Magyar Nemzet, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

% A szakemberképzésben elértük a világszínvonalat . Az idei tanévben egyete­meinken és főiskoláinkon új felvételi rendszer alapján vá­logatták ki az első évfolyamok hallgatóit. Amikor pártunk VIII. kongresszusán elhatároz­tuk, hogy a közép- és főiskolai felvételeknél megszüntetjük a származás szerinti megkülön­böztetést, abból indultunk ki, hogy társadalmunk osztályvi­szonyai gyökeresen megváltoz­tak, az emberek megítélésében már nem a szociális szárma­zás a perdöntő, hanem a szo­cializmus iránti hűségük, vég­zett munkájuk, tehetségük és rátermettségük.­­ Sokan azt hitték, hogy ez a döntés veszélyes, háttérbe szorítja a munkás- és paraszt­­fiatalokat az egyetemeken és főiskolákon. Nos, mit mutat­nak a tények? Az idei tanév­ben nem volt semmiféle elő­írás, hogy az első évfolyamok hallgatóinak hány százaléka legyen munkás- vagy paraszti származású. Csak azt kértük: olyanokat vegyenek fel, akik a szocialista társadalmi rend hí­vei és rátermettek a választott szakma elsajátítására.­­ Az idei tanévre az egye­temekre és egyetemi jellegű főiskolák nappali tagozatára mintegy 14 ezer hallgatót vet­tek fel; 44 százalékuk fizikai ■munkát végző szülők gyerme­ke. Ez azt igazolja, hogy a munkásosztály és a parasztság gyermekei jórészt leküzdötték azt a­­ műveltségbeli hátrányt, amely az értelmiségi, kispol­gári és más foglalkozású szü­lők gyermekeivel szemben ko­rábban megvolt. — Államunk változatlanul nagy gondot fordít jól felké­szült, kommunista szemléletű szakemberek képzésére. Egye­temi és főiskolai oktatásunk gyorsan fejlődik. Az idén foly­tatjuk a Budapesti Műszaki Egyetem bővítését, tovább építjük a veszprémi egyete­met, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyete­met, új épületrészekkel gyara­podik a Szegedi József Attila Tudományegyetem. Alig van az országban olyan egyetem vagy főiskola, ahol valamilyen beruházás jellegű építkezést ne folytatnának. Az idén megkez­dik a Győri Építőipari Műsza­ki Egyetem tervezését. A szak­emberek képzésében már túl­haladtuk a legtöbb fejlett tő­kés országot, elértük a világ­­színvonalat. Nálunk ezer la­kosra 8 egyetemi hallgató jut és ez azt jelenti, hogy hazánk a nemzetközi összehasonlítás­ban az első öt ország között foglal helyet. Erre büszkék va­gyunk. Az a tény, hogy mi több szakembert képezünk ki, a termelés területén is annak biztosítékát hordozza magá­ban, hogy a jövőben elérjük és túlhaladjuk a fejlett tőkés or­szágokat. Nem elég azonban a szakembert gondos oktató-ne­velő munkával és nagy költ­séggel kiképezni; ahhoz is ér­teni kell, hogy azután munká­jához megfelelő körülményeket teremtsünk s lehetőséget ad­junk, hogy szakmai tudását a termelésben a legeredménye­sebben gyümölcsöztesse.­­ Az a fölény, amelyet a tő­kés országok felett a szakem­berképzésben kivívtunk és ki­vívunk, akkor lesz még na­gyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági versenyében, ha a szakembereket a terme­lésben, a termelés irányításá­ban, a műszaki fejlesztésben, a kutatásban, a kísérletezés­ben — mindenütt a szakkép­zettségüknek és rátermettsé­güknek legjobban megfelelő munkakörben foglalkoztatják, szerelt mesterséges égitestet az űrbe. Ezeket a megállapo­dásokat úgy tekintjük, mint további kezdeti lépéseket a le­szerelés irányába. Hasonló­képp üdvözöljük a XVIII. közgyűlés határozatát, amely az egészséges világkereskede­lem útjába álló akadályok el­hárításának megtárgyalására nemzetközi konferenciát hí­vott egybe. Úgy véljük, ez is előmozdítja a népek közötti jobb megértést, segíti a köl­csönös előnyökön alapuló ke­reskedelmet és ezáltal is