Magyar Nemzet, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
2__ Olasz Kommunista Párttal, mert ezek üdvözlik a moszkvai szerződés parafálását és hangoztatják, mozgósítani kell a közvélemény erőit, hogy a Nyugatot az általános és teljes leszerelés megoldásának, a halaszthatatlan nemzetközi problémák rendezésének útjára kényszerítsék? Hosszan lehetne sorolni azokat az országokat, amelyek sajtója és állami, valamint társadalmi személyiségei jó kezdetként a nemzetközi feszültség csökkentésének jeleként örömmel fogadják a moszkvai szerződést. Üdvözölték a megállapodás parafálását a Varsói Szerződés tagállamainak kormányfői, Ausztrália, Brazília, Görögország, Dánia, India, Olaszország, Kanada, Kuba, Mexikó, Új-Zéland, az Egyesült Arab Köztársaság, Ceylon, Chile és más országok elnökei vagy miniszterelnökei. A béke védelméért és a népek szuverenitásáért küzdő kubai mozgalom olyan fontos lépésként üdvözli a moszkvai szerződést, amely a népek óhajainak megvalósításához vezethet. A japán Times című lap arról adott hírt, hogy Japán hamarosan csatlakozik a részleges atomcsendről szóló megállapodáshoz. Subahdzno indonéz külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy a szerződés a világbéke szilárd alapját rakja le. John Tettegah, a Ghánai Szakszervezeti Kongresszus főtitkára forrón üdvözölte a moszkvai megállapodást és kijelentette: különös jelentőséget tulajdonítunk a háború és béke kérdésének. Az emberiség már két világháború szörnyűségeit élte át. A harmadik világháború, a termonukleáris háború, megsemmisüléssel fenyegeti a földkerekség lakosságát. Az ehhez hasonló nyilatkozatok egymás után hangzanak el Afrikában, Ázsiában, Európában és Amerikában, s azt mutatják, hogy mennyire el vannak szigetelve a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló szerződés ellenzői. Nehéz megmondani, hogy az Új Kína kommentátora ezután miként vonhatja le azt a következtetést, amely szerint a »felvilágosult közvélemény" a "szerződéssel kapcsolatos éberség megőrzésének szükségességét hangoztatja". Persze csak akkor, ha a "felvilágosult közvéleményhez" olyan személyiségeket sorolunk, mint de Gaulle francia elnök, Dirksen szenátor, a köztársaságpártiak egyik vezetője és Goldwater szenátor, az amerikai "veszettek" főkolomposa, valamint számos bonni revansista, akik nem rejtik véka alá a moszkvai szerződés miatt érzett elégedetlenségüket. Tradl bírálja a nemzetközi munkamegosztásról vallott hibás kínai álláspontot Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Trud szerdai számában bírálja a Kínai Kommunista Párt vezetőségének a nemzetközi szocialista munkameg-osztás kérdésében vallott hibás álláspontját. T. Barba, a közgazdasági tudományok kandidátusa a KGST-hez tartozó országok vezetői értekezletének eredményeit kommentálva, jelentékeny figyelmet szentel a Kínai Népköztársaság gazdaságpolitikájának. A cikkíró hangsúlyozza, hogy || KöWHMQie Gazdasági Segítségnyújtás, mint a Szocialista ország gazdasági kapcsolatainak egyik formája, igen elterjedt. A népi Kínában 198 ipari vállalat, műhely és objektum épült szovjet segítséggel, mint a gépkocsiipar, traktoripar, repülőgépipar stb. A Szovjetunió több mint 21 000 teljes tudományos-műszaki dokumentációt adott át Kínának, ezen belül több mint 140 nagyvállalat tervét. A cikk hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió állandó segítséget nyújtott Kínának véderejének növeléséhez és modern védelmi ipar megteremtéséhez. A szovjet főiskolákon és a vállalatoknál sok ezer kínai szakember és munkás részesült kiképzésben. "A Szovjetunió ma is műszaki segítséget nyújt a Kínai Nép Köztársaságnak 88 ipari vállalat és objektum építéséhez, a Szovjetunió ugyancsak kapott a Kínai Népköztársaságtól számára szükséges árukat" — írja a lap. Ma különös jelentőségük van a szocialista országok gazdasági együttműködése kollektív formáinak — jegyzi meg Barba —, ide tartozik a népgazdasági tervek összehangolása, a nemzetközi munkamegosztás, a kooperáció és a termelés szakosítása. "Ezek azok, amik biztosítani tudják minden szocialista