Magyar Nemzet, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
Vasárnap, 1963. december 1. Támadás jobbról az amerikai politikában Ihasson elülnek azok a heves érzelmi hullámok, amelyeket Kennedy elnök tragikus halála kavart fel, s mindinkább előtérbe nyomulnak azok a kérdések, amelyeket az Egyesült Államok vezetésében bekövetkezett hirtelen változás a nemzetközi politika széles területén felvet, s amelyekre a választ nemcsak a politikai vezetők keresik, hanem a nagyközönség, a világ egyszerű embereinek száz- és százmilliói New Yorktól Moszkváig. A világközvélemény nagyon is tisztában van ezeknek a kérdéseknek a horderejével, s tudja, hogy nagy részben a választól függ a béke sorsa. Hiszen a világ közvetlen Kennedy halála előtt olyan pontra érkezett, ahonnan már tágas kilátás nyílt a hidegháború utáni korszak békésebb tájaira. A moszkvai atomcsend-egyezményről az volt az általános vélemény, hogy az első határkő azon az úton, ami kifelé vezet a hidegháborúból, s körülbelül abban is egyetért a nemzetközi fejlemények legtöbb megfigyelője, hogy még kéthárom hasonló lépés és nagyobb megrázkódtatás nélkül lehetetlenné válik a visszakanyarodás a hidegháborús határvonalhoz. Kennedy szélsőjobboldali ellenzéke éppen ettől tartott. Számoltak vele, hogy Kennedy, aki, ha óvatos fogalmazásban is, de állást foglalt a koegzisztenciális politika mellett, ha ideje lesz hozzá, erre az alapra, legalábbis fő irányvonalát tekintve egyfajta új amerikai politikát akar felépíteni, olyat, amelyben nagyobb szerep jut a realitások józan mérlegelésének. Márpedig a realitásokreai számot vetni sohasem volt kenyere annak a háborús kalandorpolitikának, amelynek a múltban is és jelenleg is, annyi híve van a fegyvergyárosok, a tábornokok és a háborús üzlet más haszonélvezői között. A gyűlölködés és az erőszak jelszavai ezekben a körökben mindig is élénkebb visszhangra találtak, mint a józan értelem hangja. A józan értelem, hogy úgy mondjam, természeténél fogva baloldali jelenség. Aminthogy a fasizmus, ugyancsak természeténél fogva értelemellenes, s lényegét alighanem Göbbels fejezte ki a legfrappánsabban, amikor egyik beszédében elüvöltötte magát: »Ha az intellektus szót hallom, önkéntelenül a revolveremhez kapok.* Úgy látszik, Kennedy tragédiájában is szerephez jutott ez a motívum: túlságosan sok intellektuel volt a tanácsadói között, akiket »„tojásfejűeknek” nevez az amerikai közbeszéd, s szélsőjobbról körülbelül úgy reagálnak e tüneményre, mint Göbbels. A kemény férfiöiklök és az impozáns női keblek kultusza úgy formálta — sőt, deformálta — az amerikai átlagember ízlését, hogy megvetéssel gondol arra a kocsonyás, szürke anyagra, amit a koponyájában hordoz és amit dekadens országokban gondolkodásra használnak. Persze Kennedy politikája sem volt mentes a hidegháborús elemektől! Például a sokoldalú NATO-atomütőerő terve alkalmas arra — sőt egyedül erre alkalmas —, hogy Nyugat-Németországot hozzájuttassa az atomfegyverekhez. Ez pedig igen nehezen illeszthető be abba a koncepcióba, aminek alapjait a moszkvai atomcsend-egyezményben lefektették. Nem lehet tagadni azonban, hogy Kennedy és tanácsadóinak többsége, jóllehet egy monopolista társadalom érdekeinek a hordozói, keresték az összhangot az amerikai nagyhatalmi politika és a világban kialakult új helyzet között. Eközben, különösen a karibi válság óta, bizonyos fokú realizmusról tettek tanúságot, ami természetesen heves ellenkezést váltott ki azoknál — s nemcsak az Egyesült Államok jobboldali vezetői között —, akik vakon reménykednek abban a képtelenségben, hogy erőszakos és demagóg eszközökkel sikerül megfordítani a fejlődés irányát. Nem állítom, hogy személy szerint is ezekben a körökben kell keresni Kennedy gyilkosait, de minden jel szerint ide vezet a gyilkosság politikai logikája. S ebből adódik az az aggasztó következtetés is, hogy erről az oldalról ezek után heves támadás várható Kennedy politikája ellen, s bár nem vonjuk kétségbe Johnson elnök jóhiszeműségét, amikor több ízben is kijelentette, hogy folytatni akarja az eddigi politikai vonalat, amit jónak tart, nyitva marad a kérdés: vajon lesz-e elég ereje hozzá? Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Johnson olyan időpontban került az Egyesült Államok élére, amikor a két irányzat, a realisták és a szélsőjobboldali demagógok irányzata a legélesebben került szembe egymással, s ha Kennedy eltávolítása az útból nem is tekinthető abszolút értelemben jobboldali előnynek, sikerült vele olyan káoszt teremteni, ami mindig a demagóg, az agresszív politikának kedvez. Már a Kennedy-tragédia előtt is messzemenően számolni kellett egy hatásos bizonytalansági faktorral, ami az 1964 őszén esedékes elnökválasztásból adódik, s egészen bizonyos, hogy Kennedy elhatározásait is befolyásolta — s nem is feltétlenül jó irányban —, Johnsonra pedig feltehetően még nyomasztóbban fog hatni. V Thant ENSZ-főtitkár, aki ugyan egy nemzetek feletti poszton áll, de mert hivatala New Yorkban van, nem vonhatja ki magát az amerikai politikában érezhető légköri nyomás alól, röviddel ezelőtt feltűnően borúlátó nyilatkozatott tett a következő év kilátásairól. 1964 rendkívül kritikus év lesz — mondotta az ENSZ-főtitkár és hivatkozott az amerikai elnökválasztásra, amely igen barátságtalan atmoszférát teremt békelépések számára, s e tekintetben meg fogja bénítani a washingtoni kormány cselekvőképességét. Egyébként Kennedy utolsó hónapjaira is ez az egyre érezhetőbb bénultság volt a jellemző. George Hernan volt moszkvai, majd legutóbb belgrádi nagykövet, akit sokan az amerikai politikai mezőny egyik legeredetibb jelenségének tartanak, a Look című lap munkatársa előtt olyan képet festett az Egyesült Államok kormányának helyzetéről, amelyben nehéz vigasztaló vonásokat felfedezni. Kennan éppen a bénultság okaival foglalkozott és ezek között első helyen említette a kongresszus és a kormány között kialakult immár krónikus bizalmatlanságot. A kongresszusi tagok közül egyeseknek határozott nézeteik vannak a tennivalókról, de ezek a nézetek sohasem találkoznak a kormány felforgásával; a képviselők egy másik csoportja viszont állandóan retteg a szélsőségesek támadásaitól: megint mások saját érdekeikre, vagy különleges előjogaikra vigyáznak féltékenyen. Egy ilyen kongresszussal a háta mögött a Kennedykormány nehezen tudott előrejutni és úgyszólván egyetlen olyan javaslata sem volt, amellyel ne fordult volna szembe a kongresszus. Semmi ok sincs annak a feltételezésére, hogy Johnson alatt ez a helyzet megváltozik. A Kennan által felsorolt bénító tényezők között a második helyen az állami bürokrácia áll, amely irtózik minden változástól, s ha már nem tud kitérni előle, akkor is olyan lassan reagál az eseményekre, hogy a haladás szinte észrevétlenné válik. Kennan szerint a harmadik bénító tényező az Egyesült Államok szövetségeseinek önzése és szűlátókörűsége, amely a Szovjetunió részéről csak "kapitulációt" tud elképzelni, pontosabban valamennyi nyugati szövetséges követeléseinek maximális kielégítését, s jóllehet mindenki ■tudja, hogy ez tökéletes abszurdum és sehova sem fog vezetni, mégis vakon ragaszkodnak hozzá, s ha valaki —mint például Kennedy is — megpróbál e képtelen álláspontról elmozdulni és közeledni próbál a realitásokhoz, a szövetségesek között mindig akad egy hangos csoport, amely árulást kiabál. Ha tehát Johnson valóban érvényt akar szerezni Kennedy politikájának, mint ahogy ezt a kongresszusban megígérte, s ami az igazat