csök­kenti a háborús veszélyt. — Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy léteznek még olyan befolyásos imperialista érdekkörök és csoportok, amelyeknek nem tetszik a nemzetközi helyzet enyhülése. Ezek a legdurvább provokációktól sem riadnak vissza, hogy a világ hajóját viharos, háborús veszélyekkel terhes tengereken tartsák. Ilyen provokatív merénylet­nek esett áldozatául az Egye­sült Államok fiatal elnöke is. John Kennedy az Egyesült Államok elnöki székében ter­mészetesen az amerikai mo­nopoltőke alapvető érdekeit védte, s az Egyesült Államok politikai céljait akarta meg­valósítani. De felismerte, hogy a régi módszerekkel és esz­közökkel az Egyesült Államok sem folytathatja politikáját, mert egy világháború az Egyesült Államok pusztulását is maga után vonná. Ezért tett bizonyos lépéseket a vi­tás kérdések tárgyalások út­ján történő megoldása felé, s ez a békés egymás mellett élés politikájának erősítése irányába hatott. Azok az ult­rareakciós jobboldali körök, amelyek meggyilkolását meg­szervezték, e tettükkel is a nemzetközi helyzet élezésére törekedtek. Céljukat nem si­került megvalósítaniuk, mert ezt egykönnyen nem teszi le­hetővé a mai világhelyzet, amelyben az erőfölény, a bé­ke, a szocialista világrend, a Szovjetunió oldalán van. Vé­leményünk szerint az Egyesült Államok népének érdekét is az szolgálná, ha az új elnök megfelelő realitással vonná le a következtetéseket a világ mai helyzetéből, amely paran­­csolólag írja elő a vitás kér­dések tárgyalások útján tör­ténő rendezését.­­ A béke erőinek gyara­podásában fontos szerepe van síknak, hogy a szocialista Ku­ba nemzetközi helyezte meg­szilárdult és tekintélye meg­növekedett. Amikor 1882 ok­tóberében az amerikai impe­rialisták által provokált Ka­­rib-tengeri válságot a kubai kormány és a nép, együtt a Szovjetunióval és a világ ha­ladó erőivel, a béke javára, a békés egymás mellett élés alapján oldotta meg, voltak, akik azt gondolták, hogy ez visszavonulás, behódolás, sőt mi több, árulás. Nos, az azóta eltelt idő fényesen igazolja, hogy a Karib-tengeri válság megoldása nem visszavonulás, hanem lényegében előretörés volt, ami biztosította a békét, s ugyanakkor megszilárdította Kuba nemzetközi helyzetét is. Fidel Castro elvtárs moszkvai útja újabb bizonysága a fiatal Kubai Köztársaság szilárd bel­ső és külső helyzetének. A forradalmi Kuba a szocializ­mus erős szigete a nyugati féltekén: függetlensége, népé­nek szabadsága mellett ott áll a hatalmas Szovjetunió és a szocialista világrendszer, ez pedig legyőzhetetlen erő. —* Kuba megítélésében a jó­zanabb szemlélet utat tör a kapitalista világban is. Több tőkés ország fokozni óhajtja kereskedelmi kapcsolatait Ku­bával. Az Egyesült Államok által kikényszerített gazdasági blokádon Kuba kaput nyitott.. Ez is bizonyítja, hogy az élet realitásai elől nem lehet ki­térni. A jövőben minden bi­zonnyal egyre több tőkés ál­lam tényként veszi tudomásul a szocialista Kuba létét és te­remt vele kereskedelmi, gaz­dasági kapcsolatokat. Tovább bővültek hazánk kapcsolatai a világ országaival­ ­ A tavalyihoz viszonyítva növekedett költségvetésünk­nek az az összege is, amelyet népköztársaságunk külpoliti­kai feladatainak ellátására fordítunk. Ez az indokolt nö­vekedés abból ered,­ hogy to­vább bővültek hazánk kap­csolatai a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb országgal létesítet­tünk diplomáciai kapcsolatot. Ma már a világ 60 államá­val állunk diplomáciai kap­csolatban, csaknem 100 or­szággal rendszeresen kereske­dünk. — Szilárd belső helyzetünk, a békés egymás mellett élés elveit megvalósító aktív kül­politikánk eredményeként ha­zánk