Magyar Nemzet, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
4 NAPLÓ I "‘ET" | Dr. Sulám Béla, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora hazaérkezett ausztriai előadó körútjáról. A debreceni egyetem rektora nyelvészeti előadásai mellett megbeszéléseket folytatott az innsbrucki és a gráci egyetemen a kapcsolatok kiszélesítéséről, s a két osztrák egyetem rektorát baráti látogatásra hívta meg Debrecenbe. oo A TIT reprodukciós kiállítást rendez hétfőtől a Kossuth Klubban Modern francia festészet címmel. Mennyitől mond Németh Lajos műtörténész. A kiállítást bemutatják a budapesti művelődési otthonok vezetőinek, hogy a TIT közreműködésével helyi kiállításokat és előadásokat rendezhessenek a modern francia festészetről. Kisjankó Bori néni díjat alapított a Borsod megyei tanács, abból az alkalomból, hogy a megye híres hímzőasszonyát,a már elhunyt Kisjankó Bori nénit tíz esztendővel ezelőtt tüntették ki A népművészet mestere címmel. A díjat minden év augusztus 20-án adják át Mezőkövesden a legjobb hímző- és szövőaszszonyoknak, faragóknak, népi énekeseknek és mesemondóknak. A szakszervezetek 4442 könyvtárat tartanak fenn az üzemekben és a művelődési otthonokban. A könyvtári tagok száma csaknem hatszázezer, s az elmúlt esztendőben egy-egy munkásolvasó átlagban tizenhét könyvet kölcsönzött ki.A Párizs versekben és képekben címmel rendez műsort vasárnap délelőtt a Kossuth Klub. Előadást tart dr. Pogány Frigyes egyetemi tanár, közreműködik Mikes Lilla. Németalföldi grafikai kiállításra készülnek a Szépművészeti Múzeumban. A XVI. és XVII. századi grafika fejlődését bemutató 180 rézmetszet, rézkarc és fametszet a múzeum grafikai osztályának gyűjteményéből való. A kiállításon, amelymárcius végén nyílik meg, Rembrandt harminchat alkotása is látható majd. Az egykori viharsarki választásokról jelentetett meg könyvet a békéscsabai városi tanács dr. Maday Pál egyetemi tanár szerkesztésében. A könyv a többi között tartalmazza az 1935-ös endrődi csendőrsortűz hiteles történetét is.A külföldi turnékra készül a Zalai Együttes 48 tagú tánckara. A nyár elején öt napig Jugoszláviában, majd két hétig Ausztriában vendégszerepelnek. A berlini Schiller Theater társulata Goethe Clavigo és Max Frisch Andorra című drámájával vendégszerepel a londoni Aldwych-színházban, a wiesbadeni fesztiválon pedig Shakespeare Vízkeresztjével vesznek részt | Lakás festés, \ mázolás, | | tapétázás \ q leszállított egységáron/ y kívánt időpontra / p megrendelhető f. MINŐSÉGI k SZOBAFESTŐ k és BŰTOHMÁZOLÓ y KTSZ-NÉL tr Budapest, VU1Víg utca 9. P Telefon: 143—823, 139—018 P Modern mintájú * k tapétázás, y többszínű falfestés, / P Wallkyd-festés sima is és mintázott kivitelben* Magar Nemzet Péntek, 1963. március 1. Karinthy Ferenc: NYELVELÉS ' •. . . Egyre gyak-Egyfajta rabban buki................... kan fel mostanában s láthatóan divatba jött ez a jelző, főként az értekező prózában, valami furcsa, szétfolyó, homályos értelemben. -Lírájában van egyfajta zárkózott mélabú** (egy előszóból),jól kihallható belőle egyfajta rezignáltság** (egy utószóból), -a szembenállásnak, tiltakozásnak ez is egyfajta megjelenési formája** (egy könyvbírálatból). Az egyfajta melléknév jelentése nyelvünkben világos és egyértelmű: nem többfajta, hanem egyfajta, ugyanazonfajta. Ha azt mondom:a gyerekek mind egyfajta ruhát viselnek**, akkor ezt nyilván a sokfajtával akarom szembeállítani, tehát a gyerekek nem különféleképpen öltöztek, hanem azonos színű, egyféle szövetből készült, hasonló szabású ruhákba. Vagy az Értelmező Szótár példamondatát idézve: -Csak egyfajta sportot kedvel**, tehát mondjuk a labdarúgást, a többit, az atlétikát, úszást, korcsolyázást, síugrást nem kedveli. Ugyanez a különbség az