Magyar Nemzet, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-12 / 9. szám
Szombat, 1963. január 12. Horgászat A MOHOSZ január 30-i közgyűlése elé nagy érdeklődéssel tekint az egész magyar horgásztársadalom. A fővárosi és vidéki egyesületek hatszáz küldötte vitatja majd meg az 1961-es zárszámadást, a folyó évi költségvetést és az 1962-ben létrehozott Halászatfejlesztési Alappal karöltve kidolgozott halasztási terveket. Különös figyelem kíséri a törvényerejű rémiélettel életre hívott Alap tevékenységét, hiszen költségvetéséhez az ország minden horgásza évi 30 forinttal járul hozzá. Az új intézmény munkájának mérlege a legtárgylagosabb megítélés szerint is igen kedvező. Már működésének első esztendejében nagy erényei és hozzáértéssel látott neki a régebbi tervek megvalósításának és a szövetséggel együttműködve, máris szép eredményeket ért el. Hadd soroljunk fel néhányat a közös munka sikereiből. A balatoni fogási viszonyok enyhe javulásáról az elmúlt nyáron már tudósítottunk. Ősszel ismét 600 mázsa, 60—70 dekás kétnyaraú tükrös pontyot helyeztek el a Balatonban. Ez évben még többet telepítenek. A Velencei-tó halászait kötelezték, hogy szigorú ellenőrzés mellett 200 mázsa ponty ivadékot helyezzenek a vízbe. Ezen felül az Alap további 500 ooo darab nyújtott ivadékot telepített. 1962- ban 10 000 dollárért, vásároltunk angolnát külföldön. A behozott halak a soroksári Dunaágba, a Balatonba, a Velenceitóba és más horgászvízeinkbe kerültek. Ez idén már 20 éep dollárt költenek angolnavásárlásra. A Tisza halállományának javítására a Felső-Tiszán újabb ivadéknevelő tógazdaságot létesítenek. A munka ez évben megindul. A ráckevei csukakeltető bővítése folyamatban van. A Franciaországban és Svájcban kidolgozott tudományos módszerek szerintnemsokára nálunk is megindul a csukaivadék üzemszerű **gyártása*, az úgynevezett Züger-palackokban. Tíz új csukakeltető létesítését tervezik. Folyamatban van a szigetbecsei telelő és ívató tavak korszerűsítése, sőt a Csepel-szigeten további tárgybégeket is építenek, amelyek ezen a nyáron már teljes üzemmel működnek. 1963- ban teljes üzemmel dolgozik már a 150 holdas pákozdi tógazdaság is, amely nemcsak a Velencei-tavat, hanem a Dunaholtágait is ellátja majd nyújtott pontyivadékkal. RÖVIDEN. — A Balaton és a Velencei-tó jege a nagy esőzés után igen kásás, a csukázokat azonban még ez sem riasztja viszsza. A siófoki, fehérvári és győri horgászok már az új év első napján táviratilag kértek Pestről 1963-as engedély-űrlapokat, hogy a csukázást egyetlen napra se kelljen abbahagyniull. A Nyugatbükki Erdőgazdaság szilvásváradi pisztrángom tavaiban most folyik az ikrák mesterséges megtermékenyítése. A Szalajka völgyében már 22 halastavat létesítettek és ez évben már 600 OOO pisztráng-ikrát küldenek az ország hegyi vizeibe. Gáspár Ervin Meg nem mondhatnám, hogyan került rá a szó, de már órák óta a bátorságról és a gyávaságról vitatkoztunk. A legkülönbözőbb vélemények hangzottak el e tárgyi körből. A társaság egyik tagja mindent a nevelésre vezetett viszsza, a másik a pillanatnyi körülmények döntő szerepét latolgatta, volt aki a bátorságban bizonyos lelki, szellemi eltompultság következményét, a gyávaságban pedig egyenesen az idegek túlfinomultságát látta, vele szemben egyik köpcös, szangvimikus barátunk éppen az eszmei meggyőződés elhatároló szerepét hangsúlyozta, de akadt olyan vélemény is, hogy a bátorság és a gyávaság végső soron nem más, mint egyszerű kémiai folyamat. • Amikor a vita már elfajulóban volt , tartani lehetett attól, hogy a szembenálló felek érvek fogytán súlyosabb argumentumokat