Magyar Nemzet, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-05 / 3. szám
Vasárnap, 1964. január 5- MUcuí mmi A PÁPA ZARÁNDOKÚTJA Január 4-én reggel, 8.30 órakor olyasmi történt a katolikus egyház történetében, ami még nem fordult elő a pápaság fennállása óta. Az egyházfeje, VI. Pál pápa beszállt az AUtalia olasz repülőtársaság sárga-fehérre festett különgépébe és a szentföldre repült. Útjára, három kardinális kísérte el, mind a hárman tagjai a kongregációnak és tanácsadói az egyházfőnek a ,keleti egyházak ügyeiben. Szent Péter óta nem járt még pápa Krisztus szülőföldjén. Csak egy gondolt közülük arra, hogy a kereszténység forrásáhozlátogasson: II. Piusz (1458-tól 1464-ig ült a pápai trónon), aki a maga idejében nemcsak prédikálta a keresztes hadjáratot, de vezetni is akarta, ám mielőtt serege hajóra szállt volna, az egyházfő Anconában meghalt. A pápák egyébként is ritkán keltek útra — leggyakrabban talán még a középkorban —, akkor sem önszántukból. Császárok, királyok és hadvezérek kényszerítették őket utazásra, Bizáncba, Németországba és Franciaországba, aszerint, hogy kinek volt hatalma megalázni Róma urát. A XIV. században például avignoni száműzetésbe kényszerítették a katolikus egyház fejét; a XVIII. század végén egy pápa — VI. Piusz — Bécsbe zarándokolt, hogy II. Józsefnél az egyházi jogok kíméletéért esdekeljen. És a XIX. században ismét elhagyta egy pápa Róma területét. Napóleon Párizsba rendelte VII. Piuszt, hogy részt vegyen császárrá koronázásán. A Louvre-ban ma is látni Dávid híres festményét, amelyen, a császár kiveszi a pápa kezéből a koronát és ő maga illeszti tulajdon fejére. A pápaság hanyatlásának híres szimbóluma ez a jelenet, VII. Piuszt Napóleon fogságba is vetette. IX. Piusz is elhagyta az örök várost a római köztársaság idején. A pápák bezárkóztak azóta a Vatikán falai közé. Még csak azörök város területét sem hagyták el, nem ültek vonatra, nem szálltak repülőgépre, nem vették igénybe a modern szállító eszközöket. Szinte hagyománnyá lett, hogy a római egyház feje nem hagyja el a Vatikánt, leszámítva a nyári nyaralóba, Castelgandolfóba vezető utat. XXIII. János szakított először ezzel a hagyománnyal, amikor belépett avilági Rómába, börtönöket és kórházakat látogatott meg, sőt, Loretóba utazott, meg Assisibe, hogy személyesen osszon áldást ez ősi zarándokhelyeken. Újító pápa volt ebben a tekintetben is: halála megakadályozta abban, hogy további útiterveit megvalósíthassa. VI. Pál elődjének nyomdokaiba lépett: Giovanni Battista Montini régi álmát váltja most valóra Palesztinai útját a hamburgi Der Spiegel -a legnagyobb jelentőségű kezdeményezésnek* nevezi a reformáció óta. Vállalkozásapélda nélkül áll* az egyház történetében, írja a lap, mert: 1. egyetlen pápa sem utazott még repülőgépen ő előtte; 2. 150 év óta egyetlen katolikus egyházfő sem hagyta el Itália területét. 