Magyar Nemzet, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-23 / 248. szám
Sserfla, 1963. október *8., _____Magyar Nemzet____ BÚCSÚZIK A TANYAVILÁG SZÉKKUTAS LESZ A MODERN MINTAFALU Kis falu, hatalmas tanyavilággal Csongrádiban a Tiszántúlon: ez Székkutas. 24 000 holdnyi területen négy tsz és a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság üzemegysége dolgozik. Az ipar mindössze egy gépállomás, egy gyógynövényfeldolgozó telep és egy vegyesipari kisz. Jellegzetes alföldi település: az élet alapja a föld, a mezőgazdaság. 4500 lakosból három és fél ezer ember 900 tanyán él. A maradék ezernek otthona a község. De a falu, ez a települési központ maga fiatal. Alig egy évtizede önálló, korábban Hódmezővásárhelyhez tartozott. Ezért számít modernnek ma Székkutas, legalábbis az a fele, amelyik az elmúlt években épült, ötvenhat házból áll az új utcai falusi villasor. Típustervek alapján készült. A földszintes tanácsházhoz hasonlót nem láttam még egyetlen községben sem. Kényelmes, tiszta, barátságos és ésszerű a berendezése. — Emlékszem, pár éve még egy íróasztalnál dolgoztunk itt ketten az elnökhelyettessel — mondja Katona Sándor országgyűlési képviselő, Székkutas akkori tanácselnöke. Most feldíszített, hangulatos külön szoba várja az esküvőre jövő fiatalokat is. Leküldenék ide néhány pesti kerületi tanácsvezetőt, hogy lássák, nemcsak drágán épült központi házasságkötő termekben lehet szépen esketni. A tanácsházzal szemben park, városok is megirigyelhetnék: fák, virágok másfél holdon. Süt a nap, késő délután, cirógat a melege. Asszonyok pletykálnak piac után, vacsora előtt. Öregek beszélgetnek, nyugdíjas tsz-tagok. Fiatalok könyveket bújnak. Áll az 500 férőhelyes József Attila kultúrház is. »Alföldi opera*, így becézi a falu. Az ország talán legszebb falusi kultúrcentruma. A könyvtár 2200 kötetét havonta háromszázan viszik, hozzák, 600 könyv az egyhavi forgalom. (A könyvek jók, csak éppen kevés közöttük a mezőgazdasági szakkönyv, ez , országos -•betegség".) 36 000 ember járt a kultúrházban tavaly, pedig a falusi csúcsidényben, télen a nagy előadóterem nem használható. Rosszul tervezték a fűtést és most hiába járnak a falu vezetői Ponciustól Pilátusig, határozatoknál, biztatásoknál többre nem jutnak. A színházterem tehát télen üres. Aprócska hiba, így mondják a tervezők és építők. A következmény viszont: akkor nem járhat színházba a falu, amikor igazán ráér. S ez aligha apróság A kultúrház egésze viszont mégiscsak a legkorszerűbb igények szerint készült. Városi színvonalon a falun. S szép, csábító egész Székkutas. Ésszerű az építése gyakorlatban is. Ezért példakép, példája annak, miként kell falut építeni, hogy úgy érezze a tanyai ember, ide beköltözik. Jönnek is a pusztaiak befelé. Tizentizenöten évenként, s ha tervezési okok miatt eddig nem kellett volna fékezni a bevándorlást, jöttek volna többen is. Molnár Mihálynak, a vb titkárának az íróasztalában tucatjával fekszenek az építési kérelmek. Bizonyságai annak, hogyha hasznát, értelmét látja a beköltözésnek, nem ragaszkodik a tanyához a legmakacsabb pusztai ember sem. Ha többet kap, mint amit otthagy, jön. A rosszabbhoz senki sem ragaszkodik. Székkutas a szocialista falutelepítés mintája lesz. Az ország háromezer községe közül választották ki néhányadmagával. Egészséges a környék, jó a levegő. Fasorok, új erdők szabdalják a földet. Van hely az építkezésre, s a falu jól megközelíthető: sokan láthatják, mi épül itt. Okosan választottak, akik fazékkutas mellett döntöttek. Elkészült a távlati fejlesztési terv, helyszíni tanulmányok, sok vitatkozás után talán a Végső program. A Városépítési Tervező Vállalat munkája. A tervezőt, Koszta Dénest ismeri felaki. Sokat járt itt, mielőtt rajzasztal mellé ült és papírra vetette