ország és az egész szocialista világgazdaság sikeresfejlesztését". Az utóbbi három évben azonban a Kínai Népköztársaság több, mint felével csökkentette a szocialista országokkal folytatott kereskedelmének volumenét. Az a körülmény, hogy Kína megsértette a régebben aláírt megállapodásokat,komoly kárt okozott néhány szocialista ország gazdaságának, de a kínai gazdaságnak is. A Kínai Kommunista Párt vezetősége, hogy igazolja a néptömegek előtt cselekedeteit, felállította "a saját erőkre való támaszkodás" elméletét. Ez helyes út, ezt nem lehet kifogásolni, de mint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága levelének szövege és a kínai sajtóban megjelent számos nyilatkozat mutatja, e szavak valójában olyan gondolatot takarnak, amelylyel nem lehet egyetérteni. A kínai elvtársaka szocializmusnak főként saját erőből való felépítése" alatt önellátó zárt nemzetgazdaságok megteremtését értik, amelyek számára a más ország oidjan folyósálért , gaszdasági-farfilfeliratok csupán a kereskedelemre korlátozódnak — hangzik a cikk. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága vezetőségének június 14-i levele egyértelműen céloz arra, hogy a Szovjetunió a nemzetközi szocialista munkamegosztás, a termelés államközi szakosítása ürügyével állítólag rá, kényszeríti akaratát más szocialista országokra, csorbítja függetlenségüket, és szuverenitásukat, megsérti népeik érdekeit. "Ez az állítás — írja a Trud — teljesen figyelmen kívül hagyja a tényeket, a valóságot«. A KGST kollektív szervezet. Minden tagja egyenjogú, függetlenül területének méreteitől, lakosságának számától, gazdasági fejlődésének színvonalától. A KGST-ben a kölcsönös előnyök és a testvéri segítségnyújtás elve érvényesül. Basba példaként idézi a Német Demokratikus Köztársaságot és Lengyelországot. Az államközi szakosítás azt eredményezte, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, amely nemrégiben még 108 fajta automata fémmegmunkáló gépet gyártott, csökkenthette a kibocsátott géptípusok számát, és 39 típusnál áttérhetett a sorozatgyártásra. Ennek eredményeképpen az NDK nehézgépgyártása évi 36 millió márkát, elektrotechnikai ipara pedig 27 millió márkát takarít meg. Lengyelország sok millió zlotyt nyer évente azáltal, hogy részt vesz az elektroncsövek termelésének nemzetközi szakosításában. "A számítások szerint — írja Barba —, ha a KGST-hez tartozó országok az elkövetkezendő három évben 50 százalékkal emelik a belső és a nemzetközi szakosítás színvonalát, csupán ezáltal 20 százalékos termelékenység emelkedést érnek el a gépgyártásban." Dél-vietnami szabadságharcosok győzelme Saigonból jelenti az MTI. Az amerikaiak és ciemisták ellen küzdő dél-vietnami szabadságharcosok kedden sikeres támadást hajtottak végre a fővárostól ötven kilométernyire északra, akormánycsapatok egyik állása ellen. A partizánok az ellenség állásait elfoglalták, több diemista katonát megsemmisítettek, 17-et foglyul ejtettek, négy géppuskát és számos gyalogsági lőfegyvert zsákmányoltak. Madai Nemzet A Scinteia méltatja a moszkvai KGST-értekezletet Bukarestből jelenti az MTI. A szerdai Scinteia »A testvéri egység jegyében című vezércikkében méltatja a KGST-országok párt- és kormányvezetőinek moszkvai értekezletét. Elöljáróban áttekinti a szocialista országoknak az elmúlt években elért nagy sikereit, majd ezeket írja: — E sikerek szorosan öszszefüggnek a szocialista országok együttműködésével, és a közöttük fennálló kölcsönös támogatással. A szocialista együttműködés kapcsolatai igen fontos tényezőt jelentenek ezen országok gazdasági és állami fejlődése, s ezzel egyidejűleg az egész szocialista tábor szakadatlan erősödése szempontjából. Kiszélesedett és megszilárdult a KGST-országok közötti kétoldalú és többoldalú együttműködés, különböző területeken eddig megkötött egyezményeket sikerrel teljesítették. A KGST-országok pozitíven értékelik azt az eredményt, s úgy vélik, hogy kapcsolataikat tovább kell fejleszteni. A vezércikk ezután kiemeli az értekezletnek azt a megállapítását, hogy a kétoldalú tárgyalások jobb