3. Péter óta 19 századon keresztül egyetlen pápa sem látogatott el a katolikus hit őshazájába. VI. Pál útjának valójában két célja van: bizonyítani akarja, hogy elődjének célkitűzéseit követi és a római egyház úgynevezett reformista szárnyához tartozik; a megosztott keresztény egyházak egyesülési törekvéseit iparkodik útjával egyengetni. A pápai útiterv egyébként a következő: január 4-én Jordánia fővárosába, Ammanba érkezett. Itt Husszein király fogadta, majd gépkocsin Jeruzsálemnek jordániai részébe utazott, ahol megtekintette a Kálvária-dombot, az Olajjárc-hegyet és a sírkápolnát. Január 5-én izraeli területre lép. Itt Izrael államelnöke, Salman Sazár fogadja, ezután látogatás következik, Názáretben és a Genezáreti-tónál. Holnap, január 6-án misét mond Betlehemben, beszédet tart és a késő délutáni órákban visszarepül Rómába. A pápa izraeli útja bizonyos vallási és nacionalista indulatokat váltott ki egyes közelkeleti országokban, ezért soha eddig nem tapasztalt biztonsági intézkedéseket foganatosítottak a magas vendég személyi épségének védelmében: 5000 rendőr és titkosrendőr kíséri útján ezen a veszélyes területen, ahol 1948-ban az ENSZ-bizottság vezetőjét, Felke Bernadotte-ot, majd 1951- ben Jordánia királyát, Abdallahot érte merénylők gyilkos golyója. . OOOOOOOOOOO-CrOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO oo-o-ooo ó o l Az elfelejtett fegyenc ! Karácsony előtt egy sovány, kistermetű öregember lépett ki az Egyesült Államok Illinois államának egyik börtönéből. Közönyösen nézett szét aszabad világban«, az újságíróknak barátságosan integetett és kérdéseikre azt válaszolta, hogynem fél a kinti élettől*. »Amerika legmagánosabb emberének* nevezik a tengerentúli lapok, mert 64 évet ült egyfolytában börtönben. Richard Honeck a neve, ma 84 éves és 1899- ben ítélték életfogytiglani fegyházra, mert akkor, húszéves korában, megölte tanítóját. Amost szabadult rab életében nem látott még repülőgépet, nem látott autót és ötven év óta még csak egy levelet, vagy karácsonyi üdvözlőlapot sem kapott börtönében. Rokonai meghaltak, vagy elfelejtették, az igazságügyi hatóságok pedig ugyancsak a *►börtönben felejtették* az elítéltet. Az eset 1960-ban tudódott ki, ekkor egyszeribe 2000 . levél érkezett címére, amelyben ismeretlen emberek együttérzésükről biztosították. A levelek között volt egy ismerős is: unokahúga jelentkezett Kaliforniából és tudatta, hogy szívesen magához fogadja, ha kiszabadul. Még így is három esztendeig tartott, amíg a szabadlábra helyezés a bürokrácia útvesztői között a rab tudtára adatott.Nem tört ki örömujjongásban és könny sem szökött a szemébe, amikor a hírt közölték vele, mondotta a börtönőre. Sőt, ragaszkodott ahhoz, hogy megszokott munkáját elvégezze, mielőtt távozik. A konyhában felszeletelt 70 kiló kenyeret, nyugodtan megreggelizett, szürke ruhát és fehér inget öltött és csak azután sétált ki a börtön vasajtaján.Amerika legmagánosabb embere, egy emberöltőt töltött börtönben, mert nem volt pénze se ügyvédre, se óvadékra. Szegény bűnöző volt, ottfelejtették a börtönben,.... Ötvendolláros bankrabló Különös bankrabló állt a napokban bírái előtt az amerikai Detroit városban: Walter R. Sain 42 éves vak férfi és 19 éves felesége. Azzal vádolták őket, hogy karácsony előtt megjelentek az egyik detroiti nagy bankban, egy cédulát csúsztattak a pénztáros kezébe, amelyen ez állt: -Meg ne nyomja a riasztócsengőt, mert az életével játszik. Adjon át azonnal 50 dollárt/* A pénztáros mozgósította a biztonsági szerveket. A detektívek azonnal letartóztatták Samt és