Magyar Nemzet, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-04 / 79. szám

Cash­SrtSk, IMS. florith 4 Ma©ff Nemzet. ívün­k a világb­a. Az UNESCO „Museum” című folyóiratának magyar különszáma A­z ENSZ nevelési, tudomá­­nyos és művelődési szer­vezete, az UNESCO­­Museum* címen háromhavonként, angol és francia nyelven megjelenő tudományos folyóiratot ad ki Párizsban. A lap célja a nem­zetközi tájékoztatás, a tudo­mányos kutatások elősegítése, a nemzetek muzeális kincsei­nek a felmérése és bemutatá­sa. A múzeum szó görög ere­detű, a múzsák templomát je­lentette, később a művésze­teknek és a tudományoknak szentelt helyet. A párizsi fo­lyóirat a művészeteknek és a tudományoknak szentelt he­lyek világméretű ismertetésé­vel az egyetemes művelődést, az ismeretek cseréjét, a népek békés életét szolgálja. Szá­munkra nem közömbös, hogy az angol és francia nyelvű — és más nyelvű rövid magyará­zatokkal kísért — folyóirat ró­lunk mit ír, milyen arcot raj­zol Magyarországról? Ezt a kérdést a »Museum« magyar különszáma veti fel Az 1962. évi utolsó számot a lap Magyarországnak szente­li.­­Musées de Hongrie« — »Hungarian Museums« címen hazánk közgyűjteményeit mu­tatja be s magyar muzeológu­sok tollából ismerteti azt a szocialista fogantatású új mú­zeumpolitikát, amely — az egyház kincsein kívül — a nép tulajdonává tette a múzeumo­kat, a kiemelkedő gyűjtemé­nyeket, a kastélyok kincseit, jelentős összegeket áldoz a gyűjtemények gyarapítására s a múzeumi tárgyak bemutatá­sának azt az új, haladó mód­szerét valósította meg, amely nemzeti kincseinket nem a valóságtól elszakítva, hanem a különböző társadalmak életé­vel összefüggésben mutatja be. Ez a párizsi folyóirat fórumot teremtett számunkra, s ezen a fórumon az egész világ előtt ismertethetjük azt az új ma­gyar múzeumpolitikát, amely­nek olyan eredményei van­nak, mint például az, hogy 1960-ban száz múzeumban és kiállítási helyiségben 816 ki­állítást rendeztünk, s a múlt évben a magyar múzeumok­ban 4 és fél millió látogató fordult meg, az ország lakos­ságának csaknem a fele. Ezen belül 2 millió 300 ezer ember vidéki múzeumainkat kereste fel. A magyar szám szerzői, a közlés sorrendjében Lakatos László, Fülep Ferenc, Gere­­lyes Ede, Csillag Ferenc, Bodrogi Tibor, Székessy Vil­mos, Mészáros Vince, Matol­­csi János, Czobor Ágnes, Po­gány Ö. Gábor, Weiner Mi­­hályné és Horváth Tibor, Cenner Mihály és Nyilassy Vilma, valamint Korek József ismertetik múzeumaink szer­vezését, fejlődését és a Ma­gyar Nemzeti Múzeum Törté­neti Múzeumának, a Budapes­ti Történeti Múzeum, a Leg­újabbkori Történeti Múzeum, a Hadtörténelmi Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Termé­szettudományi Múzeum, a Közlekedési Múzeum, a Posta Múzeum, a Tűzoltó Múzeum, a Miskolc—Diósgyőri Kohá­szati Múzeum, a Mezőgazda­­sági Múzeum, a Szépművésze­ti Múzeum, a Magyar Nemze­ti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, a Hopp Ferenc Ke­letázsiai Művészeti Múzeum, a nagytétényi Kastélymúzeum, a pécsi Janus Pannonius Mú­zeum, a Színháztörténeti Mú­zeum, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum, a debreceni Déri