Magyar Nemzet, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
A dicséret joga Az elbtútt napokban népfrontmunka során, a Tiszántúlon jártam, amelyet gyermekkoromból ismerek. Jártam termelőszövetkezetben, ahol még másfél évvel ezelőtt nem éppen biztató dolgokat láttunk: rokonság-komaság uralmát, rossz munkát, tizenkét forintos munkaegységet. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kommunista rektorának segítségét kértük és az egyetem tudományos dolgozóinak lelkes vállalása, segítése. A rátermett új vezetés meghozta az eredményt: az ez évi zárszámadáson harminc forintos munkaegységre van kilátás. Átmentünk a Hortobágyon is, amely gyermekkorom emlékekéntigazi pusztaként** élt bennem, ahol szálló madáron, vadliba-húzáson, füvöm, delelő gulyán kívül egyebet nem látni, legfeljebb délibábot, ha a hajnali utasnak szerencséje van. Elcsodálkoztam a keresztbekasul haladó villamos távvezetékeken, a halastavak, tanyaközpontok szorgosan munkálkodó emberei láttán. És a nagyvárosi fényárban úszó Debrecen a »puszta« szélén gyönyörű pályaudvarával, gombamódra növő új házsoraival! Láttam ,az egyetem új, korszerű kollégiumait rádióval, televízióval, társalgóval, tanulószobáival, ragyogó tisztaságáraa, színességével, amelyet szinte megirigyeltem — visszagondolva diákéveimre — friss, vidám fiatal lakódtól. Azután Miskolc, az egykori egy főútvonalas, Szundikáló kereskedő városból kinőtt hatalmas, ipari és egyetemi centrum, új városnegyedeivel, amelyhez képest a régi városrészek szinte csak emlékként hatnak a szemlélődőre. Nemcsak Budapest fejlődik, szépül, gyors tempóban, hanem váltósak, fejlődik, szépül az egész ország. Eszembe jutott Kádár János kongresszusi beszédének egy mondata, amelynek értelme úgy szólt: a kommunisták ne egymást dicsérjék, hanem a pártonkívüliek és kommunisták ismerjék el egymást kölcsönösen, ha erre okuk van, mert ez mindkettőjükre nézve így jobb. Végiggondolva a látottakat és azt a sok mindent, ami 1956 óta nálunk történt, azt hiszem, a haladó gondolkodású pártonkívülieknek nem kell fukarkodni a dicsérettel. Itt elsősorban a törvényesség teljes helyreállítására gondolok, arra, hogy senki ártatlanul nem szenved büntetést és ilyentől nem kell félnie. Gondolok a személyi kultusz terhes maradványainak felszámolására, a többi között arra, hogy senkinek nem kell ütemesen tapsolni, akinek kedve nem áll rá. Gondolok a jogos bírálat szabadságára, arra, hogy véleményét, panaszát mindenki szabadon hangoztathatja és arra orvoslásit is találhat. Gondolok ismerősömre, a népszerű pártonkívüli megyei tanácselnök-helyettesre, akinek tetterejét, munkakedvét megsokszorozza a tudat, hogy a párt megbízik benne, becsüli munkáját. Gondolok sok-sok más pártonkívülire, akinek gyermekeit — ha rátermett — megkülönböztetés nélkül veszik fel az egyetemekre és aki bármely felelős funkciót betölthet hátrányos megkülönböztetés nélkül. Gondolok szociális törvényhozásunkra, amely nagyon is véges erőinkhez képest igazságosan gondoskodik minden rászorulóról. És végül gondolok a velünk egyáltalán nem barátságos nyugati sajtó lapjaira, amelyek pár évvel ezelőtt még kigyót-békát ránk kiáltottak, s melyeknek nálunk bőven jelentkező munkatársai többségükben kénytelen-kelletten elismerik: mekkora változáson ment át néhány év alatt ez az ország, ha el is hallgatják bűnös részüket magunk mögött hagyott megpróbáltatásainkban. Mindezt látva, minderről meggyőződve, a szocialista Magyarország minden becsületes pártonkívüli híve hajbókolás és elvtelen helyeslés nélkül, bátran dicsérheti a pártot és annak vezetőit. Bátran tapsolhat — nem kényszerű megszokásból — hanem meggyőződésből és, ha akad olyasmi, ami ma még elválasztja, százszor több akadhat, ami összeköti ezzel az alkotó, lépésről lépésre következetesen haladó, jó szándékú, becsületes és tehetséges országépítő