­ja, amely a virtuozitás magasiskoláját követeli meg a zongoristától — a már emlí­tett körülmények ellenére is jelentős sikert hozott és meg­erősítette Mdivani tehetségé­be és jövőjébe vetett hitün­ket. Pernye András N­A­P­L­Ó December 8 Londonban nagy sikert ara­tott első fellépésén Róna Vik­tor, az Operaház szólótáncosa. A lapok lelkesen méltatják a fiatal magyar táncművész te­hetségét. A Daily Mail szerint Róna Viktor kitűnő megjele­nésű táncos, aki már az első pillanatban elnyerte a közön­ség tetszését. MU Az Egyetemi Énekkar de­cember 12-én hangversenyt ad az Egyetemi Színpadon. Bar­tók, Kodály, Járdányi és Szesz­­yánszky művek szerepelnek a műsorban.­ Tegnap megkezdődött Var­sóban a Lengyel Írók Szövet­ségének 13. kongresszusa, ame­lyen Jaroslaw Iwaszkiewoicz mondta el az elnökség beszá­­molóját. Két érdekes hegedű-koncert lesz jövő héten. A­ Zeneaka­démián Kovács Dénes Bach és Beethoven műveket játszik hangversenyén. Olga Parho­­menko ukrán hegedűművész­nő, több nemzetközi verseny díjnyertese szerdán a Bartók teremben lép fel . A bordeaux-i kamarazene­­kar idei bérletsorozatának első estjét Bartók, a másodikat pe­dig Prokofjev emlékének szen­telik.­ Teleki Lajos zongoraestjét december 17-én este rendezik meg az Országos Filharmónia kamaratermében. Teleki La­jos Beethoven, Chopin, Liszt és Kodály műveit adja elő. Közreműködik Unger Emőke, Katona Ágnes zongorakísére­­tével Ezernyolcszázéves gyógysze­részkanalat találtak Tokodon egy római kori­ telep feltárása közben. A díszes kanál bronz­ból készült és ezüst bevonatú. A tokodi ásatásoknál már ré­gebben is bukkantak ősi orvosi műszerekre.* December 8-án este, az Euróvízió kötelékébe tartozó valamennyi televízió-állomás Terence Rattigan angol drá­maíró Az igazság perce című színdarabját játssza minden állomás saját művészeinek előadásában, az illető ország nyelvén. Ez lesz az Euróvízió Világszínházának első ilyes­fajta műsora.­ Simone Signoret és Gregory Peck a főszereplői a Holnap is lesz nap című francia filmnek.­­ Új módon, az eddigi színpa­di megoldásoktól eltérően kí­vánja bemutatni Hamlet alak­ját, tépelődéseit és tragédiáját Kozincev szovjet filmrendező új Hamlet-fimje, amelyet most kezdtek készíteni a Le­­ningrádi Filmstúdióban. A film zenéjét Sosztakovics szerzi, a címszerepet az Egy év kilenc napjából ismert Szmoktunov­­szkij játssza. Fényképalbum Kubáról A Képzőművészeti Alap ki­adóvállalatának szerkesztősé­gében — Amado Palenque, a budapesti kubai nagykövetség tanácsosának jelenlétében — pénteken bemutatták a sajtó képviselőinek a naplókban megjelenő Kuba című fotóal­bumot. A kötet 106 fényképfelvéte­lét Papp Jenő készítette. Az album bemutatja a szigetor­szág városait, tájait, és a ku­bai nép életét. A kötethez Tolnai Gábor egyetemi tanár írt előszót. Otthonban nélkülözhetetlen! Vietnami törülköző 24,— Ft Fólia abrosz 27,— Ft tói 33,— Ft-i* Szövött abrosz, 115x115 cm 59,40 Ft Konyharuha 14,— Ft JT ALOTTO ÁVUHÁZBAN Rákóczi út 36. Nyitva: szombaton is 9-től 9-ig (

Next