nemzetközi tekintélye az utóbbi esztendőben tovább nö­vekedett. Az Egyesült Nemze­tek Szervezetének XVIII. köz­gyűlésén nem került napi­rendre, elhalt az úgynevezett »►magyar kérdés«. Hét éve folytatott töretlen és világos bel- és külpolitikánknak je­lentős nemzetközi sikere ez. Elmúlt, s úgy gondoljuk, örökre elmúlt az az idő, ami­kor a Magyar Népköztársaság nevét a reakciós erők a hi­degháborús uszításban a ha­ladással szemben fegyverként használhatták. Hazánk belső viszonyait, külpolitikája, kiví­vott nemzetközi tekintélye egyre hatékonyabban segítik a béke és haladás erőit világ­szerte.­­ Figyelemre méltó tény az is, hogy a nyugati orszá­gok, közöttük az Északatlanti Szerződés egyes tagállamai­nak kezdeményezésére az utóbbi hónapokban néhány diplomáciai képviseletünk szintje emelkedett. Külképvi­seleteinket a magyar—görög, magyar—svájci, magyar—an­gol, magyar—­francia, magyar —belga, magyar—svéd vi­szonylatban kölcsönösen nagy­követségi szintre emeltük. — Külpolitikánkban válto­zatlanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük annak a test-, véri barátságnak a szálait, amely hazánkat a szocialista világrendszer országaihoz és elsősorban a Szovjetunióhoz fűzik. Dolgozunk azon, hogy még jobb, barátibb viszonyt teremtsünk a Magyar Népköz­­társaság és a gyarmati rab­ságból felszabadult független államok között. Korrekt, jó viszonyban akarunk élni a kapitalista társadalmi beren­dezkedésű államokkal is. Azokkal az országokkal, ame­lyekkel­ még rendezetlen ügyeink vannak, hajlandók vagyunk az egyenjogúság és a kölcsönös megértés szelle­mében tárgyalásokat folytat­ni.­­ Változatlanul valljuk: a szocialista Magyarország és a semleges Ausztria, mint két szomszédos állam, példát mu­tathatna a világnak a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésében, a kölcsönösen elő­nyös, gyümölcsöző gazdasági, kulturális és politikai kapcso­latok fejlesztésében. Úgy gon­doljuk, hogy ennek elérésére államközi kapcsolatainkat ma már magasabb érintkezési formákkal kell helyettesíteni.­­ Úgy ítéljük meg, elérke­zett az idő arra is, hogy to­vábbi kölcsönös lépések tör­ténjenek a Magyar Népköz­­társaság és az Egyesült Álla­mok közötti viszony javításá­ra. Megérett a helyzet arra, hogy a két állam viszonyát zavaró, ma még vitás kérdé­sekről hivatalos tárgyalások kezdődjenek. Erősbödöt­t a szellem, amely a vitás kérdéseket tárgyalások útján kívánja megoldani . A múlt esztendőben vi­lágszerte tovább növekedtek a demokrácia, a nemzeti füg­getlenség — a béke és a szo­cializmus erői. Ennek ered­ményeként valamelyest eny­hült a nemzetközi helyzet an­nak ellenére, hogy a háború megszállottjai, a leghatalma­sabb monopolista csoportok továbbra is folytatták hideg­­háborús tevékenységüket. Ja­vult a nemzetközi helyzet, erősbödött az a szellem, amely a vitás kérdéseket tárgyalások útján kívánja megoldani. E kedvező légkör megteremtésé­ben döntő fontosságú lépés volt a moszkvai részleges atomcsend egyezmény, amely­hez — egész népünk akaratát kifejezve — a Magyar Nép­­köztársaság kormánya is csat­lakozott. Az Egyesült Nemze­tek Szervezetének XVIII. köz­gyűlése nyugodtabb légkörben zajlott le, a viták jórészt konstruktívak voltak. Ennek köszönhető, hogy a három nagyhatalom között elvi meg­állapodás született, hogy nem küldenek atomfegyverrel fel­ Magyar Ne«t Egyetértünk a szovjet kormány új javaslataival­ ­­ A napokban a Kínai Nép­­köztársaság és a Francia Köztársaság közös közlemény­ben bejelentették, hogy diplo­máciai kapcsolatot létesítenek egymással. A Kínai Népköz­­társaság megalakulásától kezd­ve a nemzetközi politikai élet egyik legfontosabb tényezője. Elismerésével