Magyar Nemzet, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-04 / 79. szám
CashSrtSk, IMS. florith 4 Ma©ff Nemzet. ívünk a világba. Az UNESCO „Museum” című folyóiratának magyar különszáma Az ENSZ nevelési, tudományos és művelődési szervezete, az UNESCOMuseum* címen háromhavonként, angol és francia nyelven megjelenő tudományos folyóiratot ad ki Párizsban. A lap célja a nemzetközi tájékoztatás, a tudományos kutatások elősegítése, a nemzetek muzeális kincseinek a felmérése és bemutatása. A múzeum szó görög eredetű, a múzsák templomát jelentette, később a művészeteknek és a tudományoknak szentelt helyet. A párizsi folyóirat a művészeteknek és a tudományoknak szentelt helyek világméretű ismertetésével az egyetemes művelődést, az ismeretek cseréjét, a népek békés életét szolgálja. Számunkra nem közömbös, hogy az angol és francia nyelvű — és más nyelvű rövid magyarázatokkal kísért — folyóirat rólunk mit ír, milyen arcot rajzol Magyarországról? Ezt a kérdést a »Museum« magyar különszáma veti fel Az 1962. évi utolsó számot a lap Magyarországnak szenteli.Musées de Hongrie« — »Hungarian Museums« címen hazánk közgyűjteményeit mutatja be s magyar muzeológusok tollából ismerteti azt a szocialista fogantatású új múzeumpolitikát, amely — az egyház kincsein kívül — a nép tulajdonává tette a múzeumokat, a kiemelkedő gyűjteményeket, a kastélyok kincseit, jelentős összegeket áldoz a gyűjtemények gyarapítására s a múzeumi tárgyak bemutatásának azt az új, haladó módszerét valósította meg, amely nemzeti kincseinket nem a valóságtól elszakítva, hanem a különböző társadalmak életével összefüggésben mutatja be. Ez a párizsi folyóirat fórumot teremtett számunkra, s ezen a fórumon az egész világ előtt ismertethetjük azt az új magyar múzeumpolitikát, amelynek olyan eredményei vannak, mint például az, hogy 1960-ban száz múzeumban és kiállítási helyiségben 816 kiállítást rendeztünk, s a múlt évben a magyar múzeumokban 4 és fél millió látogató fordult meg, az ország lakosságának csaknem a fele. Ezen belül 2 millió 300 ezer ember vidéki múzeumainkat kereste fel. A magyar szám szerzői, a közlés sorrendjében Lakatos László, Fülep Ferenc, Gerelyes Ede, Csillag Ferenc, Bodrogi Tibor, Székessy Vilmos, Mészáros Vince, Matolcsi János, Czobor Ágnes, Pogány Ö. Gábor, Weiner Mihályné és Horváth Tibor, Cenner Mihály és Nyilassy Vilma, valamint Korek József ismertetik múzeumaink szervezését, fejlődését és a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumának, a Budapesti Történeti Múzeum, a Legújabbkori Történeti Múzeum, a Hadtörténelmi Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Természettudományi Múzeum, a Közlekedési Múzeum, a Posta Múzeum, a Tűzoltó Múzeum, a Miskolc—Diósgyőri Kohászati Múzeum, a Mezőgazdasági Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum, a nagytétényi Kastélymúzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Színháztörténeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum , a fővárosi és a nagyobb vidéki múzeumok kialakulását és értékeit. A szerzők, igen helyesen, nem a teljességre törekedtek (ezt a folyóirat terjedelme sem engedte volna meg), hanem a magyar múzeumpolitika szocialista jellegének kiemelésén túl azon fáradoztak, hogy ismertessék sajátos kincseinket, egyedülálló értékeinket, a múzeumfejlesztésben elért nemzetközi eredményeinket. A számok általában nem mondanak sokat az embereknek. Egy tízmilliós ország azonban joggal büszkélkedhet azzal, hogy például Nemzeti Múzeumának archeológia gyűjteménye 600 000 archeológiai és történeti tárggyal és dokumentummal rendelkezik. A numizmatikai gyűjtemény 250 000 pénzdarabot, érmét tart nyilván, a nemzetközi jelentőségű