feleségét. A férfi elmondotta a tárgyaláson, hogy végső kétségbeesésében adta magát bankrablásra. Tizennyolc éves kora óta vak, sem ő, sem a felesége nem kap munkát. Havi 103 dollár járadékot élvez, ebből kell mind a kettőjüknek élni, ami szinte lehetetlen, hiszen csak a lakbér 60 dollár. Már mindenüket zálogházba adták, s amikor kéregetni kezdtek, a rendőrök elkergették őket, így határozták el a bankrablást, hogy legalább ennivalójuk legyen karácsonyra. A bírák tanácskozásra vonultak vissza. Utána, egy borítékban átnyújtottak a vádlottaknak 85 dollárt, amit hamarjában maguk között adtak össze. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOöOOOOOOOöOOOOOOOO Kalap-diplomácia J-ctíéatátcd . .. Mielőtt Erhard kancellár Amerikába utazott, hogy Johnson elnökkel tanácskozzék, az Egyesült Államok bonni nagykövetsége fontos diplomáciai feladatot kapott. Az amerikai külügyminisztérium utasította a bonni nagykövetet, hogy haladéktalanul szerezze be a nyugatnémet delegáció tagjainak felbőségét. A nagykövetnek nem álltak rendelkezésére adatok, ezért a bonni külügyminisztériumhoz fordult. Ott napokig lázas munka folyt, míg az adatokat megállapították. Texasban, Johnson elnök raneh-én azután kiderült, hogy mi volt e különleges megbízatás oka. Az amerikai elnök széles karimájú cowboykalapot ajándékozott a nyugatnémet delegáció mindenegyes tagjának. Az amerikai diplomaták ezegyszer pontos és szakszerű munkát végeztek: a méretekstimmeltek. Csupán Erhard kancellárt érte egy kis malőr: a cowboy-fejfedő leszaladt aszemöldökéig. "Még mielőtt hivatali időm lejár, kiderül majd, hogy a mi nemzetünk mai szervezeti és kormányzási formájában kiállja-e a próbát. Az eredmény egyáltalán nem olyan biztos.* JOHN F. KENNEDY, a nemzethez intézett üzenetében, 1961. január 30-án.A szerződések olyanok, mint a fiatal lányok és a rózsák. Idővel elvirágoznak DE GAULLE, a francia—nyugatnémet szerződésről.1937-ben azt kérdezték az angolok, hogy minisztereik talán alszanak? Ma azt kérdezik, hogy kivel alszanak?* JAMES RESTON, a New York Times-ban, a Profumo-ügyről. ' * 'Amikor hadserege volt, elvesztett egy egész birodalmat. Most hadsereg nélkül szeretné meghódítani az egész kontinenst.* JAMES RESTON, a New York Times-ban, de Gaulle Európa-politikájáról. A fádzekés ifjúság- Akik lázba hozták Angliát Yeah... yeah... yeah... Ez a visszatérő refrénjük minden strófa végén, erre tapsol ütemesen közönségük, amely őrjöngve ünnepli őket. Megdöntöttek minden eddigi rekordot, egy esztendő alatt sztárok lettek, hárommillió hanglemezük van már forgalomban. A négy fiatalember, George, John, Ringó és Paul bejárja Angliát, majd időnként visszatér Liverpoolba, szülőföldjére, hogy új strófákat és új dallamokat vigyen magával. Ha egy színház együttesük — a Beatles — fellépését hirdeti, a kamaszkorú fiatalok éjjel-nappal megszállják az épület környékét, virrasztanak, hogy jegyhez jussanak .••• rtja idő" várják, _ kedvencei,két. Egy alkalommal londoni fellépésük majdnem botrányba fulladt. A már híres Beatle k előadására elment az angol anyakirályné is. A földszintet és a páholyokat arisztokraták töltötték meg, kíváncsiak és divatmajmolók. A számok egymásután peregtek, a törzsközönség tűzbe jött. Tapsoltak, ütemesen verték a ritmust, amikor a színpadról az egyik beatle a nézőtérre kiabált: -Az öreg tyúkok is tapsoljanak!