egynemű és többnemű, egyoldalú és sokoldalú, egynemű és többnemű, egy dimenziós és több dimenziós stb., stb. között. Manapság azonban jobbadán olyankor olvasható ez a jelző, mikor a szerző maga se tudja pontosan, mit akar, nem érzi egészen találónak a tollára kerülő szót, s mintegy mentegetőzésül bizonytalanságáért biggyeszti eléje, hogy egyfajta. Holott, ha már épp a határozatlanságot akarjuk kifejezni, erre számos egyéb mód is kínálkoznék, visszatérve a föntebb említett példákhoz: -lírájában van valami zárkózott mélabú**, -jól kihallható belőle bizonyos rezignáltság**, -a tiltakozásnak ez is egyik megjelenési formája, de némi töprengéssel valószínűleg jobbakat is lehetne találni... Legutóbb egy Franz Kafka levél — egyébként szép és stílusos — fordításában négyszer is mellbe bokszolt ez az ízetlen, suta magyartalanság; az eredetijét sajnos nem ismerem, ám a magyar szöveget vaktában is ki merném javítani: »... ha te emiatt szenvedsz, ő elégedett és örül. Tehát egyfajta (valóságos, igazi) ördög**,kifejlődött bennem egyfajta (holmi) családi érzés**, -részint egyfajta (valamiféle) bosszúból is**, de még jobb volna talán jelző nélkül, -részint bosszúból is«, még ha a németben ott áll is a gewisse vagy hasonló a Rache előtt, a magyar nyelv logikája azonban más, és a részint úgyis érzékelteti a megszorítást. Attól tartok, hogy az efféle jellegtelen töltelékszavak gyors elterjedésének általánosabb okai is lehetnek: kialakulóban van nálunk egy esztétikai tolvajnyelv, kritikai zsargon, melyen a beavatottak társalognak egymással, de az olvasó nem érti. Keresett, bonyolult, nyakatekert stílus, rengeteg előkelően hangzó műszóval, a műveltség, kaszthoz tartozás fitogtatása, ám a mélyén nincs semmi, halandzsa, szürke, unalmas hülyeség az egész, az ötlettelenség, szellemi impotencia elkendőzése, félelem a világos beszédtől, nehogy valamiideológiai hiba** csússzon a szövegbe. Aki belepillant a folyóiratok, újságok kritikai rovataiba, az elő- és utószavakba, a vitacikkekbe és álvitacikkekbe, tapasztalni fogja, mennyire elharapózott minálunk ez a dagályos, nagyképű, az igazi problémákat megkerülő sikamlós semmitmondás, s milyen szerepe van a tiszta elvek és gondolatok elködösítésében, az irodalmi gőz szétárasztásában. Bizisten, úgy elfut a méreg, ha csak így szó kerül is rá: látom már, egyszer neki kell menni ennek a kásahegynek, s egy általános iskolai nyelvtankönyv segítségével szétszedni fontoskodó, szörnyszülött mondatait, kezdve már azon, hogy hol az alany és az állítmány ... De maradjunk ezúttal csak a címszavunknál: az egyfajta és hasonló üres, rosszul alkalmazott kifejezések hajtogatása bizony nem egyéb, csak amolyan (s nem egyfajta) tartalmatlan modorosság. ! “! " ! Bár az utóbbi idő-FICnkben többször is ---------------- hallottam, ez a szó tudtommal nem szerepel semelyik szótárunkban, még a tájszótárakban se, nyilván egészen új keletkezés. Sportolók, labdarúgók, vízilabdázók szokták mondani:jól megcéloztam a ficakot, beletaláltam a ficakba, s ez a kapu felső sarkát, szögletét jelenti, amit vinkli-nek is neveznek. A minap pedig, mikor a 61-es villamosra nyomakodtam fel, egy csapat iskolás leánygyerünk a ficakba/** kiáltással foglalta el a peron hátsó zúgát, ahol jól összebújhatnak nevetgélni, viháncolni. Hogy honnan, miből származhat ez a ficak? Rég kizökkenvén az etimológus mesterségből, csak találgatni merek, de a nyomot a szózug, zugoly** jelentése körül keresném: ez látszik az elsődlegesnek. A ficak eszerint talán a kuckó és a vacak, vacok féle szavak hasonlóságára, analógiájára született: a kuckó ugyanis csak eredetilega kemence és a fal közti szűk hely**, de ma már, s a városi nyelvben, köznyelvben inkábbzug**, a vacak -állati búvóhely, szűk, nyomorúságos