a Francia Köz­társaság kormánya ésszerű lé­pést tett. A nemzetközi hely­zetnek ez a fontos eseménye mutatja, hogy kezd töredezni az a realitásoktól elszakadt izolációs politika, amelyet a nyugati hatalmak a szocialista országok egy részével, közöt­tük a világ legnagyobb lélek­számú országával szemben hosszú időn át folytattak, örü­lünk a testvéri Kínai Népköz­­társaság nagy sikerének. — Meg vagyunk győződve, hogy közel van a Kínai Nép­­köztársaság jogainak helyreál­lítása az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. Változatla­nul valljuk, hogy a világszer­vezet csonka marad és nem lehet a béke teljes értékű őre mindaddig, amíg nem foglalja el ott megillető helyét a Kínai Népköztársaság. Kállai Gyula a továbbiakban a német kérdésről beszélt: — Walter Ulbricht elvtárs, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának el­nöke, nemrégiben nagy fontos­ságú javaslatot tett a Német Szövetségi Köztársaság kancel­lárjának: a két Németország mondjon le az atomfegyverek gyártásáról, beszerzéséről és tiltsa meg, hogy területén ilye­neket állomásoztassanak. A kancellár a javaslatot még csak át sem vette. Világos te­hát: Adenauer ment, de a leg­lényegesebb kérdésben a nyu­gatnémet kormány továbbra is, a realitásoktól elszakadt politi­kát folytat, amikor nem akar tudomást venni a szomszédsá­gában levő, biztatóan fejlődő, erős, szuverén államról, a Né­met Demokratikus Köztársa­ságról, amelynek nemzetközi pozíciói erősödnek. A Német Demokratikus Köztársaság lé­téről, erejéről, fejlődéséről tu­domást nem venni — politikai vakság jele. . — A német nép és a béke érdekét az szolgálná, ha a Né­met Szövetségi Köztársaság ve­zetői nem ezen az úton járná­nak. Mi arra törekszünk, hogy a Német Szövetségi Köztársa­sággal is a békés egymás mel­lett élés alapján alakítsuk kap­csolatainkat. Ennek szellemé­ben kötöttünk megállapodást kereskedelmi kirendeltségek kölcsönös felállításáról és a kereskedelmi forgalom bővíté­séről. Ezen az úton haladva lá­tunk lehetőséget­ kapcsolataink további bővítésére.­­ A békés egymás mellett élés politikájának érvényreju­­tását szolgálja Hruscsov elv­társ javaslata, amelyet a világ állam- és kormányfőihez inté­zett a területi és határviszá­lyok békés, fegyveres összetű­zéseket kizáró megoldására. — Bár a ma meglevő terüle­ti és határviszályok jellege kü­lönböző, bár vannak még el­nyomott, nemzeti függetlensé­güktől megfosztott népek, ame­lyeknek szent joguk, hogy — ha másként nem megy — fegy­verrel vívják ki szabadságu­kat. Hruscsov elvtárs javaslata alkalmas arra, hogy megsza­badítsa a világot a háborús fe­szültségek sok forrásától és megerősítse a békét.­­ A Magyar Népköztársaság kormánya üdvözölte a Szov­jetunió kormányának újabb javaslatait és kifejezte egyet­értését azokkal. A javasolt nemzetközi egyezmény egybe­esik a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvéseivel; kormányunk a maga részéről kész minden szükséges lépést megtenni, amellyel elősegítheti az egyezmény megkötését.­­ A nemzetközi helyzet fontos vonása, hogy a gyarma­ti rendszer felbomlása erőtel­jes léptekkel halad előre. Nemrégiben újabb független államokat üdvözölhettünk: Kenyat és Zanzibart. A gyar­matosítók természetesen nem szívesen válnak meg a jogta­lanul bitorolt birtokaiktól, s katonai erők alkalmazásától sem riadnak vissza, ha arról van szó, hogy volt gyarmatai­kon fenntartsák uralmukat, vagy­ legalább befolyásukat Tudniuk kell azonban, hogy a Zanzibari Népköztársaság, vagy más független állam ka­tonai fenyegetése ma már nem vezet eredményre. Mindazok a népek, amelyek képesek kivív­ni szabadságukat és független­ségüket, meg is tudják azt vé­delmezni. Azt is tudniuk kell, hogy a szocialista világrend­­szer és a világ haladó erői eb­ben a küzdelemben a nemzeti függetlenségüket kivívott, azt védelmező népek mellett van­nak.