vágnak egymás fejéhez, megszólalt Sanyi is: — Azt hiszem, nem fogjátok félreérteni, ha elmondom nektek, mit éltem át ezerkilencszáznegyvennégy—negyvenöt telén — mondta az ő kissé rekedtes hangján, mindig valamelyest elfogódott, félszeg modorában. — Nem tarthatjátok dicsekvésnek, hiszen a történetet tulajdonképpen hallottátok, de nem ismeritek a részleteket, s bevallom, én magam is sokszor töprengtem rajta, volt-e és mi volt abban a bátorság, amit mi tettünk. És sokszor kételkedtem benne, megérdemeltünk-e kitüntetést, társadalmi megbecsülést azért, amit csináltunk. — Talán az lesz a legjobb, ha az utolsó nap emlékeivel kezdem, a többit esetleg nem is kell már elmondanom. "Ezerkilencszáznegyvenöt január ötödikén reggel arra ébredtem, hogy Misi rázza a vállamat. Papírbálákon aludtunk a nyomdában s az eléggé összetöri az embert, de én már megszoktam, hiszen december közepe óta nem hagytam el a nyomdát, s mindig is mélyen aludtam, Misinél csak nagy nehezen sikerült lelket vernie belém. Hanem amikor végre ráeszméltem, hogy a vasredőnyt feszegetik, egyszerre magamhoz tértem. Felrángattam a ruhámat, zsebrevágtam a két kézigránátot, jobb kezembe kaptam a Frommert és vártam, mi lesz. A szemem sarkából láttam, hogy Misi nyakában is ott lóg már a géppisztoly. Pista, aki rajtunk kívül még a nyomdában tartózkodott, fegyvertelenül egy csomag papír mögé húzódott, ő tulajdonképpen nem tartozott a csoportunkhoz, egy ismerős hozta a nyomdába, hadd bújjon nálunk a nyilasok elől. Mi figyelmeztettük, hogy ez veszélyes menedék, egyszer el is küldtük, de visszatért, mert nem talált másik búvóhelyet. A bejáratnál sokáig piszmogtak, feszegették a zárat, míg végre felszaladt a redőny, s a reggeli világosság fényénél imbolygó alakok tűntek elő a bejáratnál. Felemeltem a pisztolyomat. Csak elsüljön Ez volt akkor az egyetlen gondolatom, mert nem sok bizalommal viseltettem az ócska revolver iránt Nem tudom, honnan ásták elő az öreg Frommert, de csupa rozsda volt, s hetekig tisztogattuk, olajoztuk felváltva, hogy használni is lehessen, ha arra kerülne a sor. Hosszan céloztam, de mielőtt meghúztam volna a billentyűt, Misi gyors mozdulattal letolta a karomat a pisztollyal. Akkor észbekaptam, hogy nem így beszéltük meg. Gondolatban felkészültünk már arra, mit tegyünk, ha ránk törnek. Odadobni egy kézigránátot, aztán tüzelni és kirohanni, ahányan vagyunk, annyi felé. Ez volt a megállapodás. Én meg eltoltam a dolgot, gondoltam, izgalmamban elfelejtkeztem a kézigránátról, mindjárt a pisztollyal akartam kezdeni. Már a zsebemben kotorásztam a gránátok után, amikor láttam, hogy Misi nyilván mást gondolt közben, mert géppisztolyát villámgyorsan elrejtette, s aztán nyugodtan előrement a lépcsőn lefelé tartó emberekhez. Ki tudná megmondani, miért tért el az eredeti tervtől. Megzavarta talán a hirtelen ránktörő veszedelem, vagy éppen az éleslátás® növekedett meg a veszély pillanatában, s az egyetlen helyes taktikát választotta? Én nem vállalnám, hogy eldöntsem ezt a kérdést. Félelmet nem láttam rajta, látszólag nyugodtan, higgadtan cselekedett. Mozdulatai határozottak, meggyőzőek voltak. Vagy öt géppisztolyos katona csörtetett le a lépcsőkön, és egy civil, a házmester. Misi odalépett hozzájuk és megmutatta az igazolványát. Jó papír volt. A mi csoportunk gyártotta egy másik nyomdában. Sokan szaladgáltak akkoriban sértetlenül a mi hamis igazolványainkkal Budapesten. A katonák azt firtatták, mit keresünk itt a nyomdában. A bombázások elől bújtunk meg, ezzel próbált érvelni Misi. De nem hitték el. Az igazolványait sem fogadták el és minket is