Mú­zeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum , a fővárosi és a nagyobb vidéki múzeumok kialakulását és ér­tékeit. A szerzők, igen helyesen, nem a teljességre törekedtek (ezt a folyóirat terjedelme sem engedte volna meg), hanem a magyar múzeumpolitika szo­cialista jellegének kiemelésén túl azon fáradoztak, hogy is­mertessék sajátos kincseinket, egyedülálló értékeinket, a mú­zeumfejlesztésben elért nem­zetközi eredményeinket. A számok általában nem monda­nak sokat az embereknek. Egy tízmilliós ország azonban jog­gal büszkélkedhet azzal, hogy például Nemzeti Múzeumának archeológia­ gyűjteménye 600 000 archeológiai és törté­neti tárggyal és dokumentum­mal rendelkezik. A numizma­tikai gyűjtemény 250 000 pénz­darabot, érmét tart nyilván, a nemzetközi jelentőségű fegy­vergyűjtemény pedig 7000 fegyvert. A Legújabbkori Tör­téneti Múzeumban 120 000 da­rabból álló fototékát őriznek, a fényképfelvételeken túl a negatívokat is; a Néprajzi Mú­zeum 1 500 000 gyűjteményes lapon örökítette meg a ma­gyar nép életét. Azt Iparmű­vészeti Múzeum kerámia- és üveggyűjteménye 20 000 tárgyból, a textilgyűjtmény 18 000 darabból áll. Mm­elyek azok az értékeink, amelyek számot tarthat­nak nemzetközi érdeklődésre is? És hol törtünk új utat az egyetemes múzeumpolitiká­­ban? A magyar Vikár Béla volt az első a világon, aki 1892-től kezdve a népzene megmentésére a fonográfot kezdte használni. Anyagának bemutatása az 1900-as párizsi népzenei kongresszuson nem­zetközi szenzáció erejével ha­tott. A Néprajzi Múzeumban őrzik, Vikár gyűjtése mellett, a múzeum volt régi munka­társainak, Bartóknak, Kodály­nak, Lajtha Lászlónak a fel­becsülhetetlen munkáját: 4500 hengeren 14 000 különböző dalt. Itt van ezenkívül a hely­színen feljegyzett 10 000 népi melódiának a zenei átírása is. Ebben a munkában mi nem­zetközi jelentőségű szerepet töltöttünk be. Budapesten őr­zik a világ első dinamóját is, ezt Jedlik Ányos találta fel 1861-ben. (Régi magyar sors, miután felfedezéséről a tudo­mányos világot nem tájékoz­tatta, Siemenset tartják a di­namógép felfedezőjének, ő 1867-ben alkotta meg dinamó­gépét.) A budapesti Posta Mú­zeumban található Edison egyik levele, amelyben mun­katársát, Puskás Tivadart ismeri el a telefonköz­pont feltalálójának. Egy má­sik sajátos vonatkozás: a bu­dapesti Mezőgazdasági Mú­zeum, amelyet 1896-ban alapí­tottak, az első ilyen intézmény volt az egész világon. A Szép­­művészeti Múzeum kincsei kö­zül nem Leonardo da Vinci, Rembrandt, Dürer, Goya, Ra­­phael, Meunier, Rodin, Dau­­mier, Courbet, Corot, Manet, Monet, Renoir, Pissarro, Tou­­louse-Lautrec alkotásait emel­jük ki, hanem hét Grecón­­kat, amelynek nemzetközi je­lentősége van és külön hang­súlyozzuk az egri és a győri képgyűjteményt, amelyek európai hírűek. Jelentős az a munka is, amelyet az 1954-ben alapított Petőfi Irodalmi Mú­zeum végez. Petőfi, Ady, Jó­zsef Attila, Radnóti Miklós életművét , könyveit, tár­gyait, kéziratait­­ őrzi és az első kiadások gyűjtésével filo­lógiai jelentőségű munkát vé­gez. A folyóirat, amely 50 ol­dal terjedelemben, 58 kép kí­séretében foglalkozik velünk, gondos szerkesztésével, igé­nyes írásaival, értékeink, úttö­rő