volna a tervet. Most vitatja a falu a programot Amikor ott jártam, a népfrontbizottság tárgyalt, egy nappal később a tanács vlt. A rajzokat bemutatták minden érdeklődőnek a kultúrházban. A népfront javaslatára utcánként meg is vitatták, így került az egész terv a tanácsülés elé. A terv igazában a falu közvéleményének terve is lett, s újabb hasznos gondolatokkal gazdagodott. Hallgatom a népfront-ülésen a felszólalókat, tekintélyes embereket, akiknek véleményére ad a falusi ember. A tanyai is, pedig az konokabb. Vigh Imre, a népfront-elnök mondja: — Jó a terv, megérdemli, hogy megvitassuk. — Márpedig Csongrádban a paraszt csak azon vitatkozik, aminek értelmét látja. A századok során megtanították őt arra, hogy becsülje az időt. — Szép a terv, megvalósítható — így Blaskó Imre, a községi párttitkár. Mert a realitás iránti érzéke is nagyra nőtt a Viharsaroknak. — örülhet a falu a tervnek — fejezi be a gondolatsort Vigh Sándor, a fiatal gépállomási igazgató. Pedig a tanyai ember jól megfontolja, minek örül. S Székkutas valóban örül az érdekes tervnek. Rácz István, a tanácselnök olyan szeretettel beszél róla, mint kedves gyerekéről. Töviről hegyire ismeri, a falu más vezetőivel együtt részt vett az előkészítésben is. A „mintafaluban”, ezer lakás épül háromezer ember számára. Ikerházak, sorházak készülnek a parasztoknak, a mainál lényegesen kisebb portával, hiszen ahogy erősödnek a termelőszövetkezetek, úgy csökken a gazdasági udvar, a háztáji állattartás szüksége. A lakások viszont nagyobbak, a szobák tágasabbak, a fejlődő igényekhez igazodva. Az első szakaszban ott építenek, ahol a házsorok mögött marad még terület az állattartásra. Háromemeletes épületek és emeletes sorházak is készülnek azoknak, akik nem mezőgazdasággal foglalkoznak. A háztömbök közé garázsokat, játszótereket terveznek. Tizenhat tantermes lesz az általános iskola, hiszen megvalósul a kötelező középfokú oktatás. Száz férőhelyre bővítik a már meglevő óvodát, hatvan férőhelyes bölcsőde épül. A régi iskolából tanyai kollégium és napközi otthon lesz. Új rendelőt és gyógyszertárat is ígér a terv lakásokkal együtt. Lesz tisztasági fürdő és mosoda, élelmiszer és iparcikk üzletsor, új piactér és városias fedett »szuperpiac«. Épül szabadtéri színpad, étterem, eszpresszó, OTP és posta. Egy házba költözne a tanács és a tsz. Készül szennyvízcsatornahálózat és továbbfejlesztik a vízhálózatot, a lakásokba is bevezetik a vizet. Marad hely az ipari létesítmények esetleges későbbi fejlesztésére is. A sporttelep már áll. Ez hát vázlatában, nyersen a székkutasi program. S akik a hibákat is látják benne, nem kákán csomót keresés miatt érvelnek, csatáznak még ma is. A terv ugyanis kitűnő. De éppen, mert példája lesz sok száz falu építésének, és iránytűt ad a tanyahálózat felszámolásához is, ki kell javítani azt a töredéket, ami rossz benne. — Ebben a tervben több az álmodozás a kelleténél. Az álmodozás nem jelentheti azt, hogy elszakadjunk a valóságtól. Ha nem is tudjuk pontosan, milyen lesz az élet 10—15 év múlva, azt tudjuk, hogy takarékoskodni akkor is kell — mondja Rácz István. Bizonyít,g igaza van neki is, másoknak is, akik Székkutason arra figyelmezetetnek, ne dobálózzunk fölöslegesen a tízmilliókkal, távlatokban sem. íme a példák. A mai tanácsház gyönyörű, bár ilyen székháza lenne húsz év múlva minden falunak. A fejlesztési terv mégis odébb teszi 400 méterrel, a kultúrház túlsó oldalára. Az érv: legyen a közigazgatás központi helyen. A valóság viszont, hogy ez a néhány száz méter se nem oszt, se nem szoroz. Viszont a bontás és az új építkezés több millióba kerül. A már elkészült parkot is lebontatná a tervező, s helyére épülne az üzletsor és a szuperpiac. Holott szemben a sportpálya helye is épp oly alkalmas volna erre, s a