munkával, azzal a párttal, amely ennek a fejlődésnek motorja. Bizonyosan akad még olyan olvasó, aki sokallja ezt a dicséretet. Ezeknek azt felelem: csak azok, akik nem ültek ölhetett kézzel, amikor nem értettek egyet, tudják megbecsülni azt a sok mindent, amivel ma joggal egyetérthetnek. Azt hiszem, 1956 véres nap,jaiban a Nyugat sok bámulójának leesett szeméről a hályog és azóta még sokkal többnek nyílt ki a szeme és értelme egyaránt, hogy megértse: ez a föld, ez az ország hazájává lett minden becsületes magyarnak, párttagnak és pártonkívülieknek egyaránt. Ahová visszavágynak mindazok, akik könnyelműen elfelejtették, hogy elsősorban magyarok, akiknek élni és halni csak saját hazájukban lehet és kell. Nincs szüksége többé vezetőinknek dicsekvésre, mert eddigi kemény munkájukkal, a párt VIII. kongresszusának határozataival rászolgáltak a dicséretre. Ebben az országban volt idő, amikor túl sokan és túl sokat dicsértek, nem meggyőző, sőt gyanús tehát az olyan egyoldalú bírálat, amely hibát már sehol sem lát. Tehát, ha azt akarjuk, hogy az elismerő bírálat hiteles legyen, szólni kell arról is, amit ma még nem mindig és nem mindenütt dicsérhetünk. Tegyük ezt azért is, hogy jövőre ezt is dicsérhessük. Azt szeretnénk, ha vezetőink szavait, a kongresszus határozatait mindenütt és mindenki egyformán megértené és követné. Azt szeretnénk, ha már sehol sem találkoznánk bizalmatlansággal, gyanakvással, néha még rosszindulattal is »lent«, amikor mindazzal egyetértünk, ami »fent*" történik. Azt szeretnénk, ha a "fent** és "lent* néha még kétféle, egymástól különböző szintje közt egyre több helyen tűnne el végleg a különbség. Egyszóval: azt kívánjuk, hogy ne legyen kívánnivalónk ebben a kérdésben sem. Ezért a szocialista egységért dolgozunk párttagok és pártonkívüliek egyaránt, ezért a szocialista egységért követjük és vállaljuk bátran a párt helyes politikáját. Kiár János, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja fy% A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA-Csütörtök 1963. január 3 XIX. év, 1. szánt ■ Hruscsov a leszerelésről, a német kérdésről és a szovjet-angol viszonyról nyilatkozott a Daily Express munkatársának m 7 a rr r'■■ dér á»» a r • r • •• a • Vezető államférfiak njevi üzenetei A külpolitikai helyzet vezető Államférfiak nyilatkozataival kez-*-• dődött meg az 1963-as esztendő a nemzetközi politikában. A nyilatkozatokból az a reménység csendült ki, hogy ez az év a békés fejlődés és a problémák megoldására irányuló törekvések esztendeje lesz. Különösen nagy érdeklődést keltett Hruscsov beszélgetése a Daily Express című angol lap munkatársával. A lap külön meleghangú vezércikkben üdvözli a szovjet kormányfő nyilatkozatát. "A német militarizmus feléledését illető aggodalmaiból — hangzik a cikkben — az őszinteség hangja csendül ki. Ezt az aggodalmát milliók osztják Angliában. Hruscsov hite a szorosabb kereskedelmi kapcsolatokban megegyezik egy nagy kereskedő nemzet hagyományos bölcseletével.** Valóságos rejtély — írja a továbbiakban a Daily Express, hogy Anglia miért maradt el Franciaország és Adenauer Németországa mögött a Szovjetunióval való kereskedelem fejlesztése terén. Az üzleti kapcsolatok kiszélesítésével meg lehet erősíteni a bizalmat a két nemzet között és szilárd alapot lehet adni a béke számára. A KUBAI FORRADALOM NEGYEDIK ÉVFORDULÓJA alkalmából szerkesztőségi cikket közölt a Pravda szerdai száma. "A kubaiak büszkén tekinthetnek vissza a négy év alatt megtett útra« — írja a lap. — A nép az ország igazi gazdájává lett. A kubai hazafiak a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt és Fidel Castro irányításával kimagasló sikereket értek el hazájuk függetlenségének és szuverenitásának erősítésében. "Ma, amikor a karib-tengeri válság már a békés rendezés szakaszában van — folytatja a Pravda —, minden józanul gondolkodó ember világosan látja, a békés rendezésnek biztosítania kell azt a lehetőséget Kuba számára, hogy békében és nyugalomban építhesse új életét. Ezért támogatja a Szovjetunió maradéktalanul a kubai népnek az ismeretes öt pontban összefoglalt követeléseit.