Magyar Nemzet, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-01 / 126. szám
Tovább éleződik a helyzet Görögországban Súlyosan megsebesítették a Lambrakisz-gyilkosság koronatanúját Athénből jelenti a BTA. A bolgár hírügynökség jelentése szerint Görögországban tovább éleződik a Lambrakisz meggyilkolása után kialakult feszült helyzet. Szalonikiben, ahol Lambrakiszt meggyilkolták, nagy munkásgyűlést tartottak, amelynek részvevői követelték nemcsak Lambrakisz gyilkosának, hanem a gyilkosság valamennyi szervezőjének megbüntetését is. Követelték továbbá a fasiszta szervezetek feloszlatását, a kormány lemondását, a normális politikai helyzet visszaállítását. A neofasiszták azonban a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével folytatják akcióikat. Szalonikiben például súlyosan megsebesítették a Lambrakiszgyilkosság koronatanúját és más tanúk meggyilkolásával fenyegetőznek. Mint az Etnosz című lap közli, a szaloniki események mögött hivatalos személyek állnak. A lap utal arra, lehetséges, hogy a hatóságok katonai diktatúrát vezetnek be. Az NDK két ismert újságíróját letartóztatták Solingenben Berlinből jelenti az MTI. A Német Demokratikus Köztársaságiban nagy felháborodást okozott az a hír, hogy Hans Teubner professzort, a Leipziger Zeitung főszerkesztőjét és dr. Georg Grasnickot, a Deutschlandsender rádióadó főszerkesztőjét Solingenben a Lorenz Knorr elleni terrorper tárgyalásának szünetében letartóztatta a nyugatnémet rendőrség. A két újságíró mint megfigyelő vett részt a Lorenz Knorr elleni per tárgyalásán. A Neues Deutschland csütörtöki száma megállapítja, hogy ez az NDK-beli újságírók ellen indított újabb akció arra utal, hogy Bonn tovább akarja szítani a hidegháborút. A Berliner Zeitung vezércikkében részletesen ismerteti a két antifasiszta újságíró életpályáját. A bonni felsőház jóváhagyta a német—francia szerződést és elutasította a költségvetést Bonnból jelenti az MTI. A Szövetségi Tanács (felsőház) pénteken egyhangúlag jóváhagyta a német—francia együttműködési szerződés ratifikációs törvényét. A tartományok képviselőiből, álló tanács ugyancsak pénteken döntött a költségvetésről. Adenauer koalíciós kormánya 57,7 milliárd márka rekord-költségvetést terjesztett elő. A tanács egyhangúlag elutasította a költségvetés jóváhagyását. Az osztrák közigazgatási bíróság ítélete szerint Habsburg Ottó visszatérhet Ausztriába Bécsből jelenti az MTI. Azosztrák közigazgatási bíróság péntek délután nyilvánosságra hozott ítélete — minden várakozáson túl — egyértelműen állást foglal. Habsburg Ottó ausztriai hazatérésének jogossága mellett és rrtégáltaspítja, hogy a Habsburg-ház feje által az osztrák kormányhoz intézett lojalitási nyilatkozat teljesen elegendő ahhoz, hogy száműzetése befejezettnek nyilváníttassék. Az osztrák minisztertanács — mint ismeretes — a kormány szocialista tagjainak Habsburg-ellenes állásfoglalása következtében nem fogadta el a hozzá intézett nyilatkozatot. Habsburg Ottónak a kormány elutasító határozata ellen benyújtott fellebbezését az osztrák alkotmányjogi bíróság is visszautasította. Ausztriában nagy megütközést kelt most, hogy a közigazgatási bíróság viszont helyt ad Habsburg Ottó újabb fellebbezésének. Az Osztrák Szocialista Pártpéntek délután összehívott villámértekezlete rendkívül élesen foglalt állást a közigazgatási bíróság meglepő ítélete és Habsburg Ottó hazatérése ellen. Végső esetben a szocialisták népszavazást követelnek a nagy izgalmatkeltő kérdés eldöntésére. Az Osztrák Kommunista Párt — mint kiáltványban már nyilvánosságra hozta — a szocialisták álláspontját támogatja és felhívja az osztrák dolgozókat: akadályozzák meg Habsburg Ottó visszatérését Ausztriába. Kreisky nyilatkozata az Izvesztyijában Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az Izvesztyija péntek esti számában megjelent Kreisky osztrák külügyminiszter nyilatkozata válaszként azokra a kérdésekre, amelyeket a lap