tanya**, jelentése pedig valahol hátul benn érződik még az ebből származott, s egyébként már más értelmű, egyszerűen csak rosszalló vacak szóban — gondolom, ezek bábáskodhattak a ficak világra jötténél. (Mellesleg, a kuckónak is hallottam már játszi elferdítéseit: kucak, sőt, kucekó.) De akárhogy született is, a ficak életképes, jó szónak látszik, hangzásra is magyarosabb a vinklinél: olyan szerencsés találata nyelvünk eleven teremtő kedvének, mint mikor a csatár, a szurkolók örömére, védhetetlen gólt lő abba a bizonyos felső sarokba. Tj t ■ Ez sincs még szó■Dattl tárazva: így nevezik a színészek, bakinak, bakizásnak, ha valahol elvétik a darab szövegét, esetleg bakarószásnak is. Aki ismerős a kulisszák tájékán, tudja, milyen kínos jelenetek adódhatnak a színpadon az efféle nyelvbotlások után, mennyire megzavarja a többi szereplőt is, hiszen úgy kell tenniük, mintha mi sem történt volna, a közönségnak lehetőleg nem szabad észrevennie a kisiklást, olykor bizony fulladoznak a visszatartott nevetéstől, s percekig akadozik az előadás. Nem nehéz elképzelni, hogy — a művész-anekdotákban fennmaradt számtalan nevezetes baki közül csupán néhány újabb keletű példát idézve — mit érezhet az Ophelia koporsója mögött bevonuló dán királyi pár s a díszes kíséret, mikor a félrehúzódott Hamlet herceg e kérdéssel fordul jó Horatiójához: -Kit temetnek ily csonka szertartással?**... Vagy az Othello záróképében jelenlevő színészek, midőn a három főszereplő még ki se hült holtteste mellett Lodovico ezzel búcsúzik: -Én magam megyek Velencébe menten. S a gyászos hírt nevetgélve jelentem** (a szövegben ezen a helyengyászos szívvel** áll, amit elég nehéz összetéveszteni a nevetgéléssel)... A bakizás lélektanához tartozik, hogy egyik hiba maga után vonja a másikat, így ficamodhatott ki Vörösmarty közismert verssora neves művészünk nyelvén: -Cízd rá hugány, megittad az árát. .. A rádió valamelyik bemondója pedig egy alkalommal ezzel a baki-sorozattal örvendeztette meg hallgatóit: -Most Tarjáni Tóth Ida cimborázik, javítom: Cimbalmi Tóth Ida tarjánozik**. Az se lehetett rossz, mikor a Dózsa Györgyben a Nemzeti Színház idős statisztája, túlbuzgón akarva teljesíteni a parasztoknak adott rendezői utasítást, hogy siránkozzanak házaik fölperzselésén, ócska szűrben-bocskorban, karját széttárva kiáltotta a színpad közepén: -Ajvé, ég a falus** Ami a baki szó eredetét illeti, arra nézve, félek, nem tudok ilyen mulatságos részletekkel szolgálni. A baki nyilván a baklövés rövidített, becézett alakja, a bakarászás pedig ennek tréfás továbbképzése, föltehetően a baccarat nevű — a művészvilágban hajdan nem teljesen ismeretlen — hazárd kártyajáték mintájára. Bartók-bemutató Londonban A londoni filharmonikus zenekar Kentner Lajos zongoraművész közreműködésével bemutatta Bartók BélaScherzo zongorára és zenekarra** című művét, amelynek kéziratát a zeneköltő halála után találták meg hátrahagyott iratai között. A Times dicséri a ragyogó hangszerelést; a Daily Telegraph szerint a Scherzo szerepe Bartók fejlődésében ahhoz hasonlít, amit a Verklärte Nacht című ciklus Schönberg költészetében játszik. A Daily Mail a Scherzónak állandó helyet jósol a műsorokon. A Financial Times megállapítja, hogy abban az évben, amikor Bartók a Scherzót befejezte, közvetlen érintkezésben volt a magyar népzenével. Sajtómgadás a Színház- és Filmművészeti Főiskolán A Színiház- és Filmművészeti Főiskolán csütörtökön sajtófogadáson ismertették a márciusban megkezdődő felvételi vizsgákkal kapcsolatos tudnivalókat, valamint a főiskola néhány problémáját. Jónai Jenő főigazgató elmondotta, hogy ebben az évben színészi, valamint színházrendezői tagozatra vesznek fel hallgatóikat Ezután Ádám Ottó főigazgatóhelyettes, a