** D FOKOZÓDNAK AZ ANGOL—AMERIKAI ELLENTÉTEK a nassaui megbeszélés és az ENSZ katangai akciója után. Az angol közvélemény — a lapok egyöntetű véleménye szerint — megdöbbent sajnálkozással látja beigazolódni azt az aggodalmát, hogyKennedynek fejébe szállt a dicsősége és ezt kíméletlenül éreztetni szándékozik szövetségeseivel. A Daily Mail szerint Kennedy önbizalma — ha nem is éppen elbizakodottsága — végtelenül megerősödött. Az amerikai elnök a szövetségesek panaszaival nem törődve iparkodik keresztül vinni döntéseit. A Times washingtoni tudósítója azt írja:Kennedy a világ értésére adta, hogy fiatal oroszlán módjára fog a külügyi porondon tevékenykedni. Az Atlantióceán innenső oldalához intézett nyilvános leckéztetései és dölyfös dorgálásai azonban nem segítik elő a szövetségen belüli ellentétek elsimítását.** Az ENSZ katangai akciójával kapcsolatban a Daily Sketch azt írja, hogy a kongói politika kérdésében szakítás következett be Anglia és az Egyesült Államok között. A nagybefolyású külügyi bizottság elnöke, Beamish kijelentette: »Szégyen, gyalázat, hogy Macmillan szavainak oly csekély a súlya Kennedy előtt. Erős amerikabarát vagyok ugyan, de végtelenül felháborított az az önkényes erőszakoskodás, amellyel Amerika nézeteinket semmibe veszi.« A szovjet kormányfő pohárköszöntője Ünnepi fogadás a Kremlben Moszkvából jelenti a TASZSZ: Több mint másfélezer ember volt jelen azon a fogadáson, amelyet a szovjet kormány adott a Kremlben Szilveszter éjszakáján. Ott voltak az SZKP és a szovjet kormány vezetői, élükön Nyikita Hruscsovval, a Moszkvában akkreditált diplomáciai épviseletek vezetői, a szovjet dolgozók legkülönbözőbb rétegeinek képviselői, szovjet és külföldi újságírók. Nyikita Hruscsov a fogadáson pohárköszöntőt mondott. Éltette a Szovjetunió népeit, amelyek a világon elsőként emelték magasra a harc vörös zászlaját és győztek. Ma ez alatt a zászló alatt egymilliárd ember küzd — mondotta. Békés együttélés Éltette a szovjet szakszervezeteket — a munkásosztály szervezeteit —, a dolgozó parasztságot, és a kolhozokat, s hangsúlyozta, hogy a szocialista országokban lesz a legmagasabb az életszínvonal. Emlékeztetett az Udall amerikai ,belügyminiszterrel folytatott beszélgetésére, arra, hogy egykor az amerikaiak segítették felépíteni az első szovjet vízierőműveket, ma pedig — mint Udall elismerte — a Szovjetunió felülmúlta az Egyesült Államokat a vízierőmű építkezések tekintetében. Hruscsov pohárköszöntőjében éltette a szovjet hadsereget, amely éberen őrzi a békét, a kommunista pártot, a világ kommunista pártjainak és a szocializmus országainak barátságát és összeforrottságát. Hangsúlyozta, hogy az emberiség egyharmada a marxista—leninista tanítás alapján építi életét. Az idő a kommunizmusnak dolgozik — mondotta. . Pohárköszöntőjében a szovjet kormányfő végül kiállt az államok békés együttélése és barátsága mellett. Rövid beszédet mondott a fogadáson R. Sohlman, a svéd nagykövet, a diplomáciai testület doyenje Tolmácsolta a Szovjetunió vezetőinek és az egész szovjet népnek a nagykövetek őszinte újévi jókívánságait. Üdvözlet a szovjet népnek Az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelső Tanács Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa újév alkalmából üdvözletet intézett a szovjet néphez. Ebben hangsúlyozza, hogy a szovjet nép magabiztosan halad fényes jövője, a kommunizmus felé. Megállapítja az üzenet, hogy az 1962-es év új, nagy győzelmeket hozott a hétéves terv teljesítésében, a szocialista gazdaság és kultúra fejlesztésében; segítette mindazoknak az erőknek összefogását, és gyarapodását, amelyek kiállnak a béke, a szocializmus és a demokrácia mellett. 