munkánk ismertetésével jó hírünket fogja öregbíteni az egész világon. A »Museum« magyar száma, amely egy lau­sanne-i nyomda ízléses kiállí­tásában jelent meg, gondosan ügyelt az angol, francia szö­vegben és képaláírásokban előforduló múzeumnevek, sze­mélynevek és más kifejezések helyes magyar ortográfiájára; egyetlen helyesírási hibát sem sikerült felfedeznünk. Végül a világon eléggé egyedül áll az az elhatározás, a magyar kormánynak az a döntése, hogy a nagy közgyűj­teményeket és a Nemzeti Könyvtárt a Várnegyedben, az egykori királyi palotában fog­juk elhelyezni s ezzel a törté­nelmi színhelyet a tudomány és a művelődés várává avat­juk. Az UNESCO-folyóirat magyar száma megemlíti azt is, hogy a volt királyi palota újjáépítése 1968-ban fejeződik be, hogy aztán méltó helyet biztosítson egy nép tudomá­nyos és művelődési kincsestá­rának. Aj férfiaknak és nőknek kedves húsvéti ajándék A BŐR LEVÉLTÁRCA ÉS KOMBINÁLT ERSZÉNY GYÁRTJA: az Általános Bőrárukészítő Ktsz. AMIN és DIELMIN Közös témák egy magyar és egy szovjet kutatóintézet munkatervében Aldrin és Dieldrin — kelle­mesen hangzik. Sokan úgy vél­hetik: leánynevek. Később majd kiderül, előbb azonban másról kell beszámolnunk. Veszprém és Moszkva között a távolság légvonalban is több 1600 kilométernél, de ez nem jelent különösebb problémát két kutatóintézet baráti együttműködésében. A Veszp­rémben működő Nehézvegy­ipari Kutatóintézet és a moszk­vai Növényvédelmi Kutatóin­tézet vezetősége és kutató­gárdája évekkel ezelőtt meg­találta a módját, hogyan lehet a kutatások, kísérletezések te­rületén, a nagy távolságok el­lenére is hasznosan együttmű­ködni, az erőket koncentrálni egy bizonyos feladat megol­dására, mindkét ország javára. A mezőgazdasági termésho­zamok emelésében nagy szere­pet töltenek be a növényvédő­­szerek. A gyomnövények, be­tegségek, kártevők évente 7—5 milliárd kárt okoznak az or­szág szántóföldjein. A kultúr­növények vegyi védelme az utóbbi években jelentősen fej­lődött hazánkban. A magyar kutatók több új növényvédő­szer kikísérletezésével, a ve­gyigyárak pedig a hazai készít­mények nagyüzemi előállításá­val támogatják a mezőgazda­ság célkitűzéseit. Hatásosabb védőszer Az utóbbi években érdekes megállapításokra jöttek rá a szakemberek. Kitűnt, hogy a széles területen alkalmazott klórozott növényvédőszerekkel szemben a rovarok idővel im­munisak lesznek. A kutatóin­tézetek laboratóriumaiban ná­lunk és a többi baráti ország­ban is, szorgos munka folyik még hatásosabb rovarölő, nö­vényvédőszerek kikísérletezé­sére. A Szovjetunióban hosszas kutatómunkával sikerült új­fajta növényvédőszert előállí­tani, amelyekkel szemben, be­látható időn belül, nem lesz­nek immunisak a kártevők. A szovjet laboratóriumok­ban két újfajta növényvédő­szer született. Az egyiket elne­vezték Aldrinnak, a másikat Dieldrinnek, az egyiket Alder­­ről, a másikat Dielsről, a szá­zad elején elhunyt két kiváló német szerves vegyészről. Szovjet laboratórium, magyar kísérleti üzem A moszkvai Növényvédelmi Kutatóintézetben laboratóriu­mi méretekben dolgozták ki az új növényvédőszerek előállítá­si eljárását. A moszkvai