odaállítottak melléje. Én , nem is próbálkoztam a papírommal, mert csak egy hadiüzemi mentési tém volt, amit akkor már nem fogadtak el, de különben sem mertem előhúzni kezemet a zsebemből. A pisztolyagyát szorongattam, ha kell és lehet, egy pillanat alatt elő tudtam rántani. A katonák úgy határoztak, hogy kettő ott marad közülük, a többiek elmennek és odahívják a nyilasokat. Sose felejtem el, ahogyan ott álltam Misi meg Pista mellett, folyton csak az járt az eszemben: lebuktunk, lebuktunk, lebuktunk. Emögött a szüntelenül zakatoló gondolat mögött rohangáltak agyamban a többi gondolatok. Oda a nyomda. Mit fog szólni Pali, ha megtudja. Persze, ti nem tudjátok, ki is volt Pali. Pali volt a csoportunk vezetője , szerezte a nyomdát is. Ott dolgozott a Bezerédi utcai szuterén.A helyiségben, mint nyomdásztanonc és amikor bezárták a nyilasok a nyomdát, Palinál maradt az egyik kulcs. Ő szokott ugyanis reggel nyitni. Ezt használta ki. Szólt azoknak az ifiknek, akiket a nyomdásztelepről is jól ismert. Mikinek, Lajosnak, Parimnak, Évának és egy sötét este szép csöndesen felnyitották a lezárt helyiséget. Amikor engem Nyugatra akartak hurcolni, megléptem a csoportból a Ludovikánál és Panniékhoz mentem, így csöppentem azután én is régi barátaim, a nyomdásztelepi ifik közé. Ahogy ott álltam, folyton arra kellett gondolnom: lebuktunk, lebuktunk, de valahogyan mégsem tudtam elhinni, hogy igaz. Az egyik katona közben kutatni kezdett a nyomdában. A másik ránk vigyázott. A házmester nagy hangon ágált, előttünk. Képtelen voltam rá figyelni. Most sem tudom, mit mondott, csak a hangjára emlékszem, hogy fenyegetőzött. Amikor a katona a szedőasztalhoz közeledett, átfutott az agyamon, hogy a Szabad Nép legutóbbi számának a szedése még ott van az asztalon, még nem dobtuk szét. Ha elkezdi böngészni, nincs mese, rögtön kiderül, kik vagyunk. Misi is erre gondolhatott, mert elkezdett szólni arrafelé, ahol a géppisztolyát elrejtette. De a házmester ráordított, hogy álljon vissza a helyére és ne mászkáljon. A kalória a szedőszekrény kittül kódorgott, benézett a sarkokba, a papírhalmok mögé, de a szedést még nem vette észre. Ez volt a negyedik Szabad Nép szám, amit itt készítettünk, ebben a nyomdában. De csináltunk egy csomó röplapot is. Mi nyomtuk a Csepel népéhez szóló röplapot és Függetlenségi Front aláírási röpcédulát is, mert a többi demokratikus pártnak nem volt nyomdája. Mit fog szólni Pali, hogy oda a nyomda? Pedig mi nem sokra becsültük ezt a feladatot. Nem tekintettük igazi harcnak. Közben ragasztottunk, megszórtunk röpcédulákat, fegyvereket szereztünk és arra készültünk, hogy mi is harcolni fogunk. Tudtunk már több csoportról, amelyik fegyverrel harcolt a fasiszták ellen. Most itt álltam tehetetlenül, szemben a házmesterrel, meg a katonával, a zsebemben szorongattam a pisztolyt és vártam. Lestem Misit, ő a vezető. Mit szólna most Pali? Biztosan azt mondaná: olyan nagyon akartál harcolni, most itt van, mire vársz. Eszembe jutott egy december végi nap, amikor emiatt majdnem ökölre mentünk. Pali egész nap ideges volt, jött, ment, mindenbe belekötött. Éppen az automatán nyomtunk. Pali meg Misi is ott volt a nyomdában és a lányok is lejöttek segíteni, hajtogatni a Szabad Népet. Én rossz helyre raktam egy csomag papírt, a Pali meg rámozdított, én meg vissza. Egymásnak ugrottunk, mint két kakas, kezünket hátratartva csak úgy nyomakodtunk egymásnak, amíg észbekaptunk és abbahagytuk ezt a marhaságot. Akkor aztán Pali kibökte, hogy mi a baja. Azt az utasítást kaptuk, hogy minden más tevékenységet abba kell hagyni a mi csoportunknak, csak a