fegyvergyűjtemény pedig 7000 fegyvert. A Legújabbkori Történeti Múzeumban 120 000 darabból álló fototékát őriznek, a fényképfelvételeken túl a negatívokat is; a Néprajzi Múzeum 1 500 000 gyűjteményes lapon örökítette meg a magyar nép életét. Azt Iparművészeti Múzeum kerámia- és üveggyűjteménye 20 000 tárgyból, a textilgyűjtmény 18 000 darabból áll. Mmelyek azok az értékeink, amelyek számot tarthatnak nemzetközi érdeklődésre is? És hol törtünk új utat az egyetemes múzeumpolitikában? A magyar Vikár Béla volt az első a világon, aki 1892-től kezdve a népzene megmentésére a fonográfot kezdte használni. Anyagának bemutatása az 1900-as párizsi népzenei kongresszuson nemzetközi szenzáció erejével hatott. A Néprajzi Múzeumban őrzik, Vikár gyűjtése mellett, a múzeum volt régi munkatársainak, Bartóknak, Kodálynak, Lajtha Lászlónak a felbecsülhetetlen munkáját: 4500 hengeren 14 000 különböző dalt. Itt van ezenkívül a helyszínen feljegyzett 10 000 népi melódiának a zenei átírása is. Ebben a munkában mi nemzetközi jelentőségű szerepet töltöttünk be. Budapesten őrzik a világ első dinamóját is, ezt Jedlik Ányos találta fel 1861-ben. (Régi magyar sors, miután felfedezéséről a tudományos világot nem tájékoztatta, Siemenset tartják a dinamógép felfedezőjének, ő 1867-ben alkotta meg dinamógépét.) A budapesti Posta Múzeumban található Edison egyik levele, amelyben munkatársát, Puskás Tivadart ismeri el a telefonközpont feltalálójának. Egy másik sajátos vonatkozás: a budapesti Mezőgazdasági Múzeum, amelyet 1896-ban alapítottak, az első ilyen intézmény volt az egész világon. A Szépművészeti Múzeum kincsei közül nem Leonardo da Vinci, Rembrandt, Dürer, Goya, Raphael, Meunier, Rodin, Daumier, Courbet, Corot, Manet, Monet, Renoir, Pissarro, Toulouse-Lautrec alkotásait emeljük ki, hanem hét Grecónkat, amelynek nemzetközi jelentősége van és külön hangsúlyozzuk az egri és a győri képgyűjteményt, amelyek európai hírűek. Jelentős az a munka is, amelyet az 1954-ben alapított Petőfi Irodalmi Múzeum végez. Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti Miklós életművét , könyveit, tárgyait, kéziratait őrzi és az első kiadások gyűjtésével filológiai jelentőségű munkát végez. A folyóirat, amely 50 oldal terjedelemben, 58 kép kíséretében foglalkozik velünk, gondos szerkesztésével, igényes írásaival, értékeink, úttörő munkánk ismertetésével jó hírünket fogja öregbíteni az egész világon. A »Museum« magyar száma, amely egy lausanne-i nyomda ízléses kiállításában jelent meg, gondosan ügyelt az angol, francia szövegben és képaláírásokban előforduló múzeumnevek, személynevek és más kifejezések helyes magyar ortográfiájára; egyetlen helyesírási hibát sem sikerült felfedeznünk. Végül a világon eléggé egyedül áll az az elhatározás, a magyar kormánynak az a döntése, hogy a nagy közgyűjteményeket és a Nemzeti Könyvtárt a Várnegyedben, az egykori királyi palotában fogjuk elhelyezni s ezzel a történelmi színhelyet a tudomány és a művelődés várává avatjuk. Az UNESCO-folyóirat magyar száma megemlíti azt is, hogy a volt királyi palota újjáépítése 1968-ban fejeződik be, hogy aztán méltó helyet biztosítson egy nép tudományos és művelődési kincsestárának. Aj férfiaknak és nőknek kedves húsvéti ajándék A BŐR LEVÉLTÁRCA ÉS KOMBINÁLT ERSZÉNY GYÁRTJA: az Általános Bőrárukészítő Ktsz. AMIN és DIELMIN Közös témák egy magyar és egy szovjet kutatóintézet munkatervében Aldrin és Dieldrin — kellemesen hangzik. Sokan úgy vélhetik: leánynevek. Később majd kiderül, előbb azonban másról kell beszámolnunk. Veszprém és Moszkva között a távolság légvonalban is több 1600 kilométernél, de ez nem jelent különösebb problémát két kutatóintézet baráti