előfeltételeket teremtenek a tervek többoldalú összehangolásához, majd így folytatja: — A szocialista országoknak közös a céljuk: a szocializmus és a kommunizmus. E nagy cél felé haladva továbbfejlesztik együttműködésüket népeik, valamint az egész világ dolgozóinak javára. Kétségtelen, hogy a moszkvai határozatok még szorosabbra fogják fűzni országaink együttműködését, és hozzá fognak járulni, hogy ezen országok mindegyikében újabb sikereket érjenek el. A Scinteia vezércikke a továbbiakban ismerteti a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének határozatát, megjegyezve, hogy a gazdasági építésnek együtt kell járnia a béke megóvása és megszilárdítása érdekében tett erőfeszítésekkel. — Népünk — írja befejezésül a Scinteia — szívből helyesli a Gheorghiu-Dej elvtárs vezette román küldöttségnek a moszkvai ülésen kifejtett tevékenységét, valamint az ülésen hozott határozatokat. El van szánva arra, hogy a szocializmus ésa béke drága ügyének nevében továbbra is minden erőfeszítést megtegyen nagy és hatalmas szocialista családunk szüntelen erősítése érdekében. A Rutoniázs Tanárt határozata Portugália afrikai gyarmatainak kérdésében New Yorkból jelenti az MTI. A Biztonsági Tanács szerda délelőtti ülésén szavazásra bocsátották a portugál afrikai gyarmatok helyzetéről benyújtott határozati javaslatot. A javaslat mellett nyolc küldöttség (a Szovjetunió, Ghána, Marokkó, a Főlap-szigetek, Venezuela, Brazília, Norvégia és a csangkajsekista klikk) szavazott. Ellene egyetlen küldöttség sem foglalt állást. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország képviselője tartózkodott a szavazástól. A módosított afro—ázsiai határozati,,javaslat — amely tehát a Biztonsági Tanácsban eggyel több szavazatot kapott, mint az elfogadáshoz szükséges hét — leszögezi, hogy Portugáliának az afrikai gyarmatokon folytatott politikája ellentétes az ENSZ alapokmányának elveivel és a közgyűlés, valamint a Biztonsági Tanács rámuni határozataival. A továbbiakban sajnálkozását fejezi ki a portugál kormány magatartása miatt, rámutat, hogy a portugál afrikai területeken kialakult helyzet komolyan veszélyezteti Afrika békéjét és biztonságát és felszólítja Portugáliát, hogy sürgősen ismerje el e területek lakosságának jogát az önrendelkezésre és a függetlenségre. Ugyanakkor felkéri a határozat az összes államokat, hogy a jövőben ne nyújtsanak a portugál kormánynak olyan segítséget, ami előmozdítja az afrikai területek lakossága ellen foganatosított elnyomó intézkedéseit és minden lehetséges eszközzel, akadályozzák meg, hogy olyan fegyverszállítmányok érkezzenek a portugál kormány részére, amelyeket az afrikai területein élő népek elnyomására használhat fel. A határozat végül felkéri U Thant főtitkárt, hogy biztosítsa ezen rendelkezések megvalósítását és 1963. október 31-ig tegyen jelentést a Biztonsági Tanácsnak. Zavargások Bolíviában La Pazból jelenti az MTI. Milicista egységek és bányászok véres összeütközésének volt színhelye kedden a bolíviai fővárostól mintegy 200 kilométerre fekvő catavai bányavidék. Jelentések szerint hatan meghaltak, húszan megsebesültek. A zavargások előzménye: a bányászszakszervezetek elutasították az állami bányatársaságnak azt a követelését, hogy többek között egyezzenek bele munkások elbocsátásába és "kommunista elemeknek a szakszervezetből való kizárásába". Megfigyelők szerint még jobban fokozódni fog a bányászszakszervezeteknek a kormánnyal való szembenállása; erre mutatnak az Oruro városban jelenleg folyó bányászkongresszus eddigi eseményei, egyebek között a Fidel Castro kubai miniszterelnök melletti rokonszenv tüntetések is. Már a gyermekeit is Folytatódnak az amerikai négertüntetések New Yorkból jelenti az MTI. Az egyenjogúságukért tüntető négerek tüntetései folytatódnak az Egyesült Államokban. New York brooklyni negyedében kedden első ízben került sor néger gyermekek tüntetésére. A kicsinyek egy kórházépítkezés előtt vonultak fel, tiltakozva az ellen, hogy szüleiknek a vállalkozók nem hajlandók munkát adni. A rendőrség a kiskorúakat letartóztatta, de