« A földszint és a páholyok közönségében ,meghűlt a vér, most mi lesz. Ijedt és várakozó tekintetek szegeződtek az anyakirályné páholyára: a kesztyűs kéz felemelkedett a párkányról, tapsra lendült és a közönséggel együtt kisérte az ütemet. Fellélegzés, megkönnyebbülés, a botrány elsimult, az arisztokrácia követte a fenséges vendég példáját. Mert a Beatle k frenetikus angliai sikere mégsem egészen divatőrület, sokkal több annál ... Társadalmi jelenség. Egy liverpooli pincéből indultak Anglia néhány éve arról volt nevezetes, hogy a művészetek "új hullámában" sajátos jelenséget indított el útján: a dühöngő fiatalokat. Feltűnt a színen John Osborne -Look Back in Anger- című darabjával, amellyel jelszót és programot adott a merev társadalmi kereteket feszegető húsz- és harmincévesek nemzedékének. Lehetett vitatkozni művészetük értékéről és hatásáról, helyes úton járnak-e vagy sem, de a társadalmi elégedetlenség kifejezését nem lehetett tagadni műveikben. Később az "Osborneiskólát" utolérte sorsa: sznobok kapták fel, esztétizáltak körülötte és felette, míg köziben az irányzat egyik szárnya lehiggadt, megjelentek a nagyobb átütőerejű művészek, mint Alan Sillitoe, aki *Szombat este és vasárnap reggel* című filmjével, majdA hoszszútávfutó magányosságával* a dühöngést elkanyarította az angol neorealizmus irányába. A kezdeményezés érdeme kétségtelenül az irodalomé és a filmművészeté volt, a zenében még nem jelentkezett az irányzat. Egészen addig, amíg a Beatle-k nem jelentek meg. Ők még Osborne dühöngőinél tartanak, de ki tudja, egy napon nem történik-e meg itt is a fordulat... A társadalmi alap megvan hozzá. George, John, Ringó és Paul Liverpoolban élt, a kormos és füstös külvárosban, a düledező viskók között, mint a "Szombat este és vasárnap reggel" hősei. Berzekébe bújt munkásfiatalok voltak, akik esténként egy pincelakásban gyűltek össze, hogy önmagukat szórakoztassák. Hárman a gitárt...pengették, a negyedik dobost, Irtózatos lármát csaptak. Dühöngtek, őrjöngtek, akár a szomszédok is, akik gyakran kiáltottak át hozzájuk .De most aztán elég volt már/* Nem hagyták abba, folytatták. Addig folytatták, míg egész Anglia felkapta nevüket, már színpadokon lépnek fel, impresszárió foglalkozik velük, dúsgazdagok lettek lemezeik bevételéből. A lázongás szelleme Minden lépésükkel divatot csipálnak. Hordják öltözéküket.. Torzonborz hajviseletüket, amelyet gondosan, naponta fodrásszal kezeltetnek, fiúk és leányok viselik, a középiskolákban és egyetemeken is utánozzák, a tanárok megtiltották, mindhiába. Létrehozzáktiszteleteikre aBeethoven-köröket. Az anglikán egyház azon vitatkozik, hogyan közömbösíthetné vagy aknázhatná ki hatásukat. Egyes papok a pokolba akarják küldeni őket, mások népszerűsítik, mert hagyományos karácsonyi dalokat is áthangszereltek yeah, yeah slágerré. Igaz, híveik sokszor túlzásra ragadtatják magukat. Előadásaikon a fiatal közönség extázisba esik, kamasz leányok és fiúk a földre borulnak, öklükkel verik a padlót, néha zúznak és rombolnak, összeütközésbe kerülnek a rendőrséggel. Eközben a sajtó minden lépésükről címszalagokban számol be, vitákat indít művészetükről és annak hatásáról. A konzervatív Daily Telegraph vezércikkben szórt villámokat reájuk.Ez a hisztéria megtölti a fejeket, és az üres szíveket. Nem nyugtalanító-e látni a hatásuk alá került befolyásolható és irányítás nélküli ifjú tömeget?