Madách Színház főrendezője, majd Nádasdy Kálmán, a rendezői főtanszak vezetője, az Operaház igazgatója szólt néhány kérdésről a felvételekkel, valamint a színész- és rendezőképzéssel kapcsolatban. |j 3 V p Szerelési gymgok^nagy vászték |É■ Minden érdeklődőt szívesen várunk uM Díjtalan szaktatácsadás! VI. SCHONHURZ ZOLTÁN €. SS* c__fi OPERABEMUTATÓ DEBRECENBEN Shakespeare —Britten—Pearl: Szentivánéji álom A „Szentivánéji álom” erdejének és fioldifényének, tündéreinek és mese-poézisének bűvös igézete árad felénk a debreceni színház operaszínpadáról, a hiteles Shakespeare szól hozzánk, a halhatatlan magyar tolmács, Arany János meghitten ismerős szavaival, s a zene, amely e költészet és tündéri képzelet társául szegődik, még hűvösebbé, meseszerűbbé, fantasztikusabbá stilizálja légkörét... Benjámin Britten, a mai európai operairodalom egyik legbeavatottabb mestere, biztos érzékkel és meggyőződéssel tudja, másképp nem is lehet ma Shakespeare-hez nyúlnia, csakis a beleérzés, érzékeny alkalmazkodás és költői értelmezés erejével — érintetlenül hagyva a Shakespeare-i szót, gondolatot, színpadi rendet. A világirodalmi tudat sérthetetlen közkincséről van itt szó, amelyet a zeneszerző is föltétlen respektussal magáénak vall; jottányit sem változtatva rajta, legfeljebb némi összevonást, egyszerűsítést, szövegbeli rövidítést , engedélyezve magának, ahol az operaszerkesztés ökonómiája megköveteli. Máris megállapíthatjuk: Britten és segítőtársa, Peter Pears dramaturgiai munkája mintaszerűen sikerült ebből a szempontból: a shakespeare-i költészetet és színpadi világot lényegében hiánytalannak, teljesnek, egységesnek érezzük benne. (A szöveg magyar “■adaptálói ának**, Blum Tamásnak sem volt más feladata, mint hogy itt-ott, néhány szó erejéig a zenei és énekesi igényeknek megfelelően igazítsa ki az Arany-fordítást.) A zeneszerző nem tesz mást, mint sajátos művészi közegén keresztül interpretálja, tolmácsolja, értelmezi Shakespeare színművét — de Britten művészi erejével, költői mondanivalójával az önálló értékű alkotói tett rangjára emelkedik. Mindenekelőtt a természetábrázolás kap ebben az értelmezésben különleges hangsúlyt — a folytonosan erjedő, titokzatosan eleven, panteista természet, amelynek felidézéséhez különös, újszerű zenekari színeket talál a zeneszerző a partitúra legelső lapjaitól kezdve. A színpadon is megelevenített természet — a növények, fák, erdei állatok mozgó és éneklő csoportja — dramaturgiai eszközökkel is alátámasztja, kiszélesíti ezt a természetábrázolást (s egyben Britten zeneszerzői munkásságának otthonos területét érinti a gyermekzene, a gyermekhangok és énekszólamok alkalmazásával). Az érzékfeletti tündérvilág fantasztikumát is sajátos zenei anyaggal és hangzásképekkel karakterizálja Britten, nem utolsósorban különleges, kivételes szólam-megoldásokkal is. Oberon szólama — eredetileg — falzett-tenor, Titániáé koloratúr-szoprán, Pucké zenekíséretes próza (eredetileg akrobatának szánt fiú-szerep!). A vérbeli színpadi zeneszerző erős karakterizáló képessége egészen különleges, groteszk hatásokat tartogat a színjátszó kézművesek ábrázolására is. A műkedvelő, kézművesek színdarabja — Shakespeare tragédia-paródiája — Britten zenéjében olasz operaparódiaként talál adekvát kifejezést. Ahogyan Pyramus és Thisbe kurtalélegzetű “szörnyű víg tragédiájában** a Rómeó és Júlia paródiájára ismerünk, úgy szólal meg a zenében, groteszk stílus-idézetként Donizetti, Rossini, Verdi persziflázsa. Közönségünk az “Albert slerring**-ből talán már ismeri Brittene sajátos perszifláló hajlamát és tehetségét. Egyébként azonban nem volna reális a “Szentivánéji álmot** ehhez a korai (bár nálunk nem régóta ismert) vígjátékhoz hasonlítani. A “Szentivánéji