sporttelepnek könnyen találhatnának új helyet, ahol nem volna közel a vasút és a füst. Két légy egy csapásra. Új szabadtéri színpadot terveznek, holott a már működő kultúrház mögött elegendő a szabad terület, s így sokkalta olcsóbb volna az építkezés. A terv számol azzal, hogy a lakosság számának növekedése miatt nem lesz elegendő a jelenlegi törpevízmű teljesítménye. De ahelyett, hogy még egy törpevízművet terveznének, le akarják bontani a régit, hogy helyette víztornyot állítsanak. Olcsóbb megoldás helyett a drágább, igaz látványosabb is. De kell-e az ilyen látványosság? Két út vezet ma be Székkutasra: egy aszfalt és egy makadám. Az aszfaltút néhány éve készült, s a terv most alig 80 méterrel odébb új országút szakaszt tervez. Az útépítés is drága, tucatnyi ház lebontása még drágább. — Hát annyi pénze van az államnak, hogy ezért a 80 méterért akar új utat építeni? A rakéták korát éljük, de a szputnyikok felettünk keringenek, mi pedig a földön élünk — így sommázza a véleményeket Borsodi Ferenc, a községi népfront-titkár. S egyetért vele az egész népfrontbizottság, a tanács vb. Nem volna érdemes ezeket az érveket újból megfontolni Pesten is? Újból leírom: éppen mert a terv egészében kitűnő. S azért is, mert példának szánják, milyen legyen a szocialista társadalomban a falu. Példának arra, mit nyújtson a falu, hogy rábírja a tanyai lakosságot a beköltözésre. A pénzpocsékolás azonban nem csábító. Ha egyetlen faluban éppen a minta, s az ebből következő nagy állami támogatás miatt meg is valósulhatnának az irrealitások is, mindez nem oldható meg falvak százaiban. Székkutas fejlesztése hasznos. Elsősorban nem is építészeti megoldása, hanem társadalmi szándékai miatt. Azt akarjuk, hogy Székkutas példáját sokan kövessék. Természetes tehát, hogy minden részletében úgy tervezzük, ahogy az élet kívánja, s a lehetőségek — a távolabbi lehetőségek is — józanul megengedik. Kocsis Tamás OLVASSA EL Illés Bélának a televízióban nagy sikerrel bemutatott HONFOGLALÁS című regényét! Kapható az Állami Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban és az üzemi könyvterjesztőknél Magyar kereskedelmi küldöttség Újvidéken A vajdasági tartományi áruforgalom-fejlesztő intézet vendégeként hétfőn 25 tagú magyar kereskedelmi küldöttség érkezett Újvidékre Szűcs Istvánnak, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetőjének vezetésével. A küldöttség kilenc napot tölt Jugoszláviában, s ellátogat a legkorszerűbb belgrádi, zágrábi, ljubljanai és rijekai áruházakba. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Végh Antal egyetemi tanárnak, a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszertudományi kara dékánjának a gyógyszerészképzés terén, valamint a Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetében végzett kiváló tevékenysége elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést kedden Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Vasúti szerencsétlenség Kisvárdánál Halálos kimenetelű szerencsétlenség történt hétfőn hajnalban Ajak és Kisvárda között. Egy Nyíregyháza felé haladó tehervonatról néhány kocsi leszakadt, s ezért a szerelvény a nyiti pályán megállt. Egy később induló tehervonat beleszaladt az álló szerelvénybe. Az összeütközés következtében a mozdony és két kocsi felborult. A mozdony két fűtője, Barkaszi Zoltán és Elemér Károly a helyszínen meghalt. Frigyes Ferenc mozdonyvezetőt sérülésekkel szállították a kisvárdai kórházba. Jelentős anyagi kár is keletkezett. Hétfőn Kisvárda és Nyíregyháza között kerülő úton, Bajkalóránfiháza felé közlekedtek a vonatok. Az utasok egy részét autóbuszon szállították. A vasúti szerencsétlenség ügyében vizsgálat indult. Négy évre ítélték a gázoló gépkocsivezetőt, aki Szemere László operaénekes halálát okozta A Kelenhegyi