együttműködésében. A Veszprémben működő Nehézvegyipari Kutatóintézet és a moszkvai Növényvédelmi Kutatóintézet vezetősége és kutatógárdája évekkel ezelőtt megtalálta a módját, hogyan lehet a kutatások, kísérletezések területén, a nagy távolságok ellenére is hasznosan együttműködni, az erőket koncentrálni egy bizonyos feladat megoldására, mindkét ország javára. A mezőgazdasági terméshozamok emelésében nagy szerepet töltenek be a növényvédőszerek. A gyomnövények, betegségek, kártevők évente 7—5 milliárd kárt okoznak az ország szántóföldjein. A kultúrnövények vegyi védelme az utóbbi években jelentősen fejlődött hazánkban. A magyar kutatók több új növényvédőszer kikísérletezésével, a vegyigyárak pedig a hazai készítmények nagyüzemi előállításával támogatják a mezőgazdaság célkitűzéseit. Hatásosabb védőszer Az utóbbi években érdekes megállapításokra jöttek rá a szakemberek. Kitűnt, hogy a széles területen alkalmazott klórozott növényvédőszerekkel szemben a rovarok idővel immunisak lesznek. A kutatóintézetek laboratóriumaiban nálunk és a többi baráti országban is, szorgos munka folyik még hatásosabb rovarölő, növényvédőszerek kikísérletezésére. A Szovjetunióban hosszas kutatómunkával sikerült újfajta növényvédőszert előállítani, amelyekkel szemben, belátható időn belül, nem lesznek immunisak a kártevők. A szovjet laboratóriumokban két újfajta növényvédőszer született. Az egyiket elnevezték Aldrinnak, a másikat Dieldrinnek, az egyiket Alderről, a másikat Dielsről, a század elején elhunyt két kiváló német szerves vegyészről. Szovjet laboratórium, magyar kísérleti üzem A moszkvai Növényvédelmi Kutatóintézetben laboratóriumi méretekben dolgozták ki az új növényvédőszerek előállítási eljárását. A moszkvai intézet és a veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet közös munkaterv alapján, közös témák kidolgozásán munkálkodik évek óta. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa egyik munkabizottsági ülésén a Nehézvegyipari Kutatóintézet vállalkozott arra, hogy a szovjet intézet laboratóriumi eredményei alapján kísérleti üzemet létesít az Aldrin és Dieldrin előállítására. A megállapodás alapján dr. Korányi György, a Nehézvegyipari Kutatóintézet igazgatója és dr. Kovács Miklós, a kísérleti üzem vezetője többször járt Moszkvában. Megbeszéléseket folytattak a szovjet kutatóintézetben P. M. Piaté professzorral, a moszkvai Lenin Egyetem tanszékvezetőjével, L. M. Kogan kutatóval. A tanácskozások után a laboratóriumi eljárást idehaza tovább fejlesztették és hozzáfogtak a kísérleti üzem szereléséhez. A kísérleti üzem két részből áll. Az Aldrin és Dieldrin előállításához az egyik alapanyagot a földgáz melléktermékéből, pentánból nyerik klórozás útján. A pentán hazánkban nagy mennyiségben áll rendelkezésre a bázakerettyei olajmezőn. Nemrég még az újságokban is olvashattunk hirdetést: technikai pentán nagy mennyiségben vásárolható. A berendezés másik részét most szerelik, ködben a nagynyomású próbákat folytatják és az Aldrin kísérleti gyártása még ez évben megkezdődik. Szocialista brigád és két szabadalom A korszerű kísérleti üzemet a Wartha Vince nevét viselő szocialista brigád építette. Ravasz Oszkár fiatal vegyésztechnikus és 12 társa — köztük két fizikai dolgozó és négy nő — a kutatóintézet kísérleti csarnokában rövid idő alatt, sok ötlettel, automata vezérlőpulttal irányítható berendezést készített. Törték a fejüket, kutattak, csavaroztak, szegecseltek, hegesztettek, alakítottak, öszszeszerelték az állványokat, elhelyezték az üvegtartályt, összekötötték az elektromos vezetékeket, üvegcsöveket és sok fárasztó munka után a sárga folyadék ott rotyog, bugyborékol a bonyolult