­­ Ezért is elítéljük az Északatlanti Szövetség tagál­lamainak Ciprus szigete ellen tervezett katonai intervenció­ját. Úgy véljük, hogy a cip­rusiaknak maguknak külső erők és főként külső fegyveres beavatkozás nélkül kell meg­oldani problémáikat a nemzeti függetlenség és Ciprus népei­nek barátsága javára.­­ A nemzetközi helyzet to­vábbi enyhülésének jegyében ült össze újabb ülésszakra a tizennyolc hatalmi genfi lesze­relési értekezlet. Korábban ez a testület mázsányi papírhe­gyet termelt, de érdemleges eredményre nem jutott. A szo­cialista országok részéről a jó­akaratban itt sincs hiány, elég csak arra emlékeztetni, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak decemberi ülésszakán egy­oldalúan 600 millió rubellal csökkentették az 1964. évi ka­tonai kiadásokat. A Magyar Népköztársaság kormánya — mérlegelve a nemzetközi hely­zet alakulását, valamint hon­védségünk harci készültségé­nek eddig elért fokát — szin­tén lehetőnek tartotta, hogy az idei költségvetésben kisebb összeget irányozzon elő honvé­delmi kiadásokra, mint amek­korát az ötéves terv kidolgozá­sakor erre az évre korábban meghatároztunk. Mi azt sze­retnénk, ha minél előbb el­jönne az az idő, amikor már egy fillért sem kell fegyverre költeni. Gondolom, hogy ezzel az óhajunkkal még parlamen­tünk katonai képviselői is egyetértenek. Ők is könnyen találnának maguknak helyet a békés termelésben. De ezt ma még nem tehetjük meg. Mind­addig éberen kell őrködnünk fegyveres erőink harckészsé­gén, amíg az imperialista ha­talmak részéről háborús ve­szély fenyeget, amíg a békéért harcoló erőknek nem sikerül kivívniuk az általános és tel­jes leszerelést. Ha a nyugati hatalmak a szocialista orszá­gokéhoz hasonló jó szándékkal küldték el képviselőiket Genfbe, újabb lépésekre van lehetőség az általános és teljes leszerelés útján. Erre kiváló alkalmat nyújtanak azok a ja­vaslatok, amelyeket a Szovjet­unió képviselője az értekezlet elé terjesztett. Szombat, 1964. február 1. Dolgozzunk lelkiismeretesen, okosan, szorgalmasan Kállai Gyula beszéde befeje­ző részében kijelentette: — Országunk fejlődése an­nál biztosabb, minél szilárdabb társadalmunk egysége. Az alapvető politikai célok tekin­tetében általában egész társa­dalmunk egységes: megszűnt a belső széthúzás, s minden erőnket az építőmunkára for­díthatjuk. A Hazafias Nép­front-mozgalom szerepe és ha­tóköre nő, s legfőbb feladata most az, hogy országépítő ter­veink megvalósítására mozgó­sítsa a dolgozó milliókat, se­gítsen olyan közszellemet ki­alakítani, hogy mindenki meg­értse: népünk jólétének továb­bi növeléséhez, hazánk fejlő­déséhez, nemzetközi tekinté­­lyein­k gyarapodásához, a bé­ke védelméhez azzal járulhat hozzá legjobban, ha lelkiisme­retesen, okosan, szorgalmasan dolgozik. Tavasszal összeül a népfront kongresszusa. Bízunk abban, hogy nemcsak ponto­san meghatározza a mozgalom további feladatait a népgazda­ság, a tudomány, a kultúra és a szocialista közélet további fejlődésében, hanem újabb száz- és százezreket von be a mozgalom értékes tevékenysé­gébe.­­ Ez év végén és a követ­kező esztendő első hónapjaiban történelmi eseményekről em­lékezünk. Az idén ősszel lesz 20 éve, hogy megkezdődött a történelmi fordulat, amelynek eredményeként hazánk felsza­badult a fasizmus rabsága alól és elindulhatott a demokra­tikus fejlődés útján.