* A nagy példányszámú, munkáspárti befolyás alatt levő Daily Mirror gratulált a Baetleknek és érvként hangoztatta, hogy csodálóik között egyaránt megtalálhatók a hét- és hetvenévesek. Sikerüket megpróbálják különböző lélektani és társadalmi okokkal magyarázni. Valami titkuknak kell lenni — véli a legtöbb lap —, hiszen különben miért emelkedtek volna ki a többi hasonló, de homályban maradt együttes tömegéből. Egyesek érdemükül írják, hogy fiatalok és rokonszenvesek. Ringó — egy kicsit Jean-Paul Belmondo karikatúrája. Fault azért szeretik, mert gyermekes, tejfelesszájú képe van. John az egyetlen házasember közöttük, ő a komolyat játssza. Abban mindenki egyetért, hogy nem vagányok, nem huligánok. A színpadról ők intik higgadtságra sokszor magukról megfeledkezett híveiket. -Nyugalom!" — kiáltják le két szám között. Más lapok humorukat emelik ki, gyakran önmagukat parodizálják. De ezek a magyarázatok eléggé felületesek. Sokkal közelebb látszik a valósághoz az az álláspont, hogy a Beatle-ket azért szeretik, mert a liverpooli munkások igazi hangjának tolmácsolói. Ott születtek, ott," nőttek fel a "kemény városban", ahol gyakran foggal-körömmel kell a létért küzdeni. A Daily Worker azt írta, hogy a Beatle-k hangja lázadó kiáltás Angliának arról a környékéről, ahol háromszázezer a munkanélküliek száma. Dühöngő dáliáikká fejezik ki a haragot és a csalódást a könyörtelen társadalom iránt. Elvis Presley ellen És hogy ez a vélekedés nem pusztán politikai belemagyarázás, ezt más álláspontok is alátámasztják. Muzsikájukat a gitárokon és a dobon rögtönzik, mint hajdan az Egyesült Államok bánatos hangú fekete dzsessz-zenészei. Ez az "életdoh" — mondják a Beatle-k más kommentátorai — az illúziótlan fiatalok hangulata gitárra és dobra hangszerelve. Nem véletlen, hogy első külföldi visszhangjuk és sikerük éppen Hamburgban jelentkezett, hiszen ez a nyugatnémet város éppen úgy kikötő, mint Liverpool és ugyanolyan gondokkal küzd, mint észak-angliai társa. A kikötőmunkás folklór-jelleget a Liverpool Echo is kimutatta a Beatlek dalaiban, amikor azt írta, hogy ez a négy fiú "felidézi az észak-angliai ember jellemét — természetességét, ösztönösségét és őszinteségét*. Az ítélkezők ezekhez a helyi sajátosságokhoz hozzátesznek még egy nemzetközi vonatkozást is. A Beatle k hangja — mondják — egyúttal tiltakozás a hollywoodi importált rockok ellen. Nekik nem tetszik és nem kell Elvis Presley. Liverpool kikötőváros, partjai Amerika tengerei felé néznek, Európába először ide érkeznek az óceánon túli újdonságok. A Beatle-kben az angol munkásfiatalok jobban magukra ismernek, mint a hollywoodi gyártott sztárokban. A yeah, yeah ezt is kifejezi. Várkonyi Tibor ff 4 A brüsszeli párbaj TIM-nek, az Express karikaturistájának szemével. De Gaulle a francia mezőgazdaság fejőstehenén répa fegyverével, Erhard a nyugatnémet fejőstehénen az NSZK fontos importcikkével, az amerikai kakassal vívja meg párharcát