álom** zenéje sokkal tartalmasabb, költőibb, többrétű annál. Lírája is megkapó — legfeljebb a szenvedély igazi forróságát nem érezzük benne; az egész műben van valami tartózkodó distancia, amelynek fénytörésében stilizálttá távolodik, mintegy “idézőjelbe kerül** Shakespeare forró és eleven színpadi világa... A debreceniek nagyon jól tették, hogy a mű előadására vállalkoztak, hiszen valódi európai színvonalú értékekre akkor sem kár felfigyelnünk, ha tudjuk, hogy a XX. századi operarepertoárban menynyi más pótolnivalónk, és elmaradásunk akad. A debreceni színház az ősbemutató után nem egészen három évvel, a darab bécsi bemutatójával azonos évadban ismerteti meg a magyar közönséget Britten új operájával — korszerű vállalkozás, amilyenre az utóbbi évek operai gyakorlatában kevés példa akadt. Amennyire külföldi kritikák, fénykép- és sajtódokumentumok híradásaiból következtetni szabad, a debreceni előadásra talán a mű Felsenstein-rendezte berlini bemutatója hatott bizonyos mértékig; másfelől talán a Nemzeti Színház évtizedes Shakespeare-előadása is szükségképpen befolyásolta az elképzelést. Általában mondjuk ezt, s itt csak néhány apróságot említünk: az Oberom-szerep bariton-szólammal való megoldásában Falsensteinék megoldását követték (csakhogy a színes bőrű Oberon—Titánia pár, az amerikai William Ray és Ella Lee már megjelenésével is a Britten által megkívánt egzotikumot képviselte!); a szcenikai megoldásban is részben Felsensteinék hatását feltételezhetjük. Puck figurája — a prózaszerepet vállaló Hankiss Ilonáé — felfogásában, beállításában Mészáros Ágiéhoz törekszik leginkább hasonlítani. Mindez nem változtat azon, hogy a debreceni előadás éppen mint színházi produkció kitűnő, s a tehetséges rendező művészetét állítja előtérbe: Vámos Lászlóét. Az értelmezés határozottságán és tisztaságán, az eleven, friss játéktempón éppenúgy megérezni ezt, mint egyes szereplők egyéni teljesítményén. Az operaénekesek sablonok és modorosságok terhét levetve, egyénien és felszabadultan játszanak. Egyiküknek-másikuknak olyan belső azonosságot sikerült teremtenie szerepével, ahogyan azt operaszínpadon ntk-n látjukhalljuk, különösen a kézműves-mesterek csoportjában: a kitűnő humorú Tréfás György (“Vackor**), a teljes átéléssel komédiázó Siklós György (“Dudás**—“Thisbe**), aki énekesi helytállásában is az előadás egyik legkitűnőbb művésze, s a Zuboly parádés szerepében pompázó, buzsikóz kedvességgel megáldott Tessényi János. Pregnáns színfoltja az előadásnak a Puck prózaszerepében igazi színpadi tehetséggel helytálló, játékos és eleven Hankiss Ilona. A fiatal szerelmesek megszemélyesítői közül hadd jegyezzük ide két tehetséges, távlatot ígérő fiatal énekes nevét: Gallai Juditét és Köröndi Györgyét. Gazdag névsorról, szereplőgárdáról kell még megemlékeznünk: Marsay Magdáról (Titánia) és Gazsó Jánosról (Oberon), Varga Magdáról (Hyppolita) és Tóth Józsefről (Theseus), Koháry Magdáról (Hermia) és Virágos Mihályról (Demetrius), Halmi Lászlóról, Rózsa Tiborról, Bán Elemérről a kisebb kézművesszerepekben: ők mindekik kevésbé színesen, kik színesebb, pontosabb megközelítéssel — adottságaiknak megfelelő szinten szolgálják az együttes produkciót. Az előadást Mura Péter irányítja, jó érzékkel, ízléssel és nagy vonalaiban koncepciózusan; nem rajta múlik, ha az énekszólamok még nem mindenütt szólalnak meg ideális csiszoltságai, ha a zenekari hangzás még nem mindenkor váltja tökéletesen valóra a partitúrában szunnyadó hangzás-lehetőséget. Inkább a feladat kezdeti nehézségéről árulkodik ez, amit az előadógárda számára jelent. A debreceniek előadása mindezzel együtt zenei szempontból is elismerést érdemlő, megnyerő vállalkozás , amely magával a művészi tettel példát mutat Kovács János