szerkezetben. A lelkes gárda az építés és szerelés közben két szabadalmat is benyújtott. A bázakerettyei pentánból, amelyre eddig a vevőket újsághirdetés útján kellett verbuválni, a veszprémi kutatóintézet szocialista brigádja kísérleti üzemi méretekben értékes növényvédőszert készít, olyan terméket, amelyet eddig Nyugatról kellett behoznunk. A burgonya, továbbá a gabonafélék kártevői ellen a HCH- nál és a DDT-nél hatékonyabb védőszert tudunk majd alkalmazni hazánkban és a kísérleti üzem eredményeit felhasználva, természetesen a Szovjetunióban is. A gyártási eljárás teljes leírását a Nehézvegyipari Kutatóintézet a szovjet testvérintézet rendelkezésére bocsátja és felajánlja majd a többi országnak is. A moszkvai kutatóintézetből nemrég népes küldöttség járt Veszprémben, megtekintették a kísérleti berendezést és elismerésüket fejezték ki a szovjet kutatók a magyar vegyészeknek, a Wartha Vince szocialista brigád tagjainak. Vig István Nyolc hónapja találkoztunk először, tavaly július végén, amikor a kétezredik autóbusztünnepelték az V. számú Autójavító Vállalatnál. Nagyon meleg volt. A szerelőcsarnokban érezni lehetett az olaj és a fellocsolt betonpadló szagát, nyitott ingű emberek ültek az emelvénnyel szemben a padokon, meg a buszvázakon, néhányan lekuporodtak a földre, vagy a falnak támaszkodtak. Nem ismertem közülük senkit, nem tudtam örömeikről, munkájukról, emberségükről, semmit sem tudtam az életükről. Még azt is csak hallomásból tudtam, hogy itt az Ötösben dolgozik a Lőwy Sándor szocialista brigád. A portás akkor csak nagy nehezen engedett be a kapun. Zagyva Lajos, a párttitkár végig vezetett az üzemen , idegen volt nekem minden: a csiszolókorong bőgése, a hegesztőpisztolyok éles sustorgása, az olajszag. Az emberek nem sokat törődtek velem, én meg vigyáztam, nehogy útjukban legyek. " A Lőwy-brigádból először Hetyei Lacit ismertem meg, kezet fogtunk — éreztem »nehéz« keze lehet —, aztán kicsit gyanakvón méregetni kezdtük egymást, mondtam, hogy én itt maradok egy ideig körülnézni. Azt mondta: — Jó, maradjak. Még aznap megismertem Jóbarátot is, Borbély Lajost, széles, olajos arcából fehéren villantak ki a fogai, barátságos volt, közvetlen, néhány szót váltottunk, aztán visszament dolgozni ő is. A vállalat igazgatójától engedélyt kaptam, bármikor beléphetek az üzem területére. A portás mindig sokáig és szigorral vizsgálta az igazolványomat, majd kimérten és hivatalosan közölte, hogy rendben van, bemehetek. Kezdetben bizony néha arra kellett gondolnom, mi a fenét lábatlankodok annyit, talán Hetyeiék is bosszankodnak miattam, kicsit idegenkedve mentem be a műhelyajtón, tulajdonképpen mit keresek én itt? Később megismertem a többieket: Laci Aput, Izgágát, Fékért , a Birkát, Turistát, egyre többet beszélgettünk és egyre élénkebben és a műhely lassan már nem volt idegen nekem. Egy délután elmondtam, hogy szeretnék belépni a brigádba, igaz, én újságíró vagyok, ők meg lemezszerelők, de talán egyikünk sem bánja meg a dolgot, összenéztek, aztán Hetyei azt mondta: — Jó, rendben van. Mikor először írtam róluk, kicsit szorongva álltam meg a portásfülke előtt. A portás már nem kérte az igazolványomat — ez nagyon jól esett, megnyugtató volt —, végigmentem a szerelőcsarnokon, néhányan rám köszöntek, megszoktak már. A Lőwy-brigád éppen ebédelt Hetyei az asztal tetején ült, ■♦árnyékában* a vézna Laci Apu, Izgága precízen széket kerített magának, Jóbarát csak úgy, a falnak dőlve falatozott. Vártam, hogy mondanak valamit, de egyikük sem szólt, másról beszéltek. Végül megtörtem. — Olvastátok? — kérdeztem kicsit rekedtes hangon. — Olvastuk — mondta Laci Apu. Csend. Izgága szólalt meg végül. — Mi hegesztőpisztollyal