tudósítói tettek fel neki néhány nappal ezelőtt. Arra a kérdésre, milyen szerepet töltenek be az európai semleges országok, köztük Ausztria, a nemzetközi küzdőtéren, Kreisky ezt válaszolta: A semleges Ausztria feladata elsősorban azoknak a kötelezettségeknek pontos teljesítése, amelyek a nemzetközi szerződések alapján hárulnak rá. Ezenkívül törekednie kell annak megakadályozására, hogy ne támadjanak további nehézségek a béke fenntartása szempontjából Európának abban a részében, ahol Ausztria elterül... Más szavakkal, fenn kell tartanunk a nyugalmat határainkon és a szomszédainkkal való kapcsolatokat úgy kell építenünk, hogy Ausztria ne sodródjék konfliktusokba. Hangsúlyozta, hogy Ausztria szempontjából mindenképpen üdvözölni kell a leszerelés kérdésének bármely olyan megoldását, amely szigorú nemzetközi ellenőrzéssel jár együtt... Ami a közép-európai atommentes övezet megteremtését illeti, véleménye szerint e javaslatot nem szabad véka alá rejteni. A szovjet újságírók megkérdezték, hogyan viszonyul Ausztria a világkereskedelmi értekezletre vonatkozólag előterjesztett szovjet javaslathoz. Az osztrák kormány hangsúlyozta a miniszter , kedvezően fogadja egy ilyen nemzetközi kereskedelmi értekezlet összehívását. Magától értetődően Ausztria arra törekszik, hogy megszüntessenek mindennemű hátrányos megkülönböztetést a nemzetközi kereskedelemben. Szabad az út Macmillan két vetélytársa előtt Londonból jelenti az MTI. A Lordok Házának reformjavaslata, amelynek lényege abból áll, hogy örökletes főrend lemondhat rangjáról saját élettartamára és az alsóház tagja lehet, megnyitotta az utat Macmillan két lehetséges vetélytársa — lord Home és lord Hailsham — előtt a pártvezérségért való versenyben A javaslat — ha mindkét ház elfogadja — a parlament, feloszlatása napján lép életbe, tehát csak az utolsó percben engedi a rangjától szabadulni akaró főrendnek, hogy részt vegyen a választási küzdelemben. A javaslat benyújtása azt mutatja, hogy a toryk súlyosan érzik vezéri képességek hiányát saját pártjukban. Hír szerint a hátsó padsorok nyomása kényszerítette a törvényjavaslat benyújtására Macmillant, akinek vezéri pozíciója jelenleg azon a feltevésen alapul, hogy "nincs méltó utódja". A javaslat dacára a Lordok Háza összetételének alapja az örökletesség elve marad. Magyar Nemzet Kroll nyilatkozata a Szovjetunióról Bonnból jelenti a TASZSZ. Hans Kroll, a Német Szövetségi Köztársaság volt moszkvai nagykövete nyilatkozatot adott a Süddeutsche Zeitungnak. Nyilatkozatában Kroll síkraszáll amellett, hogy szorosabbá váljanak az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatai. Mint mondotta, ennek egyik előfeltétele, hogy "jó emberi kapcsolatok alakuljanak ki a két ország vezetői között". Hangoztatta a kereskedelem bővítésének szükségességét is. "Tudom — mondotta —, hogy a gazdasági kapcsolatok bővítésének Hruscsov nemcsak gazdasági, hanem nagy politikai jelentőséget is tulajdonít." A volt nagykövet hangsúlyozta azt is, hogy a Szovjetunió valóban a Nyugattal való békés együttélésre törekszik. Újabb kudarc Brüsszelben Brüsszelből jelenti az MTI. Az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsának csütörtökön megnyílt értekezlete pénteken a kora délutáni órákban kudarcba fulladt, mert a "hatok" nem tudtak megegyezni az Anglia irányában folytatandó politika kérdésében. Az ülésen kitűnt, hogy Franciaország álláspontja homlokegyenest ellenkezik öt közös piaci partnerének nézeteivel az Angliával való kapcsolatok kérdésében. Csupán annyit határoztak el, hogy a miniszterek meg nem határozott későbbi időpontban újból megvizsgálják az Angliával való kapcsolatok kérdését. Erhard nyugatnémet alkancellár már el is utazott Brüszszelből. A Francia Szocialista Párt kongresszusa Párizsból jelenti az MTI. A Francia Szocialista Pártnak Issy-les-Moulineaux-ban ülésező kongresszusa pénteken a párt taktikáját vitatta meg és szervezeti kérdésekkel foglalkozott. A Szocialista Párt a reakció részéről fenyegető veszélyekkel szemben közös védelmi taktikát kíván folytatni a Francia Kommunista Párttal és egy szocialista kormányzat esetén a kommunisták támogatásával akarja parlamenti többségét biztosítani. Altalános sztrájk Argentínában Buenos Airesből jelenti az MTI. Argentínában pénteken az üzleti és gazdasági élet szinte teljesen megbénult annak a sztrájknak a következtében, amelyet válaszképpen tartanak az argentin dolgozók a reakciónak a nép demokratikus jogai ellen intézett támadására. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az általános sztrájk az argentin gazdasági életnek úgyszólván az egészére kiterjed. Tovább szélesedik a tiltakozó mozgalom az amerikai fajüldözés ellen Tallahassee-ből jelenti az MTI. Az Egyesült Államok néger lakosságának állampolgári egyenjogúságáért folytatott harcába egyre több város kapcsolódik be. Csütörtökön a floridai Tallahassee-ben ütközött össze a négerek néma tiltakozó tüntetése a könnyeztető gázzal támadó rendőrséggel. A rendőrök 125 tüntetőt tartóztattak le, de hamarosan újabb tüntető menet vonult végig az utcákon. A második menetből 80 részvevőt hurcoltak el a rendőrök. A Mississippi állambeli Jacksonban szintén volt tüntetés. Itt 14 tüntető került a rendőrség őrizetébe. A városban feszült a hangulat, a hatóságok két kiállítási csarnokot alakítottak át sebtiben ideiglenes börtönné. Chicagóban csütörtökön egy temetőben tüntetett mintegy 1500 néger az ellen, hogy a temető igazgatósága megtagadta egy néger nő holttestének elhamvasztását. Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára levelet intézett az ENSZ emberi jogok bizottságához. Louis Saillant 120 millió szervezett dolgozó nevében követeli a törvénytelenségek megszüntetését, a letartóztatott amerikai néger állampolgárok haladéktalan szabadlábra helyezését, a faji megkülönböztetés felszámolását és minden amerikai állampolgár számára az emberi jogok tiszteletben tartását. A (Kairó, AP) Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője és felesége, Rada Hruscsov a négynapos látogatásra Kairóba érkezett. A (Dacca, Reuter) A keletpakisztáni partvidéken pusztító ciklon szerdán ezer embert ölt meg. A (Tokio, MTI) A Tokióban tartózkodó Szukarno indonéz elnök csütörtökön találkozott Abdul Rahman malájföldi miniszterelnökkel, a japán főváros másik vendégével. A pápa állapota súlyosbodott, elvesztette eszméletét Vatikánvárosból jelenti az MTI. Pénteken délben váratlanul rosszabbodott a pápa egészségi állapota. A betegnek feladták az utolsó kenetét. Állapota rosszabbodását a Vatikán szóvivője megerősítette. A XXIII. János pápa egészségi állapotáról pénteken délelőtt érkezett jelentések még derűlátóak voltak. A fokozatos javulást állapította meg Gasbarrini professzor, a pápa magánorvosa is, aki miután három napot töltött a pápa beteágyánál, pénteken elutazott Rómából. A professzor hangsúlyozta, hogy a beteg szervezete szívós és vasakarata van, de állapota továbbra is súlyos. Alekszij moszkvai pátriárka szerdán közvetlen telefonbeszélgetést folytatott a Vatikánnal és érdeklődött XXIII. János pápa állapotáról, mielőbbi gyógyulást kívánva neki. A római Szent Péter téren, a pápa betegszobájának ablaka alatt nagy sokaság várja a Vatikánból érkező híreket. A nap folyamán a világ minden részéről érkeztek üzenetek a pápa betegágyához. Hruscsov szovjet miniszterelnök ugyancsak táviratban kívánt javulást. A pápa betegségének rosszabbodásáról szóló hír "komolyan aggaszt bennünket* — hangsúlyozza a távirat. Hruscsov gyógyulást kíván XXIII. János pápának, hogy a jövőben is sikeresen folytathassa "gyümölcsöző tevékenységét a béke megszilárdításáért és a népek közötti együttműködésért*. XXIII. János pápa 20 óra 25 perckor elvesztette eszméletét és a vatikáni rádió 21 órás adása szerint beállt az agónia (coma). Az apostoli palotába megérkeztek Milánóból a pápa testvérei, családjának más tagjai