nyomdával szabad törődnünk. Azért volt olyan ideges Pali, mert ezt nem merte nekünk mindjárt megmondani. Én akkor egészen kétségbeestem. Megmondtam neki, hogy én erre nem vagyok hajlandó, én harcolni akarok, nem ilyen az adminisztrációs" munkát végezni. De rám parancsolt, s megbízott a nyomda védelmével, így maradhatott meg a Frommerem és a két gránát, meg Misinél a géppisztoly. A többit át kellett adnunk más harcoló csoportnak. Most aztán szorongattam a pisztolyomat. Éreztem, hogy nem várhatunk tovább, a többi katona bármelyik pillanatban visszajöhet a nyilasokkal. Figyeltem Misit. Egyszer csak intett, hogy futás, ő állt legközelebb a lépcsőhöz, s felrohant az utcára. Én is követtem volna, de a házmester elém ugrott és torkaszakadtából ordított: — Fogják meg, fogják meg. — Elő a pisztolyt, egy golyó bele a hasába. Egy golyó a katonába. Csak a felszabadulás után tudtam meg, hogy a házmester belehalt a lövésbe. A katona a csuklójába kapott egyet, ahogyan a géppisztolyt tartotta. .. Megmenekülésemet, amint később mesélték, valószínűleg ennek a katonának köszönhettem, mert rettenetesen megijedt, kiáltozni kezdett, s a másik katona vele volt egy ideig elfoglalva. Több ilyen apró körülmény segítette elő a menekülésemet. Amikor az utcára értem, egy katona jött velem szembe. Rálőttem. Először, az arcomba nézett, aztán pisztolyt tartó kezemre. Felvillant arcán a felismerés és elvágódott. Valószínűleg a földre vetette magát. Eltaláltam-e, vagy nem, ma már nem tudnám megmondani. Vannak ilyen részletek, amik csodálatosképpen megmaradnak az ember agyában. De ne higgyétek, hogy mindenre ilyen, részletesen emlékszem. Ködbe borul majdnem minden. Nem tudom, hogy hideg volt-e, vagy esett a hó, sütött-e a nap, kozán volt, reggel, vagy már délelőtt. Csak egyes momentumokra emlékszem nagyon élesen. Amikor a katonát lelőttem, körülnéztem. Misit kerestem, de sehol nem láttam. A legközelebbi sarok felé rohantam. Hogy is hívják azt a rövid kis utcát, amelyik összeköti a Rákóczi utat a Népszínház utcával, nem jut eszembe, ott, a volt Technológia háta mögött. Na, mindegy, tudjátok, hogy melyik utcára gondolok. Közben elhajítottam a kalapomat, inkább csak ösztönösen, anélkül, hogy számbavettem volna tettem esetleges következményét. Pedig utánagondolva, ennek köszönhettem később az életemet. A pisztolyt zsebrevágtam. Amint elértem az utcasarkot, egy pillanat alatt, ugyancsak teljesen ösztönösen, sétálásra váltottam át a rohanást. S ez volt a szerencsém. Szinte andalogva sétáltam a Népszínház utca felé. A sarok előtt — emlékezhettek — egy szálloda volt. Előtte német egyenruhás magyar katonák állták őrt. Tőlem kérdezgették, mi történt és kit kell elfogni. Ártatlan képpel néztem rájuk, s tehetetlenül széttártam a kezemet, mint aki semmit sem tud. Csattogó bakancsokkal akkor rohant el mellettem a másik katona, aki a pincében sértetlen maradt. Legalábbis azt hiszem, hogy ő volt az, mert a nagy idegizgalomban nem jegyeztem meg korábban az arcát. Amint elrohant mellettem, rám nézett, de kalap nélkül, úgy látszik, nem ismert rám. A Népszínház utcánál tétován körülnézett, de addigra én is odaértem, s mire észbekaphatott volna, elvegyültem a tömeg közé. A Népszínház utcában ugyanis éppen barikádot építettek, lehajtották a környező házakból a lakókat, nagy volt a sürgésforgás, a tolongás. Ez is szerencse volt. Elsodródtam a Német utcáig, befordultam. Éppen jött egy légitámadás. Be egy kapu alá. Aztán szabad volt az út. A történet szempontjából talán már nem is fontos, hogy még aznap, razziákat kerülgetve, kijutottam a Határ útra Panniékhoz. Misi és