­­ Ha visszatekintünk az el­múlt időszakra, az öröm és büszkeség érzése hat át ben­nünket. Népünk küzdelme, munkája nem volt hiábavaló! Legyőzve az ellent, a­ tornyo­suló millió akadályt, kijavítva saját hibáinkat, végül is közel értünk a célhoz: a szocialista Magyarország teljes felépítésé­hez. Azt hiszem, mindnyájunk gondolatát tolmácsolva mond­hatom: hazánk felszabadulásá­nak huszadik évfordulóját ez évi terveink pontos végrehaj­tásával, a szocialista építő­munkában elért újabb ered­ményekkel ünnepelhetjük mél­tóképpen! A költségvetési vita folytatása Kállai Gyula nagy tapssal fogadott beszéde után NAGY RICHÁRD, a budapesti KISZ-bizottság első titkára szólalt fel. Elmon­dotta: az országgyűlés hon­védelmi bizottsága megálla­pította, hogy az 1964. évi költségvetések helyesen, a fegyveres erők védelmi ké­pességét fejlesztően, s a nép­gazdaság teherbíró képességé­nek figyelembevételével ter­vezték meg.­­ A bizottság a népgazdasági érdekek harmo­nikus figyelembevételét látja abban is, hogy a honvédelmi tárca 1964-ben az összes kia­dásoknak csupán 6,8 százalé­kát javasolja honvédelmi cé­lokra, szemben a tavalyi 7,4 százalékkal. Meggyőződésünk — hangsúlyozta —, hogy a honvédelmi célokra fordítandó anyagi erők összhangban ad­nak a Varsói Szerződésben foglalt kötelezettségeinkkel, a fegyveres erők védelmi képes­ségének és harckészültségi színvonalának fenntartásával s népgazdaságunk más irányú igényeivel. A honvédelmi bizottság — folytatta — megvitatta és helyesli, hog ez a bevonulási korhatár ezután 18 év lesz. A gyakorlati megvalósítást azon­ban nagy gonddal és körülte­kintéssel, fokozatosan kell végrehajtani. DR. SZABÓ PÁL ZOLTÁN Baranya megyei képviselő, a Dunántúli Tudományos Inté­zet igazgatója szóvá tette, hogy esetenként megfeledkezünk az élővizek tisztaságának védel­mére hozott kormányrendelet­ről. Az Országos Közegészség­­ügyi Intézet adatai szerint — fejtegette — 1954 és 1963 kö­zött mintegy 45 százalékkal romlott a Duna vizének mi­nősége. Ezután a képviselő megem­lítette, hogy Pécs város ivó­vizének minősége is kifogá­solható. A pécsi vízmű ugyan­is az addig használt, úgyne­vezett tortyogói terület kút­­jainak jó minőségű vizét át­engedte ipari célokra, a ház­tartások ellátását pedig a Dunából nyert vízzel biztosít­ja. Ez azonban a leggondo­sabb tisztítás ellenére is meg­őrzi kellemetlen ízét, nehezen desztillálható stb. — mondot­ta a képviselő és javasolta: a tortyogói kutak vizét fordít­sák újra a háztartások ellátá­sára, az ipartelepeket pedig más forrásokból lássák el. VARGA GYULA, a Zala megyei pártbizottság el­ső titkára hangoztatta felszó­lalásában: a költségvetési ter­vezet számai beszédesen bizo­nyítják, hogy népgazdaságunk, a párt VIII. kongresszusa által megjelölt úton halad, tervsze­rűen fejlődik. A többi között nyomatéko­san mutatott rá a mezőgazda­­sági szakmunkásképzés és ezen belül a traktorosképzés fon­tosságára. A költségvetés az idei évben a korábbiaknál na­gyobb összegeket fordít a rá­dió és televízió műsoridejének növelésére és a műsor össze­tételének javítására. Javasolta, hogy amennyiben az előirány­zat lehetővé teszi, erősítsék meg a kabhegyi televízió-köz­vetítőállomás adását, hogy a nézők Nyugat- és Dél-Dunán­­túlon is zavartalanul élvezhes­sék a műsort. Szünet után Beresztóczy Miklósnak, az országgyűlés al­­elnökének elnökletével folyta­tódott a tanácskozás. ELEK LÁSZLÓ Békés megyei képviselő, tanár a művelődésügyi tárca költség­­vetési tételeivel foglalkozott hozzászólásában. Az oktatási beruházásokra előirányzott összegekből tetemes részt for­dítunk a szakközépiskolák há­lózatának kiépítésére — mon­dotta. — A törekvés feltétle­nül helyes, de megyei tapasz­talataink arra utalnak, hogy helyenként nem elég ésszerűen gazdálkodnak a beruházási

Next