később szabadon engedte. Több más New York-i építkezésnél is tovább tüntetnek a négerek. A színesbőrű lakosság haladásáért küzdő országos szövetség New York-i szervezetének vezetői bejelentették, hogy gyermekeiket nem engedik beiratkozni az iskolákba, amennyiben valamennyi New York-i nyilvános iskolában nem vetnek véget a faji megkülönböztetésnek. Walter P. Reuther, az autómunkások egyesült szakszervezetének elnöke Los Angelesben tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy a színesbőrű amerikaiak millióinak türelme fogytán van. A szakszervezeti vezető követelte, hogy a faji probléma megoldása érdekében mielőbb emeljék törvényerőre Kennedy elnöknek a polgári jogokra vonatkozó javaslatait. A floridai Ocalában letartóztattak 21 néger fiatalt, mert azok olyan éttermek előtt tüntettek, amelyek nem hajlandók négereket kiszolgálni. A Virginia állambeli Farmville-ben hasonló okokból, több üzlet előtt tüntettek. A Mississippi állambeli Clarksdale-ben 52 négert tartóztattak le, mert hivatalos engedély nélkül felvonulást rendeztek. A tüntetők felvonulásukkal azt szerették volna elérni, hogy a városi hatóságok fehérek és négerek részvételével bizottságot állítsanak fel a négerek sérelmeinek kivizsgálására. Az Egyesült Államok statisztikai hivatala jelentést tett közzé a négerek gazdasági helyzetéről. A jelentés adataiból kiderül, hogy míg 11 évvel ezelőtt a négerek átlagos keresete 62 százaléka volt a fehérek átlagkeresetének, addig 1962-ben már csak annak 55 százalékát tette ki. A főiskolát végzett négerek csupán a nyolc osztályt végzettfehérekének megfelelő keresetre számíthatnak. Csütörtök, 1963. augusztus 1. Amim a kitére mögött van DE GAULLE KÜLÖN UTAKON Még csak kérdéses sem volt a moszkvai atomcsendértekezlet részvevői számára, hogy milyen reagálást várhatnak majd de Gaulle-tól az egyezmény parafálása után. Franciaország nemzetközi helyzete, belső körülményei és eddigi politikai vonalvezetése eleve biztossá tette az elutasítást, így hát szenzációt senki sem várt a francia elnök előre bejelentett július 29-i sajtóértekezletétől, még az érvelést is a de gaullei szavak elhangzása előtt le lehetett volna rögzíteni, legfeljebb az elhatárolódás árnyalása kelthetett valamennyire kételyeket. Ha egyáltalán érte valami meglepetés az Elysée-palotában hétfőn délután összegyűlt mintegy kilencszáz francia és külföldi újságírót, az az volt, hogy de Gaulle mereven nem vetett el mindent, amit a Moszkvában cikkelyekbe öntött szerződés magában foglal, sőt, bevezető mondataiban »üdvözölte« a modus vivendit, csupán kidomborította annak korlátozott jellegét. Ez arra utal — amit egyébként a párizsi hangadó sajtó kommentárjai is megerősítenek —, hogy a megvalósuló atomcsend esen népszerű a francia közvéleményben, örömmel fogadta és további előrelépést vár a keleti—nyugati kapcsolatokban. Csakhogy ennek a haladásnak éppen a francia kormánypolitika ma az egyik legnagyobb akadálya. De Gaulle változatlanul kitartott hadseregének nukleáris felfegyverzése mellett és legalábbis a jelen szakaszban visszautasítja a Varsói Szerződés és a NATO megnemtámadási egyezményét. Márpedig, ha lehet — és lehet — továbblépni a nagyhatalmak viszonyának megjavítása útján, akkor ez az alkalom éppen a megnemtámadási kötelezettség valamilyen formájának vállalásában van. Egy felelős államférfi szájából nem tekinthető komoly érvnek, hogy országának nincs szüksége ilyen kötelezettség vállalására, mert amúgy sincsenek agresszív szándékai. De Gaulle maga is tudja, hogy senki sem tulajdonít neki támadó elképzeléseket és azt is tudja, hogy a megnemtámadási szerződésnek a fontossága nem ebben van. Ha létrejön a megnemtámadási megegyezés — akár szerződés, akár kölcsönösen ünnepélyes ígéret, vagy bármilyen más formában —, ez az általános bizalom visszatértének kezdetét deklarálja a nemzetközi kapcsolatokban és ebben a légkörben már napirendre kerülhet a nukleáris fegyverkészletek megsemmisítése és más, átfogóbb leszerelési intézkedések megvalósítása is. A francia elnök maximalizmusa, az az igénye, hogy a nagyhatalmaik