és Montini kardinális, milánói érsek. A nap folyamán többször elterjedt már a hír Rómában a pápa haláláról. Ezt a Vatikánban több ízben megcáfolták. A 19 órakor kiadott orvosi közlemény állapotának ismételt súlyosbodásáról és a bélátfúródás következtében fellépett hashártyagyulladásról beszél. A közlemény ugyanakkor megjegyzi, hogy a délutáni órákig a pápa pszichikai állapota jó volt, szellemi képességeinek birtokában volt, s valóban a pápa délelőtt folyamán több közeli munkatársát fogadta, köztük Cicognani bíboros államtitkárt. A betegágy körül állókhoz intézve szavait XXIII. János az Osservatore Romano péntek esti kiadásának kifejezése szerint »világos és erős szavakkal újította meg fogadalmát, amelyben életét a zsinat sikeres befejezésének és az emberek közötti békének ajánlotta«. Szombat, 1903. Június 1. Ami® a bilik mögött van A DÉL-AFRIKAI PUSKAPOROS HORDÓ Az afrikai állam- és kormányfők valamennyien a Ghiozi nevű luxushotelben szálltak meg az Addis Abeba-i csúcstalálkozó idején s a vendéglátó Hailé Szelasszié császár is odaköltözött palotájából e néhány napra. Szép jelképe volt ez annak az igyekezetnek, amellyel Afrika egységének megteremtésén fáradoztak. Újságíró körökben azonban az a rosszmájú megjegyzés hangzott el, hogy sokkal könnyebb harminc politikust, mint egy egész kontinens politikáját közös tető alá hozni. Nehéz lenne már most megítélni az afrikai egység esélyeit, elégedjünk meg anynyival, hogy néhány közös pont a tanácskozásokon kikristályosodott. Egyetértésre jutottak a részvevők a tekintetben, hogy Afrika az afrikaiakat illeti, s gyarmati uralomnak, afrikaiak elnyomásának nincs helye a kontinensen. Ez egyebek között egységes szembefordulást jelent a Dél-afrikai Köztársasággal, amely a faji gyűlölködés és elnyomás szempontjából ma az egész földkerekség legvisszataszítóbb országa. Dél-Afrika európai származású lakosságának viszonya a bantu-néger milliókhoz az első találkozás pillanatától nélkülöz minden szívélyességet. A legundorítóbb faji elnyomás rendszere épült ki ebben az országban, s a 15 milliónyi népesség 67 százalékát kitevő őslakosságot a legteljesebb jogfosztottság állapotába süllyesztették. A "fehér szupremáciát az állam erőszak-apparátusán kívül egészen sajátos ideológiával is védelmezik; az apartheid, a fehér faj felsőbbrendűségének vallásos mezbe burkolt elmélete és gyakorlata, amely annál dühödtebb gyűlölködéssé fajul, minél erőteljesebben ostromolja az afrikai nacionalizmus hullámverése a fehér uralom hovatovább eme egyetlen szigetét. Még a Sunday Times tudósítója is, akit szíve a fehérekhez húz és igyekszik mentegetni a gertpoerd-kormány dühödt négerellenességét, kénytelen elismerni, hogy az apartheid politikája katasztrófa felé sodorja az országot. Az afrikai nacionalizmus, a függetlenségi áramlat sodrása, magával ragadta a dél-afrikai lakosságot. A Verwoerd-kormány ezt a hatást brutális törvények segítségével próbálja megsemmisíteni. Az utóbbi hetekben a parlament egész sor új rendelkezést hagyott jóvá, amelyek újonnan szabályozzák a négerek munkaviszonyát és lakhelyválasztási jogát. A módosított munkajogi törvények a londoni Times tudósítóját és hozzá hasonlóan a legtöbb nyugati polgári újságírót a hitleri „törvényekre” emlékeztette. Mi a lényegük ezeknek a jogszabályoknak? Vitathatatlanul az a fő indítékuk, hogy biztosítsák a fehérek korlátlan uralmát. Azt a roppant bonyolult kettős feladatot vannak hivatva elvégezni, hogy maximális jogfosztottságban tartsák a négereket, de korlátlanul rendelkezzenek munkaerejük felett. A módszer: meggátolják a négerek urbanizációját, ami minden megkötés ellenére mégis csak előrehalad (1920-ban a nem fehérek 14 százaléka élt a városokban, 1967-ben már 37 százalék.) A hírhedt 10. paragrafus a városi letelepedést a következő feltételekhez kötötte: városi születés, tízévi megszakítás nélküli alkalmaztatás egyazon munkahelyen, vagy tizenöt évi városi