úton augusztus 25-én a Fővárosi Köztisztasági Hivatal egyik locsolóautója súlyos balesetet okozott. Úgy nekiütközött két személyautónak, hogy az utasok megsérültek. Közülük Szemere László osztrák állampolgárt, bécsi operaénekest és feleségét a mentők nagyon súlyos állapotban kórházba szállították. Szeptember 1-én az operaénekes sérüléseibe belehalt. Feleségét hosszas és áldozatos kezelés után hétfőn mentőautó vitte haza bécsi lakására. A budapesti Fővárosi Bíróság kedden tárgyalta a halálos gázolás ügyét. Bagdi Sándor 26 éves gépkocsivezető beismerte, hogy a balesetet megelőző éjszakán éjfél utánig italozott, majd kóborolt az utcákon. Reggel 8 órakor ült be a volán mellé és délelőtt négy üveg sörre betért a Búsuló Juhászba, majd folytatta a locsolást. A tragikus pillanatban, amikor a Kelenhegyi úton lejtőnek haladt négyes sebesség gél, képtelen volt a kanyart úgy venni, hogy a balesetet elkerülhesse. A bíróság Bagdi Sándort négyévi szabadságvesztésre ítélte és 10 évre eltiltotta a gépjárművezetéstől. A gázoló sofőr enyhítésért, az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Van nincs Szombat délután. A Vasért 78. számú boltjában emberember hátán. Ki kályha, ki kályhacső, vagy éppen rostély után érdeklődik. Az eladó monoton egyhangúsággal ismétli: — Nincs kérem. A jövő héten talán... Előttem, mögöttem reménykedő emberek. Néha egy-egy diadalmas hang: — Ott van, látom... Nem, nem az, az ott mellette... Az eladó mosolyog. Az nem az kérem, az más, az sajnos, kifogyott, talán majd a jövő héten. Előttem egy középkorú aszszony kiabál az eladó felé: — Samott-tégla ugye van? Az ujjával céloz az állványok felé, amelyeknek tövében szabályos sorokban áll a sok-sok tégla. Ám az eladó hangja épp oly közömbös, mint eddig: — Nincsen kérem, hétfőn, vagy kedden tessék ... Az asszony hökkentőn néz a sárgás téglahalmokra, és mérgelődik: — Az, mi ott, maga mellett — Tégla, samott-tégla horkan az eladó —, de nem tudom az árát. Nincs számlánk róla. Az iménti közjáték már-már engem is megingat a sorba , hiszen magam is samott téglára várok. Mégis maradok a sorban, mert az előbbi kikosarazott asszony sima tégla után áhítozott, de nekem bordás kell. A héten vittem belőle néhány darabot. Betéve tudom az árát. Három kilencven darabja. — A héten már vittem..., izé, olyan bordás ... idomtégla... három kilencven az ára__ — makogom és reménykedve várom a választ. — Nincsen kérem, megmondtam! Amíg ár nincs, tégla sincs! — fejezi be a párbeszédet az eladó. Mi pedig tudomásul veszszük, hogy a hiánycikk után egy új árufajta született: csan nincs. Németh Tibor, Budapest / Még mindig raktár az utca A Magyar Nemzet augusztus 28-i számában panaszos levél ismertette azt a Lehetetlen állapotot, amelyet az É. M. 45. sz. Állami Építőipari Vállalatának helyfoglalása teremtett a VI. kerületi Bajcsy-Zsilinszky közben. A vállalat az úttestet két és fél éve teljes terjedelmében raktárrá változtatta át, sőt, az építési anyagokat tároló rozzant deszkatákolmány mindkét oldalon még a járdaszegélyre is rátelepedett. A kétkét hatalmas, modern lakóház által határolt kis utca két oldalán másfél méternél is keskenyebb sikátorok szolgálják azóta is a közlekedést. A közbiztonsági, tűzrendészeti és egészségügyi szempontból egyaránt tarthatatlan helyzetben sovány vigasz az ott lakók számára, hogy a környéken tatarozási munkát végző vállalat évek óta ígérgeti már a látványnak is csúf rozoga raktárféleség lebontását, minden eddigi ígéret üres szónak bizonyult. A körzeti tanácstagi beszámolóknak is állandó témája a Bajcsy-Zsilinszky köz utca-* jellegének megszüntetése. Egyik ilyen beszámolón egy építővállalati szakember felszólalásában megállapította, hogy erre a raktárra semmi szükség nincs. Valóban, csak nagy néha nyitják