dolgozunk, nem pálcával — mondta. — Életemben nem volt a kezemben forrasztópálca. Egyébként igazat írtál. Körös-körül szelíd, elnéző vigyorgás. — Nem olyan nagy baj — mondta Jóbarát. — Megy ez még jobban is... 2. Nem tudja senki, hogyan kezdődik a barátság. A mi barátságunk talán itt a műhelyben kezdődött, amíg beszélgettünk, vagy akkor, amikor színházban voltunk együtt és vitatkoztunk egész délután, vagy Hetyeiéknél sakkozás közben, talán Turistáéknál, amikor Kávaival serényen dicsértük a komisz, ánizsos házi-likőrt. Többször írtam róluk és sokat voltunk együtt. Ismerem mindegyiküket, majdnem anynyira, mint ahogyan egymást ismerik. Minden héten kimentem az Ötösbe, és egyszercsak észrevettem, hogy nagyon szívesen megyek. És azt is észrevettem, hogy szívesen fogadnak. "Hetyes arca földerül, oldalba vágjuk egymást. Jóbarát az ijypim mácik vérjéből átszalad, mert tudja, hogy ott vagyok, Kával szélesen mosolyog és néhány percre abbahagyja a munkát. Izgága csípős nyelvétől most már én sem menekülhetek. A sorsom is érdekli őket Mit csináltam, amíg nem láttuk egymást, hol jártam vidéken, miről írtam, nem születik-ekis Attila*. Eltűnt közülünk a merevség, mindenről beszélünk — értjük egymást. Ha valami miatt nem mentem hozzájuk egy ideig, felhívtak, miért nem jössz, mi van veled. Szilveszter éjjel csörgött a telefonom, Hetyei a brigád nevében boldog új évet kívánt. Ha belépek a műhelybe, most már nem kell azon tűnődnöm, mi keresnivalóm van nekem itt, jó hogy itt vagyok. Ha együtt jövünk ki az üzemből elálldogálunk a villamos megállónál, sörözni hívnak, nem akaródzik elmenni egyikünknek sem. A régi brigádtagokat, amikor visszajöttek a katonaidejük után, már én is úgy vártam ismerősként, mint a többiek. Brigádtag lettem. 3. Most, ha hozzájuk megyek, a portás elmosolyodik és köszön, ha az igazolványt mutatnám, sértésnek venné. Nyolc hónapja ismerem őket. Hatszor nyerték el eddig a szocialista címet, s az utóbbi hetekben azon tűnődtek megint: »Vajon újra megérdemeljük-e?« Az ötösben tizenhárom brigád versenyzett a címért ebben az évben, s most április 4-e előtt a termelési tanácskozás döntött arról: megérdemlik-e. A múlt évi tervét az V. sz Autójavító túltejesítette, a napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést osztanak ki, negyvennyolcan kapták meg a vállalatnál a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést. (Köztük Hetyei és a Jóbarát.) A termelési tanácskozáson a mérlegbeszámoló után a szakszervezeti bizottság értékelte a brigádok eredményeit. Négy brigádot javasolt a szocialista címre, első helyen a Lőwy Sándor brigádot. Együtt ültem Hetyeiékkel. Amikor az érdemeikről esett szó, mereven kibámultak az ablakon. A termelési tanácskozás egyhangúan érdemesnek találta őket hetedszer is a szocialista cím viselésére. Nem volt váratlan ez a döntés, az öröm mégis szinte szavukat vette. Amikor a vállalat igazgatója átadta Hetyeinek az okleveleket és az emblémákat — brigádvezetőm ide, brigádvezetőm oda — bizony csak makogott valamit. Hátba vertük egymást Laci Apuval, aztán mondom Hetyeinek: — Gratulálok... — Kinek gratulálsz? — kérdi. — Hát nektek ehhez — mutatok az oklevélre. — Mit dumálsz, te is kaptál — mondja erre. — Ne viccelj — mondom. — Itt van, nesze — és a kezembe nyomja. Nézem csak az apró jelvényt, meg az oklevelet, ők körülállnak. Furcsa érzés volt. Szégyellem is magam, mert elszorul a torkom, ők meg néztek, kicsit vigyorogva, nagy jóindulattal. — De hát hogyan — kér- deztem —, miért kaptam? — Brigádtag vagy te is. Kristóf Attila HETEDSZER IS MEGKAPTA A SZOCIALISTA CÍMET A LŐWY SÁNDOR BRIGÁD ÜGETŐVERSENY csütörtökön du. 2 órakor FELSZABADULÁSI EMLÉKVERSENY !