Pista sorsáról csak a szovjet csapatok bejövetele után értesültem. Füstöt lelőtték. Ott halt meg a Népszínház utca sarkán. Misi szerencsésen eljutott a Népszínház utcáig, de onnan tovább ment s a tábori csendőrök, elfogták. Egy darabig jött velük, visszafelé a Körút irányába, amerre kísérték, aztán egy alkalmasnak vélt pillanatban elszaladt tőlük. Utánalőttek, s négy golyó találta el a fejét. Bevitték a Rókusba, megmentették. Nem sikerült kideríteni, hogyan került oda. Valószínűleg az a légitámadás mentette meg, ami engem a Német utcában ért. A tábori csendőrök is szétszaladhattak a repülőgépek zajára, s valaki, vagy valakik bevitték Misit a kórházba. — Szóval, ez történt — sóhajtott Sanyi. — Megpróbáltam úgy elmondani, ahogyan történt. Bátorság volt? Megvallom nektek, én egész idő alatt rettenetesen féltem. De nem volt idő akkor gondolkodásra. Az ember azt tenné, amit a pillanatnyi életösztöne diktált. Vagy jól csinálta, vagy nem. Ha nem, tudjátok mihez kellett bátorság, így utólag meggondolva? Amit akkor egyikünk sem becsült semmire, amit akkor nem tartottunk igazi harci cselekedetnek, amitől mind szerettünk volna megszabadulni cserébe a fegyveres harc lehetőségéért — röpcsit nyomni, lapot nyomni. A megszokott, hétköznapi munka kedvéért, ami nem követelt látványos, hősiességet, s naponta leküzdeni a félelmün- teket. Bebújni sötétedéskor a nyomdába, megvárni, amíg reggel felébred a ház s az utca, s elnyomja a gépek zaját, és akkor dolgosad, szedni, beemelni a formát a gépbe, nyomtatni, hajtogatni. Akkor az nekünk nem is számított. De így utólag... — s rekedten krákogott egyet —, az volt tatén s az igazi bátorság. Somorjai József: Az igazi bátorság SZÍNHÁZAK MAI MŰSOR.4 Állami Operaház: Borisz Godunov (Elméret 5.) (7) — Erkel Színház: Pillangókisasszony (Bérlet-Szüret — Felemelt helyárak) (7) — Nemzeti Színház: Bánk bán (7) — Katona József Színház: A két Bolyai (7) — Vígszínház: játék a kastélyban (7) — Madách Színház: A vágy villamosa (7) — Madách Színház Kamaraszínháza: Az elveszett paradicsom (7); Tíz kiló arany (Kispest, Vörös Csillag Kultúrház) (fél 7) — Petőfi Színház (a Magyar Színházban, Izabella tér): A hét pofon (7) — Jókai Színház: Bűn és bűnhődés (MüM-bérlet) (d-u. fél 3); Géni 1933 (7) — József Attila Színház: Kollegák (7) — Fővárosi Operettszínház: Budai kaland (7) — Irodalmi Színpad: így írunk mi! f Bérletszünet (7) — Vidám Színpad: Bohózat album (fél 8) — Kis Színpad: Jaj a mama (du. fél 4 és este 7) — Állami Bábszínház: A három kismalac (du. 5) — Tarka Színpad: őfelsége a sztár ffél 8) — Kamara Varieté: Nem az én aszfaltom! (du. 6 és este fél 9) — Jégszínház: Papakacotiktaxi (Magyar Jégrevü) (7). Rólu litt JU FEHÉR HETEK január 21-ig Hímzett nagypárna 95,— Ft 4 részes hímzett garm 465,— Ft Tülkrös paplanlepedő, fehér és lax színben 180,— Ft Sima és kockás (pannónia zefíri dunyhahuzatok 188,— Ft-tól 226,— Ft-ig Sima és kockás (pannónia zefír) nagypárna-huzatok 58,— Ft-tól 65,— Ft-ig Fenti ágyneműk nagy választékban kaphatók az alábbi RÖLTEX-boltokban: 46. sz. Tanács krt. 18. 93. sz., József krt. 14. 60. sz. Mártírok útja 40. 14. sz. Petőfi S. u. 10. 16. sz. Tavasz u. 13. -Magar Kemt *7 MOH tp jelenti . 83 Színes szovjet fém 14 éven alul nem ajánlott SS , a SZIV. labirintusa Szélesvásznú csehszlovák filmdráma Főszerepben: MARIE VASOVA JANA BREJCHOVA Csak a moziban látható, a TV nem közvetíti . Francia film Széles változatban is Csak 18 éven felülieknek DR: A Balázs Béla Stúdió új dokumentumfilmje JÖN! JÖN! Két magyar fiú kalandjai Egyiptomban Színes magyar—egyiptomi fam Széles változatban is