inté­zet és a veszprémi Nehézvegy­ipari Kutatóintézet közös mun­katerv alapján, közös témák kidolgozásán munkálkodik évek óta. A Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa egyik munkabizottsági ülésén a Ne­hézvegyipari Kutatóintézet vállalkozott arra, hogy a szov­jet intézet laboratóriumi ered­ményei alapján kísérleti üze­met létesít az Aldrin és Dield­rin előállítására. A megállapodás alapján dr. Korányi György, a Nehézvegy­ipari Kutatóintézet igazgatója és dr. Kovács Miklós, a kísér­leti üzem vezetője többször járt Moszkvában. Megbeszélé­seket folytattak a szovjet ku­tatóintézetben P. M. Piaté pro­fesszorral, a moszkvai Lenin Egyetem tanszékvezetőjével, L. M. Kogan kutatóval. A ta­nácskozások után a laborató­riumi eljárást idehaza tovább fejlesztették és hozzáfogtak a kísérleti üzem szereléséhez. A kísérleti üzem két részből áll. Az Aldrin és Dieldrin elő­állításához az egyik alapanya­got a földgáz mellékterméké­ből, pentánból nyerik klóro­zás útján. A pentán hazánk­ban nagy mennyiség­ben ál­l rendelkezésre a bázakerettyei olajmezőn. Nemrég még az új­ságokban is olvashattunk hir­detést: technikai pentán nagy mennyiségben vásárolható. A berendezés másik részét most szerelik, ködben a nagy­nyomású próbákat folytatják és az Aldrin kísérleti gyártása még ez évben megkezdődik. Szocialista brigád és két szabadalom A korszerű kísérleti üzemet a Wartha Vince nevét viselő szocialista brigád építette. Ra­vasz Oszkár fiatal vegyésztech­nikus és 12 társa — köztük két fizikai dolgozó és négy nő — a kutatóintézet kísérleti csarno­kában rövid idő alatt, sok öt­lettel, automata vezérlőpulttal irányítható berendezést készí­tett. Törték a fejüket, kutat­tak, csavaroztak, szegecseltek, hegesztettek, alakítottak, ösz­­szeszerelték az állványokat, elhelyezték az üvegtartályt, összekötötték az elektromos vezetékeket, üvegcsöveket és sok fárasztó munka után a sárga folyadék ott rotyog, bugyborékol a bonyolult szer­kezetben. A lelkes gárda az építés és szerelés közben két szabadalmat is benyújtott. A bázakerettyei pentánból, amelyre eddig a vevőket új­sághirdetés útján kellett ver­buválni, a veszprémi kutató­­intézet szocialista brigádja kí­sérleti üzemi méretekben ér­tékes növényvédőszert készít, olyan terméket, amelyet eddig Nyugatról kellett behoznunk. A burgonya, továbbá a gabo­nafélék kártevői ellen a HCH- nál és a DDT-nél hatékonyabb védőszert tudunk majd alkal­mazni hazánkban és a kísérleti üzem eredményeit felhasznál­va, természetesen a Szovjet­unióban is. A gyártási eljárás teljes leírását a­­ Nehézvegy­ipari Kutatóintézet a szovjet testvérintézet rendelkezésére bocsátja és felajánlja majd a többi országnak is. A moszkvai kutatóintézetből nemrég népes küldöttség járt Veszprémben, megtekintették a kísérleti berendezést és el­ismerésüket fejezték ki a szov­jet kutatók a magyar vegyé­szeknek, a Wartha Vince szo­cialista brigád tagjainak. Vig István ­ Nyolc hónapja találkoztunk először, tavaly július végén, amikor a kétezredik autóbuszt­­ünnepelték­ az V. számú Autójavító Vállalatnál. Na­gyon meleg volt. A szerelő­­csarnokban érezni lehetett az olaj és a fellocsolt