munka, ha közben gazdát cserélt az illető. Lehet-e ezt az 1955. évi törvényt tovább szigorítani? A dél-afrikai kormány bebizonyította, hogy lehet. Az új előírás szerint aletelepedési engedélyt az állami munkaügyi hivatal adja ki, vagyis az illető tisztviselő kényére-kedvére van bízva, kit mikor telepít ki a városból. A munkaerő biztosítása végett úgynevezett átmeneti táborokat hoznak létre, itt fognak lakni azok anéger munkások, akiket az iparban, a bányákban stb. foglalkoztatnak. Frakkokban, távol a családtól, amely csak a kijelölt rezervátumokban lakhat, névtelenül, ahol azonossági számmal különböztetik meg egymástól az embereket, akárcsak annak idején a náci koncentrációs táborokban. Ugyan mennyiben különb a helyzetük a rabszolgákénál? Semmivel! A jogfosztás Dél- Afrikában olyan méreteket öltött, hogy a néger milliók előtt a harc minden legális lehetősége bezárult. Szervezeteiket betiltották, a törvényhozó testületben nincs képviseletük, még szavazati joguk sincs. Nem csoda, ha a kontinensen végigsöprő felszabadulási áradat hatására Dél-Afrika néger lakossága gyorsan radikalizálódik s illegális szervezeteik is letérnek az "arany középútról". A Pánafrikai Kongresszus, amely 1959-ben alakult, hamarosan felhagyott a polgári engedetlenség propagálásával és áttért a kevésbé békés harci módszerekre. Az 1960 márciusi emlékezés a sharpeville-i vérengzés után (a békés tüntetők közül 89-et megölt és 186 személyt megsebesített a rendőrség sortüze) a betiltott szervezet harci csoportokat hozott létre s tevékenysége nyomán bombák robbannak (egyetlen hónap alatt 70), szabotázs-akciókra kerül sor, sőt már arra is volt példa, hogy rajtaütöttek a fehéreken. Leballo a Basutoföldön szervezte meg a föld alatti harc központját: áprilisban megjelent a nyilvánosság előtt, mire a koronagyarmat angol hatóságai lecsaptak rá. Leballónak menekülnie kellett. A rendőrség kezére került azonban egy névsor az illegális szervezet tagjairól. London ugyan azt állítja, hogy ezt a névsort nem játszották Verwoerd-ék kezére, de a május elején foganatosított tömeges letartóztatások mást bizonyítanak. A Verwoerd-kormány nyíltan hirdeti, hogy készül a nagy leszámolásra. Hatvanhét százalékkal emelték a hadköltségvetést, s lázas ütemben alakítják át katonai táborrá az országot. A legutóbbi 18 hónap alatt 90 ezer lőfegyvert adtak el magánszemélyeknek, s a fehér nők körében ma a legnépszerűbb szórakozás a lövészklubok látogatása. Hatalmas fegyverszállítmányok érkeznek az országba Angliából, a közelmúltban vásároltak tankokat, Mirage-típusú lökhajtásos repülőgépeket Franciaországtól. A dél-afrikai hadsereget 60 ezres létszámra töltik fel. Az angol Munkáspárt hetilapjában, a Tribune-ban Fenner Brookway tárta fel a Verwoerd-kormány és a NATO- hatalmak közti összjáték szégyenletes tényeit, s elemezte ennek az erkölcstelen együttműködésnek az okait. Szerinte Macmillanéket két meggondolás vezérli: egy politikai és egy gazdasági. Minthogy Verwoerd rezsimje kifejezetten antikommunista, támogatása beleillik a "Nyugat védelmének" hazug koncepciójába. Másrészt a legnagyobb angol tőkés csoportosulásoknak, Oppenheimeréknek, a De Beersmonopóliumnak, az I. C. I-nek nagy üzleti érdekeltségei vannak Dél-Afrikában. Nyilvánvaló, hogy a washingtoni kormány rendkívüli "türelmének" is ugyanitt van a magyarázata. Ne feledjük, hogy az Afrikában működő amerikai tőkének körülbelül a fele a Délafrikai Köztársaságban ténykedik, s ezek az invesztíciók 1950 és 1959 között két és félszeresen nőttek meg. Ennek ellenére a faji uralom dél-afrikai bástyáján egyre több a repedés. Gondoljunk csak a Verwoerd-rezsim egyre fokozódó nemzetközi elszigetelődésére, az ENSZ megbélyegző határozataira, az Addis Abeba-i értekezlet egyöntetű állásfoglalására. A jelek azonban arra mutatnak, hogy Dél- Afrika a fehér fajvédők fanatizmusa miatt aligha takaríthatja meg magának a véres megpróbáltatások kerülőútját. Zala Tamás