ki, olyankor egy-két ember tesz-vesz ottan. A Magyar Nemzet október 6-i számában közreadta a budapesti rendőrfőkapitányság közleményét, amely szerint az építővállalat a VI. ker. tanács közlekedési és építési osztályénak 45 062/1963. sz. engedélye alapján vette igénybe a Bajcsy-Zsilinszky közt, s tekintve, hogy az engedély szeptember 10-én lejárt, a vállalat építésvezetője pedig nem tett eleget a rendőrség közterület kiürítésére vonatkozó felszólításának, az építésvezető ellen szeptember 15-én szabálysértés miatt feljelentést tettek. Kérdés ezek után, ki adott engedélyt a 45. sz. Állami Építőipari Vállalatnak 1961- ben és 1962-ben egy utca teljes kisajátítására. Még fontosabb kérdés: mikor szüntetik meg végre ezt a tűrhetetlen Aláírás A dunaalmási fürdő jövője Az utóbbi időben több cikket olvastam lapjukban sátortábor-hálózatunk kiépítéséről, s az ország hévizeinek kihasználásáról. Ennek kapcsán felhívom a figyelmet az ország egyik bűbájos fekvésű és már feltárt melegvíz-forrással rendelkező helységére, a Komárom megyei Dunaalmás községre. Közvetlenül a Duna partján épült, a bécsi országút mentén. A községben sok a római kori és középkori műemlék, temetőjében nyugszik Csokonai Lillája. A Dunától mintegy 2—300 méterre fakad az a kénes melegvíz, amelynek gyógyhatású fürdőjét már évszázadok óta ismerik és használják a környék lakói, sőt az elmúlt évtizedekben a fővárosból is sok reumás beteg keresett ott gyógyulást. A forrás vizét jelenleg az Almásfüzitői Timföldgyár kezelésében levő 50X30 m-es medence és a köréje épített szép strand fogja fel. De a strand területe kicsiny, autók parkolására nincs hely, a községben nincs szálloda, pedig aránylag kisösszegű befektetéssel országos hírű gyógyfürdőt lehetne itt kialakítani. Bizonyára osztríiíi vendégei is lennének, hiszen könnyen megközelíthető vonaton, autón és a Dunán is, hajón, csónakon. Autóbusza is van Budapestről, Bécsből. A falunak volt régebben egy kicsiny szállodája, ezt néhány évvel ezelőtt munkásszállássá alakították át, így csak egyes magánházaknál lehet drága s nem éppen kényelmes szállást kapni. Az étkezést illetően pedig az egyetlen halászcsárda a legegyszerűbb igényeket is alig elégíti ki. Máris több vállalat szerzett, épített üdülőt Dunaalmáson, de mindezt felülmúlná, ha a falu házai felett emelkedő lapos fennsíkon létesítenének sátortábort. Innen gyönyörű kilátás nyílna a Dunára, a körülfekvő szőlőhegyekre. Ha Dunaalmást fürdőhellyé fejlesztenék, ebből népgazdaságunknak nagy anyagi haszna lenne, sok betegnek pedig gyógyulást, üdülést hozna. Miklós Béla, nyug. isk. igazgató Hazai és import BÚTORSZÖVET VÁSÁR OTTHON ÁRUHÁZBAN VII., Rákóczi út 74—76. Nyitva: 9-től este 8-ig, szombaton 10—5-ig A Sportuszoda „korlátozásáról" Akárcsak Vincze Pál, én is igen sokat járok a Szigetre. Igaza van abban, hogy a pályák száma igen kevés. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy igen sok sportot kedvelő fiatal úszó tehetsége azért nem bontakozhat ki, mert kevés a hely. Ezért kell tovább korlátozni a közönség részére fenntartott pályák számát. Annál is inkább, mert az uszoda nevében is szerepel, hogy voltaképpen sportolók részére, épült. A fedett uszodában reggelenként négy nagy létszámi egyesület szorong. Az 50 méteres medence reggel 6-tól 8-ig teljesen zárt. A 33 méteres pályáiból viszont négy a közönségé és a nap többi részében az egész uszoda. Helyes lenne, ha reggel 6-8-ig nem fogadna fürdőzőket az uszoda. Több lenne a hely mind a sportolók, mind a később jövő közönség részére. A sport utánpótlásról szólva, a most bevezetett korlátozás egyáltalán nem döntő. A tanulók hétköznapokon alig érnek rá, vasárnap viszont nyugodtan kilubickolhatják magukat, mert a sportolók vasárnap és ünnepnap úgysem edzenek. Balogh Piroska 5