megvallva, magának Kennedynek is csak kis mértékben sikerült, akkor igen energikusan kell fellépnie ezekkel a visszahúzó erőkkel szemben. A bénultság erőivel szembeszállnia bizonyos körülmények között talán sikerrel kecsegtetne, ha ugyanekkor nem bontakozna ki a támadás jobbról, ami egyébként már hoszszabb ideje megindult, s amibe minden jel szerint beletartozik a Kennedy ellen elkövetett merénylet is. A Tat című svájci lap washingtoni tudósítója néhány héttel ezelőtt, a Stevensont ért texasi támadás hátterét vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az amerikai szélsőjobboldal számszerűen talán nem játszik fontos szerepet, aktivitása azonban az utóbbi hónapokban óriási mértékben fokozódott és úgy látszik, hogy szervezettebben lép fel, mint korábban bármikor és ami ennél is fontosabb: igen tekintélyes pénzforrásokkal rendelkezik. A svájci lap tudósítója szerint a jobboldali aktivitás középpontja Texasban és Dél-Kaliforniában van, de nemcsak Délen, hanem Nyugaton és Közép-Nyugaton is vannak városok, amelyeket terrorjukkal uralmuk alatt tartanak. Általában az a tapasztalat, hogy a választások előtt közvetlenül mind a két pártnak a középirányzata, az úgynevezett centrum szokott megerősödni, jelenleg azonban az a helyzet, hogy a demokratáknál is és a republikánusoknál is a jobbszárny erősödik a centrum rovására. Ez magyarázza meg egyébként azt a jelenséget, hogy a Republikánus Párt szélsőjobboldalán álló Goldwater szenátor, az amerikai lapok egybehangzó jelentése szerint, az utóbbi hónapokban erősen előretört, jóllehet néhány üres, de radikális hangú frázison kívül semmiféle komolyan vehető programja nincs. Ilyen körülmények között szorongató kérdés — s nemcsak az amerikai nép számára —, hogy Kennedy tragikus árnyéka képes less-e megállítani azt a jobboldali rohamot, amely keresztülgázolt az élő és a hatalom minden eszközével rendelkező Kennedyn? Hacsak ... kellő időben le nem leplezik a merénylet tényleges mozgatóit és a világ elé tárják politikai motívumaikat is, amelyekre semmi sem olyan jellemző, mint éppen a merénylet. S ha csak az amerikai polgár az utolsó pillanatban rá nem eszmél, hogy hova vezet a behódolás e revolveres politika előtt? Azok az amerikaiak, akik szembefordulnak a jobboldal frontáttörési kísérletével és tovább viszik a megbékélés irányzatát, számíthatnak a világ haladó népeinek rokonszenvére. Paul Ferenc Madar Nemzet Szovjet államférfiak távirata Dobi Istvánhoz ás Kádár Jánoshoz PL Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban köszönte meg Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából küldött jókívánságait. Walter Ulbricht és Ottó Grotewohl távirata Dobi Istvánhoz és Kádár Jánoshoz Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke és Ottó Grotewohl, a Minisztertanács elnöke táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének és Kádár Jánosnak, a Minisztertanács elnökének újraválasztásuk alkalmából küldött jókívánságaikért. Libanon köztársasági elnökének távirata Dobi Istvánhoz Fuad Sehab, a Libanoni Köztársaság elnöke táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének a Libanon nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságokért. A magyar parlamenti küldöttség látogatásai Indiában Az Indiában tartózkodó magyar parlamenti delegáció, amelyet Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke vezet, ellátogatott a köztársaság Punjab államába. A küldöttség felkeresett több ipari létesítményt, köztük egy magyar segítséggel felépült árammérő gyárat is. Az állam vezetői fogadást és vacsorát adtak a delegáció tiszteletére. Az indiai felsőház és az alsóház elnöke ebédet adott a magyar parlamenti küldöttség tiszteletére. Guineai kereskedelmi delegáció érkezett Magyarországra