1962-ben diadalt aratott a békés együttélés lenini politikája, a józanság legyőzte az agresszió és a háború erőit. Jó érzéssel búcsúztatjuk az 1962-es évet — hangzik az üzenet. — A Szovjetunió ebben az egyetlen évben több ipari terméket gyártott, mint a háború előtti ötéves tervek idején együttvéve. A mezőgazdaság dolgozói mintegy kilenc milliárd púd szemesterményt termesztettek, és csaknem 300 millió púddal többet adtak el az államnak, mint 1961-ben. Az üdvözlő üzenet hangsúlyozza, hogy 1962-ben a béke és a józanság erői újra megmutatták hatalmukat, s a karib-tengeri válság napjaiban vereséget mértek a háborús erőkre.A Szovjetunió békeszerető külpolitikája — amelyet támogattak a szocialista államok és minden nép —, valamint a kubai nép hősi kiállása hazája függetlenségéért és szabadságáért, elejét vette a termonukleáris világkatasztrófának.** Ezekben a napokban minden ember újra meggyőződött arról, hogy a hatalmas szocialista tábor képes útját állni a háborúnak. A szovjet néphez intézett üdvözlet hangsúlyozza azt is, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak lenini Központi Bizottsága, a szovjet kormány és minden szovjet ember 1963-ban még tevékenyebben fog küzdeni a békés együttélés lenini politikájának megvalósításáért, a szocialista tábor egységének, s az egész nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egységének erősítéséért. Ugyanakkor a szovjet nép éberen őrzi hazájának biztonságát. "Meg van a szükséges erőnk ahhoz, — írja az üzenet — hogy bármely agresszort megfékezzünk, hogy megvédjük magunkat, barátainkat az atommániákusok merényleteitől.** Hruscsov nyilatkozata a Daily Expressnek Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikita Hruscsov az új év előestéjén válaszolt a Daily Express című angol lap szerkesztőségének a nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdéseire. A szovjet kormány hajlandó 1963. január 1-től beszüntetni valamennyi nukleáris fegyverkísérletet, hogyha a nyugati atomhatalmak ugyanígy viszonyulnak az ENSZ felhívásához. A szovjet kormány a jövőben még szilárdabban küzd a leszerelés kérdésének megoldásáért. "A Szovjetunió az elkövetkező évben még szilárdabban folytatja a harcot a leszerelés problémájának megoldásáért« — jelentette ki Hruscsov. Ismét leszögezte, hogy »az általános és teljes leszerelés nélkül nem lehet a földön biztosítani a szilárd békék". Maguknak a népeknek kell megtenniük minden erőfeszítést, hogy már a közeli időkben valósággá váljék az általános és teljes leszerelésről szóló megállapodás. "Emlékezzenek Hirosimára! Emlékezzenek a karibi válságra, amikor az imperialista tábor legagresszívebb tényezőinek csoportja csaknem kirobbantotta a termonukleáris világháborút!* A szovjet MSnisztertanács elnöke hangoztatja, hogy a szovjet kormány kész 1963. január 1-től megszüntetni minden nukleáris fegyverkísérletet,ha a nyugati nukleáris hatalmak ugyanilyen álláspontot foglalnak el az ENSZ felhívásával kapcsolatban**. Ellentétes nyugati politika "A genfi megbeszélések helyzete igen rossz** — mondotta Hruscsov, majd megjegyezte: **a tizennyolc katalizó bizottság valamiféle vitaklubbá alakul*. "A nyugati hatalmak politikája képletesen szólva két egymástól távolodó vágányon siklik: folynak a leszerelési tárgyalások és ugyanakkor háborús előkészületeket tesznek. A dolgokat a realitás talajáról kell szemlélni: az ilyen mozdony előbb-utóbb elkerülhetetlenül kisiklik.** A valamennyi nukleáris fegyverkísérlet örökre való betiltásáról szóló nemzetközi, egyezmény elérését most "Angliának és az Egyesült Államoknak a föld alatti atomfegyver-kísérletek kérdésére vonatkozó ellenvetései zavarják. A Szovjetunió kész más módszerekkel kiegészíteni az észlelés nemzeti rendszerét.