beton­padló szagát, nyitott ingű em­berek ültek az emelvénnyel szemben a padokon, meg a busz­vázakon, néhányan leku­porodtak a földre, vagy a falnak támaszkodtak. Nem ismertem közülük senkit, nem tudtam örömeikről, munkájukról, em­berségükről, semmit sem tud­tam az életükről. Még azt is csak hallomás­ból tudtam, hogy itt az Ötös­ben dolgozik a Lőwy Sándor szocialista brigád. A portás akkor csak nagy nehezen en­gedett be a kapun. Zagyva Lajos, a párttitkár végig veze­tett az üzemen , idegen volt nekem minden: a csiszolóko­rong bőgése, a hegesztőpiszto­lyok éles sustorgása, az olaj­szag. Az emberek nem sokat törődtek velem, én meg vi­gyáztam, nehogy útjukban le­gyek. " A Lőwy-brigádból először Hetyei Lacit ismertem meg, kezet fogtunk — éreztem »ne­­héz« keze lehet —, aztán ki­csit gyanakvón méregetni kezdtük egymást, mondtam, hogy én itt maradok egy ideig körülnézni. Azt mondta: — Jó, maradjak. Még aznap megismertem Jóbarátot is, Borbély Lajost, széles, olajos arcából fehéren villantak ki a fogai, barátsá­gos volt, közvetlen, néhány szót váltottunk, aztán vissza­ment dolgozni ő is. A vállalat igazgatójától en­gedélyt kaptam, bármikor be­léphetek az üzem területére. A portás mindig sokáig és szigorral vizsgálta az igazol­ványomat, majd kimérten és hivatalosan közölte, hogy rendben van, bemehetek. Kezdetben bizony néha arra kellett gondolnom, mi a fenét lábatlankodok annyit, talán Hetyeiék is bosszankodnak miattam, kicsit idegenkedve mentem be a műhelyajtón, tu­lajdonképpen mit keresek én itt? Később megismertem a töb­bieket: Laci Aput, Izgágát, Fé­kért , a Birkát, Turistát, egyre többet beszélgettünk és egyre élénkebben és a műhely las­san már nem volt idegen ne­kem. Egy délután elmondtam, hogy szeretnék belépni a bri­gádba, igaz, én újságíró va­gyok, ők meg lemezszerelők, de talán egyikünk sem bánja meg a dolgot, összenéztek, aztán Hetyei azt mondta: — Jó, rendben van. Mikor először írtam róluk, kicsit szorongva álltam meg a portásfülke előtt. A portás már nem kérte az igazolvá­nyomat — ez nagyon jól esett, megnyugtató volt —, végig­mentem a szerelőcsarnokon, néhányan rám köszöntek, megszoktak már. A Lőwy-brigád éppen ebé­delt Hetyei az asztal tetején ült, ■♦árnyékában* a vézna La­ci Apu, Izgága precízen szé­ket kerített magának, Jóbarát csak úgy, a falnak dőlve fala­tozott. Vártam, hogy mondanak va­lamit, de egyikük sem szólt, másról beszéltek. Végül meg­törtem. — Olvastátok? — kérdeztem kicsit rekedtes hangon. — Olvastuk — mondta Laci Apu. Csend. Izgága szólalt meg végül. — Mi hegesztőpisztollyal dolgozunk, nem pálcával — mondta. — Életemben nem volt a kezemben forrasztó­pálca. Egyébként igazat írtál. Körös-körül szelíd, elnéző vigyorgás. — Nem olyan nagy baj — mondta Jóbarát. — Megy ez még jobban is... 2. Nem tudja senki, hogyan kezdődik a barátság. A mi barátságunk talán itt a műhelyben kezdődött, amíg beszélgettünk, vagy akkor, amikor színházban voltunk együtt és vitatkoztunk egész délután, vagy Hetyeiéknél sakkozás közben, talán Turis­­táéknál, amikor Kávaival se­rényen dicsértük a komisz, ánizsos házi-likőrt. Többször írtam róluk és so­kat voltunk együtt. Ismerem