Framoi Bérétének, a guineai kereskedelemügyi minisztérium külkereskedelmi igazgatójának vezetésével négytagú kereskedelmi delegáció érkezett Budapestre. A guineai vendégek tárgyalásokat folytatnak az 1964. évi magyar- guineai árucsere-forgalom kérdéseiről. Autófeltörések sorozatát követték el A rendőrség letartóztatta Zsomor György 23 éves, Majakovszkij utca 110. szám alatti lakost és társát, akik 1962 szeptemberétől 1963 szeptember 28-ig a fővárosban és a Balaton környékén autófeltörések sorozatát követték el. A felnyitott gépjárművekből különböző értékeket (rádiókat, fényképezőgépeket, sofőrbandákat stb.) loptak el. A tetteseik beismerték, hogy az alábbi helyeken is követtek el bűncselekményt: a Szabadság (Dagály) és Széchenyi fürdőnél Trabant, a Szépvölgyi úton Volga, a MÁV Kórháznál Warszawa, a MOM Kultúrháznál Skoda, a Vígszínháznál Mercedes személygépkocsikat, a Gellért fürdőnél, a Déli pályaudvar indulási oldalánál, a Baross téri, Marx téri parkírozóhelyeken, a Dimitrov téri benzinkútnál, a Béke Szállónál, a Belgrád rakparton, az Ó utcában, a Jókai utca körül, a pesti Híradó Mozinál, a Bartók Terem előtt, a Barcsay utcában személygépkocsikat, a Vörösmarty Mozinál, a Nyugati pályaudvar indulási oldalánál, a Madách téri autóparkírozónál, a Tejvendéglő előtt és a Nagytemplom utcában személy- és tehergépkocsikat törtek fel. Ezenkívül az MTK-pályánál egy autóbuszból ballonkabátot loptak el. Mivel fenti esetekben nem érkezett feljelentés a hatóságokhoz, a IX. kerületi rendőrkapitányság felhívja a károsultakat, hogy saját érdekükben, mielőbb jelentkezzenek személyesen. Budapest, IX., Hámán Kató utca 9. I. emelet 119 szám alatt, vagy telefonon, a 341—560, 111-es mellékállomáson. Megnyílt az Astoria aluljáró Kilenc hónappal a kitűzött határidő előtt szombaton délután átadták az Astoria gyalogos aluljárót. Az ünnepségen megjelent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Sarlós István, a fővárosi tanács vbelnöke, Prieszol József közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, Osztrovszki György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és a fővárosi tanács és a közlekedés sok vezető munkatársa. Hídvégi Károly, a Földalatti Vasút Vállalat igazgatója üdvözölte a vendégeket, s hangsúlyozta: csak az építésben részt vevő számos vállalat dolgozójának lelkes munkája és együttműködése tette lehetővé, hogy 11 hónap alatt teljesen elkészült a gyalogos aluljáró, a földalatti gyorsvasút Astoria állomásának csatlakozó részei pedig oly mértékben, hogy a továbbépítés ezen a környéken nem zavarja a főváros egyre növekvő forgalmát. Budapest közönsége eleinte csak mérsékelt türelemmel, később érdeklődéssel, jó ideje teljes együttérzéssel kísérte az itteni munkát. Elek András, a Közlekedési Építő Vállalat igazgatója elmondotta: a programon belül a földalatti Astoria megállójának kialakításához két nagyméretű — nyugodtan mondhatjuk óriási — vasbeton "-szekrényt" kellett lesüllyeszteni, el kellett készíteni magát a gyalogos aluljárót, közműveket kellett áthelyezni, út-, villamosvasút építési problémákat kellett megoldani. Nagymértékben segítette a munkát az a versenyszellem, amely az építkezésnél kialakult. Ezután Nagy Rudolf, a fővárosi tanács közlekedési igazgatóságánakfőmérnöke vette át az új létesítményt. Átadták a Tiszamenti Vegyiművek új kénsav és szuperfoszfát gyárait Szombaton ünnepélyesen átadták Szolnokon a Tiszamenti Vegyiművek két új létesítményét, a második kénsavgyárat és az első szuperfoszfát gyárat. Ebből az alkalomból a Tiszaparti városba látogatott Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese, Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes. Ugyancsak Szolnokra érkezett J. A. Nazarov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa. Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter méltatta a Tiszamenti Vegyiművek két új létesítményének jelentőségét. A többi között elmondotta, hogy a szuperfoszfát üzem évente 200 000 tonna értékes műtrágyát ad a mezőgazdaságnak. A szovjet tervek alapján és szovjet gépekkel épült új kénsavüzem évi 120 000 tonna kapacitással dolgozik. A műtrágyagyár a tervezettnél csaknem háromnegyed évvel előbb kezdett üzemszerűen termelni, így már az idén 200 000 tonna szuperfoszfátot gyártanak a mezőgazdasági nagyüzemeknek. JÁTÉKORSZÁG A CORVIN ÁRUHÁZBAN! Tekintse meg megnagyobbított játékosztályunkat az áruház III. emeletén. CORVIN Mhm Legnagyobb áruház Legnagyobb választék A Magyarország és a Szovjetunió kereskedelmi delegációi között a barátság és a testvéri együttműködés szellemében lefolytatott tárgyalások eredményeként szombaton este Budapesten a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírták az 1964—1965. évekre szóló, magyar—szovjet áruszállítási jegyzőkönyvet. A megállapodás a gazdasági együttműködés további fejlődését irányozza elő a két ország között. A jegyzőkönyvet az előző évektől eltérően nem egy, hanem két esztendőre írták alá, és ez lehetővé teszi a jobb tervezést, az ipari termékek egyenletesebb szállítását. A két ország közötti áruforgalom 1964-ben körülbelül 799 millió rubel lesz, s 10 százalékkal meghaladja az 1963. évi jegyzőkönyvben rögzített értéket. 1965-ben tovább növekszik az árucsere-forgalom, és meghaladja majd a 830 millió rubelt. A most aláírt jegyzőkönyv szerint, az előző évekhez hasonlóan, a Szovjetunió Magyarországnak kőszenet, kokszot, kőolajat, vasércet, ferroötvözeteket, nyersvasat, hengerelt árut, acélcsöveket, színesfémeket, faféleségeket, gyapotot és egyéb nyersanyagokat, valamint gépeket és berendezéseket, köztük 2000 lóerős diesel-mozdonyokat szállít. Magyarország a Szovjetunió részére fémvágó szerszámgépeket, élelmiszeripari és vegyipari berendezéseket, híradástechnikai és vákuumtechnikai berendezéseket, diesel-mozdonyokat, diesel-vonatokat, személyvagonokat, vegyi cikkeket, kábelkészítményeket, tengeri és folyami hajókat, műszereket, valamint nagy választékban közszükségleti cikkeket, például konfekció- és kötöttárut, divatcikkeket, cipőket, szöveteket, gyógyszereket, bútort és egyéb árucikkeket szállít. A jegyzőkönyvet a magyar kormány meghatalmazása alapján Incze Jenő, a szovjet kormány meghatalmazásából pedig N. Sz. Patolicsev külkereskedelmi miniszterek írták alá. Az aláírásnál jelen volt a Külkereskedelmi Minisztérium és az Országos Tervhivatal több vezető beosztású munkatársa, ott voltak a két delegáció tagjai. Az aláíráson részt vett G. ,A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is.* N. Sz. Patolicsev az MTI munkatársának elmondotta, hogy a mostani megállapodást igen nagy jelentőségűnek tartja, mert a jegyzőkönyv két évre szabja meg a kereskedelmi forgalmat, stabilabbá teszi a tervezést, ugyanakkor figyelembe veszi a KGST-hez tartozó országok szakosítási lehetőségeit is. Az árucsereforgalom éppen a szakosítás eredményeként növekszik minden eddiginél nagyobb mértékben. — Incze Jenő is a szakosítás térhódításában és a hosszútávú tervezésben látja a szerződés jelentőségét. Elmondotta, hogy az aláírt jegyzőkönyv több ezer árucikk cseréjét tartalmazza, jelentős részben olyanokét, amelyek a két ország forgalmában teljesen újak (2000 lóerős dieselmozdony, korszerű szerszámgépek, sok új közszükségleti cikk stb.). A szovjet külkereskedelmi miniszter szombaton a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárba látogatott. A gazdasági együttműködés fejlődését irányozza elő az 1964-1965-ös magyar-szovjet árucsere-forgalmi megállapodás