ne részletmegállapodásokat kössenek, hanem egyszerre oldjanak meg mindent, ha akár nagyon távoli időpontban is, a szerződés rögzítse rögtön az általános és teljes leszerelést valamennyi vonatkozásában — ez az álláspont nem radikalizmus, hanem akadály a hidegháború felszámolásának útjában. Az atomfegyverkezés évtizedeiben, a rakétahordozók rohamos fejlődése idején csak apránként lehet előrejutni: a részletmegállapodások biztosítják a nemzetközi légkör tisztulását. Maga a világpolitika is a láncreakció szabályai szerint alakul. Ha az első cselekedet megtörtént, ez mozgásba hozhatja a többi energiát és éppen ilyen kiindulópontnak volt jó az atomcsendmegállapodás. Ez bizonyítja, hogy de Gaulle-t szándékaiban nem a nemzetközi helyzet megjavítása vezérli, hanem kifejezetten hatalompolitikai meggondolások. Az elnök igen határozottan adott hangot annak a véleményének, hogy Nyugat-Európa gazdaságilag mind önállóbb és mind nagyobb erővé válik, amely már ma is képes akár az amerikai gazdaság segítségére sietni. Ha pedig Nyugat- Európának megvan ez az önálló gazdasági ereje, akkor megteremtheti vele saját atomarzenálját, nincs rászorulva az angolszászok nukleáris gyámkodására. Néhány éven belül — véli de Gaulle -t, a nyugat-európai atomhatalom olyan erős lehet, hogy a kontinensnek ezt a részét tárgyalópartnerré teheti a Szovjetunió számára. S mivel a Szovjetunió is elsősorban európai nagyhatalom, könynyebben megértésre juthat a szárazföld másik felével, létrejöhet a tábornok nagy álma. Európa az "Elbától az Uranig De Gaulle, tervének minden irrealitása ellenére is, nyilván tudja: Franciaország egymagában kevés Nyugat-Európa megszervezésére. Bármilyen mértékben is növekedett gazdasági ereje, ebből még komoly, a világpolitikai küzdelmet csakugyan befolyásoló nukleáris erőt nem alkothat. Ezért használja keretül a "kis Európát", a hatokkal gazdasági meggondolások mellett mindenekelőtt politikai céljai vannak. Ez a számítás tette a párizsi elképzelések elsődleges partnerévé Nyugat-Németországot és ennél a pontnál a de gaullei álmok már nemcsak irreálisak, hanem veszélyesek is. A nagy ellentmondást még nem oldották fel. Franciaország — saját biztonságának javára is —, hallgatólagosan elismerte az Odera—Neisse határt, a bonni politika pedig minden törekvésével ezt a helyzetet szeretné megváltoztatni. Amennyiben a francia elnök következetes, Választás előtt áll, vagy módosítja Elbán túli szomszédjának szájaize szerint az európai status quo-ról vallott felfogását és ebben az esetben nyilván szembekerül nemzetének többségével. Vagy határozottan megszünteti a kétértelműséget, ami viszont a de gaullei koncepció létalapja. Ezek az ellentmondások a francia politikában már régi keletűek, mégis most ugrottak elő a legplasztikusabban. Július 29-i sajtóértekezletén ugyanis, a tábornok-elnök az atomcsendegyezménytől való elhatárolódásával egyáltalán nem tisztázta álláspontját, sőt, további bonyolultságokba keveredett. A francia megfigyelők a hétfői megnyilatkozástól bizonyos belpolitikai problémák tisztázását is várták. Arra számítottak mindenekelőtt, hogy a köztársaság elnöke említést tesz a szociális feszültségről, a munkásosztály és a parasztság növekvő elkeseredettségéről, az éleződő bér- és osztályharcokról. A nyilatkozat tett is ezekre homályos célzást, de a valóságos válasszal itt is adós maradt. Egyébként ez teljesen érthető. De Gaulle világpolitikai elképzelései és belső társadalomépítési elgondolásai kölcsönhatásban vannak egymással. Olyan politikával, amely mindent az önálló atomütőerő megteremtésére tesz fel, ellentétben áll a belső gazdasági egyensúly helyreállítása. A katonai kiadások improduktív költségek, növekedésük károsan hat a gazdasági életre, s óhatatlanul az inflatorikus tendenciákat erősíti. A július 29-én körvonalazott francia kormánypolitika tehát — mintegy a január 14-i sajtóértekezlet kiegészítéseként — tovább kavarja a degaulleista politika örvénylő vizeit, növeli a feszültséget mind a nemzetközi életben, mind a belső franciaországi viszonyokban. Várkonyi Tibor