mindegyiküket, majdnem any­­nyira, mint ahogyan egymást ismerik. Minden héten kimentem az Ötösbe, és egyszercsak észre­vettem, hogy nagyon szívesen megyek. És azt is észrevettem, hogy szívesen fogadnak. "He­tyes arca földerül, oldalba vágjuk egymást. Jóbarát az ijypim mácik­ vérjéből átszalad, mert tudja, hogy ott vagyok, Kával szélesen mosolyog és néhány percre abbahagyja a munkát. Izgága csípős nyelvé­től most már én sem mene­külhetek. A sorsom is érdekli őket Mit csináltam, amíg nem lát­tuk egymást, hol jártam vidé­ken, miről írtam, nem szüle­tik-e­­kis Attila*. Eltűnt közülünk a merev­ség, mindenről beszélünk — értjük egymást. Ha valami miatt nem men­tem hozzájuk egy ideig, fel­hívtak, miért nem jössz, mi van veled. Szilveszter éjjel csörgött a telefonom, Hetyei a brigád nevében boldog új évet kívánt. Ha belépek a műhelybe, most már nem kell azon tű­nődnöm, mi keresnivalóm van nekem itt, jó hogy itt vagyok. Ha együtt jövünk ki az üzemből elálldogálunk a villa­mos megállónál, sörözni hív­nak, nem akaródzik elmenni egyikünknek sem. A régi bri­gádtagokat, amikor visszajött­­ek a katona­idejük után, már én is úgy vártam ismerősként, mint a többiek. Brigádtag lettem. 3. Most, ha hozzájuk megyek, a portás elmosolyodik és kö­szön, ha az igazolványt mutat­nám, sértésnek venné. Nyolc hónapja ismerem őket. Hatszor nyerték el eddig a szocialista címet, s az utóbbi hetekben azon tűnődtek me­gint: »Vajon újra megérde­meljük-e?« Az ötösben tizenhárom bri­gád versenyzett a címért eb­ben az évben, s most április 4-e előtt a termelési tanács­kozás döntött arról: megér­­demlik-e. A múlt évi tervét az V. sz Autójavító túltejesítette, a napi bérnek megfelelő nyere­ségrészesedést osztanak ki, negyvennyolcan kapták meg a vállalatnál a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést. (Köz­tük Hetyei és a Jóbarát.) A termelési tanácskozáson a mérlegbeszámoló után a szakszervezeti bizottság érté­kelte a brigádok eredményeit. Négy brigádot javasolt a szo­cialista címre, első helyen a Lőwy Sándor brigádot. Együtt ültem Hetyeiékkel. Amikor az érdemeikről esett szó, mereven kibámultak az ablakon. A termelési tanács­kozás egyhangúan érdemesnek találta őket hetedszer is a szo­cialista cím viselésére. Nem volt váratlan ez a dön­tés, az öröm mégis szinte sza­vukat vette. Amikor a válla­lat igazgatója átadta Hetyei­­nek az okleveleket és az emb­lémákat — brigádvezetőm ide, brigádvezetőm oda — bizony csak makogott valamit. Hátba vertük egymást Laci Apuval, aztán mondom He­­tyeinek: — Gratulálok... — Kinek gratulálsz? — kérdi. — Hát nektek ehhez — mu­tatok az oklevélre. — Mit dumálsz, te is kaptál — mondja erre. — Ne viccelj — mondom. — Itt van, nesze — és a kezembe nyomja. Nézem csak az apró jelvényt, meg az oklevelet, ők körül­­állnak. Furcsa érzés volt. Szégyel­lem is magam, mert elszorul­ a torkom, ők meg néztek, ki­csit vigyorogva, nagy jóindu­lattal. — De hát hogyan — kér- deztem —, miért kaptam? — Brigádtag vagy te is. Kristóf Attila HETEDSZER IS MEGKAPTA A SZOCIALISTA CÍMET A LŐWY SÁNDOR BRIGÁD ÜGETŐVERSENY csütörtökön du. 2 órakor FELSZABADULÁSI EMLÉKVERSENY !

Next